18.rész Eric

Sziasztok! :)

Ma - egészen pontosan kb 20 perc múlva - elindulok Leiner Laura Bábel c. könyvének dedikálására, nem tudom mikor fogok hazaérni és nem akartam úgy elindulni, hogy nagyon sokáig megvárakoztatlak titeket. Így hát közel reggel fél 7-kor, itt vagyok az új résszel, lehet, hogy vannak benne hibák, már nincs időm átolvasni, később javítani fogom őket. Bizonyára aki olvassa a másik blogom, már tudja, hogy sajnos nem bírom a minden 3. nap új rész ,,időbeosztást" ezért úgy döntöttem, hogy minden héten 1 rész lesz. Ezen a blogomon csütörtökönként fogok új résszel jönni. Én sem akartam ezt, de kollégista vagyok, két blogot vezetek egyszerre, táncolni járok, barátaim is vannak, nem bírom ezt, nyáron még csak-csak meg tudtam csinálni, de iskolaidőben ez nem fog menni. Remélem megértitek! <3 

Boldog 20. Születésnapot, a mi hősünknek! 

Jövőhét csütörtökön jelentkezem az új résszel, legyetek rosszak, sok sikert kívánok mindenkinek az új tanévhez! <3

Nessa. xx

U.i: Mindenki mosolyogjon ezen a szép napon! :) <3

~Stella Starlight~

Valaki kellemesen és lenge piheként puffan le az ágyamra, mely egy hatalmasat rugózik alattam, hamarosan pedig egy szőke fiú hajol az arcomba.

-Jó reggelt Csillagféény!-üvölti, és vigyorogva, négykézláb kezd rugózni.

-Niall.-hallom meg Liam hangját.-10 másodperced van kimászni az ágyából!

-Nyugi már.-vigyorog rá.-Liam, megnyugtatlak, Stella-val csak barátok vagyunk. Oké?

-Akkor se mássz be az ágyába!

-Hagyd már őket.-ragadja meg a karját Danielle, és nevetve elhúzza őt az ajtóból.

Laposakat pislogok, a gondolataimba beférkőzik Zayn és rögtön azon kezdek gondolkozni, hogy vajon álmodtam-e az estét, vagy tényleg ott ültünk és... csókolóztunk a tetőn. 

-Hé, hétalvó!-bökdös Niall.-Többet aludtál, mint Zayn! Van fogalmad róla, hogy milyen nagy dolog ez?

-Uhm.-szorítom össze a szemeim, majd megfogom az egyik párnám és nemes egyszerűséggel Niall arcába nyomom.

-Naa!-durcáskodik.-Stella, kelj már fel! Tökre unatkozunk.

-Hány óra?-ölelem magamhoz a takaróm.

-Fél 3. Na, öltözz fel és gyere le!

-Miért?-krákogok, időbe telik, amíg visszakapom a normális hangom.

-Mert takarítani kéne, meg amúgy is, nincs kivel nevetnem a semmin. Harry hisztis, mert nem aludt eleget, Zayn úgy viselkedik, mint aki beszívott, Louis Eleanor-t kísérte el valahova, Liam meg Danielle-vel főzőcskézik a konyhában. Unatkozok.-könyököl a lábaira.

-Jó.-sóhajtok.-Uhm, Niall...

-Tessék?-pislog rám immáron szélesen vigyorogva.

-El kellene mennem.-dörzsölöm meg a homlokom.

-Hova? Elkísérhetlek? 

-Eric akar valamit.-harapok idegesen az ajkamba.

-Nem szakított veled?-szalad össze a szemöldöke.

-Hát, de, de múltkor odajött a sulihoz.

-Liam nem fog egyedül elengedni.-csóválja a fejét.-Elkísérhetlek én? Távol maradok, ígérem.

-Nem tudom.-húzom el a szám.-Nem is akarok menni.

-Akkor jöjjön el ő ide, majd elintézzük, hogy a Larry ne mondjon neki semmi csúnyát.

Elhúzom a szám és felülök, az egyik zoknim természetesen eltűnt valahol a takarók alatt. Niall mosolyogva megrázza a fejét, majd a fenekét rázva kilépdel a szobámból, csendben üldögélek egy kicsit és próbálom összeszedni a gondolataim. Bár nem tudom, hogy ennek mi a lényege, de többször megcsípem magam. Nagyot sóhajtva tápászkodok fel, nyújtózkodok egyet, majd a szekrényemhez lépek és kiveszek egy rózsaszín cicanadrágot és egy hosszított, fehér felsőt. Tudom, hogy most senki nem fog bejönni, ezért az ágyamon ülve kényelmesen, szép nyugodtan felöltözök. Megmosom az arcom és a fogam, a hajamat egy kócos kontyba kötöm és sminkként halványan kihúzom a szemeim, átpödöröm a pilláim és a számra ízesített ajakfényt kenek. A telefonomat felkapva, dúdolva hagyom el a szobám, a gyomrom összeugrik, amikor megpillantom Zayn-t a kanapén elnyúlva. Szürke melegítőt és fehér, mintás pólót visel, haja tökéletesen áll és valami sorozatot néz. Mellette Harry fáradtan bambul a tévére.
-Jó reggelt!-köszönök halkan.
Harry felemeli a kezét és bágyadtan elmosolyodik, Zayn feltűnés nélkül fordítja felém a fejét, lágyan elmosolyodik és tetőtől-talpig végigmér. Elpirulva lehajtom a fejem és mosolyogva a konyhába megyek, ahol Liam és Danielle ,,főz" melegszendvicset és palacsintát. Jó párosítás... Niall mocorogva ül a pulton és megpróbál ellopni egy frissen sült palacsintát, de Danielle minduntalan a kezére csap.
-Sziasztok.-mosolyodok el, és Liam-hez lépek a reggeli puszimért. Elfog a bűntudat, mert nagyon úgy tűnik, hogy nem álmodtam a tegnapi napot és eltitkolom előle, hogy szerdán randira megyek az egyik barátjával. Meg azt is, hogy tegnap este kint ültem vele a tetőn.
-Szia.-húz magához és megpuszilja a homlokom.-Hogy aludtál?
-Jól.-mosolyodok el, arcom egy pillanatra a pólójába fúrom és átölelem.
-Mindjárt kész a reggeli.-simít végig a hajamon.
Elengedem, és a tűzhely mellett álló Danielle-hez lépek, amíg átölel Niall kihasználja a pillanatot és ellop egy meleg palacsintát. Hallom, ahogy csukódik az ajtó, majd Louis hangos nevetéséből rájövök, hogy ők érkeztek meg.
-Mit égettek?-lép be a konyhába.
-Liam! A palacsinta!-kiáltja Dani, és felkapja a serpenyőt, amiben a palacsinta szenesedni kezd.
-Add ide, megeszem!-kap utána Niall.
-Mi lenne veletek nélkülem.-sóhajt drámaian Lou.
-Ne szállj el!-nevet Liam.-Hova tüntetted Eleanor-t?
-Hazakísértem.
-Megvárhatta volna a reggelit.-biggyeszti le a száját Dani.
-Már reggeliztünk.-legyint.-A többi is szenes?
-Nem.-nyammog jóízűen Niall. Ki tudja hányadik palacsintát lopja már el. Dani ismét a kezére csap, Liam egy új serpenyőt vesz elő a másikból kiszedte az odaégett darabot és a mosogatógépbe tette.
-Gyere, fárasszuk a többieket!-dobja át az egyik kezét a vállamon Louis.-Niall egymagában is elég fárasztó.
-Hé!-ugrik le a pultról.-Összekeversz magaddal, amúgy is, Stella most velem lesz.
-Fiúk.-motyogom.
-Kész a kaja!-szól hangosabban Liam.
-Tartsd meg!-ugrik el mellettünk.
-Kösz.-nevetek.
-Kaja, kaja, kaja.-énekli, ugrándozva felkap egy melegszendvicset és az asztalra dobja.-Forró, forró.-dalol tovább.
Zayn és Harry is belép, Louis továbbra is magához ölel. Mosolyogva pillantok rájuk, lehuppanok az asztalhoz Niall mellé és elveszek egy bagettet, jóízűen harapok bele, mert a szöszi fiú mellettem teljes nyugalomban falatozik. A forróság hirtelen éri a számat, szemeim elkerekednek és mindkét kezem a szám elé kapom.
-Ugye milyen rossz, hogy ennyire meleg?-fordul felém szőkeség.
-Mert ez melegszendvics.-szökik magasba Harry szemöldöke.
-Forró.-grimaszolok.
-Kapd el!-dob az arcomba Louis egy palacsintát.-Mondtam, hogy kapd el!
Nevetve szedem le az arcomról, Niall kiveszi a kezemből és a szájába gyűri, Zayn lehuppan mellém, az ajkamba harapok és Liam-re pillantok, a pultnál állva szorgoskodik a barátnője oldalán. Louis kap teát, én, Harry és Niall kakaót, Zayn és ők kávét.
-Ne dobálózzatok a palacsintával.-próbál meg rendet teremteni Dani.
-Kérsz?-lendít egyet Harry.-Dobom!
Liam még azelőtt kapja el, hogy az a barátnője arcába csapódna. Azzal a mozdulattal visszadobja Harry-nek, akinek a hajában landol.
Niall vihogni kezd, én sem bírom ki és nevetés nélkül. A göndör mosolyogva veszi le a fejéről a palacsintát és lecsapja az asztalra, néhány perc alatt szívecske alakúra szaggatja és réveteg pillantással nyújtja felém.
-Stella, palacsintaszívem egyetlen csík nutellája...
Liam-en kívül mindenki nevetni kezd, Zayn elég furán néz rá, végül belőle is kirobban a nevetés. Felhúzom a lábaim és a szememet törölgetem, Harry továbbra is felém nyújtja, az eddig masszívnak bizonyuló palacsinta ideje lejár és kettészakad.
-Ooh.-biggyeszti le az alsó ajkát.-Te vagy a szívem nagyobb oldala!
-Fejezd be, Harold!-durrog Liam.
-Liam, csak hülyéskednek.-simítja meg a karját a barátnője.-Nézd Stella-t, nem azt akarod, hogy jól érezze itt magát? Nekem úgy tűnik szeret itt lenni.
Motyog valamit, majd Danielle-t az ölébe húzva leül Louis mellé.
-Azt már ne e...-kezdi, de Harry abban a pillanatban egy szenvedélyes mozdulattal a szájába dobja.-Edd meg. Mindegy.
Csendesen, rázkódó vállakkal harapdálom a melegszendvicsem. Szeretem ezeket a hétvégei reggeleket, ez esetben délutánt, amikor mindannyian itt ülünk és nevetünk.
-Uhm, mi van Ericcel?-kortyol a kávéjába Liam.-Hova akar vinni?
-A barátod?-csillan fel Danielle szeme.
-Egy paraszt!-vágják rá kórusban.-Egy sms-ben szakított vele.-tájékoztatja nyammogva Louis.
-Sajnálom.-hagy alább a lány lelkesedése, az asztalon átnyúlva megfogja a kezem és megsimítja.-Jól vagy?
A számat mosolyra húzom, nem tudom megakadályozni, hogy ne piruljak el. Bólintok és gyorsan elveszek egy palacsintát. Miért bánkódnék Eric miatt, amikor tegnap este Zayn búcsúzott el tőlem utoljára, nem is akárhogyan.
-Képzeld, nem is sírt!-kiált fel Niall.
-Persze, hogy nem! Egy olyan fiú, aki sms-ben szakít igazán nem érdemli meg, hogy egy olyan remek lány sírjon utána, mint Stella.
Liam büszkén öleli át a derekát és puszit nyom a vállára, elmosolyodok és megvonom a vállam. Az asztal alatt egy kéz ér az enyémhez, egy rövid pillanatig megszorítja az ujjaim, mindeközben unott arccal harap egy palacsintába. Nagyot sóhajtva belekortyolok a kakaómba, majd hátradőlök a széken és elveszek egy palacsintát. Ráérősen megkenem nutellával, összetekerem és beleharapok, már csak ez az egy fér belém, megiszom a maradék kakaót és elpakolok magam után.

-Mikor akar találkozni veled?-húz magához Liam.

-Nem tudom.-veszem elő a telefonom és a kijelzőre pillantok.-Még nem hívott.
-Valaki elkísér, oké?
-Nincs kedvem menni.-fintorgok.
-Menjen vele Zayn! Neki van a legmegfélemlítőbb kinézete!-röhög Harry.
-Ez nem igaz.-motyogja.
-Nem azt mondtam, hogy félelmetes vagy, hanem azt, hogy ötünk közül te nézel ki rossz fiúsan. Mi tudjuk, hogy igazából egy földre szállt angyalka vagy.-rebegteti a szempilláit.
-Így már más.-vigyorodik el.
-Nem kell kísérgetni.-harapok az ajkamba, és megrázom a fejem.
Nagyon jól tudom, hogy valaki elfog kísérni, és ez a valaki Zayn lesz, de muszáj egy kicsit megjátszani magam, hogy Liam ne sejtsen meg semmit. Ha olyan könnyen belemegyek az gyanús lesz neki, néha amúgy is furcsán méreget. Zayn elkísér Eric-hez, érdekes lesz... így már szívesebben megyek.
A fiú unottan könyököl az asztalra és belekortyol a kávéjába.
-Nekem tökmindegy.-jelenti ki lazán.
-Inkább megyek én.-fújtat Liam.-Tartozok neki egy beolvasással.
-Pont ezért nem mész te.-nyom puszit az arcára Danielle.-Ez Stella dolga, elmegy, beszélnek, aztán hazajönnek, kész. Nem kellesz oda te, hogy dühöngj. Zayn biztos nem fog dühöngeni.
-Biztos lehetsz benne.-morogja.
A szeme környéken összefutnak a nevetőráncok, ha nem is olyan észrevehetően, de én látom, hogy most már mennyire szórakoztatja amit csinál. Próbálja megőrizni a látszatot, miszerint még mindig nem bízik bennem és nem kedvel.
-Elmegyek én is, és majd szigorú arccal állok Stella háta mögött. Én leszek a verőlegény.-vagánykodik Louis.
Niall nevetve hátradől a széken, Harry elégedett arccal, büszkén veregeti meg a barátja vállát.
-Döntsétek el.-vonom meg a vállam.-Liam, szerintem egyáltalán nem kell senkinek se elkísérni, Eric-ről van szó.
-Nem baj. Én szeretném ha veled menne valaki.
-Jó.-sóhajtok.
Elhagyom a konyhát és letelepedek a kanapéra, mivel a többiek maradnak a konyhába átkapcsolok a zenecsatornára és érdeklődve nézem az éppen véget érő Selena Gomez klipet. A telefonom rezgése zavar meg, Selena eltáncol a képből és felváltja Usher.
-Szia.-motyogom.
-Hol találkozunk?-vág bele rögtön.
-Szia.-ismétlem.
-Szia, Stella.-sóhajt.
-Nem tudom.-adok választ a kérdésére.-Zayn elkísér.
-Minek?-horkant.
-Mert Liam azt akarja.-sziszegek idegesen, mert nagyon nem tetszik a hangsúlya.
-Stella, ugye nem hiszed azt, hogy bántani akarlak?-szól hitetlenkedve.
-Nem. Nem hiszem, és ők sem. De Liam azt akarja, hogy valaki elkísérjen.
A bátyám a nevét hallva kilép a konyhából és érdeklődő arccal huppan le mellém a kanapéra, utána kicsődülnek a többiek is, Zayn pillantása találkozik az enyémmel és kissé szigorúbban néz, száját szorosan összezárja.
-Mondd meg neki, hogy jöjjön ide.-suttogja Liam.
-Gyere ide.-túrok a hajamba.-Nekem nincs kedvem sehová se menni, és te akarsz beszélni velem, nekem semmi kedvem hozzád.
A fiúk egyszerre nevetnek fel, Zayn is mosolyra húzza a száját és lehuppan az egyik fotelba. A lábaim kinyújtóztatom és a telefont a fülemhez szorítva Liam vállának dőlök.
-Rendben. Mondd a címet, fél óra és ott vagyok.
-Ne siess annyira.-motyogom, majd unott hangnemben eldarálom a címet és köszönés nélkül nyomom ki.-Gyökér.
A srácok hahotázva kinevetnek, Liam puszit nyom a fejemre és megsimítja a hajam, Danielle játékosan rám kacsint.
-Milyen csúnya jelző.-nevetgél Harry.-Ejnye, Stella!
-Ő ne olyan mocskos szájú, mint te!-ugrik az ölébe Louis.
-Most idejön?-vonja fel a szemöldökét Zayn.
-Ühüm.-hümmögök, és lopva a szemébe nézek.
-Nagyszerű.-motyogja, majd felugrik és felmegy a lépcsőn.
Most már nem tudom, hogy csak megjátssza-e vagy komolyan megsértődött. Idegesen nézek utána, beszívom az alsó ajkam és felhúzom a lábaim.
-Megyek rendbe szedem magam.-sóhajtok.
Igazság szerint már nem csípném ki magam azért, mert Eric jön. Eszem ágában sincs kisminkelni magam és nekiállni kezdeni valamit a kócos konttyal a fejem tetején, csak fel akarok menni és megkeresni Zayn-t.
-Miért?-pislog nagyokat Niall.-Így nem vagy jó?
-Ti ezt nem értitek!-ragad karon Danielle, és a lépcső felé irányít.
Hálásan pislogok rá, felszaladok a lépcsőn, de a saját szobám helyett Zayn-hez nyitok be. Még nem voltam itt, az ágya szépen be van vetve, a földön ugyan van néhány ruhadarab, de ezen kívül a szobájában rend van, de ő nincs bent. Gyorsan kilépek  és becsukom az ajtót, nehogy azt higgye, hogy kutakodni megyek be, végigmegyek a folyosón és benyitok a saját szobámba, egyenesen a karjaiba rohanok.
-Hova sietsz?-mosolyog.
Halkan becsukja mögöttem az ajtót, kezei a derekamon pihennek, zavartan fürkészem az arcát és ösztönösen hajolok hozzá közelebb.
-Megharagudtál?-harapok az ajkamba.
-Nem.-nevet halkan és magához ölel.-De jobb, ha én inkább fent maradok.
Elhúzom a szám és a fejemet a mellkasának döntöm, érzem, ahogyan a szíve egyenletesen ver a mellkasában, illata az orromba kúszik és kezei megpihennek a derekamon.
-Nem megyek le, nehogy mondjak valamit, amit nem kéne.
-Hé, én már nem bánom, hogy szakított velem.-nézek a szemébe.-Hozzád képest ő egy bunkó lúzer.
Halkan nevetni kezd, nem kacaghattunk hangosan, mert ha a fiúk meghallják és így találnak minket... hát, elég nehéz lesz kimagyarázni. Arcát játékosan a hajamba fúrja és megpuszilja az arcom.
-Szóval nem álmodtam a tegnapot.-sóhajtok, és a kezemet a tarkójára csúsztatom.
-Nem.-nevetgél.-Csinos vagy.
Kezeim a tarkójáról levezetem a mellkasára és piszkálni a kezdem a pólójának nyakát, félredöntöm a fejem és óvatosan mosolyogva nézek a barna szemeibe.
-Gondolkoztam.-fogja meg a kezem.-Reggel amikor lejöttél legszívesebben rögtön elkaptalak volna, hogy megcsókoljalak. Az éjszaka rájöttem, hogy nem csak Liam nem tudhatja meg, hanem senki, a rajongóink kikezdenének téged és amúgy sem szeretném, ha felfordulna az életed. Azon csodálkozok, hogy még nem fotóztak le velünk.
-Akkor senki nem tudja meg. Az olyan romantikus.-álmodozom, majd az arcára nézek és elborít a pír.-Mármint...
-Aranyos, amikor elpirulsz.-simítja meg az arcom.-De nem kell.
Félve mosolygok rá, kellemesen kiráz a hideg, amikor szorosan ölel magához, szemeiben egyetlen kérdés csillog, miközben a számat nézi. Közelebb nyomulok hozzá és a karjaim biztatóan fonom a nyaka köré, a hajamba túr, orra először az arcomhoz ér, majd az én orromhoz simul és ajka megtalálja az enyém. Megint előjön az a kellemes bizsergés a bensőmben, ajkaival bekebelez és keze lecsúszik a hátamon. Jóra emlékeztem, de nem ennyire jóra, nem zavar, hogy kissé borostás, néha elhúzódik és míg levegőt veszünk orra gyengéden súrolja az enyém, édes puszikat hagy az arcomon. Hello bizsergető érzés, üdv pillangók, rég találkozunk...

