2013. október 10., csütörtök

24.rész Önző vagy

Sziasztok! :)
Furcsa úgy ide írni, hogy jelenleg ez az egyetlen futó blogom, mivel kedden befejeződött a Nothing like us, nothing like you and me... de ez nem sokáig fog így maradni. ha jól számolom és minden összejön, nagyjából 1 hónap múlva indul majd az 5.!!!! (ÖTÖDIK!) blogom. Gondolkozom azon, hogy ideje lenne már eltűnnöm a blogger világából, valószínűleg sokakat irritál, hogy még mindig itt vagyok, de sajnos ez nem megy, és nem is szeretnék megválni tőletek. Maradok itt, és továbbra is 1D fanfiction-t fogok írni, rontom a levegőt. :D
Nem érzem túl jónak ezt a részt, ezen a héten ismételten alig volt időm írni és hétvégente (kb 2 nap alatt) nehéz összehozni 2 részt, de ígérem, megpróbálok jobban igyekezni, hogy ne legyenek rossz részek, most úgyis több időm lesz, amíg nem indul a következő blogom. :) Egyébként hétvégén valószínűleg megcsinálom, hogy lássátok a fejlécet és fogok róla írni információkat. :)
Jó olvasást, jó hétvégét! 
Csók: Nessa. xx
~Stella Starlight~

