2013. november 7., csütörtök

28.rész Egyre nagyobb bajba keversz

Sziasztok! :)
Na, hát, így néhány órával a koncert előtt, még itthonról írok nektek. Nem akartam úgy elmenni, hogy ne legyen fent az új rész. Jobboldalt láthattok egy szavazást, mely már lezárult, így ha minden jól megy, holnap megírom nektek a beszámolót a koncertről. És ha már holnap, akkor Angel is, mert holnap kerül fel a prológus. :)
Nem húzom az időtöket, hamarosan én is indulok, szóval jó olvasást nektek! :)
Nessa. xx

~Stella Starlight~ 

A délután hátralevő részében Zayn nem viselkedik furcsán sem velem, sem Niall-vel, senkivel. Viszont nem is maradunk kettesben. Az ágyamban fekve nem igazán hagy nyugodni mégsem az, hogy talán haragszik rám, viszont ezúttal megelőz, és pontban éjfélkor halkan benyit. Valószínűleg számít rá, hogy nem alszok, mert nincs meglepve azon, hogy a sötétben nyitott szemmel bámulok magam elé. Halkan belép, azért nem mertem átmenni hozzá, mert a beszűrődő hangokból ítélve Harry még nem alszik. Viszont Zayn-t ez nem tarthatta vissza. Csendben felülök, leül az ágyam szélére és megcsókol, nem érzek benne semmi különöst, ugyanolyan gyengéd, mint délután, és nem is távolságtartó.
-Mi volt a baj?-kérdezem.
-Semmi.-hümmög.
-Zayn...
-Tényleg, ne aggódj, nincs semmi bajom. Minden rendben.-mosolyog rám, és végigsimít az arcomon.
-Niall, ugye? Hogy hülyéskedtünk.
-Stella... figyelj, engem nem zavar, tényleg. Tudom, hogy a barátod, és nekem is az, nem zavar, csak egy kicsit még mindig nehéz.-vallja be.-De rendben leszek, nem fogok hisztizni.
Felsóhajtok, a fejem a mellkasának döntöm és átölelem, nem tudom mikorra fogja leküzdeni ezt a féltékenykedést, talán idővel majd megbékél, ha majd elmondjuk a többieknek minden más lesz. Velük minden könnyebb, persze csak azután, hogy Liam is megbékél.
-Maradsz?-kérdezem halkan.
-Csak egy kicsit. Az jó lenne.-dörmögi a hajamba.
Felemelem a takarót, hogy becsússzon mellém. Megint nincs rajta semmi más egy alsón kívül, ujjaimmal mintákat rajzolok a bicepszére, aztán körberajzolom a tetoválásait a mellkasán. Meglepett, amit mondott. Feljebb csúszok hozzá, hogy a fejem egy vonalba legyen az övével, mosolyogva öleli át a derekam, megcsókolom és a hajába túrok, sötét tincsei kicsúsznak az ujjaim közül. Mohón túrok bele ismét, ajkaim közül türelmetlen sóhaj szökik ki, száját az enyémhez préseli. Majd hirtelen teljes testével elfordul tőlem, lábait a puha szőnyegre teszi.
-Aludnod kell.-hadarja.
Nem hagyja, hogy bármit is mondjak, csókot lehel a számra és a homlokomra, majd kiviharzik a szobámból. Nem tudom, hogy ez mi volt, perceken át értetlenül bámulok utána és gondolkozok azon, hogy átmegyek hozzá. Végül nem teszem.
A pénteket türelmetlenül és kissé hisztisen, de kihúzom, azon az estén Zayn ismét csak néhány percre jön át hozzám, nem tudok mit kezdeni a helyzettel.
