2013. szeptember 19., csütörtök

21.rész Érzelmek és hazugságok

Sziasztok Drágáim! :)
Megint eljött a csütörtök, ezzel együtt jöttem én is az új résszel. Nagyon szépen köszönök nektek mindent, a komikat, az oldalmegjelenítést, a feliratkozókat, nem győzöm megköszönni ezeket a dolgokat. Talán apróságok, de nekem rengeteget jelent mindegyik. Nagyon hálás vagyok nektek, és imádlak titeket! <3 Holnap péntek, kitartást a jövőhéthez, remélem mindenki jól van. Sajnálom, ha vannak hibák a részben, sajnos csak átfutni tudtam, amint hazamentem válaszolok a kommentekre és cserékre. Jó hétvégét mindenkinek! <3
Nessa. xx
~Zayn Malik~

Hunyorogva nyitogatom a szemeim, a fény zavar, ugyanakkor még annyira hideg van, hogy a plédet nem érzem elég melegnek. Hirtelen felülök, a karjaimban nyugodtan alvó lány összerezzen és a mozdulatából látom, hogy engem keres, feneke megfeszül a szűk nadrágban és rosszalló hümmögéssel keresi azt a dolgot, amihez néhány másodperccel ezelőtt még kényelmesen hozzásimult, vagyis engem. A francba, elaludtunk! Mérlegelem a helyzetet, hideg van, a nap most kezd felkelni, a szobám tetőablaka nyitva van, valószínűleg jégveremmé változtattam a lakóhelyem és beengedtem néhány száz szúnyograjt is, de ez a legkevesebb gond, biztos vagyok benne, hogy senki nem talált meg minket, mert akkor nem aludtunk volna ilyen sokáig ilyen nyugodtan, attól már jobban félek, hogy valaki már felkelt és ha megpróbálom kivinni Stella-t, akkor meglát. Megkeresem a telefonom, ami valahol a tető legszélén van, nagyszerű. A kijelző erős világítása zavarja a szemem, az óra hajnali fél 5-öt mutat, nem valószínű, hogy pisis Harry-n kívül bárki is fel tud kelni ilyen időpontban, vagyis ő sem kel fel, csak pisil, tulajdonképpen alva. 
Lenézek, megbizonyosodom róla, hogy nem fogom tudni levinni Stella-t, mert akármilyen pehelysúlyú is, nem tudok leugrani az ágyamra vele a karjaimban, mindketten megsérülnénk. Nincs szívem felébreszteni, de tudom, hogy muszáj lesz mert ha most nem keltem fel akkor én is visszaalszom, és akkor hatalmas bajba kerülünk. Óvatosan fölé hajolok, arca nyugodt és gyönyörű, ajkai résnyire nyíltak, szempillái néha megrebbennek, miközben levegőt vesz, végigsimítok az arcán és halkan suttogom a nevét.
-Stella.-simítom meg a haját. Álmában hümmögni kezd, majd az oldalára fordul és mivel ülök, arcát a hasamhoz dörgöli, kezei körbefonják a lábaim. Mosolyogva kitartóan simogatom az arcát, de nem szándékozik felébredni.-Stell, ébredj fel.-nyomok gyengéd puszit az arcára.-Elaludtunk.
Hümmögni kezd, türelmesen ébresztgetem, felemeli a fejét és résnyire nyitott szemekkel, fáradt arccal néz rám, felemeli az egyik kezét és megdörzsöli vele a szemeit, segítek neki felülni, majd néhány percig nekem dőlve ébredezik.
-Sajnálom.-simítok végig a haján.-Jól vagy? Gyere, menjünk be, aztán aludhatsz tovább az ágyadban.
-Zayn?-szólal meg kissé rekedtesen, a füle mögé tűrök egy barna tincset és megpuszilom az arcát.-Kérdeztél tőlem valamit mielőtt elaludtam vagy csak álmodtam?
Néhány másodpercre magamba kell szállnom, hogy emlékezni tudjak, kérdeztem-e valamit, kínosan az ajkamba harapok, amikor rájövök, hogy milyen választás elé állítottam.
-Kérdeztem.-motyogom.
Ezúttal ő harap az ajkába, de nem úgy mint én, ő nem hülyén rágcsálja, megborzongok, bár semmi köze a hideg szélhez ami megcsapja az arcom,
-Akkor?-mutogat kettőnk közt.
-Ha te is szeretnéd.-nyelek nagyot.
Közelebb mászik, fejét felemeli, majd egyik kezét az arcomra teszi és gyengéd, kínzó csókot hagy a számon.
-Emlékszel rá, hogy mit válaszoltam, ugye?
Bizonytalanul bólintok, gyönyörű mosoly kúszik az arcára, kezemmel megkeresem az övét és az ajkaimhoz emelem.
-Akkor ne kételkedj abban, hogy szeretném.-bújik a karjaim közé.
-Nem lesz baj?-suttogom.
-De.-mondja ki a könyörtelen igazságot.-Biztos, hogy lesz, de majd megoldjuk, nem?
-De igen.-húzom erősen magamhoz.-Téged nem hagylak elmenni.-nyelek nagyot, arcom a hajába fúrom és nagy levegőt veszek. Egyik kezét a tarkómra vezeti, nem kérdez semmit, hagyja, hogy ölelgessem és közben a hajam simogatja.-Valahogyan el kell mondanunk Liam-nek, jobb, ha tőlünk tudja meg, nem fogunk tudni örökké titkolózni.
-Tudom, Zayn. De akkor valamelyikünk költözik, valószínűleg én. Téged nem tehetnek ki, előbb voltál itt, mint én, sőt, régebb óta ismered a bátyám is.
