2014. március 6., csütörtök

45.rész Törődöm veled

Sziasztok! :)
Ugyebár már csak 5 rész + epilógus van hátra, talán már észrevettétek, hogy az előző rész nem olyan érdekes és izgalmas, mint az eddigiek. Ez sem az, de tartogatok még meglepetéseket a végére, ne higgyétek azt, hogy ilyen részekkel lesz vége a történetnek, mert nem. Közel sem. ;)
Nessa. xx

A következő hétre tényleg beteg lettem, hiszen a lógásom utáni héten végig szoknyában vagy rövidnadrágban mentem iskolába. Imádtam, hogy kínozhattam Zayn-t, és imádtam a pillantását, amikor végigmért és én feszes szoknyában vagy apró rövidnadrágba álltam előtte. Ezért természetesen jól megbűnhődtem, ugyanis az egyik délután elmaradt az utolsó óránk, ami irodalom volt, én pedig úgy döntöttem, nem ugráltatom Harry-t, gyalog indultam haza, igen, rövid szoknyában, háromnegyedes ujjú csipkeblúzban és saruban. Csak útközben elkapott az eső, és bőrig áztam. Ennek köszönhetően most magas lázzal, bedugult orral, egyszerre fázva és izzadva fekszem az ágyamban, miközben Liam néha pánikrohamot kap és ki-be rohangál. Mindent megtesz azért, hogy jobban érezzem magam, folyamatosan hordja be a frissen főtt meleg teát és a lázcsillapítót, miközben egyre több pokrócot terít rám. Úgy érzem, hamarosan garnélarákká változok.
-Liam.-nyögök fel.-Ne, nagyon melegem van.
A hajam nedvesen tapad a fejemhez, kissé felemelkedek és egy hajgumiért nyúlok, mellyel kontyba kötöm és visszahanyatlok a párnámra.
-Sajnálom.- kap le rólam rögtön kettőt.-Kérsz valamit? Bármit kérhetsz!
-Nem.-nevetek fel rekedten, ami végül köhögésbe fullad. Rögtön mellettem van és a kezembe nyomja a bögrémet, nagyot kortyolok a gőzölgő teából.-Csak aludni szeretnék.
-Jól van.-hajol hozzám, és puszit nyom forró homlokomra.-Az lesz a legjobb, hátha addig lemegy a lázad.-simít végig a kezemen.-Lehet jobb lenne, ha bevinnélek a kórházba...
-Dehogy! Csak egy kis láz, máskor is voltam már beteg, mindig ez van. Majd elmúlik.
Aggodalmasan fürkész, majd aprót bólint és még egyszer megpuszil. Miután kimegy még elkortyolok egy bögre teát, majd az ablak felé fordulva nyakig húzom magamon a takaróm és lehunyom a szemeim. Amikor arra gondoltam, jó lenne itthon lenni néhány napot, azt nem feltétlenül ilyen formában értettem.
Kb 4 órát alszok, amikor felébredek a nap már lefelé megy és a pólóm undorítóan tapad hozzám. Lerúgom magamról az összes takarót, nyugtázom magamban, hogy most némileg "lehűltem" így kikecmergek az ágyamból és a fürdőszobába indulok. Leveszem az összeizzadt ruháim és beállok a zuhany alá, a langyos víz kellemesen hat a testemre, hosszú percekig csak áztatom magam, azután ráérősen szappanozom be magam és hajat mosok. Hosszú, kék zokniban és Liam egyik pólójában ballagok le a lépcsőn, a gyomrom fájdalmasan megkordul, máson sem élek már két napja, csak pirítóson meg rántottán. Lent nem találok senkit, kinyitom a hűtőt és szinte felnyögök, amikor eláraszt a hideg, ami belőle áramlik kifelé.
-Ti mit csinálsz itt?-hallom meg Zayn hangját a hátam mögül, összerezzenek, ugyanakkor a szívem hevesen dobogni kezd. Alig láttam őt az utóbbi két napban, tulajdonképpen a bátyámon kívül mást nem is nagyon láttam. Liam nem engedi, hogy a fürdésen kívül bármikor is felkeljek az ágyamból.
-Éhes vagyok.-fordulok meg.-Hol vannak a többiek?
-Louis ma jön haza, kimentek elé a reptérre. Liam nem akart menni, de elfogyott itthon a lázcsillapító úgyhogy velük ment. És én maradtam itthon.-húzza halvány mosolyra a száját.
Louis nevére felcsillannak a szemeim, az arcomra pedig mosoly ül ki, amikor rájövök, hogy csak ketten vagyunk. Két lépéssel átszeli a köztünk lévő távolságot és magához ölel, kezei körbeölelik a derekam és arcát a nyakamba fúrja.
