2013. december 12., csütörtök

33.rész "Ma este neked éneklek"


Sziasztok! :)
Nagyon sokan írtatok e-mailt az elmúlt 1 hétben, kérdeztétek, hogy jól vagyok-e, rendbe jöttek-e a "dolgok". Nem, nem igazán, de már nem is érdekel...
Sajnálom, hogy ilyen "hisztis p*csa" voltam a múltkor, nagyon jól esett, amiket írtatok és köszönöm mindenkinek az üzeneteket, hétvégén is írjatok nyugodtan, azonnal válaszolni fogok, viszont hétköznap csak esténként (elhasználtam a mobilnetem).  
Oh, és mielőtt elfelejteném! Kaptam egy kiemelkedően kedves üzenetet is az ask profilomon. Kedves névtelen! Csodálom a bátorságod, hogy felvállaltad magad és udvariasan kifejtetted a véleményed, úgy gondolom, megfelelő példa vagy arra, kiről NE vegyenek példát az olvasóim. Remélem te jobban érezted magad attól, hogy ilyen kedvesen megírtad ezt nekem, és azt is remélem, hogy ezt most látod. 
Kellemes hétvégét nektek, már csak 1 hét és szünet! Kitartás! :)
Nessa. xx



Izgatottan, szélesen vigyorogva ugrok be a kisbuszba. Eljött az a nap, amire már régóta várok, ma végre láthatom élőben a fiúkat. Álomszép ruhát viselek, türkizkék, pihekönnyű anyag omlik a lábaimra, a felsőrésze fekete, kissé csipkés. Lábaimon a szoknyámhoz hasonló színű szandál van, nem vettem fel magassarkút, mert abban nem tudnék ugrálni. Az indulásunk előtt Zayn nehezen fogta vissza magát, az arcán nem láttam idegességet a koncert miatt, valószínűleg amikor a mellkasához simulva ellenőrizte, hogy épségben vannak-e a lábaim nem jutott ideje idegeskedésre. Liam vállának dőlök, ez a nap, ez a koncert most csak az enyém, rajtuk kívül más nem utazik velünk, Eleanor majd ott vár, hogy "vigyázzon rám." Valószínűleg hatalmas veszélyben leszek ott a színpad jobb oldalán, de mindegy, Liam és Louis is ragaszkodik hozzá, hogy legyen velem valaki. Még korán van, de oda kell mennünk, mert sok időbe telik, míg a fiúkat "előkészítik" és a koncert előtt még próbálnak.
-Stella.-teszi kezeit a lábamra Liam, akaratlanul is izgatottan rázogatom. Mosolyogva nyomja le a padlóra és puszit ad az arcomra.-Nyugi.
Megigazítom a ruhám és kinézek az ablakon, autók előznek meg minket és haladnak el mellettünk, Paul nem vezet túl gyorsan, nem sodorna veszélybe minket azzal, hogy gyorsan vezet. Nélkülünk is sok az agresszív sofőr.
Zayn a telefonja mögé rejtőzik, néha ránézek, olyankor ő is felpillant, látom a szemében, hogy direkt próbálja kerülni, hogy rám nézzen. Jókedvűen beszélgetnek, néha én is közbeszólok, olykor csak csendben hallgatom őket és nevetek a buta vitáikon. Amikor az arénához érünk szinte azonnal felugrok és rátapadok az ablakra, néhány elszánt állójegyes rajongó már ott áll a kapunál, gondolom szeretnének az első sorokban állni. Transzparenseket lengetnek és hangosan énekelnek. Bele sem merek gondolni, vajon mióta állhatnak ott. Harry is befurakodik mellém és büszkén nézi a lányokat, nem húzzuk le az ablakokat, hiszen akkor látnák, hogy érkezünk és én nem tudnék észrevétlenül bemenni velük az épületbe.
Az autó megáll, Zayn felpattan és kinyitja az ajtót, a biztonság kedvéért két oldalról közrefognak minket és én Liam kezét szorongatva sietek be velük az arénába. Soha nem jártam még az épület ezen részén, az emberek rohangálnak, kiáltoznak egymásnak, mindenfelől öltözők és különböző helyiségek vannak, az egyik ajtón épp egy ruhafogast tolnak ki, melyen nadrágok és ingek lógnak. Rögtön tudom, hogy melyik tartozik Harry-hez, és melyik Niall-é.
-Maradj mindig valamelyikünkkel.-mondja Liam, és elindul egy hosszú, szőke hajú nő után.
