2013. szeptember 12., csütörtök

20.rész Rég volt már...

Sziasztok! :)
Na, most nem késtem! :D Sikerült befejeznem a részt időben. Viszont lehet, hogy a későbbiekben ez nem mindig fog sikerülni így fenntartom a változtatás lehetőségét és ha nekem praktikusabb, akkor péntekenként fogok új részt feltenni. De még nem most, talán soha, de ha esetleg úgy alakulna... :)
Nem akarok sokat beszélni, remélem mindenkinek jól telt a hét és minden rendben veletek. Olyan jó lenne, ha többet tudnék beszélni veletek, viszont most arra sincs időm, hogy a komikra válaszoljak. Ígérem, hogy hétvégén megteszem, írjatok itt, twitteren, bárkivel nagyon szívesen beszélgetek! 
A linkcserékre ígérem, hogy válaszolni fogok és kiteszem majd mindent, amint holnap hazamentem. 
Sok puszi mindenkinek: Nessa. xx
~Stella Starlight~

Egész nap izgatottan járkálok, órákon nehezen figyelek oda, de azért próbálok a feladatokra koncentrálni, irodalomból ötösre felelek Shakespeare-ből - még jó, hogy Zayn a költőkben segít nekem - apropó Zayn, egész álló nap ott motoszkál a fejemben, izgatott vagyok az estével kapcsolatban, ugyanakkor félek a lebukástól, még azt sem tudom, hogy mit fogok mondani a többieknek. Hova megyek, miért, mikor, kivel, mikor megyek haza. Sulit után kissé feszülten, de jókedvűen ugrálok le a lépcsőn, kikerülök egy csoport beszélgető és röhögő végzőst, félfüllel hallom, hogy ,,Vanessa Hudgens-nek milyen jó a segge". Mosolyogva lépek az autóhoz, már nem néznek annyian, bár még sokan bámulnak, mert szeretnék megtudni, hogy ki fuvarozza minden nap a szerintük csendes Stella-t. Beugrok az anyósülésre Louis mellé, és puszit nyomok az arcára.
-Hé, válts pihenőüzemmódba.-nevet.
Vigyorogva pislogok rá, mosolyogva rázza meg a fejét és beindítja az autót.
-Most nem hazamegyünk, mert a fiúkkal egész délelőtt a stúdióban voltunk és még maradnunk kell, Liam nem akarja, hogy egyedül maradj. 
-Oké.-bólintok hatalmas mosollyal az arcomon. Még nem voltam stúdióba és elég ritkán hallottam őket énekelni, több okból is örülhetek ennek a délutáni programnak.
-Éhes vagy? Megállhatunk valahol de a stúdió közelében is van egy Starbucks.
-Most nem, ráér később.
-Milyen napod volt?-teszi fel a szinte már megszokottá vált kérdést. Ő és Harry is mindig megkérdezi, később Liam is.
Megvonom a vállam, hiszen szinte minden nap ugyanazt a választ adom, unalmas, feleltem, dolgozatot írtunk, továbbmentünk az anyaggal.
-Szokásos.
-Vagyis?
-Feleltem irodalomból, a többi órán haladtunk tovább, töriből összefoglaltunk.
Látványosan megborzong, majd szemét egy pillanatra leveszi az útról és kedvesen mosolyog rám.
-Hétvégén lesz egy meccsem otthon Doncasterben, a fiúk is jönnek, te szeretnél?
-Milyen meccs?-szalad össze a szemöldököm.
-Foci.-mosolyog.
-Focizol?-csodálkozom.
-Aha.-bólint.-Jótékonykodom vele meg segítek az otthoni csapatnak, 1 évig tagja is leszek, állom az új mezek, labdák, szóval a focis dolgok árát. Az edzéseken nem mindig tudok ott lenni, de a meccseken igyekszem.
-Persze, hogy elmegyek!-vigyorgok szélesen.-Hogy jut időd ilyesmire?
-Amire akarok, arra úgyis szakítok időt.-kacsint.
-Mikor utazol oda?
-Péntek este, akarok egy kicsit a szüleimmel meg a tesóimmal is lenni, szombat délután lesz a meccs, ha jól tudom ti reggel jöttök Harry kocsijával, Eleanor-t viszem magammal.
-Uu, tök jó lesz.-tapsolok izgatottan.
Mosolyog rajtam, az utat figyeli és néhány utca után megáll egy teljesen átlagosnak tűnő épület előtt. Kiugrik a kocsiból, addigra én is kitántorgok és kis híján elesek, ha nem kap el. Játékosan összeborzolja a hajam, vállára veszi a táskám és becsapja a kocsiajtót, aztán a kulcsával lezárja és maga előtt terelgetve irányít be az ajtón. Nem hallok hangokat, teljes a csend, ami engem is hallgatásra bír, érdeklődve pislogok körbe, de nem látok semmi számomra ismeretlen dolgot, majd Louis kitár előttem egy ajtót és egy szobában találom magam, mely üvegfallal van kettészelve, tele van olyan gépekkel, amikkel még soha nem találkoztam, hangszerekkel, hangszórókkal. És az üvegfal mögött ott állnak a fiúk, mindannyian csukott szemmel szorongatják a mikrofonállványt és látszólag énekelnek, de én nem hallom a hangjukat. Egy forgószéken középkorú férfi üldögél, aki az érkezésünkre megfordul és egy gombot megnyomva hallhatóvá teszi a dalt, amit a 4 fiú énekel. Bruno Mars - Grenade. Elszorul a