-Jézusom, még most is annyira meleg vagy.-motyogja.-Bele sem merek gondolni, mennyire forró lehettél.
A karjaim a nyaka köré fonom és a fejem a vállaira hajtom, néhány percig csak ölelkezünk, majd lassan az állam alá csúsztatja egyik kezét és felbillenti a fejem. Az ajkait milliméterek választják el az enyémtől, amikor észbe kapok és hátrébb lépek, ezzel panaszos nyöszörgést kiváltva belőle.
-Nem lehet.-nyelek nagyot.-Beteg leszel...
-Stella, ne mondj hülyeséget.-húz magához.
Felemelem a kezemet és az ajkaira tapasztom, szemei elkerekednek egy pillanatra, majd megfogja a csuklómat és elhúzza a kezem, viszont akkor azokat a saját számra tapasztom.
-Jézusom.-nevet fel.-Ezt komolyan gondolod?-A tenyereim alól válaszul halkan hümmögni kezdek.-Nem csókolhatlak meg?
A fejemet rázom, ujjai hitetlenkedve túrnak a hajába, elkap a nevetés, de igazából ez engem is kínoz, de nem akarom, hogy beteg legyen, márpedig úgy tűnik az én betegségem nagyon is fertőző.
-Meddig?
Megvonom a vállam, egyik kezem elveszem a szám elől és újra kinyitom a hűtőt. A szemeim felcsillannak a joghurtok láttán, tudom, hogy ezek az enyémek mert rajtam kívül nagyon senki nem eszik ilyesmit ebben a házban. Mohón kapom ki a trópusi gyümölcsöset.
-Ugye tudod, hogy ha azt meg akarod enni, ki kell nyitnod azt a szép kis szádat?
Már megint mögöttem van és az egyik kezével átöleli a derekam, lehelete a nyakamat simogatja, amitől kiráz a hideg. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy direkt csinálja, szokásunkká vált egymás határait feszegetni.
-Megihatom úgy, hogy csak egyszer nyitom ki a szám.-mormolom.
-Nem vagy rá képes.-nevet, és piszkálni kezdi a hajam.-Sok ez a mennyiség neked egyszerre.
-Zayn.-nyöszörgök.-Hagyd ezt abba, nem foglak megcsókolni, amíg beteg vagyok.
-Mit mondtál? Nem hallottam jól.-hajol közelebb hozzám.-A tenyered az oka.
-Gyerekes vagy.
-Mondja ezt az, aki épp a tenyerével takarja el a száját.
Megfordulok és összeszűkült szemekkel nézek rá, a joghurtot a pultra teszem, miközben az ő szája pimasz mosolyra húzódik.
-Kérlek.-nyitja nagyra a szemeit, és közben apró léptekben közeledik hozzám. Hátrálok, egészen addig, míg a csípőm a pulthoz nem ütközik. Hirtelen elkapja a derekam és felemel, a kezem önkéntelenül emelem el a számtól, és abban a pillanatban ő lecsap az ajkaimra. Egy ideig ellenkezni próbálok, de akármennyire is feszülnek a kezeim a mellkasára, egy milliméterre sem tudom arrébb tolni, aztán feladom és visszacsókolok. Halkan nyögve húz közelebb magához, kezeivel szétfeszíti a térdeim és beférkőzik a lábaim közé.
-Még az ajkaid is melegebbek.-húzódik el egy idő után, és mutatóujjával megérinti az alsó ajkam.
Lekecmergek a pultról, felemelem a joghurtom és megpróbálok elslisszolni mellette.
-Ez nem volt fair.
-Ahogy az sem az, hogy megpróbálsz eltiltani magadtól.
Lehuppanok a kanapéra és felbontom a mennyei italt, közben ő felemeli az egyik plédet és betakar vele, majd lehuppan mellém.
-Nem érted.-rázom a fejem.-Beteg vagyok, Zayn, és a betegséget könnyen el lehet kapni még úgy is, ha nem csókolsz meg.
-Nem érdekel.-vonja meg a vállát hanyagul.-Ismerek egy lányt, akit valószínűleg semmilyen betegség nem tartana vissza ettől.
-Én meg egy fiút, aki ugyanígy ellenkezne, sőt.
Egy pillanatra elgondolkozik ezen, és tudom, már megint nekem van igazam. Elégedetten mosolyogva kortyolok bele a hideg joghurtba, hihetetlenül jól esik ez a hideg a lángoló torkomnak.
-Én pedig ismerek egy fiút, aki mindjárt frászt kap, ha meglátja, hogy nem vagy az ágyadban.-tekintete kifelé réved az ablakon, Harry kedvenc, fekete autója épp akkor parkol le és sorjában kiszállnak belőle a fiúk, élen a testvéremmel, aki öles léptekkel siet át a kerten. Igazából eléggé szívmelengető, ha arra gondolok, miattam siet ennyire és aggódik értem.
