2014. február 13., csütörtök

42.rész Ki mellett van a helyem

~Zayn Malik~

A szemeim majd' leragadnak, a telefonom ismét szüntelenül villog, rezeg, megunom, lassan kezdem ezt az egészet megunni, ma éjjel már harmadjára rázom le ezt a pasast, és egyszerűen képtelen békén hagyni. Forgolódok, hánykolódom az ágyamban, próbálom nem felébreszteni Stella-t, szegénykém annyira elfáradt ezen a héten, hogy nem vesz észre semmit a sziszegő telefonálgatásaimból. Perrie folyamatosan bocsánatkérő üzeneteket küld, képtelen vagyok ezt tovább elviselni, ujjaim a takaróba mélyednek, igyekszem nem felkapni a telefonom és földhöz vágni.
-Zayn?-hallok egy fáradt hangot. Közelebb bújok hozzá, az arcom a válla és nyaka közti részbe fúrom, érzem, hogy azonnal lenyugodok. Felém fordul, karjaival átölel és végigsimít a tarkómon.
-Nem akartalak felébreszteni.-motyogom.
-Mi a baj?-elhúzódik, és hunyorogva néz rám, a telefonom ismét felvillan, gyönyörű szemeit a készülékre vezeti és nagyokat pislog.-Zayn, ugye ez nem az, amire gondolok?
-Nem tudom, hogy most mire gondolsz.-vallom be halkan.-Kérlek, ölelj át.-gyerekesen próbálom visszahúzni magamhoz, az arcom elrejteni a vállában és magamba szívni az illatát. Halálosan fáradt vagyok, a szemeim égnek, mégis képtelen vagyok aludni.
-Vedd fel.
-Már felvettem, háromszor.
-Akkor vedd fel, és mondj igent.
-Nem.-vágom rá.-Nem, akkor inkább nem alszok.
-Kérlek, Zayn.-ül fel, és a kezébe veszi a telefonom. Próbálom elvenni tőle, de az ujjait erősen kulcsolja köré. Az arcomat nyögve nyomom a combjához, végigsimít a hajamon és hallom, ahogy azt mondja, nem lesz semmi baj.-Vedd fel, Zaynie, csak hallgasd végig, ha végképp nem akarod ezt, holnap mindenkinek elmondjuk, hogy te és én...
Ahogy becéz, és közben a tarkómon lévő apró hajszálakat piszkálja, hirtelen lenyugodok, veszek egy nagy levegőt és a telefonért nyúlok.
-Nem akarod, hogy mindenki megtudja.-mondom halkan.
-Egyszer úgyis megtudnák.
-Egyszer.-morgom bosszúsan.-Gyűlölöm ezt, Stella, nem bírom tovább.
-Vedd fel.-bújik hozzám.-Minden rendben lesz.
Hiszek neki, és felveszem, de semmi nem jön rendbe, sőt, csak rosszabb lesz és menthetetlen.
-Ha nem vállalod el, 15 percen belül egész Amerika megtudja, hogy drogozol és megerőszakoltad Liam ártatlan húgocskáját, akit azóta is zsarolsz.-bumm. Hevesebben veszek levegőt, az ujjaim görcsösen fonódnak Stella apró kezei köré, ez az ember nem tud semmiről, mégis megtalálta a gyenge pontom. A telefonom túl hangos, Stella mindent hall.
-Szemétláda.-sziszegem.
-Tik-tak, ketyeg az óra.
-Zayn.-szorítja meg a kezem. A szemei nagyra nyíltak és furcsán csillognak, lepillantok az egymásba fonódó ujjainkra és rögtön látom, hogy túl erősen fogtam a kezét.-Zayn, szeretsz engem?
Ezzel vesztek el mindent, elfelejtem, hogy a vonal végén egy tetű a válaszom várja, és gondolkodás nélkül vágom rá:
-Igen.
-Ugye nem is volt nehéz?
Kikapja a kezemből a telefont, még mielőtt bármit is mondhatnék, az ágy szélére dobja, majd ajkait az enyéimre nyomja és végigsimít a fejemen. Képtelen vagyok nem visszacsókolni, egyik percről a másikra az arca nedves lesz, de nem húzódik el és azt sem engedi, hogy én elfordítsam a fejem. Végül mindkét kezem az arcára teszem és úgy tolom el magamtól, arcát a nyakamba fúrja és mindkét kezével magához ölel.