torkom, nagyokat pislogva pillantok Louis-ra, aki csak mosolyog és megsimítja a vállam, imádom ezt a dalt, az előadóját, a hangzást, de tőlük még jobban tetszik. Nem veszik észre, hogy megérkeztem, szemeimet rajtuk tartom, lemaradtam Liam kezdéséről, ám Niall szólójára kicsordul egy könnycsepp. Szemeit lehunyja, hangja tele van fájdalommal, fejér picit hátrabillenti és ujjai elfehéredve szorulnak a mikrofon köré. A többiek lehajtott fejjel állnak, mindannyian lehunyt pillákkal, Harry kezd énekelni, felemeli a fejét és kinyitja a szemét, ahogyan felfedez szája mosolyra húzódik, de a hangja komoly marad, kiráz a hideg, amikor befejezi, és Zayn néz rám barna szemeivel. Nem zavarja, hogy ott áll mellettem Louis, sem az, hogy a többiek vele vannak, egyenesen a szemembe nézve énekli el a saját részét, Liam továbbra sem néz fel, látom, ahogyan mély levegőt vesz és kiereszti a hangját, majd Louis szólóját egyszerre kezdik el. Oldalra döntöm a fejem és szinte belebújok a mögöttem álló fiú karjaiba, csak mosolyog rajtam, de a karjait körém fonja és szorosan tart magához, az öleléséből nézem a fiúkat, majd amikor befejezik egyszerre mosolyodnak el és néznek fel. Liam arca felderül, majd ellép a mikrofonállványtól és kitárja az üvegajtót, barna szemeiben csodálkozás csillog, amikor felfedezi az arcomon csordogáló könnyeket.
-Most nézzétek meg mit csináltatok vele!-böki meg a mellkasát Louis, majd elenged és én Liam karjaiba mászok. Akármennyire is szeretem azokat az embereket akik felneveltek, azt kívánom bárcsak máshogy döntöttek volna az igazi szüleim, bárcsak maradhattam volna náluk és együtt lehettem volna a bátyámmal, most inkább választanám a nehezebb életet vele, mint a gondtalant nélküle.
-Szeretlek Liam.-suttogom.
Egész teste megmerevedik egy pillanatra, majd fölenged és szorosan tart magához, arcát a hajamba fúrja és megpuszilja az arcom. Nem várom el, hogy ő is kimondja, talán még túl hamar lenne, mégis megteszi.
-Én is szeretlek.-simít végig a hajamon. Nem tudom meddig állunk ott, mindenki csendben van, én meg arcomat a pulcsijába fúrom amíg elapadnak a könnyeim. Felemelem a fejem és halványan elmosolyodok, meglepődök, amikor látom, hogy az ő szemei is furcsán csillognak, egyszerre kezdünk kínosan nevetni, játékosan megszorongat, majd megpuszilja a homlokom.
-Videóra vettem.-emeli fel Harry a telefonját.
-Érzéketlen vagy, Hazza.-veregeti hátba Louis.
-Most miért?-nyitja nagyra csodálkozva a szemeit.
Nevetve megtörlöm a pulcsim ujjával az arcom és egyenként megölelem őket is, majd megállok Zayn előtt. A szeménél összefutó nevetőráncokból tudom, hogy mennyire szórakoztatja a színjátékunk.
-Öleld már meg!-parancsolja Harry.
Zayn felvont szemöldökkel fordul felé, majd kelletlen és kissé esetlen mozdulatokkal ölel át. Annyira jól csinálja ezt az egészet.
-Na.-fonja össze maga előtt a karjait elégedetten.-Mit szerencsétlenkedsz? Nehéz volt?
-Fogd be, Haz.
-Béna vagy, Malik.
-Befogjam a szád?-rázza a fejét nevetve, majd két lépést hátrál és meghúzza Harry haját.
-Köcsög.-sziszegi a fejét dörzsölgetve.
-Birka.
-Idióták.-szól közbe Liam.
-Éhes vagyok.-sóhajt Niall.
-Stella.-ragad karon Louis, és az eddig mosolyogva üldögélő férfi felé fordít.-Mint egyetlen normális ember  ebben a nem normális társaságban, bemutatom a hangmérnökünket, Kenny-t.
-Ne ringasd magad lehetetlen álmokba.-tápászkodik fel, és megpaskolja Louis arcát.-Szia.
-Jó napot.-mosolygok.-Stella vagyok.-nyújtom felé a kezem, amit azon nyomban megragad és kedvesen megszorongat.
-Kendall, de szólíts csak Kenny-nek, és ne higgy el mindent, amit Louis állít magáról. Eléggé élénk a fantáziája.
Nevetni kezdek, szinte azon nyomban megkedvelem. Louis rosszallóan néz rá, majd sértődötten megfordul és lehuppan a kanapéra.
-Nem vagyok hajlandó ilyen emberrel együtt dolgozni! Sérteget egy magamfajta csodálatos sztárt!
Az utolsó szót eléggé furcsán mondja ki sztáht-nak hangzik, kézfejével leír egy kört és hercegnősen tartja, orrát felemeli és elfordítja a fejét.
-Oké Hamupipőke, megvárhatod a többieket az ajtó túloldalán.
-Csitt!-pattan fel.-Mi fény nyilall az ablakon...
-Hát te beteg vagy.-kacag fel Niall, vele együtt a többiek is összegörnyednek a nevetéstől.
Elbotorkálok az ülőhelyig és lezuhanok rá, arcomat a tenyerembe temetem, Louis-nak vannak elég bizarr megnyilvánulásai.
