2013. október 24., csütörtök

26.rész Édes

Sziasztok! :)
Nem tudom, hogy kinek van már szünet, és kinek kell még iskolába menni, mindenesetre én itt vagyok, nekem még kell mennem a suliba. Remélem mindenkinek nagyon jól fog telni a szünet és újult erővel fog nekivágni a tanulásnak. Én próbálok majd megírni előre néhány részt a szünetben, hogy még véletlenül se késsek. :)
Mindenkinek jó pihenést kívánok, legyetek rosszak! ;) 
Nessa. xx
~Zayn Malik~

3 napja megy ez, 3 napja figyelmen kívül hagy és elsétál mellettem, ha jól számolom 4 napja nem csókolt meg, kapcsolatunk bő felét eddig veszekedéssel töltöttük. Most ő csinálja azt, amit korábban én, egyszerűen figyelmen kívül hagy, bár ő nem tesz megjegyzéseket rám, ahogyan én tettem vele. Próbálok normálisan viselkedni a srácokkal, és addig minden rendben is van, amíg Harry haza nem hozza őt, úgy érzem minden könnyebb lenne, ha panaszkodhatnék és tombolhatnék Louis-nak, de ő csak ma jön haza, és már 10 óra de még nincs itthon. Szokásomhoz hűen a konyhaasztalnál ülök és egy bögre teát kavargatok, így hallottam meg a minap, azt a hatalmas puffanást, csak segíteni akartam rajta de ő egyből nekem esett, ahogy én is tettem...
Gyerekesek vagyunk. 
Még senki nem alszik, hallom a hangját, a nevetését, ahogyan beszél a többiekhez, majd Harry is csatlakozik hozzá, bizonyára nagyon jól érzik magukat. Nem értem, hogy Liam most miért nem szól rá. Most miért nem zavarja? 
Bizonyára Stella nagyon élvezi, hogy az őrületbe kergethet. Én kevésbé.
Az elmúlt napokban rengeteget gondolkoztam, a múltkor hülyeséget mondtam, és tudom, hogy nem neki kellene bocsánatot kérni, viszont én túl makacs vagyok ahhoz megtegyem, legalábbis egyelőre, előbb utóbb úgyis az lesz, hogy esedezni fogok a bocsánatáért.
Feltápászkodom, amikor meghallom az ajtó nyitódását és a zajt, amit Louis érkezése kelt. Harry-n kívül valószínűleg Stella örül a legjobban annak, hogy eddig hiányzó emberünk is újra tagja lett a társaságunknak. Nem mintha mi nem örülnénk neki, de feltehetőleg ők jobban, ugyanis mindketten rácsimpaszkodnak az alig belépő fiúra. 
A tekintettem a kanapé alól kifelé pislogó macskára esik, Sweety továbbra sem kedveli Harry-t, valószínűleg ezért nem hajlandó egy csúnya pillantáson kívül semmit sem tenni Louis érkezésére.
Igyekszem nem megbámulni Stella-t, ismét ott tartok, ahol a legelején, csendesen bámulom őt, a gyönyörű alakját és a csinos lábait, ahogyan a hosszú, pizsamaként használt pólója felcsúszik és kis híján előbukkan lapos hasa. Nagyot nyelek és elfordítom a fejem.
Louis pacsizik a többiekkel, egyik karjával átöleli a mosolygó "barátnőmet" és puszit nyom a hajára, miközben elém lép és a tenyerembe csap. Stella arca egy pillanatra megrándul, majd kibújik Louis karja alatt és gyönyörűen ringó csípővel elsétál, hatalmas erőfeszítések árán tartom magamban az előtörni kívánó szomorú sóhajom. Kikészít, hogy napok óta nem csókoltam meg, hogy nem találkozunk, és maga az a tudat, hogy haragszik rám.
Louis kérdőn pásztáz, majd elmosolyodik és levágja magát a kanapéra.
-Látom hiányoztam.-jelenti ki önelégülten mosolyogva.
Csendesen bólogatunk, Stella kismacska módjára lehuppan mellé, felhúzza a lábait és nekidől Louis vállának, irigykedve pislogok rájuk.