Csodálkozva nézelődök, olyan, mintha engem észre sem vennének, férfiak és nők szaladnak el mellettem, ruhákkal és különböző sminkes cuccokkal a kezükben. Néhányan fel-le rohangálnak a színpadon, hallom, ahogy a fényekről kiabálnak.
-Ne nézz ilyen kétségbeesetten.-lép mellém Niall.-Ilyenkor ez normális, csak azt akarják, hogy minden rendben legyen.
Hátrapillantok, Louis és Harry egymást lökdösi és nagyokat nevetnek, Zayn halvány, biztató mosollyal néz rám.
-Liam!-kiáltja valaki, és hamarosan egy szőke lány ugrik elő, karjai közt egy kislánnyal.
Harry rögtön felkapja a fejét és néhány pillanattal később már nála van az apróság, aki nevetve örül a göndör hajú fiúnak.
-Te jó ég!-kapja kezét a szája elé.-Mennyire hasonlítotok!
Talán ösztönösen simulok jobban a testvéremhez, szóval ez a lány tudja, hogy Liam a bátyám. Kissé bizonytalanul méregetem, majd felnézek a testvéremre, aki csak mosolyogva bólint és végigsimít a karomon.
-Stella, ő a stylistunk Lou, a kislány pedig Harry keresztlánya.
-Köszönj neki Lux.-fordul felém Haz, megfogja a szöszke kislány kezét és együtt integetnek.-Hogy mondod, hogy szia?
-Szia.-mosolyog Lux. Hangja vékonyka és bizonytalanul cseng, arcán angyali mosoly ül és belecsimpaszkodik a nagybátyja vállába.-Harry bácsi, tegyél le!
-Szia.-integetek a kislánynak, még mielőtt a többiek teljesen ellepnék és elhalmoznák a rajongásukkal. Mosolyogva nézek az ismeretlenre, néhány percig szótlanul jártatja a tekintetét köztem és a testvérem között, majd közelebb lép és átölel mindkettőnket.
-Örülök, hogy megismerhetlek.-motyogja a fülembe.
-Én is.-mosolygok rá.
Arcomat a kezei közé fogja és mosolygós szemekkel mér végig, miközben Liam nevetve figyeli.
-Gyönyörű lány vagy.-simítja egy tincsem a fülem mögé.-Pont olyan a szemed, mint a testvéredé.
-Köszönöm.-mondom elszoruló torokkal. Ennél szebb bókot talán nem is mondhatna, hiszen szeretnék mindenben hasonlítani a bátyámra, szeretnék olyan jó ember lenni, mint amilyen ő.
A fiúkat nehezen, de beterelgetik az öltözőbe, ahol mindannyiuk elfoglal 1-1 széket és elkezdik kisminkelni őket, nem is tudom, éppen melyiküket nézzem. Beleprüszkölnek az alapozóba, fintorognak és húzgálják az orrukat.
-Harry, édesem, maradj nyugton, légyszíves!
-Elég lesz már.-grimaszol.-Úgy fogok kinézni, mint egy lány.
-Már késő, Susan Boyle.-vihog Louis.
-Kapd be.
-Niall, kérlek ne dörzsöld szét az arcod.-sóhajt a Niall-t sminkelő rövid hajú lány.
-Viszket.-nyávogja.
-Pisilni kell.-közli gyerekesen Zayn. Elfojtom a mosolyom és inkább leülök az egyik üres fotelba, lábaim felhúzva meglapulok az emberek között, és csendesen figyelem őket.
-Zayn, ezt a néhány percet még bírd ki, mindjárt kész vagy.
-De nagyon kell.-néz túlságosan nagyra nyitott szemekkel.
-2 perc.-igazgatta a haját.
-Én is meg tudom csinálni.
-Zayn, ha nem nyávogsz hamarabb kész leszel.
-Jó.-biggyeszti le az alsó ajkát.-Siess.
Néhány perc múlva, amikor túléli a hajlakkozást felpattan, és kiront az ajtón, kezeim a szám elé tapasztom, hogy ne nevessek fel hangosan, majd a zsebemben rezegni kezd a telefonom. Nem nagyon szoktak keresni, a rezgés pedig nem túl hosszú, egy sms vár rám az előbb eltűnt fiútól, miszerint menjek ki.
Értetlenül nézek fel, majd Liam-hez lépek, újabb hazugságra készülök, az a sok hazugság kegyetlenül nehezedik rám.
-Körülnézhetek?-kérdezem óvatosan.
Kinyitja az egyik szemét, arcának azon oldalán, amit épp nem maszatolnak össze a poralapú alapozóval.
-Persze, menj csak. Mindenki tudja, hogy ki vagy, szóval ha segítségre van szükséged csak menj oda valakihez. Nem kell félni senkitől.-mosolyog.
