2013. augusztus 20., kedd

15.rész A fizika összehozza az embereket

~Stella Starlight~

A mai az első nap, hogy nem nézek körbe amikor kilépek az iskola kapuján. Nem várom már Ericet, igazából, szerintem nem is jön ma ide, lehet jobban is teszi. Leszaladok a lépcsőn és egyből Harry kocsija felé veszem az irányt, ezúttal ő fuvaroz, felettébb élvezetes volt reggel vele utazni, korán reggel megnevettetett a hülye vicceivel és nem hagyta, hogy szomorkodjak. Ugyanakkor néha komolyabb hangnemet megütve kérdezett valamit, és nem nevetett ki. Mielőtt beugorhatnék a göndör hajú fiú autójába, valaki megfogja a kezem, és én összehúzott szemekkel fordulok meg. Tudom ki az, mások megszólítanának, és nem kapnák el a csuklóm.
-Beszélhetünk?-kérdezi ártatlan arccal.
-Sietek.-motyogom.
-Biztos vagyok benne, hogy Harry tud egy kicsit várni.
-Én is, de nem akarom megvárakoztatni őt.-makacskodom, és húznám ki a csuklóm a kezéből, de nem enged el. A nadrágzsebemben megrezzen a telefonom, hátrapillantok a kocsi felé, de a sötétített üveg nem engedi, hogy belássak. Tudom, hogy nem szállhat ki, főleg egy középiskola bámészkodó, pletykás diákjai előtt, mert akkor mindennek vége, vége lenne a nyugodt életemnek és az emberek találgatni kezdenének, mindenfélét terjesztenének rólam. Erre még nem állok készen. Majd egyszer, valamikor elmondjuk, hogy Liam a testvérem, de csak akkor, ha már kellően összeszoktunk és mindketten akarjuk, addig ez titok marad. A mi titkunk.
-Stella, kérlek.-túr bele kócos hajába.
-Mit akarsz még tőlem?-motyogom fojtottan, és csípőre teszem a kezeim.-Tegnap este 2 év után képes voltál szakítani velem egy sms-ben, ezek után elvárod, hogy hallgassalak meg?-ripakodom rá.
-Tudom, gyáva voltam.-teszi egyik kezét az arcomra.-Szeretném tisztázni, nem akarok így elválni tőled.
-Küldd el sms-ben.-nézek hidegen a szemébe, megfogom a kezét és elveszem az arcomtól.
A telefonom megállás nélkül rezeg, órák alatt le kell némítani és még nem volt alkalmam újra hangot adni rá. Lepillant a lábaimra, majd keserűen elmosolyodik és elenged.
-Rendben.-fonja össze a karjait maga előtt.-Menj csak, biztos már nagyon idegesek, amiért velem beszélgetsz.
-Szeretném, ha nem mondanád el senkinek, hogy velük lakom.
-Én is szeretnék sok mindent.
-Eric...-harapok az ajkamba.
-Komolyan ekkora szemétládának nézel?-horkant.-Nem mondom el senkinek, ha hétvégén találkozol velem és meghallgatsz.
-Vasárnap délután.-jelentem ki ellentmondást nem tűrően.-Szombaton programunk van.
-Jó.-bólogat.-Csak ennyit akartam, szia.
-Szia.-motyogok, majd gyorsan a kocsihoz megyek és beugrom az anyósülésre.
Meglepetésemre Liam is az autóban ül, a hátsó ülésről hajol előre, és a pillantásával a sarkon leforduló Ericet követi.
-Minden rendben?-kérdezik egyszerre.
-Igen.-dünnyögöm.-Hogy-hogy itt vagy?-mosolygok a leskelődő bátyámra, és puszit nyomok kissé borostás arcára.
Megpuszilom Harry-t is, aki mindezt egy hatalmas vigyorral fogadja, majd beindítja az autót és elhajtunk az iskolától.
-Arra gondoltam, hogy beugorhatnánk a szüleidhez, megbeszélni a szombatot.
-Rendben.-bólintok, és hátradőlök az ülésben.
-Milyen napod volt?
Csendesen elmesélem az érdektelen, unalmas napom, beszámolok a föci feleletemről, belekezdenék abba a részbe, hogy ,, és aztán egyedül..." de Harry nyugodt arccal megállítja az autót az ismerős ház előtt. A beszámolóm félbemarad, kiugrok a kocsiból és toporogva várom meg a két fiút, majd ugrándozva rohanok végig a kerten, feltépem az ajtót és visongva ugrok rá a nappali kanapéján szundizó apura.
-Fhu! Nem is tudtam, hogy ma este meteoreső lesz.-nevet, majd végigsimít a hajamon és megpuszilja a homlokom.-Hello Prücsök, mi szél hozott?
-Szia.-vigyorgok szélesen és az arcomat a mellkasába fúrom, érzem magamon a bátyám és Harry pillantását.
-Mi volt ez a hang?-lépdel elő a konyhából anya. A keze kissé lisztes, ebből tudom, hogy valami finomat alkotott kedvenc helyiségében.
Felugrok, boldogan szökdécselve ölelem át és cuppanós puszi nyomok az arcára.
-Jó napot!-hebegi zavartan Haz.
-Szia Harry.-simítja meg a karját anyu, majd szorosan megöleli Liam-et.-Ilyen hamar lefárasztott titeket Stella?
-Naa.-húzom fel az orrom sértődötten, végigsimít a vállamon és szeretetteljesen mosolyog rám.
