2014. január 9., csütörtök

37.rész A tiéd vagyok

Sziasztok! :)
Sokat gondolkoztam, feltöltsem-e ezt a részt, végül úgy döntöttem, felteszem, mert írtam már ennél sokkal rosszabbat is. Nem tudom mit mondhatnék, majd írjatok véleményt. Ééés, hogy tetszik az új design? Szerintem gyönyörű! Nagyon köszönöm a csodálatos fejlécet, drága Dorothy S.! Sosem csalódok a munkáidban. :)
Jó olvasást! Nessa. xx
~Stella Starlight~

Figyelem, ahogy Liam magyaráz a bőszen vigyorgó Louis-nak. Előre-hátra hintázok, Zayn lazán nekidől a falnak és figyeli őket, odasétálok Harry-hez és lábujjhegyre állva puszit nyomok az arcára. Meglepődik, de végül elmosolyodik és magához ölel, fejemet a mellkasára hajtom, majd miután elengedjük egymást ugyanezt megismétlem Niall-vel. 
-Stella.-szólít Liam. Felé fordulok, hozzábújok és puszit nyomok az ő kissé borostás arcára is.-Érezd jól magad.
Bólintok, a kelleténél hosszabb ideig ölel magához, megértem, ha Louis nem ragaszkodna ennyire ehhez az estéhez, talán nem is mennék el. De nem akarom őt és Eleanor-t megbántani.
Nem tudom, hogy végül is mit kezdjek Zayn-vel, az elmúlt napban elég keveset beszéltünk, a búcsúzások pedig gondot jelentenek, mivel még mindig nem vagyunk "barátok."
-Szia.-mosolygok rá, és gyors puszit nyomok az arcára.
Kezével kissé sután int.
-Jól van, nem kell ilyen könnyes búcsút venni, holnap jövünk!-ragadja meg a kezem Louis.
-Nincs alkohol!-kiáltja Liam, majd az ajtó becsukódik mögöttünk.
-Persze-persze.-mondja vigyorogva.-Na, pattanj be a kocsiba.-tárja ki előttem az ajtót.
Beülök, rám csapja az ajtót és ugrándozva megkerüli a kocsit, az arcán széles mosoly ül. Beindítja az autót, már meg sem szólalok, amikor lassan végigmegyünk az utcán, Lou nem a sebességéről híres. Elmegyünk a barátnőjéért, akivel végigcsacsogom az utat, már nem is nyaggatjuk Louis-t, hogy menjen már egy kicsit gyorsabban. Mivel nem tudom, hogy hol van a saját háza, nem tűnik fel, hogy talán rossz úton megyünk. Kb 1 óra múlva leállítja a kocsit, igen, ennyi ideig tartott eljönni otthonról, elmenni Eleanor-hoz, és eljönni ide. 
Már nyitnám ki az ajtót, amikor valaki megelőz, meghökkenek, amikor szembetalálom magam Zayn arcával.
-Zayn?-pislogok hátra feszülten Eleanor-ra.
-Sziasztok.-mosolyodik el, és megfogja a kezem.
-Menj.-hajol hozzám Louis, és puszit nyom az arcomra.
-De...-nézek körbe zavartan.-Te!-nyílnak nagyra a szemeim, végül elnevetem magam és Louis-ra nézek.
-Szívesen.-mosolyog.-És Zayn!
Némán üzennek egymásnak, majd Zayn arrébb áll, hogy kiszálljak. Összefűzi az ujjainkat, halálra váltan nézek Eleanor-ra, elmosolyodik és átmászik a helyemre.
-Minden rendben.-kacsint.
-Csá fiatalok!-kiáltja el magát Lou, átnyúl a barátnője előtt és becsapja az ajtót.-Holnap délután jövök érted, Stella!
Zayn egyik karját a derekam köré fonja, még mindig értetlen tekintettel figyelem, ahogy az autó, benne Louis-val elhajt. Minél tovább nézek utánuk, annál inkább megértem, hogy ezt az egészet Zayn tervelte ki. A szemeim nagyra nyílnak, és egy pillanatra elszorul a torkom. Hát, tényleg megoldotta.
Felé fordulok, gyengéden kisimít egy tincset az arcomból és megcsókol, egyáltalán nem sürgető vagy heves, csókja rövid és puha.
-Gyere, menjünk be. Hideg van.
Engedelmesen követem, nagyobbakat lépek, így mellé kerülök, nekidőlök a vállának, egyik karjával átöleli a vállam és puszit nyom a homlokomra. Nagyokat pislogok a házra, kinyitja az ajtót és beterel maga előtt. A nappali bézs színű, a középen elterülő fehér, bolyhos szőnyegen van egy fehér kanapé, egy kis dohányzóasztal és a tévés szekrény, alatta filmekkel és könyvekkel, ebből nyílik az amerikai stílusú konyha és ebédlő, a másik oldalról egy lépcső van és ahogy látom két szoba. Középen pedig egy hatalmas üvegablak, szembe vele pedig egy kandalló, ahol már lobog a tűz.
-Zayn.-pislogok fel rá.-Ez a te házad?
Száját mosolyra húzza és bólint, a mellkasához simulok, jól esik ilyen közel lenni hozzá. Nem sokszor van lehetőségem erre.
-Liam nem tudja, hogy veled vagyok, ugye?
-Nem.-simít végig a hajamon, szeme bűnbánóan csillog.-Szerinted akkor itt lennél?
Óvatosan nemet intek, mindkét karommal körbefonom és az arcom a mellkasához nyomom.
-Köszönöm, Zayn.
Érzem, hogy elmosolyodik, arcát a nyakamhoz dugja és gyengéd puszit nyom rá.
-Szeretném, ha annyit tisztáznánk, hogy nem azért hoztalak ide.-néz a szemembe, arcomat a kezei közé fogja.-Csak veled akarok lenni, kihasználni, hogy csak ketten vagyunk és senki elől nem kell bujkálnunk. Rendben?
Aprót bólintok, tulajdonképpen sokat könnyít a helyzetemen, hogy ezt mondja, mert most, hogy tényleg itt vagyunk, kezdem érezni azt a feszültséget, amit eddig nem igazán. Egy valamit viszont biztosra tudok, akármennyire is nehéz lesz ezt leküzdeni, megteszem.
-Jól van.-mosolyog, és puszit nyom a számra.-Gyere, körbevezetlek.
