2013. július 3., szerda

1.rész Az első titok

Sziasztok! :)
Meghoztam az első részt! 
Köszönöm szépen a prológushoz érkezett komikat, a 45 bloglovin feliratkozót és a 23 rendszeres olvasót, valamint a blog 1. díját! Remélem tetszeni fog az 1. rész! :)
Nessa. xx

~Liam Payne~

Csak bámulom a képet, melyen pelenkás énem értetlenül álldogál egy kórházi ágy mellett, amiben egy kisbaba alszik. Összevont szemöldökkel fordítom meg de nincs rajta semmi szöveg, így értetlen arccal indulok a konyhába, ahol anya pakolászik.
-Anyu?-bámulok a kezemben tartott, kifakult fotóra.
Nem tudom ki lehet az a kislány, akkoriban nem született fiatalabb unokatestvérem, és ahogy tudom, semmilyen rokon.
-Tessék, drágám?
-Ki az a kisbaba aki mellett állok?-nyújtom felé a képet. 
Az anyukám arca egy pillanatra megrándul, majd összezárja az ajkait és kiveszi a kezemből. Egy ideig csak nézi, a szemében könnyeket fedezek fel, érzékeny dologra tapinthattam rá, rögtön meg is bánom, hogy feltettem ezt a kérdést. Már épp vissza akarom venni és eltenni oda, ahonnan elővettem, amikor az asztalra csúsztatja és nagyot sóhajtva az ujjaival hátratúrja az arcából a haját.
-Megvárhatnánk ezzel édesapád? Úgy gondolom elég nagy vagy már ahhoz, hogy elmondjuk neked.
Ha ez lehetséges, az arcomra még jobban kiül az értetlenkedés és a szemeimet a fényképre szegezem. Nem tudom ki az, talán csak egy unokatestvér aki beteg volt és meghalt, mielőtt megismerhettem volna. 
-Hogyne.-nyögöm.-A szobámban leszek. 
-Rendben kicsim.-húz magához és puszit nyom a fejemre.-Szeretlek, Liam.
-Én is szeretlek, anyu.
Megsimítja az arcom, a szemében könnyek vannak, kezdek aggódni, de nagyot nyelek és egy időre elnyomom magamban a kíváncsiságot. Puszit nyomok az arcára és magára hagyom, mielőtt viszont kimennék, a fényképet felkapom az asztalról és a kezemben szorongatva felcaplatok a szobámig. Mosolyogva nézek körbe a házon, mellyel hatalmas örömet okozhattam a szüleimnek, és végre nem kell többet költöznünk, apu talált egy jól fizető munkát, anyut felvették egy óvodába, de ha ez nem így lenne, akkor is kerestem már annyi pénzt, hogy el tudjam látni őket életem végéig. Sosem emlékszem vissza úgy a gyerekkoromra, hogy az rosszul telt. Tény, hogy sokat költöztünk, ha megláttam a kirakatokban egy játékot ami tetszett, nem kaphattam meg, de én jól elvoltam a saját magam által készített dolgokkal. Sajnos az iskolákban mindig én voltam akit lehetett bántani és piszkálni, de mára már tudom, hogy én elértem valamit, ők nem biztos. 