-Szó sincs róla.-magyarázkodik Liam, miközben kezet fog apuval.-Szeretnék kérdezni valamit, illetve inkább engedélyt kérnék.
-Rendben.-bólint anyu.-Gyertek, üljetek le, mindjárt hozok valami harapnivalót.
-Igazán nem szük...
-Liam!-szakítom félbe.-Csitt! Lisztes a keze, van valami süti.-suttogom.
Harry nevetni kezd rajtunk, anya mosolyogva elenged és bemegy a konyhába míg én a fiúk társaságában fárasztom aput. Élménybeszámolót tartok a hétvégéről, részletesen felvázolom a szobám, amit Liam rendezett be nekem, elmondom, hogy mennyire jól érzem magam, és bár jelen van, hadarva áradozok Liam-ről.
-Jól van, vegyél levegőt is.-nevet, majd a fiúkhoz fordul, mintha én ott sem lennék.-Nehéz elviselni?-szúr oldalba a mutatóujjával, ami miatt visítva felnevetek.
-Nem.-vágja rá Liam.
-Áá, nem rosszabb mint Louis vagy Niall.-legyint Haz, és azt hiszem ezt bóknak szánja.
Anyu lép elő, a szemem felcsillan a rózsaszín sütik láttán, felugrok, de mielőtt elvehetnék egyet a kezemre csap.
-Stella, ne légy udvariatlan.
-De...
-Vegyetek csak, fiúk.
Liam röhögvve vesz el egyet, sértve és kissé durcásan dőlök hátra, mire felém nyújtja. Legyintek, majd előre hajolok és elveszek egyet én is, felhúzom a lábaim és kis híján apa ölébe mászom, 1 hete nem láttam őket, nem zargattak telefonon, nem nyaggattak semmivel, úgy érzem bíznak bennem. Elnyammogok a rózsaszín, krémes sütin, nem törődök azzal, ha maszatos leszek, a fiúk próbálnak kulturáltan enni, megmosolyogtat, ahogy Harry két ujjal fogja a süteményt és óvatosan harap bele, mintha csak sajnálná tönkretenni a szépen megalkotott darabot. Tényleg szép, de én nem sajnálom, mert az íze a lényeg és anya finomabbnál-finomabb alkotásainál nincs jobb.
-Szóval, mit szeretnétek?-kérdezi anyu.
-Igen.-köszörüli meg a torkát Liam.-Szóval arról lenne szó, hogy a hétvégén szeretnénk rendezni egy kisebb összejövetelt. Bulit nem lehet, mert Stella érdekében még nem mondanánk el az igazságot, egy bulin pedig hamar kiderülne és sajnos sokan nem tudják tartani a szájukat, így arra gondoltam, hogy ha szabad, akkor áthívnánk néhány megbízható, közelebbi barátot, lenne zene, üdítők, bemutatnám őt a zenekarunknak...
-Liam!-szakítja félbe anyu.-Miért kérsz engedélyt?
-Mert...-hebegi.-Hát, mert nem szeretném ha miattam kerülne bajba.
-Oké, figyeljetek.-mosolyog anyu, miközben apa bőszen bólogat mellettem, és a hajamat piszkálja.-Azt csináltok amit akartok, nagykorúak vagytok, Stella jó gyerek és benned is bízom Liam, az elmúlt egy hétben úgy gondolom nem történt semmi rossz, arról már tudnék, normális fiúk vagytok, gondolom a barátaitok is normálisak. Ha Stella nem iszik alkoholt, akkor áldásom rá, érezzétek jól magatokat. Nem volt még szórakozóhelyen, ez pedig a ti házatokban lesz, csak annyit kérek, hogy figyelj rá. Rendben?
-Természetesen.-bólint, és rám mosolyog.-Köszönöm szépen.
-Köszi.-vigyorgok körbe, majd elveszek még egy sütit és elmélyülten harapdálom.
-Minden oké veletek?-kérdezi apa.
-Ühüm.-hümmögök, és úgy döntök nem említem meg Ericet. Majd elmondom, ha nem lesznek itt a többiek.
Kicsit beszélgetünk a szüleimmel, anyának is hosszú percekig áradozom az elmúlt hétben történtekről, majd amikor kellően kibeszélem magam útnak indulunk. Megölelem anyát és apát, majd beülök a kocsiba és végignézem, ahogyan elköszönnek a srácoktól is, egy nagy doboz süteményt szorongatok a kezeim közt, legszívesebben nekiesnék, de ez már a többieké. A ,,hazafelé" vezető út vidáman telik, nem beszélünk Eric-ről, Harry tervezgeti a szombatot, mi meg csak csendben hallgatjuk. Hamarosan látom Zayn-t, ez leköti az én gondolataim, a hasamban pillangók szálldosnak, kíváncsi vagyok, ma vajon milyen lesz velem. Kedves, mint tegnap, vagy távolságtartó és csendes, mint azelőtt mindig. Hosszú ideig agyalhatok még ezen, ugyanis amikor hazaérünk ő nincs otthon, ahogyan Niall se, Louis a lábát felpakolva, elnyúlva tévézik a nappaliban, közben a telefonját nyomkodja és egy könyv is ott hever mellette. Új témát találok magamnak, amin agyalhatok. Vajon hol lehet most Zayn?
-Felmegyek tanulni.-közlöm, miután Louis elenged szoros, szeretetteljes öleléséből.