Izgatottan pillantok rá, segít levenni a kabátom, majd mindketten zokniban vágunk neki, először végigmegyünk az alsó szinten, megtudom, hogy az a két ajtó, amit eddig szobának hittem, az egyik Zayn műész szobája, ahol festékszóróval különböző mintákat fúj a falra, és rajzol. a másik pedig egy lépcsőt rejt, mely lefelé vezet. Viszont korántsem recsegős falépcsőt, hanem szép, kicsempézett lépcsőfokokat. Lemegyünk a pincébe, ami szintén nem egy közönséges pince, a szám tátva marad a medence láttán, tőle néhány méterre van egy asztal, székekkel, és egy hűtő.
-Régebben eljöttünk ide a srácokkal, sokat lógtunk itt, ha el akartunk bújni a világ elől.-mosolyodik el.-Van kedved fürdeni?
-Nem hoztam fürdőruhát.-biggyesztem le az alsó ajkam.
A mosolyából szinte olvasok a gondolataiban, ösztönösen elmosolyodok és csókot nyomok a szájára, jelezve, hogy még gondolkodom rajta.
Felmegyünk, mielőtt az emeletre mennénk még Zayn megmutatja az udvart, ahol egy halastavon kívül van még egy medence, néhány fa és egy kis faház.
-Hogy értél ide ilyen hamar?-kérdezem, miközben felfelé baktatunk a lépcsőn.
-Randizni mentem egy lánnyal.-vonja meg a vállát.-Legalábbis ezt mondtam a fiúknak. Nem is hazudtam túl nagyot.
Nem szólok semmit, megmutatja a hálószobákat, a fürdőket, még a konditermet is, majd lecövekel előttem.
-Mit szeretnél csinálni?
-Lepakolhatok valahol?-kérdezem, és a vállamon lógó táskámra bökök.
Kitárja előttem az egyik szoba ajtaját, a falak halványlilák, középen hatalmas franciaágy terül el, az egész szoba olyan tiszta és érintetlen. Leteszem a cuccom az ágyra, közelebb lép hozzám, karjaim a nyaka köré fonom és most először csókoljuk meg egymást normálisan, mióta itt vagyok. Percek múlva elhúzódik, a hajamat kisimítja az arcomból és puszit nyom az orrom hegyére.
-Éhes vagy? Tegnap bevásároltam.
Aprót bólintok, szemei felcsillannak, egymás kezét fogva andalgunk le a lépcsőn, jól esik hozzásimulni, hogy ha beszélünk is nem kell suttognunk és nem vagyunk bezárva egy szoba négy fala közé. Most oda megyünk és azt csinálunk, amit csak akarunk. Felültet a pultra, miközben kinyitja a hűtőt és kivesz egy tálat, nem nagy művészet, de én mégis örülök, amikor meglátom a gyümölcssalátát. Tudom, hogy ő készítette, és az a legfontosabb, hogy miattam csinálta.
Felül mellém, kivesz a fiókból két villát és az egyiket a kezembe nyomja.
-Mikor találtátok ezt ki Louis-val?
-Őt nem akartam belevonni, tegnap ezen gondolkoztam, ő meg kijött és mint aki olvas a gondolataimban kijelentette, hogy segít nekünk. Tudod milyen, ha egyszer belekezd valamibe.
Halkan hümmögve lenyelem a gyümölcsöket, arcára elégedett mosoly ül ki, egyik kezemet a tarkójára teszem és gyümölcs ízű puszit nyomok a szájára.
-Még mindig narancs illatod van.-motyogja, és az arcát belefúrja a nyakamba, érzem, ahogy szuszog.-A legjobb.motyogja, és fogaival belekap a bőrömbe.
Nevetve simítok végig a haján, akaratlanul is felhúzom a vállaim, szempillái csikizik a bőröm amitől nevetnem kell. Ő is felnevet, elhúzódik és homlokát az enyémnek dönti, orrát eszkimópusziban összedörzsöli az enyémmel. Tetszik, hogy ilyen játékos velem, kezeim közé veszem az arcát és néhány másodpercig a szemét nézem, megkeresi a kezem és az ajkához emeli, széthajtsa az ujjaim és belecsókol a tenyerembe. Miután elengedi a kezem az arcára simítom azt, borostái sercegnek az érintésem alatt.
Most először nézem meg őt jól magamnak, mióta itt vagyok. Fekete nadrágot és fekete inget visel, még tegnap megborotválkozott, és a haja most is tökéletesen áll, habár már kissé széttúrtam. Már megint annyira tökéletes.
Eszünk még a salátából, majd miután jól lakok visszateszi a hűtőbe.
-Az megnyugtat, ha azt mondom, nálam sincs fürdőnadrág?-néz rám féloldalas mosollyal az arcán.
-Igen.-nevetek.-Attól nekem tényleg kevésbé lesz zavarba ejtő.
-Én vagyok az utolsó ember a Földön, aki előtt zavarban kellene érezned magad bármi miatt is.
És ez az a mondat, amelyik megadja a löketet. Leugrok a pultról, mosolyogva leszáll ő is, és szorosan egymás mellett megyünk le a pincébe.
Figyelem, ahogy néhány percig ügyeskedik a vízmelegítővel.
-Hozok le néhány törülközőt.-mondja, és puszit nyom az arcomra.
Aprót bólintok, és figyelem, ahogy felszalad a lépcsőn és eltűnik a szemem elől. Néhány percig elmerülök a gondolataimban, leveszek a csuklómról egy hajgumit és felkötöm a hajam egy kócos copfba a fejem tetejére. Nézem a vizet, majd kigombolom az ingem legfelső gombját, lassan haladok, annak ellenére, hogy úgy tervezem, mire Zayn visszaér én már a vízben lubickolok. Amikor meghallom az ajtó csapódását ijedten húzom össze magamon, a törülközőket a szeme elé kapja.
-Bocsi!
-Idenézhetsz.-motyogom, óvatosan leskelődik ki a törülközők mögül.
-Figyelj, ha akarod elfordulok, amíg bemész a medencébe.
-Nem.-rágcsálom az alsó ajkam.
Gyerünk már, Stella! Egy rövid pillanatra lehunyom a szemeim, míg erőt gyűjtök. Zayn karjait megérzem magam körül, egyik kezét az arcomra teszi és felbillenti a fejem.
-Ha nem akarod...
-Zayn.-teszem kezeim a mellkasára, észre sem veszem, hogy szétnyílik az ingem.-Legalább segíthetnél annyiban, hogy nem próbálsz lebeszélni róla.
-Bocsánat.-neveti el magát.-Bikiniben jobban éreznéd magad?
-Nem azzal van a bajom.-harapok az ajkamba.-Mindegy, összeszedem magam.
-Szeretném ha tudnád...
