2014. március 20., csütörtök

47.rész Idő

Sziasztok! :)
Megjöttem! Ahh, holnap végre péntek! De nem panaszkodok, büszke vagyok magamra, mert a héten és múlthéten írt dolgozataim mindegyike ötös lett. Ennek örömére felvásároltam a Tally Weijl-t és kicsit eleresztettem magam. Remélem mindenkinek jól telt a hét! :)
Nessa
~Zayn Malik~

Nyögve nyitom ki a szemeim, öntudatlanul kezdek tapogatózni magam mellett, úgy hiszem, hajnali 6 óra van, éppen ideje Stella-t átvinnem a szobájába. De az ágy üres mellettem, és Stella-ra gondolva újra felnyögök, a hasamra fordulok és az arcom a párnámba temetem. Elszúrtam, már megint. Gondolatban visszamegyek a tegnaphoz, azon belül is az éjszakához, mikor is faggatózni kezdtem. Utólag már tudom, nem azzal volt a baj, hogy kérdeztem valamit, hanem azzal ahogy kérdeztem. Bunkón, flegmán vontam őt kérdőre, elszállt az agyam. A fülemben újra hallom, ahogy azt mondja "menj a francba, Zayn!" már többször is mondta nekem ezt, és ez egyáltalán nem úgy hangzott, mint amikor kedvesen meglegyintett és azt mondta: "seggfej". Nem, az más volt, komolyan gondolta, és tudom, mindenben igaza volt, amit akkor mondott. Elcsesztem, már akkor, amikor először megcsókoltam őt és azután nem álltan meg Liam előtt és mondtam el neki, mi a helyzet velem és a húgával. Most már talán késő.
A torkomban gombót keletkezik, bocsánatot kell kérnem tőle és rendezni ezt a rengeteg baromságot amibe belekeveredtem. Az órára pillantva rájövök, nem reggel 6 óra van, hanem délelőtt 10. Ez az utolsó nap, hogy Stella itthon van. Holnap már szerda és ő visszatér a suliba, meg kell majd próbálnunk kirángatni a másik Payne-t a depresszióból. Tudom mit érezhet, bár én ténylegesen nem vesztettem el Stella-t. Lábaim egymás után helyezem a padlóra, felszisszenek, elfojtok egy mosolyt, mert eszembe jut, Stella most lábujjhegyen szökdécselne el a szőnyegig. Maradt olyan dolog az életemben, amiről nem az én neveletlen hercegnőm jutna az eszembe? Bárcsak most hozzám vágná, hogy egy seggfej vagyok. Egy seggfej, aki képtelen befogni hatalmas nagy pofáját.
Felveszek egy mintás pólót, beletúrok a hajamba és így, kissé talán gyűrötten vánszorgok el az ajtóig. Amikor kilépek a folyosó végén ugyanígy tesz egy kócos lány, tekintetünk összeakad, dacos ajkait szorosan zárja össze, egyetlen pillantást vet rám, azután a zoknijával a kezében eltűnik a saját szobájában. Egyetlen érintéssel, sőt, egy pillantással elérhetném, hogy kinyissa a száját. Jobb esetben nevetnék a sértettségén, de most nem vagyok vicces kedvemben, ahogy ő sem azért durcázik, mert összekaptunk valamin. Sóhajtva túrok bele a hajamba, néhány másodpercig csak állok ott az ajtóm előtt és Liam szobájának ajtaját bámulom, egészen addig, amíg az újra ki nem nyílik, ezúttal talán egy nálam is kialvatlanabb srác lép ki rajta. Megdöbbent ez az átalakulás, amin Liam 1 nap leforgása alatt ment át. Szemei karikásak és pirosak, szinte sugárzik belőle a szomorúság.
-Jól vagy?-kérdezem halkan, valószínűleg Niall és Harry még nem keltek fel, Louis-ból kinézem, hogy már ezerrel pörög.
Megvonja a vállát, majd hátat fordít nekem és bemegy a testvéréhez. Tökéletesen megértem őt, ilyen helyzetben valószínűleg én is a testvéreimhez menekülnék, bár szegény Safaa-t nem nyaggatnám ilyesmivel.
Lemegyek a lépcsőn és szembetalálom magam a kanapén elnyúló Louis-val, egy párnát tuszkol a feje alá és elmélyülten néz valami hülye mesét. Arrébb lököm a lábait és lehuppanok hozzá, arcomat a tenyereimbe ejtem és nagyot sóhajtok.
Nagy meglepetésemre kikapcsolja a tévét és feltornázza magát.
-Mi a baj?-kérdezi diplomatikusan.-Történt valami?
-Seggfej vagyok.-vonom meg a vállam.-Ezen kívül? Elküldött a fenébe.
-Miért?
Megrázom a fejem, Niall álmosan csoszog le a lépcsőn, szőke haja elől feláll hátul pedig teljesen lelapult. Álmosan int egyet és a száját mosolyra húzza, visszaintek, befogom a szám és a távirányítóért nyúlok, újra bekapcsolom és Louis kezébe nyomom, majd feltápászkodok és visszamegyek a szobámba, hogy valamivel normálisabb külsőt alkossak magamnak. A lépcsőn felfelé menet összetalálkozom a látszólag még nem teljesen fitt, ám már felöltözött Harry-vel. Nem érzek haragot, sőt, inkább megértem őt és ezt a hülye helyzetet, ami belekeveredett. Nincs akkora szerencsém, hogy észrevétlenül feljuthassak a szobámba, ugyanígy Stella teljes erőből ütközik belém, én pedig ijedten ölelem magamhoz mielőtt elvágódna. Nem kiált fel, én pedig ettől a hirtelen ütközéstől szinte sokkot kapok és még percekig szorongatom attól félve, hogy elesik. Felemeli a fejét, ajkait összezárja, fejét kissé megrázza majd kibújik a karjaim közül és elmegy, értetlenül fordulok meg, de mire odanézek ő már a lépcső alján van. Újabb döfés, nem vesz figyelembe engem ez pedig rosszabb, mint akármennyi dühösen hozzám vágott szó.

