2013. december 26., csütörtök

35.rész Eldöntendő kérdések

Sziasztok! :)
Tudom, hogy a múltkor már mondtam, de most még ünnepnap van, szóval Boldog Karácsonyt! :) Remélem mindenki megkapta, amit szeretett volna és kellemesen telt az ünnep, nekem mindkettő megvolt. 
Továbbá azt is remélem, hogy tetszeni fog ez a rész, ez most nekem is tetszik, pedig ilyen ritkán van. :D 
Jó olvasást, pihenjetek sokat! :)
Nessa. xx

~Stella Starlight~

Első gondolatom, amikor kinyitom a szemem az, hogy a fáj a fejem, a második pedig, hogy nincs jó illatom. Az ágyam mellett van egy pohár és egy apró gyógyszer, melyet szinte azonnal lenyelek, majd a pohár aljára rátapadt papírfecnire pillantok.

Alkoholista;) <3

Elgondolkozok azon, vajon ki hagyta ezt nekem, Zayn-t azonnal kizárom, hiszen ő nem biggyesztene oda ilyen nyíltan egy szívecskét. Talán Liam volt, vagy Louis. A cetlit az éjjeliszekrényen hagyom és kibontakozok a takaróból, póló van rajtam és bugyi, a hajam eléggé csapzott, nem mehetek le így. Mi történt velem tegnap?
Miután lezuhanyzok még nedves hajjal, kómásan lépdelek le, a kanapén Zayn szuszog kiterülten, haja kócos, ajkai elnyílnak, szinte hívogat. Elmosolyodom, majd ahogy nézem őt beugranak dolgok, hogy miket mondtam neki tegnap. Arcomat a tenyerembe ejtem, érzem, ahogy felforrósodik a fejem.
-Szia.-hallom meg Harry rekedtes hangját a hátam mögül. Botladozva jön lefelé a lépcsőn, majd mellém lép és átölel, arcát a nyakamba fúrja. Meglep, de visszaölelem és a fejem megpihentetem széles vállán, állva elaludnék.
-Szóval felébredtetek.-ébreszt fel Liam a hangja. Teljesen nyugodt, a konyha ajtóban áll, mögötte Lou szigorú arccal néz minket, mindkettőjük szeme mosolyog. Lefejtem magamról Harry nehéz karjait és Liam-hez somfordálok, valószínűleg nem haragszik, mert akkor nem mosolyogna rám.
-Ne haragudj.-motyogom bűntudatosan, és lehajtott fejjel megállok előtte.
Az állam alá nyúl, közelebb húz magához és átölel, annyira szeretem. A legjobb, reggel ezt érezni, már korán reggel érezteti velem ezt, hogy van a világon egy ember, aki megért, aki tényleg igazán megért engem.
Megrázza a fejét és a hajam a fülem mögé tűri, a szemem sarkából látom, hogy Harry hasonlóan próbálja ölelgetni Lou-t, viszont ő nem épp olyan, mint Liam.
-Hogy érzed magad?-kérdezi halkan.
-A körülményekhez képest jól.-húzom mosolyra a szám.-Liam?
-Tessék?-motyogja.
-Mentek ma valahová?
-Nem tudok róla.-néz a szemembe.-Miért?
-Kisajátíthatlak? Légyszi, csak te meg én.-nézek rá könyörgőn. Tegnap is az enyém volt, de ma akarok egy nyugis napot, egy olyat, mint amilyen az első nap volt vele, amikor csak leült az ágyam szélére úgy, hogy csak annyit tudott: ez a lány az ismeretlen testvérem, és csak beszélgettünk. 
Egyszerre akarok Zayn-vel lenni és a testvéremmel, de az első lehetetlen, majd éjjel...
-Kisajátíthatsz.-nevet, és ismét puszit ad az arcomra.-Mit szeretnél ma csinálni?
-Feküdni.-nyögöm.-Semmit, csak legyél velem.
-Ez olyan cuki.-fűzi hozzá Louis. Természetesen ő nem hagyhatja megjegyzés nélkül ezt a pillanatot.-Velem is lehet majd ilyen nap? Légyszi!
-Én is!-szól közbe Harry, álmosan visszacsoszog egy bögrével a kezében és levágódik az egyik üres fotelba, megfogja a távirányítót és a mesecsatornára kapcsol, arca szinte felragyog, amikor meglátja, kedvenc sárga szivacsát. És Zayn mindezek alatt nyugodtan alszik. Ő már korábban felébredhetett, hiszen teljesen fel van öltözve, valószínűleg kimerítette a tegnap este és én is eléggé lefáraszthattam.
-Szívesen lustálkodok veled.-mosolyog rám Liam, megfogom a kezét és rögtön húzni kezdem a lépcső felé.
-Szia.-nézek Niall-re, felöltözve, elszántan baktat lefelé.
-Szia.-néz furán, a hangja is másmilyen, nem olyan vidám, mint lenni szokott. Simán elsétálna mellettem, ha nem ugranék elé és bújnék a mellkasához, jól esik megölelni, Niall az a tipikus ölelgetni való fiú, a vidám természetével és kedvességével. Végigsimít a hajamon, majd elenged és elsétál mellettem.
-Hát neki meg mi baja van?-suttogja maga elé Liam. Ránézek, alsó ajkát kissé lebiggyeszti és megvonja a vállát. Elengedem a kezét, hátha szeretne utána menni, de Niall csak leül Harry mellé és egy ideig nézi Zayn-t, majd a tekintete a képernyőre kalandozik és kissé elmosolyodik.
-Stella.-szól utánam Harry, még mielőtt elindulnék felfelé.
Hümmögve, mosolyogva fordulok felé, hangja még mindig fáradt és a szemeit is csak résnyire nyitja, egy pokrócot maga elé fog és összekuporodik. Mutatóujjával int, hogy menjek oda, amikor ezt megteszem kezeit kinyújtja felém és magához ölel. Kuncogva nyomok puszit az arcára, mire elégedetten elmosolyodik.
-Örülök, hogy nem kellett szólnom érte.-motyogja.
Elhúzódok, kissé összeborzolom a haját, kezdem hiányolni a reggeli beszélgetéseinket a kocsiban, mégsem vágyom rá, hogy korán keljek és visszaüljek az iskolapadba, majd megtalálom azt a pillanatot is, amikor lehetek csak vele és csak Louis-val. Aztán úgyis visszatérnek az átlagos hétköznapok.
Liam oldalához bújva andalgok fel a lépcsőn, a szobámba belépve egyszerre dőlünk az ágyra, kuncogva bújok hozzá, lábaim felhúzom és az arcom belefúrom a pólójába, szemeim lehunyva mélyeket lélegzek. Jól esik őt átölelni, feküdni a csendben és nem gondolkozni, csak élvezni egymás kellemes társaságát.
Felém fordul, lábaim leengedem és hagyom, hogy átöleljen, arcát belefúrja a nyakamba, ahogy én is teszem, Zayn-vel is szoktunk hasonlóan feküdni, de annak általában vagy hatalmas röhögés, vagy elmélyült csókolózás lesz a vége. Az utóbbi nem valószínű, hogy valaha is megtörténik.
Elmosolyodom, amikor végigsimít a hátamon és kissé elhúzódva puszit nyom a homlokomra, néha csak úgy vágyok a társaságára, attól függetlenül, hogy a fiúk közül néha ő a legnagyobb állat, mégis kissé nyugodtabb természetű, megnyugtató és kellemes a jelenléte. Pusztán csak az, hogy itt van, és most már örökké itt is lesz velem, akkor is, ha nem leszünk mindig egymás nyakán.
-Stella?-motyogja, és felkönyököl.
Dünnyögve fejezem ki, hogy nem szeretném, ha elengedne, azonnal közelebb kúszok hozzá.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.-nézek rá, a hangja nagyon komolyan cseng, ritkán hallom ilyennek.
-Ne akadj ki, jó? Csak egy kérdés.
-Liam.-sürgetem, ülőhelyzetbe tornázom magam.
-Szeretnék hazamenni, talán még a szünetben, esetleg valamelyik hétvégén...
A torkom kezd elszorulni, pillantásom az arcára ugrik és érzem, hogy elszorul a mellkasom, beharapom az alsó ajkam. Kezét az arcomra teszi, ahogy észreveszi a lassan megjelenő pánikot az arcomon.
-Eljönnél velem?
Olyan, mintha asztmás roham jönne rám, pedig a veseproblémán kívül soha nem volt semmilyen más komoly betegségem. A szemeim elöntik a könnyek és perceken keresztül alig hallok valamit, távolról hallom, hogy Liam beszél hozzám, hogy karjait körém fonja és hevesen magyarázkodik. Lelki szemeim előtt olyanok jelennek meg, melyekre én nem emlékezhetek és azt sem tudom, megtörténtek-e valaha.
Egy kisfiú, aki azt figyeli, ahogy más emberek elviszik azt a kisbabát, aki eddig az ő anyukája pocakjában növekedett, akivel még csak most ismerkedett meg. Én, ahogy megteszem az első lépéseim egy hatalmas kertben, ahogy a puha füvön, a játékok közt alig pár lépés után elesek, aztán Liam, ahogy egy játékokkal teli kirakatot néz. Az a pici fiú azóta gyötör, hogy mindent megtudtam. A legnagyobb bűntudatom, mely rémálmaimban is megjelenik, hogy míg én olyan játékok közt botladozom, amiket talán egyszer fogtam a kezemben, ő talán éjszakánként üres pocakkal feküdt le. Én nem vágytam igazán barátokra, őt pedig megalázták, hogy sosem lehetett hosszú távon olyan valaki mellette, akivel jól kijött. Mert ha akadt ilyen, elköltöztek.
Én, ahogy ültem anyával a tévé előtt és néztem a válogatót, a tábort, az első élő show-t, a másodikat, harmadikat... ahogy a gép előtt harmadjára indítom újra a videónaplókat és nevetek rajtuk. Fogalmam sem volt, ki ő és senki nem mondta volna el akkor az igazságot. Majd megjelenik előttem az a nap, amikor először láttam őt élőben, a kanapénkon ülve.
-Szia, a nevem Liam Payne.
Ahogy apa közli velem, valamit meg kell beszélnünk, Liam, ahogy idegesen rázza a lábait.
-Én... tudom, hogy valószínűleg teljesen hülyének fogsz nézni, talán dühös is leszel, szóval én, mi, te a testvérem vagy.
Az ajkamba harapok, Liam meglepően közel van hozzám, nem látom az arcát, könnyeim áztatják a pólóját amit jelenleg az ujjaim közt görcsösen markolok. 
Szavai visszhangzanak a fejemben, és ismét megjelenik előttem az a pici fiú.
-Tudom, hogy soha nem lesz olyan, mintha tényleg együtt nőttünk volna fel, de azt hiszem még időben jöttem ahhoz, hogy a bátyád legyek.
Halkan csitítgat, kimerülten pihenek a karjai közt, vállaim csendesen megrázkódnak néha, szipogok, ujjai gyengéden simogatják a hajam, miközben azt ismételgeti, hogy sajnálja.
Nem értem, mit és miért sajnál, hiszen ő egyszer sem hibázott azóta, mióta testvérek vagyunk, mindig csak én hibázok és még most sem tudok vele őszinte lenni. 
-Sajnálom.-súgja.-Nem akartam ezt.
Felemelem a fejem, szemei szomorúan csillognak, mutatóujjával megtörli az arcom és megpuszil, fejemet a mellkasához húzza, felhúzom a lábaim és elbújok az ölelésében. Nem vagyok képes találkozni azokkal az emberekkel, akik elvettek tőle, még nem. 
Haragot érzek, mely sírás formájában akar kikívánkozni belőlem, de Liam csitítása miatt nem kezdek újra szánalmas bőgésbe.
-Azt hittem, jól vagy.-suttogja.-Hülye vagyok, hiszen én sem vagyok jól, neked pedig nehezebb.
Lehunyom a szemeim, talán kölcsönösen hazudunk egymásnak és mindenkinek, saját magunknak is. Elhitetjük magunkkal, egymással és mindenkivel, hogy minden rendben, pedig nincs, több, mint 16 évet vettek el tőlünk. A 16 legfontosabb évet egy ember életében. 
-Csak veled akarok lenni.-suttogom rekedten.-Liam.-markolom meg a pólóját.
-Semmi baj.-szorít magához.
-Nem tudok még találkozni velük.-rázom hevesen a fejem.
-Nem kell.-fogja kezei közé az arcom.-Majd egyszer.
Majd egyszer... amikor már legalább arra képes leszek, hogy Zayn-vel elé álljak. Lehunyom a szemeim, a sírás lefárasztott és amúgy is fáradt vagyok, kitapogatom a gyűrött takarót és magunkra húzom, szorosan bújok hozzá, ő pedig úgy ölel át, mintha az élete múlna rajta. 
-Te vagy a legfontosabb nekem.-súgja halkan a fülembe.
Átölelem a nyakát, annyira hülyén hangzana, ha azt mondanám, "te is nekem" az olyan elcsépelt lenne. Nem mondok semmit, csak átölelem és az arcomat a nyakába fúrom, tudom, hogy tudja, én is pont így gondolom. Még mindig neheztelek a "szüleimre" összezavar ez a dolog és nehéz megbirkóznom ezzel az egésszel, úgy érzem, Liam az egyetlen aki a "családomból" nem hazudik nekem. És ismét kilyukadok a hazugságnál...
Bosszúsan felsóhajtok, könnyebbnek látom, hogy elmeneküljek a problémák elől, az arcom belefúrom a pólójába és lehunyom a szemeim.