-Tudom, Zayn. Nem erőlteted, türelmes vagy, vársz rám. Köszönöm.-állok lábujjhegyre és megpuszilom a száját.
-Igen, ezt is akartam mondani, de most arra gondoltam, hogy ne gyere zavarba előttem, mert szerintem tökéletes vagy.-durúzsolja.
-Akkor segíts.-nézek a szemébe. Tisztán látom az arcán a meglepődés, ezúttal ő harap az ajkába, kezeit a vállamra teszi és gyengéden lehúzza az ingem.
-Na jó.-sóhajt.-Gyere ide.-húz magához, ajkait az enyémre nyomja, néhány percig nem ér hozzám, majd kezei a fedetlen hasamra vándorolnak, levezeti kettőnk közé és pillanatok alatt kipattintja a nadrágom, megkeresem a kezét és megfogom. Megdermed, de mielőtt elhúzódna a kezem a tarkójára teszem és hozzápréselem magam, miután megbizonyosodom róla, hogy nem fog elhúzódni, hátrébb lépek és kigombolom az ingének felső gombját. Érzem, ahogy elmosolyodik, az ujjaim pedig egyre hevesebben feszegetik a gombokat. Régóta szeretném már ezt tenni vele, amikor az utolsót is kigombolom, hagyom, hogy a kezeim kalandozzanak a mellkasán, hasán és a vállain. Lehámozom róla, és az inget az enyém mellé ejtem, a lábainkhoz.
Csupasz, kemény mellkasa az enyémhez simul, ajkai elengedik az enyém és végignéz rajtam, barna szemei csillognak, óvatosan végigsimít a hasamon és az oldalamon, majd gyengéden elmosolyodik és puszit nyom az orrom hegyére. Mohón húzódok közelebb hozzá, végignézek a mellkasán, az ujjammal körberajzolom az egyik tetkóját, és megpuszilom a bőrét. Kicsit eltol magától, majd a combjaim alá nyúl, meglepődök és a lábaim a csípője köré fonom, leültet az asztalra és megfogja a nadrágom derekát. Megemelem magam, könnyedén kibújtat belőle, az arca megrándul az ajkai pedig elnyílnak. Lerúgom a zoknim, míg ő kilép a nadrágjából és leveszi a zokniját, az alsó ajkam beszívva nézek végig rajta, fekete bokszere szorosan simul a fenekére. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd megragadja  a figyelmem a barátom feneke. Eddig különösebben nem érdekelt, az ilyesmi, de ha úgy vesszük, ilyen fékezhetetlen akaratot sem éreztem még egyetlen férfi iránt se.
Leugrok az asztalról, kevésbé hoz zavarba a tekintete, mint néhány perccel ezelőtt, de nem mondom azt, hogy nem vagyok feszült. Én már láttam őt így, hiszen így alszik, de ő engem ennyire kevés ruhában még nem. Érzem magamon a tekintetét, és most először fedezem fel benne is a vágyat. Mielőtt belépnék a vízbe megragadja a derekam és maga felé fordít, ujjainkat összefűzzük, hideg vízre számítok, ezért belegázolok és szinte azonnal lebukok alá. Viszont nem hideg, hanem kellemesen langyos, Zayn nevető arcával találom szembe magam, amikor a felszínre jövök. Odaúszok hozzá, kezeit a derekamra teszi és megemel, gyengéd csókot nyom a számra, kuncogva hajtom a fejem a vállára miközben keresztülsétál velem a medencén.
-Miért nem mondtad el, hogy mire készülsz?-kérdezem, orrát az enyémhez dörzsöli.
-Így jobb volt, látnod kellett volna az arcodat, amikor megláttad, hogy én nyitom ki az ajtót.
-Akkor is.-duzzogok.
-Majd legközelebb.-simítja el vizes tincseim.
-Vehettem volna fel mondjuk valami csábítóbbat...
-Ennél csábítóbbat?-tol el magától és végignéz rajtam. A világos rózsaszín, csipkés és masnis melltartóm már megszívta magát vízzel, annak ellenére, hogy még egy vékony szivacsréteg sincs benne, a bugyim ugyanilyen.-Ne akarj megölni, kérlek. Engem már így is kenyérre lehetne kenni.
Elmosolyodok, ficánkolni kezdek, leereszt a lábaimra, szinte azonnal lelocsolom, összevizezem a haját és amikor el akar kapni könnyen elugrok és arrébb úszok. Prüszkölve rázza meg a fejét, beletúr a hajába és hátrasimítja vizes tincseit, az arcán nem látok haragot, szemei szórakozottan csillognak. Az ajkát mosolyra húzza és nekem megdobban a szívem, szeretném őt, testének minden pontját érezni akarom, az övé akarok lenni, és szeretném látni őt elérzékenyülten, és tudni, hogy most csak én járok a fejében. Megremegek, észreveszi a pillanatnyi elkalandozásom, látom, hogy belülről harapdálja az alsó ajkát. Hozzám lép, a derekam gyengéden átöleli hátulról, teste az enyémhez préselődik.
Óvatosan hajolok hozzá, csókja hihetetlenül gyengéd és finom, kezei körbeölelik a derekam, miközben maga felé fordít, majd lecsúsznak róla és megemel, gondolkodás nélkül ölelem körbe a csípőjét. Egyre lejjebb engedem a kezem, de nem kell levezetnem, a fenekemnél már érzem a kitörni kívánó testrészének gyengéd nyomását, nem rémiszt meg. Halkan felsóhajtok, megragadja a kezem és felhúzza a nyakához, nem tiltakozok, amikor elindul a lépcső felé. Fejét elfordítja, kuncogva hajtom fejem a vállára, mindent otthagy, lassan lépdel fel velem, átvisz a nappalin, majd újból megcsókol, miközben felfelé botladozunk a lépcsőn.
-Kapaszkodj!-utasít, majd elenged és belöki a hálószoba ajtaját.
Apró csókokkal hintem a bőrét, a vállát és nyakát, majd megpuszilom a legközelebbi tetoválást a mellkasán. Érzem, hogy tetszik neki, pirosló foltot hagyok a nyakán, megremeg, majd egyik kezével beletúr a hajamba, ajkait az enyémre nyomja. Valósággal lezuhanunk az ágyra, nem nehezedik rám, homlokát az enyémnek dönti és óvatos mosollyal ajándékoz meg. Ez ugyanaz a szoba, ahová ledobtam a cuccom. Nem érdekel, és őt sem, hogy vizes lesz az ágynemű. Mellkasa hozzám simul, percekig csókolózunk. A lepkéim még soha nem csapkodtak ennyire, keze fel-le jár a combomon, majd hüvelykujjával a hasam kezdi simogatni. Meg akarom érinteni a testét, nyomokat akarok hagyni rajta, hogy mindenki tudja, ő az enyém.