~Louis Tomlinson~

Lassan baktatok fel a lépcsőn, megérkezett kedves vendégünk, de Stella nem tud róla, így Liam utasítására nekem jutott az a feladat, hogy tájékoztassam erről a mi kis energiabombánkat. Mielőtt bekopoghatnék kitárul az ajtó és én szembetalálom magam félig pakisztáni barátommal, szemei nagyra nyílnak, mögötte Stella áll. Kérdőn felvonom a szemöldököm, a számat vigyorra húzom és átnézve a válla fölött a barna hajú lányra pillantok.

-Megérkezett az exed.-vigyorgok.

Észreveszem, hogy nem öltözött át és a haja is ugyanúgy áll, kezdek értetlenné válni és ide-oda kapkodom a fejem közte és Zayn között. Kiszedi a hajából a csatokat, ledobja az ágyra és a hajába túr, majd kikerüli Zayn-t de mielőtt elszaladni megpördül.

-Akkor segítesz irodalomból?

-Hogyne.-bólint rezzenéstelen arccal.

-Köszi.-húzza óvatos mosolyra a száját, majd megfordul és teljes nyugalomban elsétál.

-Irodalom, mi?-vigyorgok.

-Igen.-bólint.-Segítek neki egy fogalmazásban.

-Aha.-vigyorgok.-Valami szerelmi történetet kell írni?

-Ne kombinálj.-forgatja a szemét.

-Kíváncsi vagyok, hogy mit láttam volna ha 2 perccel előbb jövök fel hozzátok.

-Beszélgettünk.-vet rám olyan tipikus, 'fárasztó vagy' pillantást.-Megkért, hogy segítsek neki mert a múltkor beszélgettünk az irodalomról, problémája akadt egy fogalmazással és megkérdezte, hogy segítenék-e neki. Legyek bunkó és mondjam azt, hogy nem? 

-Mennyire nézel hülyének?-nevetek.-Zayn, mi van köztetek?

-Nagyon.-fordul meg.-De teljesen más miatt. Ne kombinálj, oké? Örüljetek neki, hogy nem viselkedek bunkón és még beszélgetni is hajlandó vagyok vele.

-Tegnap este furcsa hangokat hallottam a tetőről.-vigyorgok.

-Én meg a szobádból. Ne fárassz már a hülyeségeiddel.
-Én nem mondom el senkinek.-veregetem meg a vállát.
-Nem is tudnál mit mondani, mivel csak beszélgettünk. Te átlátsz az ajtón meg a falakon, hogy ennyire tudod mit csináltunk bent?
-Jól van, Zayn.-mosolygok.-Azért tudod, nekem bármit elmondhatsz.
-Jó.-forgatja a szemét, majd elröhögi magát.
-Menjünk le, szemmel kell tartanom ezt a gyereket.
-Ne kombinálj!-böki meg a mellkasom.
-Szoktam én olyat csinálni?
-Igen. Gyakran, és most fejezd is be!
-Jó.-vonom meg a vállam, majd ellépek mellőle és ledübörgök a lépcsőn.
Amennyire próbáltunk először jól viszonyulni Stella barátjához, most egyöntetűen nem kedveljük és Stella helyett is haragszunk rá. Harry átöleli Stella derekát és bár nem beszél, ott áll mellette és szigorú tekintettel néz Eric-re.
-Figyelj, Haz...-feszeng, és a kezét megragadva leveszi a derekáról.
-Hagyd békén, Harry.-figyelmezteti Liam.
Zayn ellép mellőlem és leül a kanapéra Niall mellé, szőke barátunk rajta tartja a szemét az ajtóban állókon, és kék tekintetében felfedezek valamit. Valamit, ami még annál is furcsább, hogy Zayn-t Stella szobájában találtam. Ajjajj...

~Zayn Malik~

Gyanakodva figyelem az ,,elődöm", kétségtelen, hogy a fiúk most jóval csendesebbek mint legutóbb, helyettem most ők figyelik bizalmatlanul. Mégis a legszembetűnőbb Stella viselkedése, szórakoztat, hogy nem öleli meg, csak ácsorog előtte. Harry ölelgeti a derekát, nem húzok fel magam, mert látom, ahogy Stella hátulról lefejti magáról a kitartó srác kezeit. Rájöttem, hogy Harry csupán azért csinálja ezt, hogy szívassa Liamet, Liam se veszi annyira komolyan, csupán amikor már kezdi túlzásba vinni és Stella kellemetlenül érzi magát, akkor rászól. Meg néha csak úgy. Igyekszem nem bámulni Ericet, csendben maradok és bekapcsolom a tévét, Niall őket figyeli, én viszont úgy teszek, mint akit egyáltalán nem érdekel, hogy jelen vagy még egy személy. Nem nézek oda, de a fülemet azért még használom és igyekszek mindent kihallgatni.
-Menjünk ki az udvarra.-sóhajt Stella.
Választ nem hallok, gondolom bólint.
-Stell.-szólítja meg halkan Liam.
Nem mondd semmit, néhány másodperc múlva elmennek mögöttünk, a fejem óvatosan elfordítom, ahogyan a mellettem ülő ír is teszi, és mindketten egy dolgot bámulunk. Stella kerek fenekét.
Hallom, ahogy Harry hümmög, Danielle kuncog -egyébként ő az egyetlen, aki kedvesen üdvözölte Ericet - Louis pedig rosszallóan cicceg.
-Fejezzétek be!-sziszeg Liam.
Stelláék kimennek a teraszra, nem mennek túl messzire, mindannyian tökéletesen látjuk őket. Most idegesít, hogy nem hallom őket, a testbeszédükből sem jövök rá semmire, mert csak ülnek egymás mellett. Hallgatunk, síri csöndben bámuljuk őket, most átkozom azt a napot, amikor a vastagabb, hangszigetelt üveget választottuk.
Nagyon nem idegesítem magam ezen, Stella úgyis elmondja majd, hogy miről beszéltek. Sokkal inkább zavar az, hogy Louis annyira mindent tudó, túl jól ismer engem. Kissé bűntudatom van amiatt, hogy hazudtam neki és mindenki elől eltitkolom, hogy mi van kialakulóban köztem és Stella közt. Viszont még nem mondhatjuk el, és még ki kell találnom, hogy szerdán hogy, mikor és hova viszem. Louis-val meg jobban kell vigyáznom, nem szabad felelőtlennek lennem. Néha úgy érzem jobb lenne elmondani Liam-nek mindent, aztán rájövök, hogy Stella elsősorban azért van itt, hogy vele legyen. Ha bekavarok valószínűleg haza kell mennie, ezt nem akarom, marad az, hogy befogom a szám és visszafogom magam. Ez nem rólam szól. Majd megtudják egyszer...

17.rész Az első

~Zayn Malik~

A lépcsőn lefelé tartva már tudom, hogy én mit mondok a srácoknak, Josh már köztük ül és szórakozásképp Niall orrát piszkálja. Liam szigorú tekintettel Stella-t fürkészi. Stella... törökülésben, kissé a előre dőlve magyarázkodik, haja rendezetten omlik a hátára, felém se néz.
-Mit csináltál?-kérdezi felvont szemöldökkel Liam.
-Doniya hívott.-vonom meg a vállam.-Puszil titeket.
Vonásai ellágyulnak és hamar visszatér megszokott nyugalmi állapotába. Liam az az ember, akinek nem kell túl sokat magyarázkodni, nem kérdez olyanról amiről úgy véli, semmi köze hozzá. Louis és Harry egymást túlkiabálva nyomkodják a playstation-t, Eleanor és Dan a Louis Team-et erősítik, Sandy, Niall - aki az orrát húzogatja és néha megüti Josh-t - a Harry pártot választották. A többiek semlegesek. Beszívom az alsó ajkam, melynek édes szájfény íze van, a konyhába megyek és kiveszek a hűtőből egy üveg sört, hogy lehűtsem magam. Természetesen a többieknek sem kell több, így a társaságunk hímnemű tagjai hamarosan sörözve nyúlnak el a kanapén és a padlón. A playstation-t kikapcsolják, Louis El ölébe hajtja a fejét és lustán tűri, hogy a barátnője a haját piszkálja. Josh abbahagyja Niall orrának piszkálását és inkább Harry fürtjeit húzogatja, ami miatt a göndör néha felordít. Liam és Danielle a padlón ülve ölelkezik, összességében bulizás helyett csak ciki sztorikkal égetjük egymást. Ez az este Stella-é, hogy megismerjen mindannyiunkat. Andy gondoskodik róla, hogy Liam is elégszer beégjen, majd Harry 'Éleseszű' Styles előrukkol remek ötleteinek egyikével.
-Vetkőzőspókeeer!
-Felejtsd el!-ripakodik rá Liam.
-Pff, te papucs!
-Tudom mi a célod, felejtsd el!
Hazza röhögni kezd és inkább lehúzza a sörét. Felpakolom a lábaim az asztalra, Stella néha lopva rám néz, barna szemei kissé aggódva fürkésznek addig, amíg rá nem jön, hogy nem bánom a fent történteket. Személy szerint legszívesebben én már véget vetnék az estének, és a szobámban fülelve várnám, hogy mindenki bealudjon és én beszökjek a szigorúan tiltott szobába. Erre éjjel 2-ig várok, addigra mindenki kellően elfárad és 4 vendégünk gyalog indul útnak. Josh jelentőségteljes pillantást vet rám, majd nyávogva ölelkezik Stella-val. Mindenki röhögve kifejezi, hogy mennyire kedvelik őt, majd egy hordába verődve haza indulnak. Eleanor és Danielle marad.
-Én most már megyek.-pislog laposakat Stella.
-Rendben, aludj jól.-vonja az ölelésébe Liam, a haját kisimítja az arcából és megpuszilja a húga homlokát.
-Ti is.-mosolyog, majd körbejár a társaságunkon és mindenkit kislányosan megölelget.
Utolsóként megáll előttem és látszólag feszengve néz rám, de a szemei elárulják őt, túl éberen csillognak.
-Jó éjt, Zayn.-mosolyog, és végigsimít a karomon. Eddig sem ölelkeztünk, túl feltűnő lenne, ha mától elkezdenénk. Nehezen állom meg, hogy ne öleljem át és tapadjak az ajkaira, de mi még találkozunk ma este.
-Jó éjt.-biccentek kimérten.
Felmegy a lépcsőn, mi pedig mindannyian utána nézünk.
-Olyan aranyos.-mosolyog Eleanor.
Mindenki egyetértően bólogat és mosolyog, én meg ásítozva elveszek egy csomag sós kekszet és lehuppanok a kanapéra a pizzásdobozok közé.
-Majd holnap pakolunk.-jelenti ki Niall, senkinek nincs kifogása ez ellen.
Unottan bólogatunk, én a kekszen nyammogok, de a gondolataim messze járnak, a többiek is elcsendesednek, mert azt hiszik Stella aludni készül, viszont az én zsebemben megrezzen a telefonom.
-Mi megyünk.-int felfelé Liam.
Harry szája rögtön perverz mosolyra húzódik, a pároshoz odacsapódnak Louis-ék, és puszidobálgatások közepette felmennek. Maradunk mi hárman, a ,,nőtlenek". Illetve... hát, nem tudom én hova tartozom.
-Ki vele!-huppan le mellém Niall.-Mit csináltatok fent?
-Mi van?-szalad össze a szemöldököm.-Mi ez a többesszám?
-Ne tagadd!-böki meg a mellkasom Harry.-Tudjuk, hogy vele voltál.
Miért van az, hogy ők mindig tudnak mindenről, amiről nem kéne? Tagadás indul.
-A tesómmal telefonáltam, fogalmam sincs ő minek ment fel.
-Zayn, Zayn, Zayn.-rázza a fejét Niall.
-Srácok, telefonáltam.
-Jó.-vonják meg a vállukat egyszerre.-Megyek aludni.-jelenti be Harry.
-Jó éjt.-dörmögöm, Niall pedig kekszdarabokat köpködve elnyögdécsel valami érthetetlent.
Az sms... meg kell néznem.
-Éhes vagy?-pattanok fel, és a konyha felé megyek.
-Nem.
-Hogy mi?-pördülök meg.
-Hmm, talán mégis ennék egy szendvicset. Csinálsz?
-Már megijedtem, hogy van valami különleges betegséged.-motyogom.-Most az egyszer.
Amint belépek a konyhába előveszem a telefonom és megnézem az sms-t, Stella-tól.

