2014. január 23., csütörtök

39.rész Vallomások

Sziasztok! :)
Mi újság? Minden rendben veletek? 
Én eléggé kimerült vagyok, de szerencsére holnap ismét péntek és mehetek haza, feltéve, ha túlélem a buszozást, mert az kegyetlen... 
Nem nagyon tudok mit mondani a részről, majd ti eldöntitek, hogy milyen lett. Remélem tetszeni fog! :)
Nessa. xx

~Zayn Malik~

Túl korán érkezem a kávézóba, így most várhatok, természetesen az időt azzal töltöm, hogy különböző elméleteket gyártok arról, mit akarhat tőlem Perrie. Némi idegességet érzek, de már nem azért, mert félek újra látni őt. Ha erre gondolok már nem érzek semmit, úgy hiszem, ha tudtam volna hónapokkal ezelőtt, amikor szakítottunk, hogy majd mi vár rám, lehet, hogy egyszer sem csaptam volna a srácokra a szobám ajtaját, és fordultam volna teljesen magamba. Már mindegy, boldogok voltunk együtt, és most boldogok vagyunk külön, valaki mással, talán ő is így van ezzel. Barátokként váltunk el, viszont azóta nem igazán beszéltünk, esetleg ha 1-1 műsorban vagy díjátadón, ahol ők is ott voltak váltottunk pár szót, de ezen kívül semmi. Nem kerestük egymást.
Teám kezd kihűlni, belekortyolok, pont akkor, amikor valaki belép az ajtón és megpillantom a szőke hajzuhatagot. Egy fekete sapka van a fején, amint ő belép követi egy viszonylag nagydarab, középkorú fickó, amíg mellette el nem indul felém, nem gondolom, hogy Perrie-vel van. Felállok, próbálok mosolyt erőltetni az arcomra, közben különböző kérdések járnak a fejemben. Ez Pezz rokona? Valamilyen ismerőse? Netán az új barátja? Nem azért mondom, hogy magamat fényezzem, de ha igen, akkor utánam ez a csávó... Perrie lejjebb vette az igényeit.
Önkéntelenül is mosoly szökik az arcomra, öleléssel köszöntjük egymást, kellemes őt megölelni.
-Szia Zayn!-köszönt mosolyogva, és puszit nyom az arcomra.
-Szia.-mosolygok.
-Zayn, ő a banda egyik menedzsere.-mutat a pasi felé. Aha, így már világos, valamit akar tőlem.
-Jó napot!-nyújtom felé a kezem, melyet mosolyogva megráz.-Zayn Malik.
-Oliver Jackson.
Mosolygok, majd visszaülök a helyemre, Perrie beférkőzik mellém, a pasi pedig leül velünk szembe.
-Miről van szó?-kertelés nélkül teszem fel a kérdést. Tudom, hogy akarnak valamit tőlem.
-Talán előtte igyunk egy teát.
Türelmesen megvárom, míg rendelnek, ki tudja miről van szó, jobban teszem, ha befogom a szám.
-Nos.-néz fel, miközben kavargatja a teáját.-Tudok róla, hogy szakítottatok, és azt is tudom, miért.
Fogd be, Zayn! Fogd be a szád, ez már nem számít.
-Mert maguk nem tudták rendesen végezni a munkájukat!-szalad ki a számon, a hangom sértett és vádló.
Perrie mellettem lehajtja a fejét és egyik kezét óvatosan a karomra helyezi.
-Valóban.-bólint.-Pont ezért is szeretnék felajánlani valamit.
A szemöldököm a magasba szalad. Most ugrik a majom a vízbe...
-A Little Mix hamarosan turnéra indul, ahogy ti is. Talán jól jönne, ha előtte még lenne egy kis felhajtás a két banda körül.
Rövid mondatokból tudom, hogy mire gondol, 3 év alatt megtanultam, mire akarnak kilyukadni a menedzserek ilyen körítéssel. Régen Harry-nek is felajánlottak valami ilyesmit egy feltörekvő énekespalántával, aki végül eltűnt a süllyesztőben, Niall is kapott efféle ajánlatokat, de ő élből visszautasította. A többieknek akkor már volt barátnőjük, és azt hiszem, én is randizgattam, szóval mi kimaradtunk.
-Nem.-vágom rá.
-Zayn, hallgass végig, kérlek!
-Tudom mit akar, és nem!-mondom nagyon halkan.
-Miért nem?-néz a szemembe.-Gondolj a bandákra, a karrieredre, mindkét csapat körül lenne egy kis felhajtás. Rólatok beszélnének mindenhol.
-Eleget beszélnek rólunk.-idegesen szívom be az alsó ajkam. Gyerekes húzás lenne, ha csak felállnék és elmennék, de fontolóra veszem.
-Csak egy rendes okot mondj, Zayn.
A kabátomért nyúlok, felhúzóm, majd a sapkámat igazgatás nélkül nyomom a fejembe.
-Mert én már túlléptem ezen.-jelentem ki halkan.
Nem mondom ki konkrétan, félek, hogy felhasználnák ellenem, de Pezz rögtön megérti és a szemembe nézve lágyan elmosolyodik. Teszek némi pénzt az asztalra, majd elmegyek. Mielőtt még kilépnék meghallom, hogy utánam szól.
-Fontold meg!
Hűvös szél csap az arcomba, a sapkám a fülemre húzom és lehajtom a fejem, a belvárosból nincs kedvem hazáig kutyagolni ilyen ítéletidőben, úgyhogy fogok egy taxit, mielőtt még beszállnék megpillantom, ahogy Perrie kiszalad a kávézóból.
-Zayn!-kiáltja.
-Pillanat.-szólok a taxisofőrnek. Perrie-re nézek, beletúr a hajába és mosolyogva simítja el hosszú, szőke tincseit. Várakozva pislogok rá.
Átölel, arcát a mellkasomhoz nyomja, néhány pillanatig megkövülten állok, majd sután megölelem. Régebben sokkal könnyebben ment ez nekem...
-Remélem boldog vagy.
Nem mondok semmit. Az milyen lenne, ha kijelenteném neki, hogy amikor Stella csak a közelemben van úgy érzem, a világ legboldogabb és szerencsésebb idiótája vagyok? Nem ő a megfelelő ember ahhoz, hogy ezt elmondjam.
