2013. október 17., csütörtök

25.rész Megőrültél?

Helloo! :)
Hosszú idő után végre tudtam írni egy olyan részt, amivel hellyel-közel meg vagyok elégedve. A hét első felében beteg voltam, csak szerda reggel jöttem vissza a kollégiumba és volt időm rendesen megírni ezt a részt, továbbá létrehoztam az új blogom. Visszaszámlálás indul, november 8. ;) ANGEL
Előre is jó hétvégét nektek, nekem már csak 1 hét van az őszi szünetig, kitartás! :)
Nessa. xx
~Stella Starlight~

Rosszkedvűen lépek ki Zayn-től, meglepetésemre Louis-val találom szemben magam, aki kérdőn pislog rám.
-Veszekedtetek?-kérdezi kissé megszeppenten.
Lehajtom a fejem és csak legyintek egyet, én magam sem tudom, hogy mi volt ez az egész. Talán túlreagáltam, tudom mit érez, de akkor sem küldeném el a barátaim.
-Gyere ide.-húz magához gyengéden. Fejemet a mellkasára hajtom és néhány percig csendben élvezem, ahogy szeretetteljesen simogatja a hátam és a hajam.-Akarod, hogy elbeszélgessek vele?
-Nem.-mosolyodom el.-Semmiség, csak egyre nehezebben viseljük ezt a titkolózást.-suttogom alig hallhatóan.-Pedig még nem is járunk túl hosszú ideje, mondhatni ez eddig semmi.
-Megértelek.-sóhajt, és végigsimít a karomon.-Minden rendben lesz, Stella. Egyikünk sem hagyná, hogy bárki is bántson téged. Majd összeszoktok és megértitek egymást, adj neki egy kis időt.
-Tudom, de nem csak azért.-nyelek nagyot.-Rosszul érzem magam Liam miatt, olyan, mintha ez az egész köztünk bűn lenne, és ha Liam tudná akkor nem helyeselné.
-Liam nem kívánhatna Zayn-nél jobbat neked.-mosolyodik el.-Ne érezd magad rosszul, majd minden a helyére kerül, amikor eljön az ideje. Ne aggódj, és ne rágódj ezen, csak legyetek boldogok, kérlek, tedd boldoggá Zayn-t.
Felemelem a fejem és összeráncolt szemöldökkel nézek rá, Zayn korábban is tett már furcsa megjegyzéseket, de most Louis is. Nem értem, hogy ez miért van. Sokatmondóan puszit nyom a homlokomra, és tagadóan megrázza a fejét, még mielőtt lerohannám a kérdéseimmel.
-Jó éjt!
-Neked is.-suttogom, majd elindulok végig a folyosón, remélve, hogy jó helyre fogok benyitni.
Hát, először ez nem sikerül, ugyanis Harry-hez nyitok be, aki egy párnát ölelgetve halkan szuszog, gyorsan becsukom az ajtót és elosonok, közben nyugtázom magamban, hogy édes látványt nyújt, amikor alszik. Második próbálkozásra már jó szobába lépek, összeszorítom az ajkaim és lábujjhegyen állva beosonok a szobába, leveszem a köntösöm és óvatosan becsúszok Liam mellé. Kicsit mozgolódik, pisze orrát - a bátyámnak igenis pisze orra van! - picit felhúzza, majd kezével tapogatózni kezd, amikor megtalál pedig magához húz. Szinte már bocsánatkérően sóhajtok fel és fészkelem magam az ölelésébe.
Arcomat a mellkasába fúrom és percekig pislogok magam elé a sötétben és emésztem magam, mert szeretnék átmenni Zayn-hez, de Liam mellett is szeretnék lenni.
Gonosznak érzem magam, mert tulajdonképpen hazudok neki, nem lehetek túl jó testvér...
Magam köré fonom a karjait és hozzábújok, a torkom elszorul egy pillanatra, de csak Zayn-re kell gondolnom ahhoz, hogy a szorítás enyhüljön, a tudat, hogy azért tesszük, hogy együtt legyünk, kissé romantikussá teszi az amúgy eléggé bonyolult helyzetet. Küzdök azzal, hogy felálljak és átmenjek hozzá, hogy az éjszaka fennmaradó óráit mellette töltsem, de képtelen vagyok magára hagyni a szuszogó bátyám. Meg amúgy is, nem vagyunk otthon, itt nem járkálhatok el-vissza a szobák közt, legfőképp nem mászhatok be Zayn mellé, hiszen bármikor bemehetnének Louis húgai vagy az anyukája. Az oldalamra fordulok, még így is szorosan Liam-hez simulok, nagyot sóhajtva lehunyom a szemeim, hogy megpróbáljak aludni. Zayn fejéhez vágtam, hogy napok óta nem alszok...
És ennyi kell, hogy a gondolataim újból szárnyra kapjanak és önmarcangolásba kezdjek, annak ellenére, hogy Louis azt mondta, ne rágódjak ezen. Egy könnycsepp fut le az arcomon, azt sem tudom, hogy miért. Talán mert rosszul esett Zayn egyre idegesebb hangneme, vagy csak az a tény, hogy néhány nap után összekaptunk egy ilyen hülye dolgon.
-Stella.-dörmögi halkan Liam.
Összerezzenek, próbálok úgy feküdni, hogy ne lássa a sötétben az arcomon csordogáló könnycseppeket.
-Ne mocorogj már ennyit.-nevet halkan, szerintem a szemeit nem nyitja ki.
-Bocsi.-súgom, és végérvényesen elhelyezkedek, úgy döntök, a karjai közül ma este én már biztos nem mászok ki.-Liam?-súgom.-Olyan vagyok, amilyennek elképzeltél?
A fejét picit felemeli és furcsán néz rám, elrejtem előle az arcom, mert a pillantása zavarba hoz.
-Mi a baj, Stella?
-Semmi.-súgom.-Tényleg, én csak...
-Sokkal jobb vagy.-simít végig az arcomon.-De akkor is imádnálak, ha hisztis lennél vagy fura, mondjuk punk, rózsaszín és neonzöld hajjal. Stell, a kishúgom vagy, ne törd a fejed hülyeségeken.
Ennyire van szükségem ahhoz, hogy valamelyest nyugodtabb éjszakám legyen. Hiszen Liam itt van, és holnap is itt lesz velem, tökmindegy mi történik, ha más nem, én nem fogom hagyni, hogy mi ketten egymástól távol vagy haragba legyünk. Soha, senki és semmi miatt nem mondanék neki ellent és nem veszekednék vele, valakinek hatalmas hálával tartozom azért, hogy mi most együtt vagyunk. A legkevesebb amit tehetek az az, hogy megbecsülök minden együtt töltött percet.
-Nincsenek elvárásaim, olyan legyél, amilyen vagy.-biztosít.
Hümmögve fordulok felé, ennyit arról, hogy többet már nem mozgolódok.
-Oké?-mosolyog rám bátorítóan.
-Aha.-hajtom a fejem a karjára.
Magához ölel, szemei kissé fáradtan csillognak, puszit nyom a fejemre és halkan a hajamba dörmög. Most mondja ki elsőnek ezt a szót úgy, hogy előtte én nem mondtam.
-Szeretlek.
Rámosolygok, puszit nyomok az arcára és kissé érthetetlenül elismétlem, nem hagyja, hogy a gondolataim elkalandozzanak, bár nem tudja, hogy mennyi mindenen segít az, hogy szórakozik az ujjaimmal és a hajammal. A gondolataimba néha még beférkőzik Zayn, de inkább sóhajtok egyet és lehunyom a szemeim, miközben Liam a tincseimmel szórakozik, sosem tudok más ágyban aludni, így az elalvás több okból is nehezen megy. Erőt veszek magamon és lehunyom a szemeim azzal az elhatározással, hogy most már tényleg nem nyitom ki reggelig.

