2013. december 5., csütörtök

32.rész Zavaros érzelmek

Sziasztok!
Miért nincs még rész? Mikor lesz már új rész? Majd! Lányok! Én elhiszem, hogy várjátok az új részt, és ez aranyos. De kérlek titeket, legalább ti ne nyaggassatok! Lesz rész, minden csütörtökön lesz rész, de majd akkor ha ráérek és lesz időm, meg kedvem leülni és feltenni! Nincs időm, nincs életkedvem, fáradt vagyok, készülnöm kell a vizsgáimra, nincs csend, nem tudok egyedül maradni! Kiakaszt. és tudom, hogy ez nem ide tartozik, meg mi a szarért írom ezt le, de idegesít! Legalább ti ne irkáljatok ilyeneket csütörtökönként! Igen, ma elmentem moziba, mert a film megjelenése óta csak most volt rá időm. Ellógtam 2 szilenciumot és még nem tanultam, nem jött be a netem, fáj a fejem és a héten jól átcseszett az állítólagos legjobb barátom, ezért nem volt fent már rögtön azután a rész, hogy ettem 2 falatot. Elegem van. Majd lesz rész, mindig fel fogom tenni, de nem kell türelmetlenkedni! 
Igazán értékelem, ha megértitek!
Nessa. xx
U.i: A rész nincs kijavítva, nem volt kedvem hozzá. 