-Ha úgy érzed, el akarod neki mondani, szólj nekem és beszélek vele, rendben?-fordítom magam felé a fejét. Aprót bólint, majd elmosolyodik és egyszerre hajolunk egymás felé, mohón húzom a lehető legközelebb magamhoz, egész testével felém fordul és lábaival körbefonja a derekam, kuncogni kezd, amikor a kezeim felcsúsznak a combjaira.
-Figyelmeztess, ha túl messzire megyek vagy nyugodtan leüthetsz.-motyogom.-Néha elfelejtem kivel van dolgom.
Homlokát az enyémnek dönti és csodaszép, csillogó barna szemeivel az arcom pásztázza, majd aprót bólint és vékony karjaival körülölel. Fejét a vállamra hajtja, örökké úgy maradnék vele, ujjaim maguktól simogatják dús haját, néha csak úgy beletúrok, mert jól esik és nem szól érte, kezem a testén kalandozik, de nem fogdosom undorítóan, ahogyan azt néhányan tennék, csak jó érzés, hogy van, akit megölelhetek és simogathatok, olyan régen nem volt. A nap egyre magasabbra kúszik az égen, eszembe jut, hogy neki ma iskolába kell mennie, nem elég, hogy most itt ülünk, de a randink is sokáig elhúzódott, fáradt lehet.
-Gyere, menjünk be.-fogom meg kissé kihűlt kézfejét. A kezeim közé veszem és az én mancsaimmal próbálom megmelengetni, lehúzom magamról a takarót és betekerem vele, majd egy lágy csók után bemászok a szobámba. Az ágyon állva megvárom, amíg lelógatja a lábait, majd lábujjhegyen állva megfogom a derekát és óvatosan behúzom, velem szemben, állva érkezik az ágyra, melyre egyszerre pillantunk le. Szeretném, ha itt maradna és folytatnánk a közös programunkat, avagy az alvást, de nem lehet.
-Elkísérlek, rendben?-simítom meg az arcát.
-Minden kint maradt a tetőn.-dugja ki a kezét a pléd alól, és megkeresi az enyém.
-Nem baj, majd holnap behozom.-csukom be az egyik kezemmel az ablakot, majd leülök az ágyra és az ölembe húzom.-Tényleg tetszett?
-Tényleg.-bólint, majd felém fordul és a mozdulatból már tudom, hogy mit szeretne.
Az álla alá nyúlok és megpuszilom élénk rózsaszín száját, mely hívogatóan csillog, nem bírok elhúzódni, a pusziból lesz még egy, aztán még egy és ez így megy, majd megunja és a hajamba túrva ott tart, orra az enyémhez dörgölőzik, egy huppanással lefekszik a tiszta ágyneműre, velem pedig megtörténik az, amiről néhány perce beszéltem neki. Elvesztem a fejem és már nem érdekel, hogy csak 16 éves és Liam húga, sem az, hogy bárki bármikor bejöhet, mellkasom hevesen emelkedik és süllyed, csókomat próbálja viszonozni, majd ajkának mozgása lassulni kezd, próbálom mozgásra bírni, de csak lustán válaszol, ezzel kissé lecsillapítva engem is. Már tudom, hogy abba kellene hagynom és azt is, hogy azt a kérdést nem szabadott volna feltennem, de nem bírom azt mondani, hogy ez egy tévedés volt, mint már mondtam, őt nem engedem el, Perrie-t hagytam elmenni, őt nem fogom senki és semmi miatt. Kezét végighúzza meggyűrődött bőrkabátomon, majd nyugtatóan a tarkómra simítja, kétségbeesetten próbálom minél közelebb húzni magamhoz, elengedem fáradt ajkait, mindkét karom köré fonom és az arcom a hajába rejtem, mindketten pihegünk.
-Sajnálom.-duruzsolom.
Halkan nevetni kezd, végigsimít a hajamon és ő is átölel, többet jelent, mint bármi más. Felemelem a fejem és bizonytalanul nézek a szemébe, tudom, hogy már most túl messzire mentem, kedvesen mosolyog rám nedvesen csillogó ajkaival, megpuszilja az arcom és megnyugtatóan végigsimít kissé borostás államon.
-Visszakísérlek, aludnod kell.
Nem tiltakozik, felugrok az ágyról és feszengve megvárom, amíg megigazítja összegyűrődött ruháit és kócos haját. Kibújok a már kényelmetlenné vált kabátomból, legszívesebben mindent ledobnék de nem teszem, nehogy kínos helyzetbe hozzam. Még egy utolsó rövid csókot engedek és gyengéden átölelem, majd előre engedem és csendesen kilopakodunk a folyosóra, hangtalanul lépdelünk el a szobájáig, majd az ajtóban megáll és nagyokat pislogva néz rám.
-Menj, most már aludj.-lehelem a lehető leghalkabban.
-Te is.-bújik közelebb. Végignézek rajta, mosolyogva szemlélem az arcát és szinte magamba iszom az illatát, hogy elraktározzam amíg nem érezhetem megint belőle. Puszit nyomok az ajkaira, majd gyengéd noszogatással irányítom az ajtó felé, mosolyogva néz vissza rám, majd hirtelen megfordul és a lábujjaira emelkedve még egyszer megpuszil. Nevetve figyelem, ahogyan beslisszol a szobájába, a résnyire nyitott ajtóból még egyszer rám pillant, megbököm az orrát, mire kis híján felnevet és becsukja, mosolyogva hatalmasat sóhajtok, majd megfordulok, és egy időben ezzel kinyílik a szemben lévő ajtó, azaz Harry-é. Álmos fejjel botorkál ki a szobájából, megpróbálok meglapulni a fal mellett, de persze ő minden olyat észrevesz amit nem kellene.