Ülve maradok, habár legszívesebben kirohannék az ajtón, hogy Louis nyakába vetődhessek. Amikor kinyílik az ajtó még mindig ülök, elsőként Harry lép be nevetve, mögötte pedig ott van a napbarnított, kissé kócos hajú Louis. Az arcomon mosoly terül szét és félredobom a takarót.
-Te miért nem vagy az ágyadban?-hallom Liam hangját, de addigra már Louis nyakában csüngök.
-Szia.-nevet, és beljebb lép velem, Liam pedig becsapja az ajtót, ahonnan áramlik befelé a hideg. Az arcomat a nyakába fúrom és hosszú percekig ölelem magamhoz, csak akkor tűnik fel, hogy tulajdonképpen mennyire hiányzott nekem. Lassan leereszt a földre és puszit nyom az arcomra, majd felnevet, amikor Liam hátulról rám terít egy plédet.-Szóval hazagyalogoltál a suliból úgy, hogy esett az eső.
-Akkor még nem esett, amikor elindultam!-védekezek magas hangon, ami végül rekedtesen elhal.
-Akkor is hülye vagy.-rázza a fejét.
-Te is hiányoztál nekem.-nézek rá durcásan.
Mosolyogva ölel még egyszer magához, én nem puszilom meg őt, habár nagyon szeretném, viszont ő újabb puszit nyom az arcomra, majd mikor elhúzódik kék szemei aggódva mérnek végig.
-Oké, most már menj vissza az ágyadba.-noszogat Liam.
-Hagyd már, teljesen mindegy, hogy az ágyában fekszik-e vagy a kanapén.
-Nem, mert itt hidegebb van.-fog kézen.-Egyáltalán minek jöttél le?
-Éhes voltam.-pislogok nagyokat, oldalról látom, hogy Niall mosolyra húzza a száját.
-Akkor szólnod kellett volna Zayn-nek.-vet dühös pillantást a kanapén nevetgélő barátomra.
-Hé, mikor lejöttem ő már itt volt!
-Nem tudtam, hogy itthon van.-rázom a fejem.-Azt sem tudtam, hogy elmentetek. Aludtam.
-Jól van, most már gyere.-hajol le, és karjaival átöleli a térdeim.
-Tegyél le!-kiáltok rekedten, ő pedig elindul a lépcsőn fölfelé.-A joghurtom!
-Viszem.-kapja fel nevetve Harry, és elindul utánunk.
Liam ágyba dug és durcás pillantásaim ellenére ismét betakar, Harry pedig a kezembe nyomja a joghurtos dobozt és zöld szemeivel egy ideig fürkész. Feljebb húzom magam és nagyokat kortyolok a hideg, krémes italból.
-Miért nem mehetek le enni?
-Mindjárt hozok fel neked valamit.
-De Liam...
-Stella.-néz rám.-Fel fog menni a lázad, értsd meg, hogy itt kell maradnod és pihenni. Nem pedig szaladgálni és kiabálni, tudom, hogy ez nehéz neked, de muszáj.
-Unatkozom.-nézek rá nagy szemekkel.-Kérlek, legalább akkor a kanapén had feküdjek így, most jött haza Louis.
-Be fog jönni hozzád. Kérsz még?-mosolyog, és kiveszi a kezemből a kiürült dobozt.-Úristen! Ne mondd, hogy ezt a hideget ittad meg, Stella! Egyáltalán nem tesz jót a torkodnak!-kap a fejéhez.
-Nem.-csúszok le, és durcásan fordulok az oldalamra. Hallom Harry halk, mély, fojtott nevetését, majd az ajtó becsukódik és egyedül maradok, habár a folyosóról még mindig hallom Liam motyogását arról, mégis hogyan hagyhatta elől a hűtőben ezeket.
 Képtelen vagyok arra, hogy csak feküdjek, egyszerűen nekem ez nem megy. Elveszem a telefonom az éjjeliszekrényről és üzeneteket küldök Zayn-nek, amolyan "unatkozom, gyere fel, nem bííírom tovább, ments meg" és társai.
Az ajtó kinyílik és én reménykedve, hatalmas szemekkel bámulok a belépő Louis-ra. Kezében egy tálca van, a jól ismert pirítóssal és egy bögre kakaóval, amiről ránézésre meg tudom állapítani, hogy Harry készítette. A számat először elhúzom, ha szépen szeretnék fogalmazni, elegem van a pirítósból, éhezem valamire a Mekiből és egy Starbucks-os kávéra, jegeskávéra, jó hidegre.
Louis az ölembe teszi a tálcád, majd leül az ágyam szélére. A fejemet egy pillanatra a vállára hajtom, ezzel majdhogynem kiborítva a kakaót, de még az utolsó pillanatban megfogja, és megtartja a bögrét.