-Rendben.-bólintok mosolyogva, épp hajolnék az arcához, hogy megpusziljam, amikor rájövök, hogy most nem tanácsos. Megfogja a kezem és belepuszil a tenyerembe, mosolyogva lépek el tőle, Louis kék tekintete útólér, és amolyan "tudom ám, mire készülsz" pillantással néz rám. Arcán mosoly bujkál, kilépek az ajtón, Zayn néhány méterre áll tőlem, velem szemben. Hátat fordít és elindul végig a folyosón, kissé lemaradva követem, nézelődök, próbálok úgy tenni, mintha nem utána mennék, benyit egy ajtón és eltűnik előlem. Kezem bizonytalanul teszem a kilincsre, veszek egy nagy levegőt és benyitok. Kezei a derekamra csúsznak, nekidől az ajtónak és mosolyogva néz rám, ajkával együtt szemei is mosolyognak.
A szemébe nézek, pillantása most kissé zavarba hoz, a szívem hevesebben kezd dübörögni a mellkasomban, a kis pillangóraj a hasamban életre kel, teste és az ajtó közé kerülök, megtámaszkodik a fejem mellett és lágyan megcsókol. Ajka gyengéd puszikat helyez az enyémre, kezeim a tarkójára simulnak, kellemes, apró csókokat ad, majd ajkaim elnyílnak és csókjai egyre hosszabbak lesznek.
-Nincs túl sok időnk, nem lehetek túl sokáig a wc-n.-nevet az ajkaim közé.
-Pont ezért ne beszélj annyit.-gyengéd nyomást fejtek ki a tarkójára, hogy közelebb húzzam magamhoz.
-Olyan gyönyörű vagy.-búgja a nyakamba.-Tetszik ez a ruha.
Kezei a fenekemre kalandoznak, nem fogdos, csak óvatosan ismerkedik a testemmel, ujjai közé fogja a ruhám anyagát, végigsimít a combomon. Egy pillanatra lehunyom a szemeim, az érintése annyira jól esik...
Arcát a nyakam és a vállam közti hajlatba dugja, érzem a forró lélegzetét, a kezeit, melyek gyengéden megmarkolják a combom. A kettőnk közti vágy egyre észrevehetőbb, néhány héttel ezelőtt nem lett volna bátorsága ahhoz, hogy egyáltalán úgy hozzám érjen, hogy van rajtam nadrág, nemhogy úgy, hogy nincs.
A halkan elsuttogott szavam néhány nappal ezelőtt mindent megváltoztatott, már nem titkoltuk azt az égető akaratot kettőnk közt. Hangosan felnevetek, amikor gyengéden megharapja a nyakam, ujjai a derekamra csúsznak és megcsikiz. Az arcát a kezeim közé fogom, mélyen egymás szemébe néztünk, szája pimasz mosolyra húzódik, és ettől a mosolytól nekem is nevetnem kell.
-Szőrös vagy.-simítom meg kuncogva az arcát.
-Férfias.-fogja meg a kezem és belecsókol a tenyerembe.-Egyébként most nem is annyira.
Orrát az enyémhez dörgöli, puszit adok a szájára, melyből újabb elhúzott csók lesz.
-Látlak még a koncert előtt?-kérdezem halkan.
-Nem hiszem.-sóhajt.-Ma este neked éneklek.-lehelete csiklandozza a nyakam, megborzongok, száját óvatosan hozzányomja a bőrömhöz. Lábaim kissé meginognak, erősen tart, csókokat hagy az arcomon, fedetlen vállamon és a nyakamon, félresöpri a hajam és szájával megérinti a fülem mögötti érzékeny területet.
-Menned kell.-sóhajtok jólesően, ujjaim görcsösen szorítják a pólóját, nem épp arról árulkodik, hogy hagyni akarom, elmenjen.
-Tudom.-motyogja.-Olyan nehéz.
Megsimítom a vállát, lassan elhúzódik és egy utolsó puszit lehel a számra. Arrébb lép, így már nem szorulok közé és az ajtó közé, kezét a kilincsre teszi, az ajkamat harapdálom, elfelejtkezek arról, hogy lejön a számról a rúzs és esetleg a fogaim rózsaszínek lesznek.
-Zayn!-kapom el a kezét még épp időben. Kissé összerezzen és kapkodva néz vissza.-Szeretlek.-súgom.
-Édesem.-simítja tenyerét az arcomra, egymáshoz simulunk, szégyenlősen nézek a szemébe. Megcsókol, teli szenvedéllyel, úgy érzem, neki könnyebb így kifejezni az érzéseit. Lassan húzódik el, ujjaival megigazítja kissé göndör hajam, elmosolyodik, majd kilép az ajtón és magamra hagy.