Csörgess meg, ha jössz. xx

Aha, szóval várni fog. Gyorsan összedobok két szendvicset és elgondolkozok azon, hogy Niall kenyerébe altatót dugdosok. Természetesen nem teszem, a tányért az ölébe dobom és lehuppanok mellé. Minél hamarabb el akarok tűnni, és Niall-t a szobáján belül tudni. Csendesen falatozunk, bár ő most is undorítóan nyammog, amitől a hideg futkos a hátamon.
-Hogy-hogy nem nyúltál még ki?-motyogja artikulálatlanul.
-Nem sok hiányzik.-dörzsölgetem az arcom ,,fáradtan". Igazság szerint egyáltalán nem vagyok fáradt. A tányérokat egyszerre tesszük az asztalra, lerúgok egy pizzásdobozt és hátradőlök.
-Megyek.-ásít, és ő tényleg fáradt.-Jössz?
-Ja.-bólintok.
Komótosan lépdelünk, leoltjuk a villanyokat, leellenőrzöm, hogy az ajtó zárva van, majd egy intés után két irányba indulunk. A szobája Stella szobájával van szembe.
Nyugisan lezuhanyzok, megborotválkozom és megigazítom nedves hajam. Most nem zajongok hajszárítóval, pedig ráférne a hajamra, de mindegy, csak beszélgetni fogunk. Felveszek egy térdnadrágot és egy szürke pulcsit, majd kilesek a folyosóra. Hatalmas a csend, óvatosan visszacsukom az ajtót és megcsörgetem a folyosó végén éjszakázó lányt, mindjárt 3 óra.
Halkan, az ajkamba harapva és lábujjhegyen, lassan nyitom ki az ajtót és lopakodok a folyosóra. Nem nyikorog az ajtó, nem csörög, zörög vagy vinnyog semmi, mint a filmekben, teljes csendben és sötétben érek el az ajtóhoz, óvatosan nyitok be. Az ágyán ül, hosszú zokniban és felismerem rajta Liam egyik pólóját. Lágyan elmosolyodik és miután besettenkedek és becsukom az ajtót, felvillan az éjjeli lámpa a kis szekrényen.
-Szia.-mosolyog félénken.-Nem vettek észre?
-Nem.-lépek oda hozzá, kezem megindul felé és öntudatlanul simítom meg az arcát.
-Zayn.-harap az ajkába, barna szemeit rám emeli, a gyér fényben tökéletesen látom őt.
-Gyere.-húzom fel az ágyról.-Tudok egy közeli helyet, ahhol senki nem lát minket.
-Elmegyünk?-pislog ijedten és apró keze megszorítja az ujjaim.
-Nem messze.-mosolygok, és felállok az ágyra.
Kinyitom az ablakot, majd lábujjhegyre állok és addig nyújtózkodom, amíg ugrás nélkül biztonságosan meg tudok kapaszkodni. Néhány másodperc alatt felemelem magam és a tetőről nézek le rá.
-Jössz?-mosolygok.-Segítek, csak ne sikoltozz, mert akkor végem.
Bizonytalanul bólint, leguggolok és megfogom a kinyújtott kezeit. Könnyű, ujjai pedig erősen szorítanak, az ajkába harap és félve pislog fel rám. Felemelem, majd az egyik kezem a dereka köré fonom és erősen tartom.
-Nem látnak meg?-suttog.
-Nem.-fogom kézen, és leülünk.
Nem engedi el a kezem, néhány percig csendben ülünk a tetőn, majd megcsap a hideg szél és akkor jövök rá, hogy rajta csak egy rövidujjú van, aprócska nadrág és hosszú zokni.
-Zayn! Vedd vissza a pólód!
-Nem, vedd fel.-nyújtom felé, immáron fedetlen felsőtesttel.
-Beteg leszel, vedd vissza!
-Ha nem veszed fel akkor meg te leszel beteg!
-Zayn, vedd már vissza!-csap játékosan a karomra.
-Visszamegyek neked egy pulcsiért.-motyogom.-Hol találom?
-A kétajtós felső polcán.
Ráterítem a pulcsim és visszamászok a szobájába. Eszembe se jut kutakodni a cuccai közt, kiveszek egy élénk rózsaszín pulcsit és visszamegyek. A pulcsimat magához szorítja, amikor észrevesz elpirul és felém nyújtja. Cserélünk és mindketten felvesszük a saját ruháinkat.
-Zayn.-suttogja, közben a pulcsija ujjával babrál.-Most mi van?-kuncog.
-Kitalálhatnánk.-mosolygok, és a kezeim közé veszem az egyik kezét, elveszik az enyémben.
Hüvelykujjammal végigsimítok a kézfején, lábait felhúzza és közelebb araszol hozzám. Nem bírom tovább, túl rég volt az, hogy Josh ránk tört, elengedem a kezét és a füle mögé tűrök egy barna tincset. Hallom, ahogyan felsóhajt, majd felemeli a fejét és barna szemei az arcomat fürkészik, gondolkodás nélkül hajolok az arcához és megcsókolom.

~Stella Starlight~

Pillangók. Mindenhol pillangók. Romantikus énem olvadozik attól, hogy a holdfényben üldögélünk a tetőn és bujkálunk a többiek elől. Zayn erősen tart a karjaiban, nem szorít össze, szokatlanul gyengéd és csók közben ahelyett, hogy a ruhám alatt kutakodna, lassan köröz a hátamon. A hajamba túr, közelebb húzódok hozzá, átölelem és szinte bemászok az ölébe, nem tudom mi van köztünk, nem tudom mi lesz, amikor innen lemegyünk, az egyetlen amit tudok az, hogy Eric-cel már nagyon régóta nem éreztem azt, amit itt, most Zayn karjaiban. Ajka elszakad tőlem, homlokát az enyémnek dönti és mosolyogva néz a szemembe, gyönyörű, barna íriszei vannak, kezem frissen borotvált arcára csúszik és végigsimítok puha bőrén.
-Azt hittem nem kedvelsz.-szakad ki belőlem.
Ezúttal ő helyezi puha kezét az arcomra, mutatóujját az állam alá teszi és orrát óvatosan az enyémhez dörgöli.
-Sajnálom. Megijedtem és próbáltam távol tartani magam tőled, nem sikerült.
-Miért?-harapok az ajkamba.
-Liam még épphogy nem fogadott melléd testőrt, barátod volt, én meg rendszeresen beégtem előtted és úgy viselkedtem, mint egy idióta. Az engem jobban érdekel, hogy te miért ülsz itt velem.
-Mert egy lepkefarm van a hasamban.
-Lepkefarm?-mosolyodik el lágyan.-Ez valami lányos dolog?
-Határozottan.-bólintok, és a fejemet a mellkasának döntöm, miközben ő karjait a derekam köré fonja.-És a lepkéim jelenleg is aktívak.
Halkan nevetve simít végig az arcomon, majd keze megkeresi az enyémet és a hasamnál összefonódnak az ujjaink, miközben ajkát édesen a nyakamhoz nyomja.
-Fejtsd ki bővebben.-cirógatja a kézfejem, és állát megtámasztja a fejem búbján.
-Mióta megismertelek minden áron a kedvedben akarok járni, máig alig mertelek megölelni és akkor vettem észre a lepkéim, amikor beléptem az ajtón és te félmeztelenül álltál a nappaliban.-harapok az ajkamba.-Vagyis, tulajdonképpen már azelőtt is tetszettél...
-Uhm, szóval tetszem neked?-hajol a fülemhez. Lehelete megcsapja az arcom, a szívem pedig megőrül a lepkéimmel együtt.
-Zayn, melyik az a hülye lány, akinek nem tetszel?
-De engem jelen pillanatban egyetlen hülye lány érdekel, szóval ne terelj.-nevet aranyosan.
-Zavarba hozol.-nevetek, és a kezeim az arcom elé emelem.
Megfogja, és lefejti rólam az ujjaim, feljebb húz az ölében és a szemembe nézve szólal meg.
-Te is tetszel nekem, de azt hittem, hogy ez egyértelmű a mai nap után.
-Tényleg?-pislogok nagyokat, érzem, hogy az arcom elönti a pír.
-Az első perctől.-sóhajt nagyot.-Sokáig tartott, mire beismertem magamnak. Mióta megláttalak hibát keresek benned, reménytelenül. Hajszálat találtam a kajámban és rád akartam fogni, de az az én nyamvadt hajszálam volt.-nevet fel, és végigsimít a hajamon.-Valamit jelet vártam, hogy észrevegyem, ki akarod használni Liam-et, de még azt sem akarod, hogy Louis a kocsijával érted menjen az iskolába, a rajongóink említésére pedig zavarban érzed magad. Kilőhettem, hogy a pénzre vagy hírnévre hajtasz. Aztán próbáltam kicsikarni belőled valamit, ami miatt megsértődhetek, de annyit sem mondtál, hogy kapjam be. Pedig megérdemeltem volna, hülyén viselkedtem veled. Az igazság az, hogy mióta megfogtam a kezet és rád néztem, reménytelenül küzdök azzal, hogy valami hibát találjak benned és ne tűnj olyan átkozottul tökéletesnek a szememben. De nem megy.-tárja szét a karjait, miközben alsó ajkát édesen lebiggyeszti és barna szemeit nagyra nyitja.
Az ajkaim ,o'-t formálnak, teljesen biztos vagyok benne, hogy soha, senki nem mondott még nekem ilyet. Csak ülök ott, karjaival újra átölel és gyengéden végigsimít a kezemen.
-Mázlim van, hogy Liam a tesód és nem Harry, mert akkor már rég elküldtél volna a pokolba az idióta viselkedésem miatt.
Zavartan nevetek fel, szabad kézfejemmel megtörlöm a szemem és rámosolygok. Igaz, néha rosszul éreztem magam, amiért ő volt az egyetlen, aki nem próbált meg közeledni felém, de sosem éreztem azt, hogy emiatt szemrehányást kellene tennem és beolvasni neki. Nem is lettem volna rá képes, hiszen úgy tud nézni, mint egy kölyökkutya, még akkor is, amikor megpróbál produkálni.
Az arcomat a pulcsijába fúrom, szavakkal nem tudnám elmondani neki, hogy mit érzek, így inkább a jól bevált ,,macska módszert" alkalmazom, és a fejemet belefúrva karja és mellkasa közti résbe ráérősen hozzádörgölöm az arcom a szürke, puha pulcsijához és beszívózok Malik illatból. Érdekes, hogy őt egy kölyökkutyához hasonlítottam, magamat meg egy szipós macskához...
-Legszívesebben fejbe csapnám magam egy lapáttal, amiért most itt ülök veled.
-Miért?-húzódok el zavartan a mellkasától, de mielőtt elmenekülhetnék a derekamnál fogva húz vissza.
-Mert Liam megöl, ha megtudja, hogy összeszűrtem a levet a kishúgával.
-Ne aggódj, nem túl erőszakos.-nevetek fel kínosan, és a hajamba túrok.
-Ezt ne csináld.-nyel nagyot, és megfogja a kezem.-16 éves vagy, Liam most ismert meg téged és úgy hiszi, a légy is kukkolni repül be a szobádba. Nézd, én is ezt tenném, ha mondjuk Harry "Mindenregerjedekaminekmellevanésmozog" Styles megpróbálna rámozdulni Doniya-ra, gondolkodás nélkül csapnám arcon és küldeném el melegebb éghajlatra, de inkább bevállalok néhány pofont, minthogy feladjam azért, mert félek, az egyébként cseppet sem erőszakos haveromtól.
-Mi lesz Josh-val?
-Tartja a száját, megbeszéltük.-mosolyog.-Engem jobban érdekel, hogy velünk mi lesz. Ha nem akarod, akkor felejtsük el a mai napot, és békén hagylak...
-Zayn!-szakítom félbe.-Nem felejtek könnyen.
-Ezt most nem értem.-túr a hajába.
-Te se csináld ezt.-ragadom meg a kezét, egyszerre mosolyodunk el. Tekintete lekalandozik a lábamra, a rövidnadrág és zokni közt van egy fedetlen terület, ami megfogja a pillantását.
-Nem fázol?-kérdezi halkan.
A fejem jobbra-balra ingatom, felhúzom a lábaim és a karjait magam köré fonom. Ujjai óvatosan megérintik a lábam.
-Nem akarom elfelejteni ezt a napot.-jelentem ki magabiztosan.
-Akkor eljössz velem egy randira?
A kérdése váratlanul ér, és azon kívül, hogy a pillangóim szívrohamot kapnak, a szám kiszárad és nagy szemekkel bámulok rá, akkor jut eszembe, a valószínűleg legjelentéktelenebb dolog, ami most számít. Hogy pizsamában vagyok, nincs rajtam melltartó és nem vagyok kisminkelve. Fülig pirulok és a karjaim gyorsan magam köré fonom, idegesen fésülöm az arcomba a hajam.
-Minden rendben?-kérdezi félve, és megérinti az arcom.
-Tök ciki vagyok.-motyogom.
-Micsoda?-nevet fel jóízűen.-Nem, dehogy! Miért lennél ciki?
Széttárom a karjaim, és megvonom a vállam.
-Hosszú zokni, idétlen, rózsaszín pulcsi ami két számmal nagyobb, kicsi szemek, kicserepesedett száj és pattanásos bőr.-sorolom.
-Most, hogy mondod, már nem is akarlak elvinni sehová.-prüszköl, és elfordítja a fejét.
Kissé döbbenten nézek rá, röhögve fordul meg és zár a karjaiba.
-Gyönyörű vagy.-simít végig a karomon, majd az arcomhoz hajol és bátortalanul megpuszil.-Szerinted még nem láttalak így? Amikor esténként a kanapén összekuporodva Disney sorozatokat néztél, nem pizsamában voltál és smink nélkül?
-Hát, de. Szóval 2 héten át égettem magam, miközben te engem bámultál.-fintorgok, és durcásan felhúzom az orrom.
-Dilis.-csóválja a fejét.-Stella, szerintem gyönyörű vagy. A szemed hatalmas, ami nekem nagyon tetszik, szeretem a mintás zoknijaid, és a pulcsid is aranyos, ami a szádat illeti, azon könnyen segíthetek.
Piros arccal nézek rá, Eric nem mondott nekem ilyeneket, Eric néha csak annyit mondott ,,szexi vagy" és ezzel elintézte 1 hétre a dicsérésem. Zayn rövid idő alatt jócskán megnövelte az önbizalmam, és nem használt olyan szavakat, mint a szexi.
Hosszú hajam kisöpröm az arcomból és izgatottan nézek rá, nem kell kérnem, tudja mit szeretnék, mosolyogva hajol le hozzám és először csak megpuszilja a szám.
-Még hogy kicserepesedett.-sóhajt, majd kezeit a derekam köré fonva ráérősen csókol, úgy, hogy a pillangóim háromnegyede az utolsókat rúgja, annyira elgyengülnek. Nem érdekel, hogy egy tetőn ülünk, nem érdekel, hogy alattunk egy csapat fiú alszik nyugodtan, a bátyám abban a hitben van, hogy én jó kislány módjára a takaró alatt szuszogok, abban a pillanatban nem foglalkozom azzal, hogy lebukhatunk vagy egy éjjel járőröző, One Direction tagokra szakosodott paparazzi lefényképezhet minket fejjel lefelé lógva egy fáról. Magasról teszek arra, hogy Eric egy sms-ben kidobott, holnap illetve ma, köszönetet mondok neki, mert ha nem szakít velem, akkor most nem ülnék itt a világ legédesebb fiújának az ölében.
Zayn orra összeütközik az enyémmel, érzem, hogy elmosolyodik, nagy levegőt veszek és folytatom, amit abbahagyott egy pillanatra. Ujjaimat bűntudat nélkül vezetem a hajába, összerezzen, majd egy hang hal el az ajkaim közt. Most rajtam a sor, hogy elmosolyodjak.
Homlokát a vállamnak dönti, tovább szórakozom a hajával, miközben ő lehajtott fejjel nagyokat lélegzik.
-Te vagy az egyetlen, aki hozzáérhet.-nevet halkan, majd felemeli a fejét és szórakozott pillantással néz a szemembe.-Nem válaszoltál a kérdésemre.
-Elmegyek.-mosolygok zavartan, és egy tincsem a mutatóujjam köré tekerem.-Mi lesz a többiekkel?
-Hát, majd hagyom, hogy Liam kitöltse rajtam a dühét. Tudtad, hogy boxol? Félelmetes, amikor kiskutyaszemekkel püföli a boxzsákot .
Elmosolyodom és megfogom a kezét. Aranyos, hogy Liam miatt próbált meg nem foglalkozni velem, és most is amiatt aggódik, hogy ő mit fog szólni ehhez.
-Ne mondjuk el neki.-hajtom le a fejem.
-Josh is ezt mondta.
-Ha anyáéknak elmondom, hogy Eric szakított velem, lehet, hogy hazaparancsolnak. Liam meg amúgy sem hagyná, hogy egy házban maradjak veled.-forgatom a szemem.-Valószínűleg anyáék sem.
-Nem fogod rosszul érezni magad, amiért nem mondod el nekik?-fürkészi az arcom.
-Majd megtudják.-vonom meg a vállam.-Különben is, nagylány vagyok már.
-Rendben.-bólint, és mosolyra húzza a száját.-Szerda?
-Oké.-mosolygok zavartan.-Furcsa, hogy múlt hétvégén még azért tepertem, hogy hozzám szólj, most meg itt ülök veled.
-Sajnálom.-leheli.-Nem akartalak megbántani.
-Tudtam, hogy nem gondolod komolyan amiket mondasz.-nevetek.-Zayn, hogy akarsz bárhova is elmenni velem házon kívül úgy, hogy ne lásson minket senki? Mi lesz a fiúkkal? És Liam?
-Hé, ha ez megnyugtat és ezt akarod, akkor beöltözök szakadt emósnak, kiszúrom szemceruzával a szemeim és póthajat veszek, hogy a szemembe tudjam fésülni, kitalálok valami hülye nevet és szólok Lou-nak, hogy sminkeljen hulla fehérre. Akarsz kék kontaktlencsét? Tuti nem leszek felismerhető, majd azt mondom, hogy én vagyok Edward Cullen.
Halkan nevetni kezdtem, szórakozottan simított végig a kezemen.
-Stella, megoldom, ne gondolkozz ezen, csak arra kérlek, hogy bízz bennem és szerdán gyere el.
Bólintottam, majd a mellkasának dőlve csendben nézelődtem. Múltkor sokkal ijesztőbb volt itt ülni a tetőn, most nem félek.
A zsebéből előhúzza a telefonját, egy pillanatra elvakít a fény, majd bocsánatkérően elhúzza előlem és maga elé tartva megnézi az időt. Mindjárt fél 5, London felett már megjelennek az első, nagyon gyér napsugarak és az éjszakai feketeség kezd inkább szürke lenni, a lámpák lekapcsolnak, és valószínűleg már egy felfelé néző, kitűnő látású ember észrevenné, hogy itt ülünk. Nem akarok még bemenni, túl jó itt a karjaiban. Arcomat kevésbé szeretetre éhes macskásan pulcsijába ejtem, finom, férfias illatát magamba szívom, miközben a karjai körém fonódnak és megpuszilja a fejem.
-Menjünk be.-simít végig a hajamon.
A pólójába motyogok, majd felemelem a fejem, az orrom a nyakához ér, ő pedig összerezzen és gyengéden tol el magától. Szokatlanul érzékenyen reagál az érintésemre, zavartan fürkészem az arcát, de csak elmosolyodik, azután a hajamba túrva von közel magához, és puha száját az enyémre helyezi. Sóhajtva engedem el magam, elgyengülve kapaszkodok a nyakába. Percekig úgy maradunk, ajka lassan kényezteti az enyém, majd apró puszikkal megszakítja a csókunkat és mosolyogva nyom egy utolsót a szám sarkába.
Elsőként ő mászik vissza a szobámba, én leülök az ablak szélére és lelógatom a lábaim, erősen kapaszkodok, majd ő megfog alulról és megtart. A karjaiba esek, de állva marad és gyengéden mosolyogva helyez le az ágyra a puha párnák közé.
-Maradsz?-kérdezem nagyokat pislogva. Már érzem a fáradtságot, nem tudom hány órát voltam ébren egyhuzamban.
-Azzal egy életre elintézném, hogy én már csak keresztapa lehessek.-nevet halkan, és végigsimít az arcomon.-Jobb, ha nem.
Lebiggyesztem az alsó ajkam, óvatosan ismét feláll az ágyra, és halkan becsukja a tetőablakot. Befészkelem magam a lila takaróm alá, felhúzom a nyakamig és úgy nézek rá, lábait a szőnyegre teszi, majd feláll, és mielőtt kimenne leguggol az ágyam mellé, édesen mosolyogva kisimítja a hajam az arcomból.
-Szép álmokat.-suttogja.
-Neked is.-motyogom álmosan, majd egyik kezem a tarkójára csúsztatom és közelebb vonom magamhoz.
Apró, bátortalan csókot kapok, ami után még egyszer végigsimít az arcomon, végül elindul az ajtó felé. Lábujjhegyre állva résnyire nyitja, kidugja a fejét és körbenéz, visszafojtom a nevetésem. Játékosan rám kacsint, majd kilép és becsukja maga után. Sóhajtva fordulok a hátamra, és most jön a nyálas filmjelenet, amikor a plafont bámulva kezdek ábrándozni róla.