-Nem kellett volna ezt csinálnod.-szólalok meg, a hangom dühösnek hat, de igazából elkeseredett vagyok. A vállai megrázkódnak, azonnal lenyelek minden bennem tomboló érzelmet ezzel kapcsolatban, tulajdonképpen itt nem is rólam van szó, hanem róla. Nem csak nekem lesz rossz ez az egész, hanem legfőképp neki. Gyengéden tűröm el tincseit az arcából, az álla alá nyúlok és felemelem a fejét, ajkai megduzzadtak, néhány hajszál az arcához tapad.
-Nem hittem volna, hogy ennyire szar érzés lesz.-alig hallom a hangját, szomorúan elneveti magát és a szemembe néz, miközben végigsimít az arcomon.-Olyan érzés, mintha odaadtalak volna valakinek.
A telefonom ismét rezegni kezd, ezúttal Perrie számát adja ki.
Kimászik az ölemből és felém nyújtja, a kezénél fogva húzom magamhoz, miközben elhúzom a kis zöld ikont, úgy helyezkedek, hogy ő is halljon mindent, hogy tudja, nem hazudnék neki soha.
-Zayn! Úristen, ne haragudj, úgy sajnálom! Nekem semmi közöm ehhez, esküszöm, nem én találtam ki, próbáltam lebeszélni róla miután azt mondtad, túlléptél ezen, de nem ment. Ez az ember hajthatatlan, kegyetlen, hasznot akar húzni belőlünk, és ha nem tetszik neki valami, zsarol.
-Megtapasztaltam.-mondom halkan.
-Mit mondott?-kérdezi fojtottan.
-Elterjeszti rólam, hogy drogozok, zsarolom a barátnőm és megerőszakoltam.
-Jézusom, neked barátnőd van!-pánikol, és a hangján hallom, hogy mindjárt elsírja magát.-Beszélhetnék vele? Kérlek, Zayn, csak szeretnék tőle is bocsánatot kérni, én nem akarom ezt.-magam előtt látom, hogy hevesen rázza a fejét.
-Hallja. Most tegyük le, kérlek.
Nem várom meg a válaszát, kinyomom, azzal együtt kikapcsolom a telefont és olyan messzire hajítom tőlünk, amennyire csak tudom anélkül, hogy összetörne. Valahol a szobám közepén landol a szőnyegen. Elgondolkozok azon, hogy kiveszem a kártyám és kettévágom, majd eszembe jut, hogy azzal már nem érnék el semmit...
Elkeseredetten, húzom magamhoz Stella-t, már nem sír. A takarót magunkra húzom és az arcom belefúrom a hajába, ezt az estét életem legrosszabb éjszakái közé fogom sorolni. Nevetséges ez az egész.
Felém fordul, megdörzsöli a szemeit és arcát a mellkasomhoz nyomja.
-Haragszol?-kérdezi halkan. Végigsimítok a haján és nemet intek a fejemmel, nem haragudhatok rá, igent mondtam volna, valahogy elérte volna az a pasi, hogy beleegyezek. Jobb ez így, durvább is lehetett volna.-Kérhetek valamit?-emeli fel a fejét és a szemembe néz, megint csak bólintok, és a hüvelykujjammal végigsimítok az arcán.-Ha, úgy érzed...
-Ne is folytasd.-hunyom be a szemeim.-Ez nem fog megtörténni.
-Ha majd úgy érzed, szereted őt, kérlek, mondd meg nekem.
-Rendben, de ez nem fog megtörténni.-ismétlem.-Nem szeretem, nem fogom megcsókolni, nem ölelem meg úgy, ahogy téged szoktalak, megfogom a kezét és vigyorgok, mint a vadalma. De semmi több, díjátadókon meg hasonlókon kívül még csak nem is fogok vele találkozni. Stella, nem akarom, hogy amikor együtt vagyunk rajta járjon az eszed, én már nem szeretem Perrie-t, nem érzek iránta semmit.
A mosolyából tudom, hogy nem győzöm meg, és nem hiszi el, szinte azt hiszem, elengedett engem, azt hiszi, hogy újra beleszeretek majd Perrie-be, de ez nem lesz így, már nincsenek kételyeim azzal szemben, hogy kit szeretek, és ki mellett van a helyem.