-Zayn?-suttogja rekedten.-Mi a f...
Kis híján a hátára ugrok és befogom a száját, ehelyett zavartan előre lépek.
-Felébresztett a klotyómanó?-vigyorgok, figyelmen kívül hagyva zavart pillantásait.
-Miért vagy ruhában? Várj! Te Stella-tól jöttél ki?-nyitja nagyra zöld szemeit, és olyan hangosan suttog, hogy attól félek mindenki meghallja.-Tudtam, hogy nem hallucinálok és tényleg fura hangokat hallok! Csezd meg, Zayn!-vigyorodik el perverzül.
-Te hülye vagy?-őrzöm meg a nemtörődöm hangnemet.-Te már megint a folyosón keresed a WC-t? A szobádhoz tartozó fürdőszobában is van.
-Ja, tényleg.-gondolkozik el egy pillanatra.-Jó, már teljesen odaszoktam a folyosó végére. Mindegy, ne terelj! Nála voltál? Mi van köztetek?
-Dehogy nála voltam.-horkantok, bár egyből rosszul érzem magam azért, ahogy most épp róla beszélek.-ott voltam, ahová most te készülsz, elaludtam ruhában.
-Nem is ebben a ruhában mentél fel!-vigyorog.-Ne hazudj, Malik! Nekem elmondhatod.
-Te lennél az utolsó.-forgatom a szemeim, és gyorsan valami magyarázat után kutatok, hogy miért vagyok más ruhában.-Olyan pletykás vagy mint egy özvegy öreg néni, azonnal elmondanál mindent Louis-nak vagy kiírnád twitterre.
-Így ismersz?-tátja el a száját.-Kapd be!
-Jó, a twitter talán nem, bocs.
-Azért.-horkant.-Zayn, nem tudsz jól hazudni, mit kerestél nála éjszaka, ha nem azt?
-Harry.-sóhajtok, bár iszonyú rosszul érzem magam amiért hazudok neki (is).-Nem nála voltam, elmentem sétálni egy lánnyal azután, hogy elaludtatok, amikor visszaértem bealudtam ezekben a ruhákban most meg felkeltem, a fürdőszobámban valami van a WC-vel, szóval idejöttem. Oké?
-Ha most hazudsz akkor nagyon élénk a fantáziád.-húzogatja a szemöldökét.-Oké, elhiszem, mert alapból rohadt hülyén viselkedsz vele, nem nagyon tudom elképzelni, hogy éjszaka meg rosszban sántikáltok, vagy inkább hemperegtek.
-Nagyon vicces vagy.-forgatom a szemeim. Fején találta a szöget, a hempergős részt kivéve. Harry néha nagyon sötét, de iszonyú jó logikával rendelkezik és nagyon jól tud olyan dolgokat észrevenni, amiket nem kellene, de bezzeg azt ami az orra előtt van sosem látja.
-Legalább csinos a csaj? Tudod, akivel sétáltál.
Vigyorogva bólintok, mert bár nem sétáltam azzal a bizonyos lánnyal, az kétségtelen, hogy nagyon csinos. Egyébként magunk között Haz igazán ritkán használja a 'csinos' jelzőt egy lányra, félreértés ne essék, nagyon szépen tud beszélni a nőkről és tiszteli őket, de inkább alkalmazza a 'fhuu, szexi, azta, uhm micsoda bombázó' szavakat.
-Menjél, mielőtt becsurizol.-lököm meg a fejét. Fáradtan csap egy gyéret a tarkómra, majd a lábait kapkodva visszabotorkál a szobájába, nem tudom miért jött ki, ha utána bemegy, de már mindegy. Ez meleg volt. Most megúsztam, Haz hiszékenyebb, mint Louis, és nem is érdeklik igazán az ilyen dolgok, kivéve ha Louis is vele van, mert ő egy nyomozó és akkor már ketten kezdenek nyomozni. Szórakoztató, de ebben az esetben Louis magánakciója inkább bosszantó. Megrázom a fejem, nem igazán aggódok, mert Harry arckifejezéséből és a szemeinek nem normális "mindent leszarok" csillogásából tudom, hogy reggelre valószínűleg elfelejti vagy nem fogja érdekelni, hogy összefutott velem a folyosón. Ha rákérdez akkor majd letagadom, mondtam már, hogy hiszékeny. Amint belépek a szobámba lekapom a pólóm és a nadrágom, nem dobhatom el, mert furcsa lenne ha olyan ruhadarabok hevernének a földön, amiket a srácok mostanában nem láttak rajtam, fáradtan bedobálok mindent a szennyesbe, majd megnézem magam a tükörben. Határozottan úgy nézek ki, mint aki most kelt fel, a szemeim most már elkezdenek lecsukódni a fáradtságtól, egyre laposabbakat pislogok, a hajam kócos, de közel sem azért, mert olyan rengeteget forgolódtam álmomban. Rámosolygok a tükörképemre, mert hosszú idő után most az az apró rés is be lett töltve, ami eddig hiányzott, és most végre teljesnek érzem magam. Mindenem megvan amire vágyok, sőt, még több is, mint amit érdemelnék. Család, barátok, csodás rajongók, telt házas koncertek, nem kell nélkülöznöm és segíthetek másokon, és most már van egy gyönyörű lány is, akit megvédhetek és szerethetek. Egyszer majd kinyírnak ezért, de éljünk a mának, most még élek, és ma együtt aludtunk, igaz, hogy a tetőn, de jobb volt, mint bárhol máshol, a tető már a mi helyünk.


