2014. január 16., csütörtök

38.rész Hazudós

Sziasztok! :)
Ismét csütörtök, elmondhatatlanul vártam már, hogy elteljen ez a ház, már csak a holnapot kell túlélnünk. 
Köszönöm a sok komit az előző részhez, drágák vagytok. <3 A rendszeres olvasók száma 140+ tudom, hogy erről nem sokat beszélek de igazán sokat jelent, hogy ennyien vagytok, ahogy az oldalmegjelenítések is fontosak számomra. 
Nessa. xx
~Zayn Malik~

Szemeim akaratlanul is végigjárnak rajta, az oldalára fordulva halkan piheg, haja beteríti a párnát, a takaró a derekáig lecsúszott. Nagyot nyelek, megfogom a takarót és feljebb húzom, hogy eltakarja az idomait, akaratlanul is ellepi a fejem néhány kép róla, a tegnap estéről. Visszabújok mellé, átölelem a derekát, de amint érzékeli, hogy újra mellette vagyok, megfordul a karjaim közt és közel húzódik hozzám. Az arcom belefúrom a hajába, nem tudok elvonatkoztatni az érzéstől, hogy milyen vele így feküdni, a puha bőre az enyémhez simul, karjaink ragaszkodóan fonódnak egymás köré. Most valamiért sokkal másabbnak látom, mint mondjuk néhány nappal ezelőtt. Kevésbé kislányosnak, habár az arca még most is ugyanolyan, kissé még gyermekies, mégis... Tegnap, vagy ki tudja, talán már ma volt - teljesen elveztettem az időérzékem -, volt időm megismerkedni a testével. Minden apró pontjával, az idomaival, csípőjével, lapos hasával, megtudtam, mit rejtenek a ruhái, lényegesen nagy fordulatot vett a szememben, és a kapcsolatunk is. Most sokkal inkább egy nőt látok, egy fiatal, elképesztően gyönyörű nőt, nem pedig egy kislányt, aki a tiltott gyümölcs számomra. Érzem, hogy szempillái megrebbennek és végigsimítanak egy kis területet a mellkasomon. Ez az apró érintés elég arra, hogy emlékek százai rohanják meg az agyam, az arca, a csípőmet közrefogó combjai, az ajkai, a hátamba mélyedő körmei, a párnán szétterülő sötét tincsei, a puha bőre és még ezer más.
Szembetalálom magam az  ő hatalmas, csillogó, barna szemeivel, egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy talán már megbánta, de amikor elmosolyodik minden kétségem szertefoszlik. Óvatosan hajolok az arcához, közelebb húzódik, az orra összeütközik az enyémmel, az ajkunk találkozik, szája puha és édes, gyengéden üdvözöljük egymást. Szeretném tudni, hogy most mire gondol, ujjai a hajamba túrnak, végigsimít a tarkómon, majd elhúzódik és puszit nyom az arcomra.
-Szia.-súgom, megkeresem kezét az arcomon és összefonom az ujjainkat.
-Szia.-mondja halkan. Élvezem az érintését, ujjaival gyengéden simogatja az arcom és az állam.
Órákig tudnám őt nézni, szemeit rajtam tartja, szája mosolyra húzódik, eligazítok néhány tincset és kifésülöm a haját az ujjaimmal. Az ajkába harap, szinte egyszerre húzódunk közelebb egymáshoz.
-Mennyi az idő?-kérdezi.
Kinyújtom a kezem, hogy kitapogassam az éjjeliszekrényen a telefonom, de nincs ott semmi arra emlékeztető, majd eszembe jut, hogy valószínűleg a nadrágom zsebében maradt, az pedig lent van. Kénytelen vagyok megfordulni és felkönyökölni, hogy lássam az órát. 10:27. Érintése végigcikázik meztelen hátamon, Louis nem mondott pontos időt, hogy mikor jön, talán meg kellene szereznem a telefonom, fel kellene öltöznünk és rendbe szedni magunkat. De nekem csak egyetlen dolog lebeg a szemeim előtt, hogy nem tudom, mikor lesz legközelebb ilyen alkalom. Ki kell használnunk ezt a rövid időt, amit még így eltölthetünk.
Amikor fejét a vállamnak dönti, és végtagjaival kapaszkodik belém, tudom, hogy végül is jól döntöttünk. A szemeimet nem tudom levenni róla, egyetlen szó vibrál a fejemben, hogy ő az enyém. Teste visszahanyatlik a takarók közé, és én a mellkasára omlok, légzésünk szapora, hallgatom, a pihegését és lehunyom a szemeim, az arcomon érzem a bőrének melegét, az illata beterít, soha nem akarok innen felkelni. Az ajkaink zilált csókban találkoznak, nem akarom, hogy hazamenjen, hogy rövid időre is, de egyedül maradjak itt, nem akarom elengedni, semmit nem akarok nélküle.
Nem kelünk fel egy ideig, csak fekszünk csendben egymás mellett, ujjaival mintákat rajzol a mellkasomra, miközben én a haját piszkálom, és az arcát nézem. Szemei csillognak, szája mosolyra húzódik.
A csengő éles hangja megtöri a beállt csendet, Stella szemei tágra nyílnak, és a takarót maga elé kapva kapkodva néz körbe. Óvatosan utána nyúlok, felsőtestem a hátának feszül, végigsimítok a vállán és puszit nyomok a nyakára.
-Majd én megyek.-suttogom.-Készülődj nyugodtan.
Aprót bólint, szinte fájdalmasan, de feltápászkodok, megszerzem az alsónadrágom, és egy csók után kilépek, becsukom magam mögött az ajtót és a hajamba túrok. A lépcsőn leérve, ahogyan az ajtóhoz sietek az előszobai tükörben akaratlanul is meglátom magam. A szám döbbenten nyílik szét, a nyakam foltok tarkítják, a vállaimon apró, félhold alakú, élénkpiros karcolások árulkodnak mindenről, meg sem merem nézni a hátam. Aztán mégis megteszem, és a döbbenettől hirtelen elkap a nevetés, felkapok egy kapucnis pulcsit a fogasról és összehúzom magamon, de a nyakamat nem takarja semmi. A csengő ismét felhasít, elfordítom a kulcsot a zárban és hunyorogva nézek szembe Louis-val és a mellette kedvesen mosolygó Eleanor-val.
-Jó reggelt.-vigyorog a képembe.-Sikerült, hm...
Eleanor oldalba böki, mire felszisszen és nevetni kezd.
-Felébredni?
-Neked is.-motyogom, a hajamba túrok és szélesebbre tárom az ajtót, hogy beengedjem őket és végre visszatérjen a látásom.-Igen, sikerült.
-Hol hagytad a telefonod, Zaynie?
-Fogalmam sincs.-vonom meg a vállam.
-Hívtalak néhányszor.-jelenti ki pimaszul vigyorogva.-Hol van Stella?
-Készülődik.
Meghallom a lépteit, miközben leszalad a lépcsőn a haját egy copfba köti. Szűk farmert és fehér pólót visel, aminek mély, V alakú kivágását két kis csillogó gomb húzza össze, nincs kisminkelve, de annyira gyönyörű...
-Sziasztok!-mosolyog szélesen a két vendégünkre, megöleli őket, majd kapkodva rám pillant. A vállán a kis táskája szinte üresen billeg, aprót biccentek a lépcsőket takaró ajtó felé, mire zavartan lesüti a tekintetét és elszalad. Amikor megfordul látom, hogy a felsője hátának egy része csipkéből van, a tekintetem akaratlanul is lejjebb siklik, majd visszanézek Louis-ra. A tekintete mindent tudó, Stella néhány perc múlva már mellettem áll. Elképesztő, hogy milyen gyorsan csinál mindent, alig néhány perc alatt felöltözött és elkészült.
-Készen vagy?-kérdezi kedvesen Louis. Aprót bólint, majd közelebb húzódik hozzám és megpuszilja az arcom.
-Otthon találkozunk.-adok gyengéd csókot a szájára.
Elmosolyodik, kezét az arcomra teszi, látom, hogy habozik, majd halkan megszólal:
-Szeretlek, Zayn.
Eleanor mosolyogva simul Louis-hoz, a szívem megdobban, annyira szeretem ezt hallani a szájából. Ki akarom mondani, de sosem találok rá megfelelő alkalmat, pedig tudom, hogy boldoggá tenné ha végre kimondanám. Amikor összeszedem magam, az utolsó pillanatban mindig berezelek, tegnap este is ki akartam mondani, de nem tettem, mert nem találtam alkalmasnak. Ha azután mondtam volna neki, hogy lefeküdtünk, hajlamos lett volna azt hinni, hogy csak azért mondom, mert megtettük. Ha előtte, akkor azt hitte volna, hogy csak azt akarom, hogy lefeküdjön velem. Most pedig... itt van Louis és Eleanor, nem előttük fogom ezt közölni vele. Keresem a megfelelő pillanatot. Csak megcsókolom, édeskevés, de úgy tűnik beéri vele, mert utána mosolyogva húzódik el.
Figyelem, ahogy felhúzza a cipőjét és kabátját, majd elkísérem őket az ajtóig, és miután elhajtanak nekidőlök. Egy pillanatra lehunyom a szemeim, a szám mosolyra húzódik. Boldog vagyok.
De ahogy kilép Stella, eszembe jut valami, holnap találkoznom kell Perrie-vel. Elképesztő, hogy csak ennyi kell ahhoz, hogy olyanok jussanak eszembe amiket nem akarok, vagy rossz, csak 2 perce távolodtunk egymástól, de a gondok már vissza is férkőztek az életembe.