~Stella Starlight~

Amikor reggel felébredek a saját ágyamban, úgy érzem magam, mint a mosott rongy, és egy ideig azt hiszem, ezt az egész hülyeséget csak álmodtam. Nem kelek fel, a fejem a párnába süpped, arra gondolok, mennyire nem így kéne ébrednem ma. Hiszen ma lesz a koncert, és még sincs kedvem menni, az egész élethez nincs kedvem. Hát, 3 nappal ezelőtt jobban indult a 17. életévem.
Bámulom a plafont, próbálok nem gondolni semmire, de a gondolataim minduntalan azon pörögnek, hány napig lesz még az enyém Zayn. Hetek, napok, órák vagy percek? Dühös leszek, rájövök mit kell tennem, és ezzel együtt fel is kelek és mosollyal az arcomon sétálok le a lépcsőn. Nem fogom hagyni, hogy bárki is elvegye tőlem őt, legyen az Perrie Ártatlan Edwards, vagy egy seggfej menedzser.
-Szia.-köszön rám Harry, a magabiztosságom eddig a pillanatig tart, megpördülök és a karjai közé bújok, bárki mással futnék össze, valószínűleg ugyanígy reagálnék, ebben az esetben Harry az áldozat. Felnevet, végigsimít a hátamon, valószínűleg arra számít, mindjárt elhúzódok, de ez valamiért nem megy.-Ölelkezős nap?-kérdezi viccesen.
Halkan hümmögök, karjait körém fonja, jól esik az ölelése, ő olyan ölelgetni való fiú.
-Stella.-motyogja halkan.-Van valami baj?
Észbe kapok, összeszedem magam és rámosolygok, majd elengedem és arrébb lépek.
-Nem, nincs, miért?
-Hát,-túr a hajába.-csak általában nem szoktál ölelgetni engem.
-Harry!-háborodok fel, és újra átölelem.-Ez nem igaz, igenis szoktalak!
Halkan hümmög, puszit nyom a hajamra és elereszt, mosolyt küld felém, de valamiért nem érzem őszintének, a szemei karikásak.
Követem őt, úgy tűnik, mi keltünk fel utoljára, mert mindenki a nappaliban van, reggeliznek, és Zayn a reggeli újságot bújja, az asztalon több példány is van, sírógörcsöm lesz, amikor meglátom a címlapot Újra együtt a népszerű sztárpár.
-Szia!-pattan fel Liam, elmosolyodok, a karjai közé bújok és az arcom elrejtem a pólójában. Azt kívánom, bárcsak elveszhetnék ebben a fehér, testvér illatú anyagban.-Álmos vagy?-kérdezi gyengéden, és végigsimít a hajamon.
Aprót bólintok, felhúzom a lábaim, a pillantásom összeakad Louis kék tekintetével, dühösnek tűnik, a szemei villámokat szórnak Zayn felé. Piszkálni kezdem a tőle kapott karkötőt, lehunyom a szemeim és elveszek Liam karjai közt, úgy érzem, mikor vele vagyok nem történhet velem semmi rossz. Az egyetlen ember, akinél így érzek. Tenyerét a homlokomra teszi, kinyitom a szemeim és értetlenül pislogok rá.
-Sápadt vagy.-mondja halkan.-Rosszul érzed magad?
-Nem.-válaszolok halkan.-Csak álmos vagyok.
-Felmenjek veled?
-Nem tudom.-motyogom.-Louis?
-Liam?-pillant rá.-Nem baj?
-Menjetek.-mosolyodik el.-De Stella, ha baj van...
-Nincs.-rázom a fejem, és mosolyra húzom a szám. Louis egyik kezét a derekamra teszi és közelebb húz magához, igyekszek a szokásos, ruganyos lépteimmel felszaladni a lépcsőn, de inkább csak vonszolom magam. Képtelen vagyok nevetni és ugrálni, leginkább most földhöz vágnám magam és sírnék. Ahogy belépünk a szobámba legszívesebben az ágyra vetném magam, ehelyett nyugodtan leülök, felhúzom a lábaim és a nyakamig húzom a takaróm.
