2014. március 13., csütörtök

46.rész Besokalltam

Sziasztok! :)
Kisebb-nagyobb zűrökkel, de úgy néz ki, végül túlélem ezt a hetet is, pedig mást sem csináltam, csak tanultam és minden nap 2-3-4 dolgozatot írtam. Na, mindegy, hétvégén majd kipihenem magam. Nektek hogy telt a hét? Nehezemre esik felfogni, hogy körülbelül 3 hónap múlva vége lesz ennek az őrült hajtásnak. Már csak 5 rész van hátra, viszont én már izgatottan várom, hogy belekezdhessek majd az új blogomba. :)
Kellemes hétvégét! Nessa. xx

Nevetve csúszok arrébb Zayn-től, szemei megcsillannak, miközben rám néz és újra oldalba bök. Rekedtesen felsikoltok és megragadom a kezeit, megpróbálva arrébb lökni őt magamtól, de mozdítani sem tudok rajta. Érzem rajta, hogy így is, hogy csak Liam nincs itthon mennyivel felszabadultabban viselkedik velem. A kezem az arcába nyomom, nevetve fordítja el a fejét és a karjaink egymásba gabalyodnak, a nevetésünk visszhangzik a nappaliban, ezzel magunkra vonjuk a többiek figyelmét is. Néha megérzem Harry értetlenkedő pillantását a nyakamnál, vagy félszemmel látom, ahogyan töprengve néz minket és a fejét rázza, tudom mi járhat a fejében. Az, hogy mégis mikor lettünk mi ketten ennyire jóba. Igazából azt már én sem tudom, Zayn mikor hagyta abba az ellenségeskedést velem előttük, talán azon a bizonyos bulin, ki tudja már.
Átdugja a fejét az összefűzött karunk alatt egyik kezét kirántja az enyémből és abban a pillanatban felkapja az asztalról a távirányítót, elenged engem és átugrik a kanapén. Bukdácsolva állok talpra, a földre dobom a takaróm és utána eredek, Louis-ba ütközik, röhögve kerüli ki és a konyhába rohan, közben elkapcsol a kedvenc sorozatomról.
-Add vissza, seggfej!-állok meg előtte csípőre tett kezekkel, ő a pultnál görnyedezik és próbál rendesen levegőt venni, Niall kék szemei értetlenül ugrálnak közöttünk.
-Vedd el.-nevet, én pedig ugrok kettőt és már előtte is vagyok, viszont a távirányítót túl magasra emeli és akármennyire is ugrálok, egyszerűen képtelen vagyok elérni.
-Oké, elég ennyi.-ragadja meg hirtelen két kéz a derekam.-Még mindig beteg vagy, nem szabad ugrálnod.-kap fel Louis, és elindul velem a nappali felé. Mögötte hallom Zayn kárörvendő röhögését, ösztönösen mutatom a barátom felé a középső ujjam, ezzel fokozva a jókedvét.-Az, hogy most nem vagy lázas, nem jelenti azt, hogy már nem vagy beteg és ugrálhatsz.-ültet le Louis a kanapéra, és újra betakar.
Zayn elégedetten huppan le mellém és újból kapcsolgatni kezdi a tévét.
-Viselkedj rendesen, Stella.
-Köcsög.-sziszegem, és közelebb mászok hozzá abban a reményben, hogy megszerezhetem a távirányítót.
A combjára tenyerelek, barna szemei gyanúsan villannak rám, a számat mosolyra húzom, de mielőtt elérném a tárgyat, széthúzza a lábait és az én kezem hirtelen már nem a lábain van, és én sem a kanapén. Kis híján lefejelem a térdét, de még időben elkap és hangosan röhögve húz fel.
-Sajnálom.-törölgeti egyik kezével az arcát.
-Seggfej.-motyogom újra, megragadom a pillanatot és kiveszem a kezéből a távirányírót.