~Stella Starlight~

Louis hangosan nevet, miközben Eleanor a táskájában kutakodik alapozó után, zavartan lesütöm a szemeim és az ajkamba harapok, Zayn valamikor teljesen elveszthette önmagát, mert a nyakam jobb oldalán egy piros folt árulkodik. Ez semmi ahhoz képest, hogy én milyen nyomokat ejtettem rajta. A háta, a vállai, a hasa és az arca tele van foltokkal, félhold alakú jelekkel. Nem hibáztatom egyetlen kis folt miatt.
Eleanor rám mosolyog, fejét picit jobbra-balra ingatja, mosolyogva pillant a vihogó barátja felé, majd a fejem felbillenti és eltünteti a foltot. 
-Rendben vagy.-mosolyog rám, szemei boldogan csillognak, miközben a kis vattapamacsot a vezető Louis fejéhez vágja.
Elmosolyodok, Louis az ujjai közé csípi a kis vattát és egy laza mozdulattal hátradobja, a kormányt jobbra fordítja.
-Szóval, csak hogy tisztázzuk.-szólal meg, a visszapillantóból rám néz.-Este rendeltünk pizzát, megnéztünk egy filmet, mondjuk a Nagyfiúkat, beszélgettünk, nevettünk, aztán a nappali padlóján sátoroztunk és nem hagytál aludni mert állandóan beszéltél.
-Ő.-motyogja Eleanor.
Lepisszegi, bizalmasan néznek egymásra a tükörből, nevetnem kell rajtuk.
-Azért megyünk ilyen soká haza, mert a délelőttöt átaludtad és aztán elmentünk az egyik közeli étterembe reggelizni.
-Oké.-motyogom. 
Tudom, hogy talán ez a kis sztori most született meg a fejében és nem tervelte ki előre, de ahogy ezt mondja érzem a bűntudatot, ami egészen idáig békén hagyott. Elszorul a torkom, tudom, hogy nem helyes amit tettem és tenni fogok, átverem a bátyám és a szemébe hazudok, ráadásul ebbe már Louis és Eleanor is kezd belekeveredni. Kifelé nézek az ablakon, Zayn-re gondolok, az arcára, a szemére és az ajkaira, a gyengéd érintésére és a szavaira, és elönt a melegség. 
Amit teszünk nem helyes, de mégis... annyira jó vele lenni. Sokkal jobb, mint Eric-vel volt.
Amikor Eric-vel voltam úgy, ahogy Zayn-vel, azután az egész testem kibírhatatlanul fájt, tudom, hogy erről nem tehet, vagy legalábbis nagyrészt nem, de mégis. Annak ellenére, hogy szerettem, nem akartam, nem egészen voltam biztos benne, hogy jó ötlet, csak akkor töltöttem be a 16-ot, és Eric több, mint másfél éve várt rám. De akkor sem akartam teljes szívemből, de most nincs rossz érzésem ezzel kapcsolatban. Zayn után minden porcikám sóvárgott, és nem is bántam meg.
Ahogy ma reggel és tegnap éjjel rám nézett, talán az agyamat elborító rózsaszín köd miatt, de most úgy érzem, ha arra kérne, gondolkodás nélkül feleségül mennék hozzá. Akkor is, ha az is csak titokban történne.
A fejemet elgondolkozva döntöm az ablaknak, lassan bekanyarodik és felhajt a feljáróra, korábbi gondolataim elpárolognak és elszorul a torkom. Louis leállítja azt autót és jelentőségteljesen néz rám, miközben hátrafordul.
-Figyelj, Stella. Nem akarom, hogy rágd magad a... történteken. Nem tudom, mi történt köztetek és semmi közöm hozzá, ez a ti dolgotok, én csak egy kicsit piszkálni foglak. Ehhez senkinek semmi köze, rendben? Liam-nek sem, akkor sem, ha nem Zayn lenne a barátod.
Aprót bólintok, igazából kissé kínosnak érzem, hogy a barátnője előtt mondja ezeket nekem. Viszont felfogom a szavait és tudom, hogy igaza van, na meg jó más szájából azt hallani, hogy ezért nem kell senkinek sem magyarázatot adnom.
-Na, adj egy puszit.-vigyorog. Előrehajolok és puszit nyomok az arcára, majd kiugrok az autóból. Ő és Eleanor kézen fogva követnek, felszökkenek a lépcsőkön és feltépem az ajtót, egyenesen belerohanok a bátyám mellkasába. Kis híján felborulunk de elkapja a derekam és magához ölel, ránézek, és tudom, hogy valami nincs rendben vele. Mosolyog, de szemeiben valami mást is látok, aggodalmat, idegességet.