A szombat délelőttöt végig alszom, elmondhatatlan érzés úgy felébredni, hogy tudom, most egy hétig nem kell iskolába mennem. Tavaszi szünet.
Jókedvűen, bár még kissé álmosan, pizsamában lépdelek le a lépcsőn. Harry hozzám hasonlóan nem rég ébredhetett, egy pokrócot magára húzva, egy bögrével a kezében pihen a kanapén. Csupán annyi erőm van, hogy addig elvánszorogjak, majd lerogyok a kanapéra. Együtt érző pillantást kapok tőle, majd felajánlja nekem a pokróc felét és én bekucorodok mellé. Harry közelsége egyáltalán nem hoz zavarba, nem úgy, mint Zayn-é. Mert ő sem foglalkozik azzal, hogy a lába az enyémhez ér, ahogyan én sem. Sokkal inkább úgy érzem magam, mint Liam-vel.  A fejem lustán a vállára hajtom és a tévére nézek, érthetetlen okokból nem mesét néz. Néhány perc alatt eljut a tudatomig, hogy nem épp tanácsos így lennem Harry mellett, mert ezzel megbánthatom Zayn-t. A fejemet kelletlenül felemelem és feljebb húzódok a kanapén, a lábaim felhúzom, bár továbbra is mellette maradok. Nem igazán foglalkozik a mozgolódásommal, szerintem még egy kissé alszik.
-Haz...-lép be Louis.-Ó, szia Stella.-élénkül fel még jobban a hangja. Harry kelletlenül elhúzza a száját, és hunyorogva néz rá, úgy látszik, most nem csak az én fülem bántja az élénk hang. Néha túl hangosan beszél.
Valószínűleg Liam meghallja a nevem, mert Louis után ő, Zayn és Niall is kilépnek a konyhából. Kettőjük kezében valami péksütemény van, Zayn egy bögrét szorongat. Ráemelem a tekintetem, látom rajta, hogy nehezen birkózik meg azzal, hogy ne forduljon vissza vagy tegyen megjegyzést, aztán csak nagyot nyel és elmosolyodik.
-Nem édes, ahogy a két legkisebb ébredezik?-rebegteti a szempilláit Lou.
Rosszalló hümmögés hagyja el Harry száját, szigorú pillantást vet rá, aztán feljebb húzza rajtunk a pokrócot.
Liam nem tesz semmi megjegyzést, egyszerre több meglepetés is ér, Niall az egyetlen, aki csak nyom egy puszit a fejemre, aztán elfoglalja az egyik fotelt.
-Stella...-kezd bele Liam, azt hiszem, hogy azt mondja, kússzak arrébb vagy mondd valamit Harry-nek, de csak fokozza a meglepettségem.-Meghívtak minket egy bulira.-túr a hajába.
-Az tök jó.-mosolygok rá.
-Illedelmesen kell viselkedni.-szólal meg rekedtesen Harry.-Nem annyira, ha nem ihatsz meg anélkül egy pohár italt, hogy ne fényképezné valaki.
-Téged az sose érdekelt, szóval fogd be.-vágja hátba Louis, szegény Haz összerezzen és inkább még feljebb húzza magán a takarót.
-Nekem nincs kedvem menni.
-Ne nyávogj már.-szól rá kissé talán erőteljesen Zayn. Óvatosan ránézek, úgy tűnik Harry amúgy sincs túl jókedvében, így nem igazán foglalkozik vele, viszont nekem nem tetszett az a hangsúly, amivel mondta neki. Közelebb húzódok hozzá, egy ölelés mindig segít, és Harry amúgy is olyan ölelgetnivaló, a maga kisfiús vonásaival és a viselkedésével.