Csak aprót biccentek, majd puszit nyomok az arcára, elengedjük egymást, én beülök az autóba, ő visszamegy a kávézóba. És az életünk külön utakon megy tovább, de már nem vagyok szomorú emiatt. Mert hazamegyek, és ott már vár valaki más.
Amikor a taxi leparkol, csak gyorsan nyomok némi pénzt a sofőr kezébe, majd kiugrok és a hátralévő utat futva teszem meg, bepötyögöm a kódot, majd feltépem a kaput és átrohanok a kerten. Nem igazán tudom, tulajdonképpen hova sietek ennyire, csak minél hamarabb bent akarok lenni.
A házban csend van, a nappaliban Louis tévézik, mosolyogva pillant rám, miközben én lerúgom a cipőm és besétálok. Úgy érzem, muszáj elmondanom valakinek a történteket, de ahogy kinyitom a szám be is csukom, Louis azt mondta múltkor, hogy nem könnyű dolog lelki szemetesládának lenni. Nem terhelem ezzel, hiszen ez egy baromság, amire soha nem fogok igent mondani. Nem keverem magam még több hazugságba, egyáltalán nincs rá szükségünk.
-Többiek?-kérdezem.
-Liam fent van, matekozik Stella-val.
A "Stella" nevet hallva akaratlanul is jobban figyelek rá, lassan eljut a tudatomig, hogy mindössze kb 2 nap múlva megint hanyagolnom kell őt, még ennél is jobban, hiszen véget ér a szünet. A hetek vészesen gyorsan telnek, mindjárt itt a turné, és most először nem várom kicsattanó energiával és örömmel, mert úgy érzem, velem lesz a legkevesebbet. Még ha nyáron velünk is jön, sosem fogunk tudni időt szakítani egymásra, mert sosem leszünk kettesben. Az életemet kamerák társaságában fogom élni a nap 24 órájában, na, nem mintha ez most nem így lenne, de akkor kezdjük majd forgatni a This Is Us-t. Egyetlen lopott csók, amit rögzítenek a kamerák, és minden kiderül a fiúk számára. Csak egy apró figyelmetlenség...
-Harry meg elment valahová.-mondja.
És Niall? Erről lemaradtam.
Csak biccentek, majd elindulok felfelé a lépcsőn, ahogy közeledek az emelet felé hallom a komolytalan civakodást. Liam hevesen magyaráz valamit, Stella meg néha kuncogni kezdd, ami miatt Liam rászól. Bekopogok a szobába, most először teszem ezt, Liam nagyon meg fog lepődni.
-Gyere!-hallom a szórakozott hangot.-Szia Zayn.
A hangjából megjátszás nélkül süt a meglepettség.
-Zayn!-támad le Liam.-Segítened kell neki.
-Nekem?-nézek rá hitetlenkedve.
-Egyszerűen képtelen megfogalmazni egy rövid szöveget magáról. Csak egy fogalmazás, de...
Nem arról volt szó, hogy matekoznak?
-Menj ki, Liam.-mosolygok rá.-Megoldjuk.
-Kösz, haver!-hálálkodik, és szinte a nyakamba ugrik.
Mielőtt kimenne még átöleli Stella-t és megpuszilja, hallom, ahogy azt mondja, ne tegyen megjegyzéseket rám és fogadjon szót nekem, valamint ne vitatkozzunk. Elmosolyodok, eszemben sincs vitatkozni vele, és elég nehezen hiszem el, hogy Stella nem tud egy rövid fogalmazást írni magáról.
-Vigyázz a szádra!-bök a mellkasomra, majd a tekintete megakad a nyakamon. Vigyorogni kezdd, és a fejét rázza. Jézusom, ha tudná, hogy azokat a foltokat a húga alkotta...
Miután kimegy leülök Stella mellé oda, ahol az előbb még Liam pihentette a hátsóját. Óvatosan pillant rám, elmosolyodok és közelebb húzódok hozzá, magam elé veszem a füzetét.
-Ugye nem hiszed, hogy nem tudok megírni segítség nélkül egy fogalmazást?
-Valahogy sejtettem.-motyogom.
-Hallottam, hogy hazajöttél.-pillant rám hosszú szempillái mögül.-Csak veled akarok lenni egy kicsit.
Nem bírom tovább, a szám bekebelezi csinos ajkait, amennyire lehet egymáshoz simulunk, legszívesebben azonnal az ölembe húznám, de uralom a gondolataim és tetteim.
-Írd meg, ha gyors vagy elég sokat maradhatunk itt, mert ugyebár nehezen fogalmazol...-nevetek halkan.
-Addig foglald el magad.-mosolyog.-Nekem az is elég, ha csak itt vagy mellettem és beszélsz hozzám, nagyon szeretem a hangod.
Mosolyogva tűröm egy tincsét a füle mögé, az ujjaim közé veszem a fülbevalóját, egy ideig piszkálom az apró, kövekkel kirakott fehér golyót, majd megpuszilom az arcát.
-Alkoss.-mosolygok.-Kaphatok egy lapot?
Elém tesz egy füzetet, fellapozom, a jegyzetek mellett apró rajzok vannak, kiskutyák, különböző állatkák, virágok, szívek, és... és a nevem. Mindenhol. Különböző betűtípusokkal, méretben, színben, de ott van, és ennél aranyosabbat úgy érzem, még nem láttam. Szemeit a papíron tartja, szorgosan körmöl, továbblapozok és kitépek egy lapot, óvatosan kiveszek a tolltartójából egy ceruzát és rajzolni kezdem őt, ahogy a papír fölé hajol.
A szemeim rajta tartom, halványan megrajzolom őt, majd a vonásait, a haját, az arcát, pisze orrát, ajkait, összevont szemöldökét. Majd az apró kezeit, az egyikben a tollat. Nem zavar, hogy néha megmozdul,hiszen már annyira ismerem a vonásait, hogy nem zavar. Rövid idő alatt mindketten alkotunk valamit, a tolltartójában találok szenet, így én egy szén-ceruza rajzot, ő egy fogalmazást.
-Zayn.-hüledezik.-Ez csodálatos!
-Elolvashatom?
Kuncogni kezdd, elém csúsztatja a füzetet és megpuszil.