-Mi ez a cikk, Stella?-kérdezi fojtottan.-Tegnap még semmi ilyesmi nem volt.
-Tegnap még nem volt újra Zerrie.-motyogom, az állkapcsa megfeszül, az ujjai megmerevednek, bármelyik pillanatban felpattanhatna.-Történt valami, amiről én nem tudok? Esetleg te sem tudsz róla?
-Nem.-rázom a fejem.-Mármint, én tudok róla.-szemei elkerekednek, a száját szólásra nyitja de beszélni kezdek.-Tudod, volt az a cikk, szóval akkor Perrie menedzsere akart vele találkozni, előállt azzal, hogy ők ketten újra legyenek egy pár, de csak a kamerák előtt.-a szemöldöke a magasba szalad, máskor nevetnék az arckifejezésén, most viszont egyáltalán nem vagyok vicces kedvemben.-Nemet mondott, de a pasas hívogatja, tegnap éjjel felébredtem arra, hogy mocorog és hánykolódik, a telefonja rezgett és villogott a sötétben, megkértem, hogy vegye fel, a csávó pedig megzsarolta azzal, hogy ha nem egyezik bele, 15 percen belül egész Amerika megtudja, hogy drogozik, és megerőszakolta Liam ártatlan kishúgát, akit azóta is zsarol. Louis, nem tudom, hogy el szabad-e mondanom ezt neked...
Szinte hozzám vetődik, a karjaiba zár, az arcom a pólójába temetem, nem kezdek sírni, gyengéden simogatja a hátam, viszont egy jó darabig nem szólal meg.
-Fogalmam sincs, hogy mit lehetne tenni.
-Semmit.-mondom halkan.-Nézem, ahogy a barátomat kihasználják, és közben azon aggódok, mikor jön rá, hogy nincs szüksége rám.
-Ne mondj ilyet!-csattan fel, de még mindig suttog.-Ne is agyalj ezen, kislány, mert nem fog megtörténni, Zayn szeret téged, nem fog elhagyni még Perrie miatt sem.
A szemeim ezúttal ellepik a könnyek, homályos tekintettel nézek rá, kinyitom a szám, a hangom iszonyatosan remeg és olyan, mintha nem is én beszélnék.
-De annyira félek tőle.
-Stella, talán könnyebb lenne nektek, ha most már elmondanátok Liam-nek.-simít végig a hajamon.-Tudom, hogy félsz tőle, és azt is, hogy Liam igenis kiakad majd, de sok minden megoldódna.
-Utálni fog.-dörzsölöm meg a szemem.
-Nem, nem fog.-húzódik közelebb hozzám.-Megérti majd, és elfogadja, hidd el, hogy sokkal jobb lenne nektek, talán ez a Perrie dolog is megoldódna.
-Ez csak nehezíti.-szipogok.
-Ne sírj már.-ölel át.-Annyira rossz így látni téged, még akkor sem sírtál, mikor szakítottak veled.
-Ha csak negyedannyira szerettem volna Eric-et, mint Zayn-t, tomboltam volna, de az nyomába se ért ennek.
-Ha ezt hallaná.-mosolyog.-Ő is szeret téged.
-Sosem mondja ki.-simítom el az arcomból a ráragadt hajszálakat.-Annyira aranyos.-nevetem el magam.-Ahogy próbálkozik, de csak tátog, múltkor azt kérdezte, hogy tudom-e, először nem értettem, aztán megpróbálta kimondani.
-Nehezen fejezi ki magát, de majd kimondja.-hüvelykujjával megtörli az arcom, és igazgatni kezdi a hajam.-Boldog veled, Stella, fogadd el ezt és ne aggódj Perrie miatt. Amikor suliba vagy nem találja a helyét és zombi fejjel úgy mászkál fel-le, mint aki megőrült, amikor hazaérsz megnyugszik, csak rád néz és teljesen megváltozik, ezt nem tudja titkolni. Nem tudom mikor nézett így valaha is Pezz-re, pedig őt is szerette.
