2014. február 6., csütörtök

41.rész Boldognak lenni

Sziasztok! :)
Az előző részhez kaptam egy nem épp kedves kommentet, ami tulajdonképpen hidegen hagy, mert a kedves NÉVTELEN olyan stílusban írta, amit nem épp építő kritikának fogtam fel. Már az előző történeteimnél is említést tettem erről, a blogjaimat én írom, és én döntöm el, hogy mikor, mi történik. Ezt meg kell értenetek, a többség szerintem felfogja. Sajnálom, ha későn válaszolok a kommentekre, a héten először kapcsoltam be a laptopom, hétvégén mindenképpen válaszolok mindenre.
Nessa. xx

17. születésnapom reggelén a szemeim majd leragadnak, és nyűgösen fordulok a másik oldalamra, amikor a lelkes bátyám bemászik mellém és ébresztgetni kezd. A mellkasához bújok, nevetve simít végig a hajamon és nyom puszit a fejemre.
-Boldog Szülinapot, Stella!-súgja.
Az egyik karommal átölelem és elmotyogok egy köszönömöt, majd a szemeim résnyire nyitom és megpuszilom az arcát.
Anya ezen a napon mindig úgy ébresztett, hogy leült az ágyam szélére, mesélni kezdett az elmúlt éveinkről, attól fogva, hogy "megszülettem". Mint most már tudom, ő csak az életem első 3 napjának nem volt részese, de akkor is. Minden évben végighallgattam szinte ugyanazt a történetet arról, hogyan kentem össze magam mindennel, ettem meg az összes utamba kerülő dolgot, az ovitól kezdve eljutottunk az akkori születésnapom dátumáig. Liam nem mond semmit, nincs mit mondanunk egymásnak erről, csak szokatlanul sokszor puszil meg és pihen velem még néhány percet az ágyban, amíg el nem jutok odáig, hogy képes vagyok felülni és nyújtózkodni. Amint a lábaim a szőnyegre helyezem, Liam kipattan az ágyból és elrohan, hogy aztán bemasírozzon egy hatalmas, lila színű ajándéktasakkal a kezében.
-Liam...-sóhajtok.
-Nem tőlem van!-védekezik.-Lou küldi.
-Louis?
-Nem, a stylistunk.-beugrik előttem a szőke lány arca, és a kislánya Lux.
-De hát miért?-megvonja a vállát, és felém nyújtja.
-Azt mondta, adjam oda neked.-mosolyog, és cuppanós puszit nyom az arcomra. Liam feltűnően fel van most pörögve, hadonászik, hadar és kapkod, ami megnevettet. Belebújok a csillogó kövecskékkel kirakott, koptatott farmerembe, majd visszaülök a hívogatóan összedúrt ágyam szélére és az ölembe veszem a tasakot. Kíváncsian kukkantok bele, mosolyogva emelem ki farmerdzsekit, amelynek mérete mindössze annyi, hogy a melleim alá ér, felugrok az ágyról és a szekrényemhez lépek, előkapom a fehér, ujjatlan Guns And Roses pólóm és egy melltartóval, meg a dzsekivel a kezemben berohanok a fürdőszobába. Kb 5 perc múlva már az új dzsekimben pompázok, a hajam rendetlen copfba fogtam, szabadon hagytam a frufrum és a fejemre kötöttem egy Union Jack mintás kendőt, amit kb 1 héttel ezelőtt Harry-től csórtam el.
-Hát ez nagyon rocksztáros.-vigyorog rám Liam.
-Csodálkozol? A húgod vagyok.-nevetek.
-Az a fejeden Harry-é.
-Igen.-bólintok.
-Miért hordod Harry cuccait?
-Mert jó a stílusa, és különben sem hordom a cuccait, ez csak egy fejkendő, amit kölcsön kértem tőle.
-Biztos csak ennyi? Elmondhatod, ha...
-Liam.-veszek nagy levegőt.-Harry-vel csak barátok vagyunk.
-Jó.-árad szét nyugodt mosoly az arcán. Feláll, és a karjaiba zár.-Gyönyörű vagy.
-Köszönöm.-motyogom, és az arcom belefúrom a nyakába.
-Annyira kár, hogy csak most először ölelhetlek meg ezen a napon.-mondja halkan, és ahogy elhúzódik meglátom a furcsán csillogó szemeit.-Még ha meg is értem, azt sosem fogom megbocsájtani anyáéknak, hogy elvettek téged tőlem.
Egy kissé lesokkol ezzel, hiszen eddig azt hittem, benne nincs harag emiatt. A szemeim egy pillanat alatt elöntik a könnyek, csak ölelem és fejem belefúrom a mellkasába.
-Nem sírunk ma.-tol el magától.-Most van a szülinapod, nem leszünk szomorúak emiatt.-mosolyog, és miután a kézfejével megtörli az arcát, a hüvelykujjával az én könnyeim is letörli és puszit nyom a homlokomra.-Menj le, és adj okot arra nekem, hogy mostantól féltselek a srácoktól.-húzza mosolyra a száját.
Elmosolyodok, lábujjhegyre állva megpuszilom az arcát, és még néhány pillanatra a karjai közé férkőzök.
-Szeretlek, Liam.
-Tudom.-válaszol.-Én is téged.