Nem könnyű úgy utazni egy kocsiban vele, hogy közben nem érinthetjük meg egymást, mert Liam köztünk ül. Fejemet a vállára hajtom, nem teszek semmi félreérthetőt, így csak kibámulok az ablakon a két ülés között, és hallgatom, ahogy Harry halkan dúdolja a rádióban szóló dalt. A gondolataim hagyom elkalandozni, minduntalan visszatalálok Niall felé és a tegnap estéhez, pontosabban a tegnap este azon részéhez, amikor Zayn olyan komolyan beszélt. Tulajdonképpen mindkettőjükkel egy kocsiban ülök, bár nem érzek kettőjük közt semmiféle feszültséget, mindketten ugyanúgy beleszólnak a beszélgetésbe és néha vicces megjegyzéseket tesznek egymásra, viszont én kínosan érzem magam, alig várom, hogy megérkezzünk.
Liam átkarolja a vállam és mosolyogva puszit nyom a homlokomra, visszamosolygok rá, lábaim kissé kinyújtóztatom, amennyire egy autóban erre van lehetőség. Zayn Harry mellett ül az anyósülésen, tökéletes rálátásom van a tökéletesen belőtt hajára, viszont az arcát nem látom, talán jobb is így. Niall Liam mellett ül, azaz hátul, velünk. Talán most én vagyok a legcsendesebb, annak ellenére, hogy a fiúk elég hangosak, küzdök azzal, hogy ne aludjak el. Mi tagadás, sokáig maradtam Zayn szobájában az éjszaka, amennyit beszélgettünk, legalább annyit csókolóztunk, aztán ez felborult és valószínűleg többet használtuk a szánkat az utóbbira. A fejem előreborul Liam mellkasára, egyre laposabbakat pislogok, erre csak rátesz még egy lapáttal az, hogy a hajammal babrál. Hirtelen elcsendesedik az egész autó, kinyitom az egyik szemem és lustán körbepillantok, Liam mosolyogva néz le rám, Niall is felém fordul, Zayn hátra pislog, szintén rám, Harry pedig a visszapillantóból figyel.
-Mi az?-köhintek.
-Semmi, aludj nyugodtan.-simítja meg az arcom Liam.
-Jó.-vonom meg a vállam, lábaim kissé felhúzom és tovább pihenek a mellkasán.
A beszélgetés halkul, Harry lejjebb veszi a zene hangerejét de továbbra is halkan dúdolja a dalt, kellemes hallgatni a hangját. Lassan elnyom az álom, örülök neki, mert így kevesebbet gondolok a fentebb említettekre. Talán foglalkoztatnia kellett volna annak, hogy aludni fogok fiúk előtt, és Úristen milyen ocsmány vagyok amikor alszok, de engem ez hidegen hagyott. Nem aludtam túl mélyen, szemeim néha kinyíltak és kifelé pislogtam a tájra, nem jártam még Anglia ezen részén. Aztán a természet csodálását követően tovább aludtam, ahogy láttam Zayn is szundított, de nem volt feltűnő, mert egyrészt állítólag Zayn sokat alszik, másrészt Liam is bóbiskolt. Nem volt fura, hogy mi ketten fáradtak vagyunk, amíg a többiek majd kicsattannak. Amikor én felnéztem, akkor rendszerint Liam is, majd együtt aludtunk tovább, érzékeltem Harry és Niall halk beszélgetését, Zayn néha benyögött egy rekedtes hol vagyunk?-ot, valahol az álom és ébrenlét közt időztem.
-Stella.-szólítgat Liam, ezzel egy időben pedig egy bökést érzek a karomon.-Itt vagyunk.
-Stella.-társul hozzá Niall hangja, és ismét megbök valaki.
-Ne bökdöss.-motyogom, lustán kinyitom a szemeim.
Hát, azt nem mondhatom, hogy megvakulok a napfénytől, viszont kabátban nem fázom. A bökdösőm valószínűleg Niall, mert a többiek már kiszálltak, a fejemet felemelem Liam mellkasáról és kipillantok az ablakon. Nem igazán tudom hol vagyunk, viszont van elképzelésem a stadionokról, így nagyjából felismerem, hogy annak közelében lehetünk. Harry és Zayn a kocsinak dőlve várakozik, Zayn kezében felfedezek egy szál cigit, próbálok nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani ennek, nem szív túl sokat, napjában talán már csak 1-2 szálat, sőt, van olyan amikor annyit se. Harry feltűnően húzódik arrébb tőle, elfojtom a mosolyom, hiszen Zayn pont úgy tartja a szálat, hogy a füst ne a göndör hajú felé szálljon, és a kezét is távolabb tartja magától, de tompán hallom Harry nyavalygását miatta.
-Itt vagyunk.-közli velem csillogó szemekkel, szélesen mosolyogva. Én is elmosolyodok, kék szemeivel izgatottan pásztáz kifelé, majd kivágja a kocsi ajtaját és kis híján kiesik belőle.
-Hé! Vigyázz a kocsimra!-pördül meg Haz.