-Gyönyörű vagy.-suttogja az ajkaim közé.
Ujjaim biztatóan nyomom a vállába, keze bizonytalanul kalandozik égig a csípőmön, a bugyimhoz, azon keresztül óvatosan megérint. Megtámaszkodik a testem két oldalán, égő arccal nézek a szemébe, illetve néznék, mert szemeit csukva tartja.
-Zayn!-kérlelem halkan.
Barna tekintete az enyémbe fúródik, még mindig barna az írisze. A hajába túrok, megemelem a csípőm, ágyéka az enyémnek feszül és a keze beszorul közénk. Száját összeszorítja és lehajtja a fejét, apró csókokat hagy a bőrömön, lassan leeresztem a csípőm és a keze a mellkasomra csúszik, megkönnyebbült sóhaj fúl el a nyakamban. Félek attól, hogy mit fog gondolni ha már nem lesz rajtam semmi, félek, mert Ericen kívül nem voltam senkivel sem úgy együtt, de bízom benne. Az ajkamhoz hajol és gyengéden megcsókol mielőtt a keze lecsúszna a combjaim közé, feszült sóhaj hagyja el a szám, mosolyával biztat arra, hogy engedjem be a kezét.
-Semmi baj.-suttogja.-Csak gondolj rám, kettőnkre. Minden rendben, nincs okod félni. Csak én vagyok.
Lehunyom a szemem, ajka megérinti az arcom és a kezeit feljebb vezeti, feszült vagyok, de már közel sem annyira mint az előbb. 
-Szólj, ha nem jó vagy fáj, azonnal abbahagyom.-beszél hozzám nyugodtan, ezzel engem is megnyugtat. Nincsenek kételyeim azzal kapcsolatban, hogy mit akarok, némi félelem bujkál bennem, hogy esetleg bénának fog találni vagy nem tetszem neki. Tudom, hogy nem csak arra kellek neki, már ezerszer bebizonyította.
-Ne aggódj.-nyom puszit a számra.-Engedd el magad, kicsim, miénk az egész éjszaka.
A gondolat, hogy egész éjjel csak az enyém lesz... A lábaim széjjelebb húzom, keze nem csúszik azonnal a bugyimhoz, ráérősen simít végig a combjaimon és játékosan felfedezi a testem, ajkaival csókokat hagy a derekamon és csípőmön. Hülyén érzem magam, nem tudok mit kezdeni a végtagjaimmal, ezért egyik kezem a tarkójára vezetem és végigsimítok rajta, másikkal megkapaszkodom a vállában. Feszülten harapok az ajkamba, amikor ujjaival arrébb húzza a rózsaszín, vizes anyagot és mutatóujjával gyengéden megérint. Mellkasa egy rövid pillanatra megáll a mozgásban, majd nehezen fújja ki a levegőt és barna szemeivel az arcomat fürkészi, lehunyom a szemem, az arcom elönti a pír és a lábaim megfeszülnek.
-Engedd el magad.-kérlel halkan.
A lábaim teljesen az ágyhoz simulnak, már nem tartom őket befeszítve, szót fogadok Zayn-nek. Két ujjával lassú köröket ír le, a mellkasom egyre gyorsabban emelkedik és a testem önkéntelenül feszül meg, csípőm néha megugrik és az ajkaim elnyílnak, szemeit rajtam tartja de már nem tudok zavarba jönni a pillantásától.
-Jól van.-mosolyog.-Ügyes vagy.
-Zayn.-sóhajtok, és ujjaim a vállába nyomom.
Halkan hümmögve hajol a számhoz, mohón kapok utána, nehezen veszek levegőt, majd amikor óvatosan lejjebb húzza a bugyim ismét összezárom a lábaim. Nem tehetek róla, ösztönösen próbálom eltakarni a testem. 
Végtelen türelemmel kezd újra megnyugtatni, csókokat hagy a vállamon, arcomon, és lassan lejjebb csúszik a melltartómhoz. Levegőért kapkodva túrok a hajába, ujjbegyeivel újból megérint és gyengéden fel-le mozgatja, arca néha meg-megrándul, mellkasom elemelkedik az ágytól és megragadom a csuklóját. Szabad kezét a csípőmre helyezi, majd felcsúsztatja a hasamra és finoman rányomja, érzi, ahogy összerándulnak az izmaim.
-Minden rendben?-sóhajt.
Aprót bólintok, többre nem futja. A levegőt kevésnek érzem pedig iszonyúan szükségem van rá, lehunyom a szemeim és a fejem félredöntöm, elveszi mindkét kezét és gyengéden szétfeszíti a lábaim, majd elhelyezkedik köztük, kipattannak a szemeim, amikor megérzem meleg, kissé párás lélegzetét.
-Zayn!-suttogom kétségbeesetten, ujjaim a hajába vezetem.-Zayn.-ismétlem.
-Semmi baj. Minden rendben, kicsim. Engedd el magad, Stella, úgy nem fog menni, ha feszült vagy. Nincs itt senki, csak én.-fonja össze az ujjait az enyémekkel.-Semmi olyat nem teszek, ami miatt rosszul kellene érezned magad. Nyugodj meg.
Lehunyom a szemeim és nagyot sóhajtok, a szívem több okból kiugrani készül, tudom, hogy igazat mondd és én annyira elképesztően szeretem. Meleg lélegzete mámorítóan hat rám, ajka hozzám ér, az ajkamba harapok és ujjaim a vállába nyomom.
-Fogadni merek, hogy az a kis gyökér mindig csak magára gondolt. De én nem, Baby, nekem te vagy a legfontosabb.
Zihálok, ujjait a combomba nyomja, szemeimet nem tudom nyitva tartani. Ajkaival közrefogja a középpontom, finoman szívogatja, a csípőm többször is megugrik de nem hagyja abba, kapaszkodót keresek, ujjaim reménytelenül markolnak a lepedőbe. Kezeivel gyengéden visszanyom az ágyra, megmarkolom a haját, nem túl erősen, csak ahogyan a jelenlegi gyengeségemtől tudom.