-Mi újság?-mosolyog rá. Szinte látom Stella gondolatait, a száját szólásra nyitja és lopva rám pillant, majd nagyot sóhajt.
-Semmi.
-Nem létezik, hogy veled nem történt semmi.-rázza a fejét.
-Hát, pedig most nem.-vonja meg a vállát, és ismét elmosolyodik.-Mindjárt jövök, veszek fel valamit.
-Fázol?-kapja fel a fejét Liam.-Begyújthatunk a kandallóban.
-Nem kell.-mosolyodik el.-Felkapok egy pulcsit és már jövök is.
-Stella...
-Liam, annyira nem fázom.-nyomatékosítja, és puszit nyom az arcára. Most még rá is irigy vagyok, mert Liam az, aki bármikor kaphat tőle puszit és ölelést, mindig mellette van és szerintem elég sok mindent megbeszélnek.
Lehuppanok a kanapé másik végébe, a tenyeremmel szinte ösztönösen dörzsölöm meg a homlokom, míg ő felpattan és eltűnik a lépcsőnél, Lou sóhajtva dől hátra.
-Mondjátok, hogy van itthon kaja.
-Hát, délelőtt még volt.-vonja meg a vállát Harry.-Kérsz valamit? Kedves leszek és most csinálok neked is kaját, mert éhes vagyok.
-Hirtelen azt hittem, hogy azért mert annyira szeretsz és örülsz neki, hogy végre hazaértem.
-Ezt nem akartam így mondani.-legyint, mintha csak zavarba jött volna, majd bemegy a konyhába.
-Liam!-hangzik fel Stella kiáltása, mindannyian összerezzenünk, Liam és Louis is felpattan, Harry pedig egy kenőkéssel a kezében kiront a konyhából.-Liam, nézd!-szalad le szélesen mosolyogva a lépcsőn.
Az, hogy látom, még mindig épségben van, szalad és mosolyog, lényegesen megnyugtat. Aztán eszembe jut, hogy a múltkor elküldött a francba...
-Nézd, mit találtam!-szalad a testvére karjai közé, és mindkét csinos kezével a pulcsijára bök. Visszafojtom a mosolyom.
-De király!-kiált fel Louis.-Honnan szereztél te ilyet?
Liam csak mosolyog rajta, nem igazán tudom, hogy őszintén örül-e ennek, ha beleképzelem magam a helyzetébe talán én sem vigyorognék szélesen, ha a húgom a pulcsiján viselné a nevem. Néhány hónappal ezelőtt Stella csak a tévében ismert minket, talán egy volt a rajongóink közül, a pulcsiját elnézve biztosan nem gyűlölt minket. Ha a rajongóink tudnák, hogy mi van Liam és Stella közt, valószínűleg irigyek lennének és szeretnék, ha valami ehhez hasonló kiderülne a családjukról, pedig ha tudnák, hogy ez milyen nehéz nekik valószínű nem reménykednének ilyesmiben.
-Hát, anyu hozta nekem.-mosolyog.-Tudtam, hogy van valahol egy ilyenem de már egy ideje nem találtam, de most végre megvan.
-Mutasd magad.-dob le két tányért az asztalra Harry, és mosolyogva szemügyre veszi a mosolygó lányt.-Megtisztelő, hogy a pólódon hordod a nevünket.
A figyelmem kis időre eltereli a tányérok felé somfordáló macska, ezúttal nem rémiszti meg Harry jelenléte és szaglászva kúszik a szendvicsek felé, van egy olyan érzésem, hogy őt jobban érdekli a tányérok szélén karikákra vágott paradicsom, mint a szendvics. A múltkori jelenetet nézve legalábbis biztosan, nem ette meg a húsokat, még csak hozzájuk sem ért. Szórakozottan figyelem, az utolsó pillanatban intek Harry-nek, amint megfordul Sweety felugrik az asztalra, apró mancsát meglendíti és a körmeivel ellop egy karika paradicsomot, ha nem szórakoztatna ez a mutatványa, valószínűleg már rég elzavartam volna, de most megmosolyogtat. Niall a kanapén eldőlve nevet azon, ahogy a macska elrohan a paradicsommal és Harry döbbenten bámul utána.