Egymás kezét fogva lépdelünk le a lépcsőn, nem látom sehol a srácokat, majd amikor belépünk a konyhába szembetalálom magam 4 vigyorgó őrülttel, akik a fejükön olyan kis party sapkát viselnek. Még Zayn is ott vigyorog Harry és Louis közt, nem vág fancsali fejet és fejezi ki, hogy mennyire nem tetszik ez neki. Közülük hárman szinte azonnal rám vetik magukat és ölelgetni kezdenek, megcsikiznek, puszikat nyomnak az arcomra különböző jókívánságokkal megajándékozva, és tulajdonképpen körbeadnak egymás közt. Utoljára ismét Zayn marad.
-Boldog Szülinapot, Stella.-mondja a maga csendes módján, és magához ölel.
-Köszönöm.-mosolygok rá, és próbálom visszafogni magam. Jó lenne egy kicsit kettesben maradni, de jelen pillanatban ez teljességgel lehetetlen, úgyhogy mondhatni beérem azzal a 2 puszival az arcomra, amit kapok tőle, és a villogó tekintetével.
Nyugodtan megreggelizünk, a srácok a bátyámmal az élen szív alakú gofrit csináltak, ami jobban esik mint eddig bármi más tőlük. Próbálok minél többet enni, hogy nehogy megbántsam őket, de harmadiknál már nehezebben nyelek, és Liam rám szól, hogy nem muszáj degeszre ennem magam, csak azért, mert ők csinálták.
-Jól áll neked a kendőm.-dicsér meg Harry.-Neked adom.
-Dehogy adod.-törlöm meg a szám.-Délután visszaadom.
-Nem, nem adod.-reagál le egy pillantással.
-Ma én viszlek suliba, jó?-néz rám Louis kissé nutellás arccal, csak bólintok, és a kezébe nyomok egy szalvétát.
-Felmegyek a cuccaimért.-mosolygok körbe.-Köszönöm srácok, hogy felkeltetek ezt megcsinálni, nagyon jól esett.
Egyöntetűen kapok egy nutellás-tejszínhabos mosolyt tőlük.
-Azt hiszem, én visszafekszek, ha nem baj.
-Vártuk már mikor mondod ezt.-nevet rá Liam.-Nem baj, és kösz, Zayn.
Cinkos pillantást váltanak, majd kb 2 perccel azután, hogy felérek a szobámba, Zayn is belép utánam. Szinte átrepül a szobámon, az oldaltáskám a földre esik, amikor Zayn felkap és magához húz, a lábaim elemelkednek a padlótól és ijedten kulcsolom a dereka köré őket.
-Azt hitted beérem 2 nyavalyás puszival?-búgja csábítóan.-Nem, nagyon nem...
A hevessége ellenére gyengéden csókol meg, a lábaim és vele együtt én is teljesen ellágyulok, az ajkait abban a percben finomabbnak érzem, mint bármilyen más szülinapi tortát. Ez kell ahhoz, hogy teljes legyen ez a nap. Leereszt a lábaimra, de egy darabig még mindig csókol, majd a homlokát az enyémnek dönti és elmosolyodik.
-Boldog Szülinapot, Édesem.-nyom puszit az orromra.
Hümmögve hajolok újra az arcához, apró csókot kapok tőle.
-Mennem kellene.-mondom halkan.-Talán ellóghatnám ezt a napot...
-Szó sem lehet róla.-rázza nevetve a fejét.-Még csak ne is fontolgass ilyesmit a fejedben.-kezdi piszkálni a kendőt.-Egyébként nagyon jól áll neked ez a stílus.-az orrával megérinti a nyakam, amitől kiráz a hideg.-Menj.-motyogja.-Nem akarok megint bajba keveredni, most nagyon rosszul jönnénk ki belőle, ha bejönnének a srácok.
Remegve nyúlok a táskámért, mielőtt kilépnék az ajtón még egyszer megcsókol, majd én lesietek a lépcsőn, ő pedig lustán elballag a szobájába.
-Mehetünk?-mosolyog rám Louis, és kiveszi a kezemből a táskám.
Bólintok, Liam puszit nyom a homlokomra, a többiek már eltűntek, gondolom nekik túl korán van ez az időpont ahhoz, hogy elkezdjék a napot.
-Gondolom most már teljesnek érzed a szülinapod.-jegyzi meg Louis, mikor beülünk a kocsijába. Válaszul csak ábrándosan hümmögök és az ölembe veszem a táskám.-Mit szólnál valamihez a Starbucks-ból?
A "régi szép idők" jutnak eszembe, így értelemszerűen azonnal rábólintok, ám ezúttal, amikor a kedvenc kávézómhoz érünk én nem maradok bent az autóban, hanem besétálok Louis oldalán, és én kérem ki magamnak a kávémat. Az eladó lány furán néz rám, a pultra pillant, majd ismét rám és kissé elmosolyodik, míg én kitartóan mosolyogva állok Louis mellett.
Kezünkben 2 pohárral ülünk vissza a kocsiba, elmélyülten szürcsölöm, szinte felnyögök az élvezettől, amikor a meleg ital lecsúszik a torkomon.
Túl rövidnek érzem most az utat a sulihoz, Louis kérdezősködik kettőnkről, és amikor ezt nem teszi, én akkor is erről beszélek, hiszen muszáj ezt elmondanom valakinek, vasárnap elutaznak talán 2 hétre is Eleanor-val. Még a koncertet végigbulizzuk együtt, aztán elmennek. Senkihez nem tudok majd odamenni és elmondani neki ezeket.