17 éves leszek 5 nap múlva, a nevem Stella Payne, azt hiszem. Fedőnevem Stella Starlight.
Miután megszülettem, a szüleim örökbe adtak, kb fél éve ismerem a bátyám, azóta vagyok igazán boldog. Nehéz, de itt vagyunk egymásnak mindenben, a neve Liam, Liam Payne.
A legjobb barátom neve Louis Tomlinson, továbbá Harry Styles és Niall Horan.
Nem, tanárnő, ez nem csak egy újabb hülyeség tőlem, és nem egy rajongó reménytelen képzelgései. Ez az életem, melyet lassan kezd birtokba venni valaki más, de ezt én nem bánom. Igen Zayn, rád gondolok ám.


Elmosolyodok, majd tovább olvasok.

Nem írok neked, rólad írok, ez nekem könnyebb, mert nem tudnám a szemedbe mondani ezeket...
A bátyám nem tud rólunk, csak Louis, Josh és Eleanor. Néha rosszul érzem magam, mert hazudok neki, de aztán Zayn szemébe nézek és tudom, hogy ezért bármit megtennék. Soha, senki nem nézett még úgy rám, mint ahogyan ő. Amikor rám néz, lepkék vannak a hasamban, melyek őrülten csapkodni kezdenek, amikor megcsókol, a lábaim remegnek, és úgy érzem, ha nem tartana olyan erősen magához, nem tudnék állva maradni.
Néha felidegesítem, mert butaságokon sértődök meg, de ez azért van, mert tudom, hogy bárkit megkaphatna, de valamiért még mindig mellettem van, pedig én olyan bonyolult vagyok, és velem lenni is elég bonyolult. Néha magamra haragítom, és néha én is haragszok rá, de én nem akarok mást rajta kívül, és valamiért ő is kitart mellettem.
Néha fárasztó vagyok, mert mindenen nevetek, éjszaka pedig nem hagyom aludni, mert szükségem van a közelségére, de ha én nem megyek át, akkor ő jön hozzám. Nem értem miért, úgy érzem nekem nagyobb szükségem van rá, mint neki rám. Hajnalban ő visz át a szobámba, hogy ne bukjunk le. Nem tudok kimászni a tetőre, de ő mindig segít nekem, a tető a kedvenc helyem a házban, mert az a miénk. 