-Szia.-nyom puszit az arcomra.
A karjaimat a nyaka köré fonom, szükségem van egy kis megnyugtatásra saját magam miatt is, hogy valamelyest csökkenjen a bűntudatom. Perceken át csak ölelem magamhoz, közben belép Louis és Eleanor, csendben elosonnak mellettünk és leülnek a kanapéra, ahol Harry idegesen hadarni kezdd. Szavakat hallok, és egy nevet. Zayn, randi, elment, nem veszi fel a telefont. És akkor értelmet nyer a Liam szemében látott feszültség, valószínűleg aggódnak Zayn-ért, mert azt mondta, randizni megy és egy randi nem tart ilyen sokáig.  
Elengedem, gyengéd puszit nyom a homlokomra, arcomat a kezei közé veszi és végigmér.
-Nem sérültem meg.-mondom, és elmosolyodok.
-Csak biztos akartam lenni benne.
-Azt hiszed, hogy hagytam volna, hogy valamivel megsebesítse magát?-kiált felháborodva Louis.
-Nem.-fordul felé.-De az elővigyázatosságod nélkül is bármikor megsérülhetett volna. Asztalsarkak és ajtók is veszélyt jelentenek rá, nem emlékszel?
-Kipárnáztam őket.-legyint.
-Jól érezted magad?-kérdezi, ezúttal nekem szenteli a kérdését. Kezeit a vállamon pihenteti, mosolyogva bólintok, ebben legalább nem hazudok neki.
-Jól van.-simítja meg az arcom.-Menj, egyél valamit.
-Történt valami?-kérdezem, és a fiúkra pillantok. Niall engem néz, a pillantása olyan átható és égető.
-Zayn... mindjárt utánad megyek és mindent elmondok.
Aprót bólintok, tudom, hogy fájdalmas lesz végighallgatnom, amit mondani fog, mert felesleges aggódnia, Zayn rendben van, a lehető legnagyobb rendben.
Mielőtt a konyhába mennék átölelem Harry-t, és puszit nyomok Niall arcára, Haz nagyot sóhajt, azt gondolom, ő volt az, aki az elején még poénkodott. Azt hihette, amit talán mindenki hitt, hogy Zayn randija túlzottan jól sikerült, de én is ideges lennék, ha még nem jött volna haza és nem venné fel a telefont. De én tudom, hogy valójában hol van és miért nem veszi fel a telefont.
Készítek magamnak egy szendvicset, ugyanis a hasam elégedetlen morgással jelzi, hogy a tegnapi gyümölcssaláta óta nem ettem semmit. Olyan jó lett volna ott maradni vele, együtt megreggelizni, nevetni és piszkálni egymást, de nem panaszkodom, ez így is sokkal több volt a "normálisnál". Ha egyáltalán nevezhetjük a kapcsolatunkat normálisnak.
Leülök az asztalhoz és beleharapok a szendvicsbe, a puha zsemle szinte szétolvad a számban, alig nyelem le az első falatot Liam már be is lép. Ujjai közt a telefonját szorongatja, az arca zaklatott.
Lehuppan mellém és rendezi a vonásait, a szemén kívül más nem tükrözi a lelkiállapotát. Pont úgy tudja kezelni az érzelmeit, mint én, de ahogy Zayn egyszer mondta, én hamarabb robbanok.
Nem mondok semmit, várom, hogy ő elkezdje, vesz egy nagy levegőt és belefog.
-Tegnap este Zayn elment, azt mondta randija van egy lánnyal. Nagyon régóta nem randizott, örültünk neki. Valószínűleg hallottál róla, amikor szakítottak Perrie-vel, Zayn igazán boldog volt vele, de a média szétcincálta őket, pletykákat keltettek róluk, amíg el nem érték, hogy szakítsanak. Tudom, hogy nem hinnéd róla, de összetört, napokig alig evett valamit és úgy kellett kirángatnunk a szobájából, ha mennünk kellett valahová.
Milyen ironikus, hogy a bátyám mesél nekem a barátom előző párkapcsolatáról és szakításáról. Szinte rögtön gondolkozni kezdek azon, vajon Zayn hogyan reagálna arra, ha mi szakítanánk. Mindenesetre ezt nem fogom kipróbálni.
-Szóval elment... amikor még éjjel 2-kor sem ért haza azt hittük, túl jól sikerült az este, vagy talán Perrie-vel van. Délelőtt 10 óra óta hívogatjuk, de nem veszi fel a telefont. Azt hiszem, történt vele valami, mert ha nem akkor már szólt volna.-néz a szemembe.
