2013. július 9., kedd

3.rész Az igazság

~Stella Starlight~

Eric az iskola előtt vár rám, a szívem nagyokat dobban, miközben elindulok felé. Az utolsó pár méternél futni kezdek, kikerülöm az előttem átvágó embereket és a karjaiba vetődöm. Mosolyogva kap el, puszit nyom a számra, majd a kezét az enyémbe csúsztatja.
-Mehetünk?-kérdezi.
Bólintok, közelebb húzódok hozzá. Pillantások kísérnek végig, amíg kézen fogva kilépünk a diákok közül, sokan megvádoltak már azzal, hogy Eric csak kényszerből van velem, de nem foglalkozok vele, mi tudjuk, hogy mi az igazság, más véleménye nem számít.
-Milyen napod volt?-ölel át.
-Hosszú.-sóhajtok.-Egész jó, neked?
-Elment.-vonja meg a vállát.-Most már jobb.
Rámosolygok, a fejemet a vállára hajtom miközben gyalog megyünk a buszmegálló felé. Lopva puszikat adunk egymásnak, akaratlanul is arra gondolok, hogy most nincs otthon senki. A saját gondolatomtól elpirulok, amit észrevesz és megjutalmaz egy édesen huncut mosollyal. Már egészen megszokottá vált, hogy a busszal hosszabb ideig tart a hazafelé út, mintha sétálnánk, de kettesben nem tűnik annyira zavarónak a sok megálló. Az utolsó két utcát mindig gyalog tesszük meg, soha nem vágytam arra, hogy az emberek felismerjenek, kifejezetten jól esik vele anélkül végigsétálni az úton, hogy bárki is megzavarna minket. Egymást átölelve andalgunk el a házunkig, majd nekidőlök a kapunak, míg ő közelebb lép hozzám és megcsókol.
-Bejössz?-kérdezem.
Orra végigfut a nyakamon, ajka gyengéden érinti a bőröm. Aprót bólint, majd vonakodva húzódik el, megragadom a kezét és magammal húzom az ajtóig. Míg a kulccsal babrálok mögém lép, kezeit a csípőmre teszi és gyengéd puszikat hagy a nyakamon, belépünk, a cipőmet le sem veszem, csak átölelem a nyakát és az ajkaim az övére nyomom.
-Stella?-hallom anya hangját.
Elhúzódok, Eric tekintete legalább annyira értetlen, mint az enyém. Elhúzom a szám, a tükörbe pillantok és igyekszem rendbe hozni a kissé szétzilálódott hajam, majd amikor a tincseim csak kibújnak a hajgumiból, egyszerűen csak kihúzom és engedem a hátamra omlani barna tincseim.
-Te vagy az, kicsim?-kérdezi ismét.
-Igen!-kiáltok, majd megfogom Eric kezét és magammal húzom a nappaliba.
Kissé meghökkenek, amikor felfedezek egy fiút a kanapén. Görnyedt háttal ül, a combjaira támaszkodik és még hátulról is látom, hogy idegese rázza a lábát. Nekem is ez a szokásom. Barna haja van, ami oldalt rövidebb, elől pedig fel van zselézve, szürke pólót visel és sötét nadrágot, mielőtt hátra néz van időm megnézni, de amikor megfordul eléggé meghökkenek. Anya lép elő a konyhából, őt követi apa, míg én tátott szájjal bámulom a kanapéról engem néző világsztárt.
-Valaki megmagyarázná, miért ül Liam Payne a kanapénkon?-suttogom.
-Szia Eric!-mosolyog a barátomra apa.
-Jó napot! Stella én most hazamegyek, később felhívlak!
-Maradj nyugodtan.-szólal meg anya.
Csak mosolyog, megrázza a fejét, majd puszit nyom az arcomra.
-Kikísérem.
Szorosan hozzábújok, halkan kimegyünk, majd miután hallótávolságon kívül kerülünk, az ajtónak támaszkodik és a fülem mögé tűr egy tincset.
-Ilyen se fogadott még nálatok.-nevetgél.
-Fogalmam sincs miért ül a kanapénkon egy sztár.-rázom a fejem.-Biztos nem maradsz?
-Lehet, hogy nyertél valamit.-vonja meg a vállát.-Elmehetsz ezeknek a csávókáknak a koncertjére, és ez a gyerek hozta el neked a jegyet. Hazamegyek, 1 órán belül jön a húgom, hívj, ha megtudtad miért van itt.
-Oké.-sóhajtok.
-Szia.-hajol a számhoz, és ajkait gyengéden az enyémre simítja.
Halkan felsóhajtok, mielőtt visszacsókolnám.
-Valamiért rossz érzésem van.-bújok hozzá.
-Nem lesz semmi baj.-puszilja meg az orrom, majd végigsimít az arcomon és hátrébb lép.
-Szia.-emelem fel a kezem.