Amikor valami baj van, meghallgat, habár a saját, közös problémáinkat nem mindig tudjuk megbeszélni, nehezem mondanám a szemébe, ha valami bántana vele kapcsolatban. De most nem bánt semmi, most elképesztően, leírhatatlanul boldog vagyok, és ennek az oka ő. Ha ezt el kellene mondanom, az arcom vörös lenne, és elég nehezen bökném ki, de leírni mindent könnyebb. Azt hiszem, mostantól inkább mindent leírok, amit közölni akarok.
2 nappal ezelőtt először lettem teljesen valakié úgy, hogy akartam is. Igen, még mindig rólad beszélek, Zayn... és most már neked beszélek, írok...
Amikor rám nézel lepkék vannak a hasamban, amikor megcsókolsz elgyengülök, érzelmeket váltasz ki belőlem. Régen sosem sírtam egy fiú miatt, de ha te elhagynál tombolnék, abba beleőrülnék, és ezt nem azért írom, hogy magam mellett tartsalak. Ha nem vagy boldog velem, kérlek, mondd meg, azért írom ezt, mert így van. Belegondolok abba, hogy egyszer talán nélküled kell felébrednem, úgy, hogy tudom, soha nem fogok többet melletted ébredni, soha nem ölelsz át és puszilsz meg, belegondolok, és sírnom kell. Mert... annyira szeretlek.
Szeretem, ahogy mosolyogsz, szeretem a szemed, az ajkaid, az orrod, a hajad, a bőröd, a tetkóid. Szeretem az érintésed, amikor megfogod a kezem, a kezeid közé veszed az arcom, és az ujjaiddal megsimítod. Szeretem, ahogy kiejted  a nevem, ahogy beszélsz hozzám, leszidsz, mert már megint elestem és "nem vigyázok magamra" és szeretem, ahogy becézel. Én nem tudlak becézni, mert annyira szeretem a neved.
Zayn... gyönyörű, tökéletes, pont, mint te. 
Mert számomra tökéletes vagy, Zayn.
Amikor lefekszem aludni melletted, te vagy az utolsó gondolatom, és amikor felkelek, te vagy az első. Ha valaki azt mondja nekem ezek után, hogy veled lenni rossz döntés, azt mondom, életemben először boldog vagyok, mert rosszul cselekszem.

Leengedem a füzetet, a kezeim remegnek, az arcom pedig nedves. Elgyengültem, és most nem bánom. Az utolsó mondata jár a fejemben, nagyokat pislogok, mindjárt jobban látom őt, azt írta, neki nagyobb szüksége van rám, mint nekem rá, de ez annyira nem igaz. Nagyokat pislog, gondolom meglepi, hogy tudok sírni. Beszívom az alsó ajkam és gyerekesen kinyújtom felé a kezeim, azonnal átölel, én pedig hozzábújok, az arcom belefúrom a hajába és magamhoz szorítom. Én még leírni sem tudom, hogy mit érzek. Miért ilyen nehéz ez nekem? Miért nem tudom kimondani, hogy mennyire fontos nekem, mennyire szeretem, és szinte rajongok érte? Egyszerűen nem megy, mert akkor ennél is sebezhetőbb lennék.
Végigsimít a hajamon, keze megpihen a tarkómon és gyengéden simogatja, magamba szívom az illatát, erőt gyűjtök és felemelem a fejem. Apró kezeivel megtörli az arcom, és szinte bűnbánóan hajtja le a fejét.
-Sajnálom, én nem akartam...
-Mit?-nevetem el magam.-Stella, én... ugyanígy érzek, de nem tudom kimondani. Nem tudom kifejezni magam, pedig annyi minden kavarog bennem. Nem vagyok a szavak embere...
-Tudom.-mosolyog, de most nem tudom, ezt mire érti. Pici ujjaival megtörli az arcom, és puszit nyom rá.-Nem baj, Zayn, ezt is szeretem benned.
A nyelvem hegyén van, ki akarom mondani, annyira ki akarom mondani... és akkor meghallom a dübörgést, mely jelzi, hogy valaki caplat fel a lépcsőn.
Eleresztem Stella-t, a kézfejemmel megtörlöm az arcom, ő pedig visszahúzza magához a füzetet és lapoz egyet, míg én sóhajtva csúsztatom a fiókba a rajzom.
Harry vihogva töri be az ajtót, kezében a telefonjával, amin azonnal meglátom, hogy minek örül ennyire. Csak miután felfogom, hogy nem látott meg minket, veszem észre, hogy mennyire hevesen ver a szívem és milyen közel is voltunk megint a lebukáshoz.
-Annyira tudtam, hogy vele voltál csütörtökön!-kiáltja, és a nyakamba ugrik.
Stella szemei elkerekednek, óvatosan megfogja Harry telefonját és megnézi a képet. Ne, ne, ezt nem hiszem el...-Tudtam, hogy újra összejöttök majd, Zayn!
-Nem, Harry, mi nem...
-Ne tagadd le!-röhög az arcomba.-Mi mást bizonyítaná ezt jobban, ha nem ezek a foltok a nyakadon? Bementem reggel, amikor még aludtál és láttam a hátadat Malik, ne tagadd le!
Erre nem tudok mit mondani, csak lehajtom a fejem, de előtte még látom, ahogy Stella összezárja az ajkait, vonásai megkeményednek és fájdalmas tekintettel néz rám. Gratulálok Zayn, ezt megint jól megcsináltad...