A hajába túr, megfogom a kezét, az ujjait ragaszkodóan fonja össze az enyémekkel. Olyan mértékű bűntudatod érzek, hogy kis híján elmondok neki mindent, aztán lenyelem a szavaim, felállok és az ölébe ülök. Karjait körém fonja és a vállamnak dől.
-Tudom, semmi köze ehhez, de reggel még az is eszembe jutott, hogy veled is történt valami.
Az arcomra kiül a megdöbbenés, a mellkasához bújok, miközben ő végigsimít az arcomon.
-Hülyeség.-nyom puszit a hajamra.
-Liam, szerintem nem kell aggódnod miatta, Zayn tud vigyázni magára, talán csak elfelejtkezett a telefonjáról. Minden rendben lesz.
-Remélem igazad van.-sóhajt.-Mit csináltatok?
-Pizzáztunk, filmeztünk.-vonom meg a vállam.-Piszkáltuk egymást.
-Meglepő.-húzza mosolyra a száját.
Kintről kiabálás szűrődik be, kiszállok Liam öléből, szinte azonnal felugrik és kirohan. Zayn értetlen arckifejezéssel áll a nappali közepén, Harry ölelgeti, Niall hadar, Liam pedig amint kilép a felelősségteljességről kezd magyarázni neki. Egymás szavába vágva hadarnak, Zayn meg csak elmosolyodik és lefejti magáról Harry karjait.
-Srácok.-mondja halál nyugodtan.-Minden rendben, de kösz, hogy így aggódtatok miattam.
-Nézd a nyakát!-kiáltja el magát Harry.-Én tudtam, tudtam, hogy valami nő van a háttérben!
-Akkor is, Zayn! Két menet között legalább egy sms-t küldhettél volna, hogy majd csak délután jössz haza.-mondja sértetten Liam.
-Sajnálom.-mondja őszintén.
-Elfelejtve!-csap a vállára Haz.-Jó éjszakád volt, Zaynie?-kezdi vizsgálni a nyakát.
Kis híján elvörösödök, azok a foltok az én nyomaim. Harry hangosan nevetni kezdd, és ezzel eléri, hogy a többiek is elássák a csatabárdot és nevessenek. Zayn a kezére csap és arrébb húzódik, de ő is elmosolyodik.
-Nagyon viccesek vagytok, srácok.
-Beszélni fogsz!-néz rá komolyan Harry.
-Csak szeretnéd.-kacsint.
Ha nem tudnám, hogy miért teszi ezt, talán megsértődnék, a hangja nemtörődöm és a szavaiból is az sugárzik, hogy a legkevésbé sem érdeklik a történtek. De tudom, hogy miért mondja így, és azt is tudom, hogy később ezért nagyon rosszul fogja érezni magát és majd bocsánatot kér. Butaság lenne ezen megsértődni, hiszen értünk teszi.
Csak mosolygok, a tekintetem annyira nehezen veszem le róla. Nem tudom normális-e, hogy amint ránézek ezernyi zavarba ejtő emlék rohanja meg az ép gondolkodásom. Elszakítom róla a tekintetem, felkapom a kanapéról az odadobott cuccom és a lépcső felé megyek, megmászom a lépcsőfokokat, majd szinte beesek a szobám ajtaján. Amint meglátom az ágyam csak egyetlen dolog jut az eszembe... fáradt vagyok. Legszívesebben azonnal beférkőznék a takaró alá, hogy pihenjek, de persze nem teszem. Helyette ismét lemegyek és a délutánt a fiúk társaságában töltöm, mint mindig. Megkaparintok egy könyvet és elmerülök benne, miközben hallgatom, ahogy mindannyian egymás szavába vágva magyaráznak, és szurkolnak a kedvenc focicsapatuknak. A fejem többször is előrebukik és a szemeim lecsukódnak.
-Fáradt vagy?-kérdezi provokatív hangon Louis.-Így járnak az éjjeli baglyok!
-Nem tudtál csendben maradni.-hunyorgok. Nem tudok másra gondolni, csak hogy mennyire utálom ezt. Hazugság, hazugság, hazugság.
-Menj, feküdj le nyugodtan.-mosolyog rám Liam. Azt hiszem, szót fogadok neki.
Felállok, hátulról ölelem át, hogy ne takarjam a tévéképernyőt, az ujjaim hozzáérnek Zayn pólójának a nyakához, óvatosan végigsimítok a fedetlen bőrén. Megpuszilom Liam arcát, a mutatóujjam Louis gödröcskéjébe nyomom, majd felmegyek a lépcsőn. Nem vacakolok semmivel, lerúgom a cipőm és bedőlök az ágyba, az arcom elsüpped a párnában, én pedig az álomvilágban.