-Szóval ott tartottam,-vesz nagy levegőt Liam. Ebben a társaságban nehéz befejezni egy mondatot.-hogy meghívtak minket egy bulira, bár igaza volt Harry-nek, nem épp a legszórakoztatóbb. Mindegy, ha szeretnéd, akkor jöhetsz velünk, viszont akkor megint pletykálni fognak.
Ó, igen, talán a focimeccs utáni napokban, két vitatkozás közt Zayn-vel azt elfelejtettem említeni, hogy voltam ám az újságban, és néhány napig csámcsogtak rajtam az interneten. Fedőnevem " A titokzatos 1D lány" lett. Találó.
Az arcom nem látszott, így csak az ismerhetett fel, akivel nagyon közeli a viszonyom, tehát a szüleim, és egyéb rokonok, az iskolában pár napig bámultak, aztán gondolom feladták. Ott túl csendes és átlagos vagyok ahhoz, hogy ilyesmivel gyanúsítsanak, az egész iskola túl csendes és átlagos. Talán már említettem, hogy nem igazán szeretem.
-Ez kicsit, öhm, nyilvánosabb. Nem kérlek semmi olyanra, amit nem akarsz, ha szeretnél jönni, akkor veled leszek egész este és nem hagyom, hogy az emberek zaklassanak a hülye kérdéseikkel. Ha nem, akkor itthon maradok veled, nem számít, hogy ott vagyok-e, szerintem észre sem fogják venni.
-Idióta vagy.-rázza a fejét Niall.
-Mit is mondtál, hogy meghívták erre a partyra a One Direction-t?-nézek a szemébe.Lassan bólint, én pedig szinte rögtön folytatom.-Ha te nem vagy ott, az már nem a One Direction, szóval Liam, mindenféleképpen ott kell lenned.
-De nem akarlak egyedül hagyni.
-Lehet, hogy addig hazamegyek, öhm...
-A szüleidhez?-siet a segítségemre. Próbáljuk elkerülni ezt a témát, egyelőre még nem tudom kezelni ezt az egészet. Itt van Liam, őt imádom, a bátyám, és ha ő nem akarna engem akkor soha nem tudtam volna meg az igazságot, de minden másra úgy tekintek a családunkkal kapcsolatban, mint a legnagyobb ellenségemre. Túl sok nekem ez egyszerre.
Bólintok, az arcán látom, hogy habozik.
-Nem akarsz jönni?-kérdezi megértően Louis. Óvatosan megrázom a fejem, talán egy kicsit szégyenlem, hogy még nem akarok ennyi híres ember közé menni, soha nem utasítanék vissza egy bulit velük, ha az olyan buli, amikor elveszhetek más korombeliek közt, de ahogy elmondta Liam, ott hírességek lesznek, én pedig nem vagyok az.-Semmi baj. Érthető.-simítja meg a vállam.
-Én csak...
-Nem kell magyarázkodnod.-guggol le elém, és tulajdonképpen Harry elé is Liam, a szavait hozzám intézi, közben megfogja a kezem és a hüvelykujjával gyengéden végigsimít rajta.-Megértem, szerintem is túl korai lenne. A te döntésed, hogy mikor, Stella. Nekem az is elég, ha mi tudjuk.-mutat kettőnkre.
Több okból is elszorul a torkom, viszont a legfőbb az a szokásos problémám, az, hogy amíg ő ilyen velem, én hazudok neki. Arcán apró mosoly ül, a fülem mögé tűri a hajam és puszit nyom az arcomra, karjaim a nyaka köré fonom és magamhoz szorítom.
-Imádlak.-súgja halkan a fülembe, van egy olyan érzésem, hogy rajtam kívül más nem is hallja.