A bejárati ajtó nyílik, majd be is csapódik jó hangosan, Zayn keze félúton megáll a levegőben miközben a távirányítóért nyúl. Már onnan tudom, történt valami, hogy Liam becsapta az ajtót, de ha ez nem lenne elég nagy léptekben vág át a nappalin, nem köszön nekem, nem nyom puszit az arcomra, mindenkit figyelmen kívül hagy és feldübörög a lépcsőn.
-Hát ezzel meg mi történt?-néz utána értetlenül Louis.
Felpattanok, a távirányítót Zayn kezébe nyomom és a mamuszomban botladozva indulok a bátyám után, valami nagyon rossz dolog történhetett, ha így viselkedik, az első gondolatom pedig az, hogy megtudta mi van köztem és Zayn között. Bizonytalanul állok meg a szobája előtt, néhány perccel ezelőtt ez az ajtó is bevágódott, felemelem a kezem és bekopogok, ám válasz nem érkezik. Egy ideig tűnődök, benyissak-e végül kezdek igazán aggódni, ezért lenyomom a kilincset. Liam elhúzta a függönyöket, és most az ágyán hasal, arcát a párnájába temetve, úgy néz ki, mintha sírna. Igen, sírtunk már együtt, de általában ő vigasztalt engem, most pedig akármennyire is töröm a fejem, nem tudok rájönni, hogy mi történhetett. Becsukom az ajtót és óvatos léptekkel indulok felé, leülök az ágyra és felhúzom a lábaim, a kezem önkéntelenül simít végig a hátán, majd pár simítás után lefekszem és mellékuporodok. Nem várok tőle semmit, csak szeretném ha tudná, hogy én mellette vagyok. Az arcomat a karjához simítom, néhány másodperc múlva elhúzza azt és a derekamat átölelve húz magához, arcát a nyakamba temeti, teljes testemmel felé fordulok és átölelem.
-Miért nem vagy az ágyadban?-kérdezi elcsukló hangon.
-Mert úgy tűnik, szükséged van valakire.-motyogom a fülébe, és újból simogatni kezdem a hátát.-Akarsz beszélni róla?
Fejét kissé megmozdítja és nemet int, a kezei ragaszkodóan fonják körbe a testem, nem faggatom, talán nem nekem akarja elmondani, ha történt vele valami rossz, talán ő még nem bízik meg bennem annyira, mint én benne. Nem kelek fel és nem megyek el, testvérek vagyunk és nekem az a dolgom, hogy én akkor is mellette álljak, amikor azt senki más nem teszi. Így hát maradok, a fejemet kissé oldalra döntöm, lesimítom a haját és szorosan bújok hozzá, ő pedig csak szipog és erősen ölel magához. Nem beszélünk.
Egy idő után, amikor kissé elcsendesedik és megnyugszik lazít a szorításon és felemeli a fejét, nagyokat pislogva nézek rá, felül és hátát az ágytámlának támasztja, ugyanígy teszek én is és a fejemet a vállára hajtom. Egy gyűrött zsebkendőt húzok elő a rózsaszín melegítőm zsebéből és a kezébe nyomom. Megtörli az arcát és kifújja az orrát, majd a zsepit hanyagul eldobja és homlokát néhány pillanatra a vállamnak dönti, azután feláll, felveszi a földről a piszkos zsebkendőt és kidobja a kukába. Aggódva fürkészem a mozdulatait, keresem a mosolyát, a szemében a vidámságot, de a tekintete szinte üres, ajkai pedig lefelé konyulnak. Visszamászik hozzám és újra magához ölel, arcát beletemeti a hajamba és a szorítása ismét erősödik, megnyugtatóan simítok végig a karján, fejét hirtelen felkapja és lazít a szorításon.
-Sajnálom.-kér bocsánatot.-Nagyon fájt?
Fejemmel nemet intek és ezúttal én bújok hozzá, ha engedi, hogy ölelgessem és még így ragaszkodik hozzám, valószínűleg a kapcsolatunk még mindig titok előtte. Nagyot nyel, benedvesíti az alsó ajkát és zavartan néz körbe mielőtt beszélni kezdene.