Puszit dob, amit nevetve ,,kapok el", majd figyelem amint elsprintel a kapuhoz, még integet, mielőtt belépek. Az biztos, hogy más lányok kanapéján nem ül Liam Payne, amikor a barátjával hazaesik. Bizonytalanul megyek vissza, a fiú rögtön felpattan és a kezét nyújtva lép felém.
-Szia, a nevem Liam Payne.
Bizonytalanul méregetem, majd kinyújtom a kezem és az övébe csúsztatom.
-Stella Starlight.
A hangom valamiért nagyon bizonytalan és kissé remeg is.
-Stella, valamit meg kell beszélnünk.-köszörüli meg a torkát apa.
A fiú nagyra nyílt szemekkel méreget, visszaül a helyére, én pedig kissé félve ülök le mellé.
-Most.-dadogok.-Bocsánat, nem akarok illetlen lenni, de...
-Tudom, hogy meglepődtél.-mosolyog rám kissé szomorkásan.-Én is, amikor megtudtam.
Kezdek teljesen összezavarodni, értetlenül pislogok a szüleimre, közben levegőt is alig merek venni, hiszen LIAM PAYNE a ONE DIRECTION-ből ül a kanapénkon. Nem vagyok egy nagy Directioner, szeretem néhány számukat, kedves fiúknak tűnnek, de attól még nem kezdek üvöltözni ha meglátom őket, de ez akkor is sokkoló.
-Micsodát?-nyelek nagyot.
Mit tudhatott meg rólam Liam Payne, ami annyira meglepte?
Mellettem idegesen tördeli a kezét, látszólag nem tud mit kezdene vele, a lábait ugyanúgy rázza, ahogyan én teszem, ez egyfajta feszültséglevezetés. Anya sírva fakad, apa magához öleli és puszit nyom a fejére, nem értek semmit.
-Öhm.-túr a hajába Liam, és nagy levegőt vesz-Én... tudom, hogy valószínűleg teljesen hülyének fogsz nézni, talán dühös is leszel, szóval én, mi, te a testvérem vagy.
-Dehogy vagyok!-pattanok fel.-Ez a kész átverés? Ennél jobbat kell kitalálnod, ha meg akarsz szívatni! Bocsi, de mégis hogyan lennék a testvéred? A nevem Stella Starlight és nem Payne, Londonban születtem, én vagyok a szüleim első gyereke.
Kétségbeesetten nézek anyára.
-Nem, szívem.-szipog.
-Mi nem?!-csattanok fel, talán ilyen dühös és összezavarodott még soha nem voltam. Ijedten pislogok a három emberre, a tekintetem ide-oda cikázik köztük, mígnem apa megszólal:
-Örökbe fogadtunk.
-Tessék?-remeg meg a hangom.-Nem, ugye nem? Hol a kandi kamera? Miért engem akartok átverni? Miért ül LIAM PAYNE a kanapénkon? Anya...
-Bár csak egy vicc lenne.-hajtja le a fejét az állítólagos bátyám.
Nem várok választ senkitől, nem akarok többet tudni. Azzal a rövid mondattal felborították a tökéletesnek hitt életem. Egyenesen felrohanok a lépcsőn, majd hangosan bevágom magam után a szobám ajtaját. Soha nem tettem még ezt, soha nem voltam hisztis, nem csapkodtam ajtókat és nem veszekedtem a szüleimmel.
Most viszont nem törődök semmivel, azzal sem, hogy Liam Payne előtt rohantam fel bőgve a szobámba, akárcsak egy hisztis 12 éves. Ledőlök az ágyamra, próbálok nem sírni de mindig is érzékeny voltam, így nem tudom visszatartani a könnyeim, azok pedig nem haboznak. Az ajtóm lassan kinyílik és a tekintetem találkozik egy félőn csillogó, barna szempárral, a kezében szorongat valamit. Vonakodva, de belép a szobámba és az ágyamhoz sétál, hülyén érzem magam, ülőhelyzetbe tornázom magam és letörlöm a könnyeim. Óvatosan egy képet csúsztat elém, melyen egy kisfiú áll mellettem, mert az a kisbaba én vagyok, az a kisfiú pedig a hasonlóság alapján Liam.
-Miért?-nyögök.-Te tudtad?
-Ha tudtam volna előbb megkereslek, csak néhány napja mondták el. Ha végighallgatsz elmondom, hogy miért. Okos lánynak tűnsz, biztosan megérted.
-A nevem egyáltalán Stella?-vizsgálom az arcát.
A szája felfelé húzódik, aprót bólint.
A szemeim akaratlanul is rajta tartom, a szeme barna, mint az enyém, a haja is barna, de világosabb árnyalatú, a kezem az övé mellett pihen, öntudatlanul nyúlok felé és hasonlítom össze. A mancsai jóval nagyobbak, mint az én kezem, de az ujjaink hasonlítanak, hosszú percekig csak nézünk egymásra, a tenyereink összeérnek, majd hirtelen ötlettől vezérelve lehajol és leveszi a zokniját. Én is megteszem, majd a lábainkat egymás mellé tesszük, ez a testrésze is nagyobb az enyémnél, de a lábujjaink formája majdnem ugyanolyan. Az arcára aprócska mosoly ül ki,  visszahúzom a fehér zoknim és kissé bizalmatlanul tekintek rá, a testvéremre.