~*~*~

Ismét a tető, nem vagyok álmos, Liam-vel szinte az egész napot átaludtuk így most nem tudok egy helyben maradni, ezért hát ülök a tetőn, csakúgy, mint egy bagoly. Ujjaim közt szorítom a telefonom és halkan zenét hallgatok, nem figyelem a lejátszási listát, sem a dalokat. Egy idő után kezdek fázni, így inkább visszamászok a szobába, a gyomrom megkordul, jelezve, hogy ma alig ettem valamit. Halkan kiosonok, Liam szobája előtt lassítok, kiszűrődik a hangja. Nem akarok hallgatózni, de azt megállapítom, hogy nem a barátnőjével beszél, a lábaimat kapkodva megyek el onnan, lemegyek a lépcsőn és beesek a konyhába, ezzel halálra rémítve a hűtőben matató Harry-t. 
Még nem zuhanyozhatott, hiszen farmernadrágot visel, melyből kilóg a boxerének dereka, egész nap nem volt hajlandó felvenni egy pólót, viszont a fejére van kötve egy piszkos zöld színű kendő. Már nem jövök zavarba attól, ha félmeztelenül mászkálnak előttem egész nap, kezdek hozzászokni, hogy egyedüli nőneműként élek egy csapat fiú között.
Mielőtt kimászna a hűtőből még lefejeli a középső polcot, belőlem pedig akaratlanul is kitör a nevetés, a mai napon először.
-Nem vicces.-morgolódik a fejét dörzsölgetve.-Leöntöttem magam tejjel.-néz végig a mellkasán.
Felkap egy konyharuhát és törölgetni kezdi magad, fintorogva teszi le a tejes dobozt a pultra, majd utánadobja a ruhát is.
-Nem tudsz aludni?
-Egész nap aludtam.-dörzsölöm meg a szemem.
-Fáradtnak tűnsz.-fürkészi zöld szemeivel az arcom.-Kifárasztott a tegnap, ugye?
-Egy kicsit.-bólintok.
-Nem vagy hozzászokva ehhez.-mosolyodik el.-Ugye nem haragszol amiatt a koktél miatt?
-Nem.-mosolygok rá.
-Sírtál?-lép közelebb, az állam alá nyúl és felemeli a fejem, nem tudom elkerülni a kíváncsi tekintetét.-Stella...
-Nincs semmi baj.-fogom meg a kezét.
-Nekem elmondhatod.
-Tudom, Haz.-dőlök a mellkasának, szükségem van egy ölelésre és jelenleg ő az egyetlen személy, akitől megkaphatom ezt.
-Gyere, igyunk egy kakaót, közben mesélhetsz.-simít végig a hajamon.
Míg várom, hogy elkészítse a kakaónkat elmerülök a gondolataimban, eszembe jut, hogy a konyha mégis mennyire jó hely ahhoz, hogy beszélgessek velük. Valamiért mindig itt kötök ki. Elém csúsztatja Louis egyik bögréjét, biztos vagyok benne, hogy nem fog megsértődni, ha most ezt használom. Kihúzza a mellettem lévő széket és leül rá, mielőtt beszélni kezdene még nagyot kortyol a bögréjéből és elégedetten elmosolyodik.
-Miért sírtál?-kérdezi halkan.
Kutatni kezdek valami után, amiben megnézhetem magam, valószínűleg látszik az arcomon, hogy sírtam, másrészt nem jöhetne rá. Megtapogatom az arcom, szemeim duzzadnak érzem, elborzadok a gondolattól, hogy talán gusztustalanul nézek ki, miközben beszélgetünk.
-Stella.-mosolyodik el.-Gyönyörű vagy.
Lehajtom a fejem és belekortyolok a kakaóba, kellemesen meleg, szinte simogatja a torkom.
-Mi bánt?
Leteszem a bögrét, nagy levegőt veszek, hogy erőt gyűjtsek. Tudom, hogy jobb lesz ha elmondom neki és nem tartom magamban, valakinek be kell vallanom, hogy a látszat ellenére nehezen birkózok meg azzal a helyzettel, amiben vagyok.
-Liam ma megkérdezte, hogy vele tartanék-e...-nagyot nyelek, nem tudom mit mondjak. Haza? A szüleinkhez?
-Wolverhampton-ba?-siet a segítségemre.
Aprót bólintok, mire felszisszen. felemelem a fejem, és amint ezt megteszem a karjai már körülöttem vannak. Fejem a vállára hajtom, szeretnék megint sírva fakadni, csak hogy kiadjam magamból mindazt, ami gyülemlik bennem, beleértve ezt a titkolózást is, amit Zayn-vel művelünk.
-Láttam, hogy van valami baja Liam-nek is, de jobbnak láttam nem faggatni, de most már értem.-duruzsolja.-Bele sem merek gondolni, milyen lehet ez nektek.
-Mindig.-nyelek nagyot.-Akárhányszor erről beszélgetünk eszembe jut, hogy amíg ő nélkülözött, én hozzá sem nyúltam a játékaimhoz, amíg én nem akartam barátkozni a többi gyerekkel, ő másra sem vágyott, csak barátokra.
Leszalad egy könnycsepp az arcomon, hüvelykujjával gyorsan letörli és megértően pislog rám.
-Már vége.-húz magához.-Minden rendben veletek.
Szeretném rávágni, hogy nem, de megjelenik előttem Zayn, és az, ahogy ölelkezünk, nem akarom ezt feladni. Inkább gyötrődök egyedül ezen.
-Liam imád téged és csak ez a lényeg, a többi majd jön.-puszil bele a hajamba.-Ne rágódj ezen, hajlamos vagy olyan dolgokon idegeskedni, amiken felesleges, majd akkor találkozol velük, amikor késznek érzed rá magad. A helyedben én nem tudom mit tennék, de te egy erős lány vagy, helyre kerül majd minden.
-Köszönöm.-súgom a fülébe.
-Na.-törli le ismét a könnyeim.-Ne sírj, az nem való a te arcodra. 
Rámosolygok, sokkal könnyebbnek érzem magam, mint néhány perccel ezelőtt. Nyugodtan megisszuk a kakaónkat, közben jelentéktelen dolgokról beszélgetünk, olyan, mintha soha nem is sírtam volna a vállán. Együtt elmosogatunk, majd egymás mellett lépdelve indulunk a saját szobáink felé.
-Jó éjt, Haz.-cövekelek le az ajtóm előtt.
A félhomályban összehúzott szemekkel nézek föl rá, nagy levegőt vesz és picit elmosolyodik. Lehajol, a karjaimat ölelésre tárom, de meglepődök, amikor kezét az arcomra csúsztatja, egy pillanatra megdermedek, az arca vészesen közel van hozzám, viszont még az utolsó pillanatban kiugrok a karjai közül.
-Harry!-kapok levegő után.
-Sajnálom, én...-túr a hajába. Kezeim már a kilincsen vannak, de megfogja a derekam és maga felé fordít.-Ne haragudj, Stella. Azt hittem te is akarod, nem tudom mi ütött belém.
-Semmi baj.-harapok az ajkamba, legszívesebben bemennék Zayn-hez, hogy végre csak kettesben legyünk.
-Kérdezek valamit, nem szeretném, ha magyarázkodnál, csak egy eldöntendő kérdés.
-Kérlek, Harry...
-Lenne esélyem nálad?-emeli rám zöld szemeit.
-Haz, én valaki mást szeretek.-súgom alig hallhatóan.
Kezei lehullanak rólam, utána kapok és megszorítom az ujjait, lehajol hozzám, apró puszit ad az arcomra.
-Jó éjt, Stella. Ha beszélgetni akarsz, tudod hol találsz.
Elballag, anélkül megy be a szobájába, hogy visszanézne rám. Az ajkaimat beharapva menekülök be Zayn szobájába, túl sok nekem ez a nap. Legszívesebben felkapnék valamit és a falhoz vágnám, elegem van ebből a napból és az eldöntendő kérdésekből.
Nem találom őt a szobájában, viszont a tetőablak nyitva van, nem teketóriázok, felmászok az ágyára és nyögve próbálom felhúzni magam. Két kéz fogja meg a kezeim, kis híján felsikoltok, amikor lejjebb esek, de Zayn megtart és hamarosan már a karjai közt vagyok, halkan nevet a bénaságomon.
-Szia.-súgja, és puszit ad az arcomra.
-Szia.-mosolyodok el, lábaim felhúzom és átölelem őt, szükségem van a közelségére.
Az állam alá nyúl, barna szemeivel néhány másodpercig fürkészi az arcom, majd közelebb hajol és gyengéden megcsókol. Mohón kapok az ajkai után, úgy érzem, soha nem volt még ennyire szükségem erre. Minden alkalommal így érzem, de most különösen. Beletúrok a hajába, szinte kapaszkodom sötét tincseibe, nem fogom elmondani neki, hogy mit kérdezett Harry. Amúgy is féltékenykedik, nincs szükségünk arra, hogy ezen is kiakadjon, jobb lesz ezt is megtartani magamnak.
Belepuszil a nyakamba, ez után a nap után annyira szeretnék elbújni vele valahol, ahol csak ketten lehetünk, de persze ezt most lehetetlen megtenni.
-Zayn.-súgom, homlokom a vállának döntöm, miközben ő átölel és végigsimít a hátamon. Ujjait összefonja az enyémekkel és végigsimít  a kézfejemen.
-Megfázol.-súgja és szorosabban ölel magához, mindkét karját körém fonja.
-Szükségem van rád.
Nem tudom miért teszek mostanában ilyen nyílt kifejezéseket az érzelmeimmel kapcsolatban, de néha úgy érzem, ezzel csak én vagyok így. Tudom, hogy ez hülyeség, egy újabb dolog, amin feleslegesen agyalok - ahogy Harry mondaná - de így van, viszont azt is tudom, hogy Zayn csak nehezebben fejezi ki az érzéseit. Ha nem érezne úgy irántam, mint én iránta, nem lenne együtt velem. Ujjaim görcsösen markolják a pólóját, belefúrom az arcom a pólójába, a szemeimet elöntő könnyeket ráfogom a jövőheti "nehéz napjaimra." Ujját az állam alá csúsztatja és felemeli a fejem, meg sem próbálom elkerülni a tekintetét, nem lenne értelme.
-Mi a baj?-kérdezi halkan.
Beszélni kezdek, megállíthatatlanul ömlenek belőlem a szavak, elmondok neki mindent, kivéve ami Harry-vel történt a folyosón, azt mélyen elfojtom magamban. Őszinte akarok lenni hozzá, de nincs szükségem egy újabb vitára emiatt. Ezen kívül kibeszélek magamból mindent, neki többet mondok, mint Harry-nek, meg akarok állni, de nem megy, és miközben megállíthatatlanul hadarok szépen elkezdenek folyni a könnyek lefelé az arcomon. Olyan dolgok hagyják el a szám, amikről még Liam-nek sem beszélek.
-Jól van.-súgja halkan a fülembe, szorosan tart a karjai közt, arcom belefúrom a nyakába.
-Sajnálom.-hüppögök.-Olyan szánalmas vagyok... kiakadni egy ilyen hülyeségen...
-Ez nem hülyeség.-ujjaival hátrasimítja a hajam.-Ez egy nagyon komoly dolog, itt volt már az ideje, hogy végre kijöjjön belőled ez a sok, ami bánt. Hidd el, hogy ezek után sokkal jobban fogod érezni magad, el kell neki mondanod ezeket a dolgokat, Kicsim, hiszen ezzel ő is pont így van. Együtt kell megbirkóznotok ezzel és túllépni rajta.
Szavai megnyugtatóak, fejem a vállára hajtom és a kézfejemmel megtörlöm a szemem.
-Sajnálom.-ismétlem.
-Semmi baj.-hallom a hangján, hogy elmosolyodik.-Ha tudni akarod, igazán kemény csajnak hiszlek, amiért eddig bírtad.-szorongatja meg a derekam. Halkan felkuncogok, eltol magától és a szemembe néz.-Senki más nem bírná ezt így átvészelni. Senki.-rázza a fejét.
Végigsimít a hátamon, karjaim átvezetem az ő karjai alatt és szorosan bújok hozzá.
-El akarok menni veled, most.-szökik ki ismét a számon.
Nem ártana, ha néha valaki behúzná a cipzárt azon a nagy, lepcses számon.
-Rajta vagyok az ügyön.-nevet fel halkan.
Csakhogy én nem azt akarom, hogy majd amikor minden tökéletes lesz egy előre megbeszélt időpontban megtegyük. Nem szólok semmit, nincs értelme, beérem az ölelésével és azzal, hogy a karjai közt tart, nem hiszem, hogy bármi mást lehetne tenni ebben a házban. Halkan felsóhajtok, felemelem a fejem és megpuszilom a száját, kezeit az arcomra helyezi és homlokát az enyémnek dönti, látom, hogy gondolkodik valamin, ajkát szólásra nyitja, de végül csak megcsókol.
-Utálom, ha sírsz.-súgja két csók között, lágy puszit ad a számra.
-Elmondanád, hogy mit csináltam tegnap este?-próbálom terelni a témát.
Halkan felnevet, megfordulok a kajai közt és a mellkasának dőlve kezdem nézni az eget, a karjai közt nem fázom.
-Biztosan tudni akarod?
-Nagyon durva volt?
-Annyira nem.-támasztja meg az állát a vállamon.-Csak egy italt ittál, amit Harry vett neked-komorodik el kissé a hangja.-Liam megmondta, hogy senki nem vehet neked semmi olyat, amibe akár 1% alkohol is van.
-Lépjünk túl ezen.-csúsztatom kezem az övére.
-Csak egy Blue Hawaii-t ittál. Táncoltál, aztán leadták a Kiss You-t és berángattál, hogy táncoljunk mi is.-halkan felnevet.-Alkudoztam Liam-vel és így én hozhattalak haza, előtte viszont majdnem lebuktattál.
-Tessék?-nyílnak nagyra a szemeim.
-Nem volt semmi durva, csak a többiek előtt szerettél volna hozzám bújni, először csak nevettem rajtad és eltoltalak, muszáj volt, hogy ne fogjanak gyanút, aztán nyafogni kezdtél, eltoltalak. Soha többet nem akarlak eltolni magamtól.-érinti arcát a nyakamhoz.-Szerintem rájöttél, hogy ezt nem szabad, mert utána olyan nyilvánosan nem próbáltál velem lenni. Beszéltünk pár szót, majd megegyeztem Liam-vel, hogy hazahozlak.-nyel nagyot.
-Ne.-nyögök fel.
-Segíteni akartam, levettem a szandálod, aztán amikor a ruhádat akartam közölted, hogy nem viselsz alatta semmit. Aztán pedig, hogy ettől függetlenül még segíthetek levenni.-mélyül el kissé a hangja.
-Zayn...
-Természetesen nem használtam ki az alkalmat.-néz rám.-De az hazugság lenne, ha azt mondanám, nem akartam, nem is tagadom.
-Jézusom.-pirulok el, fejemet a tenyerembe ejtem, kínos nevetés hagyja el a szám.
-Felhúztam a cipzárt, azt akartad, hogy énekeljek, valami nem tetszett, mert olyan hangokat adtál ki, mint egy durcás kismacska.-nevet halkan.-Megpusziltalak, de nem találtad elégnek, bevallom, én sem, de aztán visszarántottál a "valóságba".-rajzol macskakörmöket a levegőbe.
-Mit csináltam?-kérdezem összeszorított fogakkal.
Megfogja a kezeim és végignéz rajtuk, mielőtt összekulcsolná az ujjainkat.
-Kalandozó kezeid vannak.
Az arcomat a vállába temetem, míg ő halkan, jóízűen nevet rajtam, gyengéden a mellkasára csapok.
-Mégis hogy került rám egy póló, ha nem láttál?
-Egyszerű, miután megbizonyosodtam róla, hogy sehová nem dugtad el a pántokat áthúztam a fejeden a pólót és csak aztán húztam le a cipzárt, miután az rajtad volt. Nevetgéltél rajta egy kicsit, majd miután ágyba dugtalak még durcáztál, amiért elmegyek.-nevetett édesen.-Meglepően aranyos vagy még berúgva is.
-Zayn.-szólok rá halkan.
-Jól van.-nyom puszit az arcomra.-Édes vagy.-mosolyog rám.
Felsóhajtok, majd én is elmosolyodom, nem lehet nem mosolyogni azon, ahogyan néz rám a hatalmas szemeivel. Megpuszilom az arcát, borostája kissé szúrja az arcom, de nem zavaró, ő férfias, ellenben én úgy nézek ki, mint egy kislány. Néha ez eléggé bosszantó tud lenni.
-Mit énekeltél?-kérdezem halkan.
-Igazából csak dúdoltam, nem mertem bevállalni az éneklést, bármikor megjöhettek volna a többiek. Az I Would-ot kérted, azt mondtad, az a kedvenc dalod.
-Olyan édes.-mosolyodom el.
-Igaz ránk.-puszilja meg az arcom.-Legalábbis részemről.
-Zayn.-nézek rá, majd hirtelen felindulásból ajkaim az övéire nyomom. Ez az egyetlen rövid mondat többet ér mindennél, amit én megvallottam eddig neki. Hiszen a dalban minden benne van, amit csak remélni merek, hogy érez irántam.