~Zayn Malik~

Gondolataimba merülve fekszem az ágyamon, egyszerre több dolog kavarog a fejemben, Perrie, Stella és Liam. Továbbra sem tudom, hogy Pezz mit szeretne tőlem, csak reménykedek benne, hogy semmit az újrakezdésről, mert nem tudom hogy döntenék. Lehet rám azt mondani, hogy mekkora egy szar alak vagyok, mert itt van nekem Stella, és ezek után nem tudom, hogy mit mondanék Perrie-nek, én is egy seggfejnek tartom magam, de sajnos így van. Bár egyre jobban kezdem úgy érezni, képes lennék nemet mondani neki, és élni tovább a bonyolult életem ezzel a bonyolult lánnyal. Elmosolyodok, amikor a kilincs megmozdul és bedugja a fejét, barna szemei felcsillannak, amikor meglátja, hogy ébren vagyok. Lábait kecsesen rakosgatja, ülőhelyzetbe tornázom magam, és elkapom a derekát, mielőtt rám vetődne a pihekönnyű testével. Hátradőlök, és a fejem fölé emelem, először csodálkozva néz, haja előrehullik és két oldalról betakarja az arcom, ezzel egy függönyt képez, halkan nevetni kezd, arcomat a kezei közé fogja, kicsit leeresztem, hogy csókot nyomjak finoman ívelt ajkaira. Eszembe jut, amit a délután folyamán közölt velem, és ahogy táncolt, leeresztem, karjaim köré fonom és a haját a hátára simítom. Fejét kissé felemeli, orrával megböki az enyém és kuncogva fúrja arcát a nyakamba. Imádom a nevetését, szorosan ölelem magamhoz és beszívom a hajának narancsos illatát. A teste nem nehezedik rám, olyan, mintha egyáltalán nem is lenne súlya, vékony karjaival átölel és halkan szuszog, ajkai megérintik a nyakam és nedves puszit hagy rajta. Abban a pillanatban elszáll minden kételyem és tudom, már senki és semmi miatt nem engedném el őt, úgy érzem, ő az a bizonyos "biztos pont" az életemben. A nyelvem hegyén vagy egy szó, de mégsem tudom kimondani, nehéz lenne bevallani az érzéseim iránta, és előbb talán éreztetnem kellene vele, hogy szavak nélkül is tudja.
Végigsimítok a derekán, kezeim a hátára csúsztatom és megpuszilom puha arcát, végigsimít a vállamon és kissé megtámaszkodik, miközben felemeli a fejét és rám néz. Kezét az arcomra teszi, barna szemei ragyognak az éjjeli lámpa fényében, elönt az érzés, melyet ő a délután folyamán közölt velem. Gyönyörű, és nincs kínzóbb annál, hogy itt fekszik rajtam, de mégsem lehet az enyém. Nincs bátorságom, viszont a lelkiismeretem annál nagyobb. Sosem lennék képes többé Liam szemébe nézni, ha néhány szobával arrébb tőle szeretkeznék a húgával, így is gyötör a bűntudat.
Talán mást ez nem tartana vissza, de engem igen. És csak rá kell néznem, hogy tudjam, ez nem a mi időnk, az egy szebb este lesz.
Hüvelykujjával végigsimít az arcomon, kezemet az övére teszem és összekulcsolom az ujjainkat. Ajkaimmal megérintem a kézfejét, mosolyogva nézek rá, lehajol, szemeim lehunyom, puha szája az enyémhez ér. Ajkaink lágyan kóstolgatják egymást, a hajába túrva húzom közelebb magamhoz, nem fog el a mohóság egyikünket sem. Mosolyogva húzódik el, végigsimítok az arcán és néhány másodpercig gyönyörködök benne. Arca kissé kipirul.
-Zaayn.-never halkan, és lehajtja a fejét.
-Csodaszép vagy.-jegyzem meg halkan, az álla alá nyúlok és a mutatóujjammal felemelem a fejét. Szégyenlősen mosolyog, ujjammal megbököm az orrát és mosolyogva nézek rá. Kissé felemelem magam, hátam az ágytámlának döntöm, hogy viszonylag egy szintben legyünk. Lábai közrefognak, a mellkasomhoz simul, az állam a feje búbján pihentetem és közben az ujjaimmal a hátát simogatom.
-Utálok veszekedni veled.-súgja.
-Tudom.-motyogom a hajába.-Sajnálom.
-Csak... nem értem, miért.
-Ez az egyetlen, amiben nem hasonlítasz a bátyádra. Te hamarabb robbansz.-nevetek, és végigsimítok az arcán.-Ő tovább tud tűrni, és ez nem mindig jó. Én meg amúgy is elég robbanékony vagyok.
-De Zayn.-harapdálja az alsó ajkát.-Tudod, hogy ez mekkora hülyeség volt?
-Tudom. De néha annyira nem vigyázol magadra, felidegesített, és te is azonnal visszavágtál. Nem kellett volna folytatnom.
-Nem gondoltam komolyan.-emeli fel a fejét.-Amikor valami csúnyát mondok sosem gondolom komolyan. Főleg nem rólad.
-Nem kell mentegetőznöd.-tűröm a haját a füle mögé.-Tudom, Kicsim. Én sem gondoltam komolyan semmit, csak vigyázz magadra egy kicsit jobban.-simítok végig a combján.
Nagy levegőt vesz, fejét felemeli és megkeresi a kezem. Ujjaimmal végigsimítok a kézfején, majd átölelem a derekát.
-Én...-harap az ajkába. Nagy levegőt vesz, majd kifújja és a szemembe néz.-Szeretlek, Zayn.
Egyszerre önt el a boldogság és a kétségbeesés, habár én is ugyanígy érzek, még nem tudom kimondani. Annyira váratlanul ért ez a kis vallomása. Meg sem tudok szólalni, rendezem a vonásaim és kissé ellágyulva nézek rá, nem néz várakozóan, egy tincsét szégyenlősen a mutatóujja köré tekeri és fejét lehajtja. Engem is pont így csavart az ujja köré.
Megcsókolom, megpróbálom belesűríteni az összes érzésem iránta, de ez a helyzet kevés ahhoz, hogy ezt megtehessem.