-Hallgatlak.-suttogom.
Ráérősen visszaveszi a zokniját, felhúzza a lábait és törökülésben elhelyezkedik előttem, a száját szólásra nyitja, én pedig a teljes figyelmem neki szentelem. Az arckifejezésem folyamatosan változik, miközben elmeséli a történetünket, hol megkeményedik, hol ellágyul, a végére pedig könnyekkel küzdve próbálom elfogadni, amit mondott.
-Tudom, hogy soha nem lesz olyan, mintha tényleg együtt nőttünk volna fel, de azt hiszem még időben jöttem ahhoz, hogy a bátyád legyek.
Félve tárja ki hosszú karjait, én pedig hozzá hasonlóan, félve húzódok közelebb, és hagyom, hogy magához öleljen.
-Sajnálom, hogy csak így beállítottam és felforgattam az életed.
-Tudnom kellett.-szipogok.-Bár elég nehéz felfognom, hogy te...
-Nekem is, de mindig akartam egy testvért.
-Én is.
Nem kell ránéznem ahhoz, hogy tudjam, mosolyog. Jó illata van, olyan tipikus fiús illat, bármennyire meglepő, jól érzem magam az ölelésében, és bár haragszom anyáékra amiért nem mondták el, és tulajdonképpen életem első 16 éve hazugságban telt, iránta nem érzek haragot.
-És, akkor én most benne leszek a tévébe?-húzom el a szám.
Felnevet, kibújok a karjai közül és lehajtom a fejem.
-Nem.-simít végig a fejemen.-Nem is kell megtudniuk az embereknek, ha nem akarod.
-Egyenlőre nem.-kapargatom a körömlakkom.-Nem baj?
-Nem, megértem.-mosolyog.-De szeretnék kérdezni valamit, nem muszáj most válaszolnod rá.
-Rendben.
-Szóval, a barátaim tudnak rólad, nekik mondtam el elsőnek, erről már beszéltünk, de a te beleegyezésed is kell. Azt szeretném kérdezni, hogy néhány napra nincs-e kedved odaköltözni hozzánk, hogy jobban megismerhessük egymást?
-Öhm.-hajtom le a fejem.
Egy házban, 5 fiúval, akik ráadásul sztárok.
-Biztos jól kijönnél velük, elég örültek, de mindannyian szívesen várunk. Ha Harry-nek megmondod az első nap, hogy van barátod, akkor nem fog nyaggatni, ha mégis akkor meg majd a kap egy fülest.-nevetgél.
-Gondolkozhatok rajta? Alszok rá egyet.
-Akár kettőt is.
A zsebébe nyúl és előhúzza belőle a telefonját, nyomkodni kezdi, majd felém nyújtja.
-Beírod a telefonszámod?
Az éjjeliszekrényről elveszem az én - övéhez képest nagyon egyszerű telefonom - és a kezébe nyomom. Néhány másodpercig mindketten csak pötyögünk, majd visszacseréljük a készülékeket.
-Most hazamegyek.-nyújtózkodik.-Hívj fel, ha döntöttél.
-Rendben.-húzom mosolyra a szám.-Kikísérlek.
Mögötte lépdelek, amikor leérünk a lépcsőn szándékosan nem nézek a szüleimre, úgy döntök, néhány napig vagy óráig én is duzzoghatok, azt hiszem jogosan.
-Holnap délután, ha ráérsz megismerkedhetnél a többiekkel is.-mosolyog rám.-Hogy meglásd, nem harapnak és akármilyen őrültek, nem veszélyesek.
-Benne vagyok.-mosolygok rá.
-Viszlát, Mr. és Mrs. Starlight.-int a kanapén ülő szüleimnek.
-Szia Liam.
Megvárom, amíg felhúzza a cipőjét, majd az ajtónak dőlök és kissé szégyenlősen nézek rá.
-Majd felhívlak később és megbeszéljük.
Aprót bólintok, a tekintetem a cipőmre szegezem.
-Hé.-nyúl az állam alá, rám néz és mosolyogni kezd.-Adhatok egy puszit?
Nehezen fogom vissza magam, és nem ugrok a nyakába. Mosolyogva bólintok, majd amikor megpuszil átölelem és magamhoz szorítom. Haragszom a szüleimre, de rá nem, mert ő nem tehet semmiről és minden ellenére megkeresett. Az ajtóból figyelem, amint lekocog a lépcsőn, kilép a kapun és futva indul el az utca vége felé. Szó nélkül megyek el anyáék előtt, nem törődök azzal, hogy utánam szólnak, felmegyek a lépcsőn és bezárkózok a szobámba, ahol az első dolgom felhívni Ericet.