-Kösz, jól vagyok.-motyogja, majd távolabb szalad.
-Gyere, menjünk.-nyújtózkodik lustán Liam, és megfogja a kezem.
-Így?-pislogok rá értetlenül.
-Mert hogy?-nevet.-Stella, gyönyörű vagy, menjünk már.
-Nem, én nem arra értem.-rázom a fejem.-De... veletek menjek?
-Kivel szeretnél menni?-pislog rám mosolyogva.
-Hát, veletek, de meglátnak.
-És akkor mi van?-feszegeti tovább.
-Nem tudom.
-Az emberek ránézésre nem állapítják meg, hogy a húgom vagy, és valószínűleg nem tudnak a kusza gondolataidban olvasni.-nyomja mutatóujját a homlokomhoz.-Ha nem viselkedsz furán, vagy inkább Harry nem viselkedik furán, akkor nem lesz gond. Louis egyik ismerőse vagy és ismersz minket, kész.
Válaszul csak halkan hümmögök.
-Figyelj, ha nem akarod, hogy velünk lássanak...
-Te miről beszélsz?-formál 'o'-t a szám.-Én attól félek, hogy titeket látnak velem. Mármint, érted...
-Szóval, az nem gáz ha lefényképeznek velünk?
-Nem!-vágom rá gyorsan.-És az nektek nem gáz, ha látnak velem?
-Nem!-vágja rá szinte ugyanúgy, ahogy én tettem.-Néha olyan szívesen a fejedhez vágnám, hogy hülye vagy.
-Tedd meg!-bököm meg a hasát.
-Hülye.-nyögdécsel.
-Most megbántottál.-húzom fel az orrom, direkt a másik ajtón akarok kiszállni, így átmászok rajta és merő véletlenségből rátenyerelek a hasára, nyögve összegörnyed, közben kitör belőle a nevetés, Harry összeráncolt szemöldökkel nyitja ki az ajtót, a jobb kezem az ülés szélén van, egy időben azzal, hogy az ajtó kinyílik, a kezem megcsúszik és elvesztem az egyensúlyom. Liam megragadja a lábam, Zayn pedig elkapja a kezem és egyik kezét az állam alá teszi, hogy a fejem ne bukjon előre és ne fejeljek le valamit. Pár pillanatig döbbenten pislogok, érzem, ahogy Liam keze megremeg a vádlimon, Niall is visszaszökdécsel és értetlen arccal fürkész, valószínűleg iszonyú hülye testhelyzetben vagyok. Zayn nagyot nyel, kerüli a tekintetem, tudom, hogy Liam miatt teszi, még mindig a kezemet fogja és a tenyere az állam alatt pihen, segít, hogy újra normálisan üljek, majd elenged és lebiggyesztett ajkakkal néz a fűbe esett félig elszívott cigire. Lassan odalép és felveszi, majd tanácstalanul néz körbe egy kuka után kutatva, amint megpillant egyet, mintha semmi nem történt volna elballag. Liam pislog párat, majd hirtelen magához szorít, úgy, hogy egy pillanatra belém szorul a levegő.
-Mi történt?-kérdezi ártatlanul Niall.
Harry megrázza a fejét, hasonlóan a többiekhez pislog párat, és a szemeivel pásztáz, hogy megbizonyosodjon róla, nincs semmiféle külső sérülésem.
-Sajnálom.-hebegi zavartan.
-Semmi baj.-fojtom el a mosolyom.-Nem a te hibád.
Liam felemeli a kezem és kutató pillantással szemügyre veszi a tenyerem, mondanom sem kell, hogy nem látszik rajta semmi, hiszen Zayn megmentett attól, hogy kiessek a kocsiból. De ő hajthatatlan, amíg végig nem nézi a testem szabad felületeit.
-Liam.-szólítgatom. Barna szemei ezúttal az arcomat nézik, kezei közé veszi és jobbra-balra fordítgatja a fejem.-Liam.-ismétlem.
-Gyerekülést szereltetek az összes kocsiba.-motyogja.
-Nem vagy vicces.
-Nem is viccnek szántam.-néz rám teljesen komolyan.-Veszélyes vagy önmagadra, Stella.-tűr a fülem mögé egy barna tincset, majd megrázza a fejét és a kezemet fogva, együtt szál ki velem a kocsiból.
Valamiféle mellékúton lehetünk, ahol Harry kocsiján kívül még kettő fekete parkol, félszemmel látom, hogy az egyikben három hatalmas ember ül, furán néznek minket, a másik teljesen üres, valószínűleg ők Louis-t nézik ilyen furán. Zayn visszafelé sétál, kezeit lazán zsebre dugja, megpróbálom visszafogni magam és nem nyálcsorgatva bámulni rá. Liam előrenyújtja a kezét és a vállánál fogva állítja meg, egy pillantással és biccentéssel elintézik.
-Köszi.-motyogom, csak azért, hogy én is mondjak már valamit és ne tűnjek a többiek előtt parasztnak. Másképp elintéznénk egy néhány perces csókcsatával, és tőle is végighallgathatnék valami olyasmit, ami Liam épp belekezd, viszont így nem.
Ahogy elindulunk a három testőr is kikászálódik a kocsiból, nem tudom, hogy hogyan hajtogatták be magukat abba a kocsiba, először fura, hogy előttünk egy, mögöttünk pedig kettő hústorony megy, kicsit távolabb tőlünk, hogy ne zavarjanak.