-Képes voltál hazudni nekem?-kiáltja Liam.-Mindent megteszek érted, Stella! Mindent! És ezzel hálálod meg, összeszűröd a levet a legjobb barátommal és még csak nem is szóltok nekem róla? 
Kicsinek érzem magam, felhúzom a térdeim, a szememből potyognak a könnyek, nem tudom elmondani neki, hogy mennyire sajnálom, nem akartam ezt, és bocsásson meg. Látom Harry és Niall megvető tekintetét. Louis gyűlölködő, kék pillantását, amiért őt is belekevertük ebbe az egészbe.
-Soha többet nem akarlak látni! Jobb lett volna, ha nem is tudom meg, hogy nekünk van bármi közünk egymáshoz! Örülök neki, hogy végül nem mutattalak be a rajongóinknak, azoknak a lányoknak te vagy az utolsó, akiről példát kellene venniük, Stella Starlight!
A nevemet olyan undorral köpi, a vezetéknevem szinte ismeretlennek hangzik. 
Egy fájdalmas érintés az arcomon, még egy, majd még egy.
-Stella!
-Gyűlöllek. Nem vagy a húgom. Hazudtál.
-Nem érdemelsz ilyen testvért!-vágja hozzám Harry.
Hazudós, hazudós, hazudós.
-Stella!