~*Zayn Malik*~

Liam fülig érő szájjal jön haza, ebből pedig merek következtetni arra, hogy a látogatása sikeres volt. Nem különösebben keltette fel az érdeklődésem a képen szereplő lány, ellenben Harry fantáziáját megmozgatta, nekem csak egy aranyos lánynak tűnik, de elég bizalmatlanul állok hozzá, mert mégsem Liammel együtt nőtt fel, lehet, hogy teljesen más mint ő. Majd meglátjuk, mindenesetre én eléggé viszolygok attól, hogy egy lánnyal éljünk együtt, 5 fiú és 1 csaj elég aránytalan párosítás. Főleg a 4 fiú, 1 csaj és Harry! 
-Na?-vigyorog rá Harry.-Élőben is olyan szexi mint a képen?
-Le kell, hogy romboljam az álmaid mert van barátja.-pöcköli meg göndör hajú barátunk fülcimpáját. 
Elhúzza a száját és durcás arccal hátradől a kanapén. Tudjuk, hogy ennyivel nincs elintézve. 
-Mesélj!-fészkelődik Niall.
-Aranyos.-mosolyog.-Igazatok volt, úgy tűnt megérti és eléggé jól viszonyul hozzám is, nem lesz gond. Remélem.
-Jó, de minket az érdekelt, hogy mit csinált.-türelmetlenkedik Louis.
-Amikor elmondtam, elmondtuk a szüleivel, eléggé kiborult és felszaladt a szobájába, utánamentem és elmondtam neki, hogy miért. Egy kicsit pityergett, de megértette. Összehasonlította a kezem és a lábam az övével.-nevet.-Ugyanolyan. Mondtam neki azt is, amit beszéltünk, hogy ideköltözhetne néhány napra, ha ti is benne vagytok, akkor holnap megismerkedhetnétek vele.
-Oké!-vágja rá felélénkülve Harry.
Liam kérdő tekintetét végigvezeti rajtunk, a srácok vigyorogva bólintanak, én eléggé vonakodom ettől, de Liam miatt magamra erőltetek egy mosolyt és bólintok. Nincsenek előítéleteim, egyszerűen csak nem ismerem még és bizonytalan vagyok vele szemben, nehezen lopja be valaki magát a szívembe, és attól függetlenül, hogy ő Liam titkos húga, még nem fog könnyen menni. Niall bátyjával, Greggel még ment is, jó fej volt és egy sör társaságában hamar megbarátkoztam vele, de Harry nővérével, Gemmával nehezebb volt, főleg úgy, hogy az X-Factor idején ismertem meg, akkor még nehezebben ment az ismerkedés, hisz' a srácokkal is próbáltunk összeszökni, Louis húgaival ment a legkönnyebben, talán mert nekem is hasonló korú lánytestvéreim vannak. 
-Minden oké, Zayn?-kérdezte Liam.
Megrázom a fejem és ránézek, eléggé elkalandoztam az utóbbi percekben.
-Persze.-eresztek el egy mosolyt.
-De!-emeli fel a kezét és az izgatott göndörre szegezi a mutatóujját.-Te, normálisan viselkedsz és nem ijeszted meg!
-Miért?-húzza perverz mosolyra a száját.-Ijedős?
Louis-ból kirobban a nevetés, neki esnek le leghamarabb a Harry mondataiba burkolt perverzségek, elfojtok egy mosolyt, miközben Niall értetlen arckifejezését is felváltja a vigyor.
-Fúj, Harry!-kacarászik.
-Én nem mondtam semmi csúnyát!-néz ártatlanul Liam-re, miközben az arca meg-megrándul az elfojtott vigyorgástól.-Ők értenek mindent félre!
-Igen, ijedős, és bizalmatlan, szóval próbáljatok majd normálisan viselkedni.
-Kívánságod számunkra parancs.-rebegteti a szempilláit Louis.
-Nem mutathatod meg neki a mozgó fogad, és azt sem, ahogy csattogsz a nadrágszíjaddal!
-Nem is akartam.-húzza el az orrát.
-Kajálni megyünk?-néz rá csillogó szemekkel Niall.-Mert nagyon lovagias tudok lenni és felajánlhatom majd neki, hogy amit nem kér azt megeszem én. 
Hogy én mit ajánlhatok fel neki? Egy bemutatkozást: Hello, a nevem Zayn Malik.