-A közelembe jött.-motyogja döbbenten.-Tudtam, hogy szeret! Sweety!-kiáltja el magát, és a macska után indul.
-Nem sokáig fog így maradni.-jegyzi meg halkan Liam.
Óvatosan Stella-ra nézek, nagyot nyelek, ugyanis még mindig nem vesz rólam tudomást, szórakozottan pislog le a pulcsijára, tulajdonképpen meg is értem, hogy nem érdeklem. Azután amit a múltkor mondtam, én sem szívesen állnék szóba egy magamfajtával. Mégis, szeretném ha tudná, hogy azt nem úgy gondoltam, ahogy hangzott. Akármennyire is próbálom finomítani, rövid kapcsolatunk 2. fele szar volt, nem szóltunk egymáshoz, veszekedtünk. Szeretném, ha megint minden úgy lenne, ahogy előtte volt.
Nem tudom hogyan tudnék beszélni vele, már megtettem volna, ha lenne hozzá bátorságom, de jelenleg nem igazán van, félek attól, hogy ő közli velem, ezt elcsesztem. Addig amíg nem beszélünk élhetek abban a tudatban, hogy ez nem így van, bár ez elég szánalmas.
-Stella, mindennel készen vagy?-szakít ki a gondolataimból Liam átlagos kérdése, amit hozzá intéz.
-Aha.-dől neki a vállának.-De még nem megyek aludni.
Végigsimít a fején, a keze megakad azon a ponton, amin a múltkor hasonló gyengédséggel, ám de elég idegesen és szitkozódva simítottam meg.
-Mi ez?
Halk "au" hagyja el a száját, Liam elhúzza a kezét és gondterhelten néz a szemébe, látszik rajta, hogy őszintén mennyire megijeszti az, hogy a húga esetleg megsérülhetett amíg ő nem volt vele. Eddig sikerült megóvnunk a sérülésektől, de amikor nem vagyunk vele, Stella elég könnyen megsérül.
-Semmi, csak beütöttem a fejem.-vonja meg a vállát.
-Hogyan?
-Elcsúsztam.-vallja be halkan.-De jól vagyok, tényleg, már elmúlt.
-Stella...
-Liam, elmúlt, nem tört a be fejem.-mosolyodik el.
-Hadd nézzem.-veszi a kezei közé Louis Stella fejét. Kissé döbbenten néz rá, grimaszol egyet Niall felé, engem viszont figyelmen kívül hagy. Louis mozdulataiból tudom, hogy nagyon gyengéd.-Megállapítom, hogy enyhe csúcsfejszindrómát kaptál.-a kijelentésére szinte mindenkiből kitör a nevetés.
-Ez nem vicces.-rázza a fejét Liam.
-Kikészít ez a macska.-huppan le Niall mellé Harry.
-Hol van?
-Nem tudom.-rázza a fejét.
-Rakjunk ki neki egy kis zöldségsalátát, hátha előjön.-javaslom.
-Louis, te összeszedted a világ legfurább macskáját.-mosolyodik el Stella.
-Normális élőlény ritkán teszi be a lábát ebbe a házba.-vonja meg a vállát.-Megyek és alszok, nagyon elfáradtam.-dörzsöli meg a szemét, és feltápászkodik.
Összezárt ajkakkal, kissé féltékenyen figyelem, ahogy mosolyogva elbúcsúzik a barátnőmtől, majd pacsizik a srácokkal, végül egy jelentőségteljes pillantást vetve rám belecsap a kezembe.
-Megyek én is.-sóhajtok fel.
Biccentenek, kinyújtóztatom kissé elgémberedett végtagjaim és mosolyt erőltetve magamra Louis-hoz hasonlóan elköszönök, bár én csak bénán megállok Stella előtt és ügyetlenül intek. Felmenekülök a biztonságot jelentő szobámba és magamra zárom az ajtót, még nincs kedvem fürdeni, ezért letelepedek az ágyra és felnyitom a laptopom. Amíg várom, hogy betöltsön, a gondolataim kissé szárnyra kapnak. Aznap este azon kívül, hogy megsérült, nem érdekelt semmi, pedig ott állt előttem egy törülközőben, és nem viselt alatta semmit. Megrázom a fejem, hogy a gondolataim ennél tovább ne kalandozzanak, nem mintha ez jelentene bármit is.