A légzésem szapora, szemeim felpattannak és hirtelen felülök, szinte kiesek az ágyból. Izzadtság gyöngyözik a homlokomon, de az arcom nem csak ettől nedves. A szívverésem szapora, Liam arcával találom szembe magam, barna szemei ijedten fürkészik az arcom, látom az ajtóban a többieket, de nem foglalkozok velük, szinte a nyakába vetem magam.
Csak egy álom volt, egy borzasztó rémálom. Csak még egy ilyen borzasztó rémálom.
-Semmi baj.-simogatja a hátam.-Itt vagyok, Stella. Itt vagyok.
Lazítok a szorításon, lassan kezdek megnyugodni.
-Mi történt?-kérdezi, arcomat a kezei közé veszi. Szeretnék visszabújni a pólójába, eldöntöm, hogy ha kérdez valamit ezúttal nem hazudok neki.-Mit álmodtál?
-Azt, hogy elveszítettelek.-suttogom, és ismét elszorul a torkom. Fejemet a vállára hajtom, a szemem sarkából látom, hogy a fiúk lassan elmennek, Zayn tekintete megtalálja az enyémet, próbálok mosolyt erőltetni az arcomra.
-A nevemet kiáltoztad.-szólal meg Liam.-Annyira megijedtem...
-Sajnálom.-dörzsölöm meg a szemeim.-Mostanában nem alszok túl jól.
Sóhajtva végigsimít a hátamon, elhúzódok tőle, ha ez lehetséges csak még fáradtabbnak érzem magam, mint amikor lefeküdtem aludni. Visszafekszek az ágyba és magamra húzom a takarót.
-Itt maradsz egy kicsit?-kérdezem halkan.
Azonnal lerúgja a cipőjét, arrébb húzódok, beférkőzik mellém és átöleli a derekam, az arcom belefúrom a mellkasába.
-A legutolsó dolog amitől tartanod kell, hogy engem elveszítesz.-motyogja, és puszit nyom a hajamra.
Nagyot sóhajtok, az arcom belefúrom a  pólójába és engedem, hogy szorosan magához öleljen, elgondolkozom azon, meddig bírom még ezt csinálni, aztán úgy döntök, inkább nem alszok többet, mert nem akarom felborítani a barátságukat.