Reménytelen kiáltás hagyja el a szám, a csípőm a gyengéd nyomása ellenére is elemelkedik az ágytól, feje beszorul a combjaim közé, de a halk nyögéséből nem úgy tűnik, mintha ezt annyira bánná. Elönt a forróság, a testemen úrrá lesz az először gyors, majd tompa lüktetés, visszazuhanok az ágyra és eleresztem őt. Erőtlenül terülök el, felemeli a fejét és felkúszik hozzám, légzésem nehéz, arcán mosoly bujkál, a hajamat a fülem mögé tűri és lehajol, mohón kapok csodás szája után. Lassan felhúz, hajam előre hullik, mosolyogva néz a szemembe, lágyan megcsókol, keze végigsimítja a hátam, megállapodik a derekamnál és gyengéden von magához.
-Stella.-ejti ki halkan a nevem.-Voltál már...?-keresi a szavakat.
Aprót bólintok, várnom kellett volna, most lehetne ő az első.
-Ha első nem, a legjobb még lehetek.-vigyorodik el, tudom, hogy azért mondja, hogy oldja a feszültséget.
Végigsimítok a mellkasán, lassan visszafektet az ágyneműre és csókokat lehel a testemre, majd lecsúszik a köldökömhöz, ujjaimmal végigsimítok a haján. Nem tudom mit kezdjek magammal, kissé kiszolgáltatott a helyzetem, de zavart pír már nem jön az arcomra, az ajka előbb eljuttatott oda, ahová nagyon nehezek jutok el. Fejemet félredöntve pihenek, élvezem, ahogy az ajkai bebarangolják a testem, gyengéden simogatom a tarkóját. Lehunyom a szemeim, apró csókokat hagy a hasamon, felfelé halad, érzem a száját a kulcscsontom, vállamon, majd ahogy feljebb kúszik, érzek valami keményet a combomhoz préselődni.
Döbbent pillantásom a nadrágjára csúszik, zavartan próbál úgy helyezkedni, hogy ne lássam a nadrágjában bujkáló dudort.
-Engedd el magad.-súgja.-Mint amikor csókolózunk.-simít végig türelmesen az arcomon.
A levegőt egy szempillantás alatt kifújom, szája az enyémhez simul, olyan gyengéden, mint ahogy eddig mindig, majd kezd hevesebb lenni, ugyanúgy csinálja, mint mindig. Ezúttal nem fogom vissza magam, kezem levándorol a mellkasán, lábaim hozzásimulnak az ő lábaihoz, nem nehezedik rám, bevallom, tetszik ez a póz. Keze lecsúszik kettőnk közé, kipattintja a melltartóm és lekapja rólam és csókolózás közben ismét megérint, a légzésem néha sóhajok formájában elhal a szájában. Csípőm néha ellentétes irányba mozdul a kezével, homlokát az enyémnek dönti, szemeim csukva tartom és elnyílt ajkakkal hátradöntöm a fejem, combjaival szétfeszíti a lábaim, nem hagyja, hogy összezárjam őket.
-Stella.-pihegi halkan, szemeit behunyja egy pillanatra, ajkai résnyire nyílnak, amikor csillogó tekintete megtalálja az enyém, teljesen biztos vagyok benne, hogy ennyire gyönyörűen még senki szájából nem hangzott el a nevem.-Istenem.-súgja.-Látnod kellene magad, kicsim. Olyan gyönyörű vagy.
Túlfűtött szavak, erőtlenül végigsimítok az arcán, már nem küzdd azért, hogy megnyugtasson, mert elérte a célját. Nem tudok másra gondolni azon kívül, hogy mennyire akarom őt. 
Felnyögök, amikor mutatóujját óvatosan belém vezeti, gyengéden tapogatózik bennem, elnyílt ajkakkal pihegek, belülről simogat és vizsgál, beszívom az alsó ajkam, megragadom a csuklóját, amikor behajlítja az ujját. Érzem magamon a tekintetét, az arcomhoz hajol és gyengéden megcsókol, az ajkaim duzzadtak, tekintete kissé zavart, haja kócos, erősen úgy néz ki, mintha én túrtam volna össze. Lágyan elmosolyodik és szabad kezével végigsimít az arcomon.
-Még mindig zavarba jössz.-súgja halkan, és játékosan végigsimít a derekamon.-Annyira aranyos vagy, Kicsim.
Az ujja kicsúszik belőlem, sóhajtva kifújom a levegőt, ismét megcsókol, összeszedem magam és megpróbálom a hátára fordítani, az erőlködésemet észrevéve engedelmesen a hátára fordul és a derekamnál fogva tart, már nem próbálja titkolni a nadrágjában duzzadó férfiasságát, engem pedig ez kissé zavarba hoz.
-Semmi baj.-mosolyog, szikrázó tekintete megtalálja az enyém.
A szemébe nézek és mosoly kúszik az arcomra, az ajkamba harapok, szeretném látni őt olyan helyzetben, amiben én is voltam. Ujjaim végigsimítanak az alsóján, ajkai elnyílnak és rám néz, miközben levezetem a tekintetem és óvatosan végighúzom az ujjaim az érzékeny ponton. Engem néz, akaratlanul is elmosolyodok, jólesőn hümmög, megfogom a bokszerlasó derekát, megemeli a csípőjét, hogy könnyebben bújtassam ki belőle.
-Stella.-súgja halkan a nevem. Rendíthetetlenül húzom egyre lejjebb, szemeim elkerekednek és pirulva fordítom el a fejem.-Semmi baj, Édesem.
Leejtem az alsót az ágy mellé, felmászok hozzá, hogy szemmagasságba legyünk, ezúttal az én lábaim közt van az ő csípője, egyik tenyerem a hasára simítom, beszívom az alsó ajkam, szabad kezemmel megkeresem a férfiasságát és köré fonom az ujjaim.
-Nem, nem kell, kicsim.-rázza a fejét, és megkeresi a kezem.
-Fogd be, Zayn.-lehelem.
Halk káromkodás hagyja el a száját, kinyújtja a kezét és kihúzza a fiókot, kapkodva markol bele, majd az ágyra dob néhány becsomagolt óvszert, jelentőségteljesen néz rám és a fülem mögé tűri a hajam, azt hiszem, legalább ő is annyira kiszolgáltatottnak érzi magát, mint az előbb én. Megcsókolom a hasát, szabad kezem a V vonalára simul, csodálattal nyomom az ujjaim a bőrébe, szeretném megismerni testének minden pontját. Összerándul, barna tekintetét érzem magamon, a hajam előre hullik de ismét a fülem mögé tűri, kezét az arcomon tartja, míg én a tekintetem az ő arcán, látom, ahogy minden mozdulatomra megváltozik az arckifejezése. Ajkai elnyílnak, majd összezárja őket és pihegve néha felmordul, kínosan érzem magam, mert tetszik, hogy így láthatom őt. 