A fejemet megrázom, ezzel kizökkenek a gondolatmenetemből és leheveredek az ágyra, a fejem fölé emelem  a képet és elgondolkozva szemlélem. A telefonomat magam mellé helyezem és halk zenét indítok el rajta, miközben elmerengek a saját gondolataimban. A fejemben kérdések gyülemlenek fel, valami furcsa érzésem van a fényképpel kapcsolatban, de türelmesen várom, hogy apa hazaérjen. A percek kínzóan lassan telnek és én egyre többet tekintek az éjjeliszekrényen ülő digitális órára. Halk kopogásra ülök fel, anyu dugja be a fejét és az ajkát harapdálva megpróbál mosolyogni.
-Megérkezett édesapád, szóval, ha még mindig szeretnéd tudni...
Meg sem várom, hogy befejezze a mondanivalóját, a képet szorongatva pattanok fel és ellépdelek anyu előtt. A lépcsőfokokat kettesével veszem, apa olyan arccal ül a bőr ülőgarnitúrán, mint aki citromba harapott.
-Szia.-intek mosolyogva és leülök az egyik fotelbe.
Úgy néz ki, komoly családi beszélgetésen fogok részt venni. Türelmesen várom, hogy anya is leüljön, majd érdeklődve nézek rájuk és várom, hogy belefogjanak a mondanivalóba.
-Drágám, mielőtt elmondanánk, szeretném ha tudnád, hogy nem azért csináltuk mert ezt akartuk, hanem mert muszáj volt.
Kételyek gyülemlenek fel bennem, hirtelen már nem is akarom tudni, ki az a kisgyerek mellettem, nem szólok és türelmesen hallgatom anyu szavait. A szüleim egymás kezét szorongatják, rengeteg mindenen mentünk együtt keresztül, büszke vagyok rá, hogy így szeretik egymást.
-A születésed előtt és után minden a legnagyobb rendben volt, a betegséged miatt sokat kellett bemennünk a kórházba, hiteleket vettünk fel, hogy rendesen tudjuk fizetni a gyógyszereket és a kezeléseid. Úgy tűnt nem lesznek emiatt gondjaink, rendesen tudtuk visszafizetni.
Ezt a történetet idáig ismerem, sokszor magamat okolom amiatt, hogy a családom rossz helyzetbe került, de én is rájöttem, hogy a betegségemről nem tehetek, és amiatt, hogy a szüleim még úgy is elfogadtak, csak még hálásabb vagyok nekik. Anya nagy levegőt vesz, tudom, hogy innen jön majd az a rész amire annyira kíváncsi vagyok, és mélyen belül már kezdem felfogni, hogy miről lehet itt szó.
-Két éves voltál amikor ismét teherbe estem.-folytatta.
A szívem egy pillanatra megáll, lepillantok a kezemben tartott kifakult fotóra és hasonlóságot keresek köztem, és az apró kislány között. Visszafojtott lélegzettel várom, hogy anya folytassa, de csak keservesen zokogni kezd és apa kezét szorongatja.