-Várj csak egy kicsit!-fogja meg a kezem, mielőtt kiszállnék az autóból.-Szeretnék adni neked valamit.
-Louis...
-Nem a szülinapodra.-mosolyodik el.-Csak úgy...
A kezéből az enyémbe ejt valamit, egy nagyon apró dolgot. Az ujjaim közt egy apró láncot látok, és egy aprócska infinity jelet, melyen egy felírat van: Best Friends.
-Te jó ég.-súgom elhaló hangon.
Felhúzza a dzsekijét, és meglátom a karján fityegni ugyanezt, kissé férfiasabb változatban.
-Ti ma mindannyian azt akarjátok, hogy sírjak.-nevetek, és megdörzsölöm az arcom.-Felteszed?
Aprót bólint, kinyújtom a kezem és mosolyogva figyelem, ahogy bekapcsolja. Puszit nyomok az arcára és néhány másodpercig ölelem.
-Harry fog érted jönni, ragaszkodott hozzá.- mondja, és megpuszilja az arcom.-Otthon találkozunk, vigyázz magadra!
Mosolyogva bólintok, majd kiugrok a kocsiból és mielőtt bemennék figyelem, ahogy elhajt. Hétfőn még teljes rosszulléttel léptem be a suliba, mindenki engem bámult és aki nem tudott a cikkről, annak elmondták a többiek, de nagyon kevesen jöttek oda hozzám kérdezősködni, azoknak pedig akik odajöttek őszintén válaszoltam, majd szép napot kívántam és elmentem. Most már nincs bennem semmi idegesség, felcsörtetek a másodikra és lehuppanok a 212-es terem 2. padsorának 3. padjába, óra előtt pedig átnézem a házim. Mondhatni a napom a 4. óráig eseménytelenül telik, majd kémia óra közepén a telefonom őrült rezgésbe kezd a zsebemben. Összerezzenek és óvatosan előhúzom, Zayn arca villog a kijelzőn. A készülék percekig rezeg, majd abbahagyja, rá alig 2 percre újra elkezdi. Ismét megjelenik az ő mosolygós arca a képernyőn, egy ideig csak nézem, nem tudom mit tegyek.
-Valami probléma van, Ms. Starlight?
A telefonom kis híján elejtem, próbálok fátyolosan pislogni, miközben felnézek az engem méregető tanárra. Nem is olyan nehéz ez úgy, hogy Zayn arcát bámultam néhány másodperccel ezelőtt.
-Kimehetnék a mosdóba? Nem érzem túl jól magam...
-Hogyne, hogyne.-mondja, és szinte siettet. -Menjen el az orvosiba, ha rosszabbul van, sápadtnak tűnsz.
Érdekes ez a kivételes bánásmód attól a tanártól, aki kb az első naptól fogva utál engem, mert én voltam az egyetlen ember ebben az osztályban, aki nem volt annyira unalmas, hogy ne próbáljon barátkozni. Az osztályunk átlaga kitűnő, de a társaság, hát... én a "hullajó" jelzővel illetném.
Végigszaladok a folyosón, a telefonom továbbra is rezeg, hirtelen elönt a pánik. Mi van, ha történt valami vele? Vagy a többiekkel, vagy... vagy a bátyámmal.
Betöröm a lánymosdó ajtaját és berobbanok az utolsó fülkébe.
-Zayn?-szólok bele fojtott hangon.-Minden rendben? Jól vagy?
-Stella.-nevet.-Miért pánikolsz?
-Nincs semmi baj?-kérdezem.
-Nem, dehogy.-a szívverésem szép lassan visszaáll a normálissá.-Megint valami hülyeségre gondoltál, ugye?
-Mondhatjuk.
-Nincs semmi baj.
-Akkor miért hívtál? Kémia óra közepén ültem.
-Sajnálom, csak hallani akartam a hangod.-a szemeim kissé elkerekednek, majd ellágyulva csúszok le a fal mellett, miközben két kézzel szorítom a telefonom.-Hiányzol.
-Te is nekem.-bököm ki halkan.-Igazoltan is ellóghatnám a nap hátralevő részét.
-Nem fogsz lógni.-nevetgél.-Most hol vagy?
-A mosdóban.-mondom halkan.-Azt mondtam, hogy nem vagyok jól. Tényleg, Zayn, a sulidoktor leigazolja nekem ezt a napot, gyere ide és...
-Nem, Stella. Gondolj csak bele, az nem lenne egy jó pont, ha miattam lógnál a suliból.
-Nem mindegy már?-nem akarom, hogy meghallja, de mégis hallja a szavaim.
-De, igazad van, de ezt akkor sem. Nem akartalak felzaklatni.
-Nem zaklattál fel.-mosolyodok el.-Kaptam egy karkötőt Louis-tól.
-Majd itthon megmutatod.-a hangja olyan nyugodt, csak el kellene mennem az iskolaorvoshoz, adna egy igazolást és hazamehetnék. De akkor Liam egész nap engem próbálna meggyógyítani, nem lehetnénk együtt. Vagy... nem hazamennék, hanem hozzá, vele.-Menj vissza órára.
-Szeretlek.
Ezt a szavam körülbelül fél perc csend követi. Hallom, ahogy többször is levegőt vesz, akaratlanul is elmosolyodom.
-Szia, Zayn.
Az iskolában eltöltött időm többi része azzal telik, hogy próbálok nem meglógni az utolsó 4, 3, 2 és 1 óráról, valamint halálra unatkozom magam és apró szívecskéket, meg infinity jeleket firkálok a füzetembe, amikben elrejtve mindig ott van 1 név: Zayn.