~Harry Styles~

Kábán botorkálok le a lépcsőn, még nem tudom igazán, hogy hol vagyok és hány óra, abban teljesen biztos vagyok, hogy Stella-t ma nem nekem kell iskolába vinni, valószínűleg ez az oka a kábaságomnak, végre jól kialudtam magam és még hívogat vissza a puha ágyikóm egy kis sziesztázásra. Az utolsó két lépcsőfokról kis híján leesek, de végül megállok a lábaimon és elbotladozok a konyháig, ahonnan hallom az ismerős hangokat.Ó, igen, a konyha, reggeli kábaságaink és hülyeségeink egyetlen szemtanúja, mely nem ítél el és velünk szórakozik. Nem lepődök meg, amikor azt látom, amit. Zayn kis híján belefejel a bögréjébe, Niall a fejét a karjaira hajtva nyitott szájjal alszik, szerintem, Liam az egyetlen aki kissé fittebb mindenkinél, és fáradt tekintettel próbál belecélozni a kávés kancsóval a bögréjébe, Louis kényelmesen hátradőlve a székén vigyorogva nyomkodja a telefonját, rá nem számítottam, de úgy látszik később ébredtem fel, mint hinném. Stella nincs sehol, valószínűleg ő már éberen koptatja az iskola padját, szegény lány. 
-Hát nem édes?-pislog nagyokat Louis, a mozdulatából látom, hogy mindjárt felugrik és belém csimpaszkodik, de úgy érzem ha ez megtörténik akkor mindketten a konyha kényelmes padlóján kötünk ki, ezért inkább leülök egy kissé nyugodtabb barátom, Niall mellé. Úgy teszek mint ő, de én még arra sem vagyok képes, hogy a karjaimra feküdjek, a fejem előre bukik az asztallapra és fájdalmasan koppan rajta, még a hajam sem puhít az ütésen, csak nyögök egyet és lehunyom a szemeim. 
-De.-hallom Zayn rekedtes hangját.-Elbűvölő.
Nem foglalkozok velük, a szemeim nem nyitom ki, hirtelen kényelmesnek találom az asztalt, a nyakam kissé fájdalmasan áll ezért erőt veszek magamon és az egyik karom a fejem alá csúsztatom, mindjárt jobb. Nem tudok elaludni akkora hangzavarban, amit keltenek. Zayn szürcsöl, Louis előszeretettel játszik valami hülye játékkal a telefonján, ami vinnyog, ugrál, liheg, Liam meg pakolászik. Felettébb idegesítő hangok, az egyetlen viszonylag csendes ember köztünk Niall, aki az ég világon semmit nem csinál csak néha levegőt vesz.
-Fejezzétek már be! Mi van? Meg akartok halni?-magyaráz bosszúsan Louis. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy lecsapjam, ezért csak bosszúsan eldünnyögök valami kuss félét.
-Álmosak vagyunk.-világosítja fel rekedtes hangon Liam.-Nem mindenki olyan fitt reggelente, mint te.
-Vigyázz a cinizmussal, Payne! Még mindig én fuvarozom a húgod.
-Meg én.-szólok közbe csendesen.
Nem nagyon vesznek figyelembe, a gondolataim elkalandoznak, alvás előtt mindig ez van. Hirtelen összeszalad a szemöldököm. Hajnalban én találkoztam Zayn-nel? Tovább gondolkozom, meg kell erőltetnem magam, hogy rájöjjek a találkozásunk okára és időpontjára. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a szobám közelében volt, vagy inkább Stella szobája közelében ólálkodott! Aha! Nem vagyok túl biztos benne, hogy ez megtörtént. Lehet, hogy csak álmodtam. De ha mégsem akkor nem kérdezhetek rá úgy Liam közelében, hogy tényleg ott volt-e Stella-nal, viszont fúrja az oldalam a kíváncsiság és kevésbé feltűnően kérdezek rá.
-Zayn, találkoztunk mi hajnalban?-emelem fel a fejem. Nehezebb, mint hittem. 
-Mi van?-értetlenkedik.-Nem.
Érdekes, pedig teljesen biztos vagyok benne, hogy találkoztunk. Még beszélgettünk is. Talán ő is pont annyira kómás még, mint én. Hümmögve hajtom vissza a fejem a karomra, nem szándékozok tovább kérdezősködni, ha találkoztunk is az nem lehet túl furcsa, végül is többnyire egy házban élünk.
-Hülye vagy Hazza.-jelenti ki Louis.-Komolyan, szerinted Zayn felébred magától hajnalban?
-Nem.-röhögöm el magam, tényleg nem valószínű. 
-Igazán hízelgő, hogy rólam álmodozol.
-Nagyon vicces vagy.-jegyzem meg gúnyosan.-Liam.
-Mi van?-dörzsöli meg az arcát.
-Kaphatok kakaót?
-Ha csinálsz magadnak akkor persze, miért ne kaphatnál?
-De a te kakaód a legfinomabb.-rebegtetem a szempilláim. Természetesen ez nem igaz, anya kakaója a legfinomabb, de ő nincs itt, azután jön egy csinos lányé, de az már jó ideje nem volt, azután jövök én, de én most túl lusta vagyok ahhoz, hogy kakaót csináljak. De persze ilyenkor mindig a kiszemelt barátocskám kakaója a legfinomabb,
-Biztos vagyok benne.-nyöszörög.-De te se csinálod olyan rosszul.
-Louis.-mosolyodtam el.
-Hagyjál. 
-Nem igaz, hogy egyikőtök se tud csinálni egy kakaót a legkisebbnek!-háborgok.
-Nem szereted, ha hangoztatjuk, hogy te vagy a legkisebb.-kortyol bele a kávéjába Zayn.-Fúj de szar ez, Liam! 
-Tegyél bele cukrot. 
-De neki csináltál kávét!-teszek szemrehányást.
-Ott van, igyál belőle.-bök a kávéfőző felé.
-Nem, mert keserű. Kakaót kérek.
-Haz, ne nyávogj már.-csap tarkón Louis. Bosszúsan pillantok rá, utálom, amikor ütögetnek. Rendszerint pedig én gyűjtöm be a legtöbb ilyen tarkón vágást.
-Hogyne, üss is meg!-szipogok sértődötten.-De amikor kaja kéne akkor jó vagyok, meg amikor vinni kell Stella-t az iskolába.
-Jól van, majd én csinálok csak hallgass már el.-pattan fel Niall. Egy pillanatra megtántorodik, majd nagyot sóhajtva, magában nyomdafestéket nem tűnő káromkodásokat motyogva kiveszi a szekrényből a kakaóm. Elégedetten mosolyodok el és visszahanyatlok a székre. Igen, ez Niall, a mocskos szájú, ártatlan tekintetű szőke. Az én tekintetem is ártatlan, de ez csak egy megtévesztő külső tulajdonság. 
-Na, vannak még rendes emberek.
-Ezért délután elviszel a Nando's-ba.
-Hagyd inkább, majd megcsinálom én.
-Már késő.-vigyorodik el éberebben, és tejet borít a kakaóporra, majd jól összekutyulja és beteszi a mikróba.
-De van házhoz szállítás is.-grimaszolok.
-Megszívtad.-vigyorog Zayn.
-Fogd be, alvajáró!
-Hisztis.-piszkálódik.
-Gyerekesek vagytok.-jegyzi meg Louis.
-Te beszélsz?-fordulunk felé mindannyian. A telefonja kijelzőjén az idióta játék, egy rózsaszín puding vagy nem is tudom mi nyávog. 
Niall egy kedves arcpaskolgatással elém csúsztatja a bögrém, amiben kellemesen melegen gőzölög a kakaóm, mit meg nem kell majd tennem ezért. De legalább megkaptam.
-Köszönöm.-motyogom.-Megyek én Stella-ért, akkor jó lesz, ha bemegyünk a Nando's-ba is?
-Tökéletes.-vigyorodik el.
-De nem tudtál volna felállni és csinálni magadnak egy kakaót, az túl megerőltető lett volna.-rázza a fejét vigyorogva Liam.
-Te meg nem tudtál volna egy kicsit kedveskedni nekem.-húzom fel az orrom.-Megjegyeztem ám. 
-Én is neked sok mindent, de nem vagyok olyan gonosz, hogy a szemedre vessem.
-De igen, néha nagyon goni vagy.-fintorog Louis, majd szerinte viccesen meglöki Liam bögréjét, amit éppen akkor emel a szájához.
-Volt kitől tanulnom.-vigyorodik el, és a bögréjét mozgatva kezdi lötyögtetni a kávét.-Vigyázz, Lou, még merő véletlenségből rád borul a kávém!
-Az nem kávé, hanem vegyifegyver.
-Mintha te jobbat csinálnád.
-De én legalább nem csinálok, de figyelj, sütit azt tudsz sütni, hanyagold a kávéfőzést és inkább süss valamit, ez úgyis egy viszonylag laza nap lesz, Stella biztos örülni fog neki, tudod milyen édesszájú.
-Rohadtul tudsz érvelni, ha akarsz valamit. Legyen, de csak, és kizárólag Stella miatt.
-Csokisat!-vágom rá, mire Zayn kissé összerezzen. Felé pillantok, fejét lehajtja és szemei csukva vannak, ülve elaludt. A kis rosszcsont, mit csinálhatott éjjel, ha bealszik a reggelinél? Szégyentelen! Úgyis kiderítem, nem vagyok hülye, ha én álmodok, akkor biztos nem arról, hogy holtkórosan összefutok a folyosón Zayn Malik-val.

