2014. április 9., szerda

50.rész Nagy szavak

Sziasztok! :)
Hú, hát 50. rész, nem is tudom mit mondhatnék... Szerintem nem sikerült olyan jól, mint amilyet szerettem volna, de reménykedem benne, hogy nektek tetszeni fog, elvégre ez szinte mindig így volt. Nem akarok még búcsúzkodni, ne is fogok, hiszen lesz még 1 ráadás rész + epilógus, előreláthatólag a következő blogom 1 HÓNAP MÚLVA indul. :)
Előre is kellemes szünetet kívánok mindenkinek, pihenjetek sokat, legyetek rosszak!
Nessa. xx

~Stella Starlight~

-Szép álmokat, Stella!-áll fel Harry, és hiába kapok a keze után, puszit nyom a homlokomra, majd szinte hangtalanul kimegy.
Lehajtom a fejem, Liam halk léptekkel közeledik, majd leül az üresen hagyott székre, képtelen vagyok a szemébe nézni, nem tudnék egyedül megbirkózni azzal, amit látnék benne.
-Miért?-teszi fel az egyszerű kérdést.-Én miért nem tudhattam róla?
Hangja halk, és úgy tűnik viszonylag nyugodt, óvatosan felemelem a fejem, vállai megfeszülnek, ajkait összeszorítja, szándékosan nem nézek a szemébe.
-Nem tudom.-bököm ki alig hallhatóan.-Nem voltunk elég bátrak ahhoz, hogy elmondjuk. Féltünk, hogy kiakadsz majd és haragudni fogsz rá, mindketten el akartuk már mondani számtalanszor, de sose volt elég bátorságunk hozzá. Sajnálom, Liam! Azt hiszem, egyikünk sem akart belekeveredni ebbe, de nem tudom nem szeretni Őt, nem tudok távol maradni tőle, mellette van a helyem, mert máshol boldogtalan vagyok. 
-Mióta tart ez?-teszi fel monoton hangon a következő kérdését, úgy érzem magam, mint egy vallatáson, ahol én vagyok a bűnös.
-Emlékszel a bulira, amikor eljött a bandátok és Andy? Zayn felment, én pedig úgy éreztem, muszáj utánamennem, nekimentem a folyosón, de ő nem hagyta, hogy elessek. Én voltam az, aki megcsókolta, ne hibáztasd őt ezért.
-Ne kérd, hogy ne hibáztassam őt!-rázza a fejét.-Mert nem megy, rohadtul dühös vagyok rá és rád is, Stella! Nem az fáj, hogy együtt vagytok, hanem az, hogy a húgom vagy és ki tudja hányszor a képembe hazudtál! Nem tudom, hogy most merjek-e hinni neked, vagy csak átversz.
-Nem.-nyelem le a könnyeim.-Soha többé nem hazudok neked, ígérem, Liam! 
-Most hazudsz?-néz rám hidegen.
-Ne csináld ezt!-pattanok fel dühösen, provokál, nem bírom, ha ezt csinálják velem.-Távol tartottad őket tőlem, amikor idejöttem, mert azt hitted, majd az első pillanatban rám kattannak...
-Miért, nem így volt? Hallottam, mit mondott neked Harry, tudok Niall-ről, és Zayn... a francba, Stella! Hülyének néztetek, hazudtatok nekem és még te vagy felháborodva, amiért nem tudok bízni benned! Én vagyok a hibás, mert féltelek? Sajnálom, mekkora rohadék vagyok, hogy merek ilyet csinálni! Lehet sokkal jobb lett volna, ha soha nem találom meg azt a kurva fényképet!
Dühösen felpattan és elviharzik, az arcomra kiül a döbbenet, majd a szememből ömleni kezdenek a könnyek. Nem jön vissza, hallom, hogy egy pokolian ismerős hang ráüvölt a nappaliban, hogy azonnal vonja vissza amit mondott, de a bátyám nem jön vissza. Feldübörög a lépcsőn, nem sokkal később én pedig Louis karjai közt találom magam, hangosan sírok, könnyeim eláztatják a pólóját, miközben ő megnyugtatóan ölel magához és előre-hátra ringat. Nem mond semmit, tudja jól, hogy az nem hatna rám most semmit, egyedül az segítene, ha Liam visszajönne és azt mondaná, nem gondolta komolyan. A fejem reménykedve emelem fel, amikor dübörgést hallok a lépcső felől, de Liam helyett Zayn álmos, kissé nyomott és elképesztően dühös arca jelenik meg előttem. Mint egy kisbabát, úgy vesz ki Louis kezéből, hallom a hangját, ahogy beszél, kiabál, de nem fogom fel, hogy mit mond. Arcomat a nyakába temetem, a testemet hevesen rázza a zokogás, karjai szorulnak körülöttem.