~Stella Starlight~

Ő nem mondja ki, és én nem várom el. Zayn az a fajta srác, aki nehezen beszél az érzéseiről, viszont annál jobban kimutatja azokat. A tetteivel, mozdulataival, burkoltam még a szavaival is. Tudom, hogy ő is így érez irántam, érzem.
Orrával megböki az enyém és egyszerre mosolyodunk el, barna tekintetét az enyémbe fúrja, szavak nélkül hozza a tudtomra az érzéseit, majd újból a számhoz hajol.
Életem végéig képes lennék így maradni vele, csak Liam meg a srácok néha jöjjenek el meglátogatni. Ujjaival gyengéden simogatja a combom, teljesen biztos vagyok abban, amit délután mondtam neki. Ő az egyetlen, aki iránt valaha is így éreztem. Kezét az arcomra teszi és lágyan simít végig rajta, szerintem a pillangóim szívrohamot kaptak és az utolsókat rúgják. Kezeim a tarkóján pihentetem, rövid időre elszakadunk egymástól, homlokát az enyémnek dönti, mindketten kissé pihegünk.
-Aludnod kellene.-töri meg a csendet.
-Miért? Majd holnap alszok sokáig. Fáradt vagy?
-Hozzád soha.-nyom gyengéd puszit az arcomra. Elmosolyodok, az arcom szinte a tenyerébe simul, élvezem a közelségét.-Lezuhanyzom, ha szeretnéd utána megnézhetünk egy filmet.
A "lezuhanyzom" szóra összerezzenek, az agyamba képek szivárognak róla, amint a bőrére forró vízcseppek hullanak. Eltűnődök azon, vajon normális-e, ha egy lány ilyesmire gondol.
-Ne nézz így.-sóhajt, mire kizökkenek a gondolataim közül. Kis híján kibököm, hogy szeretnék vele tartani a zuhanykabinba. A hajába túr, tökéletes tincsit szétdúrja.-Stella, nem vagyok rá képes a srácokkal egy házban, sosem tudnék többé Liam szemébe nézni.
Aprót bólintok, nem is kérném erre sosem. Én sem tudnám megtenni, csak mostanában nehezen szabok határt a fantáziámnak.
-Annyira kívánlak.-súgja rekedten. Megborzongok, szemei néhány árnyalattal sötétebben csillognak.-Megtalálom a módját, hogy elvigyelek innen, csak légy' türelemmel.
Gyengéd csókot lehel az ajkaimra, majd kiemel az öléből és végigfektet a puha ágyon. Arcára kiül a mosolya, amit úgy szeretek, csókot nyom a homlokomra, majd a szekrényéhez sétál és tiszta alsót vesz elő. Átölelem a párnáját és belefúrom az arcom, hallom a nevetését, félszemmel felnézek és rámosolygok.
Az illatába burkolózva várom meg, hogy végezzen, miután a vízcsobogás elhal, még hosszú percekig van bent. Most is leesik az állam, amikor kilép, nem tudok hozzászokni a látványához. Nadrágját az egyik székre dobja, majd az ágyhoz lép és ledől mellém, fölém hajol és úgy néz a szemembe.
Szemei csillognak, hajában látom megcsillanni a vízcseppeket, orrát az enyémhez dörgöli, zihálva húzom magamhoz, gyengéd puszikat ad a számra, tudom, hogy tetszik neki, hogy kínozhat. Ajkát az enyémre nyomja, remegve felsóhajtok és végigsimítok a mellkasán, most kellene kimásznom alóla és rendes lányhoz hűen elhagynom a szobáját, de nem megy, és úgy érzem, mellette egyre kevésbé vagyok "rendes lány." Lábaim a dereka köré fonom, izmai megfeszülnek, kissé elhúzódik és szempillái mögül kissé talán csodálkozva pillant le. Minden egyes porcikám szinte kiáltozza, hogy most vigyen el innen, csak néhány órára maradjunk kettesben.