-Ne reagáld túl.-húzódok közelebb a bátyámhoz, ugyanis még mindig beszél arról, hogy jobban kellene vigyáznom magamra.
-Nem reagálom túl, de...
-Liam.-mosolyodok el, lábujjhegyre állok és megpuszilom az arcát.-Szeretlek.
-Hihetetlen vagy.-rázza a fejét, végre az ő szája sarkában is megjelenik egy apró mosoly, nagyot sóhajtva puszit nyom a homlokomra, és eldörmögi az előbb elhangzott szót.
 Amint Liam nem beszél többet, a többiek is mellénk lépnek, forgalmasabb területre érünk, az emberek mezekben, zászlókat lengetve, énekelve és kiáltozva igyekeznek a focimeccs színhelye felé, többeken látok olyan pólót, amin a fiúk szerepelnek, és néhány méter megtétele után a fiatalabbak kezdenek izgatottak lenni, rájönnek, hogy nem csak Louis van jelen ezen a meccsen, hanem a többiek is. Néhány másodperc alatt a közeledő tömeg magával sodor, majd kiragad belőle az egyik hatalmas ember, és a mikroportjába kezd beszélni, valószínűleg a fiúknak arról, hogy vele vagyok.
-Gyere, menjünk egy kicsit arrébb.-lépdel el mellettem.
-Mi lesz velük?-fordulok meg, és idegesen, lábujjhegyen állva nézelődök hátra. Nem kell zseninek lennem ahhoz, hogy tudjam, a négy lehajtott fej kikhez tartozik.
-Mindjárt mentek tovább.-nyugtat meg kedvesen.
Hümmögve megdörzsölöm a kezem, engem feszélyez ennyi ember, ők pedig ennek a közepén állnak, néhányszor valamelyikük felemeli a fejét és rám néz, Zayn viszont egyszer sem. Ha nem tudnám miért teszi, valószínűleg kezdene fájni a viselkedése, így viszont csak azon vagyok, hogy én se tegyek semmi félreérthetőt, bár már most kezdem érezni az érintésének hiányát. Nem tudom, hogy ma este mi lesz, ha jól emlékszem ma Louis családjánál alszunk, ott nem botorkálhatok a házban Zayn után kutatva. Elég furcsa lenne, ha benyitnék minden szobába Zayn-t keresve. Vajon Zayn családja tud rólam? Te jó ég! Mi van, ha már mesélt az anyukájának rólam? Úristen...
Éppen akkor vigyorodik el az egyik közös képhez, amikor én felébredek a gondolataimból. A térdem egy pillanatra meginog alattam, az ajkamba harapok és lesütöm a tekintetem, Eric sosem mutatott be úgy igazán a szüleinek, furcsa lenne, ha Zayn ezt megtenné egyszer.
Hamarosan végeznek, Liam és Harry közt lépdelek, nem merek körbenézni, félek attól, hogy csúnya pillantásokkal találom szembe magam. Harry bátorkodik ismét hozzám szólni, viccesen oldalba bök és az egyik kezét átdobja a vállamon.
-Ne aggódj.-villant meg egy biztató mosolyt.-Nem lesz semmi baj.
Igyekszem én is bizakodóan mosolyogni, veszem a bátorságot és körbenézek, közel járunk a bejárathoz, számomra furcsa, hogy házon kívül legyek így velük. Hiszen Liam a kezemet fogja és Harry átöleli a vállam, biztos vagyok benne, hogy már lefényképezték őket velem.
Amint belépünk elfelejtem mindezt és döbbenten tekintek végig az embereken, sosem voltam még focimeccsen, nem igazán tetszett ez a játék de Louis miatt szerettem volna ezt megnézni, mi nem lépdelünk felfelé, hanem leragadunk rögtön az első sorba, valahol a pálya szélén. A tömeg morajlásából tudom, hogy néhány perc van hátra a meccs kezdéséig, elfoglalom magam azzal, hogy körbepislogok, amíg a fiúk hergelik az amúgy is izgatott embereket és össze-vissza ugrálnak. Zayn valahonnan szerez egy "Szeretlek Louis" transzparenst, és azt felfelé tartva elrohannak az emberek előtt, felnevetek, ugyanabban a pillanatban megszólal valami ünnepélyes zene és kivonul a két csapat. Egy csoportba gyűlünk, a transzparens egyik végét megkaparintom, másodpercek alatt kerülök Zayn mellé, csípője súrolja az enyém, ugrálva tartjuk a táblát, a hangzavar az egekbe hág, amikor felbukkan Louis Lux-val a karján. Nevetni kezd, amikor felfedez minket, majd a tekintetét tovább jártatja a sorokon, az arcára valami megmagyarázhatatlan ül ki, amikor az egyik sorban felfedezi Eleanor-t. Elgondolkozok azon, hogy Zayn vajon rám is így néz-e, amikor kettesben vagyunk. A csapattagok kezet fognak egymással, a meccset valószínűleg nem tudnám elmondani, mert fogalmam sincs mi történik. Szerény társaságunk közt elszabadul a "pokol", kiabálva szurkolunk Louis csapatának, a transzparens visszakerül az eredeti tulajdonosához. Összehúzom magamon a kabátom, Harry-n kívül a többiek mindannyian csak egy pulcsit viselnek, Louis pedig mezben szaladgál, de van egy olyan érzésem, hogy ő nem fázik. Fogalmam sincs, hogy mikor mi történik, kinél van a labda és mit csinál, nekem ez a játék túl bonyolult, nem tudnék egyszerre futni és rugdosni egy labdát, miközben néhányszor körbenézek, ráadásul többen a nyomomban lennének azért, hogy elvegyék tőlem. 