~Stella Starlight~

-Harry, később mindent elmondok...
-Ajánlom is!-vág a szavába röhögve.-Úgy tudtam, Zayn! Mostanában megint visszatértél önmagadhoz, most már tudom, hogy Perrie miatt. 
-Oké, oké.-motyogja.-Most tanulok Stella-val. 
-Jó.-vigyorog, és fiúsan Zayn vállára csap.
Csak ülök döbbenten, és igyekszem megakadályozni az ajkaim remegését. Amikor keze a kilincshez ér, kevés hiányzik ahhoz, hogy minden kitörjön belőlem. Idiótának érzem magam, szánalmasnak, én most írtam le neki mindent, amit érzek, erre ő megcsal... Hát ezért nem mondja ki, nem is szeret, csak egy célja volt velem, megkapta, és most már nincs szüksége rám. Szeretnék felállni, hogy megkeressem a bátyám, nem, nem azért, hogy kitálaljak neki, mert nem akarom tönkretenni a barátságukat, hanem mert szükségem van rá. Harry kimegy, és én nem bírom tovább, kiabálni lenne kedvem, de nem teszem, az ajkaim összeszorítom és üres tekintettel bámulom a füzetem, miközben leszalad az arcomon egy könnycsepp.
-Stella...
-Menj el.-nyitom résnyire a szám, foghegyről vetem oda neki. A hangom remeg, pillanatokon belül össze fogok törni.
-Stella, Kicsim ez nem az aminek hiszed.
-Akkor mégis mi?-emelem fel a fejem. Könnyek peregnek le az arcomon, a szemébe nézek, és látom, hogy mennyire hülyén érzi magát ő is.-Hagyjuk.-rázom a fejem.-Nem vagyok kíváncsi a magyarázatodra, nem érdekel, hogyan találkoztál vele újra, és mindketten rádöbbentetek, hogy még mindig szeretitek egymást. Én meg azt hittem, hogy ezt te is komolyan gondolod, nekem úgy tűnt tegnapelőtt...
-Kérlek, hallgass meg!-fogja meg a kezeim. Halkan beszél, közelebb húzódik, és annak ellenére, hogy elhúzom a fejem a homlokát az enyémnek dönti.-Sosem csalnálak meg, Stella! Sosem! Tudom, ez egy hülye helyzet, de hinned kell nekem, Kicsim. Nem csaltalak meg, már nem szeretem őt.
-Hülyének nézel?-súgom.-Akárhányszor megszólalsz, csak jobban fáj. Azt akarod, hogy fájjon? Jó irányba haladsz.
-Csak hallgass végig anélkül, hogy közbeszólnál. Rövid leszek, aztán ha még mindig akarod, békén hagylak. Ígérem.
-Mit akarsz ezen magyarázni?
-Ezt hiszed, képes lennék arra, hogy szándékosan megbántsalak valamivel? Ha azt tettem volna, amit hiszel, nem néztem volna rád úgy, nem vagyok akkora szemétláda, hogy rezzenéstelenül hazudjak neked, miközben kapaszkodsz belém. Tudom, hogy ennél félreérthetőbb ez nem lehetne, de hidd el, hogy nincs köztünk semmi. Kaptam tőle egy sms-t, azt írta, jó lenne, ha találkoznánk. Nem mondtam el, mert rögtön azon agyaltál volna, hogy mit akar, én is ezt tettem. Ma találkoztam vele egy kávézóban, de nem egyedül jött, hanem egy férfival, aki az egyik menedzsere volt a bandájának. Felajánlotta, hogy a kamerák előtt ismét alkossak egy párt Perrie-vel, mert mindkét banda turnéja közeleg és előtte kellene egy kis felhajtás. Nemet mondtam, Stella, miattad, mert nekem már itt vagy te, és te vagy az egyetlen lány, akivel hajlandó lennék kamerák elé állni és azt mondani, hogy a barátnőm. Elmentem, viszont mielőtt beszálltam volna egy taxiba, Perrie kijött, átölelt és azt mondta, reméli boldog vagyok. Akkor készülhetett a kép, valószínűleg az az ember már felkészült és azonnal feltöltötte az internetre. Nem hazudnék neked és nem csalnálak meg soha, Édesem. Kérlek, hidd el.
-Nem tudom, mit higgyek.-súgom.
-Nézz a szemembe.-emeli fel a fejem, az ajkaink szinte összeérnek.-Nézz a szemembe és ezután mondd azt, hogy hazudok.
Valami furcsa után kutatok a tekintetében, de nem találok, a vállaim leereszkednek és engedem, hogy magához húzzon. Fejemet a vállára hajtom, a karjaim bizonytalanul fonom köré, még mindig nedves az arcom, de a könnyeim lassan elapadnak. Rájövök, hogy nincs okom nem hinni neki, ha jól tudom soha nem hazudott még nekem. Talán túl naiv vagyok, de hiszek neki.
-Sajnálom.-súgom.
-Nem kell.-búgja.-Csak gondolj bele én hányszor féltékenykedem, amikor nem is adsz rá okot. De sosem hazudnék neked és nincs szükségem senki másra rajtad kívül, még Perrie-re sem. 
Halkan felsóhajtok, néhány perccel ezelőtt még azt mondta, nem tud beszélni az érzelmeiről, de talán a tudta nélkül mondd egyre többet nekem. 
