2013. november 14., csütörtök

29.rész Testvérek

Sziasztok! :)
1 héttel ezelőtt, még izgatottan hoztam az új részt, azóta eléggé elvarázsoltan élem a mindennapjaim, most már 1 nagyon fontos eseményt várok, mindig kell várnom valamire, hogy ne érezzem laposnak az életem. Szóval, ha nem jön valami kedves énekes/banda, amit szeretek, akkor most június 6.-ig várakozok a srácokra. :D
Nem értem miért beszélek erről, szóljatok rám, ha felesleges dolgokról fecsegek! 
Remélem minden rendben veletek, hamarosan hétvége, kitartást nektek! :) 
Nem tudom miért, de belinkelem nektek az egyik aktuális kedvenc dalom, jó hétvégét! :)
U.i: Holnap Angel 1. rész! :D

Nessa. xx

~Stella Starlight~

Amikor felébredek, a gondolataim még zavarosak a tegnap éjjellel kapcsolatban, a kedvem valahol a béka feneke alatt van, ami nagyon ritka, és a szüleim egyből észreveszik. Igyekszem nem morcosan viselkedni, és a duzzogásom azon nyomban el is tűnik, amikor kb a lépcső tetején állva meghallom Liam hangját. Olyan intelligensen beszél, mintha nem is 19 éves lenne. Büszke vagyok rá, mert annak ellenére, hogy nem kicsit átlagon felüli életet él, még sincs elszállva magától és nem viselkedik úgy, mint egy idióta. A lépcső felénél észreveszem, hogy nem egyedül érkezett, ezúttal Harry ül mellette. Megszaporázom a lépteim és ledübörgök, egyenesen Liam karjaiba vetem magam. Kissé meglepődik, aztán a derekam után kap, hogy ne boruljak ki az öléből, nevetve ölel magához. 
Egyáltalán nem érdekel, hogy hányan látnak minket és most vajon mit gondolnak, szükségem van egy ölelésre Liam-től. 
-Szia.-nevet a fülembe, és megpuszilja az arcom. Óvatosan lejjebb húzza a kissé felcsúszott pizsamám, míg én az arcomat a nyakába fúrom.
Az egyik kezem kinyújtom Harry felé, és vakon próbálom őt is magamhoz húzni. Hallom a halk nevetését, aztán közelebb húzódik és megölel. Felemelem a fejem Liam nyakából, és puszit nyomok kissé borostás arcára, majd ugyanezt megteszem Harry teljesen sima pofijával.
-Sziasztok.-intek anyuéknak, lefordulok Liam lábairól és kényelmesen befurakszok közé és Haz közé. Jobban szemrevételezem az arcukat, mindketten kicsit nyúzottnak tűnnek, amit nem is csodálok, már csak az üzenetekből is kiindulva.-Milyen volt az este?-kérdezem, és nekidőlök a bátyám vállának.
-Unalmas.-húzza el a száját. Harry helyeslően bólint.-Szerintem ezért kár volt elmennünk, de mindegy.-simít végig a hajamon.
Nem teszem fel a kérdést, ami viszont nagyon kikívánkozik. Az a bizonyos "mikor megyünk már haza?". Nem teszem fel, mert nem akarom megbántani a szüleim, viszont én már mennék, hogy az egész napomat tanulás nélkül a srácokkal, és legfőképpen a bátyámmal töltsem. Talán ezért vártam már a legjobban a szünetet, és most egyetlen értékes percét sem akarom elvesztegetni. 
Míg ő beszélget a szüleimmel, addig én Harry-vel elvonulok a szobámba. Még nem volt itt fent, és Zayn-vel ellentétben ő tényleg körbenéz és kérdéseket tesz fel. Bevetem az ágyat, hogy leüljön rá, aztán míg én pakolászok, és eldöntöm, hogy mit veszek fel, ő kérdésekkel bombáz és egy fényképalbumot nézeget.