-Nem vagy éhes?-kérdezi Liam, és készen áll arra, hogy összedobjon nekem valamit. A fejemet jobbra-balra ingatom, majd felveszem a táskám és kisajátítom magamnak a csendes második emeletet. Törivel kezdek, átolvasom az előző órai anyagot, választ adok a lap alján feltett kérdésekre, majd hosszú percekig, magamban motyogva ismételgetem a leírt mondatokat, hogy rögzüljenek a fejemben.
A szobám ajtaja kinyílik, még fél órája se kezdtem neki tanulni, de úgy látszik valakinek máris hiányzom. Louis csörtet be, magolás közben a tollam végét rágcsálom elmélyülten, a tekintetem rá emelem, kiveszem a számból a tollat és rámosolygok.
-Túl sokat tanulsz.-rázza a fejét.
-Ezt még senki nem vágta a fejemhez.-nevetek fel, és összecsukom a füzetem. A tanulós tantárgyakkal egyáltalán nincs problémám, az agyam fogékony és az ilyeneket hamar megjegyzem, a matek, fizika és kémia fölött többet görnyedek, főleg a matekkal gyűlik meg a bajom, amíg többszöri próbálkozás után végre megkapom az eredményt. Figyelek órán, de mire hazaérek és elkezdek tanulni, rendszerint kimegy a fejemből, hogy mit hogyan kell számolni, átváltani, de addig görnyedek a feladatok felett amíg meg nem kapom a helyes választ. Azután már csak azt kell kitalálnom, hogyan írjam le a feladat menetét. Sokszor vért izzadok, háromszor felmérgelem magam egy feladaton, de mindig elégedetten csukom be a könyvet és négyesnél rosszabbat nem kapok ebből a szeretetteljes tantárgyból.
-Én sem vágom a fejedhez.-mosolyog.-Mennyi az átlagod?
Előhúzom az ellenőrzőm, kinyitom a félévi értékelésnél és elé csúsztatom. A jegyeim nem túl változatosak, félévkor két négyest kaptam, a többi ötös, illetve, hát, egy hármas tesiből.
-Nemár'.-nevet fel.-Hármas vagy tesiből? Azt tudod, hogy Liam meg tesitanár akart lenni? Végre egy dolog amiben nem hasonlítotok!
Megvonom a vállam, kétségtelen, számomra ez az egyik legutáltabb tantárgy. Én nem tudok kötelet mászni, bénán bukfencezem, nem tudok kézen állni és szekrényt ugrani, két ballábas és két balkezes vagyok mindenféle sporthoz, gyűlölök futni és nem vagyok egy Forrest Gump se. Az egyetlen sport amit valaha is űztem, az a horgászat, ami állítólag sport és én egy nyaralásunk alkalmával, kb 10 éves koromban apa oldalán fogtam egy rózsaszín, műanyag horgászbotot. Halat azt természetesen nem fogtam, de kifejezetten élveztem a vízparton ücsörgést azzal a címszóval, hogy sportolok. Bárcsak Liam is velünk lett volna...
-Nem akarok testnevelés szakra menni, szóval ez a jegy engem nem annyira rendít meg.-vonom meg a vállam.
-Tudod már mi szeretnél lenni?-érdeklődik mosolyogva, és az asztalra csúsztatja az ellenőrzőm.
-Hát, fogalmam sincs.-túrok a hajamba. Eddig erről anyán kívül senki nem beszélgetett velem, meglep Louis kíváncsi arckifejezése.
-Mi a kedvenc tantárgyad?
-Angol?-vonom fel a szemöldököm.-Talán, azt szeretem.
-Lehetnél mondjuk író, azt is lehet tanulni a főiskolán.-vonja meg a vállát, és mosolyogva néz rám.
-Ugyan miről írhatnék?-nevetek.-Béna vagyok, senki nem olvasná az esetleges ,,könyveim".-mutatok macskakörmöket a levegőbe.
-Az éneklésre is azt mondtad, hogy béna vagy, de ez nem igaz. Végül is, van még időd ezen gondolkozni, bármi lehet belőled, a tesitanárt és hasonlókat kivéve.
-Bármi?-pislogok nagyokat. Lelki szemeim előtt látom magam különböző szakmákban, de valahogy egyik sem tetszik, aminek köze van az irodalomhoz.
-Gyönyörű vagy, okos és vicces, szerintem bármi lehetsz.-mosolyog, és megvonja a vállát.-Békén hagylak, mielőtt Liam bejön és leszedi a fejem amiért nem hagylak tanulni.
-Várj!-kiáltok, és előkapom a fizika füzetem.-Tudsz segíteni?
-Nem.-rázza a fejét nevetve.-Utáltam tanulni, a fizika meg a legnagyobb ellenségem, szóljak Harry-nek? Ő volt a nagy ász ész a középiskolában.
-Nem kell.-rázom a fejem.-Megoldom.
-Oké.-vonja meg a vállát, majd kiandalog a szobámból.
Magamra maradok a fizikával, a táskámban még ott lapul a francia füzetem és a szavak csak arra várnak, hogy bevésődhessenek a tudatomba, valamint vár rám egy matekfüzet, pihenésként pedig egy kis biosz. Lenne már tavaszi szünet!
Percekig értetlen arccal bámulok a füzetemre, majd a szobám ajtaja ismét kinyílik és Liam dugja be a fejét.
-Elmegyek Danielle-hez, oké?
-Jó.-bólintok.-Szia.
-Hívj ha van valami.-lép be, és puszit nyom a fejem tetejére.
-Rendben.-mosolygok, és átölelem.
Végigsimít a hajamon, majd megfordul és magamra hagy a fizika házimmal.