5 méter után valószínűleg orra esnék, utána valószínűleg nem is folytathatnám a játékot, mert Liam felrohanna a pályára és elvinne a sürgősségire. A tömeg egyszerre hördül fel, felkapom a fejem és körbenézek, tisztán látom, hogy az egyik fehér mezes játékos a földön van, amikor megállapítom, hogy az Louis, felvisítok és kis híján felrohanok a pályára, de Niall megragadja a kezem és visszahúz. Közel kerülök hozzá, rázkódó vállakkal ölel magához, Louis feltápászkodik és folytatja a meccset, mintha semmi nem történt volna. Haragos tekintettel keresem azt az embert, aki felrúgta őt, nem mintha bármit is tudnék tenni, így hát csak magamban dörmögök, hasonló dolgokat mint a többi rajongó.
Mielőtt befejezném a durrogást a játékosok kivonulnak, köztük Louis is, de ő tesz egy kört felénk és az elől ülők kezébe csap, mivel mi állunk csak a pályánál, egyértelmű, hogy ránk ugrik, Zayn és Liam nyakába csimpaszkodva Harry kezébe csap, majd visszaugrik a földre és egyszerre ölel magához engem és Niall-t. Majd kicsattan a benne tomboló adrenalintól, röhögve nézzük, mielőtt még bármit is mondhatnánk neki elrohan a többiek után, pedig szerettem volna megvizsgálni a térdét. Félidő alatt zene szól, Niall megkaparint valahonnan egy labdát és passzolgat Harry-vel, én leguggolok a pálya szélén és átölelem a vállaim, meglepődök, amikor Zayn lecsúsztatja a válláról a kabátját és a vállamra teríti. Vastag pulcsit visel, de még így is szeretnék ellenkezni, arca egy pillanatra ellágyul, keze megremeg a vállamon, mielőtt viszont még hozzám érne elhúzza és lazán zsebre dugja.
-Fázol?-guggol le mellém Liam, ő is készül levenni a pulcsiját, de megállítom. Ő csak egy fehér rövid ujjút visel alatta.
-Így már nem.-húzom össze magamon a bőrdzsekit, mely szinte ontja magából Zayn jellegzetes, kellemes illatát.
Az illatra a szívem meglódul, zsebre dugom a kezem, szórakozottan figyelem a három labdázó fiút, a zenére mozgatják a csípőjüket és szórakoztatják az embereket. A hangszórókból felcsendül a Live While We're Young, Liam felpattan mellőlem és énekelni kezdenek, kinyújtóztatom a lábaim és mosolyogva figyelem őket, ugrálnak, rugdossák a labdát és közben mosolyogva énekelnek. Van egy olyan érzésem, hogy a hangjukat fent már nem hallják, viszont ott is kántálják a dalt.
Amint nem tereli el a figyelmem a meccs, újból elkezdek gondolkozni azon, hogy tulajdonképpen már a jelenlévő összes ember látott velük, biztos, hogy készültek rólunk videók és fényképek, amik majd ellepik a netet... Talán a mai az utolsó nap, amikor még anélkül léptem ki az utcára, hogy lerohantak volna? Biztos mindenki látni fogja a képeket és majd velem is az lesz, mint most a srácokkal, majd lerohannak és mindenfélét fognak kiáltozni. Biztos sokan fognak utálni, mert ismerem őket, és akkor még nem is tudják, hogy Liam a tesóm és Zayn a barátom.
-Min gondolkozol?-lép mellém Niall, az arca kipirult az ugrálástól, mosolya most is ott ül az arcán. Nem viselkedik furcsán velem, eszemben sincs rákérdezni az érzéseire irántam, nem szeretném sem magamat, sem őt kínos helyzetbe hozni, és ha szeretném megkérdezni is, azt nem itt tenném, nem ennyi ember előtt egy focimeccsen.
Megvonom a vállam és ismét körbepillantok, kicsit közelebb húz magához, átölelem és beszívom az illatát, az övé is más, de férfias, eszembe jut az az este, amikor összetalálkoztunk a folyosón és együtt mentünk pótvacsorázni. Olyan jól indult a barátságunk, nem szeretném, ha elromlana miattam.