-A barátnőiddel nincsenek képeid?-kérdezi.
-Nincsenek.-vonom meg a vállam, mindkettőre célzok. A hangom egyáltalán nem keserű, kicsit mindig is különc voltam és elég nehezen barátkozok még a korombeliekkel is, nemhogy esetleg idősebekkel. Rajtuk kívül. 
-Érzékeny téma?-emeli rám zöld szemeit.
-Egyáltalán nem.-biggyesztem le az alsó ajkam.-Jól elvoltam egyedül is.
-Liam is ilyen volt.-teszi hozzá halkan.
-Tudom.-húzom el a szám.
-Elmondta?
-Hogy bántották? Igen.-mondom, és a hangom most iszonyúan keserűen cseng.-Rohadékok...
-Hű, te mondasz valakire csúnya jelzőt?!
-A bátyámról beszélünk, Harry. Ha ott lettem volna, jó kishúghoz illően kiverek egy hisztit és addig csapkodom azt a gyökeret, amíg Liam le nem szed róla.
-Elhiszem.-mosolyog rám.-De most már minden rendben. Liam nem szomorú emiatt.
-Miattatok.-huppanok le mellé.
-És miattad.
-De elsősorban miattatok, mert én nem lehettem ott, amikor egy bandába kerültetek és összebarátkoztatok.
-Jó fej volt.-vonja meg a vállát.-Elsőnek is annak tűnt, amikor elmesélte, hogy mik történtek vele, nem hittem el. Aztán kifejtette, és rájöttem. A kedves srácokat mindig elnyomták a nagymenő bunkók, ez nálunk is így volt.
-Nálunk nincs. Az egész iskola annyira lapos és unalmas, nem történik soha semmi. Megyek és felöltözök.
A lábaim a padlóra teszem, felnyalábolom a székre ledobott ruhakupacot és eltűnök a fürdőszobában. Próbálok sietni, hogy ne várakoztassam meg, kibújok a pizsamámból és a szennyesbe dobom, úgyse viszem ezt el, a zoknimat utána küldöm, aztán felhúzok egy másikat a lábamra. Küzdök néhány percet a melltartóm csatjával, majd magamra kapok egy szürke, mintás pólót és a sötét, kissé szaggatott farmerom. 
A fogmosást és fésülködést már azelőtt elintéztem, hogy lementem volna, viszont most még egyszer kifésülöm a hajam, és hátratolom egy masnis hajráffal. Nem vacakolok most sminkeléssel, felkapom a fehér Converse cipőm a földről és kibotladozok Harry-hez. Még mindig az ágyamon ül és a fényképalbumot lapozgatja, mosolyogva emeli fel a fejét és visszateszi a helyére.
Felhúzom a lábaim és a térdeim közé veszem a kis sminkes dobozom, megfogom a szemceruzát és egyenletes vonalat húzok vele.
-Sosem értettem, hogy megy ez nektek lányoknak.-vigyorog Harry, és mögém ül. A kis tükörben csak a szemét látom, nevetve kihúzom a másik szememet is.-Olyan ijesztő, ha megcsúszik a kezed...
Kinevetem, félreteszem a szemceruzát és gyorsan átpödröm a szempilláim a spirállal, Harry ezt is kissé elborzadva nézi. 
-Nem értem, miért van erre szükségetek.-magyaráz.-Szerintem enélkül mindenki sokkal szebb.
Rámosolygok, az éjjeliszekrényre teszem a dobozkát, felhúz az ágyról és együtt megyünk le.
-Mehetünk?-tápászkodik fel Liam.
A mosolyom szélesebb lesz és bólintok. Megölelem anyát és apát, megígérem nekik, hogy még eljövök a szünetben, aztán elsőként rontok ki az ajtón, rossz ötlet. Nem gondolok arra, hogy még mindig nem kellene rohangálnom a kavicsokkal kirakott úton, pedig már többször is megjártam vele, alig teszek néhány métert, hirtelen négykézlábra esek és fájdalom hasít a térdembe. Liam már ott is terem, és a karjaiba kap, ő ijedtebb, mint én.