~Niall Horan~

Elsősorban a Nando's miatt tartok Harry-vel, és tényleg csak amiatt, ha az ötletem felvetésekor tudom, hogy előtte idejövünk, akkor inkább csendben maradok. De furcsa lett volna azt mondanom, hogy nem jó ha akkor jövünk, amikor Stella-t hazaviszi. Érdeklődve pislogok ki az ablakon, ahogyan elnézem az iskolából kiözönlő lányokat és fiúkat, hirtelen hiányérzetem támad, én szívesen beülnék még az iskolapadba. Imádom a ,,munkám" és mindent ami vele jár, csak néha kicsit hiányzik az átlagos élet. Ha akkor kiesek az X-Factor-ból, ha nem raknak össze minket, akkor most talán valami unalmas boltban dolgoznék eladóként, magamtól sosem mentem volna egyetemre, de ki tudja, talán valami jogi kar lelkes hallgatója lennék. Uhh, nem, képtelenség. Nem kell sokat találgatnom, hogy ki az a lány, aki leugrál a lépcsőfokokról, majd futva indul az autó felé, miközben a haja lobog utána. Annyira gyönyörű, mindig mosolyog, ami még szebbé teszi. 
-Megint olyan.-mosolyodik el mellettem Harry. Előszeretettel piszkálódik Stella-val és idegesíti Liam-et, de én tudom mi az igazság, úgy néz rá, mintha a saját kishúga lenne. Az elején én is próbálkoztam ezzel.-Nézd meg, hogy mosolyog. 
-Mikor nem?-teszem fel a költői kérdést.
Az ajtó kitárul mellettem, valószínűleg nem számít arra, hogy valaki ül a helyén, mert amikor beugrana a helyére és felfedez engem, kezét a szája elé kapja és magas hangon felvisít, közben legalább 1 métert ugrik hátra. A hirtelen hangtól az én számat is elhagyja egy ordítást, és arrébb ugrok néhány centit az ülésen, Harry pedig a fejét rázva kezd röhögni, abban a pillanatban Stella is összegörnyed. Haja előrehullik, arca szinte sugárzik, gyorsan becsapja az ajtót és a lábait kapkodva bepattan a hátsó ülésre. Több okból is megpróbálok elvonatkoztatni attól, hogy kis híján az ölembe ugrott.
-Bocsi.-ugrik be mögém. A torkom összeszorul, ahogyan előrehajol és én tudom mire készül, csinos ajkai nevetős puszit hagynak az arcomon, mindent, amit csak lehet megmozgat bennem. Szinte rögtön megkapaszkodik Harry ülésében és hasonlóval üdvözli a nevető göndört, aki játékosan összeborzolja a barna hajzuhatagot.
-Mikor szoksz már le a visítozásról?
-Megijedtem! Nem tudtam, hogy hozod Niall-t is, nem szóltál előre, hogy ne előre üljek.
-Te nem ülsz, hanem vágódsz.-nevet halkan.-Kösd be magad.
Zavartan pislogok kettőjük közt, Stella hordoz magával valamit, amitől mindenki boldog lesz, legalábbis szerintem. Mindig nevet, mindig csak úgy sugárzik belőle a boldogság és jókedv.
Az elején számomra felfoghatatlan volt, hogy Liam hogyan volt képes megbirkózni ezzel a helyzettel néhány nap alatt. De most már értem. Stella minden porcikájában olyan, mint ő. Kedves, segítőkész, vidám, ő Liam lány változata. Ha külsőleg csak apróbb dolgokban, belsőleg mindenben ugyanolyanok, bár Liam nem ennyire ijedős és kevésbé gyakran visít. De azért szokott.
-Éhes vagy?-pillant rá a visszapillantóban Harry.-Niall-nek jövök egy fuvarral a Nando's-ba.
-Az jó.-hümmög csillogó szemekkel.-Éhes vagyok, valami zöld trutyi volt ebédre.-grimaszol, közben édes nevetőráncok jelennek meg a szeménél.
-Hallod, te biztos, hogy nem inkább Niall húga vagy?
-Aha. Miért?-hajol előre. Fejét oldalra billenti és rám mosolyog. Visszamosolygok, nehezemre esik nem megjegyezni, hogy ma is mennyire gyönyörű és csinos. Elbűvölő, ahogyan a barna szemeivel mindent érdeklődve figyel, a mosolya, nevetése és az az örökös vidámság. Számomra ő tökéletes, ő az a lány, akit régóta keresek, eddig reménytelenül.
-Semmi.-legyint Hazza.-Ti valami umpalumpákkal éltek együtt egy másik világban.
-Csoki.-hümmögök.
Nevetni kezd, összehúzom magamon a dzsekim, mert hirtelen futkosni kezd a karomon a hideg.
-Döntsétek el, hogy mit esztek. Nem akarok sokáig sorban állni, egy nyavalyás bögre kakaóért ez nagy ár.
Halkan hümmögve kíváncsiskodik, fejét az ülésnek dönti és elmélyülten piszkál egy kilógó cérnát a táskáján.
-Stella! Majd' elfelejtettem!
-Tessék?-kapja fel a fejét.
-Milyen napod volt?-kérdezi mosolyogva Harry.