~Zayn Malik~

A mai reggelen először nem vagyok biztos benne, hogy Stella csak azért hagy figyelmen kívül, mert nem szeretné, ha feltűnősködnénk, vagy azért, mert haragszik rám.
Igyekszek kedves lenni, Louis húgai igazán édesek és nem rajtuk szeretném levezetni a feszültségem, akkor valószínű nem mennék haza épségben. 
Kerüli a tekintetem, amikor elmegy mellettem nem néz rám, és alig mozdul el Liam mellől, én magam is érzem a köztünk pattogó feszültséget, pedig azt hittem, hogy tegnap este elrendeztük ezt az egészet.
Úgy viselkedek, ahogyan ő, ahogyan társaságban mindig kellene, egyszerűen nem veszek tudomást róla, mert ő sem teszi. Gyerekes módszer, főleg úgy, hogy közben iszonyúan vágyom a csókjára és az érintésére.
Elsétál mellettem, kikerül és mosolyogva leül Harry mellé, úgy érzem direkt csinálja, direkt feszegeti az idegeimet azzal, hogy a fejét Harry vállára hajtja.
Összeszorítom a szám és megpróbálok egy mosolyt villantani Jay-re, majd megsimítom az ikrek fejét és úgy döntök, inkább visszamegyek néhány percre az ágyba.
-Minden rendben?-áll meg előttem Louis, halkan és bizalmasan kérdezi.
-Ja.-hümmögök, majd kikerülöm és felmegyek a lépcsőn.
Nem egészen itt szeretnék duzzogni, sőt, sehol sem szeretnék, viszont nem tudok mit kezdeni magammal, nem értem ezt az egészet, ráadásul estig kell várnom arra, hogy kapjak valami választ. Ha egyáltalán kapok rá választ. Idegtépő...
-Zayn.-szól utánam Harry.-Készülődj, mi nemsokára indulunk.
-Oké.
Hurrá, izgalmas hazautunk lesz.
-Lou, ti is jöttök?-nézek hátra.
Nemlegesen rázza a fejét, mosolyra húzom a szám, hiszen a lányok ennek nagyon örülnek, Phoebe Eleanor ölében ücsörög, míg Daisy Louis-t ölelgeti. Én is iszonyúan vágyok már haza, hogy hasonlóképpen a tesóimmal legyek. Várhatok még egy jó darabig...
Felbotorkálok a lépcsőn, kisimítom a hajam a homlokomból és még hátrapillantok, úgy csinál, mintha nem lenne semmi, mintha nem tudná, hogy miatta vagyok most ilyen, miközben Lottie-val beszélget Harry haját húzgálja és nevet rajta. Fújtatva caplatok el, nem is tudom, hogy kire legyek dühös, így inkább mindenkire az vagyok. Bedobálom a cuccaim a táskámba és rendbe szedem az ágyat, nincs kedvem lemenni, sem velük indulni haza, nem szeretném nézni, hogy mindenkivel elképesztően aranyos, csak velem nem.
Kopogás, majd mielőtt szólnék belép Niall és lehuppan mellém az ágyra, amit az előbb tettem rendbe.
-Szia.-húzza fel a lábait.-Mi bajod?
A homlokomig szalad a szemöldököm, nem neki fogom elmondani, egészen addig a nyelvem hegyén van valami csípős, amíg rá nem nézek. Lenyelem a beszólásom és megvonom a vállam, nem ő tehet róla, Niall soha nem tehet semmiről, ő az egyetlen köztünk aki mindig jól dönt és mindig jól cselekedik.
-Semmi, fáradt vagyok.
-Zayn, kérdezhetek valamit?
-Persze.-mosolyodok el.
-Szóval, van egy lány...-nyel nagyot. Aha, az előbb még kérdezni akart.-és azt hiszem, hogy neki egy másik fiú tetszik.
Elszorul a torkom, nyilvánvalóan Stella-ról beszél, és valószínűleg rólam...
-Mindegy.-legyint.-Nem lényeges.
-Niall.-hümmögök.
-Tényleg.-pattan fel vigyorogva. Elképesztő, hogy képes ezt csinálni.-Tökmindegy, nem is tetszik annyira.
Én meg holnap lenyírom a fejem és a megmaradt néhány miliméteres hajamat bekenem zöld ételfestékkel...
-Majd feleségül veszem a rajongóinkat.-kacarászik.-Ők biztos örülnének neki.
-Hé...
-Haladj!-kiált az ajtóból, majd lerohan a lépcsőn. Értetlenül bámulok utána, egyáltalán nem értem, hogy mi volt ez. Sóhajtva megigazítom az ágyat, amit kissé összedúrt, titkon reménykedem abban, hogy Stella majd belopózik hozzám és biztosít róla, hogy köztünk minden rendben van. De felesleges ebben reménykednem, addig nem látom újra, amíg Liam nem szól, hogy indulunk, és kénytelen vagyok együtt utazni vele.
Megölelgetem a lányokat, mosolygok, amíg Louis szülei is ölelgetnek, majd a többiekkel együtt beszállok a kocsiba és bájologva integetek. Kissé elhúzom a szám, irigy vagyok, mert Louis és Eleanor olyan felhőtlenül boldogok, annak ellenére is, hogy sokan támadják a lányt. Hátradőlök az ülésben és megpróbálom figyelmen kívül hagyni, hogy láthatólag Stella-nak nincs semmi problémája. Közben pedig majd megőrülök.
Vajon neki mit mondanának, ha tudnák az emberek, hogy a barátnőm? Hiszen ő annyira különbözik a többi lánytól, vagy csak én látom ezt így.

