Nos, meghoztam a prológust, ami bár rövid, azt hiszem néhány dolgot megtudtok belőle a történetről. Izgatott vagyok, remélem, hogy ez a történetem is elnyeri majd a tetszéseteket és nem fogok csalódást okozni.
Nem húznám tovább az időtöket, remélem tetszeni fog a prológus! :)
Nessa. xx
Ha valaki a közelükbe megy biztos jól megnézi őket, hiszen mi lehet olyan megmosolyogtató egy kórházban?
Igen, a kórház egy olyan hely, ahol elmúlhat, s elkezdődhet az élet. Családok jönnek létre, ugyanakkor omlanak össze. Az emberek vegyes érzelmekkel lépnek be a kapuján, mindenkinek megvan róla a véleménye, ennek a fiatal párnak boldogságot hozott a hely. A férfi lábánál egyenlőre üres, halvány rózsaszín bébihordozó ringott előre-hátra, hasonló izgatottsággal várta, hogy egy apró teremtés befészkelje magát a puha szivacsba.
Eközben a kórház egyik üres, napsárgára festett szobájában, egy másik pár szipogva készült búcsút venni egy apró babától. A két éves Liam nem értette miért sírnak a szülei, azt sem tudta igazán, mi köze neki a kiságyban fülsüketítően szirénázó kisgyerekhez. Végignézte, ahogyan az anyukája pocakja napról-napra egyre nagyobb lesz, az most eltűnt, és helyette látott egy apró, sötét, kócos hajú, állandóan ordító babát, aki miatt a szülei sírtak. Nem értette, mikor, hol és hogyan került elő, de volt benne némi harag, amiért az anyukáját sírni látta.
A szülőknek túl nehéz lett volna megválni a barna szemű, mosolygós kisfiútól, de a bank a házukat fenyegette. A kis család nyugodt élete felborult, a kislány csak most született, és bár mérhetetlen fájdalommal, a pénz iránt érzett kegyetlen haraggal, Karen és Geoff úgy döntött, a most született gyermeküktől könnyebben válnak meg, mint a totyogó, beszédes kisfiútól.
Karen zokogva puszilta meg az apróság arcát, egy anyának borzasztó érzés, amikor meg kell válnia a gyerekétől, legyen az pár napos, vagy 30 éves. Ölbe kapta a fiát, s a férje karja alatt átadták a helyet annak a két embernek, akiknek mérhetetlen örömet okozott az alig pár napos, újszülött baba.
Karen erősen szorította magához az autójával brümmögő csemetéjét, próbálta azzal nyugtatni magát, hogy helyesen cselekedett. A ház és benne minden veszélyben forgott, meg akarta óvni a gyermekeit, Liamet mégsem tudta elengedni. Amikor férjével úgy döntöttek gyereket vállalnak, még minden rendben volt, otthont teremtettek maguknak, a kis Liamnek mindent meg tudtak adni, a fiatal anyuka második terhességének 5. hónapjában járt, amikor a problémák elkezdődtek. Nem tudta miből, hol és hogyan neveli fel a fiút, éppen ezért nem vállalta egy újabb gyerek nevelését, pedig az aprócska család hatalmas szeretettel várta a kislány érkezését.
Egy fiatal párnak - akiknek nem adatott meg egy saját gyermek öröme - hatalmas boldogságot hozott a kislány. Az első naptól fogva sajátjukként tekintettek rá, mindent megadtak neki, Stellának pedig fogalma sem volt róla, hogy akikkel él, nem a vér szerinti szülei. Hatalmas házban cseperedett fel, első lépéseit egy hatalmas kertben tette meg, a kislánynak megadatott a gondtalan, boldog gyerekkor, szerető szülőkkel, a nélkülözés szóba sem került.
Liamnek nehezebb sorsa volt. Szüleivel sokat költözködtek, úgy érezte a házak ahol elfoglalta az új birodalmát, egyre kisebbek és kisebbek lesznek, nem kaphatott meg mindent, de elfogadta és a nehézségek ellenére boldog volt. A kisfiúnak hatalmas szíve volt, öleléseivel elfújta a szülei problémáit. Különleges adottságokkal rendelkezett amiket ki is akart használni, megfogadta, hogy egyszer vesz egy hatalmas, gyönyörű házat szeretett szüleinek, és örökre elfelejtik a pénz okozta problémákat. Fogalma sem volt a húgáról, kinek megadatott a jobb sors. A fogadalmának eleget tett, sikereket ért el, barátokra tett szert - amikre már annyira vágyott, - a családjának végre megvolt mindene.
Ám egy nap - fáradtan hazatérve a barátaival végig hülyéskedett turnéról - a kezébe akadt egy fénykép, egy fénykép amely kérdéseket halmozott maga után, és egy titok, egy rég elfeledett, fájdalmas titok napvilágra került.