~Liam Payne~

Ülök a csomagolópapírok közt, Niall segít nekem becsomagolni ezt a rengeteg dolgot, miközben én lelkesen válaszolok anya kérdéseire. Nem megy ez nekünk túl könnyen, mármint a csomagolás, de előbb kérem Niall segítségét, mint Harry-ét, valószínűleg a törékeny dolgokat összetörné és csak elpocsékolná a papírokat. Harry segítsége kimerül abban, hogy elmegy bevásárolni és érte megy Stella-ért, aztán a tortáért. 
-Nem, anya, minden rendben van velünk. Nem szoktunk vitatkozni, Stella nagyon... türelmes és nyugodt, már amikor nem épp fulladozva nevet valamin.-túrok nevetve a hajamba.-A legnagyobb gondunk az, hogy mindig megsérül, és hiába mondom neki, hogy vigyázzon jobban magára, képtelen rá. Felbukik az összes küszöbben, nekimegy mindennek, lefejeli a szekrényeket.
Niall halkan nevetni kezd, miközben azon ügyetlenkedik, hogy az egyik lábával lefogja a felkunkorodó papírt, az egyik kezem ráhelyezem, ő pedig gyorsan levágja a papírt és ráteszi az egyik dobozt. Nem igazán okozott problémát nekem az, hogy ajándék után kutakodjak neki, mindig megvettem azt, amiről az eszembe jutott. Ruhák, ékszerek, könyvek, gyakorlatilag mindenben képes voltam meglátni a húgom, ezért akárhová mentem, sikerült gyarapítanom az ajándékok számát, lassan pedig már nem tudtam hová eldugni őket. 
-Szokott rólunk kérdezni?-teszi fel a következő kérdését anya. Nem fogok hazudni neki, ő is nagyon jól tudja, hogy haragszunk rájuk, akkor is, ha a legkevésbé sem mutatom ezt ki.
-Gyakran, régebben legalábbis elég gyakran kérdezett, most már egyre kevesebbet, mert mindig sírni kezd.
Nem válaszol, egy ideig én is hallgatok, majd folytatom.
-Felvetettem, hogy hazamehetnénk, de... pánikrohamot kapott. Még nem áll készen erre. Többször is rosszat álmodik, a nevem kiabálja.
Hallom, hogy szipogni kezd, zavartan sütöm le a tekintetem, utálom, ha anya miattam sír, kellett nekem ezt elmondani neki, ez az, Liam, jól megcsináltad.
-Anyu...
-Nincs semmi baj.-szinte látom magam előtt, ahogy törölgeti a szemét és próbál mosolyogni.-Megértjük, és azt is, hogy dühösek vagytok emiatt.
-Anya, a kishúgomról van szó.
-Tudom, édesem, megértjük, már annak is örülünk, hogy megtaláltátok egymást és jól kijöttök. Ez a legfontosabb, majd jövőre talán együtt ünneplünk. 
Halkan hümmögök, figyelem, ahogy Niall kissé béna masnit köt az egyik becsomagolt dobozra.
-Nagyon szeretlek mindkettőtöket, Liam.
-Én is.-mondom halkan.-És ő is, csak meg kell ismernie titeket...
-Tudom.  
Elköszönünk, majd sóhajtva zsebre teszem a telefonom, éppen akkor, amikor Zayn belép a szobámba. Szemei elkerekednek, majd röhögni kezd és a fejét rázza, gondolom nevetséges látványt nyújthatunk egy rakás rózsaszín és lila csomagolópapír közepén ülve, körülöttünk mindenfelé lányos dolgokkal.
-Fogd be, és inkább segíts.-hunyorgok rá.
Lehuppan közénk, felvesz néhány szépen összehajtott ruhadarabot és elveszi az egyik élénk rózsaszín csomagolópapírt. Közismerten neki van a legnagyobb türelme a bandában, rövid időn belül szebben becsomagolja a ruhákat, mint Niall meg én együtt 1 dobozt. Továbbra is szerencsétlenkedünk, de a segítségével sokkal hamarabb végzünk, és igencsak meglátszik, melyiket csomagoltuk mi, és melyiket Zayn.
-Ezt mindet neki vetted?-kérdezi, és az egyik dobozra rátesz egy apróbbat.
-17 évet kell bepótolnom.
-Dühös lesz.-vigyorodik el.
-Nem, csak egy kicsit durcázik majd.-mosolyodok el.-Pár másodperc alatt megnyugszik.
Mosolyogva áll fel, Harry kiáltozása bezengi a házat, pár perc múlva pedig már az ajtóval szakít szét egy szép nagy darab papírt.
-Bocsi.-tépkedi ki az ajtó alól.-Na, gyere már ki, te...
Zayn előre hajol és könnyedén kihúzza a meggyűrődött, szakadozott papírt az ajtó alól.
-Takarítsatok fel, megyek Stella-ért.-jelenti be, és lerúg a lábáról egy darab papírt.
Bólintok, és azonnal elkezdem felszedni a kisebb papírfoszlányokat, Harry pedig eltűnik. Míg haza nem érnek azon gondolkozom, mikkel is tehetném szebbé Stella szülinapját, ajándékok, torta, megvannak a koncertjegyek. Amikor belép az ajtón és átölel, többé nem gondolkozok ezen, számomra könnyű az ő fejével gondolkodni, hiszen a testvérem. Arra gondolok, én minek örülnék, és akkor rájövök, valószínűleg ő is csak velem, velünk szeretne lenni, ahogyan én is akarnám.
-Nézd.-dugja az orrom alá vékony csuklóját, Niall mellett Louis bőszen vigyorogni kezd. Megfogom a kezét és óvatosan megszemlélem a vékony láncot, elmosolyodok, és rájövök, miért vigyorgott ennyire egész nap Louis.
-Ez aranyos.-mosolygok, és megpuszilom a homlokát.
-Mit szólnál hozzá, ha ketten elmennénk ebédelni?
Szemei felcsillannak, a mosolya szélesedik és egy rövid pillanatra jobban bújik a mellkasomhoz.
-Átöltözök.
-Miért is?-mosolygok.-Ne húzzuk ezzel az időt, menjünk.
Leakasztom a kabátom, megöleli a többieket és begyűjti a puszikat, félszemmel látom, ahogy zavartan megáll Zayn előtt és sután megölelik egymást. Haladás, Zaynie valószínűleg teljesen megbékélt mára vele, a múltkor egészen kedvesen mondta, hogy nem is olyan idegesítő, ma pedig segített, sőt, a hülye party sapkára se mondott semmit.