Csak költői a személyiségem.-rebegteti a szempilláit.-Munkára! Mit lazsáltok? Lusta népség!
-Kezdheted.-irányítja Kenny az üvegfal felé.-I Would, a te szólód.
-Azt hittem Liam-é.-grimaszol.
-Csak hogy biztosan ne másét kezdd énekelni.-mosolyog türelmesen.
-I Would?-pislogok körbe izgatottan.-Ez új dal? Hallhatom? Ugye hallhatom, Liam?-kezdek rugózni a kanapén.
-Nem.-jelentik ki mindannyian.-Foglalkozz csak a háziddal, neked is várnod kell a megjelenésig.-ölel meg bocsánatkérően a bátyám.
-Olyan gonik vagytok.-pördül meg Louis.-Miért ne hallhatna 1 dalt?
-Mi az a goni?-kacarászik Harry.
-Te, amikor nem adsz a gumicukrodból.-vág sértődött fejet.-Ezt az egyet mutassuk már meg neki, ne legyetek olyan önzőek, mint Harry.
-Te ma nagyon goni vagy.
-Ez nem igaz.-legyint.
-Menj be, és énekeld el azt a 4 mondat szólódat!-utasítja Kenny.
-Az olyan kevés.-fintorog Zayn.-Énekelje el az enyém is.
-Srácok, tudjátok, hogy nem én döntöm el.-lágyul el az arca.-Menj be, Louis, légyszíves.
-Na, ha így mondod akkor bemegyek.-paskolja meg a lefárasztott férfi arcát.-Akkor hallhatja Stella?
-Felőlem.-sóhajt.
-Majd ha kész lesz.-jelenti ki Liam.-És ezt az egyet, a többiről szó sem lehet.
Elégedetten bólint, vigyorogva rám kacsint, majd a fenekét rázva beszambázik a helyére, elfoglalja a mikrofonját, majd Kenny leül a helyére, de ahelyett, hogy feltenné a fülhallgatóját, kényelmesen hátradől a székében.
-Nem fogja normálisan megcsinálni.
És igaza van, Louis a dal helyett komoly arccal áriázni kezd, ki vinnyogva, ki röhögve zuhan a földre, kanapéra. Kenny-n kívül senkit nem mérgel fel Louis komolytalansága, ő komoly arccal ül a helyén, miközben én szinte fetrengek Niall ölében.
-Befejezted?-szól bele a mikrofonba.
-Még nem repedtek el az üvegek.-biggyeszti le az alsó ajkát.-Kaphatok egy poharat?
-Louis William Tomlinson!
-Egyedül nem tudom megcsinálni.-hisztizik.-Jöjjenek már be a többiek is.
-Gyerünk, srácok.-jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.
Jajjgatva kelnek fel, még néha nevetni kezdenek, miközben egyenként bemennek az üveggel elzárt, hangszigetelt részbe, ahogyan becsukódik mögöttük az ajtó Liam megszólal.
-Stella, ha nem zavarunk akkor kezdj el tanulni.
-Oké.-bólintok, majd Kenny megnyom egy gombot és attól fogva csak azt látom, hogy tátognak, a hangjukat már nem hallom, pedig annyira szeretném.
Percekig csak nézem őket, folyamatosan belenevet valamelyikőjük a dalba, pofákat vágnak és piszkálják egymást, Kenny nagy levegőket vesz és türelmesen megvárja, hogy lenyugodjanak. Liam mondd valamit, egyszerre bólintanak és megcsinálják normálisan, majd újra, és megint újra. Képes lennék egész délután nézni őket, de engem várnak a házik, ha ma este Zayn-nel akarok lenni és nem a könyveimmel, akkor neki kell látnom. Előhúzom az irodalomkönyvet, elmosolyodok és visszasüllyesztem a táska mélyére, hiszen nem kezdhetek el Rómeó és Júliát tanulni, amikor Zayn a költőkben segít, az elég furcsa lenne. irodalom helyett előveszem a fizikát, természetesen eszembe jut az a bizonyos délután, amikor megpróbált segíteni ebből a tantárgyból. Ki hinné, hogy van akiket valamilyen szinten a tantárgyak hoznak össze? Mosolyogva kezdem olvasni a következő órára tanulandót, hamarosan mindent kizárok a fejemből és csak a tantárgyaknak szentelem a figyelmem. Felhúzom a lábaim, néha írok valamit és olvasás közben a tollam végét rágcsálom, nem veszem észre milyen gyorsan eltelik a délután, akkor eszmélek fel, amikor kinyílik az üvegajtó és 5 kissé izzadt, erősen levegőért kapkodó fiú botorkál ki, felkapnak 1-1 üveg vizet és leülnek oda, ahol épp vannak.
-Kész vagyunk.-jelenti be ünnepélyesen Kenny.-Fújjátok ki magatokat, aztán tőlem ott randalíroztok ahol akartok, megérdemlitek, szép munka volt, srácok.
-Kész a lemez?-tátom el a szám.
-Még nem, de felvettünk minden dalt.-ölel át mosolyogva Liam, majd összepacsiznak és megölelik egymást, meg engem és Kenny-t is, aki ennek nem örül annyira, mint én.
-Az agyamra mentek.-fúj nagyot, majd hátulról meglöki Harry fejét, aki erre durcásan néz rá.
-Akarod látni a borítót, Stell?-vigyorog szélesen Niall.
-Ne merd megmutatni, Horan!-szólnak rá szinte teljesen egyszerre.
Durcásan húzom fel az orrom, karba tett kezekkel nézek körbe, majd Harry és Louis karon ragadnak és egy "csá Kenny" kiáltás után kirángatnak maguk után az ajtón és már kissé rekedten énekelni kezdenek.