-Nem viheted el, csak hergeled tovább!-fogja meg a vállát Louis.-Vidd fel a szobájába és maradj vele...
-Nem!-vágja rá.-Vagy elviszel minket hozzám, vagy gyalog viszem el oda Stella-t. Nem maradok itt, nem hallgatom ezt, nem értem, hogy volt képes ezt mondani neki! 
-Menj, és öltözzetek fel.-sóhajt fel Louis.
Nem kell kétszer mondania, Zayn a karjaiban velem megpördül és felcsörtet a lépcsőn, képtelen vagyok abbahagyni a sírást, és ő egyre szorosabban ölel magához. Liam ajtaja előtt megszaporázza a lépteit és szinte betöri a szobám ajtaját, sosem volt még ilyen ideges, nem előttem. Ehhez képest a veszekedésinkkor kiprovokált dühe nem volt más, mint óvodás toporzékolás. Letesz az ágyra és leguggol elém, arcomat a kezei közé fogja és homlokát az enyémnek dönti.
-Nem gondolta komolyan.-próbál győzködni.-Fogadni merek rá, hogy már bánja, hogy ezt mondta. Kérlek, ne sírj!-ölel magához.
-Utál.-nyöszörgöm, és megmarkolom a pólóját. Csak most veszem észre, hogy még mindig abban a ruhában van, amiben a díjátadón volt.
-Hidd el, Kicsim, én próbálkoztam vele de téged nem lehet utálni.-próbál mosolyt varázsolni az arcomra.-Lépjünk le innen!-húz fel az ágyról.
Nem foglalkozik azzal, hogy alig állok a lábaimon és még mindig sírok, erősen tart a karjai közt, a mellkasának támaszkodok, miközben benyúl a szekrényembe és kivesz egy fehér pulcsit.
-Ezt még sosem láttam rajtad.-nézegeti.-Jó lesz?
Erőtlenül bólintok, remegő kezekkel próbálom elvenni tőle, de már át is húzza a fejemen és belebújtatja a karjaim.
-Gyere, Baby.-nyalábol fel.-Húzzunk el innen, akarok szerezni még egy jó pontot a bátyádnál.
-Tegyél le.-kérem halkan.
-Dehogy, ha kell átgyalogolok veled egész Anglián.-nyom puszit az arcomra.-És most ne sírj, Hercegnőm, holnap mindent rendbe hozok. A későbbiekben pedig megszerzem azt a szaros jogosítványt, hogy ne Louis furikázzon minket az éjszaka közepén.
Talán egy más helyzetben nevetnék de itt és most ez nem megy, semmi nem megy. A fejemben Liam szavai visszhangzanak, újabb és újabb zokogásrohamot okozva. Zayn ügyetlenkedve tesz le és húzza fel rám a bőrkabátom, majd felveszi a sajátját és a térdeim alá nyúlva, menyasszonypózban vesz a karjaiba.
-Hát, akkor sétálunk.-néz körbe, majd kinyitja az ajtót és kilép velem a hideg éjszakába.
-Zayn!-siet utánunk Louis.-A rohadt életbe, el ne indulj vele!
-Már elindultunk.-kiált vissza a kapuból.
-Várd meg, míg kiállok a kocsival.-sóhajt, Zayn pedig megtorpan, kissé feljebb emel és csókot nyom a számra, ajkai lecsókolják néhány könnycseppem és arcát egy pillanatra belefúrja a kabátomba.
-Egyedül miattad nem megyek be és képelem fel.-szuszog a nyakamba, így próbálja levezetni a benne felgyülemlett haragot.
Ujjaim a hajába túrnak és közelebb húzom magamhoz, Louis kiáll a kocsival, Zayn pedig elindul velem és berak a hátsóülésre, az idő, amíg elenged pont elég arra, hogy újra sírni kezdjek.
-Stella.-fordul hozzám Louis, kék tekintetében sajnálkozás csillan. Felém nyújtja a kezét és végigsimít az arcomon.-Ne sírj már Hercegnő, tudod, hogy nem gondolta komolyan!
-De.-szipogok, Zayn a mellkasára von és egy zsebkendővel megtörli az arcom.
-Kibaszottul megverem holnap.-fordul előre, és a gázra tapos.
-Nem.-rázom a fejem.-Nem bánthatod.
-Pedig most nagyon megérdemelné.-néz hátra szigorúan a visszapillantóból.-Túlzásba viszi ezt az egészet.
-Hagyjuk ezt, Louis.-szól rá Zayn, és magához ölel. Az út további részében senki nem szólal meg, halkan szipogok, a fejem kezd fájni és tulajdonképpen egyre idegesítőbbnek találom saját magam. A fáradtság a szemeimre telepszik és nagyokat pislogok, mégsem tudok elaludni. Louis puszival búcsúzik tőlem, majd mond valamit Zayn-nek, amit nem értek. A házat bámulom és elbújok a meleg karok közt, az az érzésem van, hogy ezen kívül nem maradt másom, habár az emlékezetembe beleégtek Harry szavai, mégis, jelenpillanatban talán csak Zayn maradt teljesen nekem, nekem pedig szükségem van a szeretetére.