-Én...-keresi a szavakat.-Mi szakítottunk.
Egy ideig döbbenten bámulok magam elé, majd a tekintetem az arcára vezetem és látom rajta, kis híján újra elsírja magát. Majdnem visszakérdezek, végül becsukom a szám és átölelem a nyakát. Liam az élő példa, hogy a fiúk is sírnak egy szakításnál, de ebben az esetben én igazán örülnék neki, ha nem a bátyám által bizonyosodhatnék meg erről.
Az agyam elkezd azon pörögni, vajon mi lehet az oka ennek, hiszen én nem tudok arról, hogy lenne vagy lett volna bármilyen vita is közte és Danielle között. Nem tudom, hogy rá merjek-e kérdezni, de ő megelőz.
-Azt mondta, túl sok neki ez. Tudtam, de azt nem, hogy ez lesz a vége. Próbáltam őt távol tartani mindentől, de mostanában kevesebbet találkoztunk.-ennél a mondatnál kezd engem gyötörni a bűntudat.-Tudom mire gondolsz.-nyúl az állam alá.-És nem a te hibád, Stella, sőt, te inkább csak még összébb hoztál minket. Egy ideje már tudom, hogy nincs minden rendben velünk, de ma ezt ki is mondtuk és így sokkal rosszabb.-nyel nagyot.
-Sajnálom.-húzódok közelebb hozzá, én magam is utálom ezt a szót de nem tudok ennél többet mondani neki. Magához húz, fejemet a mellkasára hajtom ő pedig megtámasztja rajta az állát.
-Én is, hogy így kiakadtam.
-Liam.-emelem rá a tekintetem.
-Nézd meg.-nevet fel szomorúan.-Te nem sírtál, amikor szakítottak veled, és veled egy hülye sms-ben szakítottak!-markolja meg a párnáját.
-Hé.-szólítom meg gyengéden, egyre jobban felhúzza magát és még csak nem is a saját problémáján.
-Én meg még beengedtem ide azt a gyereket, az lett volna a helyes ha fogom magam és jól... jól elintézem amiért egy akkora seggfej, hogy egy szaros sms-t tudott csak küldeni!
-Liam!-szólítom meg még mindig gyengéden. Barna szemei kissé elsötétülnek, megdöbbent ez a változás, de tudom, hogy ezeket a szavakat nem gondolja komolyan, ő nem tudna senkit sem bántani. Tovább morog arról, hogy Eric nem volt képes megtisztelni azzal, hogy legalább a szemembe mondja amit akart.-Liam!-mondom hangosabban.-Nem szerettem őt! Tudod mi volt ő nekem? Egy púp a hátamon, akinek minden nap megpróbáltam megfelelni de sosem volt jó amit csináltam, soha! Mindig mindenbe belekötött, a legapróbb dolgokba, egyszer nagyon szeretett, aztán pedig figyelmen kívül hagyott és a kezemet is alig volt hajlandó fogni. Csak azért voltunk együtt, mert mindkettőnk félt kilépni egy több, mint 2 éves kapcsolatból, és örülök, hogy ő tette meg, nem érdekel hogy egy sms-ben. Azt sem értem, hogy jött most a képbe ő.-túrok a hajamba.
Megdöbbenve nagyokat pislog rám, a szeméből eltűnik a harag és ott marad az, ami már akkor is benne volt, amikor én beléptem ebbe a szobába. Itt most nem én vagyok a lényeg, csak kell neki valami ok, amin felhúzhatja magát, hogy kiadja magából a fájdalmat. Nagyot sóhajtok és visszahanyatlok a mellkasára, erősen öleljük egymást, egy ideig nem szólalunk meg, hallgatom, ahogy lélegzik és észreveszem, hogy lassan megnyugszik. Nem 1-2 nap alatt lesz túl Dani-n, és tudom, hogy még a többiekre is szüksége lesz, de most úgy tűnik megnyugodott.