-Minden rendben.-nyugtatom nevetve.-Mindig ez van.-vonom meg a vállam, és nem gondolok a sajgó lábaimra.
-Kérlek, csak egyszer ne veszélyeztesd az épséged. Nagyon fáj?
-Tegyél le.-nevetek.
-Nem.-rázza a fejét gondterhelten.
-Komolyan, Liam, mindig így járok, tegyél le.
-Tedd be a hátsóülésre.-nyitja ki a kocsiajtót kapkodva Harry.
-Srácok, hallotok? Mondom nincs semmi bajom!-kalimpálok, Liam pedig beül mellém, az ölébe húzza a lábaim és elkezdi feltűrni a nadrágom. Sóhajtva hátradőlök, a térdemnél a mozdulatai még precízebbek lesznek, megemeli az anyagot és feltolja a combomon. Felszisszen, míg én csak nyugodtan vizsgálom kissé felhorzsolódott térdem.-Liam, ez semmi.
Figyelembe se vesz.
-Van nálad zsebkendő, Harry?
Kapkodva nyúl a nadrágjához és a hátsó zsebéből kivesz egy kissé gyűrött zsepit, amit Liam kezébe nyom és a piros lámpánál hátranéz.
-Nem kellene...?
-Nem.-nevetek.-Kórházba ne vigyetek már egy ilyen kis semmiség miatt.
Liam lassan és óvatosan a sebre teszi a zsepit, szemforgatva dőlök hátra, kissé túlreagálják mindketten, máskor is volt már ilyen, sőt, ennél sokkal durvább is. Amíg haza nem érünk a térdemet piszkálja, majd a tiltakozásom ellenére kiemel a kocsiból és a karjaiban visz be. Amint belépünk, és Zayn hátrapillant a kanapéról, az arcán egyszerre több érzelmet fedezek fel. Ijedtség, némi harag, aztán amikor meglátja a kis horzsolást csatlakozik hozzá az iszonyat is.
-Mi történt?-kérdezi, és felpattan.
Liam letesz a kanapéra, oda, ahol az előbb még Zayn terpeszkedett, unottan nézek körbe, Harry riadóztatja a többieket is, elkezd pánikolni és körberohanja a ház összes fürdőszobáját valami elsősegélydobozért.
Niall leguggol elém, egy vizes zsebkendővel körbetörülgeti a térdem, az ő arca teljesen nyugodt, halkan nevet a bénaságomon, miközben Harry kétségbeesetten, mint egy horror történet, úgy meséli el az esésem.
-Béna vagy.-reagál ennyivel Louis, és puszit nyom a homlokomra.
-Tudom.-nevetek.
-Egyáltalán nem vicces.-rázza a fejét Liam.-Még csak most kezdődött el a szünet, de te máris összetöröd magad.-dorgál.
-Ne vigyétek túlzásba.-húzom fel az orrom, Niall beragasztja a sebet, elégedetten megnézi a munkáját, majd lehuppan mellém.
-Tenyered?-kérdezi. Megmutatom, a zsepivel megtörli kissé összekoszolódott mancsaim, azután lerángatom a nadrágom.
-Nem értem, miért kell ennyire túlzásba vinni valamit.
-Nem visszük túlzásba, csak mindig megütöd magad, Stella. Csak néha nézz a lábad elé.
-Tökmindegy mit mondasz neki.-szólal meg Zayn.-Tegnap a konyhában is bevágta a fejét, szinte beesett az ajtón, aztán ma eltaknyált. Egyszerűen szeleburdi és valami másik világban él, nem tud vigyázni magára.