2013. december 19., csütörtök

34.rész Kék ital

Sziasztok! :)
Végre itt a csütörtök, holnap én már mehetek haza. :3 A szünet alatt próbálok majd előre megírni néhány részt, viszont nem lesznek gyakrabban részek, mert készülnöm kell a szóbeli vizsgáimra angolból és olaszból, remélem megértitek. Karácsonyig már nem lesz rész, szóval ha addig nem írnék bejegyzést...
Mindenkinek Boldog Karácsonyt! Remélem mindenki kellemesen tölti majd az ünnepet és megkapjátok, amit szeretnétek! :)
Nessa. xx

Liam hátán csimpaszkodok, miközben belépünk a szórakozóhelyre. Sokáig tartott, míg a többiek meggyőzték, hogy ide jöjjünk, és akkor is csak kizárólag a VIP hely jöhetett szóba. Előtte persze engedélyt kért anyáéktól, így kerülök én most ide. Jó néhány ismert ember közé a bátyám hátán kapaszkodva. Leereszt, a lelkemre köti, hogy mindig legyek valakivel közülük, egyedül ne beszéljek idegenekkel, még ha az egy ismert ember is. És ha iszok valamit ne tegyem le sehová a poharam, továbbá ne igyak semmit ami pohárba van és Louis vagy Harry veszi. A fények zavarni kezdik a szemem, hunyorogva pislogok a bátyámra, a fiúkat már csak zavarosan látom, Harry idiótán mozogni kezd a zenére, Louis már a pultnál van, Niall csatlakozik Harry-hez, Zayn pedig zsebre dugott kézzel, kissé zavartan nézelődik. Nem voltam még ilyen helyen, sosem vágytam arra hétvégente, hogy leigyam magam, mostanában pedig még eszembe sem jut, szeretném minden percemet a fiúkkal tölteni.
Kapaszkodom Liam kezébe, néhány ember nekem jön, ők máris bizonytalanul állnak a lábukon pedig még fiatal az este.
-Vigyázz már!-szól egy ismeretlen srác után kissé ingerülten Liam. A fiú hátra sem pillant, csak odatántorog a pulthoz és rávigyorog a kiszolgálóra.-Nem kellett volna idejönnünk.
-Minden rendben.-mosolygok rá biztatóan.-Semmi bajom.
-Ez a sok idióta.-néz körbe idegesen.-Szólj, ha haza akarsz menni és azonnal indulunk.
Puszit nyomok az arcára, tekintete kissé megenyhül, elengedem a kezét, hogy ne higgye, mennyire megijeszt ez a rengeteg ember és a zavaros fények. Csak időre van szükségem, míg nem kapok epilepsziás rohamot a villódzó színektől.
-Szia te hercegnő.-kapja el a derekam Louis.-Mit iszol?
-Valami üdítőt.-mosolygok rá.
-Ahogy akarod.
Hamarosan a kezembe nyom egy üveg gyömbért, megfogadom Liam tanácsát és anélkül nem megyek sehová, hogy ne lennék valamelyikük közelében és ne szorongatnám azt az üveget. Lassan feloldódok, bár a zenét túl hangosnak érzem és legszívesebben bebújnék Zayn karja alá, viszont nem hiszem, hogy táncolna velem, és ha táncolna is úgysem adnak ezen a helyen egy viszonylag lassú dalt. És mi nem táncolhatunk itt.
-Gyere Stella!-fogja meg a karom Harry.-Olyan elveszettnek nézel ki.
Bágyadtan rámosolygok, a fal mellett megpillantom a bátyámat és Zayn-t, míg Liam egy kólát szorongat, Zayn kezében számomra felismerhetetlen kék színű folyadék hömpölyög a poharában. Érdekelni kezd, hogy mi lehet az és vajon finom-e, de nem visz rá a lélek, hogy megkóstoljam azt. Biztos valami méregdrága cucc, és amúgy sem adnák ki nekem. Továbbá nem mehetek csak úgy oda hozzá azzal a kérdéssel, hogy megkóstolhatom-e az italát, szerintem Liam eléggé meghökkenne.
Haz már megivott 1-2 pohár alkoholt, szemei csillognak és az arcán nagy mosoly ül, bár ő elég gyakran ilyen.
-Táncoljunk.-húz be néhány ember közé.
A kisebb csoport szétszéled, hogy helyet adjanak nekünk, bár még így is túl zsúfolt és büdös a környék, hiszen az emberek izzadnak...
-Haz.-szorítom meg a kezét.-Túl meleg van.-dörzsölöm meg az arcom.
Végigméri az arcom, majd még tovább húz, a fal mellett állunk meg, még ott is táncolnak és a sötétben felfedezek néhány összegabalyodott párt, nem szeretném tudni, hogy mik történnek ott.
-Jól vagy?-simítja meg az arcom.-Tiszta piros az arcod.
-Minden rendben, csak melegem van.-mosolygok rá, és megiszom az utolsó korty gyömbért az üvegből.
-Ittál valami mást?-bök az üvegre.
Megrázom a fejem, mire megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját és kissé magához húz. Fejemet a vállára hajtom, magamnak sem vallom be, mennyire kellemetlennek tartom ezt a helyet.
Néhány perc Harry karjai közt megnyugtat, és amikor elhúzódok tőle már sokkal jobban érzem magam, a szemeim már hozzászoktak a fényekhez, a ruhám pedig nem melegít túl sokat, így melegem sincs, ha nem tartózkodom egy embercsoport közepén.
-Gyere, igyunk valamit.-fogja meg a kezem, akkor még nem tudom, hogy alkoholra céloz, csak akkor jövök rá erre, amikor már egy ugyanolyan kék italt szorongatok, mint amilyet Zayn kortyolt a sarokban.
-Mi ez?-kérdezem, és beleszagolok. Nem túl büdös, bár egyből felismerem az alkohol szagát.
-Nem durva.-legyint.-Pont annyi alkohol van benne, hogy ne érezd kellemetlenül magad.
-Nem tudom, mennyire jó ötlet ez, Haz.
-Csak kóstold meg.-mosolyog.
Bizonytalanul forgatom benne a szívószálam, majd úgy döntök, ha azt mondja ez nem durva, akkor valószínűleg semmi baj nem lehet abból, ha megkóstolom. Aztán ha nem ízlik legfeljebb odaadom valakinek vagy megissza ő.
Ő nem ilyet iszik, annak pont olyan színe van, mint a gyömbérnek, és a pohara alján jégkockák vannak. Az nem olyan figyelemfelkeltő, mint az enyém.
Óvatosan felszívok egy kicsit, meglepően finom.
-Harry?-pillantom meg Niall-t.-Azt te vetted neki?
-Aha.-vonja meg a vállát.-Igyál egyet, nem durva.
-Liam kinyír.-rázza a fejét.-Megmondta, hogy ne vegyél neki semmit!
-Nem érzi jól magát.-magyarázza.
A pohár kiürül, egy ideig figyelem az olvadozó jégkockákat az alján, majd felnézek, akkor már Zayn is ott van és hevesen magyaráz Harry-nek.
-Te egy barom vagy.-rázza a fejét.-Szerinted nem üti ki ez a szar, ha még soha az életbe nem ivott alkoholt?
A pohár eltűnik a kezemből, értetlenül, összeráncolt szemöldökkel nézek rá, nevetés csapja meg a fülem, nem igazán értem, hogy tulajdonképpen mi bajuk van a többieknek.
-Jól vagy?-néz a szemembe Niall.
-Persze.-vonom meg a vállam. Bizonytalanul fürkésznek, egyedül Harry rázza a fejét amolyan, "na, ugye?" stílusban.
-Mi van itt?-jelenik meg a bátyám alakja. Mindannyian mosolyogva vágják rá, hogy semmi, én pedig leereszkedek a székről.-Minden rendben?-simít végig a hajamon.
Mosolyogva bólintok, hiszen tényleg minden rendben van. Zayn bizonytalanul fürkészi az arcom, majd kissé elmosolyodik és kér egy üveg ásványvizet, amit aztán a kezembe nyom. Nem igazán tudok mit kezdeni magammal egy buli közepén, unatkozok, társaságunk közül senki nem táncol, Louis és Harry nevetnek valamin, majd Louis felpattan a székről és megfogja a kezem.
-Gyere.-fogja meg a kezem, őt követik még ketten, és hamarosan már hülyén ugrándozok 3 fiú között. A koncert miatt már alapból jó kedvem volt, bár a végére a sminkem kissé elmosódott és utána szükségem volt egy kis igazításra, ahogy a lassan fejembe szálló csekély mennyiségű alkohol miatt feloldódok, már egyáltalán nem zavarnak a fények és az emberek. Csak bohóckodunk, hülyén táncolunk és néhány számot feltartott kezekkel, ugrándozva énekelünk teli torokból. Valami lehetett abban a kék löttyben, mert már egyáltalán nem feszélyez semmi, nem rázom magam, mint a szórakozóhelyen tartózkodó lányok többsége, csak élvezem a zenét.
Szeretném, ha Zayn is itt lenne és velünk együtt hülyéskedne, de ő továbbra is csak a fal mellett lapul a bátyámmal. Nagyot nyelek, amikor elképzelem, milyen lenne, ha most hátulról átölelné a derekam és az arcát a nyakamhoz érintené, megborzongok, majd  a figyelmem újra a helyes irányba terelem.
Felvisítok, amikor a DJ kever egyet a zenén és elindul valami elcsúfított változatban a Kiss You. Nem érdekel, hogy ez valami hülye változata, mert akkor is a Kiss You, kirontok az emberek közül, Niall hangosan felnevet, amikor átmászok két egymáshoz közeledő emberke között és kiugrok a tömegből, hogy megfogjam a két hiányzó bandatag karját. Liam nevetve követ, egyikük sem ellenkezik, a pillantásom találkozik Zayn barna szemeivel, elmosolyodik, magammal húzom őket a kis csapatunk alkotta körbe, immáron együtt énekeljük a dal azon részeit, amibe nem zavar bele semmi hülye effekt.
Zayn mozgása kissé esetlen, amitől elkap a nevetés, aranyosan néz ki és én legszívesebben átölelném, és a fejembe szállt alkohol miatt meg is teszem.
-Stella.-búgja bizonytalanul a fülembe.-Ne.
A szemem sarkából látom Liam megdöbbent arckifejezését, míg Harry csak vihog rajtunk, Niall arcáról egy pillanatra lefagy a mosoly és Louis szemei rám villannak. Röhögve fejti le magáról a kezeim és úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, összeráncolt szemöldökkel próbálok meg beférkőzni a karjai közé.
-Vettetek neki valamit?-kérdezi Liam a zenét túlkiabálva.-Srácok!
-Aha.-süti le a tekintetét Haz.-De csak azért, mert kellemetlenül érezte magát. De nézd, most tök jól szórakozik!
-Baszd meg Harry!-puffog.-Nem gondolod, hogy talán meg kellett volna kérdezned tőlem, hogy vehetsz-e neki valamit, mielőtt leitatod a húgom? Különben is megmondtam, hogy nem vehetsz neki semmi ilyet!
-Liam.-fogja meg a vállát Louis.-Csak egy pohár volt, nincs semmi baja, kicsit becsípett, de te is, amikor megnyertük az X-Factort, és te sem voltál nagykorú.
-De az teljesen más!
-Hadd érezze jól magát.-hallom meg halkan.
-Jó.-túr a hajába.
Megpróbálok Zayn felé fordulni, vágyom az ölelésére és szeretném az arcomat a nyakába fúrni, viszont eltol magától, a pillantásából tudom, hogy sajnálja, lassan rájövök, hogy miért nem engedi, hátrálni kezdek, mígnem nekiütközök Niall mellkasának. Megfogja a derekam, hogy állva tartson, míg teljesen visszanyerem az egyensúlyom.
-Hogy ihattad meg?-húz magához Liam, fejét rosszallóan rázza és belepuszil a hajamba.
Nem válaszolok, elkap a nevetés, ahogyan Harry továbbra is hülyén táncol. Vágyakozó pillantásokat vetek Zayn felé, de úgy döntök, inkább Liam karjaiban maradok, ott nem történhet semmi rossz és nem szúrhatok el semmit. Az ásványvíz ismét a kezembe kerül, pedig valahol már elhagytam, nagy kortyokban iszom meg, kezd melegem lenni és egyre többet nevetek a semmin is. Beugrok Harry mellé, kezeit a derekam köré fonja, de rögtön lefejtem őket magamról, zöld pillantása végigcikázik rajtam. Csak 1 pohár volt, de egyre furábban érzem magam, ismét kezd melegem lenni. Egy kéz ragadja meg az enyémet és kivonszol a vonagló emberek közül, félszemmel meglátom Ed Sheeran-t, és már éppen fordulnék utána, de a kezek visszahúznak. Nekitámaszt a falnak, kezeivel elzárja a menekülőutat és a szemembe néz, a sarokban állunk, Zayn szemei élénken csillognak.
-Mit ittál?-kérdezi, és az állam alá nyúlva felemeli a fejem.
-Olyat, amit te.-simulok a mellkasához.-Azt a kéket.
Sóhajtva végigsimít a hajamon, nem érzek félelmet, hogy bárki is meglát, azon helyen állunk, ahová a párok eljönnek, ha csak egymás társaságára vágynak.
-Amiatt nem kéne ilyennek lenned.-rázza a fejét.-Ittál már valaha alkoholt, Stella?
-Nem tudom.-motyogom.-Megcsókolsz?
-Hazaviszlek.-fogja meg a kezem.
-Még nem táncoltál velem.
-Majd otthon, Édes, megígérem, hogy ott táncolok veled.
-Tényleg?-emelem fel a fejem.
Egy tincsem a fülem mögé tűri, kimérten bólint, majd megfogja a karom és a fal mellett lépkedve visszamegyünk a pulthoz.
-Hazaviszem.-közli kissé hidegen.
Liam csak egyetlen pillantást vet az arcomra, majd bólint.
-Megyek veled.
-Maradj, vigyáznod kellene a többiekre.-magyarázza.-Hazaviszem, bedugom az ágyába és odateszek egy fájdalomcsillapítót a szekrényére, ahogy elnézem holnap szüksége lesz rá.-mér végig.
-Majd te itt maradsz velük, az én húgomról van szó és már te is ittál.
-Rád jobban hallgatnak, ittam, de nem vagyok részeg, sőt, szépen hazasétálok vele, legalább kiszellőzteti a fejét.
-Nem.-ellenkezik.
-Liam.-sóhajt.-Ha attól félsz, nem leszek bunkó vele, ezt már megbeszéltük.
-Rendben.-túr a hajába.-De nagyon hideg van, inkább hívjatok egy taxit.
Aprót bólint, míg én lehajtom a fejem és a lábaim kezdem méregetni, lábujjaim megmozgatom a szandálban és felnevetek.
-Megpróbálom összeszedni a többieket.
-Haz nem fog még eljönni.-rázza a fejét.-Inkább szórakozz velük egy kicsit.
-Aha.-hümmög.-Megvárom, míg kihisztizi magát és aztán megyünk utánatok. És Zayn!-szól utána, elkapja a barátom fekete bőrkabátját és a szemébe néz, nem ellenséges, semmi olyan, csak nyomatékos.
-Ígértem valamit, amit betartok.-közli vele.-Nem kell aggódnod, kezdem egészen megkedvelni, de még mindig idegesítő néha.-grimaszol, mire összeröhögnek, és Liam ad egy puszit a homlokomra.
Néhány perc múlva már Zayn kabátjában állok a szórakozóhely előtt, a szél az arcomba fújja a hajam és fázom, annak ellenére is, hogy meleg testével megpróbál felmelegíteni, bár szerintem neki sincs melege.
Egy autó begördül elénk, hátraülünk, azonnal az oldalához bújok, nem ér hozzám úgy, ahogy akkor teszi, amikor csak ketten vagyunk.
-Jól vagy?-simít végig a hajamon.-Nincs hányingered?
Megrázom a fejem, nem tudom mennyi idő telik el, de hamarosan megállunk, azt tudom, hogy ez nem a 1D ház, kifizeti a taxit, majd kézen fogva és szapora léptekben indulunk végig az utcán. Elhagyunk néhány házat, majd bepötyögi a kódot, mígnem a kapu kinyílik és belépünk az ismerős kertbe, kulcsát kapkodva dugja a zárba. Amikor belépünk a testem kezd kiolvadni és azonnal felé fordulok, zavarosnak tartom, hogy Liam végül is elengedett vele úgy, hogy ő nincs itt.
-Gyere.-húz magához és a karjaim a nyaka köré fonja, kuncogva hajolok az arcához, de elhúzódik.
-Zayn!-nyafogok, lábaim a csípője köré fonom, ügyet sem vet rám és elindul felfelé a lépcsőn, míg én sértődötten durrogok.
Letesz az ágyamra, nem tetszik, hogy idehozott és nem a saját szobájába, meggyőződésem, hogy a ma estét is vele töltöm.
-Nem kellett volna innod.-beszél hozzám, miközben leguggol előttem és a lábaim az ölébe veszi. Óvatosan kikapcsolja a szandált és lehúzza a lábaimról, majd felhúz, hátam a mellkasához simul, majd kissé eltol magától, ujjai megkeresik a ruhám cipzárját, akaratlanul is felkuncogok.
-Ugye tudod, hogy nincs alatta semmi?-teszem fel a kérdést, fejem hátrabillentem.
-Jézusom, Stella.-fúj nagyot, közelebb húzódok hozzá, fejét rázva végül enged nekem és átöleli a derekam.
-Segíthetsz levenni.-kuncogok.
Egyik tenyerét a csípőmre helyezi és gyengéd nyomást fejt ki, teljes testemmel hozzá simulok. Ajkával megérinti a fülem mögötti érzékeny területet, majd érzéki csókot lehel a nyakamra.
-Kíváncsi vagyok rá, vajon akkor is ezt mondanád-e, ha nem ittad volna meg azt a pohár Blue Hawaii-t.-súgja csábítóan.
A kezemmel hátra nyúlok és megfogom a cipzárt, viszont elkapja a csuklóm és a kezem visszavezeti a testem mellé.
-Ne csináld ezt, Stella.-súgja kissé feszülten.
Hisztisen bújok közelebb hozzá, megfordulok, hogy egymással szemben legyünk, a fejemet felemelem és a szemébe nézek.
-Énekelsz?-kérdezem halkan.
-Nem énekeltem neked ma még eleget?-kérdezi nevetve, ujjait a hajamba vezeti és széthúzza a göndör tincseket, másik kezével óvatosan felhúzza a lecsúszott cipzárt.
Megrázom a fejem, lábujjhegyre állok, ma még alig csókolt meg, kissé megingok, de erősen tart és gyengéd csókot helyez az ajkaimra. Rosszallóan dünnyögve billentem jobbra a fejem, elnyílt ajkakkal csókoljuk meg egymást, nyelve megtalálja az enyém, szájának édes íze van. Kissé elhúzódik és orrát összedörzsöli az enyémmel, felnevetek, kezem levezetem a mellkasán és megállapodok a nadrág fedte érzékeny pontjánál.
-Ne.-búgja levegőért kapkodva, megragadja a kezem és elhúzza onnan. Ujjainkat összekulcsolja a csípőmnél, hogy ne legyen még csak lehetőségem sem arra, hogy megérintsem teste bármely pontját.-Éneklek neked, mit szeretnél?
-I Would.-csillannak fel a szemeim.-Ez a kedvenc dalom.
Halkan dúdolni kezd, elenged és lenyom az ágyra, majd a szekrényemhez lép és kivesz egy bő, fehér pólót. Éneklés közben megáll előttem, majd csókot nyom a számra és folytatja, ismét felhúz, ujjai megtalálják a ruhám cipzárját. Kissé lehúzza, addig, míg tényleg megbizonyosodik arról, hogy nem viselek alatta semmit. A pántok hiánya nem győzi meg, keze megáll, maga felé fordít és áthúzza a fejemen a pólót, beledugom az ujjába a karjaim, ő pedig lehúzza. Idiótán nézek ki, a ruhám szoknyája kilóg alóla és a szétnyílt cipzár kiemelkedik a hátamnál, kezét becsúsztatja a póló alá és teljesen lehúzza a cipzárt. A ruha leesik a lábaimhoz, kilépek belőle, elhúzom a szám, amikor a kezeimnél fogva az ágyhoz vezet és finoman lenyom rá, beférkőzök a hűvös takaró alá, nem jó, hogy nincs mellettem. Csókot nyom a homlokomra, majd jó éjszakát kíván annak ellenére is, hogy hevesen tiltakozom az ellen, hogy elmenjen, felveszi a földről a ruhámat, leteszi a fotelre, majd kilép az ajtón és egyedül hagy. Zúgó fejem a párnára ejtem és dühösen fúrom bele az arcom, elszalasztja a pillanatot, amikor csak ketten vagyunk.