~Stella Starlight~

Utoljára akkor éreztem magam ilyen hülyén Zayn közelében, amikor még bunkón viselkedett velem, próbálom egyszerűen figyelmen kívül hagyni és élni feltűnés nélkül élni az életem. Nem értem őt, nem értem, hogy miért kezdi ezt megint, mert van egy olyan érzésem, hogy most nem csak megjátssza, mert nem vet rám lopva bocsánatkérő pillantásokat. Elsétál mellettem és néha csúnyán néz, és most rosszul esik.
Liam a fülembe teszi a fülesének egyikét és mindketten halkan dúdoljuk a fülünkben dallamosan lüktető Bruno Mars dalt, tudja, hogy mennyire szeretem, és ezzel csakúgy, mint este, eltereli a gondolataim. Nem gondolok semmire, csak a dalra, nekidőlök a vállának és miközben dúdolunk a rózsaszín körömlakkom kapargatom.
-Miért nem húzzátok ki?-pillant hátra a visszapillantóból Harry.
Liam csak legyint egyet, ha kihúznánk, akkor már nem csak kettőnknek szólna a zene, így pont jó. Van valamiféle közös varázs kettőnk közt.
Amikor tegnap elindultunk, úgy voltam vele, hogy ez egy olyan hétvége lesz, amin egyszerre leszek Zayn-vel és a fiúkkal, és a bátyámmal is, hát, velük voltam, de kissé balul sült el, nem terveztem bele a vitatkozást Zayn-vel.
A kocsiban kezdem érezni Louis hiányát, furcsa, hogy csak 4 fiú vesz körbe és tudom, hogy amikor hazaérünk ő nem lesz ott, pedig most kellene vele egy kicsit beszélgetnem, valószínűleg ő tudna segíteni, régebb óta ismeri Zayn-t, mint én. Mástól nem is kérhetnék tanácsot.
-Mi mikor megyünk már haza?-hallom meg Niall hangját, mellé Harry helyeslően és kérdőn hümmög.-Mármint, tudjátok, a családunkhoz haza.
-Nem tudom.-sóhajt fel Liam.-Nem olyan régen voltunk.
-Ja, mert 2 és fél hónap az nem sok.-csatlakozik a beszélgetésbe Zayn is. A hangja keserűen cseng, soha nem beszélt még nekem a családjáról.
Nem szólok közbe, én nem tudnék mit mondani, és kissé rettegek attól, amikor majd Liam esetleg magával akar vinni a szülővárosába... városunkba. Jobban simulok a mellkasához, a hangulat egy időre eléggé keserű lesz, a fiúk nem nagyon szólalnak meg, egyáltalán nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy rosszkedvűek. Nem tetszik, de nem merek megszólalni, nem tudnék semmi biztatót mondani. Valószínűleg én vagyok az egyetlen olyan testvér, aki azt kívánja, hogy inkább most legyen távolabb a bátyjától, bizonyára jobb lett volna, ha együtt nőttünk volna fel és most nélkülöznünk kéne egymást, mint az a helyzet, amiben vagyunk. Tulajdonképpen körülbelül 3 hónapja van egy testvérem, és a szüleim nem is a szüleim.
Nem szoktam ezen gondolkozni, mert olyankor mindig elmegy még az életkedvem is, ha arra gondolok, mennyi mindent tudtunk volna átélni kicsinek Liam-vel.
Nem szeretem a túl nagy csendet, és láthatólag a fiúk sem nagyon tudják ezt elviselni.
-Zayn, keress valami jó CD-t.-szólal meg Niall.
-Van ott Timberlake is.-nevet csendesen Harry, nem igazán értem, hogy ebben mi olyan vicces, de Niall is elmosolyodik.
-Hatalmas poén volt.-morog rá Zayn. Liam egyszerűen nem reagál rájuk, kérdőn pillant rám, aprót biccentek, mire kikapcsolja a zenét. Kiveszem a fülemből a fülest és csendesen figyelem, hogy miközben ő elteszi, Zayn a lejátszóba helyez egy CD-t, amint elindul rögtön ki is veszi és behelyez egy másikat.
-Azt hittem, hogy szoktál viszonylag normális zenéket is hallgatni.-jegyzi meg Zayn.
-Szoktam.-vonja meg a vállát.-De a kocsiban csak ilyenek vannak, vezetés közbe inkább rádiót hallgatok. Valahol ott van az Up All Night, keresd meg.
A szemeim felcsillannak annak gondolatától, hogy talán énekelni fognak, nem igazán hallottam még őket énekelni, és amikor dalra fakadnak, akkor nagyon szívesen hallgatom őket.
-Liam.-nézek rá. Száját mosolyra húzza és hümmögve tűri egy tincsem a fülem mögé.-Mikor láthatlak titeket koncerten?