Szükségem van néhány percre, amíg összeszedem magam. Felmérem a terepet, egy üres öltözőben vagyok, leülök az egyik székre és megnézem magam, hajam kissé kócos és a számról lejött a rúzs, csak remélni merem, hogy most nem Zayn száját díszíti. Megigazítom a tincseim, a táskámból előhalászom a rúzsom és vékonyan újból felkenem, az arcom kissé kipirult, percekig nézek a saját szemembe, majd elmosolyodok. Arra gondolok, mi lenne, ha Zayn is maradt volna még egy kicsit, állát megpihentetné a vállamon és egymást néznénk a tükörben. Előhalászom a telefonom, egy lezárt mappa őrzi az együtt megélt napjainkat, néhány kép róla, ahogy alszik, ahogy az ágyában fekve a fejünk fölé emeli a telefonját, a fejem a mellkasán pihen és mindketten mosolygunk. Egy lopott délután eredménye...
Képek, amint az egész alakos tükör előtt állunk, átöleli a derekam és grimaszolunk, puszit nyom az arcomra, vagy csak mosolygunk. Elmosódott képek, melyekbe belelóg valamelyikünk ujja, és néhány, amiket időzítővel készítettünk. Csikiz, és én összegörnyedve nevetek, egymást öleljük, arcát a nyakamhoz dörgöli, én becsukom a szemem. Arcomat a keze közt fogja és elmélyülünk egymásban, ezekből több van, de kivétel nélkül mind vagy az én, vagy az ő szobájában készült, a búvóhelyeink. Ahogy a mappa végéhez közeledek egymás után jönnek az olyan képek, amikor a tetőn ülünk, összekulcsolt ujjak, a lábaink egymás mellett, Zayn, ahogy összehúzott szemekkel nevet. A végéhez érek, rögtön a mappa elejéhez húzom az ujjam, az első képen a lábain a magasba emel, a hajam eltakarja az arcom nagy részét, de még úgy is látszik, hogy mindketten nevetünk. A következőn már a hajam mindkettőnket beterít és lényegesen alacsonyabban vagyok, emlékszek arra a pillanatra, a következő percben ügyetlenül a mellkasára estem, és ezt is megörökítette a telefonom. Ilyen képek sosem készültek rólam és Eric-ről.
Felállok a székből, kilépek a képekből és felfedezőútra indulok, igyekszek nem útban lenni, sehol nem tartózkodok túl sok ideig, bejárok mindent, majd visszamegyek az öltözőhöz. A látvány kissé sokkol, nem készültem úgy, hogy One Direction tagjait egy szál alsónadrágban kergetőzni lássam. Hangosan felnevetek, Liam azonnal megtorpan, szemei vidáman csillognak elkiáltja magát, és a többiek néhány pillanat alatt felveszik a fellépős nadrágjukat.
-Jókor jöttél.-súgja a fülembe Lou.-Nem lehet bírni velük.
Kuncogva nézek rá, Liam begombolja az ingét és hozzám lép, körbenézek, majd amikor megbizonyosodom róla, hogy senki nem néz minket, gyors puszit nyomok az arcára.
-Ugye tudod, hogy nem fog lejönni ez a sok cucc a fejemről egy puszitól?-puszilja meg a homlokom.-Mit láttál?
Megvonom a vállam, elbújok az ölelésében és izgatottan nézek a többiekre, Harry a cipőjét húzza, közben néha elhessegeti vele a körülötte legyeskedő Niall-t, akit Louis a pólójával ütlegel. Érdekes látvány. Zayn a tükörben rám néz, elmosolyodok, a haját kezdi igazgatni, száját észrevétlenül kissé csücsöríti, és "csókot küld."
-Stellaa!-ugrik elém Louis.-Gyere, már itt van Eleanor! Elviszlek a helyedre, mindjárt kezdünk.
-Tessék?-kérdezem zavartan.-Máris? Mennyi az idő?
-Louis túloz, viszont neked tényleg a helyedre kell menni.-sóhajt fel Liam.-Mindjárt felmegy az előzenekar, mi addig beéneklünk és néhányszor elpróbáljuk a bonyolult koreográfiánkat.-magyarázza a bátyám.
-És én addig nem maradhatok itt?
-Tetszeni fog az előzenekar, énekelnek Burno Mars dalokat.