~Niall Horan~

Halkan lépdelek a szobám felé, akkor ment el a kedvem az egész bulitól, amikor Stella megpróbált Zayn felé közeledni, ne is beszéljünk arról, hogy aztán ketten visszajöttek ide. A szobájából hangokat hallok, nem bírom ki, hogy a résnyire kinyílt ajtó mellett csak úgy ellépjek, megállok, kissé előrehajolok úgy, hogy még az árnyékom se kússzon be a szobába. A látványtól ledöbbenek és abban a pillanatban, hogy Stella lábujjhegyre áll és megcsókolják egymást, minden összeáll a fejemben. Úrrá lesz rajtam a döbbenet és az elkeseredettség, egy ideje sejtek már ebből valamit, de az most már biztos. Az ajkamba kell harapnom, valahogy engem nem kap el a mosolygás, amikor összedörzsölik az orrukat, pedig mosolyognom kellene, mert mindketten boldognak látszanak. 
Látom, hogy Stella kissé be van csípve, és ezt a következő tette tisztán a tudatomra hozzá. El akarok menni, de a lábaim nem engedelmeskednek, így tovább fájdítom a szívem és figyelem őket.
-Ne.-fogja meg a lány kalandozó kezeit Zayn, ujjaikat összefonják, egy ideig mozdulatlanul bámulom az egymásba kapcsolódó kezeket.-Éneklek neked, mit szeretnél?
-I Would.-kapja fel a fejét. Szemei csillognak, valószínűleg két okból, az elfogyasztott koktéltól és Zayn jelenlététől.-Ez a kedvenc dalom.
Fejemet zavartan elkapom róluk, a falnak támaszkodok, hallom Zayn hangját, ismét őket kezdem nézni. Elővesz egy pólót, majd megáll a barátnője előtt, mert már teljesen biztos, hogy ők együtt vannak, és ismét megcsókolja. A halk cuppanás szinte visszhangot ver a fejemben, legszívesebben kiszakítanám az ajtót a helyéből. Meglepődök a következő cselekedetén, levegőért kezdek kapkodni, amikor óvatosan elkezdi lefelé húzni Stella ruhájának a cipzárját. És ekkor döntök úgy, hogy ideje elmennem. Megpróbálok nem úgy lépkedni, mint egy elefántbébi, a szobám ajtaját viszont jól hallhatóan csukom be. Dühít, hogy ezt csinálják, hogy több, mint valószínű átverik Liam-et. Ledobom a földre a cuccaim és lerúgom a cipőm, elsősorban nem azért vagyok mérges, mert minket átvernek, hanem mert rájövök, hogy Liam-nek mennyiszer hazudtak már.
Mindent megtesz azért, hogy a húgának a legjobb legyen, és ők ezt csinálják. És nem az a bajom, hogy együtt vannak. Dühösen trappolok a fürdőszobába, szükségem van egy zuhanyra, hogy kitisztuljon a fejem. Kérdések kavarognak bennem. Miért? Miért jó ez? Miért épp így, titokban? Biztos így izgalmasabb.
Nem találok magyarázatot, aztán amikor a hideg víz a hátamra csapódik megvilágosodom, mert Liam a légytől is félti, óvja a húgát, valószínűleg nem reagálna túl jól, ha megtudná, hogy mi van köztük. És Liam-nek fogalma sincs róla, hogy a rajta kívüli négyfős társaságunkból ezek szerint Louis-n kívül mindannyian táplálunk gyengédebb érzelmeket a húga iránt. Talán Harry-ről sejt valamit, mert ő néha túlságosan is nyilvánvaló már a kezdetektől fogva, mert ő összeszedte  a bátorságát és elhívta randizni, bár kosarat kapott és még csak nem is Stella-tól. Zayn... ő volt az, aki felől kétségeim voltak, de most már nincsenek. A rengeteg bunkózás, beszólás, aztán valamilyen véletlen folytán mindkettőjüknek dolga akadt az emeleten, a vita, amikor Stella is kifakadt. Mindezek ellenére most láttam, amit néhány perccel ezelőtt láttam, és ez még a hülyének is nyilvánvaló.
Megmosakszom, majd felveszek egy alsót és egy szürke melegítőt, a hasam megkordul, jelezve, hogy órák óta nem ettem, sőt, éhgyomorra még alkoholt is ittam. Erőt veszek magamon, remélve, hogy nem jön velem szembe Zayn kimerészkedek a szobámból és leosonok a konyhába, illetve osonnék, mert félúton meghallom az ajtó nyitódását és betántorog Harry, ránehezedve Liam és Louis vállára. Meglepő állapotban van ahhoz képest, hogy amikor úgy döntöttem, otthagyom a bulit még egészen józan volt, csak egy kicsit becsiccsentett. Most határozottan részeg.
-Fogd be, Haz!-förmed rá Liam.-Stella alszik!
Oh, igen, alszik. Biztosan alszik. Abból, amit láttam, valószínűleg nem alszik, hanem elég jól szórakoznak, lelki szemeim előtt ismét megjelenik az a kép, amikor Zayn lehúzza a ruha cipzárját és a felénél, ahol valami csábító csipkének kellene lenni, nincs semmi, csak Stella világos, kissé karamella árnyalatú bőre, ami valljuk be, férfiszemmel még hívogatóbb is. Legalábbis nekem.
Kiverem a fejemből a mocskos gondolatokat, számat összeszorítom, hirtelen annyira szeretnék egy rohadék lenni és elmondani, amit láttam. Hogy beáruljam őket, mint az óvodában. De mégsem teszem, mert annak ellenére, hogy dühít ez az egész, megértem őket, egyúttal pedig elgondolkozom azon, ha én lennék Zayn helyében, és nekem sikerül elnyerni ezt a lányt, vajon nem cselekednék-e ugyanígy. Többek között pedig azért nem nyitom ki a szám, mert arra gondolok, Stella hogyan nézett a barátomra, nem tehetem tönkre azt, amiért valószínűleg ők sokat küzdenek. És mert ők a barátaim, ahogy Liam is...
Megőrzöm magamnak azt, amit láttam, még ők sem fogják tudni, hogy tudom a kis titkukat.
Hasznosítom magam és segítek Harry-t elcipelni az ágyáig, melyre vihogva rádől és az arcát belefúrja a párnába, szinte rögtön elalszik, előtte viszont még hülyeségeket beszélve lerángatja a ruháit. A gondolataim közé akaratlanul is beférkőzik az a kérdés, vajon mi történhet most néhány szobával arrébb? Vajon Zayn képes lenne, vagy már képes volt Liam jelenlétében... Nem. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem.
Szótlanul megyek le az eredeti célomhoz, feltépem a hűtőajtót és az első kezembe akadó ételt a számba nyomom, hidegen hagy a menedzserek tanácsa, hogy ne egyek éjszaka, úgy vagyok vele, hogy majd úgyis ledolgozom a koncertek alatt, hiszen akkor másból sem állunk ki, mint rohangálásból és ugrálásból. Megkenek egy kenyeret és két falatban eltüntetem, a szám még tele van, amikor belép Zayn. Úgy döntök, a saját módszerét alkalmazom, és annak ellenére, hogy mosolyogva köszön, csak intek egyet, iszok egy korty vizet, majd lecsapom a pultra a poharat és elmegyek.

2013. december 12., csütörtök

33.rész "Ma este neked éneklek"


Sziasztok! :)
Nagyon sokan írtatok e-mailt az elmúlt 1 hétben, kérdeztétek, hogy jól vagyok-e, rendbe jöttek-e a "dolgok". Nem, nem igazán, de már nem is érdekel...
Sajnálom, hogy ilyen "hisztis p*csa" voltam a múltkor, nagyon jól esett, amiket írtatok és köszönöm mindenkinek az üzeneteket, hétvégén is írjatok nyugodtan, azonnal válaszolni fogok, viszont hétköznap csak esténként (elhasználtam a mobilnetem).  
Oh, és mielőtt elfelejteném! Kaptam egy kiemelkedően kedves üzenetet is az ask profilomon. Kedves névtelen! Csodálom a bátorságod, hogy felvállaltad magad és udvariasan kifejtetted a véleményed, úgy gondolom, megfelelő példa vagy arra, kiről NE vegyenek példát az olvasóim. Remélem te jobban érezted magad attól, hogy ilyen kedvesen megírtad ezt nekem, és azt is remélem, hogy ezt most látod. 
Kellemes hétvégét nektek, már csak 1 hét és szünet! Kitartás! :)
Nessa. xx