-Fogd be.-motyogom, ezzel meglepek mindenkit. Bosszús vagyok, egyrészt a tegnapi miatt, mert egyáltalán nem tetszett, hogy csak úgy szó nélkül otthagyott, másrészt kezd kicsit sok lenni, hogy mindenki a seggembe van és azt várja, mikor kell, hogy megmentsenek.
Elképedve figyel, ajkait szorosan összezárja.
-Nem hiszem, hogy többszöri kérés után sem tudsz megállni a lábaidon anélkül, hogy nem sodornád veszélybe magad!
-És az téged mióta érdekel?-kérdezek vissza flegmán. Szeretnék felpattanni és elmenni, otthagyni őket a fenébe az összes hülyeségükkel. Csak elestem, de öt fiú közül közül hárman nekem esnek.
-Oké, hagyjátok abba!-szólal meg hangosabban Louis, de Zayn szinte azonnal visszavág, némileg halkabban és talán sértetten.
-Igazad van, tényleg nem érdekel.-sziszegi.
-Zayn!
Liam kissé megbántottam néz maga elé, szemei Zayn-re ugranak, makacsul farkasszemet nézünk.
-Akkor meg minek szólsz bele?-folytatom a vitánkat. Kis híján kiszalad valami a tegnap estével, és a folytonos féltékenykedésével kapcsolatban a számon, de még az utolsó pillanatban visszafogom magam.
-Bocs, hogy itt lakok!-emeli maga elé a kezeit.
-Fejezzétek be! Mi a fene bajotok van egymással?!-dobbant a lábával Harry.
Felpattanok, szinte átmászok szegény megszeppent Niall-ön és a fájó térdem ellenére elviharzok a lépcső irányába.
-Nem fog épségben feljutni.-hallom Zayn keserű hangját.
-Kapd be, seggfej!-szalad ki a számon, gyanítom, túl hangosan. De most egyáltalán nem érdekel, kettesével szedem a lépcsőfokokat, végigrohanok a folyosón és becsapom a szobám ajtaját. Életemben azt hiszem másodjára csinálom ezt, az első akkor volt, amikor haragudtam anyáékra, mert nem mondták el, hogy igazából nem is vagyok a gyerekük.
Dühösen az ágyhoz trappolok, felemelem a pokrócot és bevágódok alá, felhúzom az államig. Nem sírok, csak dühös vagyok, és úgy vélem hisztis csapkodás helyett, jobb ha inkább itt maradok. Azt hiszem, jogosan vagyok mérges. Miért kell ezt így túlreagálni? Csak egy horzsolás!
Halk kopogás, bosszúsan felsóhajtok, nem megyek oda, nincs kedvem jópofizni senkivel és különben is, jobb, ha békén hagynak. Befelé fordulok, háttal vagyok az ajtónak és feljebb húzom magamon a pokrócot.
Halkan benyit, nem nézek oda, ha Zayn az, akkor rögtön el is mehet. 
Leül az ágy szélére és végigsimít a karomon, a karja nem olyan barna, mint Zayn-é, és nincs rajta annyi tetkó, csak nyilak. Nem fordulok felé, rá is haragszok. Hallgatnia kellett volna rám és nem hisztizni, meg makacsul csesztetni azt a hülye sebet. 
-Stella.-szólítgat, és végigsimít a hajamon.-Ne haragudj.
-Miért kell mindent ennyire túlreagálni?-fordulok felé, érzem, ahogy a szemeim marni kezdik a könnyek.
-Mert a kishúgom vagy.-simít végig az arcomon, tincseim a fülem mögé tűri.
-A tied!-puffogok.-De mindenki más beleszól, mert a béna Stella megint elesett. És akkor mi a fene van? Mióta megszülettem csak esek-bukok, amikor nem vagytok ott is bevágom a fejem, meg a derekam, meg a lábam, és mindent! És ezelőtt is mindig elestem, de még élek! 
-Jó, jó értem.-fogja kezei közé az arcom.
-Az a hülye idióta.-bukik a fejem a mellkasára.