16.rész A mi titkunk

Sziasztok! :)

Szóval, én most nem tudom mi van, hogy ki mit erősített meg és van-e eljegyzés vagy nincs, sok mindent láttam már mióta elindult ez a pletyka. Volt aki már kérdezett engem erről, én itt, és most szeretném ezt a témát lezárni. 

Lehet, hogy ezért majd haragudni fogtok, de engem kifejezetten érzékenyen érintett ez a téma, annak ellenére, hogy nagyon szeretem őket, együtt és külön is. Láttam egy levelet, amit állítólag Zayn írt, nos, amiatt konkrétan az anyukám ölében bőgtem, aztán bevonultam a szobámba és ott folytattam. (Érett vagyok!) Örülök nekik, gratulálok és remélem nagyon boldogok lesznek együtt. Nekem ez váratlanul jött - gondolom mindenki másnak is - kell még néhány nap, hogy hozzászokjak a gondolathoz, hogy Zayn ilyen komoly döntést hozott. Megismétlem, nagyon örülök nekik, csupán érzékenyen érintett, hogy az egyik fiú akinek végignéztem, ahogyan az élete felfordul, aki a példaképemmé nőtte ki magát a barátaival együtt, és azt hiszem általa egy kicsit jobb ember lettem - ,,felnőtt". 

U.i: Bocsánat, ha a részben van néhány helyesírási hiba, sikeresen eltörtem a szemüvegem és jelen pillanatban vaksiskodok. 

Nessa. xx

~Stella Starlight~

Szombat. Lassan megérkeznek az első vendégek, én meg még mindig fehérneműben ácsorgok a szekrényem előtt. Felkapok egy pólót és kétségbeesetten rohanok ki a szobámból Liam nevét kiáltozva.
-Mi az?-ugrik elő a szobájából és ninja pózban landol előttem. Fekete nadrágot és egyszerű, V nyakú világoskék pólót visel.
-Mit. Vegyek. Fel?-tagolom három részre ezt a bonyolult mondatot, és toporogva állok az eléggé furcsa fejet vágó testvérem előtt.
-Nadrágot.-mér végig.-Menj be a szobádba. Most!-terel a saját lakóhelyem felé és a testével próbálja takarni fedetlen lábaim. Hoppá...
-Kik jönnek?-harapdálom az ajkaim, és beslisszolok a szobámba.
-A dobosunk Josh, Sandy és Dan, meg a barátom Andy, szerintem jönnek majd a csajok is. Nincs mitől félned.-mosolyog.-Na, vedd fel ezt az inget-dob az arcomba egy derékban karcsúsított fekete-fehér kockás inget, a hozzá illő övvel.
Szemügyre veszem, majd bólintok és felállok, felém nyújt egy szűk, fekete nadrágot, majd kimegy és magamra hagy a gondolataimmal.
-Várj, Liam!-kiáltok utána, mire visszafordul és kérdőn pillant rám.
-Nincs egy Jon nevű öhm, pasi is a zenekarotokban?
-De igen.-mosolyog.-Ő most nem tud eljönni.
-Értem.-bólintok.-És Andy az a nagy hajú srác, ugye?-mutogatok a fejem körül.
-Igen.-nevet.-A nagy hajú.
Mi lesz, ha nem fognak kedvelni? Wáá...
Felhúzok egy zoknit és a nadrágom, majd belebújok az ingbe és eligazgatom magamon. Halványan kisminkelem magam és a hajamat hátratolom egy fekete hajráffal. A tükörképemre mosolygok, és abban a pillanatban megszólal a csengő. Kissé idegesen hagyom el a szobám, fentről leselkedem, a srácok egy fiúval pacsiznak. Nagyot nyelek és elindulok lefelé, Liam elém lép, egyik kezével átöleli a derekam és mosolyogva irányít a kifejezetten helyes, barna hajú fiú felé. Josh Devine, kanapén ücsörgő nyálcsorgatásaim tárgya. Az egyetlen dobos fiú akinek tudom a nevét
-Josh, ő a kishúgom, Stella.-mosolyog.
-Szia.-mér végig csillogó szemekkel, majd felém nyújtotta a kezét.-Josh Devine.
-Stella Starlight.-motyogom az eredetinél magasabb hangon, és tágra nyílt szemekkel figyelem a kezét, mely az enyémet fogja. Hozzá kell szoknom ahhoz, hogy azokkal az emberekkel találkozok, akiket 3 héttel ezelőtt még csak a tévében láttam.
Az ajtó ismét kinyílik, megszeppenten ácsorgok Liam mellett, bemutatkozom a belépő 2 fiúnak, majd bevonulunk a nappaliba, ahová kipakoltak egy hosszú asztalt, tele édességekkel, kekszekkel és különböző sós rágcsálnivalókkal. Meg néhány doboz sörrel a fiúknak.
Zayn-nel kerüljük egymást csütörtök délután óta. Megint olyan távolságtartó lett, pedig előtte... Felébredtek a pillangók a hasamban, elmerültem a szemében és kétségbeesetten akartam, hogy megkóstolhassam csinos ajkait. De Liam ránk tört, és a pillanatnak annyi is lett.
-Hány éves vagy, Stella?-kérdezi Dan.
-16.-mosolygok zavartan, és folyamatosan hol az egyik, hol a másik fiúra nézek
-Hogy viseled ezeket?-mutat körbe Josh, és röhögve oldalba löki Louis-t.
-Szeretek itt lenni.-hintázom előre-hátra a lábamon.
-Éhes vagyok.-motyog Niall.-Rendelünk kaját?
-A zsebedben van a telefon. Én egy nagy hawaii-t kérek.-vigyorog rá Harry.
-Stella?-fordul felém a szöszi.
-Én is azt kérek, de elég lesz kicsi is.
-Osztozol velem?-vonja össze a szemöldökét Haz.
-Szóval Harry már elkezdte behálózni Stella-t.-motyog röhögve Sandy.
-Ez nem vicces.-pillant rá szigorú tekintettel Liam.-Állítsd le magad, Styles!
-Hé, de én csak megkérdeztem, hogy osztozik-e velem! Csak kedves akartam lenni...-szipog sértetten.
A szemem sarkából Zayn-t figyelem, karjait összefonja a mellkasán, eddig még nem igazán beszélgetett senkivel.
A csengő ismét megszólal, Liam karon ragad és az ajtó felé irányít, majd nevetve kinyitja és röhögve, fiúsan megöleli a belépő srácot.
-Nahát!-néz rám nagy szemekkel.-Szóval te vagy a kicsi Payne lány!
-Ühüm.-hümmögök és érzem, hogy az arcom lassan melegedni kezd.
-Keblemre!-kiált, és magához ölel, az arcom a mellkasához nyomódik, végül én is nevetni kezdek és megölelem.-Pont olyan vagy, mint Liam!
-Tényleg?-pislogok zavartan.
-Aha, te is csak hümmögsz.-nevet, úgy tűnik jól szórakozik rajtam.-Na, és tudsz énekelni?
-Nem.-rázom a fejem.
-De még hogy!-vágja rá Liam, majd a srácok is megjelennek és letámadják a jókedvű Andy-t.
-Húzzatok innen, a kislánnyal akarok beszélgetni belőletek már most elég volt.-vet szigorú pillantást az őt ölelgető Louis-ra és Harry-re, majd lefejtegeti őket magáról és ismét felém fordul.-Udvariatlan vagyok, Andy Samules, kis hölgy.-pukedlizik.
-Öhm.-nevetek fel kínosan.-Stella Starlight, Payne izé...
-Nyugodtan mondd, hogy Starlight.-simítja meg a hátam biztatóan Liam.-Fogd vissza magad Andy, megijeszted!
-Stella nagyon ijedős.-közli ártatlan tekintettel Harry.
-Nem is csodálom, ha veled kell egy házban élnie.
-Rögtön az első nap...-fog bele Louis, de Harry a hátára vetődik és befogja a száját. Röhögve esnek a földre, ahol játékos verekedésbe kezdenek.
-Részvétem.-pislog rám Sandy.-Hogy viseled?
Szórakozottan nézem az előszoba padlóján fetrengő srácokat, mosolyogva nézek Sandy-re és megvonom a vállam.
-Na, rendeltem pizzát.-lép elő Niall, majd nemes egyszerűséggel beugrik a két fiú közé és csatlakozik a verekedéshez.
Visszamegyünk a nappaliba, 2 percen belül csatlakozik hozzánk kifulladva a másik 3 fiú is, letelepszünk a kanapéra és a földre, maradok Liam mellett és onnan válaszolgatok a felém irányuló kérdésekre.
-És szeretted ezeket?-kérdezi Josh és a nevetgélő Niall felé int.-Mármint mielőtt Liam beállított hozzátok.
-Aha.-derül fel az arcom.-Néztem az X-Factor-t, meg anyuval mindig szavaztunk és a videónaplókat is mindig megnéztem.-kezdek fecsegni.
Mosolyogva néznek össze, az ajkamba harapva elhallgatok és Zayn felé pillantok, unottan nyomkodja a telefonját. Elkapom a tekintetem, amikor ismét csengetnek.
-Megjött a pizzaaa!-pattan fel a szöszi srác, és ugrándozva szalad ajtót nyitni.-Ja, nem, csak a csajok azok.
-Én is örülök neked, Niall.-nevet Eleanor, és megöleli a kissé csalódott szőkét.
-Téged nem ehetlek meg.-húzza fel az orrát.
-Persze, hogy nem!-kiált Louis, és magához öleli a nevető barátnőjét. Édesek.
Feszengve üldögélek a földön és mosolyogva intek nekik, Liam is feláll és halkan üdvözli a göndör hajú lányt.
-Mi ez a nagy csend, Malik?-löki meg az egymagában ücsörgő Zayn-t Andy.-Ne depressziózz amikor itt vagyunk! Szívfájdalom?
-Nem.-nevet, és félreteszi a készüléket.
Következőnek már a pizzánk érkezik meg, Niall a kelleténél sokkal többet rendelt így bőségesen jut mindenkinek, a szőnyegen ülve, Liam mellett falatozom, míg a többiek teli szájjal beszélnek, össze-összeröhögnek, csodás a kilátás a félig megrágott pizzákra. Nem fintorgok, a fiúk alapból elég gusztustalanok, mit számít ha teli szájjal nevetnek? Semmit.
-Nem fejeztetek be valamit.-csap a térdére Andy.-Haz, mivel ijesztetted meg rögtön az első nap, ezt a szegény kislányt?
-Nem vagyok kislány.-motyogom, és már attól is elpirulok, hogy Andy ismét szóba hozza azt az esetet.
-De! Kis Payne vagy!
-Rendben.-vonom meg a vállam nevetve.
-Semmivel.-töm a szájába egy fél szelet ananászos pizzát.-Csak pisilnem kellett.
Louis hahotázva nevetni kezd, az ő szája már nincs tele kajával.
-Kuss!-morogja Harry.
-Pisilnie kellett, a WC-t meg a szobáján kívül kereste, Stella meg akkor kelt fel amikor Harry kómásan kinyitotta az ajtót, hogy a folyosón játsszon kincsvadászatot.
-Meztelen voltál?-kiált nevetve Dan.
-Stella szeret sikoltozni.-vihog Niall.
-Fogjátok be!-nyel nagyot és belekortyol a kólájába.-Azt se tudtam hol vagyok!
-Te beteg vagy.-dől hátra nevetve Josh.
-Mindjárt jövök.-tápászkodik fel lustán Zayn.
Elidőzök rajta, szűk szürke nadrágot és vékony, fehér hosszú ujjút visel, mely tökéletesen simul kidolgozott izmaira. A pizzás dobozt az asztalra teszi a kólájával együtt, majd ellépdel a lépcső felé. Beszívom az alsó ajkam és lehajtom a fejem, a kedves pillangóim őrülten csapdosnak a hasamban.
-Zayn-nek mi baja?-néz utána hosszasan Dan.
-Kell neki már egy csaj.-vonja meg a vállát Louis.
-Én mondtam neki, hogy van a Starbucks-ban egy csinos szöszi.-közli Harry, és unottan beleharap a pizzába.
Feszengve nézek a lépcső irányába, szeretnék felmenni és beszélni egy kicsit vele, hogy megint olyan legyen minden, mint csütörtökön. Akkor olyan kedves volt és tudtunk beszélgetni, sőt, nevettünk is, aztán... valami olyat tett ami egyszerre lepett meg és dobogtatta meg a szívem.
-Én is mindjárt visszajövök.-mosolygok megnyugtatóan Liam-re, és lassan felállok.
Bólint, és tovább beszélget Dani-vel, igyekszem nem kimutatni, hogy mennyire izgatott vagyok, nem tudom mit akarok mondani Zayn-nek, de egyet nagyon jól tudok, beszélgetni akarok vele. Hálás vagyok, amiért senki nem kérdez semmit, anélkül mehetek fel, hogy ki kéne találnom valami ürügyet. Lustán fellépdelek a lépcsőn, majd amikor felérek megszaporázom a lépteim, ő pont akkor lép ki a szobájából én pedig teljes erővel ütközök a mellkasának, ha nem kap el akkor elvágódok. De elkapja a derekam és döbbent arckifejezéssel megtart.
-Sajnálom.-hebegi.
-Uhm, én voltam béna.-húzom el a szám.
Olyan közel van, ajkai csak néhány centire, ha lábujjhegyre állok...
Egyikünk sem mozdul, kezeim a mellkasán pihennek, az ajkába harap és barna szemei engem fürkésznek. Elfelejtem, hogy miért jötte, zavartan próbálok szólni hozzá valamit, de nem megy. Abban a pillanatban nem érdekel, hogy a védelmező bátyám egy emelettel alattunk üldögél, sem az, hogy vele együtt egy rakás fiú ott van, bármelyikük feljöhet ide és megláthat minket. A gyomrom kicsinek érzem, de abban a kis részben milliónyi lepke csapdos, a fejem előre esik a mellkasára és mélyen szívom magamba az illatát. Kezei még mindig a derekamon pihennek, annak ellenére, hogy már megtaláltam az egyensúlyom. Nem tol el magától. Beszívom az alsó ajkam, jobb keze felcsúszik a hátamon és hüvelykujja végigsimítja a karom, teste lassan elernyed és már nem áll úgy, mint egy élettelen léc, ujjainak érintésére kiráz a hideg. Élesem veszem a levegőt, mellkasom az övéhez préselődik, hallom, ahogy mély levegőt vesz.
-Zayn.-suttogom, a hangom kissé kétségbeesetten cseng, olyat szeretnék, amit eddig csak egyszer éreztem, ott, csütörtök délután a szobámban.
A folyosó közepén állunk, keze visszacsúszik a derekamra, ajkai kissé elnyílnak, felemelem a fejem és elmerülök a barna szempárban.
-Stella...-suttogja halkan a nevem. Ajkai olyan gyönyörűen formálják, olyan szépen cseng az ő szájából.-Nem lehet.
Ő talán gondolatolvasó és tudja mit akarok, ciki...
Az ajkamba harapok, kezem akaratlanul, önálló életet élve csúszik enyhén borostás arcára, tágra nyílt szemekkel figyelem a reakcióját. Szemét egy pillanatra lehunyja, végigsimít a csuklómon és a mélybarna szempár ismét kinyílik.
-A fenébe.-motyogja.
A szívem és a lepkéim megőrülnek, mohón húzódok közelebb és mélyen beszívom émelyítő, kellemesen férfias illatát. Azt sem tudom mit csinálok, már nem az agyam irányít. Szemeiben tömérdek kérdés csillog, biztatóan pislogok rá, ujjai a hajamba vándorolnak, lehajol, és lágyan vonja magához az arcom.. Orra gyengéden súrolja az enyémet, ajkaim elnyílnak és feljebb emelem a fejem, soha nem vágytam még így senkire sem, beleértve Eric-et is.
-Mit csinálok?-motyogja halkan, és ujjai a tarkóm cirógatják.-Egyáltalán miért vagy itt?-szorítja meg gyengéden a derekam, és én tudom, hogy nem az emeletre gondol.
Az ajkamat harapdálom, lehunyom a szemeim és a kezeim a haja felé indulnak.
-Ne túrd szét.-nevet halkan.-Sokáig tartott megcsinálni.
Elmosolyodok, orrom az övéhez simul és érzem a meleg lélegzetét. Halk nyöszörgés hagyja el a szám, amikor hüvelykujja gyengéden végigsimít a derekamon, nem tudom meddig kínoz még, hogy egyáltalán megadja-e amire annyira vágyok, vagy csak szórakozik velem és mindjárt elenged.
-Tudod mit? Nyugodtan túrd szét.-sóhajt, majd ajkai gyengéden az enyémhez érnek.
Egy pillanatra ledermedek, a gondolataim nem pörögnek tovább a fejemben, a testem ellágyul és ha ő nem tart meg, akkor nagy valószínűséggel szétfolyok. Ott állunk, Liam vagy bárki más feljöhet és megláthat minket, szája az enyémen pihen, nem tesz semmit csak rajta tartja, ujjai a csípőmbe nyomódnak, sóhajtva nyitom el a számat és engedem neki, hogy rendesen megcsókoljon. Szinte bekebelezi az ajkaim, mohó, mégis gyengéd, közelebb húzódok, teljes testével hozzám préselődik, a karjaim a nyaka köré fonódnak és az ujjbegyeimmel gyengéden megérintem a haját. Puha és selymes. Nem tudom mi lesz, ha most meglát minket valaki, nem tudom mi lesz ha ezt valahogy megtudja Liam, de nem is érdekel, mert ő úgy csókol, ahogyan senki más. Ő a második fiú, akivel csókolózok, leszámítva Dave Collins-t az oviban. Zayn csókja eltipor, legyengít és mégis teret ad, érzem benne azt a mohóságot és vágyat, amit Eric-től már régóta nem kaptam meg. Próbálom viszonozni, ujjai a hajamba vándorolnak és erősen tart, a szívem majd' átszakítja a bordáim és szuszogva veszek levegőt, ahogyan ő is. De nem enged el, és ha megpróbálná nem engedném, hogy elengedjen. Ajka néhány pillanatra elszakad az enyémtől, homlokunkat egymásnak dönti és percekig csak szuszogunk, érzem, ahogy hosszú szempillái megrebbennek és egyszerre nyitjuk ki a szemünket. Karjait körém fonja és még mindig tart, félve nézek a barna szempárba, gyengéden megfogja a kezem és behúz a legközelebbi szobába. Halkan becsukja az ajtót és nekidönt, néhány másodperc alatt végigfuttatom a tekintetem a helyiségen, abban a szobában vagyunk, ami elsőre elvarázsolt és megdöbbentett. A polcokon rengeteg díj csillog, középen pedig ott egy hívogató bőrkanapé.
-Ezért kiherélnek.-suttogja. Kuncogva nézek rá, keze az arcomra csúszik és mutatóujjával gyengéden megérinti nedves, megduzzadt alsó ajkam.-Liam megöl.
-Nem hagynám.-pislogok nagyokat.
Tenyerével végigsimít az arcomon és gyönyörűen metszett száját mosolyra húzza. Szemeiben hitetlenkedés csillog, miközben mutatóujjával az arcom simogatja.
-Ittál valamit, amíg nem figyeltünk?
-Nem. Miért?-ráncolom a szemöldököm értetlenül.
-Akkor hogy lehetséges ez?-kérdezi halkan, barna szemei mohón fürkészik az arcom.
-Ezt én is szeretném tudni.-húzom óvatos mosolyra a szám, a fejem szinte beleejtem puha tenyerébe.
-Szabad?-pillant le félénken az ajkamra.
-Az előbb sem kérdezted.-suttogom, és közelebb húzom magamhoz.
Hagyom, hogy testével az ajtóhoz préseljen, az ő csókja teljesen más, mint Eric-é, Zayn egyszerre mohó és gyengéd, ajkaival szinte könyörög azért, hogy csókoljam vissza, egyszerre forró és játékos, szavakkal nem lehet kifejezni milyen, ehhez képes-t Eric csókja az unalmas szó mellett megtalálható a szinonimaszótárban. Néhány nappal ezelőtt még minden erőmmel azon igyekeztem, hogy legalább néhány normális szót tudjak váltani vele, most pedig...
Halkan felsóhajtok, érzem, ahogyan az ajkai mosolyra húzódnak, tudom, hogy ha listát kellene készítenem életem eddigi legszebb perceiről, ez magasan vezetne. Egy pillanatra sem kezdek aggódni, semmi nincs a fejemben, csupán egyetlen név, egy gondolat amely most hatalmas rózsaszín felhőben lebeg: Zayn.