~Zayn Malik~

Kissé fáradtan, jókedvűen esünk be a bejárati ajtón, jómagam kissé izgatott és feszült is vagyok, de nem mutatom ki. Minden rendben van az estével kapcsolatban, amiatt nem aggódhatok, attól félek, hogy Stella-nak nem fog tetszeni. Egész nap ezen kattogott az agyam, aztán amikor megjelent meg azon, hogy milyen gyönyörű és mikor csókolhatom már meg. Ma délután látta sírni és rájöttem arra, hogy ezt soha többé nem akarom látni, szerencsére nem volt túl komoly és csak meghatódott a kis előadásunkon. Jókor jött, csak nosztalgiáztunk és pihenésként énekeltük el az egyébként egyáltalán nem könnyű dalt, ami mindannyiunk személyes kedvence.
-Felmegyek, bepakolok holnapra.-rúgja le a cipőjét.
-Addig csinálok valami kaját.-nyom puszit a homlokára Liam.
Harry szinte azonnal elfoglalja a kanapét és kedvenc csatornájára kapcsol, nem, nem a Bebe Tv-te gondolok, ahol fürdőkádban úszkáló gumikacsákat és bedrogozott, szivárványok közt lebegő, forgó plüssmackókat nézhet a nap 24 órájában, hanem a Boomerang-ra, ahol Scooby Doo és a Rejtély Rt. izgalmas kalandjait élvezheti. Louis némi vitatkozás után arrébb lökdösi a szétfolyt göndört és együtt figyelik a tv-t, Niall Liam után megy a konyhába, én meg magamban vigyorogva lépdelek fel a lépcsőn, a saját szobám helyett végigmegyek folyosón és teli szájjal vigyorogva húzom magamhoz a meglepett lányt.
Teste azonnal elernyed a karjaimban, mosolyogva csókolom meg, ezzel végre teljes lesz a napom és már nincs hiányérzetem, alig várom, hogy hiperaktív társaságunk nyugovóra térjen és kettesben maradjunk.
Halk sóhaj szökik ki a száján, imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá. Csókunk lassú és kissé mohó, reggel csak egy puszira volt időnk, most viszont úgy érzem a végtelenségig állhatunk itt. Pedig nem. Próbálom megszakítani, vággyal teli puszikat helyezek csinos ajkaira, de valahogy mindig elhúzódnak, majd ajkai engedelmeskednek nekem és ugyanott lyukadunk ki, ahol voltunk. Visszafogom a bennem tomboló férfiösztönt és akaratot, mert ezt nagyon nem akarom elrontani, ha beleőrülök is, de türelmes leszek és ha az kell, akkor évekig nem megyek ennél tovább. Hova tervezek, hiszen még nem is a barátnőm...
Lábujjhegyre állva próbálja megakadályozni, hogy végleg véget vessek ennek a harcnak, de magasabb vagyok és én nyerek, bár ennek a dicsőségnek egyáltalán nem örülök. Bosszúsan hümmögve néz rám, kezét a tarkómra helyezi és magához hüz. Halkan nevetni kezdek, túl gyenge vagyok és engedek a csábításnak, kevésbé mohó csókban forrunk össze ismét. Elégedett hangok hagyják el a száját, kezem önkéntelenül csúszik a fenekére, kuncogni kezd, miközben gyengéden noszogatom magam felé.
-Megfogtad a fenekem.-nevet halkan, szemei most is édesen csillognak.
Hümmögve fúrom arcomat az illatos hajába, kába csókokat hagyok a nyakán és örömmel fedezem fel, hogy minden ilyennél megborzong.
-Tetszik.-mosolygok.-Haragszol?
-Buta vagy.-bigyeszti le az alsó ajkát, melyet kedvem lenne most azonnal bekebelezni.
-Ha attól megbocsájtasz, te is megfoghatod az enyém.-nevetek, mire ismét megborzong.
-Majd amikor nem számítasz rá.
-Goni vagy.-használom a Louis által kreált rövidítést. Tommo egy nyelvújító is lehetne.
-Örülj neki, hogy nem árullak be!-nyújtja rám a nyelvét.
-Velem együtt lebuknál, hercegnőm.-simítok végig mosolyogva az arcán.-Ezt akarod? Elveretsz?
-Nem.-harap az ajkába. Úristen...
-Ezt ne csináld.-motyogom fojtottan.-Többek között ezt se.
-Miért?-harapja be ismét az ajkát.
Kínosan feszengeni kezdek, halkan felnevet, majd megpuszil és megsimítja az arcom.
-Áll még az este?-kérdezem bizonytalanul.
-Tudtommal igen.
-Rendben.-döntöm övének a homlokom.-Remélem tetszeni fog.
-Biztosan, ha kapok még ebből.-érinti meg mutatóujjával az ajkam. Mosolyogva puszilom meg az ujjbegyeit, majd megfogom a kezét és belecsókolok a tenyerébe.
-Ingyen van.
-Tedd félre nekem mindet.
-Másnak nem is jár rajtad kívül.-simogatom a kézfejét.
-Merem remélni. Zayn, mit fogok mondani Liam-nek? Egész nap azon gondolkoztam hogy mit találjak ki.
-Semmit.-mosolygok.-Ne aggódj emiatt.
Csodálkozva néz rám, majd apró bólint.
-Mit vegyek fel?
-Teljesen mindegy, valami meleget, nem szeretném ha megfáznál.
-Nem sokat segítettél.-húzza el a száját.
-Mert a legkevésbé sem az érdekel, hogy mit fogsz viselni.-nyomok puszit az arcára.-Csak gyere el.
Szemeit lehunyja és kezeivel ismét gyengéden húz magához, szeretném, ha nem kellene nemet mondanom neki vagy sietni.
-Stella.-suttogom.-Le kell mennünk.
-Mindjárt.-sóhajt.
Ujjaimmal a haját simogatom, mielőtt végleg elengednénk egymást ismét megcsókolom, ám ez sokkal rövidebb ideig tart.