-Szeretnél eljönni a koncertünkre?-vigyorog rám Niall. Mosolyogva bólintok, minden vágyam látni őket a színpadon.
-Azt hiszem, két hét múlva lesz egy koncertünk.-pillant hátra Harry.
A hangszórókból felüvölt a What Makes You Beautiful, Zayn kissé lejjebb tekeri a hangerőt és hátradől az ülésben, mióta utazunk egyszer sem pillantott még rám, ismét csak a sűrű, sötét hajára nyílik kilátásom. Olyan szívesen beletúrnék.
-Egoista dolog, hogy a saját dalainkat hallgatjuk.-nevetgél Niall.
-Nem mindenki hallgathatja a saját lemezét az autójában.-mosolygok.
-Jogos.-vigyorog Harry.-Zayn, neked mi bajod van már megint?
-Semmi.
Aggodalmasan figyelem, beszívom az alsó ajkam és a telefonom kezdem nyomkodni, Liam semmit nem vesz észre, nyugodtan dúdolja a dalt, inkább Zayn-t figyeli, mint engem.
-Nem gondolod, hogy ideje lenne már ismét normálisan viselkedned? Perrie...
-Ne beszélj róla.-hurrogja le.
Szöget üt a fejemben ez a név, természetesen tudom, hogy ez annak a lánynak a neve, aki előttem Zayn barátnőjének mondhatta magát, és aki néha névtelenül szóba kerül köztünk.
-Nincs semmi bajom, csak fáradt vagyok és kész.
-Zayn, hónapok óta fáradt vagy?
-Ennek semmi köze Perrie-hez.
-Jó, te tudod, bocs, hogy hozzád szóltam.-jegyzi meg sértetten, és kissé feljebb tekeri a hangerőt.
Csendesen meghúzódok Liam és Niall közt, abbahagyják a dúdolást és némán hallgatjuk a dalokat, rosszul érzem magam Zayn miatt, alig várom, hogy hazaérjünk és legyen alkalmam beszélni vele.
Az út lassan telik, főleg úgy, hogy alig szólalunk meg, kínosan érzem magam köztük, és láthatólag a többiek is, nem tudunk mit kezdeni a helyzettel, inkább mindannyian csendben maradunk. Lopva Zayn-re nézek, nem foglalkozik velem, az út egyik felében csak bámul kifelé az ablakon, majd bedugja a saját fülesét és elmerül a saját világában, nem is próbálkozunk azzal, hogy szóra bírjuk.
Megkönnyebbült sóhajtás hagyja el a szám, amikor végre behajtunk a kapun, kissé talán túl hangosra sikeredett, de ezért senki nem dorgál le, csak megértő pillantásokat kapok.
-Gyere, nehogy kiess.-fogja meg a kezem Liam, és kisegít a kocsiból.
-Nem estem ki tegnap sem.
-Csak a szerencsén múlt.-dobja át az egyik karját a vállamon, és elindulunk az ajtó felé. Mindkettőnk táskáját ő cipeli, hiába próbálom meg elhalászni tőle az enyém.-Sajnálom.-motyogja.
-Ne tedd, jól éreztem magam.-mosolyodom el.
-Nem tudom mi baja.-sóhajt.-Majd beszélek vele.
Nagyot nyelek és aprót biccentek, kinyitja az ajtót és a többiek előtt beérünk, rájuk még várni kell, mert pakolásznak, utoljára Zayn lép be, lerúgja a cipőjét és mezítláb feldübörög a lépcsőn. Összerezzenek, amikor a macskánk kiront a kanapé alól, majd amilyen gyorsan kilőtte magát, Harry látványára vissza is sprintel.  Egy ideig nézek Zayn után, azután inkább a konyhába megyek Niall után, aki már javában turkál a hűtőben.
-Nincs itthon semmi kaja.-közli szomorúan, majd elkiáltja magát.-Harry!
Kissé összerezzenek, nem túl gyakran kiabál. Bocsánatkérőn néz rám, majd a belépő Harry-nek kezd heves magyarázásba.
-Muszáj elmennünk a boltba, mert nincs itthon semmi kaja, és ha nincs itthon semmi kaja akkor Stella is éhes lesz, és ugye nem akarod, hogy Stella éhes legyen és ne tudjon semmit sem enni? Répa sincs itthon, és ha Louis hazajön biztos, hogy hisztizni fog a répa miatt...-érvel.
-Oké, elmegyünk bevásárolni.-csillapítja le Harry.-De akkor még most, mielőtt lefekszek vagy bármit is elkezdek csinálni, elültem a seggem.-dörzsöli meg a hátsó felét.
Kuncogva felülök a pultra, Liam is belép és mosolyogva indul felém, karjait körém fonja és néhány másodpercig magához ölel.
-Tökre hiányzik Gemma.-húzza el a száját Harry.-Öleljetek meg engem is!
-Gyere.-tárja ki a karjait Niall.
-Ne te!
-Ez most rosszul esett.-húzza fel az orrát.