~Zayn Malik~

Most már teljesen biztos, mindig a legjobb dolgokat tilos csinálni. Gondolatok százai kavarognak a fejemben, de engem egyvalami köt le, Stella ajkainak édes mozgása, ahogyan nyelve néha bátortalanul találkozik az enyémmel és lassú táncba kezdenek, ujjai, ahogyan a tarkóm simogatják. Régóta nem éreztem már ezt, nem tudom mikor csókolóztam utoljára így egy lánnyal, úgy érzem felrobbanok. Bizonytalanul lépek hátrébb, nehogy fájdalmat okozzak neki azzal, hogy az ajtóhoz nyomom, egyik kezével megragadja a pólóm és ellöki magát a tölgyfától. Ajkai gyengéd puszikkal válnak el tőlem, szemei édes csillogása megnyugtat, hogy még nem lett elege belőlem, megfogja a kezem és lassan a kanapéhoz húz. Amíg nem csókol gondolatok és tiltó szavak ezrei rohanják meg a fejem, addig kellene befejeznem ezt, amíg nincs késő. De nem megy. Szükségem van rá.

Csak 16 éves, 3 év sincs köztünk, ő mégis annyira más, kissé még gyerekes, játékos és arról már megbizonyosodtam, mennyire tud nevetni mindenen. És nekem talán ez tetszik benne a legjobban, hogy ő egy gyönyörű, nőies testbe bújt kislány. Halkan nevetni kezd, amikor a kezeim a combjára csúsznak és mohón hajolok az arcához, barna haja előre esik, miközben felém hajol, csinos szája megtalálja az enyém, bebizonyítva, hogy ezt nem csak én akarom. Gyengéden vonom az ölembe, nem akarok ennél tovább menni, lábai behajlítva ölelnek körül, ujjaim gyengéden kalandoznak a csípőjénél. Nem akarom megijeszteni, belülről tombolok, de a fejem még úgy ahogy tiszta, csak az ajkait akarom, viszont azt nagyon. A nadrágom szűkösnek érzem, nem akarom, hogy észrevegye. 

Az ajtó kinyílik, egyszerre rezzenünk össze, kiugrik az ölemből és döbbent tekintettel fordulunk meg, erőt vesz rajtam a pánik és elönt a bűntudat, félve pislogok az ajtó felé, abban a pillanatban megnyugszom és megkönnyebbülten sóhajtok fel, Josh szája ,o'-t formál.

-Fhu, bocs srácok.-tátog.

Stella eltakarja az arcát, testével nekem dől és félig belefúrja magát az oldalamba.

-Ti?-mutogat..

-Csukd be az ajtót.-sóhajtok.

-Oké, de csak szólok, hogy Liam kezd ideges lenni.

Stella rózsaszín arccal kapja fel a fejét, félve pislog rám, végigsimítok a kézfején és egy bólintással jelzem hogy menjen le.

-Zayn?-pislog nagyokat.

-Minden rendben.-mosolyodom el, és végigsimítok az arcán.-Mosd meg az arcod, mielőtt lemész.

-Te is.-kuncog.-Mit csináljunk?

-Később megbeszéljük.-harapok az ajkamba.

-Mi van?-grimaszol Josh, és értetlen arccal kapkodja a fejét köztünk.

-Ne mondj semmit nekik.-kérem halkan, és megpróbálok meglátni valamit barna szemeiben. Valamit, hogy tudjam nem bánta meg és ő is ugyanúgy élvezte, ahogyan én.

-Rendben.-bólint és megfordul, mielőtt elmenne elkapom a kezét és visszahúzom. Hosszú haját kisöpröm az arcából és megpuszilom a száját, arca kipirult, ideges pillantást vet Josh-ra.

-Semmi baj.-simítok végig az arcán.-Ezt én elintézem. 

Fejét egy pár másodpercre a vállamra hajtja, végigsimítok a hátán, majd hagyom, hogy kimenjen.

-Haver.-néz rám furán Josh.-Ez mi volt? Te nem szingli vagy? És Liam mit szól ehhez?

-Kb 5 perccel ezelőtt még én is úgy tudtam, hogy szingli vagyok.-harapdálom az alsó ajkam belső felét. Hosszasan nézek az ajtó felé, a szívem még mindig őrülten kalapál. Akár Liam is bejöhetett volna...

-Hallod, 20 perce is van már, hogy eltűntetek.-röhög.-Na, mi ez? Tetszik neked?

-Uhm, nem úgy tűnt?-ráncolom a szemöldököm.-A picsába, Liam megöl...

-Én tartom a szám.-emeli maga elé a kezeit.-Ha elmondod, hogy pontosan mi folyik itt.

-Nem tudom.-nevetek fel hitetlenkedve.

-Fasza.-bólint.-Akkor elmondom én mit láttam. 

-Nem kell.-rázom a fejem.-Nem az volt, aminek hiszed.

-Aha, szóval nem nyeltél le semmit, ami az övé és meg kéne keresnie.

Elhúzom a szám, a tenyereimmel megdörzsölöm az arcom és beletúrok a hajamba. Egyáltalán mi volt ez? Két ember hogy jut el ideáig, amikor csak egymásnak mentek a folyosón? 

-Mióta csináljátok ezt?-fürkészi az arcom.-Most ezért jöttetek fel mindketten?

-Nem.-nevetek.-Csak összetalálkoztunk... Úgy tűnik ma óta csináljuk

-Aha.-röhög hangosan, és lehuppan a kanapéra.-Ezt nem értem.

-Én se.

-Tetszel neki.-jelenti ki.-Nem tűnik olyannak, aki csak úgy csókolózna egy sráccal, uu, pláne nem így csókolózna.

-Lődd le magad.-vetek rá jelentőségteljes pillantást.-Tudom, hogy nem olyan.

-Ki csókolt meg kit?

-Hát, azt hiszem én őt, de...

-Akkor meg mi van? Hívd el randizni!

-Tudod milyen Liam, mióta itt van ez a lány?

-Láttam, de most komolyan. Vágom, hogy Liam a haverod és ő most éppen átesik a ,,senki ne nyúljon a húgomhoz" cuccon, de ha megmondod neki, hogy...

-Harry megpróbálta elhívni randizni, ezért vagytok ma itt.

-He?

-Mára akarta elhívni valahová, de Liam kijelentette, hogy nem, mert ő bulit rendez. Ezért vagytok itt.

-Akkor ne mondjátok el neki.-vonja meg a vállát.-Ha komolyabb lesz majd akkor megmondjátok, addig meg amit nem tud, az nem fáj neki, meg az arcod is épségben marad.-paskolja meg a fejem.

-Ne tudom.-hajtom le a fejem.-Mégiscsak a húga, nem lenne rendes tőlem, ha a háta mögött kikezdenék vele.

-Szűzies vagy.-jelentette ki.-Ráadásul te mindig olyan kis rendes vagy, ideje lenne már eleget tenni a kitetovált, szőrös beállítottságodnak és egy kicsit rossz fiúsan viselkedni. Mióta nincs már csajod? Itt ez a lány, tök helyes, kedves és aranyos, ne szarakodj már Liam miatt, mondom, majd elmondjátok neki ha komolyabb lesz. Ha ennyit izélsz, még véletlenül azt fogom hinni, hogy nem is a csajokat szereted! Tökre begyepesedtél, mióta nem voltál nővel?

-Hé!-nézek rá szigorúan.

-Menjünk le.-int a fejével az ajtó felé.-Máskor meg legalább zárjátok az ajtót.

-Van benne valami.-dörzsölöm meg az állam.-Akkor nem mondod el senkinek?

-Úgy nézek ki, mint egy pletykás csaj?

-Ami azt illeti...

-Nagyon vicces vagy.-grimaszol.-Menjél és tedd rendbe a fejed, hogy ne úgy nézz ki mint aki ennyire kanos. Fedezlek.

-Kösz.-motyogom, majd kilépek a szobából és beviharzok a sajátomba.

Amint egyedül maradok már tudom, hogy Josh-nak igaza van. Lehet, hogy nem helyes, de ha nem akarok megbolondulni, akkor elhívom egy randira, majd ha ő is szeretne valamit és komolyabb lesz, elmondjuk Liam-nek. Addig meg van egy közös titkunk.
Lehunyom a szemeim és visszagondolok az elmúlt néhány percre, még mielőtt Josh beállított volna. Vajon akarja ő ezt? Mit érezhetett, mit érezhet most? Képtelenség belelátni, minél hamarabb túl kell esnünk egy beszélgetésen erről. De ezt hol oldjuk meg anélkül, hogy bárki is szem/fültanúja lenne? Valamit ki kell találnom. Most légy' okos, Zayn Malik...