Mosolyogva veszem szemügyre kissé kipirult arcát és duzzadt ajkait, melyekre kilépésem előtt még egy utolsó csókot nyomok. Sóhajtva baktatok át a saját szobámba, rendbe szedem a hajam és hideg vízzel megmosom az arcom, majd mielőtt Louis vagy Liam fegyőr utánam jönne lemegyek a lépcsőn.
-Stella?-néz mögém Liam.
-Nem tudom.-vonom meg a vállam.-A te húgod, miért rajtam keresed?
-Biztos még tanul.-mosolyodik el.
-Ja, biztos.
A megmaradt délután nagy részét a tévé előtt töltjük olyan műsorok nézésével, amik hülyeségi versenyben egymást előzgetik. Stella-val továbbra is úgy teszünk,ahogy eddig. Néha szenvedek, nehogy felnevessek. Röhejes, hogy ezt csináljuk, amikor ha ketten maradunk elég nehezen szakadunk le egymásról.
Az este nagy részét a szokásos programmal töltjük, egymáson röhögünk a nappaliban, ketten a társaságunkból eléggé aktívan váltanak egymással üzeneteket twitteren, visszakövetik a rajongóinkat meg még kitudja mit csinálnak, fáradtságra hivatkozva én lépek le elsőként, nincsenek köztünk bizalmas pillantások, egyáltalán nem nézek Stella-ra.
-Jó éjt.-sóhajtom, és megdörzsölöm az arcom.
Különböző módon elnyávognak nekem valamit, majd felcaplatok a lépcsőn és bezárkózom a szobámba. Nem vagyok ideges vagy feszült, inkább kicsit izgulok amiatt, hogy tetszeni fog-e neki. Szép nyugodtan kibújok a ruháimból, majd a fürdőszobába megyek és beállítom a megfelelő hőfokra a vizet. Alaposan megmosakszom, nem restellek elhasználni negyed üveg sampont a hajamra, erre sosem sajnáltam. Miután végzek lazán a csípőm köré dobok egy törülközőt, átdörzsölöm a hajam, hogy ne csöpögjön belőle a víz, majd visszamegyek a szobámba és felhúzok egy alsónadrágot. A hajamat dörzsölve halászok elő egy kissé ülepes fekete nadrágot, fehér pólóinget és a fekete bőrdzsekim, nem tervezek luxusrandit, nem is valósíthatnám meg így, hogy konkrétan ketten tudunk arról, ami köztünk van, de nem nézhetek ki idiótán. A hajam félig megszáradt kócos tincsekben meredezik a fejemen, néhány perc alatt megszárítom az egészet, majd elfoglalom a fürdőszobatükröt és hosszú percekig állítgatom a hajam. Szándékosan kissé rendezetlen tincseimbe még utoljára beletúrok, majd sóhajtva megvizsgálom magam és kissé bűntudatosan mosolygok a tükörképemre. Egyszer Liam úgyis megtudja, de még nem mondhatok semmit, lehet, hogy ma annyira szerencsétlen leszek, hogy mindent tönkreteszek. Nem, nem teszem tönkre, ezt most nagyon nem akarom elrontani. Óvatosan befekszek az ágyamba és nyakig betakarózok, hogy semmim ne látszódjon ki a takaró alól, türelmesen alvást színlelve várom, hogy Louis pici lelke megnyugodjon és eltakarodjon a saját szobájába, ne engem nézegessen. Ajkaimat résnyire nyitom és halk horkolást produkálok, a halk léptekből már tudom, hogy ő közeleg, kinyitja az ajtót és néhány percig ott áll, mocorogni kezdek és a másik oldalamra fordulok, a takarót természetesen húzom magammal, ennek következtében teljesen belegabalyodok de nem csinálok semmit, megvárom, hogy elhúzzon. Amikor végre elmegy felülök és megkeresem a testrészeim a takaróban, az ágyneműt lazán ledobom az ágyra és csendesen szuggerálom az ajtót. Lábaimat ráérősen belebújtatom a Converse cipőmbe, majd miután az utolsó gyér fény is megszűnik a folyosón és nem szűrődik be hozzám, percenként az órára pillantva várom, hogy megérkezzen a vendégem. Az ajkamat rágom, majd amikor nem jön én indulok el érte, sóhajtva rúgom le a cipőm, de ahogy kinyitom az ajtót megpillantom őt. Arcára valami olyasmi ül ki, mint amikor először talált az ajtaja előtt, akkor bocsánatot kérni mentem a bunkó viselkedésemért. Kezeit a szájára tapasztja, gyorsan behúzom a szobámba, becsukom mögötte az ajtót és lágyan nekidöntöm.
-Szia.-mosolygok a szemébe nézve.-Már azt hittem nem jössz.
-Sajnálom, biztos akartam lenni benne, hogy Louis nem jön be még egyszer.
-Szóval Tommo fegyőr téged is ellenőriz.-vigyorodok el.-Ne aggódj, többet nem fog bemenni, már biztosan alszik.
-Hogy megyünk ki?-pislog nagyokat, a szemem már hozzászokott a sötéthez de az arcán kívül mást nem nagyon figyelek.-Annyira jól nézel ki.-sóhajt, majd az ajkába harap és lesüti a tekintetét.
Szemeimet lassan végigjártatom rajta, lábaihoz tökéletesen farmernadrágot visel, strasszkövekkel kirakott mintás fehér pólóval és piros műbőr kabátkával, haja gyönyörű loknikban omlik a vállára és hátára, legszívesebben beletúrnék.
-Megyek és elbújok.-suttogom.-Gyönyörű vagy.
Az álla alá nyúlok és óvatosan megcsókolom, vagyis megpróbálom, de szája ahogyan az enyémhez ér mindketten mohón kapunk egymás után, erre vártam egész nap. Most már senki nem zavarhat meg minket. Elfog a mosolygás, amikor lábujjhegyre állva kúszik közelebb. Mindkét kezem a dereka köré fonom, helyet cserélünk, én dőlök az ajtónak és magamhoz szorítom. Nem sietünk, csókunk lassulni kezd, valamivel könnyebben szakadunk el egymástól mint legutóbb.