Elgondolkozok azon, hogy csak azért mondja ezt, mert barátok vagyunk és meg akar vigasztalni, de Louis még sosem vert át engem, így nem tudok mást tenni, minthogy szégyenlősen piszkálom a takaróm.
-Gyerünk, Stella.-bök oldalba.-Ne gondolkozz ezen, ma lesz a koncert!
-És holnap elmész.-húzom keserű mosolyra a szám.
-Bármikor beszélhetünk majd.-nyom puszit az arcomra.-Csak megcsörgetsz és azonnal visszahívlak.
Csak mosolygok, legbelül viszont rettegek attól, hogy mi lesz, ha nem lesz itt Louis, akihez átrohanhatok, ha van valami bajom, elmondhatom neki a nagy semmit, a suliba történt, de valahogy majd átvészelem azt a két hetet, megpróbálom nem zaklatni a hülyeségeimmel, elvégre pihenni mennek.
Elég lassan telik a nap, nem csinálok semmit, miután összeszedem magam lemegyek és megreggelizek a srácok közt, Zayn folyamatosan a laptopját nyomkodja, elég ritkán szólal meg és hatalmasakat pislog, a szemei karikásak. Egy darabig mesét nézek, aztán felmegyek a szobámba és olvasok, most először nem találom a helyem, és Zayn egyszer sem szökik be hozzám. Délután 6-kor készülődni kezdek, tűkön ülve vártam ezt a napot, és most mégis nehezemre esik kiválasztani a ruhákat, megfürödni és normális külsőt készíteni magamnak. Rossz napra tették ezt a koncertet, de abban reménykedek, hogy talán rövid időre kicsit jobb kedvem lesz.
Mintás leggings-ben és fangirl - Bruno Mars arcával díszített - pólóban csörtetek le a lépcsőn, a frufrum púposan felcsatoltam és a copfom minden lépésemnél jobbra-balra mozog. Elég ritkán fektetek ennyi figyelmet a sminkemre, a szemeim füstösek, az ajkaim rózsaszínen csillognak, a bőröm makulátlannak néz ki, és nem látom ebben az arcban önmagam, de határozottan jól nézek ki, és ez a lényeg, nem az, hogy én jól érzem-e magam így. Nincs lent senki, így visszafordulok és úgy döntök, néhány percre megengedem magamnak, hogy bemenjek Zayn-hez. A legjobb pillanatban lépek be, csak egy szűk, fekete nadrágot visel, karjain megfeszülnek az izmok, miközben nyújtózkodik és a felső polcon, a pólói közt turkál. Végül elvesz egy szürke, tipikus Zayn-es pólót, amin olyan minták vannak,  mint amiket ő is szokott rajzolni. Belebújtatja a kezeit, majd megfordul, mielőtt áthúzná a fején, és leereszti a kezeit.
-Szia.-húzza mosolyra a száját, felveszi a pólót és közelebb lép hozzám. Bizonytalanul hajol le, és nyom csókot az ajkaimra. Miután elhúzódik egy darabig csendben fürkészi az arcom, ujjaival a copfom piszkálja.-Jól vagy?
Bólintok, nekidőlök az ajtónak és magamhoz húzom az arcát, elől beletúrok a hajába és az egész testemmel hozzá simulok. Úgy csókoljuk meg egymást, mintha 2 perc múlva örökké elszakítanának minket, csókunk heves, akaratos és ugyanakkor ragaszkodó, én egyre többet akarok, ő meg azt próbálja elhitetni velem, hogy nem fog elbizonytalanodni. Egy pillanatra elhiszem.