~Zayn Malik~

Tegnap óta máson sem jár az eszem, mint Stella-n. Oh, uhm, ez egy új információ? Nem, valószínűleg nem, mert nem csak tegnap óta gondolok rá a nap 24 órájában. De tegnap óta még többet zargatja a gondolataim, mert nincs Eric, ami azt jelenti, hogy Liam-en lívül nem lenne akadálya annak, hogy randira hívjam. Nem vagyok hülye, tudom, hogy magamtól nem fogok csak úgy, egyik napról a másikra elfelejtkezni róla, arra már én is rájöttem, hogy valami megfogott benne, akárhányszor ránézek a gondolataim és a hormonjaim tombolni kezdenek. Nem bírom ki, hogy amikor senki nem látja akkor ne legeltessem rajta a szemeim, egy napban az első és az utolsó gondolatom ő, tudom, hogy kezdek olyan érzéseket érezni iránta, amiket nem kellene. De nem hívhatom randira és még csak el sem mondhatom senkinek, mert ő Liam húga, és Liam-en eluralkodott a nem-szindróma azaz, ha egyikünk akarna valamit Stella-tól, és ő nem lenne jelen, a nem-szindróma megjelenik, a válasz tehát minden ilyesfajta dologra: Nem. Mondom, nem! Harry, akadj le a húgomról  azt mondtam nem! NEM! 
Megértem, én is leütnék mindenkit aki valaha is a húgaim próbálná behálózni, de ez így baromi rossz, legalábbis nekem. Liam a barátom, muszáj tiszteletben tartanom, hogy bármit is érzek soha nem kezdhetek a húgával. 
Kezd egyre hidegebb lenni, nem volt jó ötlet ilyen időben egy rövidnadrágban és pulcsiban elindulni futni, a futás ugyan felmelegített, de már amúgy is ideje hazamenni. Felhúzom a fejemre a kapucnim, néhány szemfüles rajongóval összefutottam - szó szerint - de rajtuk kívül nem szólt hozzám senki, a délutánt egyedül töltöttem és London külvárosi parkjaiban futkároztam, illetve a gondolataim ezerrel száguldoztak a fejemben. Lassan kocogok haza, miután bejutok a kapun nagy levegőt veszek, a hajamba túrok és belépek. A cipőm lerúgom, és ott hagyom a többi közt, izzadtan vonszolom be magam a nappaliba, ahol kibújok az átizzadt szürke pulcsimból és megtörlöm vele a homlokom.
-Sziasztok.-intek a nappaliban elnyúló Louis-nak és Harry-nek, akik egyszerre motyognak valami ,,csá"-hoz hasonlót, majd tovább bámulják a tévében futó Gossip Girl-t (?). A konyhába megyek és kiveszek egy üveg hideg vizet a hűtőből, megiszom az egészet, a szememmel Liam-et keresem, de nem találom sehol, ahogyan egy gyönyörű lányhoz tartozó hang sem. Hallom, ahogyan ledübörög a lépcsőn, majd beront a konyhába, és én már megint félmeztelen, izzadtan ácsorgok, amikor belép.
-Szia.-mosolyog, majd a szemei végigmérnek és az arca kipirul. Ujjai közt görcsösen szorongat egy spirálfüzetet és zavartan nézz körbe.
-Szia.-motyogom.
-Zayn!-kiált, és hirtelen előttem terem. 
A közelsége megrémiszt és zavarba hoz, ahogyan valósággal kiáltja a nevem összerezzenek és hatalmas szemekkel nézek rá.
-Tessék?
-Segíts!-nyomja az orrom alá a kezében szorongatott füzetet.-Gyűlölöm a fizikát!-toporzékol.
-Hé, nyugi.-vakarom meg a tarkóm.-Mutasd!
A kezembe adja a füzetet, ujjbegyei hozzáérnek a tenyeremhez, tekintetem a füzeten tartom és nagyon remélem, hogy nem hallja a mellkasomban őrülten kalapáló szívem. Háromszor olvasom el a feladatot mire felfogom, nem azért nem sikerül elsőre, mert annyira nehéz, hanem mert nem tudok holmi fizikára koncentrálni, amikor az előbb ért hozzam. Nagyon ritkán érintkezünk egymással, pár ölelés és esetleg az első találkozásunk üdvözlőpuszijain kívül még egyszer sem, de most a kezemhez ért az ujjainak minimális, apró felülete. Micsoda nyálas, szánalmas alak vagyok!
-Na?-kérdezi reménykedve.-Mondd, hogy te megérted!
-Öhm.-túrok a hajamba, és bár sosem voltam kitűnő ebből a tantárgyból, úgy döntök, már csak azért is megpróbálok segíteni neki, hogy szerezzek nála 1-2 jó pontot. Azért, hogy barátok legyünk. Mert a barátok többek között ezt is csinálják, segítenek egymásnak.-Liam hol van?