~Zayn Malik~

Őket nézve nem tudok másra gondolni, minthogy Niall mellett mennyivel jobb lenne neki
Elengedi Niall-t, a tekintetem Louis-ra vezetem, el-vissza kocog a pályán, haja nedves az izzadtságtól de a lelkesedése nem hagy alább, nyerésre állnak. Hirtelen jobban várom a meccs végét, mint kellene, hiszen ő az egyetlen akinek kipanaszkodhatnám magam és tudna mondani valamit, ami arra biztatna, hogy ne adjam fel. Csak rá kell néznem Stella-ra, és tudom, hogy nem adhatom fel, gyávaság lenne az első napokban megfutamodni, ennél csak több problémánk lesz. Harry önfeledten szurkol Louis-nak, egy hosszú haj libben el előttem és Stella már mellette áll, ugrálni kezdenek, nehezen fogom vissza magam. Haja vele együtt mozog, magával ragad csípőjének ringása, és az, hogy mennyire szexi rajta a kabátom. Veszek neki egy ilyet, csak kisebbet és nőit, így is vadító, de ha még rásimulna az idomaira...
-Zayn!-kiált a fülembe Liam, túlharsogja a tomboló, Louis nevét kántáló embereket.
Zavartan nézek rá, reménykedek benne, hogy nincs semmi jele a kalandozó gondolataimnak és nem bámultam túl feltűnően a húgát.
-Kösz.-mosolyog rám, közben Stella-ra pillant, aki apró, csinos kezeit fázósan a kabátom zsebébe dugja. Meztelenre vetkőznék, ha az összes ruhámra szüksége lenne ahhoz, hogy ne fázzon.
Biccentéssel válaszolok, előbb fagyok meg, minthogy Stella egyet is tüsszentsen.
-Amikor nem épp veszélybe sodorja magát, vagy idegesítően viselkedik, akkor egész aranyos.-jegyzem meg. A gyomrom összerándul, gyűlölöm ezt csinálni, Stella mindig aranyos. Utálom ezt a hangnemet és azt a pillantást, amit kénytelen vagyok megjátszani. Amikor velem marad azt sem tudom, hogyan engesztelhetném ki ezekért, és azokért is amiket korábban mondtam neki. Egy rendes barát sosem mondana ilyet a barátnőjéről, és én sem tenném. Nem tudom, hogy ő mit gondol rólam, de én szánalmasnak és gyávának érzem magam, mert annyira nem vagyok képes, hogy megálljak Liam előtt és elmondjam neki, hogy mi a helyzet. Aztán meg vagy beveri az arcom, vagy nem. Valószínűleg ő is gyávának hisz, nem hagyhatom, hogy ezt gondolja. Ránézek, fejét éppen akkor fordítja felém, szemei gyönyörűen csillognak, a világ legszerencsésebb szerencsétlenének érzem magam, és akkor rájövök, hogy nem gondol semmi olyat rólam. Csak én reagálom túl.
-Adj neki egy esélyt, Zayn.
-Igyekszem.-motyogom.
Az emberek még hangosabbak lesznek, egyszerre nézünk körbe, Niall az eredményjelzőt magasba tartja és az arckifejezéséből sok mindenre rájövök, viszont ha ez nem lenne elég, Louis a csapattársai hátán kurjongat. Ezek szerint nyertek. Elfelejtem a hatalmas, eget rengető problémáim és a többiekkel kezdek örömtáncba, kivárjuk, amíg a doncasteri csapat fürdőzik a sikerben és a csapattagok kezet fognak egymással, majd egyszerre rontunk rá Louis-ra.
-Harry, tegyél le!-sipít magas hangon. Kitör belőlünk a röhögés, Harry ugyan elereszti, de van velünk egy lelkes lány is, aki jelen esetben nem éppen Eleanor.
-Uu.-hallom meg a gyakran elhangzó "szavakat".-Louis, adsz úgy aláírást, mint egy focista?
Elfojtom a nevetésem, óvatosan rám néz, jelentőségteljes pillantást vet rám, majd egyszerűen magához öleli a barátnőmet.
-Adok.-mozog vele jobbra-balra.
Niall oldalba böki, mire felemeli a fejét, egyszerre fordulunk a közeledő család felé, a torkom egy pillanatra elszorul a két futva közeledő kislány láttán. Régen voltam már otthon.
Louis gyengéden elengedi Stella-t, majd elrohan a visongó kislányok felé és felkapja mindkettőjüket. Stella-n kívül szinte mindannyian egyszerre húzzuk el a szánkat, felemeli a fejét és értetlenül néz körbe, Liam magához húzza és puszit nyom a homlokára. Akkor jövök rá, hogy tulajdonképpen még mindig minket néznek, amikor erre a cselekedetére többen felbolydulnak. Összeszorítom a szám, szinte hallom, hogy mi zajlik az emberek fejében, megpróbálom nem felhúzni magam. Oldalra sandítok, Louis épp magához öleli Eleanor-t, meglepő, hogy mennyire hidegen hagyja, hogy ennyien nézik őket. De végül is igaza van.
Úgy érzem, most legszívesebben én is hazamennék, valószínűleg engem is így fogadnának otthon, ahogy most Louis-t. Oldalra pillantok, Stella kissé aggodalmasan néz körbe, szeretném magamhoz húzni és megcsókolni, kibírhatatlan az az idő, amíg nem száll le az éj. Úgy érzem magam, mintha rosszat csinálnék, amikor éjjelente vele vagyok, de valószínűleg mégsem olyan rossz, ha ő olyankor mosolyog.
A nap további részében igyekszem nem kimutatni, mennyire türelmetlen vagyok, nem adódik lehetőségem arra, hogy akár csak fél percre, de egy puszi erejéig Stella-val maradjak, kezdem egyre feszültebben érezni magam emiatt, de nem mutatom ki, beszélgetek Louis húgaival, járkálok velük a városban, anélkül, hogy megjegyzéseket tennék. Már nem megy, rosszul érzem magam, hiszen számomra ő hibátlan. Louis mindenképpen szeretné körbejárni miatta Doncastert, én pedig szó nélkül megyek velük, csak azért, hogy a közelében legyek. Nem tudom mikor ettünk utoljára olyan főtt ételt, amit nem étteremben vettünk, ezért nem meglepő, hogy nem győzzük magunkba tömni Jay finomabbnál finomabb főztjeit. Csak a lányok esznek kulturáltan.
Zuhanyzás után ismét erőt vesz rajtam az izgatottság, de nem tudom, hogy Stella melyik szobában van és van-e vele valaki, csak a szerencsén múlott, hogy én egyedül maradtam, mert Niall és Harry osztozik egy szobán, Louis Eleanor-val alszik és szerintem a húgaival, Liam... Liam valószínűleg Stella-val van. Nyilvánvalóan nem velem fog aludni Stella, és az már végül is mindegy, hogy Liam melyikünkkel van, sehogy nem jönne össze, hogy mi ma este találkozzunk. Ne...