-Stella.-piheg.-Ha azt mondom hagyd abba, állj le, tényleg.
Elmosolyodok.
-Ígérd meg!-követeli.
Az ajkához hajolok, kétségbeesetten piheg, megcsókolom elnyílt száját, ujjai a derekamba nyomódnak, előretolja a csípőjét, türelmetlenül morog. A szemeim elkerekednek, ahogy végignézem a változását, néha összerándul, megemeli a csípőjét és hozzám préseli magát. Fejét hol hátrahajtja, hol jobbra, balra fordítja. 
-A picsába.-szitkozódik pihegve.-Mindig is utáltam ezt, annyira rohadtul akarlak.-szakad ki belőle. Kiráz a hideg, megcsókolom a nyakát, aztán a mellkasát és a hasát. Egyre durvább, ez már nem az a visszafogott Zayn.
-Hagyd abba.-lihegi.-Stella. Kérlek.
Lecsúszok, ijedten zihál és a hajamba túr.
-Nem, ne csináld ezt!-próbál felülni, de most én vagyok az erősebb, és az ajkaimat csak meg kell érintenem a duzzadó erekcióját, ahhoz, hogy erőtlenül visszaessen az ágyra. A hajamat az egyik oldalra húzza, nyelvével benedvesíti alsó ajkát és kétségbeesetten néz rám, megismétlem az előbbit, kezemet lassan mozgatom rajta, mellkasa hevesen emelkedik és süllyed, nem sokáig tudok már én sem szórakozni vele, makacsul rajtam tartja a tekintetét.
-El fogok menni.-lihegi.-Stella, hagyd abba, nincs szükség erre, nem most.-már nem követel, halkan és kissé talán alázatosan kér, tudom, hogy nem ez a megfelelő alkalom arra, hogy őt olyan helyzetben lássam. Várnom kell.
-Mondod ezt te.-súgom halkan.
Óvatosan feltépem a kis ezüstcsomagolást és kis bénázás után felhelyezem, míg ő igyekszik visszatérni hozzám. Elszorul a torkom, óvatosan felül és a szemembe néz, még mindig a lábain ülök, arcát a nyakamba dugja és hosszú percekig piheg, kezeim a hátára teszem és végigsimítok rajta. Csókokat helyez a nyakamra, de nem szívogatja a bőröm, Liam azonnal kiszúrná.
Megcsókol, közben helyzetet változtat és ismét én leszek alatta, ujjbegyeivel megérint és elismerően hümmög, titkolni sem tudnám, mennyire nem hagy hidegen az előbbi játékom vele. 
-Mehet?-néz a szemembe. Aprót bólintok, kezeim a hátán pihennek.
Érzem, ahogy immár más, eddig kissé idegen testrészével ér hozzám, lábaim a dereka köré fonódnak, homlokát az enyémnek dönti és lágyan megcsókol.
-Zayn.-nyöszörgök, és a fenekébe markolok. Nem fáj túlzottan, de egyelőre még kissé feszít, viszont többet akarok belőle. Előre tolja a csípőjét, néhány pillanatig hallgatjuk egymás nehéz légzését, majd ujjaink összefonódnak a fejemnél és elhelyezkedik, a szemembe nézve lágy mosoly szökik az arcára.
-Szia.-súgja, mire kuncogni kezdek és a hajába túrok.-Ha még nevetsz, akkor minden rendben, ugye?
Mocorog, a lélegzetem elakad és gátol abban, hogy rendesen válaszoljak neki, így csak erőtlenül bólintok.
-Oké.-mosolyog. Nem tudom hogyan képes erre, amikor én már ettől is kész vagyok.-Próbálkozzunk.
Elfojtok egy mosolyt, mindkét kezem a hátára teszem és az arcom a nyakába fúrom, olyan jól esik, hogy ennyire közel van hozzám, mert tudom, ennél közelebb valószínűleg már nem lehet. Megcsókolja a nyakam, kissé felemelkedik és mosolyogva néz a szemembe, már nem jövök zavarba, nem érzem úgy, hogy lenne miért, hiszen ő Zayn, a barátom, aki nagy valószínűséggel szeret engem, habár még nem mondta nekem ezt. Ha hagyatkozhatok az érzéseimre, akkor teljesen biztos, hogy legalább egy icipicit szeret engem annyira a vitáink ellenére is, mint én őt.
-Most kitalálom, hogy a legjobb neked.-tájékoztat, és nekem nevetni támad kedvem, vicces, hogy mindenről beszámol és ilyen nyugodtan beszél hozzám, annak ellenére, hogy néhány perce még szitkozódott. 
Lehúzom magamhoz és megcsókolom, megszorítja az ujjaim és lágyan előretolja a csípőjét, az ajkai közé pihegek, még nem igazán találja el a megfelelő helyet, de így is őrületes, fokozatosan gyorsít, majd újra lassítani kezd.
-Ez tetszik?-kérdezi, és én meglátom a homlokán az első kis izzadtságcseppet. Erőtlenül bólintok.-Én is szeretem ezt.-duruzsolja.
Lassú, mégis erőteljes lökésekkel taszít valami felé, a szórakozottsága és a kezdeti beszédessége egy szempillantás alatt eltűnik, elnyílt ajkakkal csókol meg, homlokát néha az enyémnek dönti és csak néz a szemembe. Amikor először megtalálja a G-pontom hangosan felnyögök, annak ellenére is, hogy keményen megharapom az alsó ajkam.
-Megvagy.-motyogja.
Kézzel-lábbal belé kapaszkodok, arcom elrejtem a nyakában és gyengéd csókokkal borítom, szeretném, ha mindene az enyém lenne, ha a testünk összeolvadna még ennél is jobban. Az ölelésünk forró és ragaszkodó, de ez a forróság egyáltalán nem zavaró. Úgy érzem, kezei mindenhol ott vannak, szorítja a derekam és a combjaim, végigsimít a mellkasomon és az arcomon. A látásom kissé elhomályosul, a levegő egyre forróbb köztünk, szeretném, ha kiszakadna a mellkasom és teljesen eggyé válhatnék vele. Felkiáltok, amikor egymás után többször találja el a "célt", minduntalan megremegek.