-Gyere.-fogja meg a kezem, én pedig engedelmesen botladozok utána. Kinyitja az ajtót, a sötétben vakon botorkálunk, a lépcsőhöz érve a lábaim ismét a levegőbe emelkednek. Átölelem Zayn-t, combjaimmal átfogom a csípőjét és a arcom a nyakába rejtem.
-Honnan tudtátok, hogy összevesztünk?
A félhomályban látom, hogy a szemöldökét ráncolja, miközben egy pillanatra szorosabban ölel magához.
-Üvöltöztetek egymással.
-Mit hallottál?-kérdezem remegve.
-Arra keltem fel, hogy azt mondta, ne kérd, hogy ne hibáztasson engem.
-Sajnálom.-súgom.-Ezt az egészet, azt sem értem, hogy miért vagy még mindig velem.-pityeredek el újból.
Kissé eltol magától, miközben elindul végig a hosszú folyosón.
-Ne mondj hülyeséget.-simít végig a hajamon.
-Ez nem hülyeség.-szipogok.-Minden sokkal egyszerűbb lenne, ha Liam tényleg nem talál meg engem. Most nem veszekednétek, együtt lehetnél Perrie-vel, Harry nem lenne szomorú, Louis...
Ajkait az enyémre nyomja, és hirtelen bevillan, hogy ez mennyire kellemes módja annak, hogy elhallgattasson. Megáll, hátamat a falnak dönti és a szemembe néz.
-Nem veszekednénk, de nem lennék együtt Perrie-vel, hanem piszkosul magányos lennék és valószínűleg valami önpusztító életmódot folytatnék. Stella, csak fogd fel, hogy nem érdekel mennyi probléma származott, származik abból, hogy mi ketten együtt vagyunk, mert nélküled semmi sem vagyok. Tudom, hogy emlékszel, mi történt aznap a folyosón, amikor belém szaladtál. Újra megtenném, semmit sem csinálnék máshogy, mert életem legjobb döntése volt, hogy akkor megcsókoltalak.
-Tulajdonképpen, inkább én csókoltalak meg.-erőltetek mosolyt az arcomra.
-Együtt csináltuk.-egyezkedik, én pedig mosolyogva biccentem fel a fejem.-Már csak egy kicsi kell ahhoz, hogy ez a mosoly valóban a tiéd legyen.-érinti meg az alsó ajkam.
-Nem nagyon megy.-sütöm le a tekintetem.-Liam... utál engem, elszúrtam mindent, elmondtam neki, hogy nélküled boldogtalan vagyok, de teljesen kiakadt és kiprovokált, állandóan megkérdezte, hogy most hazudok-e.
-Ne sírj.-húzódik közelebb, és gyengéd csókot nyom az arcomra.-Stella, nem ez lesz az utolsó, hogy veszekedtek. Ez az első, de lesz még számtalan, tudom, hogy hozzá kell szoknod ehhez, ahogy neki is, de fogtok vitatkozni, a természetetekből adódóan elég sokat. Te hamarabb robbansz, ő sokáig tűr, de egy idő után elpattan benne valami és akkor minden kijön belőle. Meg fogod bántani, és ő is téged, mert a testvérek ezt csinálják, de a saját példámból tudom, hogy nála jobban senki nem szeret téged, talán én érek a nyomába.-vigyorodik el.-Talán 15 voltam, amikor valamivel eléggé sikerült keresztbe tennem Waliyha-nak, a vitánk végül annyira elfajult, hogy azt üvöltötte, utál engem és bárcsak ne lennék a testvére.-az arcom megrándul, az állam alá nyúl és homlokát az enyémnek támasztva néz a szemembe.-Talán ezt a mondatot néhányszor minden testvér egymás fejéhez vágja, de 1 óra múlva a húgom sírva jött át hozzám és bocsánatot kért. Pontosan tudom, mit érzel, de holnap Liam is bocsánatot fog kérni tőled. Most nyugodj meg, jó?
Ujjával letörli a könnyeim én pedig aprót bólintok, próbál elhúzódni, de nem engedem, a karjaim szorulnak körülötte, a hajába túrva húzom közelebb magamhoz, kissé meglepődik, aztán ajkai az enyémre simulnak. Nem kellenek szavak ahhoz, hogy tudjuk mire van szükségünk. Amikor izzadtan, kócos hajjal, remegve fejti ki, mennyire szeret engem, csak akkor jövök rá igazán, hogy ha valaki felajánlaná, megváltoztathatom a múltat, én semmit sem változtatnék, mert a hibáink ellenére mi ketten tökéletesek vagyunk együtt.