~Zayn Malik~

Egyáltalán nincs ínyemre elmenni itthonról, de a telefonom ismét csöng és én újabb parancsot kapok, így hát magamban morogva lépdelek fel a lépcsőn, hogy átöltözzek. Hogy mi a feladatom? Kávét vinni szegény, fáradt, dedikáló "barátnőmnek" mert én annyira kicseszettül jó fej és gondoskodó barát vagyok. Ennek az egésznek megint csak az a célja, hogy címlapra kerüljünk. "Zayn Malik kávét visz kedvesének" milyen romantikus. 
-Nem szerettem őt! Tudod mi volt ő nekem? Egy púp a hátamon, akinek minden nap megpróbáltam megfelelni de sosem volt jó amit csináltam, soha!-Liam ajtaja előtt megtorpanok, Stella hadar és úgy tűnik ideges, azt hiszem, rólam beszél-Mindig mindenbe belekötött, a legapróbb dolgokba, egyszer nagyon szeretett, aztán pedig figyelmen kívül hagyott és a kezemet is alig volt hajlandó fogni. Csak azért voltunk együtt, mert mindkettőnk félt kilépni egy több, mint 2 éves kapcsolatból, és örülök, hogy ő tette meg, nem érdekel hogy egy sms-ben. Azt sem értem, hogy jött most a képbe ő.
Kifújom az eddig benntartott levegőt, nem rólam beszél, hanem Eric-ről. Igazából eléggé szórakoztató hallani, hogy mi a véleménye az ex-barátjáról. Azért én merem remélni, hogy rólam nem fog ilyeneket mondani soha. Csend lesz, én pedig továbbmegyek a szobámhoz. Nem kellene "szót fogadnom" én nem egy engedelmes, jól megnevelt kutya vagyok, aki teljesíti a gazdája parancsait, de csak Stella-ra kell gondolnom és tudom, muszáj ezt megcsinálnom kettőnk érdekében. Már nem sokáig fog tartani ez a folytonos hazudozás, ezúttal én teszek majd szépen keresztbe azoknak, akik velem ezt tették. A térdnadrágom lecserélem és felveszek egy fekete, szűk farmert és egy mintás, fekete pólót, a hajammal most nincs kedvem foglalkozni ezért csak a fejembe húzok egy szürke sapkát és eligazítom a tincseim. Már nem akarok Perrie-nek megfelelni, minek csípném ki magam az átlagosnál jobban? Felhúzom a cipőm és felkapom a pénztárcám meg a telefonom, ledübörgök a lépcsőn és pofátlanul megkérem Harry-t, hogy legyen a sofőröm. Fogalma sincs semmiről, így hát mosolyogva rábólint a dologra.
-Szóval újra papucs vagy.-cukkol, én pedig kissé haragos pillantást villantok felé, miközben hevesen pötyögök egy sms-t Stella-nak arról, hová mentem és minek, az üzenet végére ezúttal is odabiggyesztem a "sajnálom" szócskát. Azt hiszem, a becézések után ez a leggyakoribb szavam hozzá, más barát mint mond a barátnőjének leggyakrabban? Azt, hogy szeretlek, én meg állandóan csak bocsánatot kérek a baromságaim miatt, és még mindig csak egyszer nyögtem ki ezt a hülye szót, méghozzá nem is hallotta.
-Te is lehetnél már az.
Nem válaszol, valami perverz megjegyzésre számítok tőle egy csajjal kapcsolatban, akit látott valamelyik plázában, Nando's-ban, valahol, de amikor felemelem a fejem zöld szemeit makacsul az útra szegezi.
-Nem mindenkinek jön össze.-motyogja.
-Mi a baj, Harry?-kérdezem, elküldöm az sms-t és zsebre teszem a telefonom.
-Semmi.-egyik kezével elengedi a kormányt és beletúr a hajába.-Csak... Stella.
Egy pillanatra elfelejtek levegőt venni és a testem megfeszül, majd emlékeztetem magam arra, hogy Harry mit sem tud arról, mi van köztem és Stella közt. Kissé görcsösen emelem fel a fejem és a számat szólásra nyitom, nem lennék rendes barát ha nem beszélnék vele erről. Harry mégis hányszor nyújtott támaszt nekem? Sokszor, és attól függetlenül, hogy kiről van szó nekem is meg kell tennem ezt. El kell vonatkoztatnom a saját, önző érzéseimtől.
-Stella mi?-kérdezem lazán.
-Hát, szóval tudod, hogy már az elején is szerettem volna elhívni randizni, de Liam közbeszólt. A múltkor pedig... az Isten szerelmére majdnem megcsókoltam!-csattan fel.