Leugrok a pultról és magamhoz ölelem Harry-t, megdöbbentő méretekkel rendelkezik, legalább kétszer szélesebb, mint én, bár lehet, hogy csak velem van a baj és én vagyok vézna, mindenesetre simán elbújhatnék az ölelésében. Szerencsémre pont akkor lép be a konyhába Zayn, pillantása elidőzik rajtam és látom a megvetést a szemében, pedig nem teszek semmi rosszat.
-Most már sokkal jobb.-puszil meg mosolyogva a göndör, és elenged.-Az a macska még mindig utál.-panaszkodik. Valahogy furcsa hallani a szájából ezt a mondatot. Számomra már az is lehetetlennek tűnik, hogy őt bárki is utálja.
Niall is kitárja a karjait és kérdőn néz rám, ahogyan én is teszem, igyekszem figyelmen kívül hagyni Zayn-t, hogy ne keltsünk feltűnést. Niall, ha nem is túl sokkal de kisebb Harry-nél, a gondolataimba befurakszik az, hogy tulajdonképpen egyedül Louis az, aki nem próbálkozott be nálam, mióta itt vagyok. Remélhetőleg nem csak azért, mert barátnője van és csekély 1 évvel vagyok idősebb a legnagyobb húgánál.
Elfog a bűntudat, kényelmetlenül érzem magam, mert én itt ölelkezek és nevetek a többiekkel, míg neki láthatólag van valami baja.
-Folytassátok csak.-motyogja.
-Zayn, nagyon örülnék neki, hogy ha a rosszkedvedet nem a húgomon vezetnéd le.-szól rá csendesen Liam.
-Persze.-biccent.-Bocs, ha megzavartam valamit.
-Akarsz egy ölelést Stella-tól?-noszogat felé Harry.
-Minden vágyam.
-Zayn!
-Már megyek is.-kap elő a hűtőből egy ásványvizet, és elballag.
-Zayn...-sóhajtok, és lehajtom a fejem, arra sem méltat, hogy hátranézzen, figyelmen kívül hagy és elmegy.
-Ne vedd magadra.-húz magához Niall.
Tudom, hogy miattam ilyen. A számat keserű mosolyra húzom, lassan elhúzódok tőle és átmegyek a nappaliba, bekucorodtok a kanapé sarkába és magamra húzom az egyik pokrócot, igazából tanulnom kellene holnapra, de nem nagyon szeretnék nekifogni. Mielőtt a fiúk elmennének bevásárolni még kapok tőlük 1-1 puszit, majd Liam befészkeli magát mellém. Sweety először kinéz alólam, majd miután megbizonyosodik róla, hogy Harry nincs a közelben, felugrik mellém és lazán kisajátítja magának a takaróm egyik felét és dorombolva összegömbölyödik rajta. Liam nem szól rá semmit, helyette az arcomat kezdi kémlelni.
-Sajnálom, Stella.-sóhajt.-Fogalmam sincs mi ütött belé, nem ilyen.
-Tudom.-szalad ki a számon, gyorsan hadarni kezdek.-Viselkedett már velem kedvesen, amikor segített tanulni.
-Nem túl régen ment szét a barátnőjével, elég nehezen viseli.-simít végig a hajamon.
-Miért?-kérdezem csendesen, de azonnal meg is bánom, várnom kellene arra, hogy majd Zayn elmondja. Szórakozottan végigsimítok a doromboló macska hátán.
-Perrie is énekel egy bandában.
-Tudom.-kotyogok közbe.
-A lényeg az, hogy mindkettőjükről terjedtek el pletykák, és mindkettőjük nyomában ott vannak a fotósok és újságírók, alig volt magánéletük.
Megrémít, nem akarom így végezni.
-Nem azért mondja, amiket mondd, mert haragszik, csak mostanában sokszor van rossz napja. Próbálunk segíteni neki.
Aprót bólintok, óvatosan arrébb teszem a macskát, aki az érintésemre megsértődik és elrohan, kihámozom magam a takaróból és lehajolok, hogy puszit adjak Liam arcára.
-Felmegyek tanulni.
-Menj csak.-simít végig a karomon.
Elmosolyodok, összehúzom magamon a kardigánom és felmegyek a lépcsőn, csendesen elmegyek Zayn ajtaja előtt, most nem megyek be hozzá, mert tudom, hogy amint becsukódik mögöttem a szobám ajtaja, Liam bemegy hozzá. Nem kockáztatok.
Talán 2-3 órája görnyedek a könyveim és füzeteim fölött, a gondolataim néha elkalandoznak és csak firkálok a füzeteim sarkára, a lábaimat lóbálom, a fiúk néha benéznek hozzám, de nem maradnak túl sokat, miután meglátják, hogy mit csinálok. Egyszer kérek segítséget Harry-től a matekban, aztán ő is kilép az ajtón, és én egyedül maradok a bonyolult számokkal. A kezeim közt forgatom a telefonom, nem akarom zavarni Louis-t, ledobom az ágyra és ismét a könyveimbe temetkezek.