~Liam Payne~

Reggel az első utam Stella szobájához vezet, aztán amikor benyitok és a gyűrött ágynemű közt nem találom a húgomat, rájövök arra, hogy a tegnap éjjelt nem álmodtam. Miután azt mondtam, Zayn valóban elvitte őt, és emiatt most nem önt el a harag, magamra vagyok dühös, amiért ezt mondtam. Éjszaka alig aludtam valamit, volt időm gondolkozni a történteken, még mindig mérges vagyok rájuk, de már rájöttem arra, hogy ez nem változtathat azon, ami kialakult köztem és Stella közt. Fél év alatt az addig idegen lányból valóban a húgom lett, megbántottuk egymást, hibáztunk, de most itt az ideje annak, hogy megtanuljunk bocsánatot kérni egy testvértől. 
Lebotorkálok a lépcsőn, a konyhából fojtott beszélgetést hallok, és titkon abban reménykedem, párosuk valamelyike ott tartózkodik a többiekkel az asztalnál, de amikor belépek 2 fáradt, és 1 végtelenül dühös szempár villan rám.
-Nem kell a kioktatás, Louis.-reagálom le azonnal a barátom.-Már tartottam egyet magamnak.
-Örömmel hallom.-morogja.-Mert kibaszottul elcsesztél mindent, Liam! Az egy dolog, hogy ők hibáztak, de Stella megpróbált bocsánatot kérni tőled, te meg rohadtul megbántottad! Azt állítod, nem akarod, hogy egyszer neked kelljen elverni a barátodat, mert megbántotta a húgod, de tegnap este megértettem volna, ha Zayn segít a dühöd levezetésében, de veled ellentétben ő nem tette, mert gondolt Stella-ra, és nem ütött volna meg előtte.
Bólintok, a hajamba túrva nyitom ki a hűtőt, a húgom joghurtjai és a különböző olyan kaják látványa, amiket csak ő hajlandó megenni, szinte fizikai fájdalmat okoznak. A bűntudat belülről gyötör, Louis valószínűleg folytatná a kioktatásom, de Niall közbevág.
-Ideje, hogy befogd a szád, Louis. Hagyd békén.
-Jól vagy?-lép mellém Harry.
Megvonom a vállam, előkapok egy üveg vizet a hűtőből és megfordulok.
-Majd szóljatok, ha hazajönnek.
Nem várom meg a válaszukat, elveszek egyet a pulton sorakozó pékséges zacskók közül és felcaplatok a szobámba. Egyfolytában az órát nézem, miközben a twittert olvasgatom, a rajongóink tegnap este óta csak erről beszélnek és már mindenki tudja, mennyire kiakadtam ezen. Zayn adatlapjára megyek, nem írt ki semmit már 4 napja, ajtócsapódást hallok, felkapom a fejem és kinyitom az ajtót. Ismerős, könnyed léptek hangját hallom a lépcső felől, felpattanok, de nem sikerül kinyitnom az ajtót. Nekidőlök, a húgom bizonytalan hangja megüti a fülem.
-Be kell mennem hozzá.
-Nem kell.-mondja fojtottan Zayn.-Nem neked kell bocsánatot kérni.
Felsóhajtok, teljesen igaza van, ebben az esetben tényleg nem neki kell bocsánatot kérni, mert tegnap este tényleg nagyon szemét voltam. Nagyon jól tudom, hogy Stella sosem lenne képes hazudni nekem, viszont a bizalmam emiatt az egész miatt megrendült egy kissé, de nem kellett volna azt csinálnom, amit, nem volt épp hozzám illő. A tükörbe nézek és legszívesebben beverném a képem, Stella a szememben csak egy kislány, aki hibázott, vagy talán nem, talán csak időre volt szüksége, hogy elmondja, én meg egy szemét voltam.
Kinyitom az ajtót, Zayn háttal áll nekem és szorosan öleli magához Stella-t, zavartan sütöm le a tekintetem, elhúzódnak egymástól és a húgom zavartan kukucskál ki Zayn vállai mögül.
-Beszélhetünk?-bököm ki zavartan.
-Várj meg lent.-pislog nagyokat Stella, csak most kezdem észrevenni milyenné változik az arca, amikor Zayn-re néz. Ha jól akarom kifejezni magam, szinte kivirágzik, a szemei máshogy kezdenek csillogni és a szája mosolyra húzódik.
-Megbeszéltük, hogy ezt együtt.-fogja kézen, és tesznek egy bizonytalan kérdést.
Előre megyek és lehuppanok az ágyamra, próbálom összeszedni a gondolataim, hogy mit kellene mondanom és hogyan kérhetnék bocsánatot, meglepődök, amikor Stella lehuppan mellém, vékony karjaival átölel és sírni kezd.
-Kérlek, ne haragudj!
A testem egy pillanatra megfeszül, minden porcikámmal érezni kezdem azt, mennyire borzalmas, ha sír, pláne miattam. Zayn feláll, végigsimít a húgom haján, majd kimegy és halkan becsukja maga után az ajtót. Megmozdulok, magamhoz ölelem Stella-t és az arcomat a puha hajába temetem, rázza a zokogás, az ölelése szorul körülöttem, miközben azt ismételgeti, hogy ne haragudjak. Könnyes arcát a kezeim közé fogom és elszoruló torokkal kezdem törölgetni az arcát.
-Tudod, hogy nem gondoltam komolyan.-nyomok puszit az arcára.-Sajnálom, Stella, akkora hülye vagyok, nem kellett volna azt mondanom, én csak ideges voltam, meg akartam veled beszélni ezt az egészet de felforrt az agyam és jól elcsesztem. Ne haragudj! Imádlak, te vagy a mindenem, a legjobbat akarom neked és nem jöttem rá arra, hogy neked Zayn a legjobb.
Barna szemei nagyra nyílva figyelnek, apró kezét az arcomra teszi, még mindig könnyes a szeme. Közelebb bújik hozzám, fejét bizonytalanul hajtja a mellkasomra én pedig szorosan ölelem magamhoz.
-Csak nehéz felfognom, hogy még csak most kaptalak meg, olyan hirtelen jött ez az egész és szeretném, ha fiatalabb lennél, talán ezért nem szándékosan, de nem úgy kezellek, ahogy kellene. Még csak most kaptalak meg, de máris osztoznom kell rajtad.-mosolyodok el.-Nem fogok beleszólni a kapcsolatotokba, csak akkor, ha nagyon muszáj, nekem az a legfontosabb, hogy boldog légy.
Aprót bólint, amikor pislog egy újabb könnycsepp szánkázik végig az arcán.
-Szeretlek, Liam. Többé nem hazudok neked és nem fogok semmi olyat eltitkolni, amiről tudnod kell.-rebegi.
-Jól van.-nyomok puszit a hajára.-Ne sírj!
Megtörli a szemeit és halvány mosoly szökik az arcára, még egyszer magamhoz ölelem, ajkait egy pillanatra az arcomhoz nyomja, engem pedig megszáll végre a nyugodtság. A fejem többé nem akar szétrobbanni és bár a bűntudat még gyötör, jó érzés őt a karomban tartani, mert tudom, szép lassan elfelejtjük majd ezt az egészet és minden rendben lesz.