~Stella Starlight~

Nem bírom tovább, tudom, hogy nem nekem kellene bocsánatot kérnem, de ma este elértem odáig, hogy nem érdekel semmi és akkor is beszélni fogok vele. Egy könyvvel ütöm el az időt, közben gyengéden simogatom Sweety-t, aki éjszakár hozzám kéredzkedett be, a szemeim már leragadnának, amikor eljön az idő, és csendes az egész ház. Óvatosan kiemelem az ölemből a szundító és doromboló macskát, lusta pillantást vet rám majd elfoglalja a párnám és aranyosan összegömbölyödik rajta, leoltom a kislámpát és lábujjhegyen megyek az ajtóig. Kis híján visszafordulok, de mielőtt megtenném halkan kiosonok a folyosóra és elindulok a szobája felé, nem tudom, hogy mire számítsak, talán már alszik. De ha alszik akkor felébresztem. 
A kezem a kilincsen van, halkan lenyomom, a sötétben ül az ágyán, arcát megvilágítja a laptopjából áradó fény, rálátásom nyílik arra, hogy mit néz, és hang is van rajta, bár nagyon halk. A videónaplók.
Beslisszolok, nem néz rám, nekidőlök az ajtónak és tanácstalanul állok, majd amikor véget ér a videó halkan megszólal.
-Gyűlölök hazudni nekik.
Elszorul a torkom, a laptopot az ágyneműre helyezi és nagyot sóhajt, mielőtt rám nézne. Nem tudom, hogy mit keresek itt és most mi lesz, napok után csak úgy beállítok ide.
-Sajnálom, Stella.-lép hozzám, egyik kezét az arcomra helyezi. Ajkaim résnyire nyílnak a kétségbeeséstől, amit a szavai miatt érzek, érzem, ahogy a tekintetem elhomályosul. Akármennyire is bunkó és féltékeny néha, nem akarom, hogy szakítson velem, még csak most kezdtünk járni.-Akkora barom vagyok néha. Nem akartalak megbántani.
Megkönnyebbült sóhaj hagyja el a szám, talán túl hangosan, nem érdekel, hogy miket mondott és mennyire féltékeny tud lenni, megragadom a pólóját és magamhoz húzom. Hangos sóhaj szakad fel a mellkasából, testével hozzám préselődik és a hajamba túr, meleg lélegzetét érzem a nyakamon.
-Zayn.-kérlelem halkan.
Hüvelykujjával végigsimít az arcomon, sóhajtva simulok a mellkasához, remélve, hogy az állam alá nyúl és megcsókol.
-Akkora idióta vagyok.-motyogja a hajamba. Még mindig a pólóját markolom, ujjaim most kissé megszorulnak az anyagon. Türelmetlenkedve harapok az alsó ajkamba és pillantok fel rá, nem akarom, hogy magát szidja, csak legyünk már túl ezen. Mindketten hibások vagyunk, eléggé hamar felkaptuk a vizet.
-Fejezd be.-kérem halkan.-Hülyeség volt.
-Nem gondoltam komolyan, amit mondtam.-döntötte homlokát az enyémnek.
-Jó ezt hallani.-sóhajtok fel.-Felejtsük el.
Végigsimít az arcomon, a mozdulatából már tudom, hogy mire készül és a szívem meglódul a mellkasomban, lábujjhegyre állok, óvatosan a combom alá nyúl és megemel, mielőtt bármit is mondhatnék ajkait az enyémre tapasztja és gyengéden nekitol az ajtónak. A gyengédsége ellenére én mohón kapok utána, ujjaim a hajába vezetem és a másik kezemmel megkapaszkodok a tarkójában, azon kapom magam, hogy egyáltalán nem érdekel semmi sem rajta kívül. Talán elhamarkodott vagyok és vágyok valami újra, de abban a pillanatban eszeveszettül akarom őt mindenével együtt. A gondolataim ellepi az a bizonyos rózsaszín köd, végigsimítok széles vállain, rövid pillanatig elhúzódik, csak addig, amíg levegőt veszünk. Nem érzem azt, hogy amit teszünk az rossz, ajkai a nyakamra vándorolnak, a lábaim felmondják a szolgálatot és ha nem tartana, nem biztos, hogy állva tudnék maradni.
-Menned kellene aludni.-súgja.
-Talán maradhatnék itt.
Elhúzódik, barna szemei meglepettségtől csillognak, az arcán látom, hogy habozik, beszívja az alsó ajkát, én sem tudom, hogy mennyire jó ötlet ez, de maradni akarok. Majd hajnalban visszamegyek a saját szobámba, hogy Liam ne vegye észre.
-Bezárom az ajtót.-mosolyodik el kissé bizonytalanul.-De alszunk, holnap reggel suliba kell menned.
Hümmögve bújok hozzá, karjait körém fonja és halkan felsóhajt, miközben puszit nyom a homlokomra, majd a számra.