Izgatottan, szélesen vigyorogva ugrok be a kisbuszba. Eljött az a nap, amire már régóta várok, ma végre láthatom élőben a fiúkat. Álomszép ruhát viselek, türkizkék, pihekönnyű anyag omlik a lábaimra, a felsőrésze fekete, kissé csipkés. Lábaimon a szoknyámhoz hasonló színű szandál van, nem vettem fel magassarkút, mert abban nem tudnék ugrálni. Az indulásunk előtt Zayn nehezen fogta vissza magát, az arcán nem láttam idegességet a koncert miatt, valószínűleg amikor a mellkasához simulva ellenőrizte, hogy épségben vannak-e a lábaim nem jutott ideje idegeskedésre. Liam vállának dőlök, ez a nap, ez a koncert most csak az enyém, rajtuk kívül más nem utazik velünk, Eleanor majd ott vár, hogy "vigyázzon rám." Valószínűleg hatalmas veszélyben leszek ott a színpad jobb oldalán, de mindegy, Liam és Louis is ragaszkodik hozzá, hogy legyen velem valaki. Még korán van, de oda kell mennünk, mert sok időbe telik, míg a fiúkat "előkészítik" és a koncert előtt még próbálnak.
-Stella.-teszi kezeit a lábamra Liam, akaratlanul is izgatottan rázogatom. Mosolyogva nyomja le a padlóra és puszit ad az arcomra.-Nyugi.
Megigazítom a ruhám és kinézek az ablakon, autók előznek meg minket és haladnak el mellettünk, Paul nem vezet túl gyorsan, nem sodorna veszélybe minket azzal, hogy gyorsan vezet. Nélkülünk is sok az agresszív sofőr.
Zayn a telefonja mögé rejtőzik, néha ránézek, olyankor ő is felpillant, látom a szemében, hogy direkt próbálja kerülni, hogy rám nézzen. Jókedvűen beszélgetnek, néha én is közbeszólok, olykor csak csendben hallgatom őket és nevetek a buta vitáikon. Amikor az arénához érünk szinte azonnal felugrok és rátapadok az ablakra, néhány elszánt állójegyes rajongó már ott áll a kapunál, gondolom szeretnének az első sorokban állni. Transzparenseket lengetnek és hangosan énekelnek. Bele sem merek gondolni, vajon mióta állhatnak ott. Harry is befurakodik mellém és büszkén nézi a lányokat, nem húzzuk le az ablakokat, hiszen akkor látnák, hogy érkezünk és én nem tudnék észrevétlenül bemenni velük az épületbe.
Az autó megáll, Zayn felpattan és kinyitja az ajtót, a biztonság kedvéért két oldalról közrefognak minket és én Liam kezét szorongatva sietek be velük az arénába. Soha nem jártam még az épület ezen részén, az emberek rohangálnak, kiáltoznak egymásnak, mindenfelől öltözők és különböző helyiségek vannak, az egyik ajtón épp egy ruhafogast tolnak ki, melyen nadrágok és ingek lógnak. Rögtön tudom, hogy melyik tartozik Harry-hez, és melyik Niall-é.
-Maradj mindig valamelyikünkkel.-mondja Liam, és elindul egy hosszú, szőke hajú nő után.
Csodálkozva nézelődök, olyan, mintha engem észre sem vennének, férfiak és nők szaladnak el mellettem, ruhákkal és különböző sminkes cuccokkal a kezükben. Néhányan fel-le rohangálnak a színpadon, hallom, ahogy a fényekről kiabálnak.
-Ne nézz ilyen kétségbeesetten.-lép mellém Niall.-Ilyenkor ez normális, csak azt akarják, hogy minden rendben legyen.
Hátrapillantok, Louis és Harry egymást lökdösi és nagyokat nevetnek, Zayn halvány, biztató mosollyal néz rám.
-Liam!-kiáltja valaki, és hamarosan egy szőke lány ugrik elő, karjai közt egy kislánnyal.
Harry rögtön felkapja a fejét és néhány pillanattal később már nála van az apróság, aki nevetve örül a göndör hajú fiúnak.
-Te jó ég!-kapja kezét a szája elé.-Mennyire hasonlítotok!
Talán ösztönösen simulok jobban a testvéremhez, szóval ez a lány tudja, hogy Liam a bátyám. Kissé bizonytalanul méregetem, majd felnézek a testvéremre, aki csak mosolyogva bólint és végigsimít a karomon.
-Stella, ő a stylistunk Lou, a kislány pedig Harry keresztlánya.
-Köszönj neki Lux.-fordul felém Haz, megfogja a szöszke kislány kezét és együtt integetnek.-Hogy mondod, hogy szia?
-Szia.-mosolyog Lux. Hangja vékonyka és bizonytalanul cseng, arcán angyali mosoly ül és belecsimpaszkodik a nagybátyja vállába.-Harry bácsi, tegyél le!
-Szia.-integetek a kislánynak, még mielőtt a többiek teljesen ellepnék és elhalmoznák a rajongásukkal. Mosolyogva nézek az ismeretlenre, néhány percig szótlanul jártatja a tekintetét köztem és a testvérem között, majd közelebb lép és átölel mindkettőnket.
-Örülök, hogy megismerhetlek.-motyogja a fülembe.
-Én is.-mosolygok rá.
Arcomat a kezei közé fogja és mosolygós szemekkel mér végig, miközben Liam nevetve figyeli.
-Gyönyörű lány vagy.-simítja egy tincsem a fülem mögé.-Pont olyan a szemed, mint a testvéredé.
-Köszönöm.-mondom elszoruló torokkal. Ennél szebb bókot talán nem is mondhatna, hiszen szeretnék mindenben hasonlítani a bátyámra, szeretnék olyan jó ember lenni, mint amilyen ő.
A fiúkat nehezen, de beterelgetik az öltözőbe, ahol mindannyiuk elfoglal 1-1 széket és elkezdik kisminkelni őket, nem is tudom, éppen melyiküket nézzem. Beleprüszkölnek az alapozóba, fintorognak és húzgálják az orrukat.
-Harry, édesem, maradj nyugton, légyszíves!
-Elég lesz már.-grimaszol.-Úgy fogok kinézni, mint egy lány.
-Már késő, Susan Boyle.-vihog Louis.
-Kapd be.
-Niall, kérlek ne dörzsöld szét az arcod.-sóhajt a Niall-t sminkelő rövid hajú lány.
-Viszket.-nyávogja.
-Pisilni kell.-közli gyerekesen Zayn. Elfojtom a mosolyom és inkább leülök az egyik üres fotelba, lábaim felhúzva meglapulok az emberek között, és csendesen figyelem őket.
-Zayn, ezt a néhány percet még bírd ki, mindjárt kész vagy.
-De nagyon kell.-néz túlságosan nagyra nyitott szemekkel.
-2 perc.-igazgatta a haját.
-Én is meg tudom csinálni.
-Zayn, ha nem nyávogsz hamarabb kész leszel.
-Jó.-biggyeszti le az alsó ajkát.-Siess.
Néhány perc múlva, amikor túléli a hajlakkozást felpattan, és kiront az ajtón, kezeim a szám elé tapasztom, hogy ne nevessek fel hangosan, majd a zsebemben rezegni kezd a telefonom. Nem nagyon szoktak keresni, a rezgés pedig nem túl hosszú, egy sms vár rám az előbb eltűnt fiútól, miszerint menjek ki.
Értetlenül nézek fel, majd Liam-hez lépek, újabb hazugságra készülök, az a sok hazugság kegyetlenül nehezedik rám.
-Körülnézhetek?-kérdezem óvatosan.
Kinyitja az egyik szemét, arcának azon oldalán, amit épp nem maszatolnak össze a poralapú alapozóval.
-Persze, menj csak. Mindenki tudja, hogy ki vagy, szóval ha segítségre van szükséged csak menj oda valakihez. Nem kell félni senkitől.-mosolyog.
-Rendben.-bólintok mosolyogva, épp hajolnék az arcához, hogy megpusziljam, amikor rájövök, hogy most nem tanácsos. Megfogja a kezem és belepuszil a tenyerembe, mosolyogva lépek el tőle, Louis kék tekintete útólér, és amolyan "tudom ám, mire készülsz" pillantással néz rám. Arcán mosoly bujkál, kilépek az ajtón, Zayn néhány méterre áll tőlem, velem szemben. Hátat fordít és elindul végig a folyosón, kissé lemaradva követem, nézelődök, próbálok úgy tenni, mintha nem utána mennék, benyit egy ajtón és eltűnik előlem. Kezem bizonytalanul teszem a kilincsre, veszek egy nagy levegőt és benyitok. Kezei a derekamra csúsznak, nekidől az ajtónak és mosolyogva néz rám, ajkával együtt szemei is mosolyognak.
A szemébe nézek, pillantása most kissé zavarba hoz, a szívem hevesebben kezd dübörögni a mellkasomban, a kis pillangóraj a hasamban életre kel, teste és az ajtó közé kerülök, megtámaszkodik a fejem mellett és lágyan megcsókol. Ajka gyengéd puszikat helyez az enyémre, kezeim a tarkójára simulnak, kellemes, apró csókokat ad, majd ajkaim elnyílnak és csókjai egyre hosszabbak lesznek.
-Nincs túl sok időnk, nem lehetek túl sokáig a wc-n.-nevet az ajkaim közé.
-Pont ezért ne beszélj annyit.-gyengéd nyomást fejtek ki a tarkójára, hogy közelebb húzzam magamhoz.
-Olyan gyönyörű vagy.-búgja a nyakamba.-Tetszik ez a ruha.
Kezei a fenekemre kalandoznak, nem fogdos, csak óvatosan ismerkedik a testemmel, ujjai közé fogja a ruhám anyagát, végigsimít a combomon. Egy pillanatra lehunyom a szemeim, az érintése annyira jól esik...
Arcát a nyakam és a vállam közti hajlatba dugja, érzem a forró lélegzetét, a kezeit, melyek gyengéden megmarkolják a combom. A kettőnk közti vágy egyre észrevehetőbb, néhány héttel ezelőtt nem lett volna bátorsága ahhoz, hogy egyáltalán úgy hozzám érjen, hogy van rajtam nadrág, nemhogy úgy, hogy nincs.
A halkan elsuttogott szavam néhány nappal ezelőtt mindent megváltoztatott, már nem titkoltuk azt az égető akaratot kettőnk közt. Hangosan felnevetek, amikor gyengéden megharapja a nyakam, ujjai a derekamra csúsznak és megcsikiz. Az arcát a kezeim közé fogom, mélyen egymás szemébe néztünk, szája pimasz mosolyra húzódik, és ettől a mosolytól nekem is nevetnem kell.
-Szőrös vagy.-simítom meg kuncogva az arcát.
-Férfias.-fogja meg a kezem és belecsókol a tenyerembe.-Egyébként most nem is annyira.