Elhúzódok, a tekintete ijedten csillog, nagyot nyelek és közelebb húzódok hozzá, gyengéden megcsókoljuk egymást.
-Kérlek, ne titkolj el előlem ilyesmit.-súgom.
-Nem fogom, én csak nem akartam, hogy megint vitatkozzunk, mert most minden olyan jó.-simít végig az arcomon.-Nem tudom, hogy most mit kellene csinálnom.
Lesütöm a tekintetem, visszaférkőzök a karjai közé. Nem akarom, hogy hírbe hozzák Perrie-vel, nem akarom, hogy nyilvánosan megjelenjen vele, mert ő már az enyém. Mégis, ha jól belegondolok talán ezt az egészet a saját hasznunkra is fordíthatnánk, a srácok nem gyanakodnának ránk, mert talán nekik sem kell majd tudniuk arról, hogy ez hazugság. De már megint csak hazugságok...
-Ígérj meg valamit.-húzódok el, és a kezeim az arcára csúsztatom.
Aprót bólint, máris beleegyezik, pedig még nem is tudja, hogy mit akarok.
-Fogadd el, Zayn.-bököm ki halkan, a hangom azonnal megremeg. Nem akarom ezt, de néha kell fájdalmas döntéseket hozni.
-Nem.-vágja rá azonnal, és a fejét hevesen rázza.-Nem, engem ez nem érdekel. Nem hazudok még többet! Elegem van ebből.
-Zayn, csak gondolj bele. Liam nem fog gyanakodni, sem a többiek. Anélkül sétálhatsz mellettem az utcán, hogy az emberek gyanakodnának.
-Tudod, nem akarok veled úgy sétálni az utcán, hogy nem foghatom meg a kezed és nem csókolhatlak meg akkor, amikor akarlak.
-Mit akarsz mondani Harry-nek? Elmondod az igazat, és az lesz az első kérdése, hogy miért nem mondtál neki igent. Mit mondasz? Mert valaki mást szeretsz? Tudod mi lesz az első kérdése, Zayn? Az, hogy kiről van szó és miért nem mondtad el nekik. Ebből nem lehet jól kijönni, csak akkor, ha mindent elmondunk.
-Akkor elmondjuk.-emeli rám a tekintetét.-Unom ezt, Stella. Egyre több hazugságba keverjük magunkat, engem nem érdekel, ha Liam üvölt velem, megérdemlem, én is kiakadnék. Neked is sokkal jobb lenne, ha nem kellene hazudnod a bátyádnak miattam.
Fellapozom a füzetem és elé csúsztatom, mutatóujjam az utolsó sorhoz helyezem, majd felállok és kisétálok a szobából.
Tudom, hogy ennek a beszélgetésnek nem itt van vége, de most nincs kedvem folytatni. Neki is igaza van, de nekem is. Ha az ő ötletét választanánk, azzal elég sok problémát megoldanánk, de újabbakba is kevernénk magunkat. Liam megharagudna mindkettőnkre... ha így haladunk, sosem lesz bátorságom elmondani neki.
Lesétálok a lépcsőn, úgy döntök, ezúttal én teszek egy nagy lépést, aminek Liam talán örülne. Némileg enyhítené a bűntudatom, ha ezt végre megtennénk. A nappaliban találok rá, valamin nevetnek a többiekkel, Harry pedig a telefonját nyomkodja.
-Kész vagy?-mosolyog rám.
Lerogyok mellé, lábaim felhúzom és az arcom belefúrom a pólójába, úgy érzem, perceken belül elsírom magam, végül nagy levegőt veszek és összekaparom a széthullott darabjaim.
-Liam.-emelem fel a fejem.-Mondjuk el.
-Tessék?-néz rám hitetlenkedve.
-Mondjuk el a rajongóitoknak, a világnak...-mondom halkan.-Azt hiszem kész vagyok erre, persze csak ha te is akarod.
-Persze, hogy akarom!-derül fel az arca.-Biztos vagy benne?
Aprót bólintok, megfogja a kezem és felhúz a kanapéról, a többiek döbbent pillantásai kereszttüzében felmegyünk a lépcsőn. Liam szobájába megyünk, tudom, hogy Zayn már nincs nálam, hiszen hallom a hangját, és határozottan nem az én szobámból szűrődik.
-Stella, ha nem akarod, nem kell.
-Liam, már mondtam, hogy akarom.-mosolygok rá.-Nem húzhatjuk tovább, így lesz a legjobb, mert nem leszünk bezárva egy házba.
-Eddig se voltunk, elmentünk Louis meccsére, elvittelek állatkertbe, voltál a koncertünkön és elmentünk bulizni is, és ezután is elviszlek majd ilyen helyekre. Gondolj a koncertre...
-Liam.-mosolygok rá.-Csak tegyél ki rólunk egy képet, és írd alá, hogy a testvéred vagyok. A többi majd jön magától.
-Ha megbántanak, vagy úgy érzed, nem bírod már, csak szólj nekem.-néz a szemembe.-Más nem oldhatja meg ezeket, csak én.
-Tudom, rendben.-bólintok.
Átölel, fejemet a vállára hajtom és szorosan bújok hozzá. Tudom, hogy örül neki, és én is boldog vagyok, jobb lesz ez így mindkettőnknek, és egyszer úgyis megtörténne ez. Miért ne lehetne most? Ez nem olyan, mintha új barátnője lenne, talán engem nem fognak bántani, ha megtudják a történetünket, és amúgy sem félek ettől.