Elmosolyodok, kezeimmel megigazítom a ruhám, majd közelebb bújok hozzá, hosszú másodpercekig csak ketten ölelkezünk, majd Niall befurakszik közénk. Nevetni kezdek, őt követi Louis, Harry is felpattan, végül Zayn is csatlakozik hozzánk, én vagyok legbelül, kezeim mégis kidugom és megkeresem Zayn kezét. Ujjaink néhány pillanatra észrevétlenül összefonódnak, picit megszorítom, majd kibontakozunk az ölelésből. Tudom, hogy ez az ő keze, ismerem már az érintését, az ujjait.
Liam kezét fogva indulok el Louis után, átsétálunk a színpadon és a kalimpáló Eleanor felé lépdelünk, Louis elszalad felé.
-Remélem tetszeni fog.-mondja halkan Liam.
Mosolyogva nézek rá, felemelkedek és megpuszilom frissen borotvált arcát. Lépteinken lassítunk, így amikor Eleanor-hoz érünk, már befejezik egymás üdvözlését.
-Ugye nem muszáj ülni?-kérdezem halkan, miután megölelem El-t.
-Nem.-nyugtat meg nevetve Louis.-De akkor te pattanj fel először az ülőhelyesek közül.
-Oké.-bólintok.-Úgy lesz.
-Fiúk!-jön a színpad felől Paul kiáltása.-Igyekezzetek! Nyitják a kapukat!
Louis még egy utolsó csókot nyom Eleanor szájára, míg én átölelem Liam-et. Neki sokkal könnyebben vallom be az érzéseim, mint Zayn-nek. Mert ezek más érzések, ez nem tilos, sőt, inkább kötelező, karjaim a nyaka köré fonom és a lehető legközelebb húzódok hozzá.
-Szeretlek, Liam. Büszke vagyok rátok.
Kissé erősebben ölel magához, a válaszára kissé elszorul a torkom, pont ugyanazt mondja, ami ma elhangzott Zayn szájából is, puszit nyom a hajamra, majd mindketten jó szórakozást kívánnak és elmennek, amikor eltűnnek egy csapat lány viharzik be, elfoglalják az első sorokat és az arénát néhány perc alatt betölti a zsibongás. Néhányan sírnak, néhányan fotóznak és hevesen magyaráznak egymásnak. Vannak, akik a szüleikkel lépnek be, kislányok szorítják az apukájuk kezét, mosolyogva figyelem őket, jó látni, hogy ilyeneket tesznek meg a lányuk boldogságáért. Valószínűleg ezeket a középkorú férfiakat nem hozza annyira lázba 5 ugráló és éneklő őrült. Néha elcsípek 1-1 nevet, ahogy telik az idő az emberek úgy lesznek egyre többen, olyan ez, mint egy felbolydult méhkas. Majd a fények lekapcsolnak és a színpad lesz kivilágítva, számomra ismeretlen fiúk ugrándoznak be és kezdenek énekelni, Liam-nek igaza volt, tényleg jól érzem magam, de ezúttal még ülve élvezem a zenét.
Az idő gyorsan telik, és mire észbe kapok, már videók mennek a kivetítőkön a fiúkról, mosolyognom kell, mellettem Eleanor a nyakát nyújtogatja, egy körben elkezdenek visszafelé számolni, a rajongókkal együtt üvöltöm a számokat, majd először megjelenik Louis és én visítva pattanok fel.
Liam pillantása rögtön megtalál, ahogyan Zayn barna tekintete is, anélkül kezdem énekelni a dalt, hogy tudnám mit csinálok. Nem törődök semmivel, olyan, mintha kiszakadnék a valóágból és csak ők lennének meg én. Sokszor találkozik a tekintetem valamelyikükével, mosolyognak, ugrálnak, viccelődnek és beszélgetnek a rajongókkal. Ugrálok, csápolok, a lassú, érzelmes daloknál csordogáló könnyekkel nézem őket, a mellem duzzad a büszkeségtől, miközben őket nézem. Az én bátyám, az én barátom, az én családom.
Annak ellenére, hogy Zayn feltűnően ritkán pillant rám, ahogyan a többiek is, még tudom, hogy igaz, amit ígértek. A mozdulatai, a nevetése, ahogy nevetés közben végigjártatja tekintetét a közönségen és a szeme mindig megakad rajtam, ahogy énekel. Szorítom Eleanor kezét és hirtelen úgy érzem, le kell ülnöm. Először látom a testvéremet úgy, ahogy korábban mindig elképzeltem, és most rájövök, hogy a tévében semmi nem az, ami valójában. Ott csak egy fiút látok, aki énekelget és ugrándozik, aki lábainál milliók hevernek, de ő ennél sokkal több, mindannyian sokkal többek, és lehetek olyan szerencsés, hogy ezt tudom.