-Stella, csak féltelek.-fúrja arcát a nyakamba.-Nem akarom, hogy bajod essen. Tudom, hogy túlreagálom, de még én se voltam ilyen helyzetben.-emeli fel a fejét, és kissé zaklatottan a hajába túr.-Menjünk el sétálni, csak ketten, oké?
-Jó.-húzom fel a lábaim.-Nem akarok egy házba lenni vele.
Lerúgom a pokrócot, még mindig dühös vagyok, de a bátyámra talán kevésbé. Harry pánikolása még talán vicces is volt az elején, Zayn még az se, mert megint előszedte azt az arrogáns, lekezelő stílusát, mint a "kapcsolatunk" kezdetén. Annak ellenére, hogy most már a barátnője, vagy mi, vagyok és múltkor mondta, hogy nem bántana meg. Hát, azt hiszem ezt már meg is szegte.
-Menjünk.-fonom össze a melleim előtt a karom.
Szája picit megrándul, ahogy durcásan felnézek rá, ő épp akkor hajol le hozzám, hogy megpusziljon. Egyik kezét a hátamra csúsztassa és úgy terel ki az ajtón, nem nézek senkire, miközben megyünk lefelé. Elmegyek a többiek háta mögött, sem Louis, sem Zayn nincs ott, Harry lehajtott fejjel nyomkodja a telefonját, míg Niall hátradönti a fejét és kissé elmosolyodik. Rá nem haragszom, és Louis-ra sem, talán Harry-re sem annyira.
Én az előszobában várakozok, míg ő vált pár szót a többiekkel, majd kézen fog és kilépünk az udvarra. Nem tudom merre megy, én csak követem, és élvezem, ahogy a szél a hajamba kap és kitisztítja a fejem. 
-Hová megyünk?-kérdezem halkan, megnyugodva.
-Tudok egy helyet.-vonja meg a vállát.-Majd meglátod.
-Meglátnak.-hajtom le a fejem.
-Majd elintézem.-húz közelebb magához. Nem visel sem kapucnis pulcsit, sem napszemüveget, a szembejövő tinilányoknak még gondolkodnia sem kell azon, hogy valóban azt látják-e, akit. Liam valami eldugott úton vezet, néhány autó elhajt mellettünk, de azokon kívül az utcák kihaltak. 
Nem beszélgetünk, egészen addig, amíg egy kissé talán kihalt játszótérhez nem érünk. Sosem voltam London ezen részén, nincsenek emberek, a játékok rozsdásodnak. Liam egyenesen a hintához vezet. 
Megvizsgálja a láncokat, hogy nem-e veszélyes ráülnöm, elfoglalom, és hagyom, hogy lassan lökjön. Azt hiszem, utoljára valamikor 8 éves korom körül hintázhattam, kinyújtóztatom a lábaim és kissé hátradőlök, a hajam leomlik a vállamról, amikor hátrafelé "zuhanok" az arcomba esik, aztán ismét hátra. Liam egyre erőteljesebbeket lök, nevetve nézek rá, majd kiugrok a hintából. Guggolva érkezek a földre, hátrapillantok, lassan rendezi a vonásait és rám mosolyog.
-Idejössz?-tárja ki a karjait.
Odafutok hozzá, arcomat a mellkasába fúrom és kiélvezem az ölelését, végigsimít a hajamon és puszit nyom a fejem búbjára.
-Sajnálom, ha néha idegesítelek.-duruzsolja.-Csak féltelek, Stella. Nem akarom, hogy valami bajod essen, mert azt nem élném túl. Én is tudom, hogy ez csak egy horzsolás, és amikor beütöd valamidet az is csak egy folt vagy púp, de attól függetlenül még rám hozod a frászt. Olyan könnyen meg tudsz sérülni, nem lennék normális testvér, ha nem féltenélek.