-Elment Danielle-hez!-üvölti a nappaliból Harry.
Aha! Szóval LIAM itt merte hagyni velük Stella-t! Hogy lehetséges ez?
-És ők sem tudják?-bökök az ajtó felé.
-Louis fél ránézni a papírra, Harry meg 5 percen át bámulta összeráncolt homlokkal, azután kijelentette, hogy sajnos nem érti mert már régen tanult fizikát.
-Értem.-vakargatom a kezeim.-Öhm, akkor gyorsan lezuhanyzom, utána bemegyek hozzád és próbálok segíteni.-harapdálom az ajkam belső felét.
-Köszönöm!-ugrál vidáman.-Csak gyere majd be, én addig ülök még felette.
-Oké.-sóhajtok.-15 perc, gyors leszek.
-Bent várlak.-mosolyog, én meg remélem senki olyan nem hallja ezt a mondatot, akinek túl élénk fantáziája van.
Bólintok, majd mosolyt erőltetek az arcomra és kilépek előtte, felrohanok a lépcsőn és bezárkózom a szobámba, a szívem a torkomban dobog, az átizzadt pulcsit a szennyestartóba dobom, kiveszek a szekrényből egy tiszta alsónadrágot, pólót és egy nadrágot, majd becsapom magam után a fürdőszoba ajtaját és pillanatok alatt bújok ki az izzadt darabokból. Most tényleg nem fogok szarakodni a hajammal, próbálok gyorsan elkészülni. Átdörzsölöm magam a tusfürdőmmel,  10 perc alatt kellően megtisztulok és férfitusfürdőtől illatozva lépek ki a zuhanyfürkéből. Megtörölközök, belebújok az alsómba és a tükör előtt állva dörzsölöm a hajam, kócosan és nedvesen meredezik a fejemen, előveszem a hajszárítót és egy kicsit fújatom, hogy valamivel szárazabb legyen. A homlokomba fésülöm, mert ha egyszer nekiállok megcsinálni akkor az órákig eltarthat, felveszem a tiszta ruháim, a többit beküldöm a pulcsim után, kiterítem a vizes törülközőt és mezítláb rohanok át a szobámba. Vinnem kellene valamit? Nem, biztosan nem. Mit kellene vinnem, amikor csak egy fizika háziban segítek? Te jó ég! Miért készülök rá így, holmi fizika házi feladatra?
Nagy levegőt veszek, majd kinyitom az ajtót és lazaságot álcázva lépkedek el az ő szobájának ajtajáig, mely résnyire nyitva van és én rálátok, ahogyan a tollát a kezében forgatva kissé feszült testtartással könyököl az asztalra. Belépek, vonakodva csukom be az ajtót, megfordul a székkel és rám mosolyog. Fel sem fogom mi történik, szemei végigjárnak rajtam, majd beletúr dús hajába, nem azért, mert flörtöl, hanem mert idegesnek tűnik.
-Mutasd.-köhintek, és az asztalhoz lépek, mellé.
-Menjünk inkább oda.-mutat a sarokban terpeszkedő ülőgarnitúrára.
Bólintok, és bár minden eszembe jut a fehér bőrkanapé láttán, csak a tanulás és a fizika nem. Felkapja a tolltartóját, egy könyvet és egy munkafüzetet, én meg a kerek betűkkel teleírt füzetet szorongatva huppanok le. Leül mellém, felhúzza a lábait és próbál úgy rálátni a füzetre, hogy ne hajoljon az arcomba. Az ölembe eresztem, így már mindketten lefelé nézünk a füzetre, és ő vészesen közel van hozzám. Átfutom a feladatot, majd a kezembe veszem a könyvet és fellapozom a megadott oldalnál. Semmit, ismétlem SEMMIT nem értek belőle, hülye vagyok ehhez, nem is értem minek vállalkoztam arra, hogy segítek neki.
-Na?-pillant rám reménykedve.
-Google?-nevetek fel kínosan.
-Nem.-rázza a fejét makacsul.-Nem puskázok a google-ről, úgy nem értem meg soha.
-Ne viccelj már!-nevetek fel.-Csak megnézzük, hátha valami fizikuspalánta ír erről.
-Nem, szeretek magamtól rájönni a megoldásra, vagy élő emberektől kérek segítséget.
-Stella, azt is élő emberek írták.
-Jó, de akkor is...
-Rendben.-bólintok mosolyogva.-Akkor üljünk itt felette és bámuljunk rá.
-Te se érted?-kérdezi, és szórakozott pillantással néz a szemembe.
-Halvány lila fogalmam sincs róla, hogy mi ez.