Megcsókolja a nyakam, magához szorít és a hátára fordul, gyengéden megemeli a csípőm és reménykedve néz a szemembe. Felemelkedik és megcsókol, nem csináltam még ilyet, Eric szeretett főnökösködni, már nem is tudom mi a fenének gondolok rá. Előredőlök, mohón csókol meg, kezeivel gyengéden irányít és bennem megakad a levegő. Köröket írok le a csípőmmel, a mellkasára helyezem a kezeim és tulajdonképpen VIP helyről nézem őt így.
-Segíts egy kicsit.-pihegi. Már nem mozgatja a csípőm, kezei megpihennek a derekamon és kérlelőn néz rám. Összeszedem a széthullott darabjaim és erősen rá gondolok, a csípőm megmozdul, egy ideig nem találom el a ritmust, kapkodva próbálom megkeresni.
-Zayn!
Csitítgat, feljebb húzza magát és nekidől a falnak, gyengéden mosolyog rám, majd kezeit a derekamra teszi és összehangolja a mozgásunkat.  Kezeivel gyengéden szorítja a testrészeim, a szemembe néz, ajkai elnyílnak, lehunyom a szemeim és az ajkamba harapok, elereszt, úgy érzem kapaszkodnom kell valamiben, és a vállait választom. Ölelésünk forró, a tempó elég lassú, de ez nem baj, a tekintetem nem tudom levenni az arcáról, amikor nyitva tartja a szemeit elmerengek bennük.   Átölel és én ismét a hátamon találom magam, talán perceken át hempergünk és minden módon gyűrjük a lepedőt. Nyomokat hagyok a nyakán, vállán és a hátán, az ajkaim és körmeim összedolgoznak.
A fejem a párnába süpped, gyengéden csókol, körmeim a hátába mélyednek, halkan zihálni kezdd és erőteljesebben mozog. Szemeim elkerekednek és magamhoz szorítom, ágyékát hozzám préseli, levegőért kapkodva nézem őt.
-A-annyira szűk vagy.-szuszog, fejét hátrabillenti és halkan hümmög.-Olyan puha. Teste megremeg fölöttem, szemeit kinyitja és szinte bocsánatkérően néz rám, majd behunyja és halkan felnyög, mielőtt rám zuhanna. Magához szorít, arcát a nyakam hajlatába ejti, végigsimítok a hátán és a fejem a vállára hajtom. Néha megremeg, perceken keresztül csendesen hallgatom, ahogy szuszog és erőt gyűjt.
-Sajnálom.-pihegi.
-Olyan gyönyörű vagy, Zayn.-túrok a hajába, tincsei kissé nedvesek, kezemet a tarkójára csúsztatom. Az idők végezetéig tudnám nézni az arcát, mindig észreveszek rajta, benne valami újat. Érdekes, hogy néhány ember elítélő őt apróságok miatt, mert dohányzott, mert barnább a bőre, de nem látják benne azt, akit én. Ezt a kedves, félénk, törődő fiút. Homlokom a vállának döntöm, az ujjaim akaratlanul is a tarkóját, és a haját simogatják.
-Nem végeztünk.-vesz erőt magán, ismét megtámaszkodik fölöttem. Mozgása lassú és őrjítően pontos, perceken belül eléri, hogy a hátam ívbe hajoljon és a nevét sóhajtozzam. Hallom, hogy beszél hozzám és a csípőm próbálja az ágyon tartani. A hajába markolok, ajkait a mellemhez nyomja, soha nem éreztem még így magam. Zihálva könyörgök, hogy tegyen még valamit és ne érezzem ezt a szorító türelmetlenséget. Elnyílt ajkaimra lágy csókot nyom, majd lassan előretolja a csípőjét, mutatóujjával gyengéden rásegít, egész testemen végighalad valami. Hallom, az ő fojtott, férfias nyögéseit. Nyöszörögve hanyatlok a takarók és párnák közé, minden testrészemmel kapaszkodok belé, míg a testem teljesen el nem fárad. A fejem lustán oldalra döntöm, megcsókol, majd legördül rólam. Behunyt szemekkel pihenek, majd karjait körém fonja és a fejem a mellkasára esik. Erőtlenül emelem fel a fejem, mosolyogva kisöpri a hajam az arcomból és apró csókot nyom duzzadt ajkaimra. Kapaszkodnom kell belé, kezeivel gyengéden simogat, míg magamhoz térek.
-Zayn.-bököm ki halkan a nevét. Orra az enyémhez súrlódik és puszit ad a számra.-Ez...
-Tudom, Édes, tudom.-simít végig a hátamon.-Nekem is.
-Akarlak.-sóhajtom.-Megint.
-Türelem, Kicsim.-nevetgél.-Már a tiéd vagyok.
Hüvelykujjával gyengéden végigsimít az arcomon és az állam alá nyúlva húz magához egy csókra. Élvezem a helyzetünket, ahogy fölé hajolok és ő játékosan csillogó barna szemeivel engem néz. Mióta együtt vagyunk most először látom őt felhőtlenül boldognak, az ajka mosolyra húzódik, szemei boldogan csillognak, a haja nedvesen esik a homlokába, felemeli a kezét és gyengéden megsimítja az arcom. A boldogságunkat eddig mindig beárnyékolta valami, de most ezt elfelejtettük. Az arcom a tenyerébe simul, lehunyom a szemeim és megfogom a kezét.
-Köszönöm.-súgja halkan.
Megkeresem a tekintetét, elmosolyodok és a fejemet a mellkasára hajtom, végigsimít a hátamon, lassan tapogatózva keresi meg az ágy szélénél összegyűrődött és feltekerődött takarót, melyet rám húz, azután végigsimít a hajamon. Meg sem próbálom megkeresni azt a rengeteg ruhadarabot, ami eljutott velem idáig, lábaink egymásba gabalyodnak, óvatosan az oldalára fordul, karjait körém fonja és az arcát elrejti a vállam és nyakam közti részben. Végigsimítok a haján, rövid tincsei kibújnak az ujjaim közül, szempillái kellemesen csikizik a bőröm, miközben pislog. Csókot lehelek a nyakára, közel a füléhez, ujjai végigsimítják a derekam, mielőtt az arcomat elrejteném. Mielőtt a testéből áradó kellemes illat és a hő álomba nyomna, rájövök arra, hogy menthetetlenül szerelmes vagyok ebbe a fiúba.