15.rész A fizika összehozza az embereket

~Stella Starlight~

A mai az első nap, hogy nem nézek körbe amikor kilépek az iskola kapuján. Nem várom már Ericet, igazából, szerintem nem is jön ma ide, lehet jobban is teszi. Leszaladok a lépcsőn és egyből Harry kocsija felé veszem az irányt, ezúttal ő fuvaroz, felettébb élvezetes volt reggel vele utazni, korán reggel megnevettetett a hülye vicceivel és nem hagyta, hogy szomorkodjak. Ugyanakkor néha komolyabb hangnemet megütve kérdezett valamit, és nem nevetett ki. Mielőtt beugorhatnék a göndör hajú fiú autójába, valaki megfogja a kezem, és én összehúzott szemekkel fordulok meg. Tudom ki az, mások megszólítanának, és nem kapnák el a csuklóm.
-Beszélhetünk?-kérdezi ártatlan arccal.
-Sietek.-motyogom.
-Biztos vagyok benne, hogy Harry tud egy kicsit várni.
-Én is, de nem akarom megvárakoztatni őt.-makacskodom, és húznám ki a csuklóm a kezéből, de nem enged el. A nadrágzsebemben megrezzen a telefonom, hátrapillantok a kocsi felé, de a sötétített üveg nem engedi, hogy belássak. Tudom, hogy nem szállhat ki, főleg egy középiskola bámészkodó, pletykás diákjai előtt, mert akkor mindennek vége, vége lenne a nyugodt életemnek és az emberek találgatni kezdenének, mindenfélét terjesztenének rólam. Erre még nem állok készen. Majd egyszer, valamikor elmondjuk, hogy Liam a testvérem, de csak akkor, ha már kellően összeszoktunk és mindketten akarjuk, addig ez titok marad. A mi titkunk.
-Stella, kérlek.-túr bele kócos hajába.
-Mit akarsz még tőlem?-motyogom fojtottan, és csípőre teszem a kezeim.-Tegnap este 2 év után képes voltál szakítani velem egy sms-ben, ezek után elvárod, hogy hallgassalak meg?-ripakodom rá.
-Tudom, gyáva voltam.-teszi egyik kezét az arcomra.-Szeretném tisztázni, nem akarok így elválni tőled.
-Küldd el sms-ben.-nézek hidegen a szemébe, megfogom a kezét és elveszem az arcomtól.
A telefonom megállás nélkül rezeg, órák alatt le kell némítani és még nem volt alkalmam újra hangot adni rá. Lepillant a lábaimra, majd keserűen elmosolyodik és elenged.
-Rendben.-fonja össze a karjait maga előtt.-Menj csak, biztos már nagyon idegesek, amiért velem beszélgetsz.
-Szeretném, ha nem mondanád el senkinek, hogy velük lakom.
-Én is szeretnék sok mindent.
-Eric...-harapok az ajkamba.
-Komolyan ekkora szemétládának nézel?-horkant.-Nem mondom el senkinek, ha hétvégén találkozol velem és meghallgatsz.
-Vasárnap délután.-jelentem ki ellentmondást nem tűrően.-Szombaton programunk van.
-Jó.-bólogat.-Csak ennyit akartam, szia.
-Szia.-motyogok, majd gyorsan a kocsihoz megyek és beugrom az anyósülésre.
Meglepetésemre Liam is az autóban ül, a hátsó ülésről hajol előre, és a pillantásával a sarkon leforduló Ericet követi.
-Minden rendben?-kérdezik egyszerre.
-Igen.-dünnyögöm.-Hogy-hogy itt vagy?-mosolygok a leskelődő bátyámra, és puszit nyomok kissé borostás arcára.
Megpuszilom Harry-t is, aki mindezt egy hatalmas vigyorral fogadja, majd beindítja az autót és elhajtunk az iskolától.
-Arra gondoltam, hogy beugorhatnánk a szüleidhez, megbeszélni a szombatot.
-Rendben.-bólintok, és hátradőlök az ülésben.
-Milyen napod volt?
Csendesen elmesélem az érdektelen, unalmas napom, beszámolok a föci feleletemről, belekezdenék abba a részbe, hogy ,, és aztán egyedül..." de Harry nyugodt arccal megállítja az autót az ismerős ház előtt. A beszámolóm félbemarad, kiugrok a kocsiból és toporogva várom meg a két fiút, majd ugrándozva rohanok végig a kerten, feltépem az ajtót és visongva ugrok rá a nappali kanapéján szundizó apura.
-Fhu! Nem is tudtam, hogy ma este meteoreső lesz.-nevet, majd végigsimít a hajamon és megpuszilja a homlokom.-Hello Prücsök, mi szél hozott?
-Szia.-vigyorgok szélesen és az arcomat a mellkasába fúrom, érzem magamon a bátyám és Harry pillantását.
-Mi volt ez a hang?-lépdel elő a konyhából anya. A keze kissé lisztes, ebből tudom, hogy valami finomat alkotott kedvenc helyiségében.
Felugrok, boldogan szökdécselve ölelem át és cuppanós puszi nyomok az arcára.
-Jó napot!-hebegi zavartan Haz.
-Szia Harry.-simítja meg a karját anyu, majd szorosan megöleli Liam-et.-Ilyen hamar lefárasztott titeket Stella?
-Naa.-húzom fel az orrom sértődötten, végigsimít a vállamon és szeretetteljesen mosolyog rám.
-Szó sincs róla.-magyarázkodik Liam, miközben kezet fog apuval.-Szeretnék kérdezni valamit, illetve inkább engedélyt kérnék.
-Rendben.-bólint anyu.-Gyertek, üljetek le, mindjárt hozok valami harapnivalót.
-Igazán nem szük...
-Liam!-szakítom félbe.-Csitt! Lisztes a keze, van valami süti.-suttogom.
Harry nevetni kezd rajtunk, anya mosolyogva elenged és bemegy a konyhába míg én a fiúk társaságában fárasztom aput. Élménybeszámolót tartok a hétvégéről, részletesen felvázolom a szobám, amit Liam rendezett be nekem, elmondom, hogy mennyire jól érzem magam, és bár jelen van, hadarva áradozok Liam-ről.
-Jól van, vegyél levegőt is.-nevet, majd a fiúkhoz fordul, mintha én ott sem lennék.-Nehéz elviselni?-szúr oldalba a mutatóujjával, ami miatt visítva felnevetek.
-Nem.-vágja rá Liam.
-Áá, nem rosszabb mint Louis vagy Niall.-legyint Haz, és azt hiszem ezt bóknak szánja.
Anyu lép elő, a szemem felcsillan a rózsaszín sütik láttán, felugrok, de mielőtt elvehetnék egyet a kezemre csap.
-Stella, ne légy udvariatlan.
-De...
-Vegyetek csak, fiúk.
Liam röhögvve vesz el egyet, sértve és kissé durcásan dőlök hátra, mire felém nyújtja. Legyintek, majd előre hajolok és elveszek egyet én is, felhúzom a lábaim és kis híján apa ölébe mászom, 1 hete nem láttam őket, nem zargattak telefonon, nem nyaggattak semmivel, úgy érzem bíznak bennem. Elnyammogok a rózsaszín, krémes sütin, nem törődök azzal, ha maszatos leszek, a fiúk próbálnak kulturáltan enni, megmosolyogtat, ahogy Harry két ujjal fogja a süteményt és óvatosan harap bele, mintha csak sajnálná tönkretenni a szépen megalkotott darabot. Tényleg szép, de én nem sajnálom, mert az íze a lényeg és anya finomabbnál-finomabb alkotásainál nincs jobb.
-Szóval, mit szeretnétek?-kérdezi anyu.
-Igen.-köszörüli meg a torkát Liam.-Szóval arról lenne szó, hogy a hétvégén szeretnénk rendezni egy kisebb összejövetelt. Bulit nem lehet, mert Stella érdekében még nem mondanánk el az igazságot, egy bulin pedig hamar kiderülne és sajnos sokan nem tudják tartani a szájukat, így arra gondoltam, hogy ha szabad, akkor áthívnánk néhány megbízható, közelebbi barátot, lenne zene, üdítők, bemutatnám őt a zenekarunknak...
-Liam!-szakítja félbe anyu.-Miért kérsz engedélyt?
-Mert...-hebegi.-Hát, mert nem szeretném ha miattam kerülne bajba.
-Oké, figyeljetek.-mosolyog anyu, miközben apa bőszen bólogat mellettem, és a hajamat piszkálja.-Azt csináltok amit akartok, nagykorúak vagytok, Stella jó gyerek és benned is bízom Liam, az elmúlt egy hétben úgy gondolom nem történt semmi rossz, arról már tudnék, normális fiúk vagytok, gondolom a barátaitok is normálisak. Ha Stella nem iszik alkoholt, akkor áldásom rá, érezzétek jól magatokat. Nem volt még szórakozóhelyen, ez pedig a ti házatokban lesz, csak annyit kérek, hogy figyelj rá. Rendben?
-Természetesen.-bólint, és rám mosolyog.-Köszönöm szépen.
-Köszi.-vigyorgok körbe, majd elveszek még egy sütit és elmélyülten harapdálom.
-Minden oké veletek?-kérdezi apa.
-Ühüm.-hümmögök, és úgy döntök nem említem meg Ericet. Majd elmondom, ha nem lesznek itt a többiek.
Kicsit beszélgetünk a szüleimmel, anyának is hosszú percekig áradozom az elmúlt hétben történtekről, majd amikor kellően kibeszélem magam útnak indulunk. Megölelem anyát és apát, majd beülök a kocsiba és végignézem, ahogyan elköszönnek a srácoktól is, egy nagy doboz süteményt szorongatok a kezeim közt, legszívesebben nekiesnék, de ez már a többieké. A ,,hazafelé" vezető út vidáman telik, nem beszélünk Eric-ről, Harry tervezgeti a szombatot, mi meg csak csendben hallgatjuk. Hamarosan látom Zayn-t, ez leköti az én gondolataim, a hasamban pillangók szálldosnak, kíváncsi vagyok, ma vajon milyen lesz velem. Kedves, mint tegnap, vagy távolságtartó és csendes, mint azelőtt mindig. Hosszú ideig agyalhatok még ezen, ugyanis amikor hazaérünk ő nincs otthon, ahogyan Niall se, Louis a lábát felpakolva, elnyúlva tévézik a nappaliban, közben a telefonját nyomkodja és egy könyv is ott hever mellette. Új témát találok magamnak, amin agyalhatok. Vajon hol lehet most Zayn?
-Felmegyek tanulni.-közlöm, miután Louis elenged szoros, szeretetteljes öleléséből.
-Nem vagy éhes?-kérdezi Liam, és készen áll arra, hogy összedobjon nekem valamit. A fejemet jobbra-balra ingatom, majd felveszem a táskám és kisajátítom magamnak a csendes második emeletet. Törivel kezdek, átolvasom az előző órai anyagot, választ adok a lap alján feltett kérdésekre, majd hosszú percekig, magamban motyogva ismételgetem a leírt mondatokat, hogy rögzüljenek a fejemben.
A szobám ajtaja kinyílik, még fél órája se kezdtem neki tanulni, de úgy látszik valakinek máris hiányzom. Louis csörtet be, magolás közben a tollam végét rágcsálom elmélyülten, a tekintetem rá emelem, kiveszem a számból a tollat és rámosolygok.
-Túl sokat tanulsz.-rázza a fejét.
-Ezt még senki nem vágta a fejemhez.-nevetek fel, és összecsukom a füzetem. A tanulós tantárgyakkal egyáltalán nincs problémám, az agyam fogékony és az ilyeneket hamar megjegyzem, a matek, fizika és kémia fölött többet görnyedek, főleg a matekkal gyűlik meg a bajom, amíg többszöri próbálkozás után végre megkapom az eredményt. Figyelek órán, de mire hazaérek és elkezdek tanulni, rendszerint kimegy a fejemből, hogy mit hogyan kell számolni, átváltani, de addig görnyedek a feladatok felett amíg meg nem kapom a helyes választ. Azután már csak azt kell kitalálnom, hogyan írjam le a feladat menetét. Sokszor vért izzadok, háromszor felmérgelem magam egy feladaton, de mindig elégedetten csukom be a könyvet és négyesnél rosszabbat nem kapok ebből a szeretetteljes tantárgyból.
-Én sem vágom a fejedhez.-mosolyog.-Mennyi az átlagod?
Előhúzom az ellenőrzőm, kinyitom a félévi értékelésnél és elé csúsztatom. A jegyeim nem túl változatosak, félévkor két négyest kaptam, a többi ötös, illetve, hát, egy hármas tesiből.
-Nemár'.-nevet fel.-Hármas vagy tesiből? Azt tudod, hogy Liam meg tesitanár akart lenni? Végre egy dolog amiben nem hasonlítotok!
Megvonom a vállam, kétségtelen, számomra ez az egyik legutáltabb tantárgy. Én nem tudok kötelet mászni, bénán bukfencezem, nem tudok kézen állni és szekrényt ugrani, két ballábas és két balkezes vagyok mindenféle sporthoz, gyűlölök futni és nem vagyok egy Forrest Gump se. Az egyetlen sport amit valaha is űztem, az a horgászat, ami állítólag sport és én egy nyaralásunk alkalmával, kb 10 éves koromban apa oldalán fogtam egy rózsaszín, műanyag horgászbotot. Halat azt természetesen nem fogtam, de kifejezetten élveztem a vízparton ücsörgést azzal a címszóval, hogy sportolok. Bárcsak Liam is velünk lett volna...
-Nem akarok testnevelés szakra menni, szóval ez a jegy engem nem annyira rendít meg.-vonom meg a vállam.
-Tudod már mi szeretnél lenni?-érdeklődik mosolyogva, és az asztalra csúsztatja az ellenőrzőm.
-Hát, fogalmam sincs.-túrok a hajamba. Eddig erről anyán kívül senki nem beszélgetett velem, meglep Louis kíváncsi arckifejezése.
-Mi a kedvenc tantárgyad?
-Angol?-vonom fel a szemöldököm.-Talán, azt szeretem.
-Lehetnél mondjuk író, azt is lehet tanulni a főiskolán.-vonja meg a vállát, és mosolyogva néz rám.
-Ugyan miről írhatnék?-nevetek.-Béna vagyok, senki nem olvasná az esetleges ,,könyveim".-mutatok macskakörmöket a levegőbe.
-Az éneklésre is azt mondtad, hogy béna vagy, de ez nem igaz. Végül is, van még időd ezen gondolkozni, bármi lehet belőled, a tesitanárt és hasonlókat kivéve.
-Bármi?-pislogok nagyokat. Lelki szemeim előtt látom magam különböző szakmákban, de valahogy egyik sem tetszik, aminek köze van az irodalomhoz.
-Gyönyörű vagy, okos és vicces, szerintem bármi lehetsz.-mosolyog, és megvonja a vállát.-Békén hagylak, mielőtt Liam bejön és leszedi a fejem amiért nem hagylak tanulni.
-Várj!-kiáltok, és előkapom a fizika füzetem.-Tudsz segíteni?
-Nem.-rázza a fejét nevetve.-Utáltam tanulni, a fizika meg a legnagyobb ellenségem, szóljak Harry-nek? Ő volt a nagy ász ész a középiskolában.
-Nem kell.-rázom a fejem.-Megoldom.
-Oké.-vonja meg a vállát, majd kiandalog a szobámból.
Magamra maradok a fizikával, a táskámban még ott lapul a francia füzetem és a szavak csak arra várnak, hogy bevésődhessenek a tudatomba, valamint vár rám egy matekfüzet, pihenésként pedig egy kis biosz. Lenne már tavaszi szünet!
Percekig értetlen arccal bámulok a füzetemre, majd a szobám ajtaja ismét kinyílik és Liam dugja be a fejét.
-Elmegyek Danielle-hez, oké?
-Jó.-bólintok.-Szia.
-Hívj ha van valami.-lép be, és puszit nyom a fejem tetejére.
-Rendben.-mosolygok, és átölelem.
Végigsimít a hajamon, majd megfordul és magamra hagy a fizika házimmal.

~Zayn Malik~

Tegnap óta máson sem jár az eszem, mint Stella-n. Oh, uhm, ez egy új információ? Nem, valószínűleg nem, mert nem csak tegnap óta gondolok rá a nap 24 órájában. De tegnap óta még többet zargatja a gondolataim, mert nincs Eric, ami azt jelenti, hogy Liam-en lívül nem lenne akadálya annak, hogy randira hívjam. Nem vagyok hülye, tudom, hogy magamtól nem fogok csak úgy, egyik napról a másikra elfelejtkezni róla, arra már én is rájöttem, hogy valami megfogott benne, akárhányszor ránézek a gondolataim és a hormonjaim tombolni kezdenek. Nem bírom ki, hogy amikor senki nem látja akkor ne legeltessem rajta a szemeim, egy napban az első és az utolsó gondolatom ő, tudom, hogy kezdek olyan érzéseket érezni iránta, amiket nem kellene. De nem hívhatom randira és még csak el sem mondhatom senkinek, mert ő Liam húga, és Liam-en eluralkodott a nem-szindróma azaz, ha egyikünk akarna valamit Stella-tól, és ő nem lenne jelen, a nem-szindróma megjelenik, a válasz tehát minden ilyesfajta dologra: Nem. Mondom, nem! Harry, akadj le a húgomról  azt mondtam nem! NEM! 

Megértem, én is leütnék mindenkit aki valaha is a húgaim próbálná behálózni, de ez így baromi rossz, legalábbis nekem. Liam a barátom, muszáj tiszteletben tartanom, hogy bármit is érzek soha nem kezdhetek a húgával. 

Kezd egyre hidegebb lenni, nem volt jó ötlet ilyen időben egy rövidnadrágban és pulcsiban elindulni futni, a futás ugyan felmelegített, de már amúgy is ideje hazamenni. Felhúzom a fejemre a kapucnim, néhány szemfüles rajongóval összefutottam - szó szerint - de rajtuk kívül nem szólt hozzám senki, a délutánt egyedül töltöttem és London külvárosi parkjaiban futkároztam, illetve a gondolataim ezerrel száguldoztak a fejemben. Lassan kocogok haza, miután bejutok a kapun nagy levegőt veszek, a hajamba túrok és belépek. A cipőm lerúgom, és ott hagyom a többi közt, izzadtan vonszolom be magam a nappaliba, ahol kibújok az átizzadt szürke pulcsimból és megtörlöm vele a homlokom.

-Sziasztok.-intek a nappaliban elnyúló Louis-nak és Harry-nek, akik egyszerre motyognak valami ,,csá"-hoz hasonlót, majd tovább bámulják a tévében futó Gossip Girl-t (?). A konyhába megyek és kiveszek egy üveg hideg vizet a hűtőből, megiszom az egészet, a szememmel Liam-et keresem, de nem találom sehol, ahogyan egy gyönyörű lányhoz tartozó hang sem. Hallom, ahogyan ledübörög a lépcsőn, majd beront a konyhába, és én már megint félmeztelen, izzadtan ácsorgok, amikor belép.

-Szia.-mosolyog, majd a szemei végigmérnek és az arca kipirul. Ujjai közt görcsösen szorongat egy spirálfüzetet és zavartan nézz körbe.

-Szia.-motyogom.

-Zayn!-kiált, és hirtelen előttem terem. 

A közelsége megrémiszt és zavarba hoz, ahogyan valósággal kiáltja a nevem összerezzenek és hatalmas szemekkel nézek rá.

-Tessék?

-Segíts!-nyomja az orrom alá a kezében szorongatott füzetet.-Gyűlölöm a fizikát!-toporzékol.

-Hé, nyugi.-vakarom meg a tarkóm.-Mutasd!

A kezembe adja a füzetet, ujjbegyei hozzáérnek a tenyeremhez, tekintetem a füzeten tartom és nagyon remélem, hogy nem hallja a mellkasomban őrülten kalapáló szívem. Háromszor olvasom el a feladatot mire felfogom, nem azért nem sikerül elsőre, mert annyira nehéz, hanem mert nem tudok holmi fizikára koncentrálni, amikor az előbb ért hozzam. Nagyon ritkán érintkezünk egymással, pár ölelés és esetleg az első találkozásunk üdvözlőpuszijain kívül még egyszer sem, de most a kezemhez ért az ujjainak minimális, apró felülete. Micsoda nyálas, szánalmas alak vagyok!

-Na?-kérdezi reménykedve.-Mondd, hogy te megérted!

-Öhm.-túrok a hajamba, és bár sosem voltam kitűnő ebből a tantárgyból, úgy döntök, már csak azért is megpróbálok segíteni neki, hogy szerezzek nála 1-2 jó pontot. Azért, hogy barátok legyünk. Mert a barátok többek között ezt is csinálják, segítenek egymásnak.-Liam hol van?

-Elment Danielle-hez!-üvölti a nappaliból Harry.

Aha! Szóval LIAM itt merte hagyni velük Stella-t! Hogy lehetséges ez?