A vér meghűl bennem, a zsebemben a telefonomat kezdem szorítani, az pedig megrezzen a zsebemben. Én miért nem tudok erről? Stella miért nem mondta el nekem? Tudnom kellett volna!
-De nem engedte.-sóhajt csalódottan.-Megkérdeztem, lenne-e nála esélyem és azt mondta, hogy valaki mást szeret.
Elpárolog minden haragom és hirtelen nem látok mást Harry-ben, csak egy kisfiút, akinek szüksége van valakire. Talán Stella-nak is jobb lenne vele. Nem tudok mit mondani, hülye helyzet ez, én pátyolgassam Harry-t, akinek a barátnőm okoz fájdalmat azzal, hogy engem szeret. 
-Csak jó lenne tudni, ki az.-parkol le a Starbucks előtt.-Mindegy, nem az én dolgom. 
Kiszállás előtt megveregetem a vállát, hirtelen nem tudok ennél többet tenni. Felhúzom a kapucnim és bemegyek a kávézóba, kicsivel később 6 pohárral a kezemben lépek ki, négyet majd megkap a Little Mix, egyet Harry-nek szánok, a vaníliás jegeskávé pedig az enyém, de nem tervezek inni belőle.
-Köszi.-veszi el az egyiket.-Zayn?-hümmögve nézek rá, próbálok úgy helyezkedni, hogy ne borítsam magamra a forró italokat.-Megtennéd, hogy nem mondod el a többieknek?
-Persze.-bólintok.-Amúgy sem mondtam volna.
-Tudom.-motyogja, és belekortyol a kávéba, majd hirtelen elfintorodik és a kinyújtott nyelvét kezdi legyezgetni.
-Vigyázz, forró.-nevetek, és belekortyolok a hideg jegeskávéba.
Továbbmegyünk, a pláza, ahol a lányok dedikálnak tömve van lányokkal, amint belépünk az ajtón már nem tudom, biztonságos-e felmennünk a 3. szinte. Végül a lifthez megyünk és én a hülye tálcával a kezemben lecövekelek Harry mellett, mellénk pedig beront 4 lány. Kétségbeesetten pislogok fölfelé, és megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor felérünk. Megpillantom az én kedves barátom, aki átdurakszik néhány lány előtt és karon ragad, Harry-t egy pillantásra sem méltatja.
Perrie eléggé meglepetten pislog rám, amikor meglát a Starbucks-os poharakkal a kezemben, Harry mosolyogva képeket csinál néhány lánnyal, majd köszön a Little Mix tagjainak. Perrei bocsánatot kérve feláll és elém lép, a biztonságiak szünetet jelentenek be, a másik 3 lány sóhajtva dől hátra a székekben és kíváncsian, mosolyogva néznek rám.
-Szia.-erőltetek mosolyt a fejemre, és Perrie felé nyújtom a tálcát. A szemembe néz és valószínűleg rögtön rájön, hogy nem magamtól jöttem ide. Lehajolok és puszit nyomok az arcára, többre nem vagyok hajlandó. Az asztalra teszem a kávékat, miközben Perrie átölel és halkan megköszöni. Nincs kedvem jópofizni, legszívesebben rögtön mennék is haza, de nem tehetem. Látszólag Jade, Leight és Jesy nem tud semmiről sem, mert ölelgetni kezdenek és arról hadarnak, mennyire jó, hogy én és Perrie újra együtt vagyunk. Mosolygok és bólogatok, beszélgetek velük, Harry is odacsapódik mellém és üdvözli a "barátnőm" annyi a különbség köztem és közte, hogy az ő mosolya őszinte.
Átölelem Perrie derekát és tűröm, hogy fotózzanak minket, mosolygok és adok az arcára egy puszit, Oscart kellene kapnom ezért a tökéletes színészi alakításért. 15 percen belül elegem lesz az arcomba villogó vakukból és a hülye kérdésekből, meg úgy az egészből, hogy ezt kell csinálnom, így hát könnyes búcsút veszünk és heves léptekkel, Harry-t magam után húzva sietek a lifthez.
-Menjünk haza.-motyogom.
-Furcsák vagytok.-emeli rám zöld szemeit.-Nem olyanok, mint régen.
-Az lehet.-sóhajtok, és megigazítom a sapkám.-Látod, hogy sokan voltak még, csak feltartottam őket ezzel.-hazudom.
Nem mond semmit, hátradőlök az ülésben és újból belekortyolok a jegeskávéba, minél hamarabb újra otthon akarok lenni.