-Összezavarsz.-ejti fejét a nyakamba, óvatosan végigsimít a combomon.-Nem tudom, mi lenne a helyes. Vagyis... de, tudom, mi lenne a helyes, de azt nem, hogy rajta tudok-e maradni a helyes úton.
-Tetszik, amikor ilyen művészi mondatokat használsz.-mosolyodok el.-Talán tarthatnál némi pihenőt az utadon, biztos fáradt vagy már.-búgom halkan a fülébe, saját magamat is egyre jobban meglepem.
-Kezdem úgy érezni, talán inkább te rontasz meg engem.-kuncog.
-Meglehet, de ennek csakis te vagy az oka.-súgom cseppet sem vádlón. Kissé megborzong, barna szemeit rám emeli.
-Stella.-rebegi.-Kérlek, engedd le a csípőd.
Észre sem veszem mit teszek, és mi történik vele, kezei a combomon pihennek, de míg én önkéntelenül préselődöm hozzá, ő a lábaimnál fogva tart közel magához. Megpróbálok a teljes testemmel elterülni alatta, de a kérése ellenére ő nem hagyja, hogy ezt megtegyem.
-Ha nem mondanál ilyeneket, most fel tudnék állni és kimenni néhány percre, viszont így nem megy. Nehéz a közeledben lenni, és még nehezebb úgy a közeledben lenni, hogy Liam is erre van.
-Ha nem lennél ennyire vonzó, most nem feküdnék itt alattad.
-Ha már vonzóról beszélünk.-lehel csókot a fülem mögötti érzékeny területre. Behúzóm a nyakam és a hajába túrok, morcosan hümmögve néz fel.-El sem tudod képzelni, milyen nekem.
Ajkaink ártatlan csókban találkoznak, mely után kissé álmodozva mosolygok rá.
-Tetszik ez a Stella is.-fordul az oldalára, bosszúsan morgolódva kapok utána. Számomra kényelmes, és kellemes volt, hogy rajtam feküdt.-Egyetlen szavadba kerül, ha szeretnél valamit, ha lehetőségem van rá megteszem. Bármit, kicsim.
-Nincsenek túl nagy vágyaim.-harapok az ajkamba.
-Hagyd, hogy rákészüljek.-súgja rekedten.-Ki kell találnunk valamit, én könnyen megoldom, de mit.mondunk? Te miért nem alszol itthon? És talán feltűnne a srácoknak, hogy sem én, sem te nem vagy itthon, ugyanazon az éjszaka.
-Lóghatok a suliból.
Kis híján hangosan felnevet, fejét hátrahajtja és egyik kezét a hasára csúsztatja, másikkal magához húz.
-Nem.-nyom puszit az arcomra.-Ezt nem, de édes vagy.
Végigsimít az arcomon, az ölelésébe férkőzök, keze a hasamnál összekulcsolódik az enyémmel, másikat a combomra csúsztatja.
-Zayn?-hajtom hátra a fejem, kihasználja a pillanatot és puszit nyom rá. Halkan hümmög és megszorítja az ujjaim.-Kaphatok egy jó éjt csókot?
Nevetve hajol az arcomhoz, orrát aranyosan az enyémhez dörgöli, homlokát az enyémnek dönti.
-Ezt nem kell kérned.
Kiélvezem azokat a perceket, melyeken keresztül ő gyengéden csókol, puszikat helyez az arcomra, majd visszatalál a számhoz. Végigsimítok a mellkasán, majd a kezem a tarkójára helyezem és az ujjaimmal gyengéden simogatom.
-Szép álmokat, Gyönyörű!
Olvadozva pihenek a karjai közt, a szavai, érintése, már a jelenléte is elgyengít. Ujjaival a kézfejem simogatja, lábait lassan becsúsztatja az enyéim közé, egymásba gabalyodunk. Szemeim egyre nehezebbek, magával ragad az illata, túlnyomó jelenléte, ahogy testével védelmezőn átölel. Még érzem puha ajkait az arcomon, és hallom a halk, szeretetteljes becézését, ujjaival lágyan becézgeti a derekam is, teljesen hozzásimulok, biztonságban érzem magam.