-És ők sem tudják?-bökök az ajtó felé.

-Louis fél ránézni a papírra, Harry meg 5 percen át bámulta összeráncolt homlokkal, azután kijelentette, hogy sajnos nem érti mert már régen tanult fizikát.

-Értem.-vakargatom a kezeim.-Öhm, akkor gyorsan lezuhanyzom, utána bemegyek hozzád és próbálok segíteni.-harapdálom az ajkam belső felét.

-Köszönöm!-ugrál vidáman.-Csak gyere majd be, én addig ülök még felette.

-Oké.-sóhajtok.-15 perc, gyors leszek.
-Bent várlak.-mosolyog, én meg remélem senki olyan nem hallja ezt a mondatot, akinek túl élénk fantáziája van.
Bólintok, majd mosolyt erőltetek az arcomra és kilépek előtte, felrohanok a lépcsőn és bezárkózom a szobámba, a szívem a torkomban dobog, az átizzadt pulcsit a szennyestartóba dobom, kiveszek a szekrényből egy tiszta alsónadrágot, pólót és egy nadrágot, majd becsapom magam után a fürdőszoba ajtaját és pillanatok alatt bújok ki az izzadt darabokból. Most tényleg nem fogok szarakodni a hajammal, próbálok gyorsan elkészülni. Átdörzsölöm magam a tusfürdőmmel,  10 perc alatt kellően megtisztulok és férfitusfürdőtől illatozva lépek ki a zuhanyfürkéből. Megtörölközök, belebújok az alsómba és a tükör előtt állva dörzsölöm a hajam, kócosan és nedvesen meredezik a fejemen, előveszem a hajszárítót és egy kicsit fújatom, hogy valamivel szárazabb legyen. A homlokomba fésülöm, mert ha egyszer nekiállok megcsinálni akkor az órákig eltarthat, felveszem a tiszta ruháim, a többit beküldöm a pulcsim után, kiterítem a vizes törülközőt és mezítláb rohanok át a szobámba. Vinnem kellene valamit? Nem, biztosan nem. Mit kellene vinnem, amikor csak egy fizika háziban segítek? Te jó ég! Miért készülök rá így, holmi fizika házi feladatra?
Nagy levegőt veszek, majd kinyitom az ajtót és lazaságot álcázva lépkedek el az ő szobájának ajtajáig, mely résnyire nyitva van és én rálátok, ahogyan a tollát a kezében forgatva kissé feszült testtartással könyököl az asztalra. Belépek, vonakodva csukom be az ajtót, megfordul a székkel és rám mosolyog. Fel sem fogom mi történik, szemei végigjárnak rajtam, majd beletúr dús hajába, nem azért, mert flörtöl, hanem mert idegesnek tűnik.
-Mutasd.-köhintek, és az asztalhoz lépek, mellé.
-Menjünk inkább oda.-mutat a sarokban terpeszkedő ülőgarnitúrára.
Bólintok, és bár minden eszembe jut a fehér bőrkanapé láttán, csak a tanulás és a fizika nem. Felkapja a tolltartóját, egy könyvet és egy munkafüzetet, én meg a kerek betűkkel teleírt füzetet szorongatva huppanok le. Leül mellém, felhúzza a lábait és próbál úgy rálátni a füzetre, hogy ne hajoljon az arcomba. Az ölembe eresztem, így már mindketten lefelé nézünk a füzetre, és ő vészesen közel van hozzám. Átfutom a feladatot, majd a kezembe veszem a könyvet és fellapozom a megadott oldalnál. Semmit, ismétlem SEMMIT nem értek belőle, hülye vagyok ehhez, nem is értem minek vállalkoztam arra, hogy segítek neki.
-Na?-pillant rám reménykedve.
-Google?-nevetek fel kínosan.
-Nem.-rázza a fejét makacsul.-Nem puskázok a google-ről, úgy nem értem meg soha.
-Ne viccelj már!-nevetek fel.-Csak megnézzük, hátha valami fizikuspalánta ír erről.
-Nem, szeretek magamtól rájönni a megoldásra, vagy élő emberektől kérek segítséget.
-Stella, azt is élő emberek írták.
-Jó, de akkor is...
-Rendben.-bólintok mosolyogva.-Akkor üljünk itt felette és bámuljunk rá.
-Te se érted?-kérdezi, és szórakozott pillantással néz a szemembe.
-Halvány lila fogalmam sincs róla, hogy mi ez.
Az ajkába harap, gondterhelten néz a kezemben tartott füzetre.
-Utálom a fizikát.-motyogja.
-Valahogy megoldjuk.-próbálom biztatni, a durcás arca hihetetlenül édes.-Figyelj, én megnézem a neten és elmondom neked, szóval egy élő embertől tudod meg a megoldást és nem te nézed meg.
Csilingelően felnevet, amitől nekem is mosolyognom kell. A füzet fölé hajolok, kérek tőle egy ceruzát és valamit próbálok számolgatni, közben akaratlanul is beszélgetni kezdünk.
-Egyébként hogy vagy?-emelem fel a fejem, és valami jelet keresek az arcán, elvégre tegnap szakított vele a barátja.
-Jól.-vonja meg a vállát és kedvesen mosolyog rám.-Bár egy kicsit kezd idegesíteni, hogy a fizika kifog rajtam.
-Én sem szerettem.-borzongok meg.
-Mi volt a kedvenc tantárgyad?-kérdezi ártatlanul.
-Angol.-felelem, majd ránézek és szembesülök a megdöbbent arcával.-Mi az?
-Semmi.-rázza a fejét.-Csak nem erre a válaszra számítottam.
-Tanár akartam lenni.-vonom meg a vállam, fokozva ezzel a döbbenetét, és az érdeklődést a szemében.-Nem úgy nézek ki, mint egy született angol tanár, ugye?
-Hát, nem.-vallja be.-Az én angol tanárom kopaszodik, hatalmas szemüvege van és kecskeszakálla, amit gyakran simogat.
Felnevetek, a hajamba túrok és úgy nézek rá.
-Ha te tanár lennél, az iskola összes nőnemű diákja angol irodalmat akarna ,,tanulni" és az óráidon síri csönd lenne, halk nyálcsorgatások zajával.
A vállaim rázkódnak a nevetéstől, szemei vidámságtól csillognak, miközben rám néz az arca enyhén kipirosodik.
-Mikor lesz legközelebb fizikád?
-Jövőhét hétfőn.
-Akkor mégis miért most kínozzuk magunkat ezzel?-hajtom hátra fejem, és a kezeim a hasamra szorítom.
-Hát mert... mert ma volt, és szeretem megcsinálni még aznap.
-Figyelj, ezzel várjuk meg Liam-et.-rázom a fejem.
-Igen, szerintem is.-motyogja, és az ajkain mosoly bujkál.-Azért köszönöm, hogy próbáltál segíteni.
-Semmiség.-rázom a fejem, és az asztalra teszem a füzetet, nem nagyon akaródzik elmenni, de azért jöttem át, hogy segítsek neki. Ez nem ment, szóval most mennem kellene.-Mi a kedvenc könyved?-kérdezem, hogy nyerjek még pár percet.
Az ajkát harapdálva gondolkozik, vonzónak találom, hogy ő 16 évesen nem egy elkényeztetett plázacica, iskola után rendszerint mindig bejön és órákra eltűnik tanulni, a szemében a szórakozottság és gyermeki vidámság mellett ott csillog az értelem és a végtelen érdeklődés minden iránt. A szemembe néz, vékony ajkait szólásra nyitja, a barna szemeit nézem, pupillái tágra nyílnak, nem szólal meg, az én kezem pedig magától indul az arca felé és a füle mögé tűrök egy barna tincset. Csend telepszik ránk, ajkait összezárja és elmerülünk egymás tekintetében, elhatározom, hogy összeszedem a bátorságom és megcsókolom, mielőtt ezt megtehetném az ajtó kicsapódik, elrántom a kezem és tágra nyílt szemekkel nézek Liam-re.
-Mit csináltok?-fonja össze a mellkasán a karjait.
-Z-Zayn segít nekem a fizika háziban.-hadarja Stell.
-Tényleg?-vonja fel a szemöldökét, és úgy néz rám. A szívem a mellkasomban majd' kiugrik, csak arra tudok gondolni, hogy majdnem megcsókoltam Stella-t. Liam most megöl engem.
-Miért nem az asztalnál ültök?-kérdezi, és szúrós tekintettel néz a fehér kanapéra.
-Mert itt több a hely és amúgy is csak egy szék van.
-Aha. Értem.-bólogat.-És sikerült?
-Nem, épp menni készültem.-pattanok fel idegesen.-Te jobban tudod ezeket.
-Hát, kösz, hogy próbáltál segíteni neki.-enyhül meg az arca.
Bólintok, majd még egy pillantást vetek a kipirult arcú lányra, és amilyen gyorsan csak lehet elhagyom a szobáját. Ha megteszem, és Liam akkor nyit be, akkor én most halott lennék, nem magamat féltem, mert érte boldogan halnék meg, az rémiszt meg, hogy majdnem megcsókoltam.

14.rész SMS

Sziasztok! :)

Ez a rész szerintem elég gyenge lett, a közeljövőben -szeptembertől - valószínűleg ritkábban fogok részeket hozni, kevés nekem ez a két nap, hogy összehozzak valamit, két blogot vezetek és így még kevesebb időm jut másra. Ha beindul a tanulás még kevesebb lesz, na, mindegy, ezt majd később...

Még lenne egy kérésem. Ha van köztetek olyan, aki fordításban olvassa az After c. angol fanfiction-t, belinkelné nekem? Egyszer megtaláltam, elfelejtettem betenni a könyvjelzők közé és hát, másodjára már nem találtam. Megköszönném, ha valaki belinkelné nekem. 

Jó olvasást!

Nessa. xx

~Zayn Malik~

Én vagyok a soros a bevásárlásban, elcipelem magammal Harry-t, hogy 1. furikázzon 2. cipelje a zacskók felét 3. vigyázzunk egymásra, elvégre bemerészkedünk egy Tescoba.
Szétvakuzott szemekkel, vigyorgástól begörcsölt arccal pakolunk a csomagtartóba, majd bemenekülünk a biztonságos, golyóálló, lezárható autóba. Harry-vel lehetetlen csendben utazni, egészen addig bólogatok, egyetértek és nevetek, amíg szóba nem hozza Stella-t.
-Láttad már pizsamában? Uhm, persze, hogy láttad. Aranyos, nem? Próbálja takargatni a szexi kis lábacskáit.-vonogatja a szemöldökét.
A szám gyorsan összeszorítom, mielőtt még mondanék valami nagyon csúnyát. Hümmögök egy sort, és kibámulok az esős Londonra. Az ominózus hétfői nap óta, amikor ugyanis vihar miatt felhívtam és hülyét csináltam magamból (megérte, hazajött) rossz idő van. Szerda van, ma egy hete lakik nálunk, ma egy hete igyekszem kiverni a fejemből, és ma egy hete húzza keresztbe a tervem és mocskos lábnyomokat hagy a fantáziámon.
-Hagyd már Haz, van barátja.
-Tényleg, mindig elfelejtem. Ahhoz túlságosan Payne, hogy otthagyja értem, ugye?
-Ja.-röhögök feszülten.-Ezt a hajót lekésted.
-Majd beugrok az óceánba, a delfin haverjaimmal utána úszok és kieresztve a csodás hangom, egy delfinnel ugrálva kalimpálok és fulladozósat játszok, hogy észrevegyen és megmentsen.
Összevont szemöldökkel nézek rá, majd hitetlenül nevetni kezdek, nem adja fel egykönnyen. Harry a barátom, az egyik legjobb, és ha nem Stella-ról lenne szó akkor segítenék neki abban, hogy észrevegye. De így, hogy ez lány Stell, inkább idegesít, hogy ő ennyire próbál bevágódni nála, én meg csak szarakodok.
-Élénk fantáziád van.-jegyzem meg.
-Ez csak az ártatlan oldala.-vigyorog.-A másik megismeréséhez jó csajnak kell lenned, ugye nem vagy jó csaj?
-Remélem.-nézek a visszapillantóba, csak a biztonság kedvéért. Az arcom még mindig borostás, a vonásaim még mindig inkább férfiasak, Harry mellett nem nézek be a nadrágomba, de határozottan biztos vagyok benne, hogy minden a helyén van, melleket sem növesztettem, szóval ja, nem vagyok jó nő.
-Miért vagy vele néha olyan fura? Egyszer seggfej vagy, utána kedves mókuska.
-Mókuska?
-Tőlem lehetsz nyuszkó is, vagy ami akarsz. Na, bejön neked? Átpasszolhatom, a Starbucks-ban van egy csinos szöszike, aki kevésbé áll Liam védelme alatt.
-Dehogy!-vágom rá.-Mit értesz azon, hogy ,,Liam védelme"?
-Gyakorlatilag a szemével levágja a lompost, ha ránézel. Még éppen csak nem írta ki az arcára, hogy tilos megdugni.
-Harry!-hüledezek, majd akaratlanul is nevetni kezdek ezen a hülyén.Végül is igaza van.-Te mit csinálnál, ha Liam próbálkozna be Gemma-nal?
-Liam nem próbálkozna be nála, túl jófiú, meg amúgy is papucs lett.
-Tudod hogy értem.
-Nem, de Gem leverné, amiért akkora pöcs, hogy bepróbálkozik amikor van csaja.-röhög.
-Néha annyira hülye vagy.-rázom a fejem.-És ha Niall?
-Túl fiatal hozzá.
-Te is fiatal voltál egy csöppet Caroline-hoz!
-Az más, én érettebb, okosabb és sármosabb vagyok a korosztályomhoz képest.-húzza ki magát.
-Aha, érettebb.-bólogatok.-Még mindig nem érted a lényeget.
-De értem, most csak azért olyan szófogadó és jókislány, mert új neki, hogy van egy bátyja aki beleokoskodik az életébe. Pár hét és elkezdi idegesíteni, aztán veszekedni fognak, Stella meg csak azért is alapon nem fog neki engedelmeskedni. Ne kérdezd honnan tudom, van egy nővérem, akitől most távol vagyok. Ha hazamegyek ez köztünk fél nap alatt végbemegy. Szép is, ha van egy tesód akit lehet idegesíteni.-sóhajtozik.
-Nagyon bölcs vagy, de hogy jön ez ahhoz, hogy te mit csinálnál ha egy korban hozzá illő, szingli csávó, aki a haverod bepróbálkozna nála?
-Áldásom rá! Amíg Gem nem sír miatta nem üthetem meg, mert akkor visít és tarkón vág. Elég erőszakos.
Röhögni kezdek. Az ilyen beszélgetésekhez nem Haz a megfelelő ember.
-Nem válaszoltál rendesen. Tetszik neked?
-Nem, Harry.-sóhajtok.-Ő egy középiskolás kislány.
-Miért, te öregember vagy? Uh, várj, kitalálom! Vámpír! El tudsz kapni úgy egy almát? Hmm, mondjuk inkább Jacob-ra hajazol.
-Haha.-forgatom a szemeim.-Liam megölne.
-Szóval te is félsz tőle!
Örülök, hogy Einstein Harry-nek ennyi maradt meg a csöpp kis agyában.
-Felejtsük el.-legyintek.-Ne kombinálj, nem tetszik.
-Jó.-vonja meg a vállát.-De akkor miért vagy paraszt?
-Nem vagyok az.
-Akkor bunkó.
-Bunkó sem, csak meg kell őt szoknom.
-Én is ezt mondtam neki.-biggyeszti le a száját, majd felhajt a feljárón és behajt a garázsba.-Figyi, vágom, hogy idegen neked meg minden, de próbáld meg megismerni, kicsit olyan mint Liam, egyébként meg tök dilis és mindenen nevet.
-Jó.-vonom meg a vállam.-Azt már észrevettem, hogy mindenen nevet.
Leállítja az autót és kihúzza a kulcsot, a zsebébe süllyeszti, majd mindketten kiszállunk és a szatyrokkal a kezünkben átvágunk a kerten, az eső nagy cseppekben, sűrűn esik és mire felérünk a teraszra vizes foltok éktelenkednek rajtunk. Magamhoz szorítom a két zacskót, a könyökömmel lenyomom a kilincset és szinte berúgom, hogy bejussunk. Hatalmas szerencsémre az ajtó visszacsapódik a falról és azon kívül, hogy a kilincs egy lyukat váj a falba, eltalál engem, és bár talpon maradok, minden kiszóródik a kezemből.
Bentről 3 különféle nevetést hallok, Louis visítozását, Niall elég érdekes nevetését, és egy csilingelő hangot. Liam döbbent tekintettel áll meg, mögöttem Harry görnyed össze.
-Hoppá.-bámulok a földön szétszóródott zacskókra és mirelit kajákra.
Liam ahelyett, hogy értem aggódna, inkább behajtja az ajtót és a szegény, sérült, bibis falat tanulmányozza.
-Én sem sérültem meg, kösz a kérdést.-motyogom.
Puha lépteket hallok, nem kell odanéznem ahhoz, hogy tudjam ki siet a segítségemre. Társaságunk egyetlen, viszonylag normális tagja közeledik nevetve, majd leguggol előttem és elkezdi felszedegetni a kiszóródott ételeket. Én is lehajolok, ketten felszedjük a kiszóródott kajákat, miközben Harry rezzenéstelen arccal, idiótán vigyorogva elsétál mellettünk, és csatlakozik a vihogó társasághoz.
-A falat ki fogja megcsinálni?-néz körbe nagyra nyílt szemekkel Liam.
-Persze, aggódj csak a fal miatt, nekem semmi bajom és a kaják is jól vannak.
A mázlisták! Mindet a mellkasához fogja!
-Ha Paul ezt meglátja kinyír minket.
-Majd én falazok.-röhög Harry. A nap poénja, hahaha.
-Ragasszunk a lyukba rágógumit.-áll elő eme csodálatos ötlettel Niall.
-Te egy lángész vagy.-forgatom a szemem, majd a hideg mirelitekkel a kezemben berontok a konyhába, és az asztalra dobálom őket. Összedörzsölöm a kezeim és Liam-re pillantok, aki még mindig a falért aggódik.
-Csukd már be az ajtót!-üvölt rá Louis, majd mielőtt Liam megtehetné, oda ugrik és hangosan bevágja. Stella mosolyogva lép be a konyhába, leteszi az asztalra a zacskós kajákat, chipset, gumicukrot, különböző tésztákat. Szerencse, hogy Harry fogta a törékenyebb ( és nehezebb) cuccos zacskót, máskülönben most tele lenne szilánkokkal a terasz, és én paradicsomszószos lennék.
-Jól vagy?-mosolyog rám szórakozottan.
-Megmaradok.-vonom meg a vállam.
Bedobálok mindent a helyére, majd nekifogok elpakolni a hűtőbe a két másik zacskó tartalmát, miközben ő a kezembe adogatja az ételeket.
-Még a házunk is közveszélyes.-motyogom.-Támadnak az ajtók.
-Szerintem csak védekezett, elvégre te rúgtad meg.
-Szegény, majd bocsánatot kérek tőle.-fintorgok, ezzel újabb nevetőrohamot kiváltva belőle.
-Mit hoztál?-ugrándozik be Niall, majd felkap az asztalról egy csomag pillecukrot és olyan hirtelen, ahogyan jött el is megy a zsákmányával együtt.
-Figyelj.-sóhajtok, becsukom a hűtőajtót és nekidőlök, hülyén pislogok az előttem álló lányra.-Bocs a múltkori miatt, nem gondoltam komolyan, bunkó voltam.
-Semmi baj.-néz rám döbbenten, majd az ajkai mosolyra húzódnak és a szeme bőszen csillog.
Rámosolygok, közben a pulzusom az egekbe szökik és néhány percig csendesen nézem az arcát, a vonásai még kislányosak, hatalmas őzikeszemekkel szemléli a világot, formás ajkai szinte mindig mosolyra húzódnak, úgy ahogy van gyönyörű. Mielőtt észhez térhetnék belép Liam és értetlenül néz ránk, felvonja a szemöldökét és kérdő pillantásokkal bombáz. Stella mosolyogva fordul meg, majd karon ragadja és kimennek a nappaliba, én meg egyedül maradok, illetve Lucy-val, aki egy hűtő.
Kiveszek a konyhaszekrényből egy doboz csokis Oreo kekszet, majd becsörtetek a nappaliba és lehuppanok a kanapéra, a tévében valami Disney sorozatot néznek, felbontom a kekszet és körbekínálom. Bár még most is iszonyú hülyén és zavarban érzem magam, most rá merek nézni, mert társaságban vagyunk és nem kettesben. Niall a szőnyegen ücsörög és tömi magába a cukrokat, ha valaki még véletlenül is a közelébe megy olyan hangot hallat, mint egy dühös macska. A többiek egytől egyik a kanapén vagy a fotelok egyikében ücsörögnek, és Harry kivételével mindenki a tévében ugrándozó Selena Gomez-t nézi. A göndör ezt a hihetetlen eseményt örökíti meg, és postolja twiterre. Nyugodtan dőlök hátra és rágcsálok el egy kekszet, hiszen most nem kell semmi Stella-val kapcsolatos dolgon kattognom, mert itt ül mellettem.