~Stella Starlight~

A bosszú nem minden esetben édes, az enyémben pedig sokkal inkább keserű. Nehéz úgy járkálni a házban, hogy átnézek rajta miközben érzem magamon a tekintetét, tudom, hogy rosszul esik neki amit csinálok, tudom, hogy kegyetlen vagyok, de ő hányszor bántott meg engem? Itt az ideje, hogy most én legyek a sértett. Nem volt fair, amit tegnap csinált, tulajdonképpen nem is a kérdésével van bajom, hanem azzal, hogy utána provokált és egyre jobban felhúzott. A Perrie-ügyet pedig nekem nem kellett volna felhoznom, de most nálam jött el az az idő, hogy minden kiszakadt belőlem. 
A mai napot teljes egészében azzal töltöm, hogy regeneráljam az összetört bátyám. Nem csinálunk semmi különöset, az iskolai lemaradásaimat nagyrészt már pótoltam, néha úgy érzem hasznosabb lenne, ha itthon venném át az összes anyagot, egyedül jobban megértem a matekot meg minden ilyet. Liam noszogatásai ellenére sem vagyok hajlandó egyedül hagynom őt, a délelőtt felét átalusszuk, a másik felében, amikor nem épp nekirohanok Zayn-nek egy filmet nézünk, olyat, amiben nincs szerelem. Nem akarok ilyesmit nézni, ezek a nyálas filmek nem igazak, egy párkapcsolatban sokkal több probléma adódik mint hinnénk, még akkor is, ha az adott nyáladzó pár egyik tagja csak feleannyira szereti a másikat, mint én Zayn-t.
Délután teszünk egy sétát a közeli parkban, majd beülünk a McDonald's-ba és töméntelen mennyiségű egészségtelen, ámde rettenetesen finom hamburgert nyomunk magunkba. Idővel kezdem észrevenni, hogy sikerült belepumpálnom némi életkedvet, amíg pedig azon igyekezem, hogy jobb kedvre derítsem őt, nem gondolok a saját problémáimra. Liam jelenleg mindennél fontosabb.
-Liam?-emelem fel a fejem, kettőt pislog mielőtt rám nézne. A hallgatás nem jó, mert tudom, olyankor rá gondol. Tudom, azt nem akadályozhatom meg, hogy gondoljon rá, és kell is gondolkoznia a történteken, én csak azt akarom, hogy ne legyen szomorú.-Gondolkoztál már azon, mi lesz ha turnéra mentek?
-Jössz velünk.-mosolyodik el.-Legalábbis a nyári szünettől kezdve, és csak akkor, ha te is ezt akarod.
-Persze, hogy ezt akarom!
Nevetni kezd a hirtelen válaszomra, elmosolyodik és én pipiskedve nyomok egy puszit kissé borostás állára.
-Hétvégén lesz egy díjátadó, elég komoly, szeretném ha velünk jönnél.
-Oké.-mosolygok rá.-Hány kategóriában jelöltek titeket?-ez a kérdés az én számból felettébb furcsán hangzik.
-A bandát 3-ban, külön jelölték még Harry-t a "legszexibb haj" és Zayn-t meg Perrie-t a "legcukibb szerelmespár" kategóriában.
-A legcukibb szerelmespár.-ismétlem döbbenten, szorítást érzek a gyomromban és a szívem környékén.
-Elég hülye kategória.-vonja meg a vállát.-De valószínűleg megnyerik.
-Biztos megtisztelő.-motyogom.
Ismét megvonja a vállát, közelebb húzódok hozzá és beférkőzök a karjai alá. Olyan hogy a "legszerencsétlenebb testvérpár" kategória nincs véletlenül? Garantáltan megnyernénk. Nyelek egy nagyot és legyűrök mindent, amin az utóbbi percekben felkavarodott bennem. Lenyelem az utálatot, amit érzek Perrie iránt, a féltékenységet és bosszúságot. Ő is ott lesz szombaton, addig önuralmat kell gyakorolnom, hogy ne veszítsem el önmagam és aranyosan viselkedjek vele. Már most tudom, hogy ez nem fog összejönni. De most Liam-re kell gondolnom.