-Édesanyád az 5. hónapban járt, amikor rosszabb helyzetbe kerültünk és a bank fenyegetni kezdte az otthonunkat.-folytatta apa.-A húgod már nem lehetett elvetetni...- szemeim nagyra nyílnak, és a hajamba túrok. -de Liam, mi soha nem is akartuk őt megölni!-fejezi be a mondatot, én pedig megkönnyebbülten sóhajtok fel.-Végigcsináltuk, remélve, hogy minden rendbe jön, de nem így lett. Nem tudtuk mit kellene tennünk, téged vizsgálatokra vittünk, a pénzünk egyre fogyott, elvesztettem az állásom és anyukád a terhesség miatt nem dolgozhatott. Miután megszületett egy fiatal pár örökbe fogadta.
Csak ülök, a torkom kiszáradt és az ajkaim is túl száraznak érzem ahhoz, hogy rendesen beszélni tudjak. A gyomrom és a torkom is összeszűkül és könnyek marják a szemem. Reggel még azzal a tudattal keltem fel, hogy egyke vagyok, most pedig itt ülök és egy fénykép bebizonyítja, hogy ez nem így van. Talán haragudnom kellene rájuk, amiért odaadták másnak a gyereküket, a testvérem, mégsem érzek mást, csak bánatot. Nem tudom, én hogy döntöttem volna abban a helyzetben, valószínűleg a szüleim döntöttek jól és megkímélték attól, amin én keresztülmentem.
-Miért csak most mondjátok el?-pillantok rájuk könnyektől fátyolos szemekkel.
-Nem tudtuk hogyan mondhatnánk el neked.-törölgeti a szemét anya.
Összeszorítom a szám és a fejemet hátra döntöm, a szemeim egy rövid pillanatra becsukom és megpróbálom kizárni az egész világot. Van egy húgom.
-Hogy hívják?-nézek fel újból.
-Stella.-mosolyodik el apa.-A családja küldött nekünk róla egy képet, amikor végre végleges lett a címünk.
-Megnézhetem?-harapdálom a szám.
A hátsó zsebéből előhúzza a pénztárcáját, az átlátszó résznél az én egy kiskori, és egy mostani fényképeim mellett ott lapul egy másik is, melyen egy gyönyörű, hatalmas, barna szemekkel rendelkező lány mosolyog. Elveszem tőle és percekig vizsgálom, olyan boldognak látszik, talán nem kellene felforgatnom az életét, de meg szeretném ismerni, mindig is vágytam egy testvérre. Megdörzsölöm az arcom és a tárcát visszaadom, nem tudom mit kellene tennem, össze vagyok zavarodva, a fejem zakatol.
-Szeretnék vele találkozni.-nézek a szüleimre.
-Mi is, kincsem.-áll fel anya és mellém lépve átölel.-De 16 éves, nem forgathatjuk fel az életét.
-De én szeretnék vele találkozni.-ellenkezek.-Hol él?
-Londonban.-sóhajt és végigsimít a hajamon.-Kérlek, Liam, ha úgy döntesz felkeresed, ne rohand le ezzel azonnal.
-Tudjátok a pontos címet?-kutatom meggyötört arcukat.
Apa csak bólint, majd egy papírt vesz a kezébe és egy ceruzával felfirkant rá pár szót, a kezembe adja, én pedig pillanatokig csak meredek a papírra. Fel fogom keresni amint visszamegyek Londonba, előtte viszont fel kell hívnom a fiúkat.