-Hogy megyünk ki?-leheli.
Belepuszilok a nyakába, majd a füle mögötti érzékeny pontra nyomok apró csókot.
-Ki mondta, hogy kiviszlek?-mosolygok.
-Hát...
Elengedek, könnyedén felszökkenek az ágyamra és lenyitom a saját tetőablakom. Mosolyogni kezd, szemei bőszen csillognak a kíváncsiságtól miközben közelebb húzódik.
-Mindjárt segítek.-susogom, majd gyakorlott mozdulatokkal kiemelem magam a tetőre, megvárom míg felkapaszkodik, majd a derekánál fogva emelem ki.
-Sajnálom, ez nem túl különleges, sőt...
-Zayn.-súgja a lehető leghalkabban a nevem. Végigpásztázza a kirakott két pokrócot, párnákat,  a közepes méretű kosárkát.-Kérlek, most az egyszer ne magyarázz semmiről.
-Tessék?-szalad össze a szemöldököm.
-Tökéletes.-simul a mellkasomhoz, arcát a nyakamhoz dörgöli, végigsimítok a karján és magamhoz vonva gyengéd puszit nyomok a feje búbjára.-Köszönöm.
-Meddig maradsz? Holnap iskolába kell menned.
-Bármeddig.-motyogja.-Nem baj, úgyis csütörtök lesz.
-Fáradt leszel és...
Mielőtt folytathatnám mutatóujját a szám elé teszi, majd mosolyogva elhúzza és megpuszil.
-Nem baj.-ismétli.
Sóhajtva adom meg magam, kiterítem az egyik pokrócot és lehúzom magam mellé, nem lejt, így semmi nem fog lebucskázni, viszont senki nem is lát minket, imádom ezt a helyet, gyakran ülök itt, bár már inkább a másik oldalon és nem egyedül. Kényelmesen befészkeli magát az ölembe, karjaim a dereka köré fonom és az állam megtámasztom a vállán, illata most is az orromba kúszik.
-Köszönöm, hogy eljöttél.-motyogom lehunyt szemekkel.
Valamit motyogva dől hátrébb, fejét hátradönti és a szemembe néz, ő a tarkóm felé nyúl, amikor én lehajolok az ajkaihoz. Játszadozva piszkálom a haját, az ujjaim köré tekerem, majd beletúrok, kábán pislogva húzódok el tőle, néhány másodpercig hallom, ahogyan lélegzik, majd elmosolyodik és megpuszilja az arcom.
A kosárért nyúlok, nem készültem 3 fogásos pazar vacsorával, csak kis apróságok, amiknek szerintem örülni fog, ahogyan ismerem ő jobban örül a kis dolgoknak. Sajnos nem gitározhatok neki, mert valószínűleg behallatszana, Niall meg köztudottan felébred a gitár hangjára, azt egy későbbi alkalomra tartogatom, ha lesz későbbi alkalom.
-Fogalmam sincs, hogy mit szeretsz.-nyitom ki a kosár tetejét.-Szóval van itt úgy minden, ami belefért ebbe. A sütit nem én sütöttem mert azt még nem tudok, de majd egyszer megtanulom azt is.
Sorjában halászom elő a mai nap vásárolt dobozos epret és apró gyümölcsöket, csokiöntetet, majd a becsomagolt sütit, ami egy kicsit összenyomódott.
-Sütöttem palacsintát.-emelem ki nagyot sóhajtva a tányért.-Az égetteket nekiadtam Niall-nek.
Kuncogva bújik közelebb, utolsóként nem valami alkoholtartalmú italt veszek ki, mert nem az a célom, hogy leitassam, két kis dobozos fantát teszek a kipakolt ételek mellé.
-Elég lúzer randi.-húzom el a szám, miután alaposan felmérem az eléggé unalmas ötletem.
-Nem is.-mosolyog rám.-Nekem tetszik, Zayn.
-Az a lényeg.-simítok ki egy rakoncátlan tincset az arcából.-De Stella...
-Nincs de, azt mondtam, hogy tetszik. Nem szoktam hazudni.
-Együtt hazudunk?-nevetek, és összefűzöm az ujjainkat.
-Elhiheted, hogy nem vagyok rá büszke, de muszáj...
-Nem muszáj.-hajtom le a fejem.
-De, mert akarom.-nyúl az állam alá, lágyan kér arra, hogy nézzek rá. Elmosolyodok, végigsimít az arcomon, kérdő pillantással néz rám, mire megfogom a kezét és én vezetem a hajamba, ő az egyetlen, aki összekócolhatja.-Nem lúzer, inkább aranyos.
-Mint te.-szólok közbe eme nyálas mondattal.-Kérsz palacsintát?
-Persze.-bólint. Előkotorom a nutellát, kimászik az ölemből amíg megcsinálom a nutellás palacsintákat, teszek beléjük néhány apróbb epret, banánkarikákat, majd ahogyan tudom összetekerem őket és húzok néhány csíkot a csokikrémmel. Igyekszem összehozni valami gusztusosat, odabiggyesztek a palacsinták végéhez 1-1 epret, majd félve pillantok fel. Csillogó szemekkel nézi a tányért, visszahúzom az ölembe, majd a combjaira helyezem a tányért és a kezébe adok 1 villát.
-Zayn.-álmélkodik az első falat után.-Ez nagyon finom!
Lecsípek egy darabot és megeszem, tényleg elég finomra sikerült, de lehetne jobb is. Kapok tőle egy kissé nutellás csókot, majd rögtön visszafordul és jó étvággyal enni kezd. Mosolyogva figyelem, közben én is falatozok az édességből, szabad kezem hüvelykujjával gyengéden simogatom a lábait.
-Nem fázol?-kérdezem halkan.
-Nem.-hümmög, majd leteszi a villát és nagyot sóhajtva dől nekem.-Ilyet csinálsz máskor is?
-Bármikor.-mosolygok, és a lába helyett az arcát simítom meg.
-Egy randimon sem laktam még ilyen jól.-villantja meg hófehér fogait.
-Sok volt már?-harapok az ajkamba. Hogyne lett volna sok, egy ilyen lánynak mint ő...
-Nem, egy sem.-nevet.-Ez az első, de nem is szeretnék többre menni.