34 megjegyzés:

  1. első gondolatom az volt hogy Èdes!!:) szerintem irtó jó lett ez a rész is!!!*-* olyan romantikus lett!!!:))) :$
    Imádom!!:$

    -Ráhel!:)

    VálaszTörlés
  2. Egyszerűen fantasztikus a blogod! Fantasztikus az összes rész, de ez a mostani eszméletlen aranyos :) Imádom a Blogodat ♥

    VálaszTörlés
  3. Egy szót tudok mondani a fejezetről és rólad: csodálatos. Ahogy olvasom mindegyik fiúba beleszeretek egy kicsit jobban. Annyira igaz, amit leírtál, hogy az emberek elítélik Zaynt a bőre miatt, azért mert dohányzott, és tetoválásai vannak, miközben nem látják az emberek, hogy mennyire csodálatos ember is ő. És te is az vagy Nessa, mert megírod ezeket a történeteket. Márha csak egy ember véleményét is meg tudod változtatni, akkor bőven megérte megíri ezeket.
    Puszi: Annamari

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, számomra ezért érdemes írni, azt akarom, hogy mindenki tudja, mennyire szeretni valóak ezek a srácok. <3

      Törlés
  4. Erre nincsenek szavak..... Csodálatosan írsz Nessa! :) <3

    VálaszTörlés
  5. Úristen! AZ EGYIK LEGJOBB RÉSZ! Nem értem,miért mondod azt,hogy ez nem sikerült. Nagyon tetszett! Zayn és Stella imádom őket!

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Hú, hát azt kell hogy mondjam ez lett a kedvenc részem! Egyszerűen csodálatos ahogy leírod a történéseket, az érzelmeket. nem is tudom elmondani mennyire tehetséges vagy!
    És az az utolsó mondat :) nagyon édes
    ui: ne bizonytalanodj el, sohasem okoztál még csalódást egyetlen résszel sem, amit nem éreztél elég jónak.
    nem győzőm hangsúlyozni mennyire a te világod az írás

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen, örülök, hogy így gondolod. :) <3

      Törlés
  7. Kiborítasz! Azt a faszom!
    Nem tudok mást mondani, mint, hogy ez egyszerűen csodálatos volt. Zayn és ez a "Kicsim"-ezés, és az egész hihetetlenül aranyos volt, és Úr Isten! Most így ilyenek kavarognak az agyamban. :D
    Húha. Jó, nem találok szavakat, sajnálom.
    Iszonyatosan várom már a csütörtököt. <3
    Imádás, J.

    VálaszTörlés
  8. Nessa! Elképesztő... mindig várom a csütörtököt,és,hogy elolvashassam a kövi részt! És ez a rész szerintem tökéletes lett!!! Nagyon tehetséges vagy Nessa!! Imádom ezt a blogot!!!!!!!!!! És am nagyon jó lett a fejléc!!! Ui:Várom a következő részt!!

    VálaszTörlés
  9. Hú Nessa!
    Ez a rész egyszerűen tökéletes lett!!! *-* Szerintem nagyon jól megírtad ,nem tudom miért gondolod, hogy nem. Fantasztikus lett. És a fejléc is nagyon tetszik, szép lett.Várom a kövi részt!!
    xx:Kata

    VálaszTörlés
  10. Nessa!!
    Ez a rész valami ESZMÉLETLENÜL jó *-*
    Zayn és Stella egy csodálatos pár <3 Annyira romantikus lett ;) Te vagy a kedvenc íróm, IMÁDLAK<3 Nagyon várom a következő részt :D
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Ez igazán megtisztelő. <3

      Törlés
  11. Nah végre *-* <3 kövi részt!!! :oo <3

    VálaszTörlés
  12. Úr isten Nessa ez isteni lett!!Jobban nem is írhattad volna le.Olyan aranyos és romantikus volt az egész!Gratulálok!!Nagyon ügyes vagy.:) Nem hiába imádom a legjobban a te blogjaidat :) <3 xx:Dina

    VálaszTörlés
  13. úristen... nem tudom mit mondjak, annyira de annyira jóó... kedvenc rész:)) gratulálok
    és a design is nagyon tetszik:))))) :*

    VálaszTörlés
  14. nagyon jól írsz,ezt most is bebizonyítottad!Csak figyelj arra,hogy mikor azt írod,hogy és megérintett ˇottˇna néha nem tudom mit is értesz ez alatt.használd azt a szót amire gondolsz,ha már ennyire jól írsz akkor muszáj hogy leírd a gondolatod!ezen kívül még szeretném mondani,hogy a végét össze csaptad.nem tudom mi az oka,de nem hibáztatlak és nem is fogok kérdezősködni hisz tudom a nyilvánvalót;remekül írsz!lehet amit írtam kicsit erős vagy bántó,de úgy érzem ha nem mondom el akkor ezt nem fogod tudni és kikel hogy küszöböld ezeket a kis hibákat és tökéletes lesz az egész sztori!sokadszorra mondom hogy zseniális ahogy írsz és gondolkozhatnál hogy könyvben is kiadd.összejöhetne.remélem megfogadod ezeket a kis tanácsokat.

    UI: imádom ahogy írsz és ahogy fogalmazol,remélem tovább fogsz boldogítani minket a történeteiddel.
    puszi:eszti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! <3
      Tudom, csak annyira zavarba ejtő ez az egész. :D A vége pocsék, úgy ahogy van, tisztában vagyok vele.
      Nem bántottál meg, tulajdonképpen mindenkitől ilyesmi kommentet várok, akinek nem tetszik valami az adott részben. Köszönöm szépen! :)

      Törlés
  15. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  16. Fantasztikus lett! :) Hol rossz ez, ember? Mond màr meg hol, és melyik bolygòn? Ez ugyanolyan nagyon jó lett, mint az eddigi összes! ;) Bírtam Zayn kiszolgàltatottsàgàt, s eddig szerintem(!!!) most írtad le a legjobb ilyen """""perverz""""" részt!
    Kívàncsi vagyok mikor és hogyan tudja meg Liam és h. mi lesz, uhhh, remélem valami nagy robbanàst tervezel arra a pillanatra :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! :)
      Bizony, nagy "robbanás" lesz. :D

      Törlés
  17. Annyira imádpm ahogyan írsz.<333
    Ezek a legjobb dolgok a koleszos napjaimban:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)
      Én is koleszos vagyok, biztos vagyok benne, hogy nem ezek a legjobb dolgok. A kolesz jó buli! :)

      Törlés