-Stella.-lép be hozzám Niall egy tányérral a kezében.-Késő van, még nem is vacsoráztál.
-Mennyi az idő?-pislogok laposakat, felkattintom az asztali lámpám és hunyorogva nézek rá.
-Mindjárt 11.
Bosszúsan felsóhajtok, becsapom a könyveim, amikor felfedezem a sarkába a ceruzával ráfirkált "Zayn" nevet. Azt hiszem, már késő, de nem szól semmit, leül mellém és elém csúsztatja a tányért. Az, ha tudja, hogy tetszik nekem Zayn, még nem okozhat gondot, hiszen arról nem tud, hogy ez valamilyen szinten viszonzott is. Mármint fogalmam sincs jelenleg Zayn érzésiről irántam.
-Ti csináltátok?-túrok bele a villámmal a tésztába.
-Aha, hárman. Hívtuk Zayn-t is, de...
-Értem.-nyelek nagyot, és inkább a villámra tekerem a tésztát és a számba veszem. Hümmögve rámosolygok, nem igazán képzeltem el róluk, hogy tudnak főzni, de ez meglepően finom.-Melyikőtök jártas ennyire a konyhában?
-Harry, meg Liam, de ő inkább sütni szokott. Sokat kell még tanulnod?
Elgondolkozva nézek a füzeteimre, azt hiszem, még hátravan a biosz és a földrajz, az előbbit hamar megtanulom, de a földrajzot világéletemben tiszta szívből gyűlöltem.
-Hát, van még.-vonom meg a vállam.
Nem érzem magam kínosan mellette, még úgy sem, hogy egy ideig csak az tör a csendbe, hogy a villám a tányérhoz ér. Szeretem a társaságát, van, amikor mindketten hülyére röhögjük magunkat, és van, amikor tudunk komolyan beszélgetni, esetleg csak csendben lenni anélkül, hogy az kínossá válna. Eléggé hasonló a személyiségünk.
-Ne maradj fent túl sokáig, fáradt leszel.-simít végig a hajamon, aztán feltápászkodik.-Hagylak, jó éjt, Stella.
Elveszi előlem az üres tányért, megfogom a kezét és lehúzom magamhoz, puszit nyomok az arcára és csak azután hagyom, hogy kimenjen.
-Jó éjszakát.-búcsúzom el mosolyogva.
A torkom egy pillanatra elszorul, sóhajtva nyúlok a könyveimért, teljesen mindegy, hogy ezért vagyok fent sokáig vagy Zayn miatt, akkor is alig fogok tudni felkelni holnap reggel. Nincs türelmem ahhoz, hogy nekifogjak a földrajznak, és életemben először teszem azt, hogy dühösen összecsapom a könyvet és úgy döntök, hogy nem csinálom meg a házit. Egyszerűen nem érdekel már, csak felidegesítem magam rajta, különben is mindig én felelek mindenből, hagyjanak már békén.
Felkapom a pizsamám és elviharzok a fürdőszobába, valahogyan sejtem, hogy reggel felkelek majd és megcsinálom, de abban a pillanatban határozottan biztos vagyok benne, hogy engem bizony már nem érdekel ez a hülyeség.
Kibújok a ruháimból, a földön hagyom őket és magamra húzom a zuhanykabin ajtaját, soha nem éreztem magam még ennyire fáradtnak, és feszültnek sem, elég volt ebből a napból.
Hajat mosok, megmosakszom az illatos tusfürdőmmel és percekig áztatom magam, ha nem megyek át Zayn-hez, akkor nem fogok tudni aludni. Ha átmegyek, lehet, hogy megint csak összeveszünk. Elzárom a vizet és körbetekerem magam a törülközőmmel, a hajam köré is dobok egyet és kilépek a kabinból. Amilyen szerencsétlen vagyok, sikerül belelépnem egy kisebb habos tócsába, a lábaim kicsúsznak alólam és hatalmas dübbenéssel elterülök a fürdőszoba padlóján.
Nyöszörögve nyúlok a fejemhez, amit az esésem következményeképpen erősen beütöttem, még mielőtt feltápászkodhatnék, az ajtó kinyílik és Zayn viharzik be rajta, egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy csupán egy törülköző van rajtam és éppen szenvedek, az érkezésére a szám elé kapom a kezeim és megpróbálom minél jobban eltakarni magam.
-Te jó ég, Stella.-rázza a fejét, a hangja dühösnek tűnik.-Mi a francot csinálsz ilyenkor?
-Zuhanyoztam.-jegyzem meg cinikusan, a padlón fekve.-Jobb kérdés, hogy te  mi a francot csinálsz itt? Liam megöl, ha megtudja, hogy bejöttél amikor tulajdonképpen nincs rajtam semmi.