Homlokát az enyémnek dönti, szemeit csukva tartja, egy ideig megbűvölten figyelem hosszú szempilláit, kezem borostás arcán pihen, végigsimítok rajta és az orrommal óvatosan megbököm az övét.
-Sajnálom.-súgja, akkor még nem tudom, mire érti.
-Nem a te hibád.-bújok hozzá.
Sóhajtva enged el, ad egy puszit a számra, majd a hajába túr, én pedig megfordulok, viszont mielőtt kilépnék még megfogja a kezem. Hátam a mellkasához simul.
-Szeretném, ha jól éreznéd magad ma este.
-Én is.-mosolygok rá, elengedi a kezem és végigsimít a derekamon.
-Te leszel a leggyönyörűbb ezen a koncerten.
Felé fordulok, lábujjhegyre állva ismét megcsókolom, majd kimegyek a szobájából, imádkozom azért, hogy ne ütközzek bele senkibe. A szívem hevesen ver, az arcom valószínűleg kipirult, ilyen helyzetben lenni vele nem kíméli túlzottan a szívem.
-Stella.-hallom magam mögül Niall hangját. Megfordulok, és rámosolygok a szőke fiúra. Királykék ülepes nadrágot és fehér pólót visel, haját felzselézte, kék szemeivel néhány másodpercig áthatóan fürkész, majd elmosolyodik.-Csinos vagy.
-Köszönöm.-tűröm egy elszabadult tincsem a fülem mögé.-Te is jól nézel ki, Niall.
-Én, öhm,-hümmög.-azt szerettem volna kérdezni, hogy a koncert után esetleg, mi...
-Niall, kölcsönadnád a hajzseléd, kérlek?-tárul ki Zayn szobájának ajtaja, nagyokat pislogok, míg ő nekidől az ajtónak és mosolyogva néz a szöszi fiúra, aki zavartan elkapja a tekintetét.
-Hát persze.-motyogja, és megfordul, visszamegy a szobájába. Zayn szemei szikrákat szórnak, ajkát összeszorítja, az ujjai elfehéredtek, annyira ökölbe szorítja a kezét.
-Ezt most miért csináltad?-kérdezem fojtottan.
-Randira akart hívni.-sziszegi, és rám kapja a tekintetét.
-Honnan veszed ezt? Csak kérdezni akart valamit, Zayn!
Niall kijön a szobájából és Zayn kezébe nyomja a hajzselét.
-Köszi.-mosolyog rá kedvesen, mintha semmi nem történt volna az eltelt fél percben.-Mindjárt visszaadom.
Becsukja az ajtót, és ismét kettesben maradok Niall-vel.
-Mit akartál kérdezni?-mosolygok rá.
-Nem fontos.-rázza a fejét, és eltűnik a szobájában.
Nagyot sóhajtok, az arcom egy pillanatra a tenyerembe ejtem és nekidőlök a falnak, magamban elszámolok tízig és habozok, hogy Louis-hoz vagy Liam-hez rohanjak be, végül a bátyám mellett döntök. Halkan kopogok, majd benyitok, éppen a cipőjét húzza, mostanra már teljesen elment a kedvem az egész koncertről, legszívesebben befeküdnék az ágyába, és a mellkasához bújva elaludnék. Az ő karjaiban valahogy minden könnyebb, talán azért, mert nem tud semmiről, nem áll senki pártjára és csak én érdeklem, az, hogy épségben legyek.
-Szépségem.-mosolyodik el, és feláll. Puszit nyom a homlokomra és magához ölel.-Gyönyörű vagy, Stella.
Hozzábújok a mellkasához, végigsimít a copfomon és néhány másodpercig ölelkezünk.
-Minden rendben? Annyira fura voltál egész nap, mi a baj?
-Nem tudom.-hajtom le a fejem.-Én csak...