~Zayn Malik~

Szunyókálásomból Harry hangja rángat ki, morcosan nézek rá és megpróbálok felébredni. A kezében a telefonját szorongatja, melyből Liam hangja árad.
-Mos tmár mondhatod!-vonyít bele Louis.-Felkelt a mi kis álomszuszékunk.
Harry egy ugrással az ölébe telepszik, én már előre látom a mozdulatot, mely ,,ölbe érésekor" bekövetkezik és a könyökével eltalálja Louis gyenge pontját. Az áldozat hangosan vinnyog fel és kap a fájó testrészéhez, Niall fuldokló röhögésbe kezd, Harry pedig megrökönyödve esedezik a szerelme bocsánatáért. Én csak ülök és kábán szemlélem az eseményeket, Liam pedig hevesen kérdezgeti, hogy mi történt.
-Leszakadtak a raffaelloim!-nyöszörög, mire Niall felvinnyog és a kanapéról a földre bucskázik. 
Kiveszem Harry kezéből a telefont, én is küzdök a kitörni készülő nevetésemmel.
-Harry érzékeny pontra tapintott.-nevetek.-Mizu? Miért kellett felkelteniük?
-Majd ha lecsillapodtatok elmondom, bár jobb lenne várni, holnapután úgyis visszamegyek, majd elmondom előttetek és nem telefonba.
-Szó sem lehet róla!-üvölti túl Louis-t és Niall-t a göndör.-Mesélj csak, Liam! Louis már sokkal jobban van, ugye cicám?
-Most haragszok.
-Ezt majd később megbeszéljük.-böki meg és a fejét Louis hajához dörgöli, mint egy szeretetre éhes macska.
Elfintorodom és Niall-t kezdem vizsgálni, aki a hasát fogva, a padlón fetrengve jót derül a történteken.
-Majd később felhívlak titeket.-szólal meg ismét hiányzó társunk.
-Ne! Fogjátok már be!
Egy pillanat alatt csend lett, már ha az csendnek nevezhető, hogy Niall fel-felröhög és a Larry továbbra is csapkodva vitázik. 
-Miről van szó?-kérdezem.
Hallom, ahogyan nagyot sóhajt, majd eszeveszett tempóban hadarni kezd, mi pedig egymásra nézve próbáljuk megérteni a mondanivalóját. Hosszú percekig csak ő beszél, a mondandója végére az állam a padlót súrolja - persze csak képletesen - Louis már nem fájlalja egyik testrészét sem, Harry eltűnődik valamin, Niall pedig a haját piszkálgatva elemzi a dolgot.
-Szóval van egy húgod, akiről nem tudtál, mert a szüleid örökbe adták kétéves korodban, mert nem volt elég pénzetek?-foglalom össze.
-Nagyjából.-sóhajt.
-És te fel akarod keresni.-vág közbe Harry.
-Igen, de TE nem fogsz azonnal rányomulni!
-Ó, azok a testvéri ösztönök.-mosolyodik el.
-Komolyan mondom, Hazza. 
-És mit fogsz csinálni?-néz körbe nagy szemekkel az ír barátunk.
-Hát, megkeresem, beszélek vele, és ha nektek nem nagy gond, ő meg valamilyen csoda folytán beleegyezik, egy kis időre szeretném, ha kapna egy szobát a házban, mert így jobban megismerhetnénk egymást. Értitek...
-Nem igazán.-dörzsölgeti a nadrágját Louis.
-Na, és? Láttál róla képet? Csinos?-kérdezősködik csak azért is a zöld szemű.-Ugye majd mi is megismerhetjük? Én szeretném.
-Itt fog lakni, te idióta.-löki meg Louis. 
Az arcára széles mosoly ül ki és a szemöldökét húzogatva dől hátra.
-Nem akadtál ki?-teszem fel a következő kérdésem.-Mármint, ha én ilyet megtudnék biztos kellene pár nap amíg összeszedem magam.
-Nem, vagyis, én nem haragszom anyuékra, egy kicsit értem is, hogy miért tették de azt nem tudom, hogy akkor engem miért tartottak meg, amikor sokkal több pénzbe kerültem a vizsgálatok miatt.
-Azért mert te nagyobb voltál.-szólal meg Lou.-Anyukád nagyon kemény nő.
Harry kacarászni kezd és megrovóan néz rá, Louis egy szemforgatással elintézi és meglegyinti a fejét.
-Egy kicsit félek, ha tényleg találkozok vele és ha... szóval, ha nem tudja mi a helyzet és én beállítok, hogy ,,Hello, én vagyok Liam Payne, a bátyád, akiről nem tudsz mert a szüleim kisbabakorodban örökbe adtak", biztos ki fog akadni.
-Ha egy kicsit is olyan mint te, akkor meg fog érteni.-hümmög Niall.
Erre mindannyian helyeselni kezdünk, bár Liam nem láthatja, így egyöntetűen harsogjuk a telefonba:
-Igen, biztos.
-Nyugi, Leeyum.-sóhajt nagyot Tomlinson.-Nem lesz semmi gond, biztos megérti, elvégre a TE húgod, megértőnek kell lennie.