-Nagyon hiányoztál.-motyogom.
-Te is nekem.-nyom puszit a hajamra.-Na, mesélj, mi történt veled az elmúlt 2 hétben?
A kezembe veszem a bögrét és fölé hajolok, a gőz beborítja az arcom, egy ideig becsukott szemmel élvezem a belőle felszálló meleget, ismét kezdek fázni, majd belekortyolok a forró, krémes kakaóba.
-Mit szeretnél tudni?
-Mi történt a koncert után?
-Szakítani akartam vele.-nyelek nagyot.-A konyhában ültem és azon gondolkodtam, hogy lerészegedek, amikor ő bejött és egy kicsit kiakadt, majdnem szakítottam vele, amikor... Amikor sírni kezdett.
-Mi?-kérdez vissza döbbenten.-Zayn?
Hümmögve bólintok, közben beleharapok a pirítósomba.
-Azt mondta, megőrül, ha szakítok vele.
-Nem tetted.
-Nem.-nyelek nagyot.-Képtelen vagyok rá, hogy nélküle éljek.
Felpillantok, kék szemei elgondolkozva bámulják az arcom, tudom, hogy nagyon figyel rám. Egy kósza fürtömet a fülem mögé tűröm és ismét belekortyolok a kakaómba mielőtt folytatnám.
-Aznap kimentünk a tetőre és énekelt nekem.
-They Don't Know About Us.-szólal meg helyettem, válaszul aprót bólintok.-Azt mondta, Perrie a múltja, de én vagyok a jelene és a jövője. Képtelen lennék szakítani vele, én... szeretem őt, Louis.
-Hát ez meglepő.-mosolyodik el.-Tudom, Hercegnő.
Rámosolygok, de rám tör egy bizonyos ugatós köhögőroham. A bögrét szinte az arcomba nyomja én pedig nagyot kortyolok a kakaóból. Egyik kezét a homlokomra teszi és aggodalmasan figyel.
-Utálom őt Perrie-vel látni, pedig az elmúlt két hétben többször is találkoztak, csak azért, hogy lencsevégre kapják őket.
-Láttam azokat a képeket, és nincs miért aggódnod, Zayn egyáltalán nem olyan, mint amilyen melletted szokott lenni.
-Igen, tudom.-húzódik a szám mosolyra.-Merem remélni, hogy mellettem nem vág olyan fancsali képet.
-Az megnyugtat, ha én mondom, hogy nem? Melletted szinte megszépül!-nevet fel. Egy pillanatra elgondolkodok azon, Zayn nélkülem is mennyire helyes, akkor milyen lehet mellettem?
-Gyűlölöm Perrie-t.-mondom halkan.
-Nem olyan, mint amilyennek hiszed.-simít végig a karomon.
Az agyam rögtön kapcsol és kattogni kezd, a gondolataim felpörögnek.
-Hát az lehet.-jelentem ki rekedten.
-Nem úgy értettem.-piszkálja meg nevetve a hajam.-Jó fej lány, kedvelnéd, ha nem éppen ilyen esetben ismertétek volna meg egymást.
Válaszul csak halkan dünnyögök valamit.
-És mi volt ez a lógás? Hogy jutott ez eszedbe?-nevet.
-A fiúk nem voltak itthon.-vonom meg a vállam.-Miért maradtam volna ott, amikor vele is lehettem? Különben is, akkor eléggé szükségünk volt arra, hogy kicsit kettesben lehessünk.
Mosolyogva néz rám, eltüntetem a pirítós utolsó falatját is, majd a segítségével feljebb rángatom magamon a pokrócokat.
-És te? Kipihentétek magatokat?
A szája szélesebb mosolyra húzódik és bólint, ujjai a hajába túrnak és habozik, mielőtt megszólalna.
-Igazából, gondolkozok azon, hogy talán itt lenne az ideje annak...
A szemeim elkerekednek és a szám 'o' alakot formál, nem mondja ki, de tudom mire gondol, és ha nem lángolna a torkom visítani kezdenék.
-Látom kitaláltad mire gondoltam.-mosolyog.
-Ezt, ezt tudják a többiek?
Fejével nemet int, hirtelen mozdulattal ölelem át.
-Várj, nem mondtam végig.-nevet, és végigsimít a hajamon.-Nem teszem meg, legalábbis egyelőre. Ő egyetemre jár, mi hamarosan turnézunk, nem terhelném azzal is, hogy egy esküvőre készülődjünk.
-De akkor is! Ez annyira aranyos.-pislogok ábrándosan.-Bárcsak egyszer az én kezemet is meg akarná kérni valaki.
-Oh, én már most tudok valakit, aki egyszer nagyon szívesen megtenné.-mosolyog.
Elpirulok, a tálcát a földre teszem az ágy mellé, és kissé lejjebb csúszok, az arcom a pólójába fúrom, miközben ő betakargat. Nem igazán vagyok biztos benne, hogy Zayn megtenné.