Bólintok, jól esik amit mondd, és lassan kezdem megérteni Zayn-t is. Én is rosszul lennék, ha akár csak elvágná az ujját, és ugyanígy lennék a többiekkel és az éppen engem ölelő testvéremmel is. 
-Zayn-nek sem így kellett volna mondania.
-Máshogy nem tudja.-szalad ki a számon keserűen. Ha valami problémája van velem, azt általában nem tudatja, hanem flegmázik.
Az egyik padhoz vezet, leülünk rá, néhány percig vizsgálja az összekulcsolt kezünket, majd megszólal.
-Van valami komolyabb problémátok egymással?
-Nincs.-bököm ki halkan. Semmilyen problémám nem lenne vele, ha nem csinálná azt amit, de ezt nem mondhatom el neki. Így hát, inkább hallgatok.
-Bármi van, szólj nekem, jó?-néz a szemembe. 
Biccentek, de tudom, hogy ez csak egy újabb hazugság. Az összetűzésünknek Zayn-vel nem itt van vége, az első adandó alkalommal, amikor ketten maradunk, biztos, hogy ott folytatjuk ahol abbahagytuk.
-Stella.-simít végig a karomon-Érted? Akkor is, ha Zayn, és akkor is, ha bárki más.
-Rendben.
-Béke?-nyújtja felém gyerekesen a kisujját. Sokkal hosszabb, mint az enyém, viszont beleakasztom a sajátom, aztán odabújok hozzá. Annyira szeretnék elmondani neki mindent az elejétől a végéig, de nem tehetem. -Gyere!-húz fel a padról.
A nyugodtságától és néha kissé túl felnőttes viselkedésétől eltérően, most gyerekes örömmel az arcán húz a mérleghinta felé. Elfoglalja az egyik felét, felmászok a másikra, ahogy Liam ráül én rögtön felemelkedek, nevetve figyelem a bajlódását, kissé hátradőlök, a pozíció megváltozik és Liam is megemelkedik. Nevetve figyelem a hirtelenség miatt az arcára kiült döbbenetet, majd ő is nevetni kezdd. Perceken át hangosan nevetve emelkedünk és süllyedünk, leugrok róla, megragadom a kezét és ismét a hintához megyünk, ám ezúttal ő is elfoglalja az egyiket. A cipőm koszos lesz a portól, miközben a földbe rúgva ellököm magam, mellettem ő is hasonlóképpen tesz, egyre magasabbra jutok, ő velem ellentétben mozog, látom az arcát, amikor gyorsan ismét előrelendül valami "Liam-féle" kiáltás hagyja el a száját, túlságosan előre dől, és mielőtt megkapaszkodhatna kiesik a hintából. Szinte azonnal kiugrok, négykézlábra érkezik, a vállai rázkódnak, majd összerogy és elterül a porban.
-Liam!Hangosan nevetve fordul a hátára, békejeles fehér pólója már szürke a portól, kezét felém nyújtotja, és én boldogan borulok le mellé. A hinták lassulni kezdenek, elég messze vagyunk tőle ahhoz, hogy egyikünket se vágjon fejbe. Lassan abbamarad a nevetésünk, fejemet oldalra döntöm és az arcára nézek. Szemeinél összefutnak a nevetőráncok, arcán apró mosoly ül, ő is rám néz, nem látom magunkat kívülről, hiszen az elég bizarr lenne, de valahogy tudom, hogy ennyire még sosem hasonlítottunk egymásra. Én is mosolygok, és érzem a kis ráncokat a szemem körül, ugyanúgy nevetünk, ugyanúgy összehúzzuk a szemünket és előredőlünk. Barna szemei csillognak, miközben rám néz. Még nem volt olyan közös programunk, amin csak ketten voltunk, ez az első, és én felhőtlenül boldognak érzem magam. Nincsenek problémák Zayn-vel, nincs semmi és senki más, csak mi ketten. Én, és a bátyám.