~Stella Starlight~

A fehér csizmám fixírozom, miközben lehajtott fejjel, a számat összeszorítva átvágok a vihogó társaságok között, remélve, hogy észrevétlen maradok és kijutok anélkül a kapun, hogy bárki is utánam szólna valami csípőset. Kijutok, majd futásnak eredek és a buszmegállóig kocogok. Jól esik, ahogyan hűs szél az arcomba vág és hátracsapja hosszú, barna hajam. Néhányan az iskolából várják a buszt, szerencsére nem a kötekedős fajtából valóak, így anélkül indulok el a barátom felé, hogy a cigiző társaság bármelyik tagja utánam szólna. Hevesen integetek neki, de nem figyel rám és a telefonját nyomkodja. Egy kicsit sértve érzem magam, ezért már jóval kevesebb lelkesedéssel indulok felé, lehuppanok a pad azon szélére, ahol ő ücsörög, és kiveszem a füléből az egyik kis dugót. 
-Szia!-mosolygok.
-Stella!-néz fel zavartan.-Szia, mi újság? 
-Semmi.-fürkészem az arcát, és megvonom a vállam.
Eric egy másik iskolába jár, így napközbe ritkán találkozok vele, csak akkor futunk össze, ha előre megbeszéljük, 1 évvel idősebb nálam. Míg ő a saját iskolájában az egyik legmenőbb srácnak számít, én a sajátomban egy szürke kisegér vagyok, valamiért eddig mégsem akadtak köztünk emiatt gondok. Tulajdonképpen, úgy érzem a kapcsolatunk kihűlt, de minden erőmmel azon vagyok, hogy rendbe hozzam, bár ehhez két ember kell és ő nem igazán erőlködik. Egy ideig zavartan nézelődöm, nem ér hozzám, nem puszil meg, még csak nem is mosolyog vagy néz rám, egy pillanatra sem.
A kezeimet tördelem, próbálnék beszélgetést kezdeményezni de nem egyszerű úgy, hogy az egyik fülében még mindig üvölt a zene. Kínosan érzem magam, a szemeim lesütöm és a körmömről kezdem kapargatni a rózsaszín lakkot. 
A piros busz feltűnik a sarkon, lelkesebben pattanok fel mint kellene, remélve, hogy Eric egy röpke pillanatig nekem szenteli a figyelmét. Nagy nehezen feltápászkodik, ülepes nadrágja most is a csípőjére van csúszva, a táskáját a vállára veszi és az egyik kezét az enyémbe csúsztatja, majd puszit nyom az arcomra. Most is körbelengi egy enyhe cigiszag, de már teljesen hozzánőtt a lényéhez, egy röpke pillanatig jobban simulok a mellkasához, majd együtt szállunk fel a buszra és lehuppanunk egymás mellé.
-Milyen napod volt?-érdeklődöm.
A válasza csak egy vállrándítás, egyik kezét a combomra teszi és puszit nyom az arcomra. Nem könnyű valakivel úgy beszélgetni, hogy a válaszait a vállával adja vagy csak elhúzza a száját. Régebben sokkal többet beszélgettünk, sokkal többet voltunk együtt és a kapcsolatunk erősebb és romantikusabb volt, sokat gitározott nekem. Mára ez megváltozott, javarészt puszta véletlenségből futunk össze, mégsem tudok tőle elszakadni, ő az első igazi szerelmem. A fejemet a vállára hajtom és piszkálni kezdem a nyakában lógó sálat, az utunk csendesen telik, nem beszélgetünk, de a mutatóujjával óvatosan simogatja a kézfejem.
A busz néhány megállóval később befut oda, ahol mi is leszállunk, néhány ember között elvegyülve a kezét fogva lépdelek le, majd egy ugrással a járdán termek és nevetve rántom a vállamra a táskám. A kezeit zsebre dugja, mintha csak nem akarna egy ilyen gyerekessel lánnyal mutatkozni, mielőtt viszont elindulnánk a célunk felé, újból megfogja a kezem és magához húz.
-Csinos vagy.-mosolyog és látványosan végigmér.
Koptatott farmert viselek, fehér, strasszokkal díszített pólóval, egy piros kabáttal, a lábaim pedig fehér, tavaszias csizmába vannak bújtatva, a nyakamban aranyszínű, hálós sál lóg.
-Köszi.-mosolygok, és engedem, hogy átölelje a vállam.
Csendesen ballagunk végig a hosszú utcán, majd lecövekelünk a házunk előtt, én pedig kissé bizonytalanul nézek a barna szemekbe.
-Majd hívlak.-húz magához.
Aprót bólintok, majd az orrunk összeér és gyengéd csókot hagy a számon, amit valamiért iszonyú erőltetettnek érzek. Ő nem így csókol, ez elmegy egy kis puszinak. Hosszan megölelem és magamba szívom az illatát, majd elengedem és kinyitom a kaput.
-Holnap találkozunk.-mosolygok rá.
Aprót bólint, majd a tatyóját feljebb húzza a vállán, a szája sarkában féloldalas mosoly bújik meg, majd int egyet és elindul.