~*~*~

Az arcomon kissé siettető érintés fut végig, megfordulok, Zayn kemény mellkasába fúrom a fejem, eltol magától. Szuszogva kúszok közelebb, két különböző hangot hallok, de egyiket sem értem, hogy mit mondd.
-Kicsim.-érzem meg a leheletét.-Stella, elaludtunk, magadtól kell átmenned a szobádba, Liam észrevesz.
Szemeim kipattannak, Louis és Zayn is az arcomba hajol, lustán pislogok, Zayn szemei fáradtak, a hajamat kisimítja az arcomból és megpuszil.
-Gyere.-fogja meg a karom Louis.-Ha nem kerülsz vissza a szobádba 2 percen belül, Liam feltúrja a házat és kihívja a rendőrséget.
Hümmögve nézek fel, elaludtunk volna mindketten? Mennyi lehet az idő és miért van itt Louis? Miért állít fel?
-Zayn.-nyúlok utána kómásan.
-Menj, aludj még.-nyúl az állam alá, és megpuszil.
Hunyorogva nézek körbe, Lou vállába csimpaszkodok, úgy támogat ki az ajtón. Nem igazán fogom fel, miért kell elmennem mellőle, olyan szívesen maradnék még Zayn mellett.
-Gyere, kislány.-les ki az ajtón, majd gyengéden maga után húzva kitámogat a szobából.
Fejemet a vállának döntöm, csukott szemekkel lépkedek mellette, kis híján állva elalszok, megszaporázza a lépteit, az utolsó pár méternél könnyedén felkap, és mire feleszmélek már ismét az ágyban vagyok, Lou gyengéden betakar, a takaró hideg és érintetlen volt egészen eddig, csupán tegnap este hempergőztem meg benne, hogy legalább a takaró kissé meggyűrődjön. Végigsimít a hajamon, ajkát megérzem a homlokomon és rebegve nyitom ki a szemeim.
-Aludj csak.-mosolyog rám.-Nincs semmi baj.
Az egyik kezem kidugom a takaró alól Zayn után tapogatózva, fájdalmas nyögés hagyja el a szám, amikor rádöbbennek, hogy nincs itt, és a sötétítőn beszűrődő napsugarakból ítélve már nem is lesz. A nappal mindig elveszi őt tőlem. Lehunyom a szemeim, Louis feljebb húzza rajtam a takarót, én pedig olyan kicsire húzom magam, amennyire csak lehetséges, az arcom a párnába fúrom, ez a párna nem ontja magából egyetlen fiúnak sem az illatát.
Louis elhagyja a szobám, néhány perc múlva meghallom, hogy az ajtó ismét nyitódik, majd egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el feltehetőleg a bátyám ajkait, átfordulok a másik oldalamra és összekuporodok a takaró alatt.
Amikor legközelebb felébredek az ágyneműt már kellően összegubancoltam és szinte fojtogatóan melegem van alatta, csak pislogok magam elé, míg teljesen fel nem ébredek, majd lassan kicsúsztatom az egyik lábam a takaró alól, a hasamra fordulok és megpróbálom a másikat is, de azzal a lendülettel együtt hamarosan a padlón találom magam. Felszisszenek, a fenekembe tompa fájdalom nyilall, az ajtóm kicsapódik és Harry kissé kómás fejével találom szembe magam, szája kissé megrándul és féloldalas mosolyra húzza, nagy lépésekkel szeli át a köztünk lévő távolságot és felnyalábol a földről.
-Látom felébredtél.-nevet, és kócos hajába túr.
-Nincs meg a zoknim.-nézek le az egyik csupasz lábamra.
Ő is lenéz, halkan felnevet és megrázza a fejét, ujjaimmal a vállamra húzom a hajam.
-Köszönöm, hogy ismét felszedtél a földről.
Megvonja a vállát, zöld szemei kissé furcsán kezdenek csillogni, majd pislog egyet és visszatér a jókedve, kezét felém nyújtja, megfogom azt és követem az ajtóhoz, először ő lép ki, majd én, a fejem azonnal Zayn ajtaja felé fordítom, egy szál alsónadrágban, hunyorogva lép ki a folyosóra, a haja elől kissé lelapult, hátul pedig furcsán elfeküdte és a semmibe meredezik. Mosolygok rajta, mert iszonyúan édes látványt nyújt, fejét felém fordítja és elmosolyodik, Harry elengedi a kezem és elindul lefelé a lépcsőn, követem őt, Zayn előttem sétál le, legszívesebben rácsimpaszkodnék a hátára és belepuszilnék a nyakába. Kikerülöm mindkét fiút, amikor meglátom a bátyámat a tévé előtt ülve a másik két sráccal, átölelem a nyakát és az ölébe mászok.