~Stella Starlight~

Ebéd után elmegyünk anyáékhoz, akiktől egy elég drága fényképezőgépet kapok azzal a címszóval, hogy örökítsem meg minden emlékem, és ezt el is kezdem még aznap. Kikötünk a házukhoz közeli elhagyatott játszótéren, hintázunk, engem egy ideig lök Liam, majd ő is leül a másikba és a lábainkkal hajtjuk magunkat. Hol én fényképezek, hol ő. Puszit nyom az arcomra, grimaszolunk, komoly képet vágunk, a hajamból mindkettőnk bajuszt csinál magának és úgy pózolunk. Csak élvezzük a délutánt, a kellemes időt és azt, hogy nem esik az eső. Annyira boldognak érzem magam, mint még soha semmikor.
Órákig képes lennék fényképeszkedni vele a játszótéren, szaladgálni, hintázni, mintha kisgyerekek lennénk. Elképzelem magam, amint hosszú hajjal, lengedező copfal menekülök a bátyám elől, akit egészen kicsiként látok magam előtt. A fényképezőgép kattan, és Liam elégedetten néz rám.
-Ne haragudj, csak olyan aranyosan néztél, hogy muszáj volt megörökítenem.-mosolyog, és felém nyújtja a gépet. Első dolgom megnézni a képet rólam, néhány tincsem kilóg a kendő mögül, a copfom lelóg a hátamra és lesütött pillákkal nézem a hintákat. Úgy nézek ki, mint egy gondolkodó rocker.-Menjünk haza.-nyújtja felém a kezét, és felhúz a padról.
Nem vagyok hajlandó elengedni a kezét, és hazafelé először szembesülök valamivel, amivel eddig nem. Hogy szembejönnek velünk tinilányok, akik majd' elájulnak Liam láttán, és elindulnak felénk.
-Maradj mellettem.-susogja.-Ne menj egyedül semerre, Stella.
-Úgy mondod, mintha bántani akarnának.
-Sose lehet tudni, szóval maradj itt.
Zavartan mosolyogva állok meg a háta mögött, miközben mosolyogva üdvözli a lányokat és miközben dedikál kedvesen cseveg velük, majd az egyik lány rám pillant.
-Liam.-mondja bizonytalanul.-Ő tényleg a testvéred?
-Igen.-adja vissza a tollat, és a dedikált papírt. A lány csillogó szemekkel nézi egy darabig, majd újra felnéz.
-Szia.-mosolyodok el óvatosan. 15 éves lehet, talán 2 év különbség sincs köztünk és egyáltalán nem tűnik veszélyesnek sem ő, sem a barátnője. Liam maga mellé húz, miközben aláír még egy papírt, és mosolyogva nyomja a másik lány kezébe.
-Bárcsak rólam is kiderülne ilyesmi.
-Ó, nem!-vágom rá hirtelen.-Ne, borzalmas!
-Liam testvérének lenni?-tátja el a száját, mire a bátyám felnevet mellettem.
-Dehogy, ne értsd félre.-mosolyodok el lágyan.-Csak... ne akard, hogy ennyi év után kiderüljön, hogy örökbe fogadtak és van egy bátyád, akit eddig nem ismertél csak a tévéből.
-De én szeretném, tök jó lenne, ha mondjuk Niall a bátyám lenne, még azt se bánnám ha kiderülne, hogy örökbe fogadtak.
Sosem fogja megérteni ezt, nem is próbálkozok tovább, helyette fényképeket csinálok róluk, majd nagy meglepetésemre tőlem is kérnek képet, felváltva lefényképezik egymást velem és Liam-vel, majd elbúcsúzunk tőlük és tovább állunk.
-Jézusom.-súgom magam elé.
-Ne is gondolkozz ezen.-simít végig a hátamon.-Máshogy látná ezt, ha ilyen helyzetbe kerülne, nem tudja, hogy milyen ez nekünk.
-Azt mondta, nem bánná, ha kiderülne, hogy az igazi szülei eldobták maguktól, ha lenne egy híres bátyja.