Eric Mason

28 megjegyzés:

  1. Drága Nessa! :)
    Húha Harold nagyon nagy érdeklődést mutat Stella iránt :D:D Louis és a raffaeloi XDDDD Eric nem szimpi nekem.. vagy nem tudom. bejön, hogy ilyen laza, de tuti, hogy megbántja Stellát :/
    Várom a kövit, ez a rész megint nagyon jó lett :)

    Xoxo, Zsuu

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett...egyre jobban furdal a kíváncsiság a folytatással kapcsolatban:)) xx

    VálaszTörlés
  3. Az a raffaellós beszólás nagyon tetszett:D Eric nekem sem túl szimpi, nem bírom az ilyen típusú fiúkat, de majd meglátjuk mi lesz a vége. Várom a folytatást:)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó rész! Ááá a raffaellós résznél dőltem a nevetéstől :D És hogy Harry máris érdeklődik... Juj már nagyon várom a kövi rész siess vele :)
    Puszi Cappy

    VálaszTörlés
  5. Drága Nessa!

    Természetesen nagyon jó lett az első rész!A raffaellós rész nagyon tetszett :)))) Várom a kövi részt! =333

    VálaszTörlés
  6. Hűha... nagyon jó lett :))) Harryn röhögtem egy nagyot.. nem is látta még a lányt de már nem bír magával :D :P
    Várom nagyon a kövi részt, siess ám vele :$ :))

    Puszi :3

    VálaszTörlés
  7. Azta! Nagyon jo rész lett. Tetszett a Larrys rész! :)
    Látom, sikerült egy másik kedvencedet is belecsempészni a történetbe, aminek örülök, mivel èn is szeretem Eric Saade-t. :)
    Siess a kövivel! :)
    :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :D
      Igen, kellett egy új karakter és őt már annyira szerettem volna beletenni az egyik történetembe, még ha csak a külsejét is. :$ :)

      Törlés
  8. hahi :)))
    nagyon jo resz lett :DDD a tortenetben levo Ericet mar nem birom de az igazit... ahh Eric Saade egy isten *o* varom kovit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm!
      Ahw, igen, szerintem is. :$ <3

      Törlés
  9. Nagyon jó lett.:)Pont ilyennek gondoltam Stella karakterét.!(de lehet hogy ez változni fog;) ) Minden esetre már nagyon várom a kövit!:)Tényleg mikor lesz??
    Puszi:*<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)
      Szombaton hozom a következőt.

      Törlés
  10. Nessa !!
    Istenem ;))
    Dőltem a röhögéstől a rafaellós résznél..milyen cuki a Larry-s rèsz :$
    Harry mennyire érdeklődik Liam húga iránt *-* ( a kis perverz)
    Nekem sántit kicsit ez az Eric, sztem megcsalja Stella-t és most marja bűntudat, ezért nem közelített hozzá...
    Epekedve várom a következő részt *-*
    Mikor hozod ??
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! :)
      Köszönöm, Harry alapból érdeklődik minden lány iránt. :DD
      Szombaton hozom a következőt! :)

      Törlés
  11. Huha...nagyon jo rész volt:) tudod mar hogy hány részes lesz?:p

    VálaszTörlés
  12. Imádom:D
    hát én dőltem a röhögéstől a amikor zöld szeműkém érdeklődőt Liam húga után:) Pervezkém:$ :D:D
    Nekem ez az eric már most nem szimpi már akkor nem volt az amikor leírtad h barátja van :D:D:D:
    Nagyon nagyon várom a következőt:D Siess vele:)♥

    VálaszTörlés
  13. Úúú*-* Lehet, hogy már írtad, de mikor jön a kövi rész?:$:D

    VálaszTörlés
  14. Sziaa:))!
    Jesszusom!:)) annyira jol irsz,h hihetetlen!<3:))
    Meg csak egy resz volt,de en mar teljesen fuggo lettem!<3:'D sajnos nem olvastam az elozo blogod,de ha ez ilyen jo akkor az sem okozhat csalodast! :))<3
    Sok-sok puszi: Lizi *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen, aranyos vagy, örülök, hogy tetszik. :)
      Szeretettel várlak a másik 3 blogomon, ha úgy döntesz, azokat is elolvasod.
      :*

      Törlés