~Stella Starlight~

Kicsit feszengve ülök mellette, a bocsánatkérését megint olyankor időzítette, amikor egyáltalán nem számítottam rá. Sőt, nem is vártam bocsánatkérést, de azon kívül hogy meglepett nagyon jól esett, legszívesebben megölelném, de nem teszem, ő nem tűnik olyan nagyon ölelkezősnek, vagyis de... csak, csak nem biztos, hogy szereti. Meg amúgy is, attól hogy bocsánatot kért még nem biztos, hogy ölelgethetem. Pedig jó lenne, tetszik az illata. Felsóhajtok, mire két oldalról pillantanak rám, az egyik Liam, a másik meg az a fiú, akiről éppen ábrándozom. Nekidőlök Liam vállának és igyekszem a figyelmem a tévére irányítani, most nem köt le, a gondolataim tovább száguldanak. A fejemben összehasonlítom Ericet és Zayn-t, az arcuk másmilyen, Zayn vonásai férfiasabbak, de mindketten hihetetlenül néznek ki. Zayn-t még nem ismerem annyira mint a barátom, de az eddigi észrevételeim szerint a személyiségük is nagyon eltér, Eric nagyon közvetlen mindenkivel, általában az első percekben megtalálja valakivel a közös hangot, Zayn nem, ő bizalmatlan. Viszont remélem, hogy most már jobb lesz a kapcsolatunk, én szeretnék vele jóba lenni.

A telefonom megrezzen a zsebemben, kitapogatom és mosolyogva nyitom meg az Eric-től kapott sms-t, a mosoly azon nyomban az arcomra fagy, amint a végére érek.

Köztünk ez már nem igazán működik. Sajnálom, Stella. Az utolsó percig erőlködtem, de nekem ez már nem megy, valami elmúlt köztünk, szeretném ha vége lenne. Maradhatunk barátok? 

E.

Az ajkaim egy pillanat alatt lefelé görbülnek, a telefonom képernyőjére meredve szökik ki az első könnycsepp.

-Hé.-kapja rám a tekintetét Louis.-Mi a baj, Stella?

A telefont leejtem magam mellé, az arcomat Liam vállába fúrom és szinte magamra húzom a karjait, nem hisztizek, nem üvöltözök és nem bőgök, mint egy elmebeteg, csak csendesen sírok.

-Mekkora egy szarházi!-kiált fel Harry. 

Liam a hajam kezdi simogatni, valószínűleg már mindannyian elolvasták, karjai erősebben fonódnak körém.

-Semmi baj.-suttogja, és lágyan végigsimít a vállamon.

-Visszaírhatom neki a véleményem?-hallom meg Louis hangját.-Kíméletes leszek, szarházi helyett azt mondom neki, hogy kakafej. 

Halkan nevetve emelem fel a fejem, megtörlöm az arcom, majd nagy levegőt veszek, miközben Liam kisimítja a hajam az arcomból, és a kézfejével megtörli a nedves orcám.

-Minden oké?

Bólintok, majd a többiekre nézek, Niall nagyra nyílt szemekkel, ijedten néz rám és az orrom elé tolja a majdnem teljesen üres pillecukros zacskóját, Zayn engem figyel, Louis és Harry a telefonom nyomkodja.

-Hagyjátok.-legyintek.

-Na, légyszii!-nyávog Harry.

-Ne, Haz, ne írjatok neki semmit!-szól rá erőteljesen Liam.-Majd Stella.

Louis ártatlan arccal nyújtja felém a készüléket, megrázom a fejem és a hajamba túrok. Zayn-re nézek, aki jelenleg az üres Oreo-s dobozzal szemezik.

-Képes volt szakítani veled egy rohadt sms-ben?-emeli rám barna tekintetét.

-Úgy tűnik.-vonom meg szipogva a vállam.-Mindegy.

Nem szeretnék előttük sírni, meg amúgy sem... talán igaza van, ez már köztünk nem volt az igazi, megszokásból voltunk együtt. De azért mégis, lehet, hogy erőlködött de nem mutatta ki, végig úgy éreztem ezért a kapcsolatért már csak én harcolok. Az utóbbi időben voltak jobb pillanataink, amikor minden a régi volt, de rosszabbak is, amikor csak a kezemet fogva csendben sétált mellettem, a kapuban adott egy puszit aztán elment.

-Liam, én a helyedben betörném az orrát.-jegyzi meg, majd feláll és a konyhába megy.

-Megfontolom.-motyogja a bátyám, majd a derekamnál fogva húz közelebb magához és megpuszilja a homlokom. Mindketten tudjuk, hogy nem fogja bántani.

-Írt egy kérdőjelet.-pufog Lou.

-Add ide.-dörzsölöm meg a szemem, és kinyújtom a kezem a telefonomért.

-Felhívod?

-Nem.-rázom a fejem.

Mielőtt kíváncsiskodni kezdenének, választ pötyögök Eric-nek, két szó: nem menne. Majd kikapcsolom a telefonom és a zsebembe süllyesztem. 

-Mit csináljunk?-mosolygok rá a fiúkra.

-Stella...-simogatja a karom Liam.

-Minden rendben.-biztosítom, majd felhúzom a lábaim és mosolyogva nézek körbe.-Miért néztek rám így?

-Nem akarsz sírni?-mereszti a szemeit Harry.

-Nem.

-Nem?-tátja el a száját Niall.-Azt hittem a lányokat megviseli egy ilyen szakítás. 

-Biztos.-vonom meg a vállam.-De nem akarok sírni miatta.

Liam magához húz és puszit nyom a fejem búbjára.

-Nem is érdemli.-motyogja a hajamba.

-Sírhatsz.-bizonygatja Louis.-Nem szégyen az, gyere csak ide, megengedem hogy a vállamon sírj és szidom is veled.

-Aranyos vagy, de nem szükséges.-nevetek.

-Furcsa vagy.-vonja össze a szemöldökét.

-Kemény csaj.-vigyorog körbe Harry.

-Figyeljetek.-sóhajtok.-Szomorú vagyok, rosszul esik, mert sokáig voltunk együtt és még arra sem méltat, hogy a szemembe nézve mondja el, de sírással nem érnék el semmit. Amúgy sem akarom azzal tönkretenni azt az időt, amit itt lehetek veletek, hogy hisztisen csapkodva bőgök.

-Jó hülye ez a gyerek.-motyogja Lou.
-Az biztos.-motyogják egyszerre, megmosolyogtat, hogy ilyenek velem.
-Stella!-hallom meg Zayn bizonytalan hangját a konyha felől.
-Tessék?
-Gyere be, légyszi.
-Jó.-szökik magasba a szemöldököm, majd feltápászkodom és komótosan megyek a konyha felé.
-Stell, ideadod a telefonod?-szól utánam Harry.-Teszünk rá zenéket.
-Persze.-húzom elő a készüléket, bepötyögöm a pin-kódot, majd a kezébe nyomom és bemegyek a konyhába.
Zayn az asztalnál ül, nem kerüli el a figyelmem a karjaira simuló szürke pulcsi, barna szemei az arcom pásztázzák. Belenézek a gyönyörű szempárba, nem kapja el a tekintetét, rövid időn belül már nem érzékelem a külvilágot, a gyomromban felébred egy sereg lepke, lesütöm a szemem és idegesen bámulom a rózsaszín, szívecskés zoknim.
-Mit szeretnél?
-Én öhm, semmit, elfelejtettem.-dörzsöli meg az arcát.-Én, izé... sajnálom.
Megvonom a vállam, majd leülök mellé és percekig bámulom az asztalt.
-Jól vagy?-simítja meg a karom. A hirtelen jött gyengédsége egy kicsit megrémít, de jól esik, mosolyra húzom a szám és ismét megvonom a vállam.
-Jól leszek.
-Ne bánkódj miatta.-vigasztal.-Beszari és pofátlan dolog egy sms-ben szakítani, ráadásul neki valószínűleg fogalma sincs arról, hogy mit veszít.
-Kösz.-mosolygok rá.
Elhúzza a kezét, az ölébe ejti és az ajkát harapdálja. Pirulva nézem az arcát, haja tökéletesen áll, szemeit ismét rám emeli, ajkait összezárja és halványan elmosolyodik.
-Menjünk vissza.-áll fel, és a kezét nyújtja.
A kezemet az övébe csúsztatom, felhúz a székről, majd egymás mellett lépünk ki.
-Jól vagy?-fürkész Liam.
-Igen.-sóhajtok.-Felejtsük el ezt, jó? Nem történt semmi, mától nincs barátom, kész, vége, téma lezárva.
-Akkor ráérsz szombaton?-kapja fel a fejét Harry.
-Nem!-mordul rá Liam.
-Igazából én...-kezdem.
-Elviszlek vásárolni, este pedig öö csapunk egy házibulit.
-Hogy mit?-döbbennek le egyszerre. Harry rögtön elfelejti, hogy Liam épp helyettem mondott nemet, és vigyorogva örül a szombat esti programnak.
-Megbeszélem anyukáddal.-mosolyog.
-Jó.-vonom meg a vállam.
-Hívhatod a baráta... uhm.-süti le a szemét.-Kiderülne.
-Emiatt ne aggódj.-mosolygok.
-Hé, de akkor senkit nem hívhatunk.-szomorodik el Louis.
-Nem baj! Lesz kaja, pia, meg elhívjuk a csajokat és néhány havert. Bemutatunk a zenekarunknak, Josh már amúgy is nyaggat miattad.-áll elő az ötlettel Niall.
-Ez jó.-bólint Liam.-Szólok Andy-nek is.
-Amúgy itt a telefonod.-nyújtja felém Harry.
Elveszem, rámosolygok és megnézem a zenéim. Hát, 1 volt rajta, és most van 500.
-Fhu.-nézek rá tágra nyílt szemekkel.
Nagyjából végignézem a listát, Selena Gomez, az összes One Direction szám, Justin Bieber, Green Day, Ramones, Rihanna, és... Vivaldi? Beethoven?
-Ezek mik?-bökök a ,,Négy évszak"-ra.
-Zene.-vonja meg a vállát a göndör.-A lányok szeretik a komolyzenét, nem?
-Öö...
-Hülye vagy, Harry.-jelenti ki Zayn, majd kiveszi a kezemből a telefont. Néhány perc múlva mínusz 50 számmal adja vissza.
-Csak egy tipp volt.-vonja meg a vállát.
-Felmegyek a szobámba.-sóhajtok.
Liam feláll, megfogja a kezem és együtt lépdelünk fel a lépcsőn, csendben megyek utána, szeretném szóvá tenni ezt az egész szombat dolgot, de nem teszem, sóhajtva állok meg az ajtóm előtt, a fejem a mellkasának döntöm és átölelem.
-Szeretnél valamit?-simítja meg a hátam.
Megrázom a fejem, pipiskedve nyomok egy puszit az arcára, majd belépek a szobámba és ledőlök az ágyra. Hosszú percekig bámulom a plafont, nincs benne semmi érdekes, de ez a semmitevés megnyugtat. Elveszem a fülesem az éjjeliszekrényről, csatlakoztatom a telefonomhoz és a G-betűnél kezdek keresgélni, megtalálom a keresett dalt, elindítom és az arcomat a párnába fúrom. Az a dal, amit a minap Zayn énekelt. Szívesebben hallgatnám tőle, de nem hívhatom be, hogy amíg én szerencsétlenkedve próbálom helyretenni a gondolataim addig ő üljön itt az ágyam szélén és gitározgasson meg énekeljen. Nem sírok, mert tudom, hogy a srácoknak igazuk van és egyáltalán nem érdemli meg, hogy sírjak miatta. Inkább az akaszt ki, hogy egy sms-sel elintézte. Ennyit értem neki?
A nyugodt rockdalnak vége, egy ideig csend van, majd valaki beleüvölt a fülembe és hörögni kezd, sikoltva kapom ki a fülemből a kis pöcköket, és a telefonnal együtt az ágy másik végébe dobom. Az ajtó néhány pillanat múlva kivágódik, és Louis úgy ugrik be, mint egy ninja.
-Ki az?! Mi van?-hadonászik. A többiek is berohannak a szobámba, értetlenül néznek körbe, én meg csak rázkódó vállakkal ülök az ágyon, és a telefonra bökök.
-Harry?-nézek rá nevetve.-Mit töltöttél a telefonomra?
-Zenét.-vonja meg a vállát.-Miért?
Liam körbejárja a szobám, kinyitogatja a szekrényeket és mindegyikbe belenéz, majd kimegy az erkélyre és ott is körbeleskelődik, utolsóként benéz az ágyam alá, és értetlenül pislog rám.
-Miért sikoltoztál?
-Valami hörög a telefonomba.-bökök a készülékre, ami az ágy végében hever.
-Mondtam, hogy a hülyeségeid helyett töltsél rá neki még Justin-t!-vádolja meg Niall a röhögő Harry-t.
-Tegyek rá neked normális zenéket?-mosolyog rám Zayn.
-Légyszi.-dörzsölöm meg az arcom.-Olyat, amibe senki nem sikoltozik és hörög.
Mosolyogva bólint, majd kihúzza a telefonomból a fülest, és immár teljes hangerővel üvölt belőle a számomra érthetetlen szövegű dal.
-Nem csodálom, hogy sikoltoztál.-rázza a fejét.-Haz, a lányok nem szeretik az ilyen zenét.
-Gemma szereti.
-Nem, nem szereti, csak az öccse vagy és muszáj volt hallgatnia.-röhög Louis.-Nézd a jó oldalát, Stella már megint miattad sikoltozott.
-Nagyon vicces.-fintorgok, miközben Zayn-t figyelem, amint kimegy a szobámból. Még hátulról is... wow.