Orrát az enyémhez dörgöli, puszit adok a szájára, melyből újabb elhúzott csók lesz.
-Látlak még a koncert előtt?-kérdezem halkan.
-Nem hiszem.-sóhajt.-Ma este neked éneklek.-lehelete csiklandozza a nyakam, megborzongok, száját óvatosan hozzányomja a bőrömhöz. Lábaim kissé meginognak, erősen tart, csókokat hagy az arcomon, fedetlen vállamon és a nyakamon, félresöpri a hajam és szájával megérinti a fülem mögötti érzékeny területet.
-Menned kell.-sóhajtok jólesően, ujjaim görcsösen szorítják a pólóját, nem épp arról árulkodik, hogy hagyni akarom, elmenjen.
-Tudom.-motyogja.-Olyan nehéz.
Megsimítom a vállát, lassan elhúzódik és egy utolsó puszit lehel a számra. Arrébb lép, így már nem szorulok közé és az ajtó közé, kezét a kilincsre teszi, az ajkamat harapdálom, elfelejtkezek arról, hogy lejön a számról a rúzs és esetleg a fogaim rózsaszínek lesznek.
-Zayn!-kapom el a kezét még épp időben. Kissé összerezzen és kapkodva néz vissza.-Szeretlek.-súgom.
-Édesem.-simítja tenyerét az arcomra, egymáshoz simulunk, szégyenlősen nézek a szemébe. Megcsókol, teli szenvedéllyel, úgy érzem, neki könnyebb így kifejezni az érzéseit. Lassan húzódik el, ujjaival megigazítja kissé göndör hajam, elmosolyodik, majd kilép az ajtón és magamra hagy.
Szükségem van néhány percre, amíg összeszedem magam. Felmérem a terepet, egy üres öltözőben vagyok, leülök az egyik székre és megnézem magam, hajam kissé kócos és a számról lejött a rúzs, csak remélni merem, hogy most nem Zayn száját díszíti. Megigazítom a tincseim, a táskámból előhalászom a rúzsom és vékonyan újból felkenem, az arcom kissé kipirult, percekig nézek a saját szemembe, majd elmosolyodok. Arra gondolok, mi lenne, ha Zayn is maradt volna még egy kicsit, állát megpihentetné a vállamon és egymást néznénk a tükörben. Előhalászom a telefonom, egy lezárt mappa őrzi az együtt megélt napjainkat, néhány kép róla, ahogy alszik, ahogy az ágyában fekve a fejünk fölé emeli a telefonját, a fejem a mellkasán pihen és mindketten mosolygunk. Egy lopott délután eredménye...
Képek, amint az egész alakos tükör előtt állunk, átöleli a derekam és grimaszolunk, puszit nyom az arcomra, vagy csak mosolygunk. Elmosódott képek, melyekbe belelóg valamelyikünk ujja, és néhány, amiket időzítővel készítettünk. Csikiz, és én összegörnyedve nevetek, egymást öleljük, arcát a nyakamhoz dörgöli, én becsukom a szemem. Arcomat a keze közt fogja és elmélyülünk egymásban, ezekből több van, de kivétel nélkül mind vagy az én, vagy az ő szobájában készült, a búvóhelyeink. Ahogy a mappa végéhez közeledek egymás után jönnek az olyan képek, amikor a tetőn ülünk, összekulcsolt ujjak, a lábaink egymás mellett, Zayn, ahogy összehúzott szemekkel nevet. A végéhez érek, rögtön a mappa elejéhez húzom az ujjam, az első képen a lábain a magasba emel, a hajam eltakarja az arcom nagy részét, de még úgy is látszik, hogy mindketten nevetünk. A következőn már a hajam mindkettőnket beterít és lényegesen alacsonyabban vagyok, emlékszek arra a pillanatra, a következő percben ügyetlenül a mellkasára estem, és ezt is megörökítette a telefonom. Ilyen képek sosem készültek rólam és Eric-ről.
Felállok a székből, kilépek a képekből és felfedezőútra indulok, igyekszek nem útban lenni, sehol nem tartózkodok túl sok ideig, bejárok mindent, majd visszamegyek az öltözőhöz. A látvány kissé sokkol, nem készültem úgy, hogy One Direction tagjait egy szál alsónadrágban kergetőzni lássam. Hangosan felnevetek, Liam azonnal megtorpan, szemei vidáman csillognak elkiáltja magát, és a többiek néhány pillanat alatt felveszik a fellépős nadrágjukat.
-Jókor jöttél.-súgja a fülembe Lou.-Nem lehet bírni velük.
Kuncogva nézek rá, Liam begombolja az ingét és hozzám lép, körbenézek, majd amikor megbizonyosodom róla, hogy senki nem néz minket, gyors puszit nyomok az arcára.
-Ugye tudod, hogy nem fog lejönni ez a sok cucc a fejemről egy puszitól?-puszilja meg a homlokom.-Mit láttál?
Megvonom a vállam, elbújok az ölelésében és izgatottan nézek a többiekre, Harry a cipőjét húzza, közben néha elhessegeti vele a körülötte legyeskedő Niall-t, akit Louis a pólójával ütlegel. Érdekes látvány. Zayn a tükörben rám néz, elmosolyodok, a haját kezdi igazgatni, száját észrevétlenül kissé csücsöríti, és "csókot küld."
-Stellaa!-ugrik elém Louis.-Gyere, már itt van Eleanor! Elviszlek a helyedre, mindjárt kezdünk.
-Tessék?-kérdezem zavartan.-Máris? Mennyi az idő?
-Louis túloz, viszont neked tényleg a helyedre kell menni.-sóhajt fel Liam.-Mindjárt felmegy az előzenekar, mi addig beéneklünk és néhányszor elpróbáljuk a bonyolult koreográfiánkat.-magyarázza a bátyám.
-És én addig nem maradhatok itt?
-Tetszeni fog az előzenekar, énekelnek Burno Mars dalokat.
Elmosolyodok, kezeimmel megigazítom a ruhám, majd közelebb bújok hozzá, hosszú másodpercekig csak ketten ölelkezünk, majd Niall befurakszik közénk. Nevetni kezdek, őt követi Louis, Harry is felpattan, végül Zayn is csatlakozik hozzánk, én vagyok legbelül, kezeim mégis kidugom és megkeresem Zayn kezét. Ujjaink néhány pillanatra észrevétlenül összefonódnak, picit megszorítom, majd kibontakozunk az ölelésből. Tudom, hogy ez az ő keze, ismerem már az érintését, az ujjait.
Liam kezét fogva indulok el Louis után, átsétálunk a színpadon és a kalimpáló Eleanor felé lépdelünk, Louis elszalad felé.
-Remélem tetszeni fog.-mondja halkan Liam.
Mosolyogva nézek rá, felemelkedek és megpuszilom frissen borotvált arcát. Lépteinken lassítunk, így amikor Eleanor-hoz érünk, már befejezik egymás üdvözlését.
-Ugye nem muszáj ülni?-kérdezem halkan, miután megölelem El-t.
-Nem.-nyugtat meg nevetve Louis.-De akkor te pattanj fel először az ülőhelyesek közül.
-Oké.-bólintok.-Úgy lesz.
-Fiúk!-jön a színpad felől Paul kiáltása.-Igyekezzetek! Nyitják a kapukat!
Louis még egy utolsó csókot nyom Eleanor szájára, míg én átölelem Liam-et. Neki sokkal könnyebben vallom be az érzéseim, mint Zayn-nek. Mert ezek más érzések, ez nem tilos, sőt, inkább kötelező, karjaim a nyaka köré fonom és a lehető legközelebb húzódok hozzá.
-Szeretlek, Liam. Büszke vagyok rátok.
Kissé erősebben ölel magához, a válaszára kissé elszorul a torkom, pont ugyanazt mondja, ami ma elhangzott Zayn szájából is, puszit nyom a hajamra, majd mindketten jó szórakozást kívánnak és elmennek, amikor eltűnnek egy csapat lány viharzik be, elfoglalják az első sorokat és az arénát néhány perc alatt betölti a zsibongás. Néhányan sírnak, néhányan fotóznak és hevesen magyaráznak egymásnak. Vannak, akik a szüleikkel lépnek be, kislányok szorítják az apukájuk kezét, mosolyogva figyelem őket, jó látni, hogy ilyeneket tesznek meg a lányuk boldogságáért. Valószínűleg ezeket a középkorú férfiakat nem hozza annyira lázba 5 ugráló és éneklő őrült. Néha elcsípek 1-1 nevet, ahogy telik az idő az emberek úgy lesznek egyre többen, olyan ez, mint egy felbolydult méhkas. Majd a fények lekapcsolnak és a színpad lesz kivilágítva, számomra ismeretlen fiúk ugrándoznak be és kezdenek énekelni, Liam-nek igaza volt, tényleg jól érzem magam, de ezúttal még ülve élvezem a zenét.
Az idő gyorsan telik, és mire észbe kapok, már videók mennek a kivetítőkön a fiúkról, mosolyognom kell, mellettem Eleanor a nyakát nyújtogatja, egy körben elkezdenek visszafelé számolni, a rajongókkal együtt üvöltöm a számokat, majd először megjelenik Louis és én visítva pattanok fel.
Liam pillantása rögtön megtalál, ahogyan Zayn barna tekintete is, anélkül kezdem énekelni a dalt, hogy tudnám mit csinálok. Nem törődök semmivel, olyan, mintha kiszakadnék a valóágból és csak ők lennének meg én. Sokszor találkozik a tekintetem valamelyikükével, mosolyognak, ugrálnak, viccelődnek és beszélgetnek a rajongókkal. Ugrálok, csápolok, a lassú, érzelmes daloknál csordogáló könnyekkel nézem őket, a mellem duzzad a büszkeségtől, miközben őket nézem. Az én bátyám, az én barátom, az én családom.
Annak ellenére, hogy Zayn feltűnően ritkán pillant rám, ahogyan a többiek is, még tudom, hogy igaz, amit ígértek. A mozdulatai, a nevetése, ahogy nevetés közben végigjártatja tekintetét a közönségen és a szeme mindig megakad rajtam, ahogy énekel. Szorítom Eleanor kezét és hirtelen úgy érzem, le kell ülnöm. Először látom a testvéremet úgy, ahogy korábban mindig elképzeltem, és most rájövök, hogy a tévében semmi nem az, ami valójában. Ott csak egy fiút látok, aki énekelget és ugrándozik, aki lábainál milliók hevernek, de ő ennél sokkal több, mindannyian sokkal többek, és lehetek olyan szerencsés, hogy ezt tudom.