-Kérdezhetek valamit?-motyogja a hajamba, miközben besétálunk a kapun. Az ajtó helyett a hátsókert felé lépdelünk, elfoglaljuk a hintaágyat, válaszul halkan hümmögök és a fejemet az ölébe hajtom.-Te mennyi idő alatt léptél túl azon a seggfejen?
Nevetnem kell azon, ahogy Liam emlegeti az exbarátom, aki elsőnek szimpatikus volt neki.
-A neve Eric.-nevetek.-Az más volt, Liam.
-De mégiscsak 2 évig voltatok együtt...
-De a végén már nem szerettük egymást.-pislogok nagyokat, miközben ő kisimítja tincseim a homlokomból.-Vagyis... nem tudom, nem annyira, mint az elején. Néha furcsán viselkedett velem, aztán aranyos volt és azt mondogatta, mennyire szeret. Szebben is véget érhetett volna, de már mindegy. Tulajdonképpen fel sem tűnik a hiánya.-azt nem teszem hozzá, hogy talán ez azért van így, mert a szakítsunk után pár nappal én már Zayn karjaiban rogyadoztam.
-Mit gondolsz, mikor leszel újra szerelmes?
Beszívom az alsó ajkam és mélyen a szemébe nézek, itt lenne az esély arra, hogy bevalljak mindent, de Zayn nélkül ez nekem nem fog menni.
-Nem tudom.-motyogom.
-Ha lesz valaki, majd mondd el, hogy megfenyegethessem.
Erőltetett mosolyra húzom a számat, azt kívánom, bárcsak ne hozta volna fel ezt a témát. Mardos a bűntudat.
-Ne szomorkodj.-nyújtom felé a kezeim, lehajol és hagyja, hogy átöleljem a nyakát.
-Melletted könnyebb nem gondolni erre az egészre.-motyogja.-Olyan jó, hogy itt vagy nekem.
-Liam.-dünnyögöm a nevét a nyakába.
-Tényleg.-emeli fel a fejét.-Néha amikor nagyon nem akarok valamit, akkor arra gondolok, hogy példát kell mutatnom neked, ezért megcsinálom. Próbálok igazán jó testvér lenni.
-Jobb nem is lehetnél.-mosolygok rá. Bezzeg én eléggé pocsék vagyok kishúgnak.
-Sokat változtál, mióta velünk vagy.-simít végig az arcomon.-Olyan komolyan vettél mindent, hazajöttél, ettél és aztán felmentél a szobádba tanulni. Emlékszem, mikor mérgesen lejöttél mert nem értettél valamit, aztán a fiúkkal mindannyian értetlenül bámultuk a füzetedet és próbáltunk segíteni.
Egy ilyen alaklomra én is nagyon jól emlékeztem, arra a bizonyos fizika házira, ami miatt nagyon felhúztam magam és az izzadt Zayn segítségét kértem, ő pedig néhány perc után nedves hajjal masírozott be a szobámba. Aznap délután majdnem megcsókolt.
Halkan nevetni kezdek, ajkaival együtt a szemei is mosolyogni kezdenek.
-Jézusom, mennyit utálkoztatok Zayn-vel.-halkan hümmögök, ujjaival piszkálja a tincseim és közben folytatja, akármennyire is azt kívánom, érjen végen itt ez a téma.-Néha nagyon felidegesített, meg tudtam volna ütni amiért megbántott téged.
-Csak bizalmatlan volt.
-Nagyon.-mosolyog.-Emlékszel a kerti partyra? Arra sem akart jönni, kitalálta, hogy valami Timberlake vezetéknevű lánnyal randizik, szerintem utána bűntudata volt és azért jött el.
-Miért nem akart jönni?-kérdezem óvatosan.
-Nem szeret ismerkedni.-vonja meg a vállát.-És egy elég nehéz szakításon volt túl, örülök, hogy végül újra egymásra találtak Perrie-vel. Aranyos lány, kedvelnéd.-A saját bátyám is azzal jön, hogy kedvelném. Hát nem, valószínűleg nem kedvelném.-A koncerten nem volt alkalmatok megismerkedni, de szerintem Zayn hamarosan elhozza.