~Liam Payne~

Néha elgondolkozom azon, milyen ember lennék most, ha néhány hónappal ezelőtt nem találom meg azt a képet otthon. Az egyetlen kiskori fényképünket, melyen Stella még alig néhány napos. 
Vajon ha nem találom meg, elmondják valaha anyáék? Ha Stella nem él ott, ahol eddig, és soha, semmi esélyem nem lenne a megtalálására, vajon feladnám? Vagy ha gyűlölne...
A haját piszkálva nagyokat pislogok az ég felé és kiverem a fejemből ezeket a gondolatokat, ő is gyakran rágódik a múlton, én pedig hajlamos vagyok a "mi lett volna, ha..." gondolatokra. 
Nincs volna és ha, most itt vagyunk, együtt vagyunk, és bár néha gyerekes dolgokon vitatkozunk, szerintem jó testvérekké váltunk néhány hónap alatt, a körülményekhez képest túl jókká is. Egy énekes, és a kissé szeleburdi húga, 4 sráccal egy házban úgy, hogy eddig nem tudták az életük történetét, legalábbis nem a teljesen igazit. 
A porban fekve nem gondolok arra, mi lesz, ha majd mi turnézni megyünk, talán ez a könnyebb, oda talán elkísérhet, de ha majd egyetemre megy, esetleg egy másik városba és ritkán fogunk találkozni. Egy dologban teljesen biztos vagyok, ő az egyetlen lány az életemben, akit mindig magam mellett fogok tudni, Dani-vel vannak gondjaink, talán lesznek rajta kívül majd más lányok, de Stella velem lesz. Ahogy ilyen esetekben én is vele, minden esetben vele leszek. Ezért vagyunk testvérek.
-Nem fognak meglátni?-emeli fel a fejét, állát megtámasztja a mellkasomon és sötét pillái mögül szórakozottan pislog rám. Már nincs benne düh, vagy elkeseredettség, visszatért a gondtalan húgom.
-Nem nagyon járnak erre olyan emberek, akiknél lenne fényképezőgép vagy mikrofon.-tűrök a füle mögé egy rakoncátlan tincset.-Ez egy eléggé szegény környék.-bököm ki, miután jól megrágom a jelzőt.-Fázol?
-Nem.-hatja vissza fejét a mellkasomra.-Tiszta piszkosak leszünk.-kuncog.
-Nem baj.-legyintek, és kb olyan mozdulatokat teszek, mint egy haldokló harcsa, hogy még koszosabb legyek. Ha most látná Lou, hogy mennyire összemocskolom ezeket a ruhákat...
Kuncogva ül fel, fejét a térdére hajtja és ujjaival a porba kezd rajzolni, miközben halkan dúdol egy dalt. Rögtön felismerem, Bruno Mars. Mosolyognom kell, mást még nem is énekelgetett, mióta itt van.
-Mi ez?-kérdezem halkan.
A nadrágzsebéből előkapja a telefont és a kezembe nyomja, jól sejtem, egy egész lista Bruno Mars dalokból, néhol kakukktojásként befigyel 1-1, a mostani sikeres előadókból, köztük tőlünk is néhány dal. A számat mosolyra húzom, ha most itt lenne az egyik cinkostársam összemosolyognék vele, de így csak magamban vigyorgok. Stella hamarosan 17 éves lesz, tudom, hogy utálná, ha vennék neki valami drága cuccot, nem kell tovább törnöm a fejem.

28 megjegyzés:

  1. Cara Nessa!
    Grazie per aver fatto bella la mia giornata. Te ne sono molto grata! <3

    VálaszTörlés
  2. Szia :) ez a rész is jó volt, úgy mint a többi, de jó lenne egy olyan Stella-Zayn rész amiben nincs köztúk semmilyen konfliktus vagy bonyodalom.
    Xx V.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:) Köszönöm, szerintem vannak olyan részek. :D

      Törlés
  3. Szia ! Annyira de annyira jó lett :) Olyan kár,hogy Zayn-nel megint összekaptak,Kíváncsi lettem volna az ő szemszögére is,de majd biztos megtudjuk a következő részben :) Nagyon tetszett,aranyos testvéri jelenet volt benne.Bárcsak nekem is ilyen lenne a kapcsolatom a tesómmal.
    Hány részes lesz a blog? ja és miután vége lesz, lesz majd folytatása? ,mármint 2. évad?