-Lezuhanyzom.-húzódik el, majd kézen fog és az ágyához vezet. A laptopját az asztalra teszi, kezeit a derekamon tartja, bizonytalanul pillantok le magamra, nem igazán hiszem el, hogy ezt én csinálom. Úgy érzem sokat változtam mióta itt vagyok, sokkal bátrabb lettem néhány dologban.-Nem hittem volna, hogy majd megpróbálsz beférkőzni az ágyamba.-húzza csibészes mosolyra a száját.
Mosolyogva megvonom a vállam és leülök az ágyára, végigsimít az arcomon, majd hátat fordít nekem és a szekrényéhez sétál. Elővesz egy alsónadrágot, próbálja elrejteni előttem, mielőtt eltűnne az ajtó mögött még rám mosolyog, majd egyedül hagy.
Eldőlök az ágyában, a párnájának olyan illata van, mint neki, magamra húzom a takarót és belefúrom az arcom, néhány percig elvagyok azzal, majd csendesen hallgatom a fürdőszobából áradó vízcsobogás hangját, heves szívdobogással várom, hogy kilépjen hozzám.
Nincs túl sokáig távol, de a percek mégis lassan telnek, lustán pislogok fel, amikor kinyílik a fürdőszoba ajtaja. Még levegőt venni is felejtek, meztelen mellkasát semmi nem fedi, tökéletes rálátásom van a tetkóira, a kockás hasára és a kellően izmos karjaira, szerencsésnek érzem magam, amiért hajlandó velem megosztani az ágyát. Hajában nedves cseppek fénylenek, barna szemeit rajtam legelteti, nem tudom én mennyire lehetek vonzó, de abban biztos vagyok, hogy nála gyönyörűbbet még soha nem láttam. Úgy még nem láttam ilyen külsővel, hogy kettesben voltunk, így már nem igazán tudom, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel.
Beharapom az alsó ajkam, nem tudom levenni a szemeim a mellkasáról, a nadrágját a fotelba dobja és lassan elindul felém, ajkát mosolyra húzza, felülök és kíváncsian nézek rá. Nem tűnik úgy, mint aki zavarban van, én viszont annál jobban, hiszen lassan rájövök, hogy tulajdonképpen csak egy alsónadrágot visel.
-Nem igazán láttam még ilyen szépet az ágyamban.-mosolyog rám.
Egy pillanatra lesütöm a tekintetem, majd kinyújtom felé a kezeim, ujjait összekulcsolja az enyémekkel és hozzám lép, lehajol, ajkait az enyémekre nyomja bár nem túl kényelmes a helyzetünk. Ő lehajol, én felfelé nyújtózkodok.
-Zayn, ez így kényelmetlen.-nyűglődök.-Ülj a lábamra.
-Mi? Nem! Nem ülök a lábaidra.-rázza a fejét.-Amúgy is vezekelni fogok még azért, mert veled fogok aludni.
Elmosolyodok, egyik kezem felvezetem a hasára, szempillái zavartan megrebbennek és komolyan a szemembe néz.
-Stella, az őrületbe kergetsz így is, ne kérj ilyeneket.
Lebiggyesztem az alsó ajkam, a hajamat a fülem mögé tűri és megcsókolja az arcom, majd megkerül engem és az ágyra hasal, haját kisimítom a homlokából és végigsimítok az arcán. Mosolyogva a hátára fordul és óvatosan felemeli a takarót, míg én hátradőlök, élesen beszívja a levegőt és beles a takaró alá.
-Stella, én...
-Ne reagáld túl.-nevetek halkan.
-Úristen.-takarja el az arcát a kezeivel, nevetve dörzsöli meg és óvatosan kiles az ujjai közül. Olyan, mintha szerepet cseréltünk volna, most én vagyok a higgadtabb, mert pontosan tudom, hogy mit akarok és mit nem, hogy meddig tudnék elmenni vele.
-Piszkos a fantáziád.-jegyzem meg.
-Miért?
-Én nem gondolok semmi rosszra.-mosolyodok el.-Nem értem miért csinálod ezt.
Megrázza a fejét, közelebb húzódok hozzá, egy pillanatra megdermed, majd egy levegővétellel kiereszt mindent és felém fordul. Biztatóan mosolygok rá, egyik kezem a vállára teszem és lassan elkezdem körberajzolni a tetoválásait, megfogja a kezem és belecsókol a tenyerembe, végigsimítok az arcán és megszüntetem a köztünk lévő távolságot. Egyik karjával átölel, hozzásimulok a mellkasához és arcomat a nyaka és válla közti hajlatba fúrom, nem gondolok az ágymáshoz simuló meztelen lábainkra. Gyengéden körözni kezdd a hátamon, elgondolkozva simítom az egyik tenyerem a hasára, elmosolyodok azon, amilyen arcot vág. Mintha teljesen természetellenes dolog lenne, hogy felfedezem a tökéletes felsőtestét.
-Tetszenek a tetkóid.-mosolygok rá.-Olyan rossz fiús leszel tőle.
-Mert nem vagyok az?-mosolyog rám, orrát óvatosan az enyémhez dörgöli.
-Nem.-mondom ki anélkül, hogy gondolkoznék rajta.-Szerintem édes vagy.
-Édes.-szórakozik.-Mégis miért?
-Nem tudom.-gondolkodom.-Úgy az egész lényed, amilyen vagy.