~Zayn Malik~

Felsóhajtok, amikor Harry betöri a szobám ajtaját és beesik rajta, szó szerint beesik a szobámba. Lustán pillantok le rá, először csak döbbenten mered maga elé, majd nevetni kezdd és feltápászkodik.
-Baszd meg, Harry.-tornázom fel magam az ágyon, a hangom nyugodt, már megszoktam, hogy ha valaki be szeretne jutni hozzám, így teszi.
-Még mindig mocskos a padló az ágyad alatt.-röhög, és lehuppan mellém. Otthonosan felpakolja a büdös lábait a tiszta ágyneműre és nekidől a falnak, felvont szemöldökkel pillant rám, azt várja, hogy beszélni kezdjek, de ezt aztán várhatja.
-Mit akarsz?-kérdezem felvont szemöldökkel.
-Mesélj.-nyávogja, megpróbálja rebegtetni a szempilláit, de inkább úgy néz ki, mint akinek belerepült egy méretes bogár a szemébe.
-Ezt ne csináld.-nevetem el magam. Megdörzsöli a szemeit és elmosolyodik, érdeklődve pislog rám.
-Szóval te és Perrie?-mosolyog.
Nem tudok mit mondani, lehajtom a fejem és a kezeimet bámulva azon gondolkozom, őszinte legyek-e vele, vagy hazudjak. Ha hazudok, akkor bele kell mennem Perrie menedzserének az ötletébe.
-Én... nem tudom, hogy most mi van.
Ez még nem hazugság, valóban nem tudom, hogy most mi van, csak épp nem Perrie-vel kapcsolatban. Máris érzem, hogy elszorul a torkom, egyszerűen gyűlölök hazudni nekik, mi sosem hazudtunk eddig egymásnak, csak akkor, ha az kegyes hazugság volt és valami apróságot akartunk eltitkolni. Meglepetésbuli, rég nem látott rokonok látogatása... De nem ilyen komoly dolog.
Türelmesen néz rám, azt várja, mikor folytatom, de nem tudom mit mondhatnék, nem tudom mit szabad, és mit nem szabad mondanom.
-Vele voltál?-kérdezi. Szinte kényszerít arra, hogy hazudjak, aprót bólintok, nem tudja leplezni az örömöt az arcán. Hirtelen iszonyatosan vágyni kezdek egy szál cigire, az ujjaim közé csípem a nadrágom és belemarkolok, az ajkaim összeszorítom és elhadarom magamban, hogy miért nem lehet. Beteg leszek, tönkremegy a hangom, tönkremennek a fogaim, büdös leszek, a rajongóink utálják, Stella utálja.
Eleresztem a nadrágom és hátradőlök, a szemeim egy pillanatra lehunyom és mélyet lélegzek. Annyira könnyű lenne elmondani mindent Harry-nek, de tartom a szám és inkább csak bámulom a kezeim.
-Nem vagyunk együtt.-mondom halkan.-Nem tudom mi van.
-Jól van.-ütögeti meg a vállam.-Ha beszélni akarsz valamiről, a szobámban leszek.
Bólintok, biztos vagyok benne, hogy nem megyek át hozzá, nem tudok mit mondani és nem akarok megint hazudni. Kihalászom a telefonom a zsebemből, kíváncsi vagyok mi folyik twitteren, a szemem azonnal megakad a trendeken, a "Zerrie"-n kívül ott virít valami, amit nem tudok hova tenni. Liam profiljára ugrok és minden azonnal értelmet nyer. Csak azt nem értem, hogy én erről miért nem tudok semmit.