Mielőtt mondhatnék bármit is felegyenesedik, a tekintetem végigvezetem a kissé talán megszeppent fiúkon, úgy látom, hogy kivétel nélkül, mindannyian egy kicsit magukba fordultak, nem tudom, mennyire elgondolkodtató a történetünk Liam-vel, de látszólag ők komolyan veszik.
Zayn kezeit a nadrágzsebébe csúsztatja és elmegy, néhány másodpercig nézek utána, addig, míg eltűnik a szemem elől a lépcső tetején.
-Megyek és felhívom a bátyám.-közli halkan Niall. És tényleg elmegy.
-Történt valami?-néz körbe Liam, finoman arrébb tol és lehuppan mellém.
-Megható pillanat.-néz fel Harry.-Minket is szeretsz, ugye?-intézi hozzám a kérdését.
Nevetve bújok közelebb hozzá, szavakkal nem lehet kifejezni, hogy mennyire, de nyálasnak tartom ezt kimondani.
-Persze.-ölelem át.
-Akkor jó.-szorongat.
-Most már elengedheted.-néz rá Liam. Hangosabban felnevetek, visszatért az igazi Liam, nem is tudom hová tűnt az utóbbi pár napban. Tudom, hogy nem gondolja komolyan, ezért nem is igyekezek elengedni Harry-t.-Biztos vagy benne, hogy hazamész?
-Nem szívesen maradnék egyedül egy ekkora házban.
-Megértelek.-szól közbe Lou, a hangja keserűen cseng, ezúttal nem kérdezek rá, hogy mi történt vele, de gyanítom, később úgyis elmondja.
-Félek tőle, hogy túlságosan sietnétek vissza.-kuncogok.-Legalábbis te, Liam.
-Ó, igen, köszönnék Simon-nak, aztán fognék egy taxit és visszajönnék. Valószínűleg.-biggyeszti le kissé az alsó ajkát, és aprót bólint.-Kétség sem fér hozzá.
-Na, látod.-döntöm a fejem a vállának.-Én meg majd beszélgetek egyet anyával, holnap pedig visszajövök.
-Rendben.-mosolyog rám.-Van valami programod a szünetre?
-Nincs, még.
-Jó.-bólogat.-Majd lesz, már kitaláltam.
Megvillantom a fogaim, a hasam, jelezve, hogy még nem reggeliztem megkordul, és a jelenlévők közül Harry-n kívül mindketten egyszerre ugranak fel. Néha úgy érzem, Louis is a bátyám.
-Jó ötlet.-hümmög Harry.-Ha valamelyikőtök csinál rántottát Stella-nak, legalább 6 tojásból legyen, szegény lány nagyon éhes. Tudjátok mennyit eszik...
-Bizony.-kuncogok.-De mindjárt megyek és csinálok én reggelit.
-Maradj ott.-utasít Liam.
Jó testvérhez illőn szót fogadok neki. A nap első felét ott is töltöm a kanapén, a velem együtt lustuló Harry-vel. Visszaemlékezek arra, milyen volt, amikor idejöttem, hogy a kocsiban ülve mennyit beszélgettünk és néha miket mondott nekem, régen nem beszéltem vele annyit, úgy érzem, ezt a délelőtt folyamán be is pótoljuk, és minden olyanról beszámolok neki, amit el lehet, és el tudok mondani. A későbbiek folyamán beül a másik oldalára Niall is, kicsit kilóg a sorból, mert amíg mi pizsamáskodunk, (ha lehet Harry alsónadrágját pizsamának hívni) ő már felöltözött. Vele még nem is nagyon beszéltem ennyit, az utóbbi időben főleg azért, amit Zayn és Louis is feltételez róla, de így sokkal másabb, hogy Harry is jelen van. Anélkül mondhatok bármit is Liam-ről, hogy kinevetnének vagy megjegyzéseket tennének, rajtuk kívül más nem is tudhatná jobban, hogy mennyi minden megváltozott mióta itt vagyok. Sokkal komolyabban viselkednek, mint amikor mindannyian együtt vagyunk.