~Zayn Malik~

Fel-alá járkálok a folyosón, nem akarok hallgatózni, ezért nem megyek 1 méternél közelebb az ajtóhoz, várom, hogy kilépjen rajta valaki és behívjon engem. Muszáj beszélnem Liam-vel, muszáj vele tisztáznom ezt az egészet és elmondani neki, mennyire fontos számomra ez a lány és mennyire szeretem. Nyílik az ajtó és Stella kilép rajta, a karjaimat felé nyújtom ő pedig elfoglalja köztük a helyét, felsóhajt, amikor magamhoz ölelem.
-Minden rendben?-mormolom.
-Igen.-néz fel, és az arcára végre őszinte mosoly ül ki.-Megbeszéltük.
-Jól van.-törlöm le az ujjammal a szeme alól a fekete szemfestéket.
-Megyek, rendbe kell szednem magam.-törli meg kézfejével az arcát.
-Oké.-nyomok puszit az arcára.-Bemegyek hozzá.
Bólint, majd lábujjhegyre áll és csókot nyom a számra, ő lehet rövidre tervezte, viszont én nem tudok nyugton maradni, muszáj megcsókolnom őt rendesen. Néhány perc múlva halkan pihegve húzódunk el egymástól, ő a szobájába indul, én pedig bekopogok a testvéréhez.
-Gyere.-szól Liam, én pedig benyitok. Az arca komoly, ahogy az enyém is, sosem viselkedünk valami komolyan egymással, de Stella más, ő mindent megváltoztatott. -Zayn, mielőtt bármit is mondanál bocsánatot kérek a tegnapiért, kicsit elragadott a hév.-túr a hajába.-És kösz, hogy elvitted innen Stella-t amikor kellett, sosem szabadott volna így kiborulnom előtte.
Meghökkenten pislogok nagyokat, a korábban kiszemelt fotel helyet leülök mellé az ágyra és az arcomat néhány percre a tenyerembe ejtem.
-Liam.-fújom ki hangosan a levegőt.-Tőlem nem kell bocsánatot kérned.
-De igen, és neked is elmondom azt, amit a húgomnak. Nem fogok beleavatkozni a kapcsolatotokba, de ha megbántod, megcsalod vagy bármi nagyon durvát csinálsz, beverem az arcod.-mosolyog rám.
-Hallgass meg.-próbálok visszamosolyogni rá.-Nem fog erre sor kerülni, mert az életemnél is jobban szeretem őt. Nagyon jól tudod, hogy milyen voltam mielőtt ő ideköltözött volna, hiszen sokszor te rángattál el a fürdőszobáig és hoztál be nekem kaját. Nem másztam rá, nem zaklattam, kifejezetten nem kedveltem, mert túl bájos volt, azt hittem, idővel majd kibújik a szög a zsákból és jól keresztbe tesz neked, próbáltam távol maradni tőle, ő pedig ennek az ellenkezőjét tette. Próbált velem barátkozni, és végül is nem tudom, mi történt köztünk, egyszer csak ott álltunk a folyosón és csókolóztunk. A tetőre vittem randizni.-nevetek fel halkan, és örömmel látom, hogy ő is elmosolyodik.-Liam, ne kérd azt, hogy maradjak távol tőle mert nem fog menni, a menedzserek jól bekavartak köztünk és szakítani akart velem, de ha ezt megtenné abba beleőrülnék. A díjátadó előtt 3 nappal kidobott, mert azt mondta, rendeznünk kell a dolgainkat, csak azért nem tomboltam, mert tudtam, nem hagyom őt is elmenni. Bármit megtennék érte, tudom, hogy hibáztam, megbántottam őt nem is egyszer, amiért megérdemeltem tegnap azt a pofont, de nem teszem meg többet. Senki más nem érdekel rajta kívül és én kérlek, hogy üss meg, ha ez valaha is változna. 
-Oké, tesó.-szólal meg, és mosolyogva csap a vállamra.-Ha ezt elmondod még az elején, talán nem történt volna ennyi minden.
-Ha elmondom az elején minden máshogy alakult volna.-húzom mosolyra a szám.-Azt hiszem, jó ez nekünk így, bár tény, hogy az utóbbi néhány napot jó lenne elfelejteni.
-Egy dologra kérlek.-sóhajt, és a mosolya eltűnik egy pillanatra az arcáról.-Ne hagyd, hogy sírjon, és akkor minden rendben lesz.
-Nem fogom.-ígérem, mire kissé esetlenül átölel.
-Nagyon vigyázz rá, Zayn, tudod milyen esetlen.
-Igen.-nevetem el magam.-Már annyiszor mondtam neki, hogy vigyázzon jobban magára, de képtelen rá, de azt hiszem vagyunk itt öten, hogy ezt megtegyük.
-Igaz.-bólint, és rám mosolyog.-Akkor most menj, és tedd nagyon boldoggá a kishúgom!
Ez az a parancs, amit örömmel teljesítek.