-Hagylak aludni.-motyogja.
-Ne!-emelem fel a fejem.
-Stella, kezd nagyon meleg lenni a homlokod.-helyezi lábait a földre.-Hozok valami gyógyszert, mielőtt Liam bele nem tesz egy jégkockákkal teli kádba.
-Nem is olyan durva.-pislogok nagyokat.
-Mindjárt visszajövök.
Mielőtt feleszmélhetnék Liam ismét a kezembe nyom egy pirulát, hányingerem van már ezektől a bogyóktól. Aztán bealszok, hosszú órákat alszok át, míg végül fel nem ébredek az éjszaka közepén. Két barna szempár mered rám és egy ismerős kéz simul az arcomra, undorodva veszem észre, hogy már megint nedvesen tapadnak rám a ruháim, nyögve rúgom le magamról a takaróm.
-Stella.-súgja Zayn, és megfogja a kezeim.-Gyere, kicsim, le kell zuhanyoznod.
Imbolyogva állok fel, úgy érzem, ez eddig a legrosszabb, mintha belülről megfőnének a szerveim a fejem pedig hasogat. Zayn a karjaiban visz be a fürdőszobába, kábán kezdem rángatni a pólóm, ő segít és lehúzza rólam. Nincs időm zavarba jönni, a bugyimat rajtam hagyja, majd leveszi a pólóját, nem húzza be a zuhanykabin ajtaját.
-Nem szabad sikoltanod, Liam megöl, ha itt talál engem, miközben te... szóval tudod. De ezt muszáj, Stella, túl magas a lázad.
Tudom mire készül, amikor kicsi voltam anya mindig ezt csinálta, ha beteg lettem. Az immunrendszerem erős volt, de ha beteg lettem mindig küzdöttem a lázzal. Panaszosan nyögök fel, amikor a hátamra csapódik a hideg víz, még időben az ajkamba harapok, a fogaimat csikorgatva tűröm, hogy a testemet lehűtse a zuhanyrózsából rám csapódó hideg permet. Ahogy egyre éberebb leszek, az arcomat elönti a pír, miközben rájövök arra mennyire kínos is ez. Kiveszem Zayn kezéből a zuhanyrózsát és a szabad karommal próbálom eltakarni magam.
-Várj meg kint.-súgom rekedten.
A tekintete zavartan mér végig, majd aprót bólint és halkan kimegy. A zuhanyrózsát felakasztom és lassan állítom át a hideg vizet egyre melegebbre, megborzongok, amikor hideg helyett már meleg víz folyik rám. Néhány perc után magam köré tekerek egy törülközőt, és csöpögve, fogvacogva megyek vissza a szobámba, ezúttal csak egy vékony atlétát veszek fel, tiszta fehérneműt veszek elő, nem húzom az időmet zoknival, és visszamegyek a fürdőszobába. Zayn az ágyamon ülve türelmesen vár rám, néhány takaró a földön hever és észreveszem, hogy a párnámon új huzat van.
Leülök mellé és nedves hajamat egy új kontyba kötöm, végigsimít a hátamon és magához húzva aprót puszit nyom az arcomra, majd egy újabb bogyót nyom a kezembe. Holnaptól strigulákat vájok az ágykeretbe, akárhányszor gyógyszert kell bevennem. Tudja, hogy utálom ezt, ujjaival megnyugtatóan simogatja a hátam és egyre közelebb férkőzik hozzám.
-Gyere.-emeli fel a takarót, én pedig bebújok alá, meglepődök, amikor befészkeli magát mellém. Ujjaival gyengéden rajzolgatni kezdd a hátamra, az arcom a mellkasába fúrom és mélyeket lélegzek.
-Honnan tudtad, hogy rosszul voltam?
-Megérzés.-motyogja a hajamba.-Felébredtem és úgy éreztem, muszáj átjönnöm hozzád. Jól tettem.-Halkan hümmögök, kezét becsúsztatja az atlétám alá és a derekamra rajzolgat tovább.-Megijedtem, délután nem tűnt úgy, hogy ennyire beteg vagy.
-Aludnod kellett volna tovább. Miért segítettél?-kérdezem ásítva. Egyelőre egy megoldatlan rejtély számomra, vajon miért jött át hozzám azért, mert felébredt és arra gondolt, talán rosszul vagyok? A másik oldalára kellett volna fordulnia és tovább aludnia, nem pedig az éjszaka közepén kiszedni engem az ágyamból és megfürdetni.
-Mert törődöm veled.-motyogja.-Azt hittem, ez egyértelmű.
Ez volt az utolsó mondat, amit hallok, mielőtt a mai napon körülbelül ötödjére el nem nyom a lázcsillapító. Talán nem is annyira rossz dolog ez a betegség.