Valamikor délután állunk fel, Harry-vel egészen addig beszélek, míg ő be nem megy a szobájába, akkor találkozok először Sweety-vel is, mert Haz hatalmas örömére az ő szobájából kerül elő.
Belépek a szobámba, előtte még vágyódva pillantok Zayn ajtaja felé, ő nem csatlakozott hozzánk, de talán jobb is, előtte lehet, hogy nem tudtam volna feszélyezetlenül ennyit beszélni a bátyámról. Nem igazán tudom, hogy ő mit csinált, míg én lent voltam, de tulajdonképpen Louis-ról sem tudok semmit. Ha minden igaz, Liam egy időben telefonált, addig én gyomorideggel küzdve ültem a többiek közt, nehogy bárki is beszélni akarjon velem. Tudtam, kikkel telefonál, és nem éreztem túl kellemesen magam az idő alatt.
Este 7-kor Louis hazavisz, nem adódik alkalmam illően elköszönni Zayn-től, kissé elkeserít, de csak 1 este lesz, azt valahogy kibírom. Liam is velünk tart, mindketten váltanak pár szót anyuékkal, amíg én felcsimpaszkodok apa hátára.
-Felhívsz, ha hazamentetek?-kérdezem Liam-től, természetesen még mindig apu hátán lógva.
-Aludni fogsz.-mosolyog rám.
-Nem baj. Akkor legalább küldj képeket.
-Holnap megmutatom őket, csak neked fotózni fogok, nem mintha Harry nem csinálna eleget, de ő rendszerint magát és a testrészeit fotózza.
Kuncogva mászok le apáról, először Louis-t ölelem át, mert ő talán hamarabb elenged, mint Liam.
Tudom, hogy holnap délelőtt újra látom, de fura őt elengedni arra az egy estére is.
-Vigyázz magadra.-nevet halkan a fülembe.
-Te is.-mosolygok rá. Aprót bólint, vonakodva elenged, nyom egy puszit a homlokomra, aztán elköszönnek anyáéktól és elmennek. Néhány percig néznem kell az elhajtó autó után, mire eljut a tudatomig, hogy részben, erre az estére egy kicsit megint az leszek, aki előtte voltam. És ez már nem tetszik.
Már elképzelhetetlennek tartom az élem nélkülük, soha többé nem akarok Liam nélkül élni, és előre tudom, hogy a holnap estét az ő ágyában töltöm.
-Azért nem kell sírni.-paskolja meg az arcom apa. Rámosolygok és anyához megyek a konyhába, felülök a pultra, hirtelen minden olyan lesz, mint régen. Én a pulton ülök, anya süt valamit, apa beül a konyhaasztalhoz és miközben az újságját lapozgatja néha közbeszól, vagy azt mondja vegyek levegőt. Viszont számomra tagadhatatlan Liam és a fiúk jelenlétének hiánya.
Órákig beszélek róluk, aztán kapok a kezembe sütit és teli szájjal folytatom, megállíthatatlanul ömlik belőlem az a rengeteg élmény, és ez csak az utóbbi hetekben történtek egy része, a Zayn-ről szóló részeket nekik sem mondom el. Azonnali hatállyal hazapakoltatnának.