12 megjegyzés:

  1. Istenem!
    Annyira , de annyira szeretem az írásod.
    Olyan aranyosan indult ez a rész , utánna pedig BUMM!
    Mindenesetre nagyon jó lett.
    Noja

    VálaszTörlés
  2. Nagyon- nagyon- nagyon jó rész lett :)

    VálaszTörlés
  3. Szebbé tetted a napomat! :)
    Nagyszerű lett! <3

    VálaszTörlés
  4. A napom- vagy a hetem? - fénypontja volt ez a néhány perc, amíg a részt olvastam. Olyan kis agyafúrt. :)
    Kismilliószor elképzeltem, hogyan derül majd fény mindenre, de van egy olyan érzésem, hogy te valamivel furfangosabban oldod majd meg ezt a "problémát".
    Mindegy, addig is várom lelkesen a következő részt.És az az utánit....és az az utánit. Az összeset. :)

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, igen, örülök, hogy te is így hiszed! :D Örülök, hogy tetszett. :)

      Törlés
  5. Nessa!!
    Annyira örülök, hogy rátaláltam a blogjaidra, a Te blogjaid az elsők a kedvenceimben <3 IMÁDOM *-*
    Zayn és Stella annyira nagyon összeillenek ;)
    Remélem ha Liam megtudja a "titkot" akkor nem fog nagyon haragudni rájuk.. Kiváncsi leszek miblesz Perrie-vel, meg Niall-el :))
    Várom a kövi részt^^
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy! <3 Köszönöm szépen! <3 <3

      Törlés
  6. Hola Nessa!
    Érzem h. lassan közeledünk oda, hogy Liam megtudja az igazat, és nagyon kivàncsi vagyok, hogy fogod megoldani. Olyasmiben reménykedem hogy: vèrig sértõdés, megbànàs, netàn bunyó Zaynnel, amiért """megrontotta"""" a hugàt..
    Wàà, kivàncsian vàrom a folytatàst, ez is nagyon jo lett természetesen! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bonjour! :)
      Azért még mindig van 11 rész, van még idő erre, tervezek még mást is. :D
      Köszönöm szépen! :) <3

      Törlés