Tudom, hogy nem fogja, legalábbis nem akkor, amikor én itthon vagyok.
-Biztosan.-mosolygok rá.
-Tudom, hogy ez nem helyes, de jó, hogy itthon voltál velünk. Amikor nem kaptam frászt attól, hogy bementem a szobádba és te szinte megfőttél a takarók alatt, miközben azt mondtad, hogy fázol, egész jó volt, hogy tudtam gondoskodni rólad. Nem sok ilyen lesz még.
-Miért?-kérdezem.-Bármikor itthon maradok és engedem, hogy gondoskodj rólam.
-Nagyon vicces.-grimaszol.-A komoly, felelősségteljes Stella most összeomlott.
Felnevetek, a nyakam kezd elzsibbadni ezért ülőhelyzetbe tornázom magam és nekidőlök a vállának.
-De komolyan, hogy értetted?
-Hát, nagy lány vagy már, nem szorulsz rá arra, hogy pátyolgassalak. Túl késő van már ehhez.
-Sosincs késő semmihez.-mosolygok rá.-Kapj el!-pattanok fel, és futásnak eredek. Nem vagyok túl gyors, de Liam ad nekem némi előnyt a döbbenetével, félig megkerülöm a házat, amikor észreveszem őt a nyomomban és nevetve gyorsítok a lépteimen, könnyedén beér, kinyújtja a kezét és átöleli a derekam. Képtelen vagyok kibújni a karjai közül, csikizni kezdi a derekam, amitől összegörnyedek és levegőért kapkodva vergődök.-Liam! Ne!-kiáltozok, próbálok valahogy szabadulni a karjai közül, de mielőtt ezt megtehetném elveszti az egyensúlyát és a következő pillanatban már kiterülünk a puha füvön.
-Ki hinné, hogy egy ilyen lány, mint te, fel tud lökni engem.-nyögi, miután viszonylag abbahagyjuk a nevetést.
-Keményebb vagyok, mint hinnéd.-tornázom fel magam.
-Tudom.-mosolyog rám.-Elképesztő lány vagy, Stella.
Félredöntött fejjel nézem őt, a szemei pont ugyanolyanok, mint az enyémek, pillantása átható és szinte éget, két ugyanolyan, megkülönböztethetetlen szempár fúródik egymásba.
-Liam, kérdezhetek valamit?
-Persze.-mosolyog rám.
-Bántott már meg valaki olyan, aki nagyon fontos volt neked?
-Aha.-kezdi tépkedni a füvet.
-És mi történt?
-Nem beszélünk.
Nincs más, amitől ennyire félnék mint ez, ezt a választ nem akartam hallani.
-Értem.-motyogom.-Menjünk be, kezdek éhes lenni.
-Miért kérdezted ezt? Megbántott valaki?
-Nem.-erőltetek mosolyt az arcomra.-Csak elgondolkoztam ezen, mert te mindenkivel kedves vagy, néhányan ezt kihasználnák.
Halkan hümmög, feltápászkodik és felém nyújtja a kezét, könnyedén húz fel a fűből, majd átöleli a derekam és puszit nyom az arcomra.
Azt hiszem, a délután hátralevő részében nem gondolunk a romokban heverő szerelmi életünkre, csak hülyéskedünk, élvezzük azt, hogy vagyunk egymásnak. Holnaptól minden visszatér a normális kerékvágásba, újra az iskolában fogok poshadni ebben a kellemes időben. De legalább nem találom szemben magam minden folyosón Zayn-vel, ahogy ez itthon van. Mert akárhová megyek, ő ott van, egész nap egyetlen szót sem szólok hozzá, és nem nagyon mozdulok Liam mellől sem, elbújunk a szobájában és beszélgetünk, filmeket nézünk.
Hosszú ideje nem volt olyan, hogy este 10 előtt ágyba kerültem volna, olyan sem volt, hogy éjfél előtt ágyba kerültem volna, most viszont már este 9-kor pizsamába ülök az ágyamon a történelem könyvet olvasgatva. Várom, hogy benyisson Zayn, de erre hiába várok, tudom, hogy nem fog bejönni.