2013. december 6., péntek

Sziasztok!
Tegnap óta nagyon sokat gondolkoztam, gondolom elolvastátok, amit írtam a rész elé, ha nem, az sem baj, talán az a jobbik eset. Éjjel keveset aludtam emiatt, bűntudatom volt, mert ezt nem rátok kellett volna rázúdítanom. Ideges voltam, nehéz napom volt, nem jött be a netem, nem csináltam meg a házijaim. Szeretnék bocsánatot kérni, amiért kiakadtam, nagyon ritkán fordul ez elő, de már hetek óta gyűlnek bennem az érzelmek és nem tudom kiadni magamból, várom, hogy mikor jön el a pillanat, amikor elegem lesz abból (azokból) a személyekből, akik miatt egyre rosszabbul érzem magam.
Mindegy, ez igazán nem tartozik ide. Remélem, senki nem haragszik rám, az az 1 kérésem lenne, hogy senki ne írjon sehol ha nincs fent délután 2-ig az új rész. Ha nem teszem fel aznap, amikorra ígértem, szólni fogok, de ne írjatok, egy nap 24 órából áll, addig akkor teszem fel, amikor nekem jól esik és időm van rá.
Jó lenne, ha ezt megértenétek. Amikor már tele van a fejem minden sz*rral, és csak csendet akarok, legalább miattatok ne húzzam fel magam. Nem haragszom, remélem ti se rám, amikor eljön az a pont, hogy elegem van, a legkisebb dolog is kiváltja belőlem a hisztit.
Gondolkozom azon, hogy kellene csinálnom egy olyan blogot is, ahová csak a gondolataimat írom le, hogy ne itt mondjam el ezeket. De valószínűleg senki nem kíváncsi a kisebb-nagyobb problémáimra, élményeimre, csak néha jó lenne valakivel beszélni ezekről...
Mindegy, szeretném, ha tudnátok, hogy mindenkit imádok! <3
Remélem, ma sok finomságot kaptok a Mikulástól, jó hétvégét!


2013. december 5., csütörtök

32.rész Zavaros érzelmek

Sziasztok!
Miért nincs még rész? Mikor lesz már új rész? Majd! Lányok! Én elhiszem, hogy várjátok az új részt, és ez aranyos. De kérlek titeket, legalább ti ne nyaggassatok! Lesz rész, minden csütörtökön lesz rész, de majd akkor ha ráérek és lesz időm, meg kedvem leülni és feltenni! Nincs időm, nincs életkedvem, fáradt vagyok, készülnöm kell a vizsgáimra, nincs csend, nem tudok egyedül maradni! Kiakaszt. és tudom, hogy ez nem ide tartozik, meg mi a szarért írom ezt le, de idegesít! Legalább ti ne irkáljatok ilyeneket csütörtökönként! Igen, ma elmentem moziba, mert a film megjelenése óta csak most volt rá időm. Ellógtam 2 szilenciumot és még nem tanultam, nem jött be a netem, fáj a fejem és a héten jól átcseszett az állítólagos legjobb barátom, ezért nem volt fent már rögtön azután a rész, hogy ettem 2 falatot. Elegem van. Majd lesz rész, mindig fel fogom tenni, de nem kell türelmetlenkedni! 
Igazán értékelem, ha megértitek!
Nessa. xx
U.i: A rész nincs kijavítva, nem volt kedvem hozzá. 

~Zayn Malik~

Gondolataimba merülve fekszem az ágyamon, egyszerre több dolog kavarog a fejemben, Perrie, Stella és Liam. Továbbra sem tudom, hogy Pezz mit szeretne tőlem, csak reménykedek benne, hogy semmit az újrakezdésről, mert nem tudom hogy döntenék. Lehet rám azt mondani, hogy mekkora egy szar alak vagyok, mert itt van nekem Stella, és ezek után nem tudom, hogy mit mondanék Perrie-nek, én is egy seggfejnek tartom magam, de sajnos így van. Bár egyre jobban kezdem úgy érezni, képes lennék nemet mondani neki, és élni tovább a bonyolult életem ezzel a bonyolult lánnyal. Elmosolyodok, amikor a kilincs megmozdul és bedugja a fejét, barna szemei felcsillannak, amikor meglátja, hogy ébren vagyok. Lábait kecsesen rakosgatja, ülőhelyzetbe tornázom magam, és elkapom a derekát, mielőtt rám vetődne a pihekönnyű testével. Hátradőlök, és a fejem fölé emelem, először csodálkozva néz, haja előrehullik és két oldalról betakarja az arcom, ezzel egy függönyt képez, halkan nevetni kezd, arcomat a kezei közé fogja, kicsit leeresztem, hogy csókot nyomjak finoman ívelt ajkaira. Eszembe jut, amit a délután folyamán közölt velem, és ahogy táncolt, leeresztem, karjaim köré fonom és a haját a hátára simítom. Fejét kissé felemeli, orrával megböki az enyém és kuncogva fúrja arcát a nyakamba. Imádom a nevetését, szorosan ölelem magamhoz és beszívom a hajának narancsos illatát. A teste nem nehezedik rám, olyan, mintha egyáltalán nem is lenne súlya, vékony karjaival átölel és halkan szuszog, ajkai megérintik a nyakam és nedves puszit hagy rajta. Abban a pillanatban elszáll minden kételyem és tudom, már senki és semmi miatt nem engedném el őt, úgy érzem, ő az a bizonyos "biztos pont" az életemben. A nyelvem hegyén vagy egy szó, de mégsem tudom kimondani, nehéz lenne bevallani az érzéseim iránta, és előbb talán éreztetnem kellene vele, hogy szavak nélkül is tudja.
Végigsimítok a derekán, kezeim a hátára csúsztatom és megpuszilom puha arcát, végigsimít a vállamon és kissé megtámaszkodik, miközben felemeli a fejét és rám néz. Kezét az arcomra teszi, barna szemei ragyognak az éjjeli lámpa fényében, elönt az érzés, melyet ő a délután folyamán közölt velem. Gyönyörű, és nincs kínzóbb annál, hogy itt fekszik rajtam, de mégsem lehet az enyém. Nincs bátorságom, viszont a lelkiismeretem annál nagyobb. Sosem lennék képes többé Liam szemébe nézni, ha néhány szobával arrébb tőle szeretkeznék a húgával, így is gyötör a bűntudat.
Talán mást ez nem tartana vissza, de engem igen. És csak rá kell néznem, hogy tudjam, ez nem a mi időnk, az egy szebb este lesz.
Hüvelykujjával végigsimít az arcomon, kezemet az övére teszem és összekulcsolom az ujjainkat. Ajkaimmal megérintem a kézfejét, mosolyogva nézek rá, lehajol, szemeim lehunyom, puha szája az enyémhez ér. Ajkaink lágyan kóstolgatják egymást, a hajába túrva húzom közelebb magamhoz, nem fog el a mohóság egyikünket sem. Mosolyogva húzódik el, végigsimítok az arcán és néhány másodpercig gyönyörködök benne. Arca kissé kipirul.
-Zaayn.-never halkan, és lehajtja a fejét.
-Csodaszép vagy.-jegyzem meg halkan, az álla alá nyúlok és a mutatóujjammal felemelem a fejét. Szégyenlősen mosolyog, ujjammal megbököm az orrát és mosolyogva nézek rá. Kissé felemelem magam, hátam az ágytámlának döntöm, hogy viszonylag egy szintben legyünk. Lábai közrefognak, a mellkasomhoz simul, az állam a feje búbján pihentetem és közben az ujjaimmal a hátát simogatom.
-Utálok veszekedni veled.-súgja.
-Tudom.-motyogom a hajába.-Sajnálom.
-Csak... nem értem, miért.
-Ez az egyetlen, amiben nem hasonlítasz a bátyádra. Te hamarabb robbansz.-nevetek, és végigsimítok az arcán.-Ő tovább tud tűrni, és ez nem mindig jó. Én meg amúgy is elég robbanékony vagyok.
-De Zayn.-harapdálja az alsó ajkát.-Tudod, hogy ez mekkora hülyeség volt?
-Tudom. De néha annyira nem vigyázol magadra, felidegesített, és te is azonnal visszavágtál. Nem kellett volna folytatnom.
-Nem gondoltam komolyan.-emeli fel a fejét.-Amikor valami csúnyát mondok sosem gondolom komolyan. Főleg nem rólad.
-Nem kell mentegetőznöd.-tűröm a haját a füle mögé.-Tudom, Kicsim. Én sem gondoltam komolyan semmit, csak vigyázz magadra egy kicsit jobban.-simítok végig a combján.
Nagy levegőt vesz, fejét felemeli és megkeresi a kezem. Ujjaimmal végigsimítok a kézfején, majd átölelem a derekát.
-Én...-harap az ajkába. Nagy levegőt vesz, majd kifújja és a szemembe néz.-Szeretlek, Zayn.
Egyszerre önt el a boldogság és a kétségbeesés, habár én is ugyanígy érzek, még nem tudom kimondani. Annyira váratlanul ért ez a kis vallomása. Meg sem tudok szólalni, rendezem a vonásaim és kissé ellágyulva nézek rá, nem néz várakozóan, egy tincsét szégyenlősen a mutatóujja köré tekeri és fejét lehajtja. Engem is pont így csavart az ujja köré.
Megcsókolom, megpróbálom belesűríteni az összes érzésem iránta, de ez a helyzet kevés ahhoz, hogy ezt megtehessem.