~Stella Starlight~

A hasam vezet végig a folyosón, bizonytalan léptekkel megyek le a lépcsőn, elmosolyodom, amikor felfedezem a konyhaajtó alól kiszűrődő vékony fénycsíkot. Benyitok, a fény egy pillanatra elvakít és hunyorogva próbálok tájékozódni, hallom Niall és Harry halk nevetését miközben egy kéz megragadja az enyémet és lehúz az egyik székre.
-Bűnözés?-kérdezi nevetve Niall.
-Éhes vagyok.-dörzsölöm meg a szemeim. Félszemmel megpillantok a konyhapulton egy pékséges zacskót, magamban eldöntöm, hogy az igenis az enyém lesz és felkapom onnan. Halkan felnyögök, amikor beleharapok a meggyes kakaóscsigába, ez a világ egyik legfinomabb kajája. Harry és Niall is furcsán néznek rám, a számból kilógó falattal emelem fel a fejem és nézek rájuk, mire mindketten röhögni kezdenek.
-Úgy látom, minden rendben.-mosolyog rám Harry.
-Azt hiszem.-nyelek nagyot. Szükségem van valamire, amit iszogathatok evés közben, és Harry egy pillantásból a kakaópor felé már tudja mit szeretnék. Nem kérem meg rá, hogy csináljon, mégis feláll és elveszi a bögrémet.-Niall?-piszkálom a péksütis zacskót,hümmögve emeli rám kék szemeit, miközben nagy levegőt veszek.-Haragszol?
-Kellene?-ráncolja a szemöldökét.
-Nem tudom, csak egyedül veled nem beszéltem még erről az egészről.-harapok az ajkamba.
Megvonja a vállát és elmosolyodik.
-Nem haragszom, de ha máskor titkolózni akartok, mond meg Zayn-nek, hogy csukja be rendesen a szobaajtót, ha részeg vagy és át akar öltöztetni.-nevet rám, meglepve nézek rá, szorgosan kutatok az agyamban egy esemény után, amikor részeg lehettem, és rögtön beugrik az a bizonyos buli.-Véletlen volt.-vonja meg a vállát.
-Szóval kukkoltál.-nézek rá szigorúan.-Hát, azt hiszem, köszönjük, hogy nem mondtad el senkinek.-veszem újra magamhoz a késői vacsorámat.
-Miről van szó?-fordul meg Harry, és elém csúsztatja a bögrét, közben pedig puszit nyom a fejem tetejére.
-Semmi.-legyint Niall.
-Várjatok!-nyílnak nagyra Haz zöld szemei.-Emlékszem, hogy egyszer hajnalban ki kellett mennem a mosdóba és valamiért a folyosóra mentem, Zayn pedig ott állt a szobád előtt. Hülyeségből meggyanúsítottam azzal, hogy nálad volt, ő meg mondott valamit arról, hogy elment sétálni egy csajjal és ruhában aludt el, meg eldugította a WC-t a szobájában, reggel pedig letagadta az egészet. Akkor most nálad volt, vagy nem?
-Uhm.-hümmögök, és belekortyolok a kakaóba.-Azt hiszem, akkor én voltam nála. Elaludtunk a tetőn, ő pedig felébredt hajnalban és visszakísért a szobámba.-mosolyodok el, hiszen aznap kért meg arra, hogy legyek a barátnője.
-A tetőn.-ismétli.-Azt hiszem, inkább nem kérdezek többet, jobb, ha megtartjátok magatoknak a fura titkaitokat.-nevet rám. Eltüntetem a vacsorám utolsó falatját is, majd a bögrét szorongatva nekidőlök a pultnak. Megiszom azt a pár kortyot, ami még benne van, majd a mosogatóba teszem és egy szalvétával megtörlöm a szám, mielőtt puszit nyomnék a fiúk arcára.
-Jó éjt, srácok!-búcsúzom, majd halkan lépdelve felmegyek a lépcsőn ám a saját szobám helyett Zayn szobájába lépek be. Azt mondta, most, hogy Liam tud rólunk, inkább ne aludjunk együtt néhány napig, de sajnos én elég feledékeny vagyok. Felemelem a takaróját és könnyedén becsusszanok mellé, mozgolódni kezd, majd az egyik szemét résnyire nyitja és elmosolyodik.
-Tudtam, hogy át fogsz jönni.-motyogja halkan.-Merre jártál?
-Randiztam a konyhával.-húzódok hozzá közelebb, karjával átöleli a derekam és puszit nyom a számra.
-Szóval én csak a második vagyok.-duruzsolja a fülembe.
-Ez egyértelmű.-kuncogok, szemöldöke összeszalad és rám nehezedik, nevetve próbálok kigördülni alóla.
-Akkor van egy rossz hírem.-kezd rugózni az ágyon.-Én az életemnél is jobban szeretlek téged, Stella.

24 megjegyzés:

  1. Hali
    eddig nem nagyon írtam ide komit de tudnod kell hogy eszméletlen tehetséges vagy az írásban imádom minden blogod egyszerűen csodálatos <3 <3 imádom a csütörtököt "de csak a blogod miatt" kár hogy nemsokára vége :( de amíg még van azt ki kell élvezni :D <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon örülök, hogy írtál és köszönöm szépen! <3

      Törlés
  2. Jujjci!!! Egész nap frissítettem a blogod, és lestem mikor jön új rész! Valami fantasztikus lett és ahww....az utolsó mondat valami...nem találok rá szavakat. Sajnálom, hogy vége lesz. Csak gratulálni tudok neked!
    Ui.: Remélem még áll a +1 rész az epilógus után, mert szívesen elolvasnám :) <3 <3
    #CharlotteszeretiNessát

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) <3 Lesz ráadás rész!