-Liam egyszer így is, úgy is megöl.-nyúl a hónom alá, és felhúz a földről. Kétségbeesetten szorítom magamhoz a törülközőt.-Nem igaz, hogy ennyire nem tudsz vigyázni magadra!
-Sajnálom, hogy elcsúsztam, majd küldök virágcsokrot a csempének.-grimaszolok.
-Nem vagy vicces.
-Ez van.-vonom meg a vállam.
-Szerinted minek van az a kurva kilépő?
-Mit keresel itt?-kérdezem ismét.-A kilépőről akarsz veszekedni velem, vagy arról, hogy hogy merészeltem zuhanyozni?
-A földszintről hallottam, hogy mekkorát estél.-nyúl a fejemhez, és ujjaival finoman megtapogatja a kissé duzzadt területet. A mozdulatai egyáltalán nem illenek a hangneméhez.
-Most már viszont jól vagyok.-szorítom össze a szám.-Nyugodtan kimehetsz.
-Bocs, hogy megint én szedtelek fel a földről.-fordít hátat, és kimasíroz a fürdőszobából.
-Bocs, hogy épp nincs rajtam semmi.
Magamban puffogva veszek fel egy bugyit és a kinyúlt pólóm, vizes hajamat gyengéden áttörlöm, közben többször is felszisszenek a fejem miatt, végül úgy döntök, inkább úgy hagyom, és a hátamra omló, vizes tincsekkel kilépek. Úgy érzem, ha nem lennének itt a többiek és nem kellene csendben lennünk, valószínűleg hangosan veszekedtünk volna és végül becsapta volna azt az ajtót.
Megpróbálok nem gondolni, arra, hogy mégis mennyire kínos helyzetbe hoztam magam Zayn előtt. Elég nehéz úgy, hogy az ágyamon ül. Idegesen húzgálom lejjebb a pólóm és leülök a székemre, magam elé húzom a földrajz könyvem.
-Megint nem akarsz figyelembe venni?-kérdezi suttogva, bár a hangjából még így is süt a gúny.
-Fogalmam sincs, hogy mi bajod van.-rázom a fejem.
-Én sem tudom, hogy neked mi bajod van.
Felé fordulok, lábaim kinyújtóztatom és értetlenül nézek rá.
-A fenébe is Zayn, te csináltad ezt egész nap!
-Sajnálom, hogy rossz kedvem volt, mert az állítólagos barátnőm arra sem méltat, hogy rám nézzen! Idegesíthettél volna kevésbé feltűnően is, de legalább a srácoknak volt egy szép napjuk, mert végig csak velük foglalkoztál.
-Tessék? Te megőrültél?-szökik feljebb a hangom, de még így is suttogok.-Menj a francba!-szakad fel belőlem, amint kimondom rögtön meg is bánom, de ezúttal nem tudok megálljt parancsolni magamnak.-Egész nap azon gondolkoztam, hogy mi bajod lehet, pont ezért nem mertem bemenni hozzád és még nekem volt bűntudatom, amikor te bejöttél a konyhába és én megöleltem Harry-t. Bocsánatot kérek!-emelem magam elé a kezeim.-Tényleg, Zayn, bocs, hogy itt lakok és nem szarom le őket, bocs, hogy jóba akarok lenni a bátyám barátaival! Elnézést kérek, mert nem tudod elviselni, hogy a barátaimnak tartom őket, tényleg bocs!
A hangom lassan elfúl, könnyek gyűlnek a szemembe, nem igazán akarom elhinni, hogy máris itt vagyunk, pár nap után veszekszünk. Nem akarok előtte sírni, nem szeretném megadni neki azt az örömöt, hogy tudja, képes már most ilyet kiváltani belőlem.
-Feltűnt, hogy suttogva veszekszünk?-kérdezi keserűen.-Nem értem, hogy hogy a francba juthattam el ideáig.-rázza a fejét, és feláll az ágyról.
Döbbenten nézek utána, halkan kinyitja az ajtót és eltűnik, hitetlenkedve bámulom az ajtót, úgy érzem, soha nem aláztak meg még ennyire. Összezavarodtam, nem tudom, hogy ez most mit jelent, talán nem is akar velem lenni, lehet, hogy már meg is bánta és ennyi volt.
Hátradőlök az ágyon, próbálok nem sírni, hiszen az azt jelentené, hogy ő nyert. Eric és köztem is voltak veszekedések, de csak nagyon ritkán, amikor már kezdett bunkózni sem vesztünk össze, ellenben Zayn-nel kb 5 nap alatt ez a második vitánk valami hatalmas hülyeségen, ami csupán szerinte hatalmas probléma.
Úgy érzem, itt nem nekem kell bocsánatot kérni, hiszen én nem csináltam semmit, ő rohant le egy ilyen csekély dolog miatt, amit felfújt és hatalmas bűnnek tart.
Arra rájöttem, hogy ahhoz nagyon ért, hogy kedves szavakkal szédítsen, aztán összetörje a róla alkotott képet és egy hülye parasztot lássak benne.