20 megjegyzés:

  1. Ez a rész most kiemelkedik egy kicsit a többitől.
    Szeretem, hogy ilyen részletesen írod le az érzéseket. :-)

    VálaszTörlés
  2. nagyon jó lett! Zayn és Stella olyan aranyosak. Imádom!

    VálaszTörlés
  3. Annyira jo az egesz sztori imadom:)<3

    VálaszTörlés
  4. Awwwww :333 Meghaltam :3333 <3 De kis cuki volt. Az egész rész olyan cuki volt. :3 <3

    VálaszTörlés
  5. Szia Nessa!
    Őszintén szólva meglepett ez a "nyugis" rész,már majdnem azt hittem,hogy lelepleződik a gerlepár! :D De nem.Ettől függetlenül nagyon tetszett (meglepő??).
    Remélem hamarosan rendeződnek a dolgaid,és ne feledd,holnap már majdnem hétvége,a suliból pedig csak egy hét van,lehet pihizni kicsit!
    Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Annak nincs itt az ideje. Örülök, hogy tetszett. :)
      Hát, ezt én is nagyon remélem... <3

      Törlés
  6. Nessa !!
    Ez a rész olyan cuki :)) Zayn és Stella meg annyira jók együtt *-*
    XoXo

    VálaszTörlés
  7. Naaaaaaaaagyon naaaagyon naaaagyon jóóóó rész lett!:D ....Nekem is kell egy ilyen passiiiiii!Huh...imádtam!És...mostantól csakis a TE kedvedért komizni is fogok...és még egyszer....hiperszupergigamegaalegbriliánsabbanjórészvolttttt! :D

    VálaszTörlés
  8. Szia!!!!! Nagyon jó lett ez a rész is! Zayn és Stella annyira aranyosak együtt *-* Stellának a ruhája is csini!!!! Bár egyszer én is eljutnék az egyik koncertjükre!!!! xD LOL

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen! :)
      Csak hinned kell benne, és eljutsz. Soha ne add fel az álmaid, tégy értük, és valóra válnak.

      Törlés
  9. Szia!Most kezdtem olvasni a blogod de már is imádom!csak így tovább:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Köszönöm, örülök, hogy tetszik. :)

      Törlés