Előkapom a telefonom, csak remélni merem, hogy nem hagyta Liam előtt, bár nem hiszem, hogy kutakodna benne, de ki tudja, Liam mire lenne képes Stella miatt. Tehetetlenül ülök le az ágyra a telefonom szorongatva, csak egy rövid kérdést írtam, amiben megkérdezem, hogy kivel van egy szobába, várom, hogy a telefonom megrezzenjen, de ehelyett az ajtó kitárul is Louis lazán besétál rajta. Az arca szinte sugárzik a boldogságtól, teljesen megértem őt, én is ilyen lennék, ha végre hazamehetnék néhány napra.
-Mizu?-vágódik le lazán mellém.
Megvonom a vállam, egész nap azt vártam, hogy mikor beszélhetek már vele, erre amikor bejön már nem tudom, hogy mit mondjak.Úgy érzem, az egész világ ellenem van, pedig semmi tragikus nem történt. Biztos csak nem aludtam eleget.
-Miért vágsz ilyen fejet?-könyököl fel.-Minden rendben?
-Ja.-vonom meg a vállam.-Jól játszottál.-mosolyodom el.
-Kösz.-derül fel az arca, és már várom, hogy mikor kezd lelkes mesélésbe, de az arcáról lehervad a mosolya és furán méreget.-Zayn, van valami baj köztetek?
-Nincs.-húzom el a szám.-Csak... nem tudom.
-Aha, akkor most fejtsd ki bővebben.-tornázza magát végül törökülésbe.
Az ajtó ismét kinyílik, mielőtt még belépne meglátom a barna tincseit, először csak az egyik lábát dugja be, majd befordul a szobába és nekidől az ajtónak, Louis látványára kissé összerezzen.
Az arcom egy pillanat alatt derül fel, nem törődök Louis jelenlétével, felpattanok, meglepetésként éri a hirtelen "támadásom", ő még meglepett, amikor én már a testemmel az ajtóhoz préselem és megcsókolom. Szinte azonnal reagál, egyik karját átdobja a vállamon és a hajamba túr, engem nem zavar Louis, de őt igen, így lassan leállít, és a kezemet fogva letelepszik Louis mellé.
-Most ne puszilj meg, fél perccel ezelőtt vele smároltál.-fintorog.
Halkan nevet, majd hátradől az ágyon és fejét az ölembe hajtja.
-Akkor én azt hiszem, hogy megyek is.-vigyorog.
-Ne, maradj még!-ragadja meg a kezét Stella.
Nem akarom kizavarni, de valahogy próbálom a tudtára hozni, hogy szerintem is ideje lenne mennie, de visszaül az ágyra, úgy tűnik itt megint csak én vagyok a szenvedő alany. Csevegni kezdenek, azon kívül, hogy ujjait összefonja az enyémekkel és néha rám mosolyog, nem igazán beszél hozzám.
-Liam?-szólok közbe.
-Alszik, nagyon hamar elaludt.-néz rám csillogó szemekkel.
-Na, gyerekek, én tényleg megyek, Eleanor már vár.-kacsint Louis, majd feláll és miután megpuszilja Stella homlokát, belecsap a kezembe és kimegy.
-Végre.-sóhajtok.
-Naa.-lök oldalba.
-Egész nap vele voltál, most én jövök.-hajolok le hozzá.
-Mert a barátom.-simít végig a tarkómon.
-Utálom ezt.-panaszkodok.-Mindenkit ölelgetsz, mindenkivel beszélgetsz csak velem nem, és azért, mert egy hülye paraszt voltam.
-Viszont ilyenkor a tiéd vagyok.-mosolyog.
-Az nem olyan. Rossz nézni, hogy mindenki kap belőled egy kicsit, csak én nem.
-Zayn.-ül fel, és a szemembe néz.-Ők a barátaim. Zavar?
-Nem.-túrok a hajamba, kezdek ideges lenni. Egyszerűen csak arra akarok kilyukadni, hogy végre velem is legyen egy kicsit és ne szidjon le, ha örülök annak, hogy kettesben maradunk.-Nem azt mondtam., hogy zavar, csak legalább ilyenkor legyünk kicsit kettesben.
-Önző vagy.-néz rám, az arcán nem haragot látok, valószínűleg ő éppen úgy nem érti ezt, ahogy én sem.
-Jó, rendben, akkor önző vagyok. Sajnálom, hogy veled akarok lenni.-válaszolok kissé ingerültebben a kelleténél, és felpattanok az ágyról, ahogy ő is teszi.
-Miért veszekszünk ilyen hülyeségen?-néz rám tanácstalanul.-Zayn, tudom, hogy nehéz...
-Nehéz, nem is tudod mennyire.
-De igen!-szorítja össze makacsul az ajkait.-Arról elfelejtkezel, hogy én is pont abban a helyzetben vagyok, mint te! Hazudok a szüleimnek, a bátyámnak, a barátaimnak, majd' meghalok, mert napok óta nem aludtam normálisan, de én nem panaszkodok.-túrja hátra a haját.-Mert szerintem megéri, de nem fogom elküldeni a barátaim.
-Jó.-sóhajtok, és a csuklójánál fogva gyengéden magamhoz húzom.-Sajnálom, csak ideges vagyok, zavar, hogy tudom, Niall is úgy érez irántad, mint én, és vele többet vagy.
-Most inkább elmegyek.-bontakozik ki az ölelésemből.-Gondolkozz egy kicsit ezen.
-Nem értelek.-tárom szét a kezeim.-Stella, ezzel nem mondtam semmi rosszat.
-Niall is a barátom, úgy mint Harry és Louis.-ingatja a fejét.-Nem fogom elhanyagolni, nem érzem magam rosszul vele, és ha hiszed, ha nem, nem csinál semmi félreérthetőt, szóval akármennyire is nehéz, fogd fel, hogy nekem csak a barátom. Majd holnap este beszélünk, jó éjszakát.-fordul sarkon, és az ajtó felé lép.
-Most elmész?-lépek utána, és a mellkasomhoz fogom.-Ne, kérlek, túl sokat agyaltam hülyeségeken, sajnálom, tudom, hogy ez hülyeség.
-Nem haragszok rád.-fordul felém, kezét az arcomra teszi és végigsimít rajta az ujjával.-Felkaptam a vizet.
-Nincs harag, ugye?-döntöm a homlokom az övének.
-Akkor, ha nem leszel rá féltékeny.-nyomja mutatóujját az orromhoz, megragadom a kezét és belecsókolok a tenyerébe. Nem mondom azt, hogy nem vagyok féltékeny, nem akarok hazudni neki. Más esetben nem lennék az, mert ha tudnának rólunk, akkor tiszteletben tartanák, hogy ő hozzám tartozik és nem próbálkoznának be nála. De így...
-Igyekszem.-ígérem halkan.
-Remélem, hogy akkor ezt itt lezártuk.
Aprót bólintok, lehajolok hozzá és gyengéden megcsókolom, egy ideig viszonozza, azután elhúzódik és egy mosoly után kezét a kilincsre teszi.
-Elmész?
-Liam...
-Persze.-biccentek.-Szép álmokat.
Visszamosolyog rám, apró puszit ad a számra, majd elsétál. Percekig állok az ajtó előtt és bámulok magam elé. Egyszerűen nem értem, hogy mi volt ez és most mi van, eddig a körülményekhez képest minden olyan jó volt. Talán csak eddig tartott... Nem, azt viszont nem engedem, hogy hülyeségek miatt vesszünk össze, majd jobban fogok igyekezni és nem féltékenykedek, most viszont inkább alszok egyet. Ha már úgyis egyedül maradtam...