-Figyelj, itt nem a helyzeten van a lényeg, hanem a híres rokonon, azon, hogy 1 ember által megismerne nagyon sok más hírességet. Csak egy kislány, nem néz a dolgok mögé...
Csendben maradok, puszit nyom a hajamra és hazaballagunk. Végig azon gondolkodom, engem mennyire nem az érdekel, hogy Liam mivel foglalkozik, valószínűleg akkor is pont ugyanennyire szeretném, és fájna, ami velünk történt, ha csak egy átlagos főiskolás, vagy kiszolgáló lenne valamelyik kávézóban. A legkevésbé sem érdekel, hogy híres, olyan szempontból legalábbis nem.
A fényképezőgépemet szorongatva lépek be Liam előtt, lerúgom a cipőm, bevárom őt, majd szökdécselve indulok el Louis keresésére, hogy megmutassam neki a gépet. A kezemen ide-oda fityeg az apró karkötő, szeretek ránézni, jó érzés, hogy ő is úgy tekint rám, ahogy én őrá. A házban csend van, feltűnően nagy csend.
-Gyere.-fogja meg a kezem Liam. Tudom mi következik, és nem tudok úrrá lenni a kissé gyerekes izgatottságomon, botladozva követem, kinyitja a konyha ajtaját. Az ablaknál el van húzva a függöny, a fekete pultok és szekrények miatt sötét van, csak egy apró gyertya világítja meg Louis arcát, és a körülötte álló másik 3 fiú tekintetét. Egy pillanatig csak állok, majd a gépet óvatosan a pultra helyezem, mielőtt leejteném, és egyszerre sírva meg nevetve fordulok Liam felé és az arcom belefúrom a pólójába.
-Boldog Szülinapot, Hercegnő!-ölel magához, és puszit nyom az arcomra.-Fújd el a gyertyát.
Nevetve fordulok meg, a kézfejemmel megtörlöm a szemeim és egy ideig nézem a tortát. Egyszerű, kerek torta, fehér habbal és apró, marcipán virágokkal meg katicákkal díszítve, viszont a közepén egy cukormáz kép van, az egyetlen olyan kép rólunk, amin mindannyian ott állnak velem. Elfújom a gyertyát.
A konyha egy pillanatra sötétségbe borul, hallom a fiúk egyenletes légzését, Niall felcsukja a villanyt és a maga stílusában megszólal:
-Ugye nem folyt rá a viasz?
Felnevetek, Louis a fejét rázva teszi le az asztalra a tortát, majd átölel, és puszit nyom az arcomra. Újra megtörténik az, ami reggel, egymás közt adogatnak végig, Niall kellemes Horan ölelésben részesít, végigsimít a hajamon és megpuszilja az arcom, majd Harry kezei között találom magam. Széles mellkasához simulok, jobbra-balra mozog velem, majd mosolyogva néz a szemembe, látok benne megcsillanni valamit, aztán csak puszit nyom az arcomra és kissé megpiszkálja a fejemen díszelgő kendőjét.
-Az elején kifejezetten idegesítőnek találtalak, és szerintem te is engem.-szólal meg Zayn, amikor Harry továbbad neki. A csend nehezen telepszik a konyhára, de én felvont szemöldökkel, makacsul nézek vidáman csillogó, gyönyörű, barna szemeibe.-De elég nehéz téged egy idő után nem megkedvelni.
Felnevetek, karjait kitárja és átöleljük egymást, oldalról látom, hogy Liam arcára nyugodt, elégedett mosoly ül ki.
Amikor hátradőlök a kanapén, kezemben egy szelet sütivel, és a fejemet Liam vállára hajtom, életemben először érzem teljesen egésznek magam, hiszen mindenem megvan, ezen a helyen itt van minden, amire szükségem van. A bátyám, a barátaim, Zayn, és süti.