25 megjegyzés:

  1. Ne már! Remélem kibékülnek. Végig bőgtem az egészet. Na jó csak sírtam. Olyan aranyosak együtt. Mikor elolvasta a rész címét arra gondoltam,hogy Liam végre megtudja ,hogy járnak. De nem ez lett. Sokkal izgalmasabb rész lett. Remélem nem fognak szakítani. Sajnálom Zayn-t is meg Stellát is. Egyikőjüket sem hibáztatom.



    Olyan kár,hogy csak egy részt hozol hetente, mert annyira olvasnám többször, Minden csütörtökön tűkön ülve várom,hogy hazaérjek,és elolvashassam a blogod. Tényleg nagyon imádom!

    Timi
    UI: Nagyon nagyon nagyon várom a következő részt!



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy, de sajnos nem tudom gyakrabban hozni a részeket, koleszos vagyok és néha már levegőt venni sincs időm. Köszönöm. :)

      Törlés
  2. Wow! Ez egyszerűen fantasztikus volt! Komolyan, lehidalok rögtön :D Imádtam, és a végére teljesen bele éltem magam. Azon voltam, hogy magam megyek oda, hogy felpofozzam Zaynt, amiért ekkora paraszt volt. Remélem, van ügyvéded, mert ha meghallok szívrohamban, a történeted fordulatai miatt, szükséged lesz rá. :D oké, csak vicceltem, tűlkön ülve várom már a folytatást. :)

    Eleanor xx
    u.i.: bocs a titokzatos névtelenkedésért, de telefonról írok, itt pedig nem akarja kiadni a nevemet. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :D Eddig még nem volt szükségem ügyvédre, szóval az nincs.
      Semmi baj. :) <3

      Törlés
  3. Wooooow! Veszekedés veszekedés hátára. :D Szeretlek Nessa! xD Most csak ennyit tudok hozzá fűzni, (nem, nem gyöngyfűzésre gondoltam...) meg azt hogy: AMAZAYN. :D

    Nonoo xx.

    VálaszTörlés
  4. Awh isteni rész eddig a legizgalmasabb :D Úú nagyon imádom.Bár már jövőhét csütörtök lenne, annyira várom! :) Imádlak <3 xx

    VálaszTörlés
  5. Szia, Hát hűha.. nem gondoltam volna, hogy egyszer vihar lesz a "titkos" paradicsomban.
    remélem, hogy minél hamarabb kibékülnek és elmondják a dolgot a többi fiúnak is.
    várom a következő részt :)

    VálaszTörlés
  6. Aajajajjajajjajja! Ne! Neveszekedjenek!!! Aaaaaaaaa! Ez igy nem joooo;) nem szeretném ha veszekednének-tudom ettől lesz izgi a torténet....
    De akkor is!
    Elképeztő volt a rész! Annak ellenére h legszívesebben pofánvágnám Zaynt! :)
    Nagyon várom az új blogodat!
    1 tuti feliratkozó!
    Mondjuk 1 mit sem er ahoz képest h meg el se kezted de már 30 valahány olvasod van es ez a szám csak egyre bővűlni fog! Tudsz valamit!!!:)

    VálaszTörlés
  7. Fantasztikus volt ez a rész!!! Várom a következő blogodat is! Az is tuti biztos tök jó lesz!!!! (Amúgy Varga Zsófi voltam eddig,de inkább megváltoztatom a nevem.) Várom a következő részt!

    VálaszTörlés
  8. Hàt erre.nem szamitottam. Nagyon tetszik es nagyon joooo lett!
    Imadlak, es a blogod is <3

    VálaszTörlés
  9. Nessa !!
    Úristen, ezt nem gondoltam volna, hogy Zayn és Stella összeveszik ennyire !!!
    Niall meg fura XD
    Annyira Nagyon Jó *-*
    Várom a kövi részt ^-
    XoXo

    VálaszTörlés
  10. Ááá ma találtam a blogodra: Nagyon király! Tehetséges író vagy :) csak így tovább!! várom a kövit! Remélem kibékülnek :)
    Lilla

    VálaszTörlés
  11. Imádom!!!<3 Mikor hozod a kövit? Lécci siess nagyon várom!Már az első 3 blogodat is olvastam mindet IMÁDOM!!<3 Nagyon ügyi vagy!=D xx B.

    VálaszTörlés
  12. http://newlifeandonedirection.blogspot.hu/2013/10/elso-dijam-koszonom-szepen.html
    Meglepi :P

    VálaszTörlés