-Mindennek hívnám magam, csak édesnek nem.-nevetgél.
-Örülök, hogy ez téged szórakoztat.
-Fejtsd ki.-simít végig a karomon.-Mi olyan édes rajtam?
-Az arcod.-pislogok rá.-Ha nem nevetnél, kicsit olyan, mintha mindig szomorú lennél, talán a szemöldököd miatt, beárnyékolja a szemed, de ez olyan aranyos, és amikor nevetsz, akkor íves lesz és feljebb kúszik.-simítom végig az egyik szemöldökét.-És a szemeid is, neked vannak a legszebb szemeid a világon.
Kissé elégedetlenül morog, én viszont rendíthetetlenül folytatom.
-Amikor mosolyogsz akkor teljesen másmilyen, amikor pedig nevetsz akkor összehúzod a szemeid, néha kissé kidugod a nyelved.-kuncogok.-Ez olyan aranyos.
Csak azért is elmosolyodik, úgy, ahogy azt igazán szeretem. Szemeit összehúzza, megvillantja a fogait és szélesen mosolyog, nevetve húz magához és rövid csókot ad.
-Az arcod aranyos, de nem szeretem ha túl komoly vagy és rosszkedvű, sokkal jobb, amikor úgy őrültködsz, mint a többiek. Bár ezt nem csinálod mióta itt vagyok, pedig láttam a videókon, hogy az milyen.
-Zavarba jövök.-nevet a nyakamba.
-Fogadd el, hogy édes vagy.-nyomok puszit az arcára.-Legszívesebben kitalálnék neked valami cuki becenevet, mondjuk Zaynie, de tudom, hogy utálnád.
-Szerintem a megfelelő becenév számomra mostanában inkább a "Seggfej" de te úgy hívsz, ahogy akarsz.
Rosszallóan rázom a fejem, gondolhatna magáról jobbakat is, annyira nem illenek hozzá ezek a negatív jelzők.
Mosolyogva simít végig az arcomon, arca csak néhány centire van az enyémtől, nem szeretem köztünk ezt a rengeteg távolságot, bátortalanul megcsókolom, újabb mosolyt csalok elő belőle, közelebb húz magához és egyik kezét a derekamra teszi. Mint azt már máskor is tapasztaltuk, most is fokozatosan oldódik fel és egyre többet követel belőlem, a hátamra fordulok, egyik kezével megtámaszkodik, másikkal végigsimít a csípőmön. Végigsimítok a nyakán és beletúrok a hajába, én oldódok fel hamarabb, bátrabban érek hozzá, mint ő hozzám. Hirtelen egyik lábát átdobja az enyémeken és lassan a combjaimra ül, kuncogva húzódok el.
-Nehéz volt?-nevetek.-Mégiscsak a lábaimra ültél.
-Ne akard tudni, hogy most mit érzek, Édesem.-pihegi, és ha nem lenne elég ez a kedves becézés, még meg is csókol.
Csókja hirtelen lelassul, mindkét keze feljebb csúszik a derekamon és óvatosan, néhány centiméterrel feljebb húzza a pólóm, biztatóan simítom meg a karját. Szempillái az arcomhoz érnek, mindkét kezem a nyaka köré fonom, jól esik az érintése a derekamon. Megfogja a kezeim és lassan feljebb húz, karjait körém fonja és helyzetet változtat, ezúttal én kerülök az ölébe, hátát a falnak veti, végigsimítok a hasán, ujjai a csípőmbe nyomódnak, önmagamat elveszítve csúszok feljebb a lábain, meglepődök, a számban elhaló öblös nyögésén, zavarba hoz, amit kiváltok belőle, de tetszik is. Lábaim a dereka köré fonom, a mellkasához simulok és egyszerűen csak hagyom, hogy erősen tartson a karjai közt.
Orra az enyémhez súrlódik, végigsimít a hátamon, majd a hajamba túr és egy pillanatra elhúzódik, homlokát az enyémnek dönti és szempillái simításából az arcomon érzem, hogy kinyitja a szemeit. Lágy csókokat lehel a számra.
-Kérlek, soha ne hidd el a hülyeségeim.-leheli.-Nem akarlak elveszíteni valami baromságom miatt.-fúrja arcát a nyakamba.
Ez többet jelent, mint bármilyen más szerelmi vallomás. A tudat, hogy nem akar elveszíteni teljesen levesz a lábamról, aztán szokásához hűen valamivel megtöri a pillanatot.
-Kivéve, ha részegen mondok neked valami nagyon romantikusat, mert az biztos, hogy igaz.
Nevetve ölelem át, fejem a vállára hajtom és magamba szívom az illatát. Olyan, mintha az összetűzéseink ellenére az életünk úgy menne tovább, mintha azok meg sem történtek volna. Szeretném elmondani neki, hogy mit érzek, de ahhoz még nincs elég bátorságom, és azt hiszem ezt szavak nélkül is tudja. Végigsimít a lábamon, majd lassan a hátamra fordít és a lábaim közé férkőzve hajol az arcomhoz, kuncogni kezdek, amikor csókot nyom a nyakamra, és orrát gyerekesen "piszézi" az enyémmel.