Az ajkába harap, gondterhelten néz a kezemben tartott füzetre.
-Utálom a fizikát.-motyogja.
-Valahogy megoldjuk.-próbálom biztatni, a durcás arca hihetetlenül édes.-Figyelj, én megnézem a neten és elmondom neked, szóval egy élő embertől tudod meg a megoldást és nem te nézed meg.
Csilingelően felnevet, amitől nekem is mosolyognom kell. A füzet fölé hajolok, kérek tőle egy ceruzát és valamit próbálok számolgatni, közben akaratlanul is beszélgetni kezdünk.
-Egyébként hogy vagy?-emelem fel a fejem, és valami jelet keresek az arcán, elvégre tegnap szakított vele a barátja.
-Jól.-vonja meg a vállát és kedvesen mosolyog rám.-Bár egy kicsit kezd idegesíteni, hogy a fizika kifog rajtam.
-Én sem szerettem.-borzongok meg.
-Mi volt a kedvenc tantárgyad?-kérdezi ártatlanul.
-Angol.-felelem, majd ránézek és szembesülök a megdöbbent arcával.-Mi az?
-Semmi.-rázza a fejét.-Csak nem erre a válaszra számítottam.
-Tanár akartam lenni.-vonom meg a vállam, fokozva ezzel a döbbenetét, és az érdeklődést a szemében.-Nem úgy nézek ki, mint egy született angol tanár, ugye?
-Hát, nem.-vallja be.-Az én angol tanárom kopaszodik, hatalmas szemüvege van és kecskeszakálla, amit gyakran simogat.
Felnevetek, a hajamba túrok és úgy nézek rá.
-Ha te tanár lennél, az iskola összes nőnemű diákja angol irodalmat akarna ,,tanulni" és az óráidon síri csönd lenne, halk nyálcsorgatások zajával.
A vállaim rázkódnak a nevetéstől, szemei vidámságtól csillognak, miközben rám néz az arca enyhén kipirosodik.
-Mikor lesz legközelebb fizikád?
-Jövőhét hétfőn.
-Akkor mégis miért most kínozzuk magunkat ezzel?-hajtom hátra fejem, és a kezeim a hasamra szorítom.
-Hát mert... mert ma volt, és szeretem megcsinálni még aznap.
-Figyelj, ezzel várjuk meg Liam-et.-rázom a fejem.
-Igen, szerintem is.-motyogja, és az ajkain mosoly bujkál.-Azért köszönöm, hogy próbáltál segíteni.
-Semmiség.-rázom a fejem, és az asztalra teszem a füzetet, nem nagyon akaródzik elmenni, de azért jöttem át, hogy segítsek neki. Ez nem ment, szóval most mennem kellene.-Mi a kedvenc könyved?-kérdezem, hogy nyerjek még pár percet.
Az ajkát harapdálva gondolkozik, vonzónak találom, hogy ő 16 évesen nem egy elkényeztetett plázacica, iskola után rendszerint mindig bejön és órákra eltűnik tanulni, a szemében a szórakozottság és gyermeki vidámság mellett ott csillog az értelem és a végtelen érdeklődés minden iránt. A szemembe néz, vékony ajkait szólásra nyitja, a barna szemeit nézem, pupillái tágra nyílnak, nem szólal meg, az én kezem pedig magától indul az arca felé és a füle mögé tűrök egy barna tincset. Csend telepszik ránk, ajkait összezárja és elmerülünk egymás tekintetében, elhatározom, hogy összeszedem a bátorságom és megcsókolom, mielőtt ezt megtehetném az ajtó kicsapódik, elrántom a kezem és tágra nyílt szemekkel nézek Liam-re.
-Mit csináltok?-fonja össze a mellkasán a karjait.
-Z-Zayn segít nekem a fizika háziban.-hadarja Stell.
-Tényleg?-vonja fel a szemöldökét, és úgy néz rám. A szívem a mellkasomban majd' kiugrik, csak arra tudok gondolni, hogy majdnem megcsókoltam Stella-t. Liam most megöl engem.
-Miért nem az asztalnál ültök?-kérdezi, és szúrós tekintettel néz a fehér kanapéra.
-Mert itt több a hely és amúgy is csak egy szék van.
-Aha. Értem.-bólogat.-És sikerült?
-Nem, épp menni készültem.-pattanok fel idegesen.-Te jobban tudod ezeket.
-Hát, kösz, hogy próbáltál segíteni neki.-enyhül meg az arca.
Bólintok, majd még egy pillantást vetek a kipirult arcú lányra, és amilyen gyorsan csak lehet elhagyom a szobáját. Ha megteszem, és Liam akkor nyit be, akkor én most halott lennék, nem magamat féltem, mert érte boldogan halnék meg, az rémiszt meg, hogy majdnem megcsókoltam.