~Stella Starlight~

-Miért nem mondtad el, hogy mi volt Harry-vel?-kérdezi hirtelen Zayn. Az ágyamon ül és a fényképezőgépemben lévő képeket nézegeti, néha elmosolyodik, máskor ujja megáll a mozgásban és tűnődve figyel egy képet. A tükörből pillantok rá, kihúzom a hajgumit a hajamból és megfordulok. A gépet az ágyra helyezi maga mellé, a képernyőn épp egy kép van, amin Harry-vel grimaszolunk.
-Mire gondolsz?-kérdezem, és felmászok hozzá az ágyra. Hosszú lábait felhúzza, így magunkra tudom húzni a takarót.
-Arra, hogy meg akart csókolni téged.
Megdermedek, a tekintetem lassan vezetem rá, álla megfeszül, de ezen kívül nem mutatja ki az érzelmeit.
-Mert nem volt olyan lényeges, hogy elmondjam.-motyogom.
-Szóval az nem lényeges, hogy az egyik legjobb barátom meg akart csókolni.-nevet fel keserűen.-Stella, hallottad ezt a mondatot?-lehajtom a fejem, hosszú tincseim az arcomba esnek, azon kezdek gondolkodni, hogyan tudhatta ezt meg ő, de mielőtt rákérdezhetnék megválaszolja a kérdést.-Harry nekem panaszkodott a kocsiban, azt mondta visszautasítottad.
-Azt nem mondta, hogy miért?
-Ez most nem érdekes.-rázza a fejét.-A lényeg az, hogy nem mondtad el ezt nekem. Mit nem tudok még? Milyen olyan dolgokat nem tudok, amik szerinted nem lényegesek?
-Zayn...-száját szólásra nyitja, de a szavába vágok.-Ha elmondom kiakadsz. A múltkor is, amikor Niall kérdezni akart valamit te egyből ugrottál, ha akkor este elmondom neked ezt, talán valami olyat csináltál volna, amit most nagyon bánnál.
-Niall randira akart hívni téged.
-Honnan tudod?-kérdezem, és hirtelen felállok. Ilyen helyzetekben nem tudok ülve maradni.-Nem vártad meg, hogy feltegye a kérdését, és Niall a barátom, miért ne mehetnék el vele valahová?
-Mert az nem baráti elhívás akart lenni.-hunyorog.-De nem erről beszélek, arról, hogy nem mondtál el valamit, aminek köze van kettőnkhöz.
-Hozzám van köze annak!-vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjek kiabálni. Idegesít a higgadtsága, idegesít, hogy ezúttal én húzom fel magam és ő teljesen nyugodtnak tűnik.-Nem kettőnkhöz, Zayn, hanem hozzám! Nem minket akart megcsókolni, hanem engem.
-De te az én barátnőm vagy!-mászik ki az ágyamból, immár ő az egyik oldalon áll én pedig a másikon.-Miért vagy ideges? Fogadni merek, hogy ha nem lennének itthon a fiúk kiabálnál velem. Valamit nem mondasz el?
-A francba veled!-kapok fel egy párnát és földhöz vágom. Szemének csillanásából rájövök, ezt nem kellett volna, de mielőtt lehiggadhatnék folytatja.
-Mikor történt ez? Mióta viselkedsz úgy, mintha semmi nem történt volna?
-Te sem mondtad el nekem, hogy Perrie-vel találkoztál! Ha nem kerültök bele abba a hülye újságba teljesen biztos, hogy el sem mondtad volna! Ez kicsit nagyobb dolog annál, hogy tetszek Harry-nek! Mert te együtt vagy Perrie-vel!
-Nem.-rázza a fejét.-Te is tudod, hogy ez nem igaz.
Persze, hogy tudom.
-Lehet, de attól még zavar, hogy elhoztad a koncertre, amikor az az én estém volt, zavar, hogy csak úgy sétálgatsz vele és kávét viszel neki, mert elfáradt szegényke azon a hülye dedikáláson! Az a csaj mindent elrontott, és tudod mit? Besokalltam tőled, és ettől az egésztől, Zayn, és az a legidegesítőbb, hogy ezek után is még mindig csak téged szeretlek!
Beletúrok a hajamba, igaza van, kiabálni lenne kedvem, tombolni, de az éjszaka közepén nem tehetem ezt. Könnyekkel küzdve fordulok meg és viharzok ki a szobából, legszívesebben bevágnám az ajtót, de ez még egy dolog, amit nem tehetek.
-Stella.-hosszú ujjak fonódnak gyengéden a csuklóm köré, de elrántom a kezem és benyitok a bátyámhoz. Liam békésen szuszog, hátamat az ajtónak döntöm és a kézfejemmel letörlöm a könnyeim. Nagy levegőt veszek és a takarót felemelve óvatosan bemászok Liam mellé. Fejét felemeli, piros szemeivel értetlenül fürkész, majd átöleli a derekam és arcát a hajamba temeti. Úgy tűnik, az is közös bennünk, hogy egyikünknek sem túl szerencsés a szerelmi élete. 