-Imádom a nevetésed.-jegyzi meg, és mosolyogva játékos puszit nyom a számra, még mielőtt a hátára fordulna.
Nem érzem magam fáradtnak, nem mintha az utóbbi napokban annyira rengeteget pihentem volna annak ellenére, hogy nem találkoztunk, mégis olyan távolinak tűnik, amikor sírtam miatta. Tudom, hogy holnap meghalok majd a fáradtságtól, de most nem érdekel, mert mindennél többet jelent, hogy itt vagyunk. Ismét úrrá lesz rajta a félénksége, óvatosan felém fordul és egy mosoly után átkarol, felsóhajtok és a mellkasához bújok. Ez az első, amikor ennyire veszélyesen közel vagyunk egymáshoz. Bizonytalanul néz rám, arcát elrejti előlem és a nyakamba fúrja, végigsimítok a vállán és hozzábújok.
-Beállítom a telefonom, jó?-motyogja.-Majd hajnalban átviszlek a szobádba.
Aprót bólintok, bár nem igazán tetszik ez, szeretnék mellette ébredni és nem hajnalban felkelni, hogy aztán egyedül ébredjek. Nem szólok semmit, mert azzal csak megnehezíteném ezt az egészet, örülhetek neki, hogy most itt lehetek, meg kell becsülnöm azt a keveset, ami ilyenkor nekünk jut.
Ő sem szól semmit, apró puszit ad a nyakamra, majd kicsit elhúzódik és végigsimít az arcomon.
-Most már tényleg aludj.-nyom puszit a homlokomra.
Picit engem is magával ragad a bátortalanság, átölelem, míg ő feljebb húzza rajtunk a takarót, kicsit szerencsétlennek érzem magunkat, de ez csak megmosolyogtat, mert eddig sosem voltam még ilyen helyzetben. Illetve aludtam már együtt fiúval, de Eric teljesen más, sokkal tovább tartott, amíg hajlandó voltam egyáltalán kettesben maradni vele, nemhogy az ágyában aludni, és arról se feledkezzünk el, amikor néhány napja elaludtunk a tetőn. De ez most mégis más, akkor nem voltam tudatában annak, hogy vele fogok aludni, csak úgy alakult, viszont most mindketten tudjuk ezt, és már az is kissé zavarba hoz, hogy ez Zayn ágya, ki tudja kiket hozott ide előttem és mit csináltak. Megdermedek a karjaiban arra a gondolatra, hogy mik történhettek ott, ahol most épp én fekszem.
-Mi a baj?-kérdezi, ujjaival gyengéden simogatja a derekam.
Óvatosan ránézek, szemeit résnyire nyitja és szórakozottan, apró mosollyal az arcán néz rám. Megpróbálom nem elképzelni őt egy olyan helyzetben. De a kérdése alapján nem biztos, hogy ez sikerül.
Nem tudom, pontosan mit is érzek, nem tetszik más lányok gondolata, viszont elképzelni Zayn-t, ahogy izzadtan, kipirult arccal kissé rám nehezedik...
-Ki vele! Mire gondolsz?
Érzem, ahogy az arcom elönti a forróság, az ajkamba harapok és kínosan magam elé emelem a kezeim. Lassan lefejti az ujjaim az arcomról és kíváncsian néz rám, érzek valami megnyugtatót az érintésében és abban, ahogy néz rám.
-Hát, izé...-nyögöm idegesen.-szóval, hogy te meg a volt barátnőid...
Halkan nevet rajtam, de nem mondja azt, hogy hagyjam abba, széles mosolyából tudom, hogy élvezi a vívódásom a szavakkal.
-Zayn.-lököm meg a vállát.-Ne nevess!
-Te vagy az első lány, akinek ilyesmi problémája van az ágyammal.
-Ez nem vicces.-ülök fel hirtelen.
-Szerinted felhoznám ide a barátnőimet, amikor itthon vannak a fiúk? Stella, amikor nem vagyunk együtt, általában valaki mindig itthon van, csak akkor üres a ház, amikor mindannyian hazautazunk, és ugyebár akkor én sem vagyok itt.
-Jézusom.-dörzsölöm meg az arcom.
-Feküdj vissza.-fogja meg a kezem.-Emiatt ne aggódj.
Arcom a mellkasába fúrom, nem merek ránézni, kell egy kis idő amikor az arcom újra normális színű lesz.
-Számíthattam volna erre.-nevet a hajamba.-Olyan dolgokat is megkérdezel, amiket mások nem.
-Én csak...
-Stella.-nyúl az állam alá, kissé elhúzódik, hogy felemelje a fejem.-Kérdezz meg bármit, nem zavar.
Aprót biccentek, szeretném, ha elfelejtenénk ezt a kínos helyzetet. Gyengéden megcsókol, nem tart túl sokáig, inkább hasonlít egy jó éjt puszihoz.
Kényelmesen elhelyezkedek a karjai közt, így, hogy tudom, amit akartam az ágyáról, semmi nem gátol abban, hogy itt maradjak. Arcát félig a párnába és a hajamba fúrja, egyik lábam átdobom az övén és hagyom, hogy lassan elnyomjon az álom. Eléggé biztos vagyok abban, hogy ilyen kellemes helyen még nem igazán aludtam.