-Jó reggelt, álomszuszék.-nevet, és puszit nyom az arcomra.-Hol kószáltál korán reggel? Bementem hozzád, de nem voltál az ágyadban.
-Én...-dörzsölöm meg az arcom, gyorsan ki kell találnom valamit.-Nem tudom.
-Mindegy, nem lehettél túl messze, mert mire ismét bementem már úgy aludtál, mint egy kiscica.-mosolyog rám.-Fáradt voltál?
Bólintok, az arcom belefúrom a pólójába, melynek mosószer és Liam illata van. Lábaim felhúzom, szeretek így lenni vele, csak ülni az ölében úgy, hogy átölel és megtart, ő az, aki biztosan nem bánt meg soha, megnyugtató, hogy van egy ilyen ember az életemben. Fejemet a vállára hajtom és hunyorogva nézem a tévét, a beszűrődő fény még kissé zavarja a látásom, félszemmel észreveszem, hogy Zayn lehuppan Louis és Niall közé egy bögre kávéval, arcát fáradtan megdörzsöli, majd belekortyol. Szeretnék odamenni hozzá, lopni egy kicsit abból a kávéból és nekidőlni a vállának, átkozom magam, mert tegnap este elaludtam, és nem maradtam tovább vele. Mindig ez van.
-Stella.-szólít meg halkan Liam, annak ellenére, hogy hozzám szól, mindenki ránk néz. Kiemel az öléből és leültet a helyére, az orromat durcásan felhúzom és utána nyúlok. Felkapja a táskáját a földről, ahová tegnap ledobta és kutakodni kezdd benne, kiemel egy borítékot, melyre kíváncsian nézek.-Tudom, hogy csak jövőhét hétvégén lesz a szülinapod, de én nem bírok várni addig.-lép hozzám, és leül a kanapé karfájára.
Szemeim tágra nyílnak, születésnapi ajándék Liam-től? Egyáltalán azt tudja, hogy mikor van a szülinapom? Ajkaim elnyílnak, a döbbenettől szemeim tágra nyílnak és érzem, hogy a torkom kissé elszorul. Valószínűleg valami olyan ajándékot ad, amilyet én soha nem tudnék venni neki.
-Ne nézz már így.-nevet, és a hajamat kisimítja az arcomból.
-Liam...
-Légyszi, a kedvemért ne reagáld túl, csak fogadd el.
Kétségbeesetten nézek körbe, mindannyian megnyugtatóan mosolyognak rám, még Zayn sem titkolja a mosolyát, Louis karba tett kezekkel hátradől és kacsint egyet, a tekintetem visszavezetem a bátyámra.
-Boldog Szülinapot, húgi!
Magához húz, az arcom belefúrom a vállába és szorosan ölelem magához, nem érdekel, mit kapok, bárminek örülök, csupán jól esik, hogy gondol rám, tudja mikor van a szülinapom. Karjaim a nyaka köré fonom, puszit nyom az arcomra és néhány másodpercig csendesen ölel magához, könnyek gyűlnek a szemembe, ha arra gondolok, ez lesz az első szülinapom, amit vele, velük tölthetek.
-Szeretlek.-annyira halkan súgja, hogy tudom, ezt csak én hallom.
Egy sóhajtással fújom ki az eddig benntartott levegőt, megpuszilom az arcát.
-Én is téged.
Lassan elenged, mosolyogva nyomja a kezembe a borítékot, a leragasztott rész alá csúsztatom a mutatóujjam és óvatosan feltépem, ránézésre nem tudom megállapítani, mi lehet ez, teljesen lapos, viszont minimálisan vastagabb, mint egy üres boríték. Abban reménykedek, hogy nem pénz van benne.
Lehajtom a vékony lapot, és előhúzom ami benne van, az arcomra kiül a tagadhatatlan megdöbbenés, a szám 'o'-t formál, a szemeim nagyra nyílnak, a boríték kiesik a kezemből és Liam nyakába borulok.
-Köszönöm!-visítom, és ugrálni kezdek.
A borítékban 6 koncertjegy lapul, és kinek a koncertjére? Na? Bruno Mars!
-Nézd meg jobban.-kuncog, mire újból a kezembe veszem a jegyeket. VIP.
Az arcomra széles mosoly ül ki, vigyorogva nézek rá és újból megpuszilom, majd ugrándozva lépek Louis-hoz és őt is átölelem, kis híján mindenki rajtam van, és egymást ölelgetjük, még Zayn is ott csimpaszkodik Harry hátán.