-Hát azt én sem szeretném.-jegyzem meg halkan.
Arcára néhány másodpercre meglepettség ül ki, majd elmosolyodik és kuncogni kezd, a karom folyton libabőrözik tőle.
-Ha ez az első, akkor Eric...?
-Nem voltunk soha randizni.-rázza a fejét.-Gyerekszerelem volt.
-És ez nem az?
-Nem tudom.-vonja meg a vállát.
Kibontom a szépen becsomagolt sütiket, tetszik, hogy nem undorodva vizsgál egy szeletet és nem milliméteres falatokat eszik, hanem normális méretűeket és jó étvággyal, nem nyávog azon, hogy elhízik.
-Milyet kérsz?-kínálom.
Tekintetéből látom, hogy szinte mindet megkóstolná, én pedig nem sajnálom, iszonyú vékony pedig szerintem rendesen eszik.
-Kettévágjam őket?-mosolygok.
Az ajkába harapva bólint, kezeim közé veszem az arcát és megcsókolom, nem bírom ki, hogy ne tegyem meg. Kuncogva ölel át, orrunk egymásnak ütközik de csak közelebb húzom magamhoz, nem tudom mikor éreztem így utoljára, minden tetszik amit csinál, minden apró rezdülését tökéletesnek látom. Talán sosem éreztem még ezt, nem tudom, annyira nem akarom elrontani. Ajkának mozgása lassulni kezd, majd egy puszival búcsúzik tőlem, legszívesebben egy levegővétel után újra kisajátítanám az ajkait, fejét a vállamra hajtja és hevesen lélegzik. Mosolyogva vágom ketté a süteményeket, egyenlően megosztozunk rajtuk, majd a megmaradt gyümölcsöket csokikrémmel egymás szájába adjuk. Pillanatok alatt annyi mennyiségű ételt fogyasztunk el ketten, ami elég lenne egy kisebb focicsapatnak, de azt hiszem soha nem laktam még ilyen jól sütikből és gyümölcsökből. Nem nyáladzunk, csak jól szórakozunk együtt megspékelve néhány forróbb és maszatosabb pillanattal. Sóhajtva dőlök el a pléden, mosolyogva pillantok az égre, nem túl felhős, látok néhány csillagot és észreveszek egy repülőt is, kabátban nem fázok, viszont a lábaim csak félig érzem.
Csillogó szemeivel félve néz rám, majd óvatosan idemászik hozzám és bebújik a karjaim közé. Elveszem a másik plédet is és betakarom vele, néhány másodpercig mozdulatlanul fekszünk egymás mellett, majd óvatosan megmozdul felém, felbátorodva én is az oldalamra fordulok és egyenesen a szemébe nézek.
-Fázol?-súgom.
-Kicsit.-öleli át a plédet.
-Kéred a kabátom?
-Nem, dehogy. Megfázol.
-Bújj ide.-dörzsölöm meg az arcom.
Közelebb húzódik, kissé bátortalanul fúrja arcát a ruháimba, nem sokban különbözik ez attól, amikor ülve vagy állva ölel át, mégis sokkal másabbnak érzem, lába egy pillanatra az enyémhez ér, rögtön elhúzza.
-Menjünk inkább be, megfázol és reggel fáradt leszel.
-Ne, még ne, légyszi.-néz fel, majd a hátára fordul és fejét megpihenteti az egyik karomon.
Egyszerre vagyok mérhetetlenül boldog és ideges is, ha Liam most így találna minket... kíváncsi vagyok, hogy ha rám tennének egy olyan csipogós gépet ami a kórházakban van, vajon milyen magasra ugranának azok a csíkok.
-Ezért egyszer még kapni fogok.-húzom el a szám, majd mozgolódva közelebb csúszok hozzá és felhúzom magunkon a takarót.
-Ott egy hullócsillag!-harap az ajkába.-Kívánj valamit, Zayn!
Nem akarom elrontani az örömét azzal, hogy felvilágosítom, amit hullócsillagnak néz az egy repülő, így hát lehunyom a szemeim és kívánok attól a repülőtől, nem sok mindenki teszi ezt szerintem. Szemeimet nehezen nyitom ki, ahogyan látom ő is laposakat pislog, majd elmosolyodik és már bátrabban fordul felém, arcom a hajába fúrom és néhány percig csendesen lélegzek. Mindent beterít a narancs és a különböző tisztálkodószerek illata, szemeimet már nem nagyon bírom kinyitni, másik oldalára fordul, háta a mellkasomhoz feszül, feneke kínos ponthoz ér, de túl fáradt vagyok ahhoz, hogy magamban egy férfias örömmosolygásnál többet tegyek. Kezeim a derekára csúsznak és a kényelmetlen ruhák ellenére közelebb húzom, a fáradtságtól felbátorodva résnyire nyitom a szemeim és rekedt hangon felteszek egy kérdést, ami már kb 1,5 hete nem hagy nyugodni.
-Stella.-halk hümmögést kapok válaszul.-Leszel a barátnőm?
Mozgolódni kezd, megfordul a karjaimban és szemeit résnyire nyitva kettőt pislog rám, mielőtt közelebb húzódna.
-Hát persze, Zayn.-mosolyog.
-Köszönöm.-súgom fáradtan, majd közelebb hajolok hozzá, hogy valamivel megpecsételjük a kapcsolatunkat. Ha ez az, és ha fogunk erre emlékezni holnap reggel. Jelen pillanatban annyira fáradt vagyok, hogy nem veszem észre azt sem, hogy az éjszaka közepén a tetőn fekszem egy olyan lánnyal a karjaimban, akire ránéznem sem szabadna. Majd lesz valami. Ahogy szemeim lecsukódnak végleg kizárok mindent, háta hozzám simul, lábait már nem húzza arrébb, az illata mámorítóan hat az agysejtjeimre, arcomat félig belefúrom a hajzuhatagba és a karjaim a dereka köré fonom. Annyira régen voltam már ilyen helyzetben egy lánnyal, és olyan rég volt már az, amikor valakinek büszkén azt mondhattam: igen, ő az én barátnőm. 