22 megjegyzés:

  1. Sziaa! Nagyon jó lett a rész, máris várom a következőt.... Mit jelenthet, hogy infón egyből megnézem, hogy már felraktad e a részt?? :"D <33
    Szilvixxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen, nem tudom. :D

      Törlés
  2. szia! Nagyon tetszik! Végre kibékültek! Alig várom a következő részt :) :)

    VálaszTörlés
  3. Szia!!!
    Nagyon jó lett ez a rész!!(mind mindegyik)Örülök hogy Stella és Zayn kibékültek. nagyon cukik együtt.Nagyon várom a kövi részt! ;D

    VálaszTörlés
  4. Aaaaaaaa! VÉGRE ÚJRA MINDEN HEPIII! Waaaaa! Eszkuszom amig olvastam vegig libaboros voltam!!!!! És nem amiatt mert hideg van!!!;)

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Jajj megnyugodtam,hogy végre megint együtt vannak!
    Sajnos még nekem is suli van:(
    Nagyon jó szünetet Neked is!
    Puszi:Bori<3

    VálaszTörlés
  6. Atya világ eddigi legjobb rész! Imádom awh <3
    Nagyon ügyes vagy gratula a részhez ;) Várom a kövit.Jó szünetet pusza xx :) <3

    VálaszTörlés
  7. Úristen!!!!! Ez volt az eddigi legjobb rész!!!! Örülök,hogy végre újra együtt vannak!!!!!!! Tök jó Stella pulcsija,nekem is jó lenne egy ilyen! XD :D

    VálaszTörlés
  8. Ajj mikor fekszenek már le... am nagyon jó rész de a perverz részeket se hagyjuk ki :DD <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Túl korán lenne. :D Köszönöm. :)

      Törlés
    2. :DDD de lefognak ugye *--* xD

      Törlés
    3. Haha, talán majd egyszer. :DD

      Törlés
  9. Nessa !!
    Ahhw *-* de ÉDES <3
    Harry és Sweety nagyon jók ;))
    A pulcsi milyen jó ( nekem is kell )..
    Stella és Zayn végre kibékültek, annyira összeillenek, jó páros ^-^
    Stella kérdése olyan aranyos volt, és Zayn legalább normálisan válaszolt rá :DD
    Tűkön ülve várom a kövi részt..IMÁDLAK :3
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :) Én is téged. :D <3

      Törlés
  10. Wáá örülök h Zayn és Stella kibékültek:DD nem volt jo mikor összevesztek, de már minden happy az a lényeg :DDnagyon várom a következőt részt :DD imádom ahogy írsz,csak így tovább :DD

    VálaszTörlés