Követem anyát az egész házba, mentségemre legyen, hogy ő viszont nem szól rám, hogy fejezzem be, türelmesen hallgat. Beszámolok a stúdiózásról, a focimeccsről, mindenről, ami épp az eszembe jut, közben kis híján felfalom az egész tepsi süteményt, de gondolok a srácokra is és visszaveszek a mohóságomból, megkérem anyát, hogy tegye el a szemem elől.
11-kor maradok egyedül a régi szobámban, annyi mindenben különbözik a másiktól, és mégis mindkettő az enyém, úgy érzem, ez a szoba a gyerekkori szobám, a másik pedig... az új dolgoké. Hiszen itt sosem aludtam Liam-vel vagy Zayn-vel, ebben az ágyban apával aludtam, a régi életemnek nem volt része a bátyám, ennek viszont a legmeghatározóbb pontja Liam.
Kényelmetlenek érzem ezt az ágyat. Aztán kapok egy sms-t Louis-tól, majd Harry-től, és Zayn-en kívül mindenki velem ossza meg, hogy mennyire unja a "bulit". Elfog a paranoia, miszerint ő biztos jól szórakozik valaki mással, aztán legyűröm magamban, nem akarok féltékenykedni, nem tenné.
Liam utolsó sms-ében azt írja, hazamennek, én pedig félreteszem a telefonom és elhatározom, hogy aludni fogok.
Az idő aközött, hogy lehunytam a szemem és most újra kinyitom, nem tűnik túl soknak, viszont amikor az órára nézek rájövök, hogy több, mint 2 óra szaladt el. Az erkélyajtóhoz valami koppan, egyszer, majd még egyszer, és megint. Lerúgom a takarót és elbotorkálok az ajtóig, a fáradtságtól bátran nyitom ki, a szemeim elkerekednek, amikor az udvaron, a fa alatt megpillantom Zayn-t.
Kezével sután int, aztán felugrik a fatörzsre, meglepetten figyelem, ahogyan megkapaszkodik az ágakban és ügyesen felmászik nagyjából teljesen az erkélyig. Kinyújtja az egyik kezét, kissé meginog, ijedten kapok utána, ha onnan leesik eltöri valamijét. A kezét szorítom, jól szórakozik rajtam, hiszen én valószínűleg nem tudnám megtartani. Egyik lábát átlendíti és könnyedén leugrik, néhány pillanatig meglepetten nézek rá.
-Mit csinálsz itt?-kérdezem döbbenten.
-Hát, most épp felmásztam egy fán.-igazítja meg magán az ingét.-Olyan famászós kedvembe vagyok.
Nevetve bújok hozzá, mutatóujját a szám elé teszi, majd megfogja a kezem és behúz a szobámba, karjaim a nyaka köré fonódnak, ajkát az enyémhez nyomja, kissé keményen és mohón.
-Iszonyúan irritált, hogy ma délelőtt Harry-vel voltál.-vallja be.-Most már az enyém vagy.
Nem teszek megjegyzést, pedig nem épp tetszik amit mondott. Nem akarok vele vitatkozni.
Hátratúrom a hajam, veszek egy nagy levegőt és rámosolygok, úgy teszek, mintha nem is hallottam volna, amit mondott. Nem tudom, mikor teszi túl magát ezen.
-Még nem is voltam a szobádban.-néz körbe mosolyogva.
-Honnan tudtad, hogy ez az én szobám?
-Láttalak itt, még amikor először voltunk itt a fiúkkal. Máskor húzd be a függönyt, ha nem akarod, hogy meglássanak.