29 megjegyzés:

  1. Nagyon jó, mint mindig!!! :))) Már várom a jövőhét csütörtököt!! Én vagyok a te RÉGI titkos rajongód!! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Kérlek, ne mondd, hogy rajongó, nincs bennem semmi különleges, teljesen átlagos vagyok.

      Törlés
    2. De,de a rajongód vagyok mivel nagyon nagy tehetséged van az iráshoz!!! :)

      Törlés
  2. Nagyon jó volt!( Van egy olyan érzésem, hogy problémák fognak adódni abból, hogy Stella nem a saját ágyában hajtotta állomra a szemét. )
    Várom a következőt!^^

    VálaszTörlés
  3. Fantasztikus lett ez a rész! Nagy rajongód vagyok!!! Szerintem is lesz egy kis gond abból,hogy Stella nem a saját ágyában aludt el! Hú...le se tudom írni,mennyire fantasztikusnak tartom ezt a részt! Nagyon jó lett! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! <3 Egy átlagos emberért nem rajonganak, ne mondd, hogy a rajongóm vagy. :)

      Törlés
  4. Nagyon jó lett. :) Olyan aranyosak,Kíváncsi vagyok mikor derül ki ,hogy járnak :) <3
    Már nagyon várom a kövit <3

    VálaszTörlés
  5. Istenem, de jó!!!! Most ezen meg ne sértődj, de úgy utálom, hogy nem bírok erre a blogra normális kommenteket írni, mert annyira jóóóóóók a részek, hogy az agyam értelmes része kikapcsol, és csak az marad, hogy; VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! meg JÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! és nem mellesleg: ISTENEMDEJÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!! Ahogy azt már korábban olvashattad is :)
    Kíváncsi vagyok, hogy felkel-e egyikük hajnalban, vagy Lou, esetleg valaki más megtalálja őket így összebújva a tetőn... Rád bízom, úgyis mindenből a legjobbat hozod ki :) Várom a következőt, imádlak!
    Öleléshalom:
    Katy Blue

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miért sértődnék meg? :D Köszönöm szépen, édes vagy! :) <3

      Törlés
  6. Szia!
    Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon jó lett a rész!!Erre a részre vártam már mióta...Stella a Zayn barátnője lett!<3<3
    Hogy megy a suli?
    Puszi:Bori<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon szépen köszönöm! <3
      Hát, köszönöm elég jól, bár most nagyon nincs időm, 2 hete próbálok végigolvasni 1 könyvet de még nem sikerült. :( Neked milyen az iskola? :)

      Törlés
    2. Szia!
      Én is ugyan így vagyok vele!Egyszerűen semmire sincs időm!Utálom!
      Puszi:Bori

      Törlés
  7. FANTASZTIKUS! Imádom a történeted! Stella és Zayn annyira cukik!!! Kíváncsi vagyok,hogy fogod bonyolítani a dolgokat. Nagyon várom a következő részt!
    Ui: Jó pihenést a hétvégére!! <3

    VálaszTörlés
  8. Imádom!! Imádom!! Teljes mértékben imádom, annyira jó lett hogy..áhh :) Gyorsan hozd a következő!! :DD

    VálaszTörlés
  9. Nessa !!
    Imádom, Liam és Stella jelenet annyira édes volt *-*
    Zayn a legtökéletesebb, olyan édesek együtt ^-^
    és végre a barátnője ;))
    Gyorsan hozd a köviit <3
    XoXo

    VálaszTörlés
  10. húha! hát ez király rész lett! :D imádtam! nem tudom mi lesz ebből de biztos hogy valami rossz fog belőle ki sülni ;) gyorsan kövit! :D

    VálaszTörlés
  11. Nagyon jó, várom a kövit. Imádom ahogy Zayn viselkedik a lánnyal, és hogy milyen részletesen írod le a gondolatokat. siess :D

    VálaszTörlés
  12. Szia! Most találtam rá a blogodra és el kell mondjam, hogy már a prológusba beleszerettem. Hihetetlenül tehetséges vagy, elképesztően fogalmazol és olyan tökéletesen írod le a szereplők érzelmeit, gondolatait, hogy az már fáj. :') Légyszives magyarázd már el nekem, hoy a ménkűbe tudtál/tudsz egy ilyen PER-FECT történetet írni!? Előre is szeretnék bocsánatot kérni az ezután következő értelmetlen, gépelési hibával teli (hülye telefon), nagyrészt az elhalálozásomról szóló megjegyzéseimért. Még találkozol velem, azt garantálom! :)) ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen, nagyon jól esnek a szavaid! :) Szerintem a történetem/történeteim jó messze vannak a tökéletestől, szóval a kérdésedre nem tudok választ adni. Ne kérj bocsánatot, várom a kommentjeid! :))

      Törlés
  13. Nagyon KIRÁLYYYY!!! VÁROM AM KÖVIT!!! Nem tudok mit mondani egyszrűen fantasztiku vagy!!! Meg persze a blog is az!!!

    VálaszTörlés
  14. Szia! Én is vagy két napja találtam meg a blogodat, de nagyon imádooom!!! Nagyon jó író vagy, simán csinálhatnál belőle könyvet, és biztos, hogy megvenném! :) Minden nap azt várom amikor haza megyek a suliból h "De jó, végre elolvashatom hogy mi lesz Zayn és Stella között!!" vagy ilyesmi:) Nagyon várom a kövi részt:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Igazán örülök, hogy tetszik! :) Köszönöm szépen! <3

      Törlés
  15. Nagyoon jó.:)<3Mikor lesz a kövi rész??:**

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :) Most tettem fel, csütörtökönként van új rész.

      Törlés