~*~*~
-Menj aludni.-súgja halkan, de közben mégis csókot nyom a számra, és ezzel megnehezíti ezt a kísérletet. A nyakamban ott fityeg egy apró, fehérarany nyaklánc, szív alakú medállal, tőle kaptam, és bár újabb hazugságot von majd maga után, soha nem fogom levenni, és nem rejtegetem Liam elől. 
-Nem akarok.-motyogom.
-Sosem akarsz szót fogadni nekem.
-A barátnőd vagyok, az a dolgom, hogy ellentmondjak.-kuncogok, és az orrom az övéhez érintem. Elmosolyodik, és puszit nyom a számra.
-"A barátnőd vagyok."-szólal meg halkan hümmögve.-Szeretem ezt hallani tőled.
Mosolyogva nézek a szemébe, egyik kezét az arcomra teszi és hüvelykujjával végigsimít a bőrömön, megérinti az alsó ajkam, majd ismét megcsókol. Megborzongok, a karjaiba simulok, a testem teljesen erőtlenné válik. A szívem szaporán ver, biztonságban érzem magam a karjai közt, elgondolkozom azon, hogy az első perc múlva titkoljuk azt, ami köztünk van, és én mégsem éreztem azt egyetlen egyszer sem, hogy valami nem jó így. Egyszer sem voltam boldogtalan mellette, egyetlen percre sem, még akkor sem, ha vitatkoztunk.
-Ugye tudod?-szólal meg halkan, a fejem a vállán pihen, gyengéden simogatom a tarkóját.
Halk hümmögés a válaszom, eltol magától és a szemembe néz. A tekintetem az arcán pihentetem, vonási tökéletesek, a szemöldökének az íve tökéletes, az ajkai, az orra, a szemei tökéletesek, Zayn maga a megtestesült tökéletesség számomra.
-Stella.-szólít meg suttogva.-Stella, én...
-Tudom.-simítok végig puha arcán, most nem borostás, a bőre teljesen puha. Elmosolyodik és belecsókol a tenyerembe.
-Kimondom majd.
-Tudom, Zayn.-csókolom meg, majd szinte az ajkai közé súgom.-Én is szeretlek.
Karjait a derekam köré fonja, kissé magához szorít, percekig gyengéden csókoljuk egymást, puszikkal hinti be az arcom, a tincseimmel játszik, majd elhúzódik és puszit nyom a homlokomra.-Most már menj.
Kiemel az öléből, lábait a szőnyegre helyezi és a kezét nyújtja felém, felsegít, de elvesztem az egyensúlyom és a mellkasának esek.
-Nem változol.-nevet fel halkan.
-Itt akarok aludni veled.-nyöszörgök.
-Holnap.-búgja.-De szerintem most valaki más mellett kell aludnod.
Elmosolyodok, játékosan megérintem a melegítője derekát, elhessegeti a kezem és szigorúan néz rám.
-Eléggé elrontottalak.-jegyzi meg halkan.
-Előtted sem voltam mindig túl jó kislány.
Halkan hümmög, oldalba bököm, majd nekidőlök a falnak és magamhoz húzom. Nehezen válunk el egymástól, valamiért a szobámba megyek, nem pedig azonnal Liam-hez. Benyitok, a földön elszórtan csomagolópapír darabok hevernek, az asztalon, a fotelban és az ágyon pedig az ajándékok, az a rengeteg dolog, amivel Liam ma elhalmozott. Kaptam ruhákat, ékszereket, könyveket, és vett nekem egy új telefont, egy olyat, ami állítólag túlél mindent, átmentek rajta kocsival, kimosták, mindent. Nem véletlenül választhatta ezt nekem, és az ára sem lehetett túl alacsony. Úgy érzem, a kiakadásom jogos volt, de csak mosolygott és azt mondta, "jó érzés, hogy bármit megvehetek neked".
Amikor belépek, szinte azonnal sarkon is fordulok, és halkan benyitok a szomszéd szobába, felém fordul, kinyitja az egyik szemét, majd felemeli a takarót és én bebújok mellé. Boldog vagyok, merem kijelenteni, hogy határozottan ez eddigi életem legszebb napja, végre teljes az életem, mindenem megvan, amire szükségem van. Zayn, a fiúk, és legfőképpen Liam.

27 megjegyzés:

  1. Csak magamat tudom ismételni: ismét egy tökéletes rész :) Kíváncsi vagyok, hogy Liam hogy tudja majd meg.

    VálaszTörlés
  2. Annyira , de annyira aranyos egy rész lett.
    Miközben olvastam , olyan érzésem volt , mint aki fejen dobtak vattacukorral és ez annyira jó.
    Szóval egyértelműen jó lett.

    VálaszTörlés
  3. Allons-y! (Bocs megszokott köszönés, vedd sziának...)
    Eddig nem írtam megjegyzést de most eljött az idő hogy kifejezzem mennyire imádom a blogod! Zayn és Stella nagyon cuki páros és a többi karakterben sem csalódtam. Mindenkit így képzeltem el valósan is, és ezért olyan jó a történeted. Csak hab a tortán hogy egy Briliáns író vagy!Én Whovian vagyok(Doctor Who fan), nem Direktioner de ez a blog az amit olvasok egyedül és 1D-s. :) További sok sikert! xxOneWhovian

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon köszönöm, örülök, hogy tetszik! :) <3

      Törlés
  4. ÓÓÓÓ! Nagyon jó lett! Zayn és Stella <3 A kedvenc párom az összes blog közül, amit olvasok. Élőben pedig Zerrie <3 Imádom ezt a részt is. Zayn olyan aranyos,hogy ilyen kis félénken bánik "SZERETLEK" szóval.
    Nagyon várom a következő részt!

    Ui: A névtelen komizóval ne törődj és ügyesen visszavágtál neki! :)

    Ui2: A sok blog közül ,amit olvasok ez a kedvencem és mindig ez marad. Ez az a blog, ami miatt mindig annyira várom a csütörtököket. Csütörtökönként pedig várom, hogy hetedik órámról kicsöngessenek és alig várom, hazaérjek és olvashassam a blogokat. :)

    VálaszTörlés
  5. Istenem de édes lett!! Ne törődj a névtelen rosszindulatú komizókkal..Nem érnek annyit!! Szeretlünk Nessa!! :) <3 x

    VálaszTörlés
  6. Szerintem ez lett az egyik legszebb és legjobb rész :) Engem teljesen magával ragadott és meghatott :') Csodásan írsz! Gratulálok és csak ügyesen tovább!