30 megjegyzés:

  1. Nessa ha abba mered hagyni a blogolást felkereslek es addig idegesítelek meg nem dondolod magad!
    Ha valaki nem nézi jo szemmel h itt vagy az HÜLYE! Ennyi! Vagy féltékeny!
    Jajj Ne veszekedjenek! Mondjuk megértem Zaynt!
    Nagyon jooo;)
    Várom a kövit!;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja és nagyon várom az uj blogodat! Az Nialles lesz?

      Törlés
    2. Nem szeretném abbahagyni, csupán mostanában rengeteg olyan oldalt látok, ahol gyakran emlegetik az olyan bloggereket, akik már 4-5-6 One Direction fanfictiont írtak/írnak.
      Köszönöm!:) <3
      Igen! :D

      Törlés
  2. Nessa:) nagyon tetszenek a blogjaid, az összeset olvastam már:) remelem a következö harrys lesz, mert ö a kedvencem:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Nem Harry-s lesz, róla már van kettő és én még szeretnék írni a többiekről is, szóval a következő blogom főszereplője Niall lesz, utána pedig Liam, aztán majd meglátom, hogy hogyan tovább. :)

      Törlés
  3. Nagyon klassz az uj rész <3
    de ha lehet akkor légyszi a következő blog ne Niall-es legyen :(
    Mert imádom őt is de a személyiségével nem tudok azonosulni :((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)
      Már nagyon régóta szeretném elkezdeni azt a történetet. Honnan tudod, hogy nem fogsz tudni azonosulni a személyiségével?:) Adj egy esélyt magadnak, Niall-nek és nekem is, hátha sikerülni fog. ;)

      Törlés
    2. Mivel te vagy a kedvenc írom és ezt is ilyen szépen kérted ezért remélem ogy iszonyat jó blogot csinálsz <3 Akkor kíváncsian várom :D

      Törlés
    3. Aranyos vagy, köszönöm! :) <3 remélem tetszeni fog.

      Törlés
  4. Az új blogod.. mond hogy Nialles lesz! (vagy Louis-os is lehet... hahaha)..
    Drága Nessa. Ha abbahagyod a blogolást felbérlek.. egy bérgyilkost.. és megöletem azt aki kitalálta azt hülyeséget hogy rosszul írsz. :D Amúgy: I LOVE YA NESSA! Imádoooom az új részt, mostmár nem fürdenek nyáltócsában.. blee. :DD
    xx. Nonoo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, Niall lesz a főszereplő. :))
      Nyugodj meg, nem fogom abbahagyni. :)
      Köszönöm!
      I love you too! :)

      Törlés
  5. Nagyon jó lett ez a rész!!!! :D

    VálaszTörlés
  6. Hoppá!Hát ez tökéletes lett! :)

    Moi,Lu

    VálaszTörlés
  7. Nessa !!
    Annyira IMÁDOM a blogjaidat MINDET ;))
    Stella annyira aranyos :))
    Zayn féltékenységi pillanata olyan cuki, és édes volt *-*
    Várom a következő részt *______*
    XoXo

    VálaszTörlés
  8. Nagyon tetszik,ment a többi :) Amikor volt egy kis vita én egy picit meghatódtam. Remélem hogy ha már elmondják a többieknek, akkor már nem lesz ez a vita köztük. Zayn olyan cuki volt. Elképzeltem és .wáó. Már várom nagyon a kövit,mivel ez a kedvenc blogom. Olyan kár ,hogy egy héten csak egyet tudsz hozni :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! <3
      Én is nagyon sajnálom, de nem tudom máshogy megoldani, egyszerűen már arra sem jut időm, hogy leugorjak a boltba egy üveg ásványvízért. Nem megy máshogy, hétvégén összehozok valamit és aztán éjszakánként javítgatom.

      Törlés
  9. nagyon jó lett! :D <3 tom hogy ez bunkóság de léci meg fontolod hogy a kövi blogodba benne legyek mármint szereplő lécci <3 :D *o*
    am ha igen akk Hana a keresztnevem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :)
      Megfontolom, bár a következő blogomhoz már megvan a név, de utána lehetséges. :)

      Törlés
  10. Minden betűt faltam! Nagyon ügyes vagy!Izgalmas a történet.Lécci siess a kövivel!:D <3 xx B.

    VálaszTörlés
  11. Nehogy eltűnj!
    Oké, nekem is elegem van az olyan kis fanfic-írogatókból, akik 1 mondatot nem bírnak leírni és még a történetük sem eredeti.
    De az olyan ÍRÓK, mint te, Nessa, ne hagyják abba! Sajnos egyre kevesebb van az ilyenekből, de te közéjük tartozol, neked nem szabad kiszállnod ebből a körből!
    xoxo Wingie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem nem zavarnak, ha szeretik csinálni akkor csinálják, én is úgy kezdtem, majd fejlődnek idővel. :)
      Köszönöm szépen, iszonyúan jól esik! <3

      Törlés
  12. Imádom!! Most írok először komit,de eddig az összes blogodat olvastam. Csak így tovább!

    VálaszTörlés
  13. hol talalom ezt a zaynt? *-* kellkellkellkellkell. *-*
    imadom. :) <3 xoxo

    VálaszTörlés