    Nagyon várom a következő részt :) Csak e miatt jók a csütörtökök .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen, lesz még elég Zayn szemszög. :)
      50 részes lesz, és valószínűleg nem lesz 2. évad.

      Törlés
  4. Szia! Ez a rész is fantasztikus volt!!! Annyira jó tesók Liammel!!! Bár remélem Zaynnel nem fog szakítani!!!! Csak így tovább!! Várom az Angel 1. részét!!! :)

    VálaszTörlés
  5. Csak nem egy jegy lesz??:D
    Imádom♥

    VálaszTörlés
  6. imádom.... mint eddig mindet:D jujj várom az angel-t :)) <3 xx. D.

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Ez nagyon édes rész lett- mármint a vége.
    Zayn-nek mégis mi baja van? nem értem miért viselkedik így...
    Így utólag, remélem jól érezted magad a koncerten és még eljutsz jó pár ilyenre :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :D
      Zayn egy kicsit hisztis, majd kiderül miért. :D
      Köszönöm, nagyon jól éreztem magam. :)

      Törlés
  8. Tuti koncertjegyet vesz! Biztos azt vesz.:D
    Amúgy. Meddig szerencsétlenkednek még Zayn-el? De tényleg, itt fogom a fejem az ilyen részeknél, hogy hogy lehetnek ilyen hülyék. Valamelyik mindig mond valami olyat, amit nem kéne, és akkor borul az egész kártyavár. Aj.
    Nagyon várom a következőt is, meg az Angel-t is, ja és irigykedek a Bruno koncert miatt:D
    J. xx <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehetséges. :D
      Hidd el, én is, pedig én írom a történetet! :D Logikus megoldás lenne, ha inkább nem is beszélnének, de úgy meg nem lenne semmi értelme a történetnek. :D

      Törlés
  9. Óóó ehhez a részhez az egyik legjobb jelző szó nem más mint a: Édes vagy Aranyos. Annyira édesen van leírva :) Várom a kövi részt :)

    VálaszTörlés
  10. Nagyon nagyon de nagyon imáááádom!!!!
    Nem is értem hogy lehetsz ilyen tehetséges!!
    Annyira jó hogy csak na!! Rengeteg blogot olvastam már de eddig a tiéd a legjobb!!
    Még meddig szerencsétlenkednek Zayn-el??
    És olyan jó testvérek Liamel!! Nagyon várom az Angel-t!!

    VálaszTörlés
  11. Kedves Nessa!
    Mint mindig , most is nagyot alkottál!
    Egyszerűen elképesztően írsz , annyira elvarázsol a történet , az írásod , a fogalmazásod és minden!
    Nálam a Top 3-ban benne vagy ezzel a bloggal!
    Remélem még nagyon sokáig élvezhetem ezt a blogodat.
    Ölel: Noja:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen, megtisztelő, hogy ennyire szereted a blogom. :)
      <3

      Törlés
  12. Hali, Nessa! :D
    Uujajjj, háár öcsém, erre nem számítottam, nagyon megleptél, de uristen, nagyon tetszett!
    Nekem tetszett a kisebb vita is Stella és Zaynie között, tök izgi volt! :D Mindent nagyon jol írtál meg, és csak a szokásosat tudom mondani; nagyon ügyes vagy, nagyon tetszett ez a rész is, most sem csalódtam, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz majd a továbbiakban. :3
    Várom a köviit, csumezz (: xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :D
      Ez a célom, köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! :) <3

      Törlés
  13. Nessa !!
    Annyira nagyon jóó ;))
    Remélem Zayn és Stella hamar kibékül :D
    Liam és Stella olyan aranyosak együtt: LEGJOBB TESÓK *-*
    XoXo

    VálaszTörlés
  14. Imádom ezt a blogot! Nagyon jól írsz!! <3 :)

    VálaszTörlés
  15. Nagyon jó ! várom a kövit :)

    VálaszTörlés