27 megjegyzés:

  1. nagyon jó lett:) nyugi... mi szeretünk <3

    VálaszTörlés
  2. szia! én gondoltam ,hogy valami ilyen volt a háttérben, de 7 óra után már rögtön telóról néztem, hogy részrészrészréééész. De nem volt. De csodállak, hogy képes vagy ennyire brutálisan nagyon jó részeket írni, és tanulni! szeretüüünk! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, én is szeretlek titeket! <3

      Törlés
  3. Szia! Nagyon jó rész lett..megint.:) És egyáltalán nem baj ha későn hozod a részeket.:) Így legalább tanultam és nem a telefonomon/gépen függtem egész nap.:D Zayn annyira édees hogy elolvadok tőle.:) Várom a következő részt!! xoxoxoxo <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm! :)
      Hát, legalább volt benne valami jó is. :) <3

      Törlés
  4. Nagyon jó lett!
    Sajnálom... Én nem akartalak zaklatni. Szomorú, hogy ennyi rossz dolog gyült össze most neked. Ha szeretnél beszélgetni tudod, hol találsz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! <3 A chatet nem is néztem, csak most láttam, hogy írtál. Senkire nem haragszok, csak már mindenki megtalált ezzel az összes közösségi oldalon ahol fent vagyok. Talán írok majd hétvégén, ha nem baj...

      Törlés
  5. Szia!Tudom nem szoktam kommentelni,és ez nem azért van,mert nem tetszik a sztori,csak nem szeretek.Először is remekül írsz,ehhez kétség nem fér.Másodszor...bevallom én is ma percenként néztem a bloggert,hogy mikor rakod fel az új részt...de megérte várni.Igazság szerint,nem beszélek az összes olvasód nevében,de a magaméban igen.Mikor nem rakod fel az új részt,mindig attól félek,hogy elfelejted a blogot és egyik napról a másikra itt hagysz minket.Én személy szerint,nem kérem,hogy az írás a tanulásod rovására menjen,csak annyit,hogy ne felejts el minekt.
    UI:Remek a blog...csak így tovább!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Örülök, hogy most mégis írtál annak ellenére, hogy nem szeretsz. Ettől nem kell félned, ha úgy döntök, nem blogolok tovább, azt ti tudjátok meg először, de ez nem mostanában lesz. Soha nem tudnálak elfelejteni titeket!
      Köszönöm! <3