Kis híján felnevetek az unott arckifejezése miatt, lágyan elmosolyodik és visszahanyatlik az előbbi, számára kényelmes pozícióba.
-Eltelt.-vonja meg a vállát.-Szokásos. Dogák, felelések, unalmas társaság. Kaptam egy kettest tesiből.-húzza el a száját.
-Szard le!-legyintek.-Én is utáltam.
-Elviszlek titeket valami vizsgálatra.-motyog Harry.-DNS teszt.
-Borzasztó.-borzong meg látványosan.-Gyenge vagyok én a kötélmászáshoz.
-Amúgy sincs semmi értelme.
-A tanár azt mondta gyakoroljak. Van nálatok valami erős függöny?
-Szerintem téged még az a csipke is elbír.
-Azt nem értem-hümmög Harry-hogy tök sokat eszel, utálod a tesit, mégis olyan vagy, mint egy melleket növesztett fogpiszkáló.
-Ezt bóknak veszem.-nevet fel jóízűen.
-Jó. De komolyan, hogy csinálod? Férfiaknak is van rá módszer? Ha nem figyelek felcsúszik a bébihájam.-tapogatja meg 1 kézzel a hasát. Fhu, vagy nekem is lesznek melleim! Nemár'!
-Nem tudom.-kacag.
-Niall, Meki nem jó?-fordul felém.
-Csirke.-próbálok szigorúan nézni.
-Üssetek le ha legközelebb kakaót akarok!
-Téged senki nem bánt, mert te vagy a legkisebb.
Bosszúsan fújtatni neki, majd lassít egy piros lámpánál és haragos tekintettel mér végig.
-Reggel bezzeg felhánytorgattátok, hogy ezt nem szeretem! Persze, kakaót csinálni nehéz a kicsinek, akkor nem számít. Amúgy meg mi az, hogy engem senki nem üt meg? Zayn és Louis is állandóan lecsap.
-Milyen kakaó?-dől előre kíváncsian Stell.
-Nem vagy annyira fiatal hozzánk képest, hogy pesztráljunk. Örülj neki, kaptál kakaót, nem kérek sokat azzal, hogy állj meg a Nando's-nál. Gondolj arra, hogy Stella is éhes. Én meg nem szoktalak ütögetni.
-Én sem kértem sokat, csak egy bögre kakaót. Téged senki nem ütöget vagy csapkod.
-Milyen kakaóról van szó?-szalad össze Stella csinos szemöldöke.
-Semmi. Te vagy az egyetlen kedves ember a házunkba, persze csak utánam. Te nem szoktál ütögetni sem.
-Ó.-nevet.-Ez kedves, azt hiszem ezt is bóknak veszem. Nem kaptál reggel kakaót?
-De.-adom meg gyorsan a választ, nehogy azt higgye, hogy bunkó voltam.
-Ezért megyünk Nando's-ba.
Vidáman felkacag, nevetése betölti a kocsit. A fejemet elfordítom és kibámulok az ablakon, a mellettünk lévő kocsiban egy kisbaba ül a hátsó ülésen, elmosolyodok visszafordulok a hevesen magyarázó Harry felé.
Illetve felé fordulnék, de a figyelmem sokkal inkább vonzza egy hatalmas szemű lány. Legszívesebben fejbe vágnám magam valamivel, hogy térjek észhez. Most igazán rám férne egy tarkón csapás, lehetőleg egy lapáttal. Nem tudom, hogy ez mikor történt, egyszer azon kaptam magam, hogy még jobb kedvem lesz, amikor ő is ott van, ahol én, egyre többször néztem végig rajta, amikor senki nem látta, majd nyugtáztam, hogy gyönyörű. Utána meg megállás nélkül kezdtem csúszni valami olyan felé, ami határozottan tilos mindenkinek, nem csak nekem. Nem mondom el senkinek, mert nem tehetem, nem tartok Liam-től, mert nem bántana, viszont azt tudom, hogy aljas húzás lenne kikezdeni a húgával, meg amúgy sem hiszem azt, hogy megfelelő barát lennék Stella számára. Ő gyönyörű, bizonyára nem tekint rám máshogy, mint ahogy mondjuk Louis-ra. Több okból akarok észrevétlen maradni az érzéseimmel együtt, az egyik, hogy ő Liam húga, a másik, ami eléggé valószínűtlen, hogy HA valami Isteni csoda folytán úgy alakulna, hogy képes lennék kibökni, amit kell, és ez viszonzásra találna, és HA összevesznénk egyszer, akkor nem csak vele vesznék össze, de még Liam is haragudna. Jobb meghúzódni a háttérben, és csendesen reménykedni abban, hogy majd egyszer csak egyik napról a másikra elmúlik. De ez nem túl jellemző rám. Ki mással történne ez, ha nem pont velem? Nincs még egy ilyen szerencsétlen...
-Minden rendben?-helyezi egyik puha kezét a karomra. Zavartan emelem fel a fejem, kissé talán túlságosan elmerengtem.
-Persze.-mosolyodom el.
Barna szemei gyanakodva csillognak, viszont ő is elmosolyodik és testével nekidől az ülésnek.
-Mi újság az iskolában?-kérdezem.-Mármint a tesi kettesen kívül.