-Kukkoló.-csúsztatom a tenyereim a mellkasára. A hangom még engem is meglep, szemrehányás helyett furcsán cseng, közelebb húzódik, homlokát az enyémnek dönti. Végigsimítok a vállán, magamban megjegyzem, hogy többet kellene zakót hordania, mert eszméletlenül jól áll neki.
-Soha.-súgja.-Az bűncselekmény, nem?
-Nem tudom.-kuncogok.
-Alszanak a szüleid?
-Valószínűleg.-vonom meg a vállam.-Zayn, egyre nagyobb bajba keversz.
-Tudom.-öleli át a derekam, arcát a nyakamba fúrja. A légzésem egyenetlenné válik, amikor apró puszit ad rá.
-Mi volt a bulin?
-Semmi érdekes. Jópofiztunk néhány színésszel, Harry összeakadt egy haverjával és elkezdtek piálni.
Halkan nevetek, hiszen én tudok erről, Harry beszámolt minden apró információról. Mármint a számára fontosakról, kivel van, mit iszik, mennyi szerinte jó csaj van és hogy már kellene neki egy barátnő.
-Liam szerintem depressziós lett, hogy itt kellett hagynia téged, Louis csatlakozott a piálókhoz, Niall meg szokásához hűen mindenen vihogott, aztán megivott egy koktélt és még jobban vihogott, összeakadt valami szőke énekescsajjal.
-És te?-kezdem piszkálni tökéletesen beállított haját. Nem szól rám, én pedig nem hagyom abba, úgysem kell már annyira tökéletesen állnia minden hajszálának.
-Én meg szédítettem az összes utamba akadó csajt.-dörmögi a nyakamba.-Én vagyok Zayn Malik a 1D-ből, szóval megtehetem.-játssza el a pökhendi popsztárt.
Tudom, hogy nem igaz, és ahogy rájátszik csak viccessé teszi.
-Nem.-mosolyog rám.-Én Liam-vel voltam, mármint nem a depizésbe.
-Kösz.-nevetek fel.
-Én tudtam, hogy úgyis itt fogok kikötni.-vonja meg lazán a vállát.
-Te is veszélyes vagy önmagadra.-nézek rá szemrehányóan.-Zayn, ha leesel a fáról...
-De nem estem le, és itt vagyok, szerintem minden testrészem megvan és nem látok magamon semmit, szóval... Nem is örülsz nekem?
-Miért forgatod ki a szavaim?
-Mert mióta itt vagyok nem kaptam még semmit.-biggyeszti le kissé az alsó ajkát.
Mohón nyomom ajkaim az övére, érzem, ahogy elmosolyodik, majd az arcom a kezei közé veszi és nyelvét finoman átdugja a számba. Lesimogatom a válláról a zakóját, nem igazán tudom, hogy mit csinálok, az sem érdekel, hogy ezúttal nem Liam-től kell félnünk, hanem egyenesen a szüleimtől. A zakó a földre esik, hátrébb lépek egyet, Zayn pedig jön velem. Néhány pillanattal később az ágyra zuhanok, és húzom magammal őt is. Egy pillanatra sem enged el, feltérdel az ágyon és egyre jobban elmélyíti a csókunkat, kezei lassan bekalandoznak a pizsamám alá.
A mellkasom egyre gyorsabban és rendszertelenebbül emelkedik fel-le, végigsimítok enyhén borostás arcán és az ujjaimmal széttúrom a haját, nem akarom megállítani őt. Ujjai egyre feljebb kalandoznak, amikor rájön, hogy a pizsamám alatt nem viselek semmit, hirtelen elhúzza a kezét. Utána nyúlok, megnyugtatóan simítok végig a kézfején, majd az ingének legfelső gombját kibújtatom a lyukból. Azt akarom, hogy tudja, rajta kívül nem érdekel senki, sem Harry, sem Niall, senki.