10 megjegyzés:

  1. Drága Nessa!
    Olyan furcsa dolgokat hoztál ki belőlem ezzel a résszel ,mint még semelyik blog írója.
    De nagyon jó lett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mit értesz a "fura dolgok" alatt? :)
      Köszönöm. :)

      Törlés
  2. Nenenenene! Nem akarom, hogy szakítsanak! Tudom, hogy nem fognak de akkor is! Szegény Zayn! Nem szeretem, ha szomorú. :( Kíváncsi vagyok az Ő szemszögére is.Szegény Liam! :( :( :'(

    Nagyon nagyon nagyon jó rész lett! Várom a következőt ! Olyan kár, hogy már csak 5 rész van hátra! és asszem pont mire befejeznéd akkor utazom el! Nem baj, majd megoldom! Ami jó benne, hogy majd jön a következő blogod, amit szintén fogok olvasni. :):)))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miért ne szakíthatnának? :D Bármit tehetek, még van 5 rész. ;)
      Köszönöm szépen!:)

      Törlés
  3. Szia!

    Hihetetlen, hogy lassan vége. Írhatnám, hogy vegyes érzelmeim vannak, hiszen tudom, hogy ezt egy újabb - szinte teljesen biztos, hogy fantasztikus - blog követi, a negatív oldal mégis erősebb. Hiányozni fog ez a történet, és a bájos 'Zella' , valamint, mikor véget ér a SWCML, nem sokkal az után kezdődik az érettségi, amit jelenleg a pokolba kívánok. :)

    Nos, viszont most még tart a sztori, és ez a legfontosabb. Eleinte azt gondoltam, valamikor a közepe fele lelepleződik a kis páros (ízléses egyáltalán így beszélni erről? na, mindegy), de utólag belegondolva, az butaság lett volna. Így tökéletes, ahogy van, és megelőlegezem az eddigi tapasztalok alapján, hogy a folytatás is legalább ilyen jó lesz! :)

    Remek rész lett, és már nagyon várom a folytatást.

    Kitartást, már nincs sok a hétvégéig! :)

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Egyre inkább én is a negatív részét érzem annak, hogy mindjárt vége a blognak, de próbálok nem erre gondolni.
      Nekem is közeleg a nyelvvizsga, sok sikert neked előre is!
      Köszönöm szépen! <3

      Törlés
  4. Úristen Nessa, mit művelsz te az érzéseimmel?! :O
    Egyik pillanatban nevetek, másikban majdnem sírok.. Jajj nagyon remélem megbeszélik ezt a dolgot Zayn és Stella, nem akarom hogy szakítsanak *-*
    Liam-et nagyon,nagyon sajnálom..szegény Dani is :'(..
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy kissé zavaros ez az egész, tudom. :)
      Remélem tetszett a rész. <3

      Törlés
  5. Szia! Van egy meglepim :)
    http://livewhilewereyoungemma.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  6. A blogomon egy díj vár rád! :)) ;) <3

    VálaszTörlés