My real little sister. :) I love you sooo much, little princess. <3

20 megjegyzés:

  1. Imádtam! Végig görcsbe volt a gyomrom, de a végére megnyugodtam! :) <3
    Legjobb író! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! :)
      Köszönöm, de nálad nem jobb! ;)

      Törlés
  2. Megint egy nagyon aranyos rész :) Imádtam<3

    VálaszTörlés
  3. Úristen! Nagyon jó lett! Én elsírtam magam rajta! Kíváncsi vagyok,hogy lesz tovább!

    VálaszTörlés
  4. Szia. Nagyon jó lett ez a rész!!! Várom a kövit!!!

    VálaszTörlés
  5. Kedves Nessa!!!
    Nem igazán szoktam kommentet írni, már nagyon régen írtam, de egyre jobbak a fejezetek ( a csodásnál is csodásabbak) és ezt nem lehet szó nélkül hagyni. :) Nagyon imádtam ezt a fejezetet is és az a kép a szöveggel, annyira aranyos. Kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a hírnek a következménye és, hogy mi lesz Stellával és Zayn-el. Nagyon csodálatosan, fantasztikusan, hiper-szuper elképesztően írsz, alig várom a kövi részt. Ja, és kellemes hétvégét és pihend ki magad. :) <3
    Bogi<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bogi!
      Köszönöm, hogy írsz! :
      Nagyon, nagyon, köszönöm a szavaid, örülök, hogy tetszik a történetem! <3
      Jó hétvégét! :)

      Törlés
  6. Nessa!!
    Ohh uramatyám ez a rész kikészített, baromi jó *-*
    Perrie-t nem tudom hova rakni, most akkor örül Zayn boldogságának, de azért mégis csak fogadja el az ajánlatot o.O Fura!!
    Stella fogalmazása gyönyörű <3
    Kiváncsi leszek mikor mondják el a többieknek hogy együtt vannak, és hogy Zayn mikor mondja Stella-nak hogy "Szeretlek" <33
    Imádtam ;)
    XoXo

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Na, pontosan erre a csavarra gondolok, amikor kijelentem, inkább megvárom amíg előállsz valamivel, és nem kombinálok tovább. :)) Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem leptél meg. Egy ideje már csak arra keresek utalásokat vagy bármiféle jelet, hogy a "Zella" kiderül, a Liam-mel való "titkoljuk,hogy van egy testvérem" dolog teljesen kiment a fejemből. Szóval én nagy szemekkel bámultam, hogy hoppá, itt valami történt :) Elképesztően jó lett ez a rész is, nekem legalábbis nagyon tetszett.

    xxLu

    ui.: bocsi a késői reagálásért, de mivel ma itthon vagyok, gondoltam szép ráérősen írok, hogy ne kelljen folyton kapkodnom :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen, még rengeteg csavart tervezgetek. :D
      Ne kérj bocsánatot, örülök, hogy írtál. :)

      Törlés
  8. HolaHola Nessa!
    A címből arra következtettem, hogy majd a kettejük kapcsolatát árulják el, és mikor Stella azt mondta Liam-nek, hogy mondják el, hirtelen azt hittem, hogy Zaynhez beszél.. Na mindegy ><
    Wááá, szokás szerint nagyon tetszett ez a rész is! :D Gondoltam, hogy lefotózzák őket, amint megölelik egymást, csodálom, hogy vécézés vagy orr fúlyás közben nincsenek róluk képek, haha.
    Ahw, de jó lenne egy olyan híres bátyj, mint Liam.. Szép álmok, szép álmok.
    Na szóval, várom a köviit, a fejlécedet megzabálom annyira jó, sziaszia ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ciao! :D
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! :)

      Törlés
  9. Uuu már azt hittem, hogy elmondják az igazat, hogy járnak, mert azon gondolkoztam, hogy egyszer azt írtad valahol, hogy 50 részes lesz :( Hát, mindjárt itt az 50. De ezt még régen írtad, szóval nem voltál benne biztos, ugye? :) Mert nem tudnék ez nélkül tölteni a heteimet <3 Várom a kövit :))
    Réka xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 50. részes lesz + Epilógus. De utána ismét új blogot indítok! :)

      Törlés