~Stella Starlight~

Ő nem mondja ki, és én nem várom el. Zayn az a fajta srác, aki nehezen beszél az érzéseiről, viszont annál jobban kimutatja azokat. A tetteivel, mozdulataival, burkoltam még a szavaival is. Tudom, hogy ő is így érez irántam, érzem.
Orrával megböki az enyém és egyszerre mosolyodunk el, barna tekintetét az enyémbe fúrja, szavak nélkül hozza a tudtomra az érzéseit, majd újból a számhoz hajol.
Életem végéig képes lennék így maradni vele, csak Liam meg a srácok néha jöjjenek el meglátogatni. Ujjaival gyengéden simogatja a combom, teljesen biztos vagyok abban, amit délután mondtam neki. Ő az egyetlen, aki iránt valaha is így éreztem. Kezét az arcomra teszi és lágyan simít végig rajta, szerintem a pillangóim szívrohamot kaptak és az utolsókat rúgják. Kezeim a tarkóján pihentetem, rövid időre elszakadunk egymástól, homlokát az enyémnek dönti, mindketten kissé pihegünk.
-Aludnod kellene.-töri meg a csendet.
-Miért? Majd holnap alszok sokáig. Fáradt vagy?
-Hozzád soha.-nyom gyengéd puszit az arcomra. Elmosolyodok, az arcom szinte a tenyerébe simul, élvezem a közelségét.-Lezuhanyzom, ha szeretnéd utána megnézhetünk egy filmet.
A "lezuhanyzom" szóra összerezzenek, az agyamba képek szivárognak róla, amint a bőrére forró vízcseppek hullanak. Eltűnődök azon, vajon normális-e, ha egy lány ilyesmire gondol.
-Ne nézz így.-sóhajt, mire kizökkenek a gondolataim közül. Kis híján kibököm, hogy szeretnék vele tartani a zuhanykabinba. A hajába túr, tökéletes tincsit szétdúrja.-Stella, nem vagyok rá képes a srácokkal egy házban, sosem tudnék többé Liam szemébe nézni.
Aprót bólintok, nem is kérném erre sosem. Én sem tudnám megtenni, csak mostanában nehezen szabok határt a fantáziámnak.
-Annyira kívánlak.-súgja rekedten. Megborzongok, szemei néhány árnyalattal sötétebben csillognak.-Megtalálom a módját, hogy elvigyelek innen, csak légy' türelemmel.
Gyengéd csókot lehel az ajkaimra, majd kiemel az öléből és végigfektet a puha ágyon. Arcára kiül a mosolya, amit úgy szeretek, csókot nyom a homlokomra, majd a szekrényéhez sétál és tiszta alsót vesz elő. Átölelem a párnáját és belefúrom az arcom, hallom a nevetését, félszemmel felnézek és rámosolygok.
Az illatába burkolózva várom meg, hogy végezzen, miután a vízcsobogás elhal, még hosszú percekig van bent. Most is leesik az állam, amikor kilép, nem tudok hozzászokni a látványához. Nadrágját az egyik székre dobja, majd az ágyhoz lép és ledől mellém, fölém hajol és úgy néz a szemembe.
Szemei csillognak, hajában látom megcsillanni a vízcseppeket, orrát az enyémhez dörgöli, zihálva húzom magamhoz, gyengéd puszikat ad a számra, tudom, hogy tetszik neki, hogy kínozhat. Ajkát az enyémre nyomja, remegve felsóhajtok és végigsimítok a mellkasán, most kellene kimásznom alóla és rendes lányhoz hűen elhagynom a szobáját, de nem megy, és úgy érzem, mellette egyre kevésbé vagyok "rendes lány." Lábaim a dereka köré fonom, izmai megfeszülnek, kissé elhúzódik és szempillái mögül kissé talán csodálkozva pillant le. Minden egyes porcikám szinte kiáltozza, hogy most vigyen el innen, csak néhány órára maradjunk kettesben.
-Összezavarsz.-ejti fejét a nyakamba, óvatosan végigsimít a combomon.-Nem tudom, mi lenne a helyes. Vagyis... de, tudom, mi lenne a helyes, de azt nem, hogy rajta tudok-e maradni a helyes úton.
-Tetszik, amikor ilyen művészi mondatokat használsz.-mosolyodok el.-Talán tarthatnál némi pihenőt az utadon, biztos fáradt vagy már.-búgom halkan a fülébe, saját magamat is egyre jobban meglepem.
-Kezdem úgy érezni, talán inkább te rontasz meg engem.-kuncog.
-Meglehet, de ennek csakis te vagy az oka.-súgom cseppet sem vádlón. Kissé megborzong, barna szemeit rám emeli.
-Stella.-rebegi.-Kérlek, engedd le a csípőd.
Észre sem veszem mit teszek, és mi történik vele, kezei a combomon pihennek, de míg én önkéntelenül préselődöm hozzá, ő a lábaimnál fogva tart közel magához. Megpróbálok a teljes testemmel elterülni alatta, de a kérése ellenére ő nem hagyja, hogy ezt megtegyem.
-Ha nem mondanál ilyeneket, most fel tudnék állni és kimenni néhány percre, viszont így nem megy. Nehéz a közeledben lenni, és még nehezebb úgy a közeledben lenni, hogy Liam is erre van.
-Ha nem lennél ennyire vonzó, most nem feküdnék itt alattad.
-Ha már vonzóról beszélünk.-lehel csókot a fülem mögötti érzékeny területre. Behúzóm a nyakam és a hajába túrok, morcosan hümmögve néz fel.-El sem tudod képzelni, milyen nekem.
Ajkaink ártatlan csókban találkoznak, mely után kissé álmodozva mosolygok rá.
-Tetszik ez a Stella is.-fordul az oldalára, bosszúsan morgolódva kapok utána. Számomra kényelmes, és kellemes volt, hogy rajtam feküdt.-Egyetlen szavadba kerül, ha szeretnél valamit, ha lehetőségem van rá megteszem. Bármit, kicsim.
-Nincsenek túl nagy vágyaim.-harapok az ajkamba.
-Hagyd, hogy rákészüljek.-súgja rekedten.-Ki kell találnunk valamit, én könnyen megoldom, de mit.mondunk? Te miért nem alszol itthon? És talán feltűnne a srácoknak, hogy sem én, sem te nem vagy itthon, ugyanazon az éjszaka.
-Lóghatok a suliból.
Kis híján hangosan felnevet, fejét hátrahajtja és egyik kezét a hasára csúsztatja, másikkal magához húz.
-Nem.-nyom puszit az arcomra.-Ezt nem, de édes vagy.
Végigsimít az arcomon, az ölelésébe férkőzök, keze a hasamnál összekulcsolódik az enyémmel, másikat a combomra csúsztatja.
-Zayn?-hajtom hátra a fejem, kihasználja a pillanatot és puszit nyom rá. Halkan hümmög és megszorítja az ujjaim.-Kaphatok egy jó éjt csókot?
Nevetve hajol az arcomhoz, orrát aranyosan az enyémhez dörgöli, homlokát az enyémnek dönti.
-Ezt nem kell kérned.
Kiélvezem azokat a perceket, melyeken keresztül ő gyengéden csókol, puszikat helyez az arcomra, majd visszatalál a számhoz. Végigsimítok a mellkasán, majd a kezem a tarkójára helyezem és az ujjaimmal gyengéden simogatom.
-Szép álmokat, Gyönyörű!
Olvadozva pihenek a karjai közt, a szavai, érintése, már a jelenléte is elgyengít. Ujjaival a kézfejem simogatja, lábait lassan becsúsztatja az enyéim közé, egymásba gabalyodunk. Szemeim egyre nehezebbek, magával ragad az illata, túlnyomó jelenléte, ahogy testével védelmezőn átölel. Még érzem puha ajkait az arcomon, és hallom a halk, szeretetteljes becézését, ujjaival lágyan becézgeti a derekam is, teljesen hozzásimulok, biztonságban érzem magam.



~*~*~

Az arcomon kissé siettető érintés fut végig, megfordulok, Zayn kemény mellkasába fúrom a fejem, eltol magától. Szuszogva kúszok közelebb, két különböző hangot hallok, de egyiket sem értem, hogy mit mondd.
-Kicsim.-érzem meg a leheletét.-Stella, elaludtunk, magadtól kell átmenned a szobádba, Liam észrevesz.
Szemeim kipattannak, Louis és Zayn is az arcomba hajol, lustán pislogok, Zayn szemei fáradtak, a hajamat kisimítja az arcomból és megpuszil.
-Gyere.-fogja meg a karom Louis.-Ha nem kerülsz vissza a szobádba 2 percen belül, Liam feltúrja a házat és kihívja a rendőrséget.
Hümmögve nézek fel, elaludtunk volna mindketten? Mennyi lehet az idő és miért van itt Louis? Miért állít fel?
-Zayn.-nyúlok utána kómásan.
-Menj, aludj még.-nyúl az állam alá, és megpuszil.
Hunyorogva nézek körbe, Lou vállába csimpaszkodok, úgy támogat ki az ajtón. Nem igazán fogom fel, miért kell elmennem mellőle, olyan szívesen maradnék még Zayn mellett.
-Gyere, kislány.-les ki az ajtón, majd gyengéden maga után húzva kitámogat a szobából.
Fejemet a vállának döntöm, csukott szemekkel lépkedek mellette, kis híján állva elalszok, megszaporázza a lépteit, az utolsó pár méternél könnyedén felkap, és mire feleszmélek már ismét az ágyban vagyok, Lou gyengéden betakar, a takaró hideg és érintetlen volt egészen eddig, csupán tegnap este hempergőztem meg benne, hogy legalább a takaró kissé meggyűrődjön. Végigsimít a hajamon, ajkát megérzem a homlokomon és rebegve nyitom ki a szemeim.
-Aludj csak.-mosolyog rám.-Nincs semmi baj.
Az egyik kezem kidugom a takaró alól Zayn után tapogatózva, fájdalmas nyögés hagyja el a szám, amikor rádöbbennek, hogy nincs itt, és a sötétítőn beszűrődő napsugarakból ítélve már nem is lesz. A nappal mindig elveszi őt tőlem. Lehunyom a szemeim, Louis feljebb húzza rajtam a takarót, én pedig olyan kicsire húzom magam, amennyire csak lehetséges, az arcom a párnába fúrom, ez a párna nem ontja magából egyetlen fiúnak sem az illatát.
Louis elhagyja a szobám, néhány perc múlva meghallom, hogy az ajtó ismét nyitódik, majd egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el feltehetőleg a bátyám ajkait, átfordulok a másik oldalamra és összekuporodok a takaró alatt.
Amikor legközelebb felébredek az ágyneműt már kellően összegubancoltam és szinte fojtogatóan melegem van alatta, csak pislogok magam elé, míg teljesen fel nem ébredek, majd lassan kicsúsztatom az egyik lábam a takaró alól, a hasamra fordulok és megpróbálom a másikat is, de azzal a lendülettel együtt hamarosan a padlón találom magam. Felszisszenek, a fenekembe tompa fájdalom nyilall, az ajtóm kicsapódik és Harry kissé kómás fejével találom szembe magam, szája kissé megrándul és féloldalas mosolyra húzza, nagy lépésekkel szeli át a köztünk lévő távolságot és felnyalábol a földről.
-Látom felébredtél.-nevet, és kócos hajába túr.
-Nincs meg a zoknim.-nézek le az egyik csupasz lábamra.
Ő is lenéz, halkan felnevet és megrázza a fejét, ujjaimmal a vállamra húzom a hajam.
-Köszönöm, hogy ismét felszedtél a földről.
Megvonja a vállát, zöld szemei kissé furcsán kezdenek csillogni, majd pislog egyet és visszatér a jókedve, kezét felém nyújtja, megfogom azt és követem az ajtóhoz, először ő lép ki, majd én, a fejem azonnal Zayn ajtaja felé fordítom, egy szál alsónadrágban, hunyorogva lép ki a folyosóra, a haja elől kissé lelapult, hátul pedig furcsán elfeküdte és a semmibe meredezik. Mosolygok rajta, mert iszonyúan édes látványt nyújt, fejét felém fordítja és elmosolyodik, Harry elengedi a kezem és elindul lefelé a lépcsőn, követem őt, Zayn előttem sétál le, legszívesebben rácsimpaszkodnék a hátára és belepuszilnék a nyakába. Kikerülöm mindkét fiút, amikor meglátom a bátyámat a tévé előtt ülve a másik két sráccal, átölelem a nyakát és az ölébe mászok.
-Jó reggelt, álomszuszék.-nevet, és puszit nyom az arcomra.-Hol kószáltál korán reggel? Bementem hozzád, de nem voltál az ágyadban.
-Én...-dörzsölöm meg az arcom, gyorsan ki kell találnom valamit.-Nem tudom.
-Mindegy, nem lehettél túl messze, mert mire ismét bementem már úgy aludtál, mint egy kiscica.-mosolyog rám.-Fáradt voltál?
Bólintok, az arcom belefúrom a pólójába, melynek mosószer és Liam illata van. Lábaim felhúzom, szeretek így lenni vele, csak ülni az ölében úgy, hogy átölel és megtart, ő az, aki biztosan nem bánt meg soha, megnyugtató, hogy van egy ilyen ember az életemben. Fejemet a vállára hajtom és hunyorogva nézem a tévét, a beszűrődő fény még kissé zavarja a látásom, félszemmel észreveszem, hogy Zayn lehuppan Louis és Niall közé egy bögre kávéval, arcát fáradtan megdörzsöli, majd belekortyol. Szeretnék odamenni hozzá, lopni egy kicsit abból a kávéból és nekidőlni a vállának, átkozom magam, mert tegnap este elaludtam, és nem maradtam tovább vele. Mindig ez van.
-Stella.-szólít meg halkan Liam, annak ellenére, hogy hozzám szól, mindenki ránk néz. Kiemel az öléből és leültet a helyére, az orromat durcásan felhúzom és utána nyúlok. Felkapja a táskáját a földről, ahová tegnap ledobta és kutakodni kezdd benne, kiemel egy borítékot, melyre kíváncsian nézek.-Tudom, hogy csak jövőhét hétvégén lesz a szülinapod, de én nem bírok várni addig.-lép hozzám, és leül a kanapé karfájára.
Szemeim tágra nyílnak, születésnapi ajándék Liam-től? Egyáltalán azt tudja, hogy mikor van a szülinapom? Ajkaim elnyílnak, a döbbenettől szemeim tágra nyílnak és érzem, hogy a torkom kissé elszorul. Valószínűleg valami olyan ajándékot ad, amilyet én soha nem tudnék venni neki.
-Ne nézz már így.-nevet, és a hajamat kisimítja az arcomból.
-Liam...
-Légyszi, a kedvemért ne reagáld túl, csak fogadd el.
Kétségbeesetten nézek körbe, mindannyian megnyugtatóan mosolyognak rám, még Zayn sem titkolja a mosolyát, Louis karba tett kezekkel hátradől és kacsint egyet, a tekintetem visszavezetem a bátyámra.
-Boldog Szülinapot, húgi!
Magához húz, az arcom belefúrom a vállába és szorosan ölelem magához, nem érdekel, mit kapok, bárminek örülök, csupán jól esik, hogy gondol rám, tudja mikor van a szülinapom. Karjaim a nyaka köré fonom, puszit nyom az arcomra és néhány másodpercig csendesen ölel magához, könnyek gyűlnek a szemembe, ha arra gondolok, ez lesz az első szülinapom, amit vele, velük tölthetek.
-Szeretlek.-annyira halkan súgja, hogy tudom, ezt csak én hallom.
Egy sóhajtással fújom ki az eddig benntartott levegőt, megpuszilom az arcát.
-Én is téged.
Lassan elenged, mosolyogva nyomja a kezembe a borítékot, a leragasztott rész alá csúsztatom a mutatóujjam és óvatosan feltépem, ránézésre nem tudom megállapítani, mi lehet ez, teljesen lapos, viszont minimálisan vastagabb, mint egy üres boríték. Abban reménykedek, hogy nem pénz van benne.
Lehajtom a vékony lapot, és előhúzom ami benne van, az arcomra kiül a tagadhatatlan megdöbbenés, a szám 'o'-t formál, a szemeim nagyra nyílnak, a boríték kiesik a kezemből és Liam nyakába borulok.
-Köszönöm!-visítom, és ugrálni kezdek.
A borítékban 6 koncertjegy lapul, és kinek a koncertjére? Na? Bruno Mars!
-Nézd meg jobban.-kuncog, mire újból a kezembe veszem a jegyeket. VIP.
Az arcomra széles mosoly ül ki, vigyorogva nézek rá és újból megpuszilom, majd ugrándozva lépek Louis-hoz és őt is átölelem, kis híján mindenki rajtam van, és egymást ölelgetjük, még Zayn is ott csimpaszkodik Harry hátán.