~Zayn Malik~

Nem bírom tovább, fél 12-kor kissé dühösen rúgom le magamról a takaróm. A házban teljes a csend, végigbotorkálok a folyosón és halkan, kopogás nélkül nyitok be Stella szobájába. Néhány másodperc választ el attól, hogy megforduljak és kimenjek, amikor látom, hogy az oldalára fordulva szinte eltűnik a takarójában, hosszú haja szétterül körülötte, olyan, mint egy kiscica. Már becsuknám az ajtót, amikor megfordul és barna szemei megtalálják a tekintetem.
-Zayn?-súgja.
Ezen a rohadt napon először hangzik el a szájából a nevem, és nem undorodva mondja, hanem azon az aranyos, fáradtan kislányos hangján. 
-Ne haragudj, én csak...
-Gyere be.-ül fel, ezzel a mondattal csak fokozza a meglepődésem és nem tudok neki nemet mondani. Halkan becsukom magam mögött az ajtót és de továbbra is csak idétlenül ácsorgok.
-Azt akarom mondani, hogy sajnálom ami...
-Zayn.-kattintja fel az ágya melletti kislámpát, a fény mindkettőnket elvakít, nagyokat pislogva nézek rá újra.
-Sajnálom ami tegnap történt, bunkó voltam, igazad volt mindennel kapcsolatban.
-Nem, nem volt.-rázza a fejét.-És ma bunkó voltam veled, de Zayn... én, én nem bírom tovább ezt.
Arcát eltakarja apró kezeivel, hallom, ahogy nagyot sóhajt. Bizonytalanul lépek közelebb hozzá, lecsukom a lámpát mert az továbbra is bántja mindkettőnk szemét, óvatosan ülök az ágy szélére és simítom el hosszú haját az arcából.
-Igen, tudom.-harapok az alsó ajkamba.
-Zayn.-emeli fel a fejét, szemei könnyektől csillognak.-Szeretlek, de nem bírom tovább, kész vagyok attól, ha egyetlen képet is látok rólad meg, meg arról a lányról.-nem tudok eltekinteni attól, mennyi ellenszenv van a hangjában, amikor szóba hozza Perrie-t.-Tudom, miért csinálod, tudom, hogy miattam teszed de... Zayn, azt hiszem jobb lenne, hogy amíg ezek a dolgok nem rendeződnek...
-Ne mond ki.-nyögök.-Kérlek, Stella.
-Szünetet tartanánk.
-Nem.-túrok a hajamba.-Tudom, hogy nagyon elszúrtam, de kérlek, hadd hozzam helyre.
-Nem vagyok képes tovább hazudni Liam-nek, túl sokáig halogattuk ezt és ebből már nem jöhetnénk ki jól, nem akarom elveszíteni a testvérem, ahogy téged sem.
-Ezt nem értem.-rázom a fejem.
-Zayn, nem tudom, hogy szerettem-e valaha is annyira valakit, mint téged. Nem tudok, és nem is akarok szakítani veled, csak rendezni akarom ezt a bátyámmal, és ha majd vége lesz ennek a felhajtásnak közted és Perrie közt, újrakezdjük.
-Nem akarom újrakezdeni, én ezt szeretném folytatni. Te nem ezt akarod?
-De.-dörzsöli meg az arcát.-De én nem akarok osztozni rajtad egy másik lánnyal.
-Elrendezem, adj néhány napot.
-Bármennyi időd lesz rá.-súgja elhaló hangon.
-Kérlek, várj meg azzal, hogy elmondjuk Liam-nek.
Aprót bólint, arcát elrejti előlem a tenyereivel és a hajával, nem tudok mit kezdeni magammal, a szavai némileg összetörtek, ugyanakkor tudom, hogy nem fogom őt elengedni, soha, semmiért nem engedném el őt. Kinyújtom a kezem és óvatos mozdulattal fésülöm el a haját, másik kezemmel lefeszegetem kezeit az arcáról, az arca könnyektől nedves. Utálom, ha sír.
-Ne hidd, hogy ennek itt vége van.-motyogom, és feltápászkodok.-Harcolni fogok érted.
Ajkaink összeérnek, szájának kissé sós íze van, elengedem az arcát és megfordulok. Amit mondtam, komolyan gondoltam, ennek nem itt van vége.