14 megjegyzés:

  1. Szia!!!
    Nagyon jó annyira tetszik a te blogod!
    Megint egy csodálatos részt hoztàl.
    Nagyon várom a kövit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! :) <3

      Törlés
  2. Szia! :)
    Nagyon jó rész volt, mint eddig az összes. Már nagyon várom a következőt. :) Kár, hogy hamarosan vége... De nem búslakodok, mert még van 6 rész. :D

    Puszi: Awen

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm, ne is búslakodj, utána indul új blogom! :)

      Törlés
  3. Ó, de aranyosak! Zayn <3 <3 <3 Ő a mi "hősünk" .! Nagyon- nagyon -nagyon jó rész volt! Várom a következőt!

    VálaszTörlés
  4. nagyon cukik meg minden és tényleg nagyon nagyon jól írsz. Lou a legjobb ahogy fedezi őket és csoda h Niall nem tesz nekik keresztbe (:
    de most már igazán lebukhatnának, mert lassan túúl sokáig nyújtod ezt :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! 6 rész van hátra, mint már fent is említettem, vannak még terveim.

      Törlés
    2. és csak csütörtökön kapunk új részt, ahogy eddig? mert most nagyon kíváncsivá tettél és nem bírom kivárni :D

      Törlés
  5. Nessa !!
    Olyan aranyos Zayn *-*
    Louis meg ahhw^^
    Annyira kiváncsi vagyok hogy fog alakulni ez az egész, nagyon remélem hogy senki nem fog haragudni Stella-ra és Zayn -re ;)
    I love you <3
    XoXo

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó a blogod imááááádom!!!!!!!!! <3 facebookon fent vagy? egyébként valaki lopja a történeted.nagyon haragszom érte!!!!!!!!Majd belinkelem az oldalt csak tesóm találta meg és meg kell kérdeznem hol van.

    VálaszTörlés
  7. Facebookon van egy oldalam oda belinkeltem a blogod. Ugye nem baj?
    https://www.facebook.com/pages/Best-day-of-my-Life/1479953515552301?skip_nax_wizard=true

    VálaszTörlés
  8. Szia nekem most indult az új blogom de nem tudok fejlécet csinálni és nem ismerek olyan oldalakat ahol készítenének nekem..Ha nagyon szépen megkérlek segítenél nekem?

    VálaszTörlés