22 megjegyzés:

  1. Kicsit megijedtem Stella első reakciójától, de utána nagyon aranyos volt, mikor hasonlítgatni kezdte a testrészeket :) Remek rész lett, kíváncsi vagyok a találkozásra :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó és nagyon tetszik. Szinte láttam magam előtt az egész jelenettett! Már nagyon várom a következőt!
    puszi Cappy

    VálaszTörlés
  3. Azta. Nagyon jó lett. örülök, hogy Stella nem borult ki annyira. Amúgy említettem már, hogy mennyire aranyosak Eirc-el? :D
    Siess a következővel.Kíváncsi vagyok már az "első találkozásra" :)
    :D ♥

    VálaszTörlés
  4. Juuuj de jóó:33 Hozd gyorsan a kövit mert meghalok a kíváncsiságtól hogy milyen lesz a találkozás majd...úúú tényleg!mikor lesz az új rész??:$$

    puszi:*<33

    VálaszTörlés
  5. Öhm.. nagyon jóó lett :) (L) (L)
    Várható volt hogy Stella kiborult.. én is kiborúltam volna .. :S
    De nem gondoltam volna hogy Zaynt ennyire nem érdekli a Stellás dolog :$ De majd meglátjuk ha majd meglátja :D
    Már nagyon várom a folytatást :$

    Puszi

    VálaszTörlés
  6. nagyon jo lett *o* en kisse meglepodtem volna amikor lehajt Liam levenni a zoknijat xdd varom kovit :p xx

    VálaszTörlés
  7. Harry, Harry, Harry.. Már egy képtől is ennyire beindulsz? Beszarás. xD mit fog ő még csinálni..pfuuu. ><
    Zayn, az utolsó mondatod után te lettél a kedvencem ebben a sztoriban, még. x3 Nagyon bírtam az utcsó szövegét.:D nagyon tetszik, hogy ilyen nem törődöm, s bizalmatlan a szerepe, személyisége. de úgy érzem sokkal több köze lesz majd Stellához miután megismerte...
    Na mindegy, ez a jövő titkaa.
    Kíváncsian várom a köviit :D

    VálaszTörlés
  8. Nessa !!
    Nsgyon jó lett, mint mindig :D
    Zayn *____*
    Mikor Liam mondta Harry-nek hogy "le kell hogy romboljam az álmaid mert van barátja" alig bírtam abbahagyni a röhögést *-*kis perverz :))
    szegény Stella, de végre van egy tesvér mellette..
    Siess a kövi résszel :))
    XoXo

    VálaszTörlés
  9. Imádtam, annyira, de annyira jó, hogy Stellának lett egy bátyja. Remélem, hogy minden rendben lesz köztük. Nem értem Zayn miért ilyen kis bizalmatlan. Stella aranyos és ezt ő is meg fogja látni. Siess, mert nagyon- nagyon várom a kövi részt. :)
    Bogi<3

    VálaszTörlés
  10. *o* annyira imádtam ahogy elmondta Liam Stellának:$ Siess a kövivel!:$♥

    VálaszTörlés