10 megjegyzés:

  1. Jajj, ne! Tudtam, hogy ez lesz! Szegény Zayn és Stella. Perrie-t is sajnálom mert Ő jön ki rosszul belőle, pedig nem tehet semmiről. Jajj, te lány, megint megsirattál (tudom ez már kezd idegesítővé válni, de mostanában elég érzékeny vagyok).

    Remélem hamar rendeződik ez a dolog köztük, bár (én még hagynám Őket szenvedni).

    Ui: Első komizó vagyok!!!!4

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyáltalán nem idegesítő, aranyos! :)

      Törlés
  2. Egy újabb remekmű! :) Köszönöm, hogy vagy nekünk és, hogy ilyen csodálatos részekkel ajándékozol meg minket. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen, de édes vagy! Köszönöm szépen! <3

      Törlés
  3. Istenem.Istenem.Istenem. Szegény Zayn. Meg Liam. Meg Harry. Meg Stella.
    Na mindegy nagyon szeretem a blogodat és szerintem bármi is lesz a vége, méltó befejezéssel zárod le ezt a történetet is. Mert olvastam illetve olvasom a blogokat amiket te alkottál és még most is írsz. A barátnőmmel mindig megbeszéljük a suliba, hogy mi a véleményünk az adott részről. És...most nem tudok mit mondani. Ügyes vagy. Jó lett. Kicsit szomorú, de jó. :) Jó pihenést.!!
    A viszont olvasásra: Skys.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, nagyon jól esik, hogy ezt mondod! :) <3 <3

      Törlés
  4. Szia!!Rettentően sajnálom hogy eddig nem komiztam...:(Elejétől olvasom a blogod és egyszerűen fantasztikus!Rengeteg blogot olastam/olvasok és kétségtelenűl ez a kedvencem!!Szerintem nagyon tehetséges vagy,és ne hagyd abba! :) <3

    Ui:Tényleg bocsi hogy eddig nem komizztam! :'(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Ugyan már, semmi baj! Örülök, hogy most írsz. :) Köszönöm szépen! <3

      Törlés
  5. Nessa! :)
    Olyan érzéseket váltasz ki belőlem, hogy azt kezeltetni kéne (XD), egyik percben sírok, másikban meg dühös vagyok Zayn-re..Remélem megoldják ezt a "helyzetet"..mert nagyon jók együtt....kiváncsi vagyok mi lesz Liam-el, ha megtudja, tuti, hogy haragudni fog mindkettőre :/
    IMÁDOM <3

    Ui.: Nem akarom hogy vége legyen a blognak :'(
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs ezzel semmi baj, megsúgom, kissé érzelmes vagy! Ez jó dolog. :D
      Köszönöm! <3
      Én sem akarom. :(

      Törlés