      Törlés
  3. Nessa!

    Huu, már nagyon vártam ezt a részt, és egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy ha ez a "nem sikerült olyan jól", akkor milyen lett volna, ha szerinted is tökéletes? Mert szerintem igen is az. :)
    Nagyon tetszett a megoldásod erre az egész hatalmas problémára, és örülök, ha nem hazudtoltad meg magad és nem intézted el egy sima, egyszerű bocsánatkéréssel. Szerény véleményem szerint ennél jobbra nem igen sikerülhetett volna, mert ez így jó, ahogy van. :)
    Tiszta őrület, hogy már az 50.(!!) részt töltötted fel, úgy érzem, nagyon gyorsan elteltek a hetek, és már nagyon várom a soron következő részeket, illetve az új blogodat is! :)

    Előre is kellemes hétvégét,
    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, de aranyos vagy! Köszönöm szépen! <3

      Törlés
  4. Drága! ((Ezt most utólagosan pötyögöm ide, mert az elején elfelejtettem köszönni. :D))

    Jaj, cseszd meg, Nessa!
    Nem hiszem el, hogy a fejezet elején könnyek gyűltek a szemembe, most meg teli szájjal vigyorgok.
    Elképesztő az, amit csinálsz, ugye tudod? Könnyedén játszadozol az érzéseimmel, és komolyan olyanokat váltasz ki belőlem néha, amiről életemben nem gondoltam volna, hogy egy történet képes lesz. Jó, ez most elég értelmetlen mondat volt, sajnálom. :D
    Jaj, Liam... Annyira édes volt az a jelenet, mikor bocsánatot kértek egymástól, bár mondjuk az egész fejezet baromira aranyos lett, az valamiért mégis.. Meg mikor Zayn megvigasztalta őt. És Lou is baromi kedves volt, annyira imádom a karakterét, igazi, önzetlen legjobb barát. Az egész rész nagyon jól sikerült, talán az összejövős-elsőcsókos jelenetet követően a kedvencem.
    Imádom, imádlak, és sajnálom, hogy nem sokára vége lesz.
    Ölel, J. <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :D
      Az igazság az, hogy nekem ez akkor fel sem tűnik, ha nem olyan részt írok aminél alig látok ki a könnyeim mögül. :D
      Köszönöm szépen, én is imádlak! :) <3

      Törlés
  5. Jajj, Nessa! Amióta itthon vagyok, 10 percenként néztem, mikor lesz fent új rész.
    Ezen a részen sírtam, mosolyogtam, és mindenféle érzésen volt. Jajj, Zayn olyan aranyos, s elképzeltem, ahgy dühös,. Én csak akkor láttam, dühösnek,mikor abban a videóban a paparazzi beszól neki. Szerintem most is kábé ilyen dühös lehetett, de lehet, hogy jobban. Liam pedig, egyszerűen nem lehet rá haragudni. Dühéből mondta azt aszót, én is indig mondok ilyeneket a tesómnak, de nem sértődik meg. Stella és Liam sokkal jobb tesók,mint mi az enyémmel, pedig Ő az ikrem :) Nagyon -nagyon -nagyon tetszett ez a rész, és ha lehet ezt mondani, ez egy olyan utószülinapi ajándék volt számomra ,mivel tegnap volt a szülinapom,(mint Reninek az SZJG-ből) . Jövő héten ilyenkor Londonban leszek, és remélem elfogom tudni olvasni a következő részt is :)

    Ui: Ha még nem láttad, akkor van egy díjam számodra :) http://throughtthedarkonedirection.blogspot.hu/
    Puszi, és jó hétvégét ! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Arra a videóra én is emlékszem. :/ <3 Ne mondj ilyen butaságot, ti is jó tesók vagytok! :) Köszönöm, szépen, örülök, hogy tetszett! :) Boldog Születésnapot, Drága! <3

      Törlés
  6. Szia Nessa :)
    Annyira jól írsz :) Annyira várom a részeket, hogy naponta a soknál is többször lépek fel ide, hogy lássam, hogy tettél-e ki részt :) Ez is nagyon jól sikerült, és nagyon sajnálom, hogy máris vége lesz a történetnek :/
    Már nagyon várom, hogy mi lesz a vége ^_^

    VálaszTörlés
  7. Hello, Drága!
    Huh te lány.. az biztos, hogy ez egy fantasztikusan megírt történet! Durva észre venni, hogy mennyire elrepült valahova Kenyába az idõ, hisz olyan, mintha 'nem rég' tetted volna fel az elsõ részeket.
    Ebben a részben annyi aranyos dolog volt, pl. a konyás jelenet, és szinte már fáj Zaynie mennyire szereti Stellát. (:
    Ahhj, nem tudom mi mindennel tudnál még meglepni az utolsó 2 részben, de naon kíváncsi vagyok rá. :3
    És, amint látom nem igazán nyugszol a hátsó feleden a következō blogoddal kapcsolatban.
    :D Mellesleg az is 1D-s blog lesz? Szívesen olvasnék tōled más szereplōkkel íródott sztorit, de nekem mindegy. (:
    Így a végére hagyom a szokásosat: nagyon jó részt írtál ismét és nagyooooon ügyes író vagy! ;)
    Pusszancs, helooka (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :3
      Igen, tudom, hogy nagyon gyorsan eltelt ez az idő és sajnálom is, nehéz lesz elengedni ezt a blogom (is). :/
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! <3
      Igen, még lesz egy 1D-s blogom, aminek Liam lesz a főszereplője, azután pedig majd eldől, hogyan folytatom tovább, ha egyáltalán folytatom...
      Puszillak! :) <3