45 megjegyzés:

  1. Imádom!!! Jujj nagyon de nagyon szeretem!!! Miért csak majdnem??? Nemá......fuh Ericnek meg úgy bevernék:)

    VálaszTörlés
  2. + vár még egy díj itt:)
    http://youremylifee.blogspot.hu/2013/08/2-dij.html?m=1

    VálaszTörlés
  3. Jujj nagyon jó lett!Zayn de cuki :)
    Mikor lesz kövi rész?Nagyon várom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)
      Pénteken hozom a következőt.

      Törlés
  4. ÁÁÁÁ!!!! Ennyi volt az összes reakcióm miután elolvastam. Nagyon jó lett , imádtam már nagyon várom a kövit !!! (Zayn <3 <3 <3 <3 !!!!!!!!!!!)
    Puszi :Lilly

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :D <3
      :*

      Törlés
  5. Majdnem megfulladtam amikor olvastam, mert még levegőt is elfelejtettem venni :$ annyira édes lett ez a rész... <3 imádom

    VálaszTörlés
  6. Neee szinte már sírok!!! De muszáj hogy vége legyen valamikor a résznek. Annyira jóóó. Egész nap tudnám olvasni. Sieessss a kövi résszel!!! :)

    VálaszTörlés
  7. Te atya úr isteeeeen! Imááádom, basszus.
    Első számú rajongó vagyok! *—*
    Nagyon,de nagyon, de nagyon tetszett ez a rész és ahw annyira joool irsz, meg ez a sztori is.. *—*
    Imádom és kész <3
    Nagyon cukooor Zella <3 :3

    VálaszTörlés
  8. OMG!!! Imádom ezt a részt, nagyon jó lett <3
    Olyan édes Zayn<33
    Eszméletlenül kíváncsi leszek a bulira is meg a vasárnapra is, hogy mit akar Eric Stellától.
    Annyira jól írsz, hogy az már hihetetlen :)
    Nagyon várom a következő részt<33

    VálaszTörlés
  9. Ajj annyira jó. Zayn *_* Várom már a következő részt...Siess :)

    VálaszTörlés
  10. Nessa !!
    Meg akarsz ölni hogy ilyen részt teszel fel, félmeztelenség, majdnem csók *_________*
    Fhúú Eric-et jól képen törölném, hogy mer azok után amit Stella-val megcsinált még odamenni, és beszélgetni vele :O, Stella helyébe bemostam volna neki ;)
    Zayn Ahhw ^-^..... Liam rosszkor jött a képbe :@
    Mindig te maradsz az örök kedvencem :D
    IMÁDLAK <3
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megint csak nem állt szándékomban senkit sem megölni, de így utólag visszaolvasva ez egy kicsit tényleg kegyetlen volt. :D
      Aranyos vagy, köszönöm szépen! <3

      Törlés
  11. IMÁDOM!!!!!! imádoma blogod!mindig jót nevetek rajta. nem írsz sablonosan mint "egyes" bloggerek...nagyon jó lett ez a rész is!! kövit!! ;) :D

    VálaszTörlés
  12. Szia!
    Bocsi,hogy mostanában nem jelentkeztem csak nyaralni voltam!!
    Nagyon jó lett ez a rész úgy ahogy a többi is!
    Te mit szólsz Sophiam párosnak?
    Várod már a magyar This Is Us premiert??
    Puszi:Bori