-Semmi, szokásos. Alig várom már, hogy tavaszi szünet legyen.
-Az jó lesz!-vigyorodik el Harry.-Liam már tervezget.
-Mit?-kapjuk felé mindketten a fejünket, de csak sunyi vigyorgást kapunk válaszul.
-Az titok.-húzogatja a szemöldökét.-Hé, figyu Stell!
-Hmm?-hümmög, miközben elmélyülten vizsgálja apró tenyereinek vonásait.
Arca édesen szórakozott, szépen ívelt ajkai szinte mindig mosolyra húzódnak, ezért apró nevetőráncok gyűlnek a szeménél és aranyos gödröcskék az arcán. Még nem felnőtt, de már nem kislány, és ez annyira bájossá teszi. Nem tudom megállni, hogy ne nézzek az arcát, mert egyszerűen vonz, az egész lány annyira elképesztően gyönyörű.
-Találkoztunk mi hajnalban?
-Nem.-emeli fel a fejét.-Emlékeznék rá, mély benyomást tettél rám.-kuncog.
Ha nem tudnám hogy érti, elérkezne annak az ideje, hogy féltékenységi rohamoz kapjak, de így csak elmosolyodok. Egyre jobban beilleszkedik közénk, már nem jön annyira zavarba, ha reggel/este/bármikor félmeztelenül vagy alsónadrágban mászkálunk, ez egyébként rendszerint csak Harry, de Zayn is előszeretettel hagyja el a pólóját. Kan társaság egyetlen lánnyal. Kezdünk belőle One Direction fiút nevelni. Nem, azért ezt nem, ő a mi... vagyis a többiek pótkishúga, Liam esetében lemarad az a "pót" szócska, az enyémben kicserélődik a " ne fantáziálj róla, Niall!"-re.
-Azt meghiszem.-vigyorog önelégülten.-játékosan a karjára csap, Harry egyik kezével hátranyúlva megpöcköli Stella egyik helyes kis fülét, mire a lány alkalmazza a tőlünk ellesett technikát és meghúzza Haz egy göndör fürtjét. Határozottan beilleszkedett közénk.-Fura, mert úgy emlékszem, mintha láttam volna Zayn-t a szobád körül valamikor hajnalban.
-Haz, nem valószínű, hogy hajnalban pont ő az én szobám körül mászkál. Több okból is elég valószínűtlen.-nyel nagyot és lesüti a tekintetét.
Gyanakodva fürkészem az arcát, majd magamban legyintek egyet, igaza van, Zayn a lehető legutálatosabban viselkedik vele. Szegény...
-Ja.-húzza el a száját Harry is.-Akarod, hogy beszéljek vele?
-Dehogy!-kiált fel, mire mindketten összerezzenünk. Harry viszonylag megőrzi a nyugodtságát, mert vezet.-Bocsánat. Csak az olyan gáz lenne, majd ha úgy érzi megpróbál ismerkedni.-csacsog zavartan.
-Néha olyan szívesen leütném.
Lágyan elmosolyodik, a tekintete furcsa, és a mosolya is, mintha csak magamat látnám. Várjunk csak... Stella-nak tetszik Zayn! Na, mit mondtam. Nincs még egy olyan szerencsétlen, mint én.
-Nem kell.-mosolyog.
Előhúzom a telefonom, hogy kezdjek magammal valamit. Lehajtom a fejem és nyomkodni kezdem, ki-be lépkedek a menükből, majd random felnézek twiterre, a falam természetesen pörög. Elolvasok néhány üzenetet, de nem köt le, némelyiken elmosolyodok de most ezek sem képesek feldobni. Igazából nem hittem, hogy majd pont engem vesz észre, ez inkább részemről a "távolról csodálom" kisiskolás stílus. De azért mégis rosszul érint, mert... mert csak. Senkinek sem esne jóé, ha észrevenné, hogy aki után epekedik annak valaki más tetszik.
-Fordulj meg, nem kell csirke.-motyogom.
Hatalmasat fékez, káromkodva pillant hátra, mögöttünk dühösen dudál egy autó, kinyújtja a kezét az ablakon és bocsánatot int, miközben zaklatottan fordul felém.
-Haver, mi a fene bajod van? Beteg vagy?
-Nem, csak már nem kívánom.
-Tudod hova menj! Mindjárt ott vagyunk Niall, ne szórakozz már velem. Tökmindegy, Stella-t elviszem ha már majdnem ott vagyunk.
-Már nem kívánom.-húzom el a szám.
-Niall.-motyogja csendesen a hátul ülő lány.-Mi a baj?
-Semmi.-hagyja el a szám szokatlanul ellenségesen.
Ijedt szemekkel fürkész, ajkait összezárja és csendesen bólint, majd előrehajol és megpuszilja az arcom, sajnálkozva tekintek rá, elmosolyodom és inkább újra a telefonomnak szentelem a figyelmem. Kedves gesztus. Végül is valószínűleg nem tehet róla, ahogyan én sem, talán ő van rosszabb helyzetben, mert Zayn vele még bunkó is, ő meg velem úgy viselkedik, mint egy kis tündér. Ja, meg úgy alapjában mindenkivel egy tündér, hülye álmokba ringatom magam. Semmi baj, minden rendben, már kezdem megszokni.