Megfogja a kezem és az ágyhoz húz, leül, és az ölébe húz, nem úgy, ahogy Zayn szokott. Liam úgy tart, mint egy kisgyereket, akinek szüksége van valakire, veszek egy nagy levegőt és próbálom kibökni, amit egy ideje már tudnia kellene, de nem megy, már megint nem megy. Annyira szánalmas vagyok.
-Csak egy kicsit fáj a hasam.-bököm ki. Ekkora hatalmas, ciki hazugságot...
-Ó.-pislog zavartan.-Van a konyhaszekrényben görcsoldó, ha nem vagy jól nem muszáj mennünk.
-Szerinted kihagynám ezt a koncertet ilyesmi miatt?-szalad össze a szemöldököm.
-Sejtettem, hogy ezt fogod mondani.-mosolyodik el.-Menj, vegyél be, nehogy emiatt rosszul érezd magad a koncerten.
Kimászok az öléből, persze igazából nincs semmi ilyen bajom, de azért lemegyek a konyhába és kiveszek a hűtőből egy üveg vizet, lassan belekortyolok és megiszom a feléig.
Paul visz minket a stadionig, és a koncert alatt ő is velünk lesz, hogy vigyázzon ránk, annak ellenére, hogy VIP jegyesként nem a tömegben fogunk állni. Lassan feloldódok, Eleanor-val fecsegek a kedvenc énekesemről, lassan úrrá lesz rajtam az izgatottság, elvégre egy Bruno Mars koncertről van szó.
Az arénához érve elkerekednek a szemeim, emberek százai állnak sorba, énekelnek, néhányan jegyeket próbálnak szerezni, és páran a nyakukat nyújtogatják, hátha megpillanthatják valahol a sztárt. Fogalmuk sincs róla, hogy mi is itt vagyunk, szeretném, ha ez így is maradna. Viszonylag észrevétlenül jutunk be az épületbe, elfoglaljuk a helyünket, az izgalom úrrá lesz rajtam és akárhányszor valami hang jön a színpad felől, felugrok és kis híján visítani kezdek. Az aréna megtelik emberekkel, majd lekapcsolják a fényeket és csak a színpad marad kivilágítva. Érdeklődve viselem el az elkövetkezendő fél órát, amíg az előzenekar játszik, majd ismét várni kell. Észreveszem, hogy Zayn az egyik fülét befogva hadar a telefonjába, majd mond valamit Harry-nek és feláll.
Talán csak a mosdóba megy, vagy vesz egy üdítőt, esetleg szüksége van egy kis friss levegőre, habár Niall pánikbeteg és neki semmi baja. Biztos, hogy vásárolni megy.
Az ujjaim tördelem, a reflektorokat ismét lekapcsolják, egy hang zengi be az arénát:
-Moonshine Jungle.
Kedvenc énekesem hangjára felpattanok és amennyire a torkomon kifér visítani kezdek, ezzel egy időben pedig megpillantok Zayn mellett egy szőke hajú lányt. Úgy érzem, menten megfulladok, végignézem, ahogy mindenki mosolyogva üdvözli és elfelejtkeznek arról, hogy ez az én estém. És nem, nem az zavar, hogy helyettem ez a lány van a középpontban, hanem az, hogy ez a lány az ÉN barátom kezét szorongatja. Nem vagyok hajlandó megölelni, figyelmen kívül hagyom és könnyes szemekkel bámulom a Bruno Mars-t. Liam előtt sem kell most titkolóznom, azt hiszi, amiatt sírok, mert élőben látom és hallom a kedvenc énekesem. Holott most ez érdekel a legkevésbé. Amikor Liam átölel a tekintetem találkozik Zayn bűnbánó, szomorú pillantásával, néhány percre fogva tartja a pillantásom és némán bocsánatot kér.  Iránta nem érzek haragot, hiszen de nem ölelem meg Perrie-t, mert félő, hogy azzal a lendülettel letépném őt a barátomról.