~Zayn Malik~

A gondolataim épségben maradt része végleg elveszik, tudom, hogy ez nem helyes, illetve... nem, egyáltalán nem helyes, mert ő Liam húga, és ezzel talán semmi gond nem lenne, ha Liam tudna róla, hogy mi van köztünk. Nem érzem őt  hozzám valónak, ő túl jó egy olyasfajta fiúnak, mint amilyen én vagyok. Nem azt mondom, hogy annyira rossz ember vagyok, viszont azt tudom, hogy nem tudnám megvédeni mindentől, és ez az őrületbe kerget. Még saját magától sem tudom megvédeni, nemhogy másoktól. Viszont képtelen vagyok elengedni.
Csókja szédít, és már nem uralom a gondolataim. Teljesen a hatása alá von, és vele lenni nem rossz dolog, csak nem helyes. Egy ideje amúgy sem cselekszek túl helyesen.
Lágy csókjával csillapítja a bennem tomboló érzelmeket, tagadhatatlanul szeretem ezt a helyzetet vele, a hátamra fordulok és húzom magammal őt, egy pillanatra elszakadok tőle. Szemei csillognak, ajkai, melyekkel az előbb még csókolt, most édes mosolyra húzódnak.
Kezeim a derekán pihennek, lelapult és összekócolódott hajamat kisimítja a homlokomból, úgy érzem magam, mint egy hormonokkal küzdő 14 éves. Nem kellett volna idejönnöm, haza kellene mennem.
Lepillantok magamra, megdöbbent, hogy az ingem félig ki van gombolva, próbálok mondani valamit, de nem jön ki hang a torkomon, ujjai játékosan simítják végig a mellkasom, azt akarom, hogy abbahagyja, mert ez az egész kezdd túl sok lenni számomra. Piszkos gondolatok lepik el a fejem, szorosan lehunyom a szemeim, egy dolgot tudok biztosan, minél hamarabb el kell mennem innen, mielőtt elszúrok valamit. Engem soha nem irányított egy nő, de meglepően, neki boldogan alávetném magam bármiben. 
-Stella.-nyöszörgök, alsóbbrendűnek érzem magam. 
Sötét, hosszú szempillái mögül kíváncsian néz rám, legalább őt is annyira meglepi a helyzet, amibe kerültem, mint engem.
-Zayn, én...
-Haza kell mennem.-támaszkodok meg a kezeimen, megpróbálom összeszedni magam és felállni. Úgy érzem magam, mint egy szűz lány. Megdöbbentő. 
Kapkodva gombolom össze magamon az ingem, nem értem, hogy hagyhattam ezt ideáig elfajulni, a hajamba túrok, bocsánatkérően hajolok hozzá.
-Most miért mész el?-kérdezi ártatlanul. Pont ezért, túl ártatlan hozzám.-Nem akarom, hogy hazamenj.
-Jobb lesz.-simítok végig az arcán.-Holnap találkozunk.
-Annyira jól tudod, hogyan kell elrontani a pillanatot.-szólal meg bosszúsan. A mondat szinte belém ég, nem mondok semmit, kinyitom az erkélyajtót, becsukom magam után és kapaszkodót keresek a fában. Próbálom elrejteni, hogy rosszul esett az előbb elhangzott mondat. Ő ezt nem érti, nekem sokkal nehezebb, mint neki. Igaza van, elrontani a dolgokat mindig is nagyon jól ment. Most sem okozol magadnak csalódást, Zayn.

13 megjegyzés:

  1. Ahj...szegények :( jöjjenek már rendesen össze! :) már nem tudok várni

    VálaszTörlés
  2. áááááá! imádom ! Nagyon tetszik! Érezd jól magad a koncerten!

    VálaszTörlés
  3. wáóó! nem jutok szóhoz:) micsoda rész nagyon tetszett:DD nagyon várom a következő részt:))

    VálaszTörlés
  4. Nessa !!
    Annyira nagyon jó :))
    és most egy hetet kell várnom az új részért ://
    Zayn *-*
    XoXo

    VálaszTörlés
  5. Már írni akartam,de sajnos csak most jutottam el idáig! Amikor elolvastam a címet egyből görcsbe rándult a gyomrom.. azt hittem, hogy újra összevesznek. De szerencsére nem ez történt, legalábbis nem súlyos mértékben. :) Nagyon szeretem a történetedet Nessa. Szívesen megismernélek téged a blog világán kívül is! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik! :)
      Ha lenne rá lehetőség, akkor én is veled, veletek, mindenkivel... :D <3

      Törlés
  6. Annyira imádom ennek a történetnek mindenegyes részét,hogy az már leírhatatlan!:)♥
    Imádom ahogyan írsz, mindig áttudom élni az egészet! Várom már nagyon a folytatást! Csak így tovább! :D♥

    Ui: Lehetne rá mód hogy megtudjuk a teljes neved, hogy ki is az a Nessa valójában, aki ilyen csodálatos történeteket ír?!! Én személy szerint nagyon megszeretnélek ismerni téged! :DD
    Puszika♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! :)
      Egyelőre még nem érzem magam késznek arra, hogy felfedjem magam. De nyugodtan írj twitteren, vagy írj levelet, most is vannak olyan olvasóim, akikkel levelezek. :)
      Twitter: twitter.com/Nessa_Blog
      E-mail: stolemyheartwithnessa@gmail.com
      Hétvégente bármikor írhatsz, a telefonom küld értesítőt, hétköznap pedig igyekszek válaszolni, amikor gépnél vagyok. :)

      Törlés