    VálaszTörlés
  7. Drága Nessa!
    Ez a rész asdfjkjáasjdk lett. :) Annyira aranyos Liam, hogy így odateszi magát. Louis és a barátságkarkötő <3 És bevallom, mivel Harry egy kicsit közelebb áll a szívemhez (ez nem azt jelenti, hogy a többieket nem szeretem, mert mindegyiküket imádom) örültem ennek a kendős ügynek, ami amúgy nagyon jól áll Harry-nek. :) Szerintem ez a rész nagyon jó lett, én is szeretnék egy ilyen szülinapot... :D Egyébként pedig ne foglalkozz a névtelen-gonosz-manókkal, mert te valami eszméletlenül jól írsz, amit minden blogodban érzek és imádok. A végére csak annyit, hogy természetesen és is örülnék ha Liamnek és a többieknek bevallanák, hiszen akkor nem kellene bujkálniuk és felvállalhatnák a kapcsolatukat. Persze ez a te döntésed és mivel én rajongok a blogodért ezért így is, úgy is végig olvasom és ha nem baj, már megvan az első rendszeres olvasód a következő blogodra. :) <3 Ne haragudj, hogy kicsit hosszú lett, de szerintem egy ilyen tehetséges írót érdemes megdicsérni.
    Bogi<3

    U.i.: A rövid kis véleményeimet pedig csak azért írtam le, mert mindig így írok kommit. XDXD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bogi!
      Nagyon szépen köszönöm! <3
      Soha nem mondtam, hogy nem fog kiderülni, de addig még vannak ötleteim. :) Dehogy baj, nagyon örülök neki! <3

      Törlés
  8. En vok a nevtelen komizo! MONDTAM SZERETEM A BLOGODAT! csak kicsit unalmas és szeretem kifejezni magam! nem hazudok, a velemenyemet ugye jelentem,ki ahogy igazabol gondolom! rengeteg reszhez komiztam NEVVEL IS mind pozitiv volt kiveve az utolso! nem szeretek hazudni az embernek! erted? azert jelentem ki a velemenyemet hogy legyen egy onkritikad :) <3 mikor a blogodhoz azt irtad hogy hagyjunki beken a kerdezgetesekkel NAGYON megbantottal! de mind1 ,most end vok a rosszkislany aki ''bunkozik'' (kijelenti a velemenyet) egy szoval se mondtam hogy nem tetszik a blogod!
    csak tisztazni akartam a dolgokat puszikaa ;*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értem, és nem is a negatív véleménnyel van a problémám, hanem azzal, ahogy ezt közölted velem, "legalább lebukhatnának és abbahagynád a blogot" igazad van, ebből tényleg azt szűröm le, hogy szereted.
      Tudod, önkritikán kívül másom nem nagyon van, és én elfogadom a kritikát, de az a komment nem tekinthető annak. Olvasd vissza néhányszor és mérlegeld azt, neked hogyan esett volna, ha ilyet írnak.
      Jézusom, az 9 héttel ezelőtt volt, és egyáltalán nem vagyok köteles magyarázkodni, kiakadtam, te nem szoktál? Nem ellened szólt, hanem mindenkinek, és nem azt mondtam, hogy hagyjatok békén, hanem azt, hogy ne zaklassatok azzal, hogy "mikor lesz már rész?" és hasonlók. Nem is értem miért magyarázom meg ezt itt, amikor oda leírtam, hogy mi a bajom. Engem is szoktak NAGYON megbántani.

      Törlés
    2. azt mondtam hogy abbahagyod a blogot!!! nem aztec hogy hagyd abba aztec irtad kid hogy mar csak nemtom hanyresz van ezt montam ;*

      Törlés
  9. Nessa:)
    Azt hiszem kijelenthetem, hogy ez a rész Perfect *-*
    Annyira aranyos és cuki rész lett ;)
    XoXo

    VálaszTörlés
  10. Hany eves vagy? :)

    VálaszTörlés
  11. Szia. Mint mindig ez a rész i nagyon jó volt!!! Nagyon tehetséges író vagy. :) Vároma kövi részt! :D

    VálaszTörlés
  12. Jól megmontad annak hülyének! Szerintem tökéletes a blogod és remélem tényleg fogsz új blogot indítani. Már most előre is tudom hogy úgyan olyan jó lesz mint a többi azért írom ilyen későn mert az angel és ennek a blogod végét olvastam el többször!
    Ui. Ne is foglalkozz szerintem az ilyen sügérekkel mert csak féltékenyek rád mert nem tudnak ilyen csodálatos,tökéletes,titokzatos blogot indítani!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem mindenkinek tetszhet minden, de szerintem ezt kulturáltabban is kifejezhette volna. Köszönöm szépen! :) <3

      Törlés
  13. Nagyon jó !!!!!!!!! Nekem ez a rész tetszet a legjobban szerintem tők jol írsz várom a kövit :)

    VálaszTörlés
  14. Imádtam mint mindig !!<3 Nagyon jó volt! Siess a kövivel! Jól megmondtad neki és igazad van bár én is 14 vagyok!!:)))xx B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne érts félre, semmi gondom a 14 évesekkel, sőt, de néhányan még nagyon buták ilyenkor, és nagyon menőnek érzik magukat, ha névtelenül kritizálhatnak másokat. Nem akartam ezzel megsérteni senkit sem.
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :)

      Törlés