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Semmi baj, köszönöm szépen!
      Sophiam... igazából, nekem nagyon hiányzik Danielle és furcsa Liam-et egy másik lánnyal látni. Ezzel biztosan sokan vagytok még így. Erről a lányról még nem tudok semmit, így nem ítélkezek róla, csak képeken láttam, és akkor is nagyrészt csak hátulról. Hallottam olyan pletykákat, hogy ez az a lány aki régebben többször is visszautasította Liam-et, nem tudom igaz-e, nem igazán adok az ilyen rajongói oldalakon talált dolgokra. Engem csak az érdekel, hogy Liam boldog legyen, az már kevésbé, hogy kivel. Nincs is szebb, mint egy boldog Payne mosoly. :))
      Tegnap néztem a This Is Us premiert, felbosszantott, hogy Magyarországon nem ilyen lesz, de persze nagyon várom! Én az anyukámmal fogom megnézni, mert ő is nagy Directioner! :D :D
      Puszi! :)

      Törlés
    2. Szia!
      Én is ugyan így vagyok a Sophiam párossal!
      Jaj de jó neked,hogy anyukád nagy Directioner!Az enyém csak a nevüket tudja!(még jó hogy azt tudja)És igen kár,hogy nálunk nem ilyen lesz a premier!!:(De azért biztos nagyon jó lesz!
      Puszi:Bori:)

      Törlés
    3. Óó, én tegnap anyuval néztem a This Is Us premiert, de kiakadt amikor elkezdtem sírni ezért inkább kiment. :D xD Már többször rajtakaptam, hogy énekelte a Rock me-t. :)

      Törlés
  13. Szia!
    Sajnálom, hogy mostanában nem írtam neked kommentet, de most bepótolom :)
    Először is nagyon-nagyon jó rész lett :D Hihetetlenül tehetséges író vagy, ez tény.
    Kíváncsian várom, hogy milyen "kapcsolat" lesz Zayn és Stella között és, hogy Liam hogy fogadja majd a két fél gyengéd érzelmeit egymás felé :)
    Aranyos volt Zayn-től, hogy megpróbált segíteni és ahogyan leírtad az érzelmeit ;D
    Siess a következő résszel

    VálaszTörlés
  14. IMÁDOM! *.* Siess a kövivel! :)

    VálaszTörlés
  15. Juj hát ez nagyon nagyon JÓÓÓ!! Gyorsan kövit! :DD

    VálaszTörlés
  16. Csak annyit tudok mondani hogy:WÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ImádomImádomImádom és nemutolsósorban Imádom!!! <3 Siess :)

    VálaszTörlés
  17. OMG imádom

    Zayn és Perrie- eljegyzés vélemény? :D személy szerint nem tudom felfogni de nagyon örülök nekik <333 aranyosak

    a blog meg fantasztikus :D
    xoxo Dia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik! :)
      Ha már erről kérdeztél... nekem ez egy nehéz téma. Örülök nekik, persze, hogy örülök. Nagyon kedvelem Perrie-t, szerintem ő nagyon kedves, tehetséges és látszik rajtuk, hogy mennyire imádják egymást. Egyszerűen csak hozzá kell szoknom, hogy Zayn hamarosan összeköti vele az életét. Van bennem némi félelem azzal kapcsolatban, hogy mi lesz ha a többiek is elkötelezik magukat és családot szeretnének. Természetesen nagyon örülök Zerrie-nek, bár Zayn-t szerettem volna még egy ideig megtartani magamnak. :D :)

      Törlés
  18. Annyira várom már a következő részt! Remélem összejönnek! Olyan cukik együtt! :)

    VálaszTörlés
  19. Hú!
    Ezt a részt kétszer is elolvastam, sőt a végét hármszor is. Zayn olyan aranyos, ahogy titokban szereti Stellát, Stella pedig igazán különleges és aranyos lány. Az elején azt hittem, kibékül Eric-cel de szerencsére nem. (-_-")

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy így gondolod! :) Stella szerintem is egy kicsit különleges, szerettem volna, ha így gondoljátok. :)

      Törlés
  20. ujj nagyon jó! Olyan aranyosak! Siess a következő résszel!

    VálaszTörlés
  21. Szia Nessa!:DD Most találtam rá a blogodra és elkezdtem olvasni!:) Nagyon tetszik!:) Siess!:DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Igazán örülök neki, hogy tetszik! <3

      Törlés
  22. Huhuuuuuhuhhh! Fantasztikus rész lett! Irtóra aranyos volt a vége és ahhww! :3 nem tudtam hogy tudsz az eddigieknél izgalmasabb, érzelmekkel bővített részt írni..de evvel a résszel bebizonyítottad hogy pedig tudsz! :)) imádom imádom szeretem! :) szuper blog! :)
    Várom a folytatást! :) puszi : Kitty xx

    VálaszTörlés