      Törlés
  6. Halihó!
    Először én is furcsáltam,hogy nincs fent a rész,de gondoltam,hogy elfáradtál,kikészültél idegilek,meg úgy minden zavar ami él és mozog. Velem napi szinte előszokott fordulni,amivek kiszoktam készíteni mindenkit. Mondanám,hogy ilyenkor menj egy csendes helyre,de ezt nem mindig lehet megvalósítani.
    Ui.1: Azt hittem,hogy csak holnap hozod az új részt,de te amit megígérsz azt be is tartod és tada,itt a 32.rész!
    Ui.2: Még nem olvastam el a részt,mert ezt le akartam most írni,de már a címből tudom,hogy izgi lesz.
    Virtuális pacsi xx Magdi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ezt most nagyon jól eltaláltad, hosszú idő után tegnap jött el az a nap, amikor mindenből elegem lett. Egy kollégiumban nem megvalósítható, hogy csendes helyre menjek, mert itt nincs ilyen...
      Remélem tetszett a rész. :)

      Törlés
  7. Szia! :))

    Mint mindig,most is azzal kezdeném,hogy mennyire jó lett a rész.Sajnos már egyre nehezebben tudom ezt változatosan megfogalmazni,ne haragudj.Most csak a legegyszerűbb módon vagyok képes: I-MÁD-TAM. Mindent.Minden egyes gondolatmenet tökéletes volt.
    Aki meg utánad kajtatott ma az új résszel kapcsolatban,na az...annyit elárulhatok,hogy nem én voltam!:) Viszont jelenleg annyi vizsgám és tanulnivalóm van,hogy szégyen-nem szégyen,késő délután jöttem rá,hogy csütörtök van,és még csak pár perce sikerült végigolvasnom.Ha egyszer valamiért egy évig nem írnál,arra is megérné várni.

    Mit mindhatnék még?
    Kitartást,így hétvége közeledtével pedig jó pihenést!(Haha,ne izgulj,nemsokára itt a téli szünet!!:D)

    Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, nekem így is teljesen jól van megfogalmazva.
      Velem is pontosan ez van, de nekem a téli szünet sem lesz kikapcsolódás, rögtön azután kezdődnek a szóbeli vizsgáim angolból és olaszból, muszáj lesz tanulnom.
      Neked is kitartást!

      Törlés
  8. Nessa !!
    Nagyon imádom a blogod, és egyáltalán nembaj ha később hozod, hisz van dolgod és persze életed a blogjaidon kívül is :)) Sayn*-* ;))
    XoXo

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jó! Engem nem zavar, ha későn hozod, el tudom (vagyis inkább elpróbálom) képzelni, hogy mennyi dolgod van a blogodon kívül is, hiszen nem csak ebből áll az életed :)
    IMÁDOM a blogodat:)

    VálaszTörlés
  10. Nagyon jó! Istenem de édesek ezek a srácok mind!! :33 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :3 A valóságban édesebbek. <3

      Törlés
  11. Szia :) óóóóóóó nagyon jó lett :) egyszerűen imádom Stellat és Zaynt. Mikor tudja meg Liam,hogy együtt vannak? vagy nem is fogja? Várom az Angel-t és ennek a blognak a következő részét :) puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm! Majd a későbbiekben választ kapsz a kérdéseidre. :D

      Törlés
  12. Nagyon jó rész lett ismét. Fantasztikusan írsz. *.*

    VálaszTörlés
  13. Szia! Fantasztikus lett ez a rész is! Imádom!!! Sajnos csak most tudtam elolvasni,kicsit elvoltam havazva a tanulással,de ez a rész tökély! Várom a kövit!!!

    VálaszTörlés
  14. nah ez az ami megsertett neked nemtom mi bajod volt.;) en korhazba fekudtem és apamnak szivrohama volt anyum korhazba fekudt tuti nagyon rossz eleted lehet ... $zeretem a blogot és visz hall ;)

    VálaszTörlés