19 megjegyzés:

  1. Hu! ez nagyon jó rész volt! Ahhhw.... :D
    Már várom a jövő hét csütörtököt! :)
    xxOneWhovian

    VálaszTörlés
  2. Juuujjj!!! Nagyon jó! :D Igen kb én is éreztem már ezt az érzést mint Stella és nagyon szar. De a rész az eszméletlen! Imádom! De várom már a kövi részt!! jujj!! ^^

    VálaszTörlés
  3. Ne már! Miért fogadta el? :(
    Remek rész lett, mint mindig :) <3

    VálaszTörlés
  4. Nessa!
    Komolyan mondom, hogy az eddig olvasott blogok közül a tiéd fogott meg a legjobban. A befejezett blogjaidat 5x olvastam újra. Egyszerűen nem lehet megunni. Nagyon szép és sokszínű a szókincsed ami a jól kitalált történet mellé hatalmas élvezetet ad. Erről a részről csak annyit szeretnék mondani, hogy fantasztikus lett. Nagyon tetszik Liam gondoskodása és Louis törődése. Niall-t pedig sajnálom, ahogy Harry-t is. Egy szó mint száz fantasztikus vagy. Ez a legmegfelelőbb szó. Köszönöm, hogy megajándékozol minket a tehetségeddel. További sok sikert és boldogságot kívánok neked!!! ;) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága! <3
      Istenem, mennyire édes vagy! Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy így gondolod! <33

      Törlés
  5. jajjjj szegeny Stella :(( Zayn mikor mobdja mar ki hogy szereti? annyira szugsege lenne ra es megsem..a menedzsert meg megfojtanam.ilyen taplot

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán majd egyszer sikerül kinyögnie. ;)

      Törlés
  6. Úristen! Az egész részt végig izgultam. Egyszerűen nagyon jó lett. Könnyeztem, mosolyogtam, átéreztem, Nagyon nagyon Jó volt. Kíváncsi vagyok mi lesz Stellával és Zayn-nel. <3

    VálaszTörlés
  7. Szia Nessa!


    Nagyjából 20 perce bámulom ezt a kis ablakot, és egyszerűen nem tudom, mit írjak. Szinte már mindent tudsz, amit gondolok a blogodról. Tökéletes, színvonalas, én nagyon szeretem.

    Ez a fordulat viszont..jesszus, most nagyjából úgy érzem magam, mint akit leöntöttek hideg vízzel. Erre csak azt tudom mondani, hogy zseniális. :) Sosem gondoltam volna, hogy ilyen irányba fog haladni ez a bulvár-sztori, de nekem tetszik.


    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon örülök, hogy tetszik. Aranyos vagy, köszönöm szépen! <3

      Törlés
  8. Nessa:)
    Milyen egy szemét ez a menedzser :@
    Szegény Stella, bár Zayn-t is megértem, nem könnyű neki sem..
    Kiváncsi vagyok mikor fogja Liam megtudni, és hogy Harry és Niall hogy fogják fogadni a hírt hogy Zayn és Stella együtt van :)
    Kövit akarok!!
    Best Blog <3
    XoXo

    VálaszTörlés
  9. Miért nem kapcsolja ki a mobilt?

    VálaszTörlés