17 megjegyzés:

  1. Nagyon jó!!!!
    Várom a következőt!

    VálaszTörlés
  2. Ahw de joo<3<3Mikor lesz a kövi??:)Nagyon vároom!!:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) Csütörtökönként frissítek.

      Törlés
  3. Niaaaaal.:/ edesem de sajnallak most.:( remelem majd talalkozik egy.lannyal.:)) ( pl. Velem xd) zayn es stella nagyon cukik.:)) imadom a blogod es ujra szegeny niall.:(( varom a kovetkezot.;) <3

    VálaszTörlés
  4. imáááádom!!!! gyorsan kövit!! :D

    VálaszTörlés
  5. Imádtam ezt a részt!
    Zayn és Stell tényleg nagyon édesek, Stella igazán különleges, kedves karakter lett.
    Niall-t szerintem egy szinten mindenki sajnálja, de kinézem belőled, hogy az "észrevételét" továbbítja Louisnak, vgay Liamnek. Vagy megpróbál beszélni Zaynnel, hogy ne legyen olyan bunkó..
    Jaj, sejtettem, hogy Zayn fel fog ébredni, de bár ne tette volna :(
    Imádom a történeted, várom a következő csütörtököt:
    BooSu

    VálaszTörlés
  6. Óóó szegény Niall :/ De Zayn&Stella olyan édesek!! Ahw de jó rész imádom ezt is mint a többit :) várom az újabb csütörtöki részt! :D

    VálaszTörlés
  7. CSILLAGFÉÉÉNY.
    Természetesen ez a rész is belopta magàt a szívembe, ehehe. Az elején nm szàmitottam rà h. Niallnek is tetszeni fog Stellus, de most WOOOOW. Mik lesznek mèg itt, mi lesz ebbõl foggalmam sincs, de nem baj..:3
    vàrom a kövit. staaay strongggg. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ooh, mik lesznek még. :DD Köszönöm, Drága, örülök, hogy tetszett! :) <3

      Törlés
  8. Isteneeeem..hihetetlen jó lett ez a rész is!:) Napról-napra egyre jobban várom a folytatást!:D Imádom,imádom,imádom!♥

    Díj: http://imyours-tiedvagyok.blogspot.hu/p/blog-page.html :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Később kiteszem a díjat, köszönöm azt is. <3

      Törlés
  9. Annyira jó lett! Nagy rajongód vagyok! Várom a kövi részt! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kérlek, ne mondd, hogy rajongó. Nem vagyok olyan, akiért lehet rajongani. Köszönöm! :)

      Törlés
  10. Nessa !!
    Zayn és Stella titkos kapcsolata annyira édes,cuki és szenvedélyes *-*
    Harry-nek mennyire jól vág az esze, nagyon bírom ;))
    Niall-t annyira sajnálom :/ ,de remélem talál magának egy másik lányt és nem Stella-n fog járni az esze :D
    Várom a jövőhét csütörtököt ^______^
    XoXo

    VálaszTörlés