      Törlés
  8. Talan meg sosem írtam komit neked de imadom a blogodat minden heten varom h csütörtök legyen bar a mai napom tele volt egy rakás rossz dologgal de az uj rész feldobta a borzalmas napomat köszönöm:*

    VálaszTörlés
  9. Jajj Nessa Drága! *-*
    Nemsok mindent írnék most! ( Majd az Epilógus-ba kapsz egy jó hosszút )
    Na de azért egy rövidet.. Annyira örülök, hogy minden rendben van Liam, Stella és Zayn között. Idegörlő pillanatok voltak ezek a várakozások ;)
    Amit Liam mondott Stella-nak huhh, hát azon nagyot néztem, de végül is kibékültek, és csak ez számit <3
    Imádlak :D
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is imádlak! :3
      Várom azt a hosszú véleményt az epilógushoz. :)

      Törlés
  10. Drága Nessa!:)
    Nos, megpróbálom összefoglalni amit nem írtam le egyszerse.. :$
    Nos, Miattad kezdtem el olvasni a zaynes blogokat, de ez az örök kedvenc;). Viszont most látom, hogy Liames Blog. Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, ki nem hagynám.
    Na akkor térjünk vissza ide.
    Imádom az írásod.. :$ Szerintem mondhatom, hogy az 50. rész volt a kedvencem. NEKED NEM SZABAD ABBAHAGYNI AZ ÍRÁST SOSEEE!:D
    Na mind1, szóval nagyon tetszett.. Nyakik vagyok az érettségi tételekben, de tegnap amikor lenyugodtam és elolvastam a részt, akkor kicsit kikapcsolódtam, majd folytattam:D:D:D:D
    Na.. De tényleg nagyon tetszett.
    Majd az epilógusnál kifejtem jobban a véleményem. ;))

    Puszi, Bogi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Ennek nagyon örülök, hiszen Zayn egy csodás rész. <3
      Köszönöm szépen és előre is sok sikert kívánok az érettségihez! :) <3

      Törlés
  11. Szia, bocsi, hogy csak most írok, de fantasztikus. Gratulálok. Ez ige, van tehetséged. ajnálom, hogy nemsokára vége lesz, tudtam volna még sokat blőle olvasni, íróként jó pár blogban felfedezem az emberek kreativitását, ahogy a tidében is. Még lehet, találkozunk a te könyv bemutatódon. :D
    Manuláci Lili voltam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy ennyire tetszik az írásom. :) <3 Bárcsak így lenne!

      Törlés
  12. Drága Nessa! :)
    Így a történeted vége fele úgy döntöttem írok neked. :) Bár, lehet, hogy előtte is írtam, sajnos nem emlékszem. :(
    Mindegy, a lényeg, hogy a történeted egyszerűen csodás! Nem tudom, olvastam-e valaha ilyen jól kidolgozott fanficet. Imádtam, ahogy már az elejétől sejteni lehetett, hogy mi lesz, ha Liam megtudja Zayn és Stella kapcsolatát, de azért semmi sem úgy történt, ahogy azt elgondolhattuk (gondolok itt a "Liam rájön, mérges lesz, elveri Zayn-t, kibékülnek, happy end" sablonra). Te bele tudtál csempészni valami nem mindennapit, valami szokatlant, mégsem túlbonyolítottat. :) Tetszett, hogy nem sietted el, hogy a többiek megtudják a kapcsolatot, mégis mindenki sejtette valahonnan (kivéve szegény Liam, de ez így volt rendjén). :)

    Sok-sok ilyen blogot még tőled! :) xx
    SophieIsDead

    P.S.:Nagy kérés lenne, hogy kirakjad egy bejegyzésedben a blogomat? Most indítottam, össze szeretnék gyűjteni fanfictionokat minden témában angol, és magyar nyelven. Téged már kiraktalak. :)

    VálaszTörlés
  13. Szia:) eddig még nem írtam kommentet, de végig itt voltam és tudnod kell, hogy csak azért imádom a csütörtököket, mert új rész van, egyébként 8 kemény órával töltöm a napot. Alig várom, hogy a másik blogod is elinduljon, mert hihetetlen ahogy írsz:) eddig egyetlen egy blog sem volt amin sírtam volna, de a testvéres résznél szúrta a szemem a könny. Ezt csak az tudja átélni akinek van egy testvére és szereti, de ezt nem vallja be hangosan. Én ilyen vagyok, viszont tudom, hogy a testvéremre bármikor számíthatok:)) Az egészet eltaláltad. Komolyan:) Így tovább és sok sikert a következő és eddig is meglevő blogjaidhoz! Fantasztikus vagy;)

    VálaszTörlés